Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-08-02 / 31. szám
1503 éves álom (II.) A múlt század közepén Curtius német történész előadást tartott Berlinben Olympia múltjáról és azt javasolta, hogy tárják fel annak romjait. Buzgalma élénk visszhangot keltett Görögországban, mégis több mint 20 év telt el, míg a kormány megadta *az engedélyt az ásatásokhoz, s 1875- ben megkezdődhetett a munka. A hat évig tartő erőfeszítés nem remélt eredményt hozott, mivel legfontosabb részeiben sikerült napvilágra hozni a kultúrtörténetem örökbecsű emlékeit, amit azután szinte nyomon követett az olimpiai játékok felújításának gondolata is. Pierre Coubertin francia író már 1892-ben nyilvánosság elé lépett javaslatával, két évvel később pedig nemzetközi kongresszusra hívta meg az akkori művelt világ minden népének kiküldötteit. Ez a kongresszus határozta el — 13 nemzet kiküldötteinek egyhangú döntése alapján — az olimpiai játékok korszerű formában való felújítását. Ugyanakkor mondották ki azt is, hogy már 1896-ban megrendezik az I. újkori olimpiát, melynek színhelyéül — a ragyogó görög múlt elismeréséül — Athént jelölték ki. LE A KORMÁNNYAL... ! Amikor megszületett a párizsi határozat, az leírhatatlan lelkesedéssel töltötte el a görögöket. A nagy lelkesedést azonban némileg lehűtötte Tri- kupis miniszterelnök, aki addig írta egymás alá a várható kiadásokat. mig végülis bejelentette: — Görögországnak nincs pénze az első újkori olimpia megrendezésére! Coubertin 1894 őszén — mit sem sejtve — Athénbe utazott, hogy ott, mint a Nemzetközi Olimpiai Szövetség főtitkára, segítséget nyújtson az előkészítő munkában. A görögök nagy szeretettel és megbecsüléssel fogadták az olimpiai játékok „atyját“, de azután kényszeredetten bevallották, hogy még semmit sem tettek. Hosszas tárgyalások kezdődtek, melyek során a görögök feltárták siralmas helyzetüket: a gazdasági válság miatt a kormány nincs abban a helyzetben, hogy az olimpia megrendezéséhez szükséges összeget rendelkezésre bocsássa. Coubertin azzal az érzéssel hagyta el Görögországot, hogy álma szertefoszlott... De mégsem! Távozása után kiélesedtek Görögországban a politikai harcok. Trikupis az olimpia megrendezésének ellenzése miatt még népszerűtlenebb lett. Kormányát végül is után újra valóság elsöpörte a népharag! Az új kormánynak pedig az volt a legsürgősebb dolga, hogy bejelentse: Görögország vállalja az első újkori olimpia megrendezését! MESEBELI AJÄNDÉK Az előkészítő bizottság élére Konstantin trónörökös állt. Ez azonban édeskevés volt, mert a pénz még mindig hiányzott! Elhatározták tehát, hogy az egész világ görögsége között gyűjtést rendeznek. De a gyűjtés sem oldotta \volna meg a nehéz kérdést, hä egy Alexandriában élő dúsgazdag görög kereskedő, Averoff György, bőkezű mecénásként nem jelentkezik. Athén ókori stadionja romokban hevert. A kőtörmelékeket fű és gaz nőtte be. A stadion legszerényebb újjáépítéséhez negyedmillió drachmára lett volna szükség. Averoff azonban egymaga 929 ezret ajdott! Kikötötte azonban, hogy a stadion a lehető legdíszesebb legyen ... Az adomány megérkezése után azonnal megnyitottak egy rég üzemen kívül helyezett márványbányát, ahol a munkások százait foglalkoztatták, hogy kitermeljék a stadion építésére szánt fényes márványt. Athén szerény tervek helyett nagyvonalúan építette új stadionját, mely 35 ezer márványülésével és az állóhelyeivel 60 ezer néző befogadására volt alkalmas. A hálás görögök Ave- roffnak szobrot emeltek a stadion előtt, melyet közvetlenül