Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-02 / 31. szám

CSEND A FALUBAN Ütemesen ketyeg az óra és friss szél tódul be az ablakon. Megsurrogtatja az asztalon a könyveket, hivatalos iratokat. Legalább egy kis zaj vegyül a világba. Úgyis a zsibbasztó csend és tikkasztó hőség ural­kodik, legalábbis dél jelé a nagy nyári munkák ideje alatt. A község ezernyi dolgos keze kint gyűjtöget, aratja, csépeli a télirevalót vagy kapál a hegy­oldalban. Éppen csak néhány ideggócponton, a községházán és az áruházban fordulnak meg emberek; vásárolni, vagy hiva­talos ügyet elintézni. Ilyenkor még a helyi nemzeti bizottság épülete is úgy fest, mintha nem is azért építették volna, hogy innen irányítsák a falut. Min­denki legnagyobb gondja a ter­més betakarítása. Matyejovszký József HNB- elnök a szavakat egybefiízve ismerteti, tudatja, hogy mi új­ság is van voltaképpen Beren- csen. Lehet, magában azt gon­dolja, hogy voltaképpen ki kí­váncsi egy falu életére, ahol nagyon is kevés az érdekes esemény. Vagy talán világérde­kesség az, hogy megáradt a Nyitra folyó, jól megy az ara­tás és komposztozni is kéne, de valahogy nem megy ez a dolog ? Minek erről írni, mit kelt erről beszélni! Nem olyan fontos do­log ez a világban! A komposzt ozás azonban mégis fontos dolog, a hiánya egy kő, amelybe belebotlik a gondolat. Nem bírja átlépni, sehogy sem bírja átrepülni, összezúzódva hullik le róla, mint a sziklának sodort apró rovar a viharban. Mert hát nem érdekes, hogy éppenséggel vol­na miért komposztozni még Berencsen is, dehát nincs, aki ezt megtegye? A fiatalok ke­veset törődnek vele, a CS1SZ alapszervezete úgyszólván se­hogy sem működik. És érdekes, hogy ez az egész faluban eddig csak a HNB elnökének jutott eszébe és senki az égvilágon nem törődik vele, miért zuhant mély passzivitásba a berencsi alapszervezet. Eddig sajnos, még a CS1SZ nyitrai járási bizottságának sem tűnt fel. Hogyan készítsenek tehát a komposzttrágyát, hogyan ve­zessenek be jobb munkamód­szereket, fegyelmezettebb mun­kaviszonyt, jobb szervezést az EFSZ-ben, ha éppen a fiatalok hiányoznak a tettek mezejéről és csak a maguk szépségéért virítanak, mint a hegyek csú­csán a vadvirág. Mert Matye- jovszký József szavai szerint alapszervezet bizony csak papí­ron létezik. Az iskolában, ha csak röpke ideig is, Berecz Mária igazga­tónő szőtte-fonta faluja jelen­legi problémáit. Ügy látszik azért mégsem a HNB elnöke az egyedüli; aki észrevette, hogy valami baj van a fiatalok körül. Ő is tudja, tudja már régen. Dehát egy mély kátyúba süly- lyedt szekeret nem tud kivon­szolni, bárhogy erőlködik is és próbálja. Fontos ünnepi alkal­makkor az iskolásokkal tanít­tatott be műsort, hogy legalább színessé tegye az ünnepet. Gondolta, hogy majdcsak el­gondolkoznak ezen a berencsi fiatalok és majd a CSISZ-szer- vezet is csinál valamit. De a berencsi fiatalok úgy látszik nem gondolkoznak ilyesmin. Azután elhatározta, hogy bár­milyen erőfeszítéssel is, de ösz- szehoz egy tánccsoportot. Sok szabad idejét, különösen az es­téket arra áldozta, hogy meg­győzött néhány lányt, akik jó szívvel tagjai lettek a tánccso­portnak. Egyedül csinálta, saját kezdeményezéséből, ami éppen­séggel nem is hiba. Inkább az a baj, hogy az alapszervezet vezetősége nem segített neki, éppen annyiba vették a kezde­ményezését, mintha egy idegen egyén tévedt volna a faluba és a saját rögeszméjét próbálta volna megvalósítani. Ha csinálja csinálja — gondolták maguk­ban a CSiSZ-tagok — úgy is jó. Ha belefárad, majd