Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-26 / 30. szám
Veres János: A z 1850-ik év egy nyári /I napján, pontosabban _ZjL szeptember 5-én, a Jánosi országúton szekérkaraván közeledett Rimaszombat felé. Az út mellett a kukorica már érőben volt, a friss szántások fölött varjak csa- pongtak. Az egyik rozoga ektiás-szekéren Várnai színész ült, terhes feleségével. Várnai valamikor huszártiszt volt, a császári ármádia fényes egyenruháját viselte. 1848-ban lehúzta a cifra gúnyát és átlépett a magyar hadseregbe. Világos után színész lett, akkor vette fel a Várnai nevet. A nyikorgó szekéren olykor feleségére tekintett, kinek homlokán verítékcsöppek gyöngyöztek. Az asszony szülési fájdalmakat érzett, s a szekér rázása semmiképp sem hasz- .nált állapotának. A város közelében megállították a lovakat. A színészkollégák lesegitették Várnainét a szekérről s levezették a töltésről az útszéli bokrok közé. S Várnainé a bokrok közt, kopott színészköpenyen, a habfelhős ég alatt egészséges leánygyermeket hozott világra. Az örvendetes esemény miatt a szekér némi késéssel érkezett Rimaszombatba. A három fóré szaporodott Várnai család a mai Tompa-utcában szerzett kvártélyt. — Risablakos polgári ház volt, — mondja Holéczi Miklós, a múzeum volt igazgatója, — fakeretes ablakai voltak. Sajnos, 1944-ben bombatalálat érte. Holéczi Miklóst lakásán kerestem fel, az ebédlőben ülünk, vén ingaóra alatt, antik bútorok között. A tudós professzor görnyedt, öreg ember, de mozdulatai fiatalosak, szeme is fiatalosan fénylik. Arca megtört: a gondolkodó fáradt, ernyedt arca. Műtörténész, régész, kutató nem kerülheti el a házát, ha a városba főn. tlő lexikonnak tartják a nyugdíjas igazgatót. Blaha Lujzáról beszélgetünk, — ő volt a gyermek, akinek Várnainé 1850-ben a jánosi országút mellett életet adott. A házat, mely első hajléka volt, tehát elpusztította egy lehulló bomba. A ház falát emléktábla díszítette. A tábla ebben a pillanatban nem tekinthető meg, mivel a múzeum raktárában van, ahol nagy rendetlenség honol. A múzeumban ugyanis átrendezés, átszervezés folyik. A múzeumi helyiségek átrendezése után a tábla méltó helyet kap majd valamelyik teremben, Blaha Lujza mellszobrával együtt, mely egykor a katolikus templom sekrestyéje mellett állott. — A szobrot Bory Jenő szobrászművész készítette, — mondja a tudós professzor. — Ajándékba adta a városnak. A Blaha-ház a mai új posta udvarán állt, helyét a posta melléképületei foglalják el. — A „Rózsabokorban jöttem a világra“ kezdetű dalt róla írták, neki csinálták, — mondja Holéczi Miklós, — a dal kezdő- sora hitelesen őrzi születése történetét. ßvomtS bwdÁhéb (Rimaszombat, 1960 nyarán) A színészek csak néhány napig maradtak a városban, s Várnaiék a kisded gyremek- kel újra nekivágtak az országúinak. A kisded színfalak és jelmezek között, ekhós-szeke- rek ponyvája alatt, vidéki fogadók szobáiban cseperedett iskolás gyermekké. Győrött lépett először színpadra, nyolc éves korában. 1864-ben a budai színházhoz szerződött, kisebb énekes szerepekre. Később Szabadkára került, Sípos Károly társulatához. Ott ismerkedett meg Blaha karmesterrel, későbbi férjével. 