az újkori olimpiai játékok megnyitása előtt leplezték le. Averoff nagyon boldog volt, Bratislavában é napokban nví^t meg Candice Portinari brazil festő képkiállítása. A festő ma 57 éves. 1950-ben elnyerte a nemzetközi békedíjat és a haladó festőművészet vezető egyénisége. Képünkön Anya című olajfestményét láthatjuk. hogy honfitársai az ő pénzén milyen gyönyörű stadiont létesítettek, de szobrának leleplezésén nem jelent meg. Félt a nagy örömtől... ELÉRKEZIK A NAGY NAP 1896 április 5. Az újkori olimpia megnyitásának napját a török rabság alól történt fel- szabadulásuk 75. évfordulójára tűzték ki a görögök. A szomorkás, esőre hajló, felhős idő ellenére még távoli vidékekről is özönlött Athén felé a zarándokok serege. A kora délutáni órákban valóságos emberfolyam áradt a stadion felé vezető útvonalakon. A sötét felhők csak néhány „örömkönnyet“ hullattak, azután továbbvonultak, hogy ne zavarják az ünnepséget. A stadion előtt a világ valamennyi nemzetének zászlói lobogtak, noha csak 13 ország küldte el fiait az első újkori olimpiai vetélkedésre. A bejárati kapuban vörösbe öltözött jegyszedők álltak, a rendre pedig katonatisztek ügyeltek. Az ünneplőbe és népviseletbe öltözött görögök már zsúfolásig megtöltötték a stadiont és ellepték a környező dombokat is, amikor festői öltözetükben megjelentek a kürtösök s a stadion öt különböző pontján helyezkedtek el. Kürtszó jelezte, hogy a királyi pár belépett a stadionba. A zenekar a him-\ nuszt játszotta, több mint hatvanezer görög pedig boldogan énékelt... — Kihirdetem az első athéni Nemzetközi Olimpiai Játékok kezdetét. Éljen a gyülekezet! Éljen a görög nép! — hangzottak a díszpáholy márványlépcsőiről György király méltóságteljes szavai. Egetverő kiáltás volt rá a válasz: — Žito i Hellas! Éljen Görögország! Azután elhalt a zaj. Ünnepi csendben hangzott fel Zamaras olimpiai himnusza. Gondolata, ritmusa fenséges volt, de a 300 énekes hangja csak fátyolozot- tan jutott el a stadion távoli zugaiba. Utána mégis teljes erővel zengett a „žito“. A tömeg újra és újra hallani akarta az újkori olimpia első himnuszát! Az éljenző tömeget végül is túlharsogták az ágyúk. Ugyanakkor sok-sok ezer fehér galamb emelkedett a magasba... Ezerötszázhárom éves álmából életre kelt az olimpia! Művészet ? 'Nyugaton szeretik a szenzációkat a képzőművészetben is. Az egymást hajszoló „izmusok“ között sok követője akad az úgynevezett „monochrome“ festészeti irányzatnak, amely elvben csakis a kék színárnyalatokat alkalmazza. A monochrome felfedezője, Yves Klein, fiatalkorában ügyes sportoló volt, judoban mesteri címet nyert el. Rájött azonban, hogy abból nem él meg és ezért jövedelmezőbb foglalkozás után nézett. Sok pénzt szeretett volna keresni és ezért jó üzleti érzékkel kiszimatolta, hogy a legtöbb pénzt az emberek butaságából lehet kovácsolni. Jellemző a nyugati művészvilág életére, hogy Párizsban sikerült közönséget toboroznia ás a következő mutatványszámmal az összegyűlt képzőművészeti szakembereket szórakoztatta. Két meztelen nő lefeküdt egy kék festékkel mázolt gumiszö- nyegre és azután a „mester" irányítása mellett festékes testükkel lenyomatot készítettek. A „kép" tizenegy perc alatt készült el, de mivel a „mester“ nemcsak a szemet akarta „gyönyörködtetni", hanem zenei élvezetekben is részesíteni kívánta közönségét, „tizenegyperces szimfóniát komponált“. A hegedűsök és a csellisták ütemesen ugyanazt a hang szólamot ismételték állandóan. Megjegyezhetjük, hogy a párizsi filharmónia tagjai álltak ki a vásárra. A „mester“ frakkban, karnagyi pálcával „vezényelte" a zenekart. Azután a közben elkészült festmény alá biggyesztette nevét és tízezer frank honoráriumot zsebelt be a képért. Mister Yves Klein következő bemutatójára a párizsi színház egyik termét bérelte ki és újabb szimfonikus költeménynyel lepte meg közönségét. «A francia bulvársajtó ódákat zeng róla, a „meg nem értett lángészről“. Mázolmányait természetesen külföldön is értékesíti. így például a Német Szövetségi Köztársaságban nála rendelték meg a gelsenkircheni új színház csarnokának díszítését. A „mester" ott egy 280 négyzetméter nagyságú kékfestékkel mázolt deszkát és két „reliefet" helyezett el. 96 ezer márka honoráriumot kapott művéért. Büszkén megjegyezte, hogy a reneszánsz óta még senki sem fekteti ilyen hatalmas falfelületeket. Nagyon tévedünk, ha azt hisszük, hogy Yves Klein egyedülálló jelenség nyugaton. Kétségtelenül találékonyabb Salvadoré Dali spanyol festő, aki több „módszert“ alkalmazott, míg végül a következőnél állapodott meg: Egy fiatal nőt, két malacot, és egy motorkerékpárt kádban helyezett el, csokoládéból, tejszínből és színes festékből álló keveréket öntött rá, a kádat vászonnal letakarta és egy seprő segítségével „dolgozta“ ki a képet. Ez a műve a következő címet kapta: Káosz és a teremtés. Hasonló „művészi eszközökkel“ dolgozik Ilse Susanne Dwinger, egy düsseldorfi festőnő, akinek másra nincs is szüksége, mint ajakrúzsra és a saját szájpra. Of óra alatt egy négyzetméter nagyságú vászonra négy ajakrúzst használ el és hétszáz különböző színű csókot nyom a vászonra. A festőnő „alkotásait“ jelenleg New Yorkban állítják ki, ahol nagy tetszést aratnak. így fest a mai nyugati művészet! KER ESZTR EJTVE N Y m Kölcsey Ferenc (1790—1838) VÍZSZINTES: 1. A költő egyik gyönyörű balladája. 9. Nagyobb összegű pénzt ha- szontalanságra elköltenek, elpazarolnak. 10. Devecser Gábor. 11. Tiszteld! — szlovákul. 12. Kripton vegyjele. 16. Férfinév. 19. Ilyen fogyasztás is van. 21. Intőjét — latinul. 22. Nem nappal. 24. 59 római számmal. 26. Király — franciául. 28. Vas vegyjele. 29. Névelővel: a fém ellensége. 2. ...-zúg. 3. Létezik. 4. Ki- 32. Kölcsey nevesebb költemé- váló műanyag rövidítése. 5. nyei közé tartozik. Húsz évvel ezelőtt megalakult szovjet szocialista köztársaság. 6. Kanadai tó (betűhiány). 7. Mutató mocska, de csodálkozást is kifejez. 8. Azonos betűk. 10. Kölcsey-ballada. 13. A költő egyik költeménye. 14. Kölcsey Ferenc lapja (....- és Littera- tura). 15. A cérnagyárban van belőle elegendő. 17. Téma közepe! 18. A. N. 19. Idegen kettősbetű. 20. Angol kötőszó. 23. Kölcsey-ballada. 25. Újság. 26. Sírhant — szlovákul. 27. Német kötőszó. 28. Mohón eszik 30. A tetejére. 31. Skálahang B. P. A keresztrejtvényt olvasóink szórakoztatására közöljük. A rejtvények megfejtőit nem részesítjük jutalomban. Megfejtések: 29. szám: Vízszintes: 1 Aratógép. 26. Parcella. Függőleges: 1. Aratóünnep. 8. Propaganda. 30. szám: Vízszintes: íkt, belekap, gr, b, metáli, névelővel, e, Amerika, es, telibe, gd, h, isola, aróma, o, cl, színes, li, szépíti, a, patakpart, beérik, e, uá, andalít, Ems. KULTURÁLIS • A Népek Barátságának Egyeteme, • melyet Ázsia, Afrika, Latin- Amerika és más országok kormánykörei és egyénei kérelmére alakítottak Moszkvában, már meg- kezte a hallgatók felvételét. A következő tanévre ötszáz hallgatót, a következő években már 3—4 ezer hallgatót vesznek fel. Az egyetem kiváló mérnököket, matematikusokat, fizikusokat, nyelvészeket, agronómu- sokat és más