abba­hagyja, mosolyogtak egyesek. Berecz Mária azonban nem fá­radt bele, megtette azt, amit tehetett, amit tudott, igaz, hogy óriási dolgot egyedül nem tudott végezni, mert hegyeket egy ember nem tud elmozdítani helyükről. Most már mégis van egy tánccsoport és egyúttal énekkar is. • Nem állíthatjuk, hogy a tánc­csoport megszervezése már be­tetőzi Berencsen a kulturális forradalmat. Ennél még sokkal többet kell tenni a faluban nemcsak Berecz Máriának, ha­nem másoknak is. Rajta kívül léteznek a faluban olyan egyé­nek, akik még nagyobb kultu­rális tevékenységet fejthetné­nek ki. A szervezettség a fiata­lok munkalendületét is fokoz­ná, ami okvetlenül az EESZ eredményein mutatkozna meg. BAGÓT A ISTVÁN JUTALOMKIRÁNDULÁS Az ajnácsköi fiatalok munka közben Hová megyünk szabadságra külföldre? A SZOVJETUNIÓBA LENGYELORSZÁGBA A CSISZ-szervezetek és a fiatalok óriási érdeklődése foly­tán a CSISZ KB utazási osztá­lya kiszélesíti az eddigi lehe­tőségeket és a következő tár­sasutazásokat rendezi: Moszkva-Kaukázus (nemzet­közi ifjúsági tábor a Fekete­tenger mellett) — Kijev. Indulás szeptember 2-án, 8-án, 12-én, 18-án és 26-án. A húsznapos társasutazás részvételi ára (zsebpénz bele­értve) 2330 korona. Moszkva-Krim (nemzetközi ifjúsági tábor — Jalta és Ar- tyek közelében) — Kijev. A Prágából október 1-én in­duló társasutazásra még lehet jelentkezni. A húsznapos tár­sasutazás részvételi ára 2300 korona, (zsebpénz beleszámít­va). Moszkva — Leningrad — Ki­jev: A Szovjetunió legszebb városaiba több társasutazást rendeznek. Az 1960. szeptem­ber 9-én és október 1-én indu­ló társasutazásra még lehet jelentkezni. A piorurdolgozók és a fiatal mezőgazdák szánjára rendezik az október 1-én induló társas- utazást. Még két társasutazás indul a Balti-tengerhez a Swinoujs- ciei ifjúsági központba. Varsót is megtekintik. Az augusztus 24-én induló társasutazás részvételi ára 1300 Kčs. (zsebpénz beleszámítva). A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBA Augusztusban és szeptem­berben két ifjúsági társasuta­zást rendeznek 14 napra. Ten­geri fürdők és nemzetközi ifjú­sági központok várják a tár­sasutazás részvevőit. Irány: Strahlsund — Graal — Müritz — Kühlungsborn és He­ringdorf. Ära 1350 — 1390 Kčs, (zsebpénz beleszámitva). Hatnapos társasutazás első­sorban a CSISZ-alapszerveze- tek kollektívái számára októ­berben és novemberben. Irány: Potsdam — Berlin — König- stein — Drezda — Meissen. Négynapos társasutazás októ­ber, november és decemberben. Irány: Lipcse— Halle — Drezda Drezda — Meissen — Kari Marx Stadt. Lipcse — Weimar — Dreda. A négynapos társasutazás a Futótűzként terjedt el Aj- nácskőn a hír, hogy a CSISZ alapszervezetének vezetősége kétnapos kirándulást tervez a Magas Tátrába. A kirándulás jutalomtele volt a fiatalok ja­vuló munkájáért és arra is szolgáit, hogy a jövőben még nagyobb kedvvel dolgozzanak. A részvevők már napokkal előbb izgalommal készültek a szépnek ígérkező útra. s ha csoportosuló fiatalokkal talál­koztunk, a beszédtéma biztos a kirándulás volt. S valóban, egy fiatal sem akad. aki meg­bánta volna, hogy részt vett a kiránduláson. A bajmóci kas­tély ezer érdekessége, a Vág- völgye festői szépsége, a Tátra csodálatos csűcsai, a Demáno- vai cseppkőbarlang fantaszti­kus képződményei és az Ala­csony Tátra vadregényes völ­gyei mind felejthetetlen él­ményszámba mentek. A fiatalok megfogadták, hogy a kirándu­lást még jobb munkával viszo­nozzák. AGOCS VILMOS Vidám katonaélet Az alakulatunknál már ré­gebben