1866-ban a debreceni színház szerződtette. Nemsokára országos hírnevet szerzett. 1872-ben a Nemzeti Színház tagja lett, majd át- szerződött a Népszínházhoz, ahol Tamási volt a partnere. Ekkor már Blaha Lujza néven szerepelt, s a fővárosi közönség kedvence lett. Tisztelői a nemzet csalogányának nevezték- Negyedszázadon keresztül játszotta a népszínművek női főszerepeit. A kis Lujza csak néhány napot töltött Rimaszombatban, rögtön születése után. De a lexikonokba, monográfiákba bekerült az adat: született Rimaszombatban, 1850-ben. Itt látta meg a napvilágot, itt mosolygott, itt sírt először, itt kezdődött hosszú és fényes életútja, mely 1926-ban ért véget. Innen indult, a város magáénak vallja, és büszke rá, hogy magáénak vallhatja. — 1902-ben eljött szülővárosába, — mondja vendéglátóm. — A rimaszombatiak ujjongva üdvözölték a város immár nagyhírű szülöttét. A JNB épülete (új megyeház) előtt elterülő teret akkor Búzapiacnak hívták. Nagy, puszta tér volt, vásárok, hetipiacok színhelye. Déli oldalán vendéglő emelkedett s deszkából ácsolt állás a vásárosok szekerei számára. A fogadót Huszár-vendéglőnek hívták, mivel a helybeli kaszárnya huszárregiment otthona volt egykor. A vendéglő tánctermét nagy szálának nevezték. Ebben a nagy szálában énekelt Blaha Lujza. — Én magam akkor nem láttam, — mondja Holéczi bácsi, — másoktól tudom, hogy nagy ovációval, szűnni nem akaró tapssal üdvözölték. A tiszteletére rendezett vacsorán a Samuk városának nevezte el Rimaszombatot, mivel az akkori városi énekkarnak sok Samu nevű tagja volt. Végtelenül kedves teremtés volt. Nem tudom, él-e még valaki azok közül, akik beszéltek vele. Holéczi Miklós 1907-ben látta Blahánét, Budapesten. Diáktársaival a színház karzatán szorongott s nagy élvezettel figyelte bájos játékát, tisztán csengő énekét. — Csiky Gergely Nagymamájának címszerepét alakította, — meséli — Blahdné kedvéért daljátékká írták át Csiky darabját. Ötvenkét esztendős volt már, fiatal partnernöje mégis elhalványult mellette, pedig nagyon igyekezett, hogy méltó társa legyen. A művésznő, aki a Piros bugyellárisban, a Sárga csikóban, a Falu rosszában és a színművek egész sorában páratlan sikereket aratott, Déryné és Jászai Mari mellett a magyar színjátszás egyik legnagyobb alakjává nőtt. — A régi, kezdetleges lemezeken, — mondja az igazgató — sajnos, más a hangja, mint a valóságban volt. t yiaháné 34 éve halott, /-v s szülővárosa lakosai JLJ „sercegve forgó lemezről" sem hallgathatják énekét. A hang, mely egy országot tartott lázban, ezrek szívét cirógatta, elhallgatott. Az udvarban, ahol a Blaha-ház állt, postaautók zümmögnek, kéksapkás emberek járnak. De .a kövek, a járda, az utca öreg házikói Blahánéról beszélnek, S kint, a Jánosi felé futó országút mellett, azon a helyen, ahol Várnainé világra hozta a kis Lujzát, talán most is ró- zsabokrokat rezget a szél. Vándor, ha arra jápsz, állj meg és nézz végig a mezön. S gondol fa dalra, mely egykor Blaháné ajkáról fecskeként suhant a magas ég felé: „Rózsa- bokorban jöttem a világra .. (Folytatjuk) • Ötven kiállítási teremmel bővítik ki a párizsi Louvre-t, amely a világ legnagyobb képtára lesz. • A Szovjetunióban