szakembereket képez ki. • Prágában a Július MOZAIK Fučík Pihenés és Kultúra Parkban e napokban sztereofonikus panorá- mikus mozi nyílt meg, mely a világon a harmadik. • Dániában a tizenhét éves Björne Mortensen különös világcsúcsot állított fel. Tavaly nem kevesebb, mint 406 filmet látott. Ezzel megdöntötte George Roborn amerikai újságíró „teljesítmé-* nyét“, aki „csupán“ 358 filmet ült végig az elmúlt évben. • A Chopin-évet Mariánske Láznében rendkívül ünnepélyes keretek között tartják meg. ahol a kiváló zeneszerző 1836- ban gyógykezeltette magát. A Chopin-ház kiállítási termeiben képzömú- vészeti kiállítás keretében bemutatják Chopin portréját, melyet testvére készített róla. ft A Salzburgi Ünnepi Játékokon minden évben előadásra kerül valamelyik élő nagy komponista eddig elő nem adott műve. Az idén Frank Martin, a Születés misztériuma című művét mutatják be. • Gyermekoperát írt Ránki György. A Győztes ismeretlen című egyórás mű cselekménye a Csillebérci úttörőtáborban játszódik. • Karlovy Varyval szinte egyidőben a spanyolországi San Sebas- tianban rendezték az immár hagyományos nemzetközi filmfesztivált. A találkozó a csehszlovák filmművészet fényes diadalát hozta. A nagydíjat a Rómeó, Julia és a sötétség című film nyerte. 9 Walt Disney az Amazonas őserdeiben készíti el új filmjét, amelynek Vadmacskák a címe • Megkezdődtek a szegedi szabadtéri játékok A kedvezőtlen időjárás ellenére is előadásra került a Csínom Palkó kalandos históriája. Farkas Ferenc szép melódiái nagy sikert arattak. • Az afrikai nyelvekkel foglalkozó tudomány, az afrikanisztika ötven évvel ezelőtt keletkezett. Az afrikai földrészen használt legtöbb nyelv nem ismeri az írásjeleket. A nyelvész munkáját az a körülmény . is nehezíti, hogy ugyanaz a sző egymástól különbőz', teljesen ellentétes értelmű lehet, attól függően, hogy mély, közép, vagy magas hanghordozásban ejtik-e ki. A nyelvészek 700-ra becsülik az Afrikában beszélt nyelvek számát. IMI LÉ KIK dőlsz, arra a bekezdésre, ahol a költő izgalmas vízi-kalandját örökíti meg. „A város alatt foly a Rima vize, melyben úgy megfürödtem, hogy majd bele fúltam. Nem nagy a víz, hanem éppen malom alatt esett a fürdés, hol egyenest keresztül akarván csapni, a habok alá sodortattam“. A szertelen költő itt sem hazudtolta meg természetét. Keresztül akart gázolni a habokon, s csaknem beleveszett a zsilip alól előfodrozó vízbe „Ha még bor lett volna, de vízbe fúlni...“ írja lentebb, a szerencsés befejezés után, kissé hetykén, diákos hányavetiséggel. S zervusz halál! — S a kopott csizmák fürgén rugdosták a gyalogút porát, a vásott köpeny széle eltűnt a fűzbokrok között. A költő kiszakadt a halál öléből, s a rimaszombati kis megálló után jókedvűen folytatta útját a halhatatlanság felé. III. Sokáig vita tárgyát képezte, hogy melyik házban született Ferenczy István, az első magyar „művész-szobrász“. Születésének századik évfordulóján még azt hittük, hogy a Jánosi felé vezető utcában állt az a lakatosműhely, •honnan Ferenczy István a 19. század elején elindult. Ma más a helyzet. Egy régi fénykép cáfolni látszott megállapításunkat, s arra buzdított, hogy vegyem újra a nyakamba a város macskaköves utcáit. A Partizán-tér 10. előtt állok s alaposan szemügyre veszem a2 épületet. A házat nemrég javították, új ablakokat kapott, jobboldalt új, zöldremázolt kapu. Hátam mögött piaci bódék sorakoznak ;.táskás, szatyros asszonyok járnak az áruhalmok között. A vakolás tehát új, az ablakrámák is újak. De az ablakok és pinceablakok