megalakítottuk a CSISZ- szervezetet. Kivétel nélkül mindannyian tagjai vagyunk a CSISZ-nek. A szervezeti élet jól folyik és CSISZ-tagokhoz méltóan állunk helyt a gyakor­latokon és általában a katonai életben. Sok mindenben ver- senyzünk. Versenyezünk abban, hogy melyik szakasznak van a legszebb szobája, legszebb klubhelyisége és szakasz-ének- versenyt is rendeztünk. A mi egységünknél mindenki kötele­zettséget vállalt, hogy meg­szerzi a Fučík és a PPOV jel­vényt. Egységünknél nincs olyan katona, aki ne járatna valamilyen újságot vagy folyó­iratot. Zene- és énekkart is szerveztünk. Színvonalas asztalitenisz ver­senyeket rendeztünk és így szabad időnkben ezzel is jól elszórakozunk. Egyszóval, el­mondhatjuk, hogy igen vidám élet folyik nálunk ' KEKA KÁROLY, katona A november 2—16. között rendezendő társasutazás rész­vevői a szovjet ifjúsággal együtt, részt vesznek a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom központi ünnepségén. Részvételi ár 1650 Kčs. (Zseb­pénz beleértve). Az év végén vidám téli társasutazást ren­deznek. Részvevői Moszkvában vagy Leningrádban köszöntik az új évet. Indulás Prágából 1960. december 28-án, érkezés Prágába 1961. január 11-én. Ara 1750 korona. ★ ★★★★★★★★★ Német Demokratikus Köztár­saságba 480 Kčs-be kerül. Üze­mi autóbuszokkal 370 koroná­ba. Bővebb felvilágosítást a CSISZ vezetőségei nyújtanak. Jelentkezni a következő címen kell: ÜV CSM Praha 1, nám. M. Gorkého 24. Ha az idén baráti országaink­ban kívánja tölteni szabadsá­gát, gyorsan határozzon! A CSfSZ KB utazási osztálya SZERKESZTŐT Pálffy Béla: Tréfáit még hu­morizálni kellett volna ahhoz, hogy közölhessük. Ilyen vicce­ken még nem nevet a közönség, de még csak nem is mosolyog. Molnár Béla, Plzeň: Az írást közöltük és szeretnénk, ha máskor is írna. Trenka Tibor, Dunamocs: Sajnos, írásod nem közölhetjük, írsz egy kirándulásról, nem írod. kik kirándultak, melyik iskola, stb. Tőled mást, jobbat várunk. Ha jobb termést akarunk elérni, trágyázni kell a földet, jól tudják ezt a nagymegyeri nagyhízlalda Csanádi részlegé­nek vezetői is. A probléma ott kezdődött, hogy egyes táblák Velebný Imre: Örülünk, hogy jól sikerült a kirándulástok. készítettek. így most a leiemé- Rendezzetek máskor is egy kis . .................... , , kiruccanást. írásod közöltük. nyessegbol kettős hasznuk lett. * Llőször is a nyitott istállóban javul a marhaállomány egész­sége, másodszor pedig a nyár folyamán itt ötven hektár meg­Bencsok István: írásod alka­lomadtán fölhasználjuk. Azt viszont közölhetted volna, hogy melyik faluban épült fel az új iskola. nagy távolságra vannak a rész­legtől. Ezért úgy oldották meg a kérdést, hogy künn a határ­ban kis füzes mellett, egy meg­felelő helyen nyitott istállót trágyázására elegendő trágyát kapnak. Mivel a trágyát most közeire kell szállítani, ezzel is megtakarítást érnek el. Keka Károly: Az írást közöl­jük, máskor is emlékezz meg rólunk. Agócs Vilmos: A beszámolód és a képet közöljük. Ha mó­dodban van, írjál egy közeli meliorációs munkáról. Alsószeli lakodalmak A lustán folydogálő Dudvág habjai csodálkozva locsogtak. Ki látott már ilyet? Mert lako­dalom volt Alsószeliben. A násznép, élén a fehérbe öltö­zött tiienyasszonnyalí víg zene- ■ szó mellett esküvőre indult. A kíváncsiskodók tömege a falu két temploma mellett he­lyezkedett el. Óvatosságból tették ezt, mert nem tudták, mriyik templomot választja az ifjú pár, az evangélikust vagy a katolikust? Mert a menyasz- szony katolikus, a vőlegény evangélikus családból