értékes történelmi dokumentumokat adott vissza a Bécsi Állami Irattárnak. Ezeket az okiratokat szovjet katonák mentették meg. • Szegeden július 23-án Erkel Ferenc Hunyadi Lászlójával kezdik meg a szabadtéri előadásokat, Előadásra kerül Farkas Ferenc Csínom Palkó című új operája és Madách Az ember tragédiája is, • A Komáromi Magyar Területi Színház e napokban Kassán négy estén nagy sikerrel szerepelt. A kiváló filmekről rendszerint jó előra tudunk. Csuhraj Ballada a katonáról című filmjéről is sokat hallottunk, még mielőtt a DFF keretében bemutatták. A film meséje nagyon egyszerű, de mélységesen emberi és nagyszerűek az alakítások. A rendező olyan müvet akart alkotni, amelyben bemutatja »I egyszerű közkatonát, aki a fasizmust hatalmai erkölcsi erejével és jövőbe vetett hitével győzte le. A film sikerének titka abban rejlik, hogy a rendező teljesen ismeretlen színészek személyében fedezte fel hőseit. Zsanya Proho- renko és Vologya Ivanov ragyogó fiatalságuké kai, keresetlen egyszerűségükkel lopakodtak be a közönség szívébe. Idén a DFF XI. filmbemutatóját hatszázez- ren nézték meg Szlovákiában és ez nehéz feladat elé állította a közönséget és filmszak- embereket. A kiértékelést még nem zárték le, de a jelek azt mutatják, hogy a Ballada a katonáról című film az egész vonalon vezet, ninininininioinonioi szemmel 20.30 Kaleidoszkóp. PÉNTEK: 20.00 Földműveseknek 20.50 Tarka zenés műsor, SZOMBAT: 17.00 Sport 20.00 Nemzetközi eseményekről 21.50 Kenyér, szerelem, féltékenység, VASÁRNAP: 9.00 Sport 20.05 Pőstyéni fesztivál 1960. BUDAPEST, KOSSUTH RÁDIÓ KEDD: 10.25 Népi muzsika 16.15 Népdalok 20.30 Mindenki kedvére. SZERDA: 11.15 Tánczene 16.00 Élő szóval... 18.00 Nyári illetlenségek 20.30 Operettrészletek. CSÜTÖRTÖK: 12.10 Tánezene 13.00 Szatírák 18.10 Szív küldi,,, 18.40 Ifjú Figyelő 20.30 Temessétek el a holtakat... rádiójáték, PÉNTEK: 11.10 Fiatal Írók félórája 12.10 Népi muzsika 13.00 Van élet a Holdon? 17.15 Szív küldi... 20.25 Tánciskola. SZOMBAT: 8,10 Lányok, asszonyok 12.10 Magyar nóták 18.00 Gondolat — irodalmi műsor 80,30 Nyári mosolyegyetem ,,. vidám összeállítás. VASÁRNAP: 10.45 Láttuk, hallottuk 13.10 Magyar nóták 17,10 Kincses Kalendárium 18.10 Sport 20.20 Tánczene. »♦**♦♦*** etMMHMHMHé*******• 4MMMMMS*** FÜGGŐLEGES: 1. Olasz férfinév, !. Cukrászsütemény. 4. Ritka leánynév. 8. Bolgár pénzegység. 6. Régi magyar férfinév, 7, Skócia része. 8. Alumínium vegyjele. 9. Bádoglemez, 11. Drágakő. 14. A mai kerékpárok őse. 15. Háziállat. 19. Az influenza francia neve. 20. Az atommag felbontása. 22. Névelővel: a legegyszerűbb gép. 23. Mérték, latinul. 25. Szaktárs becézve. 27. Művészeti irány. 28. Sámuel király másik neve. 30, Mennyasszony, 32. Éknélküli személyes névmás. BRATISLAVA J. KEDD: 11.30 Jó hangulatban 12.40 Dallal, tánccal... 