elhelyezése bizonyítani látszik, hogy Ferenczy István ebben a házban született. Az udvaron zöldkötényes, köpcös mesterember fogad. Húsos orrán pápaszem. — Igen, igen, — mondja a szaporán bólogat, — ereszes kapubejárat volt a ház mellett. Nemrég bontottam le. Mikor az új kaput csináltuk. A régi kapu formája — ahogy a ház lakója leírja — megerősíti felfedezésünket. A méteres falak, ,a pince, a lépcsőlejáró, arról tanúskodnak, hogy a ház igen régi. — De hol van műhely? — kérdem. — Amely előtt Ferenczy megcsókolta édesanyját, mielőtt vándorútra kelt... I gen, a műhely. A házigazda az épület mögé vezet. Az udvaron horpadt ágyások, fony- nyadt növények szomorkodnak. A pápaszemes ember az ágyásokra mutat: — A főid alól minden tavaszi ásáskor öreg kövek, régi téglák bukkannak elő. Tessék megnézni. A fatartóból köveket, téglákét, hord ki az udvarra. Kétféle téglát mutat, az egyiken domború, a másikon vésett RSz jelzést látok. Az előbbi az öregebb. — Ha nem tévedünk, ezen a helyen állt a lakatosműhely, — mondja a bácsi s a hátsó fal melletti területre mutat. Kezében a tégla, melyet ásója fordított ki a földből. A jelek szerint valóban ebben a házban született 1792 február 24-én Ferenczy István. (Holéczy Miklósnak is ez a véleménye.) Apja lakatosnak akarta nevelni. Körmöcön, Selmecen, Besztercebányán taníttatta. István kitanulta a pénzverést és a vésést, ami annyira megtetszett neki, hogy minden szabad percében pecsétnyomókat és gyűrűket készített. Az izmos, tatárarcú legény egy napon búcsút vett szüleitől s nekivágott az országúinak, hogy bejárja hazáját, Pécset, Budát, majd a kékegű Itáliát, — hogy lásson és tanuljon, s lerakhassa a magyar szobrászművészet alapjait. A fiú, aki „költő módjára ábrándozott, szerette a verseket, és latin költőket betűzgetett“, kilépett az ismeretlen világba, lemondott a szülői ház melegéről, s elindult az úton, melyen senki sem járt előtte. Vitte a vágy, hogy elkezdjen valamit, s hogy álmait később szikrázó márványba vésse. B écsben a Szent Anna akadémia növendéke lett, Budán pedig akadémiai pályadíjat nyert egyik domborrpűvével. Aztán Rómába ment, a szobrászok Mekkájába. Almaiban csalódott, mint abban az időben mindenki, aki azt remélte, hogy le tudja győzni a közöny, a botfülüség fantomjait. Rómában Canovánál tanult, később a dán Thorwaldsen irányítása mellett dolgozott Hazatérése után Debrecenben, Budán és Esztergomban élt. Am a Pásztorlányka, a Brunseick- emlékmű, az Eurydike alkotója hiába kérte a hivatalokat, hogy segítsenek megvalósítani Mátyás emlékműve tervét. Anyagilag tönkrement, s fáradtan, betegen rakta szekérre holmiját. Hazajött Rimaszombatba — meghalni. Itthon még dolgozgatott: műterme a mai Daxner utca sarkán állt. Itt tanította Izsó Miklóst, aki már 22 éves korában túlszárnyalta mesterét. A házat régen lebontották, ma modern épület magaslik a helyén. Ferenczy 1856- ban halt meg; a feljegyzések szerint zúgó viharban temették, jeltelen sírba hántolták. Mint művész — Holéczy Miklós szavai szerint — a régi klasszikusok kitaposott útján járt. Értéke abban van, hogy elsőként emelte fel a szobrászvésőt ezen a tájon. A múzeumban üveges szekrény őrzi emlékét. A szekrényben kucsmák, gólyatollas süvegek, mellények, bársonyöltönyök függenek: Ferenczy egykori tulajdonai. A szekrény mellett néhány szobor-másolat: Kazinczi, Wesselényi, Sódelné. az énekesnő, Fáy András. Egy mellszobor durva márványa beszél róla: Róbert Károly befejezetlen portréja. S egy búsoló leányt ábrázoló dombormű. (Folytatjuk)