volt. Így hát vártak. Az evangélikus templomnál várakozók csaló­dottan néztek össze: nem ide jönnek! A násznép tovább vo­nult. A gyalogjárón a bámész­kodó asszonyok siettek a kato­likus templomhoz. Hátha jut még számukra hely az ajtó kö­zelében, hogy közelről szem­ügyre vehessék a menyasz- szonyt! De — mi ez? Az asszo­nyok arcára ráfagyott a cso­dálkozás: a lakodalmi menet nem tért be a templomba, ha­nem nagy nyugalommal vonult tovább az úton — a nemzeti bizottság felé. — Hátha ... hátha akkor, amikor majd visz- szafelé jönnek — mondta vala­melyik ráncosképű anyóka, aki nélkül nem mehetett végbe ed­dig egyetlen lagzi sem. De bizony akkor sem tértek be a templomba, amikor visszafelé jöttek ... Jaj, hát ki látott már lakodalmat templomi esküvő nélkül? Ekkor még a lusta Dudvág habjai is csodálkozva locsogtak. De azóta már sok víz lefolyt a lassú Dudvágon, amióta az első szocialista es­küvőt rendezték Alsószeliben. Az Alsószeli Nemzeti Bizott­ság házasságkötő termében ma már egymásután rendezik a szebbnél szebb szocialista es­küvőket és — természetesen — a névadó ünnepségeket. Ha esküvő van — halk nász­induló hangja tölti be a termet, amikor bevonul az izgalomtól kipirult arcú mirtuszkoszorús menyasszony s a meghatott násznép. A kíváncsi nézősereg — amely azelőtt a templom mellett bámészkodott, — visz- szafojtott lélekzettel hallgatja az ünnepi beszédeket, tágra- rtyílt szmmel figyeli, amikor a kis úttörők és a kékinges CSISZ-tagok átnyújtják virág­csokrukat az ifjú házasoknak. Még az öreg nénik kebléből is ábrándos sóhaj tör fel, amint elnézik a gratulációkat boldo­gan fogadó új párt, hogy —, de jó is a mai fiataloknak! A le­selkedő kislányok, akik még csak tervezgetik a férjhezme- nést, szégyenlősen sütik le sze­müket. amikor a távozni ké­szülő házaspártól azzal búcsú­zik a nemzeti bizottság elnöke, hogy — reméli, egy év múlva ezen a helyen mint boldog szü­lőket köszöntheti őket. S ha tényleg valósággá válik ez a jókívánság, a virágdíszbe öltözött terem kedves bölcső- dallal fogadja a kis jövevényt. A mama karján a patyolatpár­nában szendergő babával az első sorba ül, a büszke papa mellé. Hátuk mögött a nagy­szülők, a rokonok, — és ter­mészetesen — a kíváncsisko­dók foglalnak helyet. Amikor a kis Lacikák, Marikák, Sán­dorok nevét bejegyezték a nagy könyvbe, előlépnek a piros- nyakkendős pionírok. Verssel köszöntik a kis társakat, akik valaha majd az ő soraikba lép­nek. A CSiSZ-tagok ajándékot nyújtanak át a mamának, a nemzeti bizottság tagjai is meglepik a kisbabát valami hasznos ajándékkal. Közben — nem hallgathatjuk el — a szü­lők mögött a meghatódott nagymamák titkon szemüket törlik, mert hát olyan féltő szeretettel gondoskodnak a ki­csiről, mintha mindnyájuké volna. A CSISZ-tagokat,. az út­törőket is meghatja a pillana­tok ünnepélyessége —, de ők nem arra gondolnak, amire az öregek, nekik az már termé­szetes, hogy társadalmunk min­den gyermek anyja — fénye­sebb lesz a szemük, mert el­képzelik, hogy egykor ők is így állanak majd itt, mint ezek az ifjú szülök, akik köszönetét mondanak a gondoskodásért, mikor megrázzák Szabó elv­társnak, a nemzeti bizottság elnökének és titkárának, Chra- pan elvtársnak a kezét. Meg is érdemlik, hiszen jó munkájukkal égető problémát oldottak meg. Azelőtt a vegyes­házasságot kötni készülő fiata­lok tanácstalanul gondolkoztak: mit tegyenek, melyik szülő kedvét keressék, a katolikus vagy evangélikus templomba menjenek-e. Sokan gondolko­dásukat, állásfoglalásukat ta­gadták