17.30 Fiatalok világa 18.00 Kívánsághangverseny 20.00 Jelentéktelen asszony... — komédia. SZERDA; 10.15 Tarka műsor 12.40 Filmzene 14.05 Kellemes délutánt 15.05 Régi szerzők művei 16.15 Operetthangverseny 17.00 Fúvószene 17.30 Tánczene 18.00 Orvosi tanácsadó 18.15 Kívánsághangverseny 21.20 Zenés műsor. CSÜTÖRTÖK: 11.00 Pavol Horov versei 12.40 Tánczene 13.10 Népdalok 16.15 Tánczene 17.00 Kórusművek 17.30 Pionírok félórája 18.00 Kívónsághangverseny 20.00 Vígjáték. PÉNTEK: 11,00 A láng nem alszik ki... versek 11,30 Jó hangulatban 13.10 Napjaink dalai 14.05 Kellemes délutánt 17,30 Pioníroknak 18.00 Kívánsághangverseny 20.00 Népi muzsika 20,30 Hviezdoslav verseiből. SZOMBAT: 11.00 Az út végén .,, elbeszélés 12,03 Népdalok 12,40 Fiatalok a mikrofon előtt 13.10 Vidám hétvége 14.00 Pionírok délutánja 16,15 Kellemes délutánt 16.5Q Azok a fiatalok ... humoreszk 20.00 Tánczene, VASÁRNAP: 9.00 Katonáink életéből 10.50 Élő szóval 12.05 Tánczene 13.00 Földműveseknek 14.00 Délutáni hangverseny 17.00 Vihar a Bočiar felett 21,05 Kávéházi virág .,. rádiójáték. TELEVÍZIÓ, BRATISLAVA KEDD: 20.00 Asszonyoknak 20.30 Televíziós magazin. SZERDA: 18.00 Legkisebbjeinknek 20.30 Kenyér, szerelem, fantázia. CSÜTÖRTÖK: 20.00 Ifjú [1ÖÍJ VÍZSZINTES: 1. Iktató, röviden, 3. Hirtelen és kellő megfontolás nélkül elkezd valamit, 10. Gábor és Rudolf. 12. Tudományos összetételekben fémet jelent. 13, Szó — a keresztrejtvények meghatározásaiból. 16. Világrész. 17. Latin kötőszó. 18, Pont a közepébe! 19. Gida mássalhangzói. 21. Sziget, olaszul. 22. íz és zamat. 24. 150 római számmal. — 25, Tarkabarka. 26. Kínai név. 33. Indián kiáltás 34. Kellemes 27. Szebbé formálja. 29. Festő- hangulatba ringat. 35. Híres téma, 31. „Elkészül“ a termés, német város (sósfürdő). r 2 r 0 T" 4 5 6 T 8 n H 11 12 ! i iT L4 15 'ír Ak i 16 m VT j V Jk 1 18 ■pp ► N iT N 20 21 M 122 ’3 ír 'ír je. 25 i 26 'ír Ak 27 Ĺ P ~w 50 L ír < H" 1 m ___ M| JS EJ □ A keresztrejtvényaket a nyár folyamán kizárólag olvasóink szórakoztatására közöljük. A rejtvények megfejtőit nem részesítjük jutalomban. Szeptemberben újból megindul pályázatunk. Addig is szorgalmasan fejtsék rejtvényeinket, így felkészülhetnek a nehezebb rajtvények fejtésére is. Minden megfejtőnknek kellemes szórakozást kívánunk! NÁC 0 K A fegyveres megmozdította a lábát, a csizmának az orrát bedugta a gyerek feje alá, megkereste az állát és megemelte a fejét, — Feljebb! — mondta. A gyerek magasra emelte a fejét, hátraszorította egészen a tarkójára. Még sohasem látta a fegyveresek arcát és nagy kívánságot érzett, hogy felemelje a szemhéjjait. Aztán lehunyta a szemeit. — Nyisd ki! N ézte tovább a meggyűrött bőrt a csizmán. — Láttál erre embert? — Nem láttam erre embert! Tele lett az ő szája is nyállal, — Azt mondtad, hogy az öreg nevel! — Azt mondtam, hogy az öreg nevel! Csend lett. Dobbantak a lovak patái, az öregnek csattogott a fejszéje. — Fordulj meg! — mondta a fegyveres és leengedte a csizmáját. A gyerek megfordult. — Nézz előre! A gyerek felemelte a fejét. — Mit látsz? — Látok: arrébb hegyeket, eget, fákat, aztán látok kunyhót, előtte karókat, rajta edényt, kecskét, tűzhelyet látok ... — Na, indulj előre! Utána léptettek ők is, hagyták, menjen egészen a kunyhó elé. Ott aztán megállították. Alacsony pásztorkunyhó volt, előtte karóra tűzött néhány edény, jobbra kikötött kecske, fehér mint a hó, közelebb, kövek között, ham- vadt, reggeli tűz. A gumibotos beállt a gyerek mellé és a lábával elfordította a kecske felé. — Ez mi? — Ez kecske! — Nézd meg jól! — Megnézem jól! A másik is megszólalt: — Mi ez? — Kecske! — mondta a fiú. A fegyveres odatámasztotta a csizmáját a gyerek oldalához: — Fordulj! Ott volt arrébb a nyáj, kolomp nélkül, egyetlen kolomp nélkül legeltek, egyetlen kolomp nem volt egynek sem a nyakában. — Hívd ide a kutyát! A fiú odahívta a kutyát. Jött lassan oldalog- va, aztán odasompolygott és leült a gyermek lába elé. — Figyelj rám! — mondta a fegyveres. — Ez, ami itt fekszik a lábad előtt: ez micsoda? — Kutya — mondta a gyerek. — Nem... Ez, ami itt fekszik a lábad előtt kecske, nagy fehér kecske! Értesz engem? A fiú hallgatott, A fegyveres a gumibotot rétette a fiú fedetlen koponyájára. Végigfektette rajta, pontosan közepén szelve át a koponya domborulatát, úgy, hogy a vége messze előremeredt a fiú szemei előtt, A másik fegyveres közelebb jött és megállt a lovával mellette, egészen közel, annyira, hogy a csizmájának a szára hozzáfeszült a gyerek villához. — Tehát? A gyerek nézte a kutyát, A fegyveres, amelyik most jött oda a fiú mellé, elővette a gumibotját és könnyedén ráfektette a vállára, — Mondjad szépen... — Tehát !... Mi ez itt a lábad előtt ? A gyerek nézte a kutyáját. — Kecske... — mondta. — Nagy fehér kecske! — Nagy fehér kecske! A fegyveres elrúgtatott mellőle, a másik levette a fejéről a botot és a lábával a kecske felé fordította a fiút, — Ez pedig... ez itt kutya! Értesz engem? R áfektette a botot a fiú fejére. — Igen! — Olyan közepes nagyságú, sem kicsi sem nagy, sötétbarna kutya! — Igen! — mondta a gyermek. — Hogy hívják? A gyerek hallgatott. — Hogy hívják ezt a kutyát? — Cézár.,. — Menj — szólt a másik — és simogasd meg szépen, úgy, ahogyan szoktad és mond közben a nevét is .,, A másik megint felemelte a lábát és a talpát a fiú hátára vetve, óvatosan előre tolta. — Cézár — mondta a gyermek, amikor a kecskéhez érkezve rátette a tenyerét a fejére a szarvai közé. — Cézár! — És mit szoktál még mondani neki? A fiú ott hajolt a kecske nyaka mellett, a sapka a kezében, a szeme a földön. — Kiskutyám... — mondta. Csend lett. — Gyere Ide! Otthagyta a kecskét és odament a fegyvereshez, de most már nem állt meg a lő előtt, hanem elment egészen a csizmáig. A fegyverei felemelte az állát. Ismét nyelni szeretett volna, de nem tudott a torkára feszülő csizma miatt, szerette volna felemelni a tekintetét, de nézte mozdulatlanul a csizmát az arca alatt. — Mehetsz! Amikor félúton volt a fiú az öreg felé, a fegyveres utánaszólt. Megfordult és meghajtotta a derekát. — Láttál erre embereket? — Nem láttam erre embereket! — mondta. Még állt ott egy darabig. A fegyveresek rágyújtottak, szélnek eresztették az első füatöt és beálltak egymás mellé a lovaikkal. —i Mehetsz! — mondták aztán. Az öreg egész idő alatt vágta a fát, meg sam fordult, dolgozott, mintha senki sem lenn« a közelében. A z a kettő meg ott állt a hátuk mögött — a gyerek szedte, hordta a fát — ami® elszívták a cigarettájukat. Hallgattak, fújták a füstöt és nézték a pásztorokat. Aztán eldobták a cigarettát, az egyik megemelte a gyeplőt, utána a másik is, éa lépésben, mig kiegyenesedve a nyeregben megdobták a hátukon a puskákat, mentek tovább.