meg, amikor a temp­lomba mentek. Már nem hittek az égben trónoló mindenható­ban, hiszen ott szputnyikok járnak — znégis elmentek a templomba, mert így volt szép, pompás. Ma már erre nincs szükségük. A nemzeti bizottság olyan nagyszerűvé, olyan ünne­pélyessé tette az esküvőket, hogy a nagy esemény előtt álló fiataloknak nem kell a fejüket törni a fenti problémákon. Hogy megnyugodjanak a mamák, hogy egyikük kedvét sem kere­sik jobban a gyerekek? Szocia­lista esküvőt rendeznek. Mara­dinak találják az egyházi szer­tartásokat. Ott a nemzeti bi­zottság, gyönyörűbbet igazán nem kell kívánni sem. Ez az oka aztán annak, hogy az alsószeli asszonyok ma már lakodalmak idején nem a temp­lomajtóban, hanem a nemzeti bizottság előtt lesik éhes szem­mel a mindig szép menyaszzo- nyokat és a viruló nyoszolyólá- nyokat. H. E. o*CDiaie3ie3»o»c3ioie>io»er>*o«e>ic3'OiOMöic3*c3BoicDi Meghallgatunk - tanácsolunk ACD: A felhozott indok any- nyjra nevetséges, hogy kényte­lenek vagyunk kétségbevonni a „boldog szerelmet“. Az iga­zán egymást szerető házaspár a maguk által említett dolgo­kon nem ütközik meg. Legjobb volna felülvizsgálni szerelmük és vonzódásuk komolyságát, mert még mindig diákszere­lemnek látszik, sőt annak sem. Ez pedig egy házassághoz ke­vés. Egy boldog házasélethez más is kell. Érdemes volna ezen gondolkozni. Boldog szeretnék lenni: Az aggodalma jogos, mert az ilyen természetű fiúknál nagyon kell vigyázni. Egyelőre ugyan ne gondoljon szakításra, mert hátha már valóban megválto­zott. Lehet, hogy a körülményei is erre késztetik. Ha továbbra is azt veszi észre, hogy maga nélkül jár szórakozni és több lánynak is udvarol, akkor ezt könyvelje el mint valóságot és maga is járjon bálba nyugod­tan nélküle. Természetesen, azután is kezelje, mint egy jő ismerősét és ha egy másik, ud­varlója lesz, fogadhatja az ud­varlását is. Az egyoldalú hű­ségnek valóban nincs értelme. Különben is meg kell fontolni, érdemes-e még három évig így félni a jövőtől, különösen ak­kor, ha másik udvarlója is van. Katonaszív: Ha valóban úgy történt, ahogy azt leírta, ne hagyja a dolgot elaludni. Ami­kor megtudta, hogy az illető mit'írt az elsőnek önről, azon­nal felelősségre kellett volna vonni állításai miatt. Minden embernek meg kell a becsüle­tét védenie, senki sem gázolhat bele más becsületébe. Ezek szerint beszéljen tanúk jelen­létében a sértegetővei és hívja fel arra, hogy vonja vissza a kitételeit és írja meg az el­sőnek is, hogy a magáról írott dolgok nem felelnek meg a va­lóságnak. Az egész dolgot, a hazug levélíró elégtételadását írja meg udvarlójának, és ezzel minden elintézést nyer. Ha pedig az ügy nem venne jó for­dulatot, legalábbis ezt látná, akkor a becsülete érdekében hagyjon fel az udvarlójával is, mert a helyzet úgyis a magi javára alakul így is. Elmaradt búcsúzás: Valóban maga volt a hibás, mert a fiú húga eljött és voltaképpen ő hívta meg a búcsúra. Az indok, amit neki mondott, hogy nem mehet el hozzájuk, szintén na­gyon furcsa volt és ha komoly szándékai vannak magával, ak­kor bizonyos következtetést is vonhat le belőle. Azt írja, hogy szeretik egymást és ez a lénye­ges. A komoly szerelmesek azért általában nem szoktak, legalábbis ilyen okból, azonnal elválni egymástól. Adjon alkal­mat a fiúnak, hogy találkozzon magával, vagy írjon neki leve­let, esetleg többször is. Nyíltan írja meg neki, hogy jöjjön el magukhoz, ismerje be előtte a hibáját és bizonyára jóra fordul minden.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents