Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-26 / 30. szám

HA A KETTŐT egynek veszik Különös cím. De nézzünk csak a betűk mögé. Tatrasvit n v Magas kéményei oly különösnek tűnnek a Tátra csúcsai tövében. A telep körül gondozott parkok, susogó fenyvesek a hegyol­dalakon. A környéken az a szó járja, hogy itt vannak a legszebb lányok. És hányán ? Nehéz erre pontos választ adni. Annyi azonban bizo­nyos, hogy míiszakváltáskor mint a mezei virágok a rétet úgy lepik el a környező utakat, hogy ringó járásukra még a fenyők is másképp susognak. Tatrasvit igazán leányüzem, jobban mondva leányvár. De mit is csinál itt ez a sok száz leány. Bevezetésképp hadd vessünk három szót a papírra: Munkaérdemrenddel kitüntetett üzem, ékeskedik a bejárat fölötti táblán a Tat­rasvit n. v. mellett. De miért e sietség? Álljunk meg egy pár pil­lanatra a fákkal szegélyezett árnyas út mentén. A legjobb dolgozók, olvasom egy szépen fel­díszített tablón: Julia Bezákova, Jozef Zeman, Jozefina Frankovo és még sokan mások, sorban egymás után. Alig pár méternyire tőle a leg­jobb újítók, majd a Szocialista Munkabrigád címért versenyzők neveit olvasom a fényképek alatt. A Szovjet Barátság, Május 9, Március 8. Nálepka kapitány, Glezosz, Béke és más brigád nevek És leányok, megint csak leányok mosolyognak le a képekről. Az üzem őszhajú portása szintén leánynevet említ, amikor tud­tára adom, hogy a CSISZ üzemi szervezetének titkárával szeretnék szót váltani. És amikor Jozefina Svarcova CSISZ titkár megjelenik az ajtóban már tudom, hogy itt csak leányokkal lesz dolgom. De milyenekkel? A titkárnő most 19 éves 1955-ben hagyta el a Modra melletti kis falut Dubovát, hogy tanoncként kezdje a szövő mesterséget. Akárcsak az új szakmát, megszerette a barátnőit, új munkatársait is. Így lett bizalmukból már 56-ban az ifjúsági szervezet vezetőségi tagja. Múltak az évek, lassan tovább. Tanultak a barátnők, tanult ö is. Szakmájuk művészeivé közben jó szervezőkké, agitátorokká lettek. Ma már felül 500-an a szervezetteK es az tjjusagi szövetségén icivut állók szorgalmas munkája nyomán ott díszít a bejárat fölött: Munkaérdemrenddel kitünte­tett üzem Három szó az egész és mégis mennyit jelent. Az övéi számúra a második otthon, a közös örömet, küzdést, a célt, a hírnevet és a vásár­lók számára pedig a megelégedést. Mert milyen érzés is lehet olyan fiatalok között dolgozni, akiknek munkáját dicsérik mindenütt. A Mun­kaérdemrenddel kitüntetett Tatrasvit n. v. mi­nőségi kötöttárut gyárt. Olvasom Poprádon, Iglón és másutt. Nos, elégedettek e mindezzel a sviti fiatalok, vannak e további céljaik és ha igen, melyek azok? Melyik hát a célhoz vezető legközelebbi út ? Ragadjunk ki csuk egy pár mondatot a titkárnő beszédéből: Az üzemi szervezetünk vezetősége 19 tagú. Egy kivéte­lével (ó évközbe jött közzénk) mind az esti ipariskolát látogatjuk. Egy néhányon most vé­gezték el az alsófokú kétéves iskolát, mások már a felsőbbfokú harmadik évfolyamába jár­nak. Én szintén most végeztem a második évet, jövőre újból elsős leszek a felsőbb fokon. Kemény munkát, erős akaratot követel. Jozefina Svarcovától és egyúttal a vezetőség munkájáról ennyi is elég. Hétfő, kedd, szerda napi öt óra, tehát heti tizenöt óra az iskolában munkaidő után. S minderre még fiatal is az ember. De mennyire, hogy fiatal. Az egyéb előkészületeket már ne is említsük és mégis az ifik vezetősége nem maradt magára. A múlt év szeptemberére a vezetőség tagjain kívül már 60-an mondtak le a heti 15 óráról és egyről másról. Az idei szeptemberben legalább annyi jelentkezővel számítanak mint tavaly. És mind­ez megy nekik. Az esti iskolán szakmai, az Oktatási év keretén belül pedig politikai tudá­sukat gyarapítják. S az eredmény? Megint ez a három szó. Munkaérdemrenddel kitüntetett üzem, s persze a fizetési szalagocska is mond egyet mást. De nem önelégültek a Tátra alatti fiatalok. Tanulnak. A legbiztosabb utat válasz­tották a cél eléréséhez. Egynek veszik a kettőt: a tanulást, a munkát. s. á. TILTAKOZÁS Az Újságírók Nemzetközi Szervezetének főtitkársága e napokban a következő táviratot küldte Portugália igazságügy- miniszterének: „Az Újságírók Nemzetközi Szervezete a világszerte élő 70 ezer tagja nevében erélyesen tiltakozik az ellen, hogy bíró­sági eljárást indítottak Aquili- no Ribeiro író ellen, azért, mert megírta az „Amikor a farkasok vonítanak“ c. könyvét. Ez a bűnper azonos a szólás- szabadság és a kultúra felvirá­goztatása elleni támadással. Az Újságírók Nemzetközi Szerve­zete követeli, mentsék fel ezt a nagy írót a vád alól és ves­senek véget üldöztetésének“. * JO, hogy mondják... A Neues Deutschland közi i nyugatnémet Deutsche Zei- unk alábbi információját: Aki üdülési költségeit meg- <oplalja, ne csodálkozzék sza- ladságidejének végén, ha nerc izedte össze magát. Ez a nyu- jatnémet élelmezéstudomány: ársaság szakembereinek a vé- eménye az üdülési időszak cezdetén. A szabadságidőrí izóló terveket az ember hozz: issz.langba erszényével, anél- cül, hogy lemondjon a szüksé- jes étkezésekről. A legtöbt imbernek takarékoskodnia kel' i szabadságidőre, ez azonbar lem mehet az egészség rová­sára. Az étkezések hónapokor it tartó korlátozása a teljesít- nények, a munkaképesség visszaesésére és a megbetege- lésre való hajlam növekedésé­be vezet. Ehhez hozzáfűzi a Neues Jeutsehland: „Óriási, hogy a nyugatnémet capitalisták és újságaik meny- lyire szívükön viselik dolgo­sóik egészségét. Tehát a mun- cások, ha eddig még nem tud- ák, tudják meg: koplalni nem tasznos dolog. S hogy a szóban orgó dolgozók hogyan fogad­ók meg a nyugatnémet újság (öles tanácsát? Csakis úgy, logy követik azt, vagyis „a zahadságidöre szóló terveket z ember összhangban hozza rszényével" és — otthon ma­ad ...“ Politikusok vaksága (Francois Mauriac, ismert francia katolikus író, rendsze­resen közli jegyzeteit az Ex­press című politikai hetilapban. Egyik legújabb jegyzetéből:) Politikusaink hiányosságai leginkább akkor derülnek ki, amikor azt állítják magukról, hogy átfogó szemléletük van. Holott hiányzik belőlük az az elemi képzelőerő, amelynek birtokában az utca egyszerű embere is világosan látja, hogy az összes őrültségek közül is a legvadabb őrültség volt meg- vadítáni egymilliárd kínait, akit a marxizmus kihúzott a szol­gaságból és az évszázados megaláztatásból. Azokat a kí­naiakat, akiket magabiztossá tesz napról napra növekvő ere­jük a fennhéjázó nemzetekkel szemben, amelyek valaha oly lenézően uralkodtak felettük, de most reszketve hallgatják Ázsiában az emberár zajlását. Ti becsaptátok az orruk előtt az ENSZ kapuját, de most tite­ket ebrudalnak ki. Ki vagytok zárva abból az Ázsiából, amely a szovjet Oroszországgal egye­sülve, de még egymagában is rövidesen hatalmasabb lesz, mint ti, élvhajhászó és neuro­tikus népek. Az az elképzelés, hogy szov­jet Oroszországot fenyegető támaszpontok gyűrűjével ve­gyék körül, még elfogadható lett volna, ha a támaszponto­kat nem idegen földön létesí­tik, vagyis, nem olyan népek területén, ahol szovjet Orosz­országnak ugyancsak megvan­nak a támaszpontjai — a szí­vekben és a lelkekben. Ti voltatok a múló kormányok urai, a marxista Oroszország azonban az örökkévaló népe­ké... (Express, Párizs.) A Kelet-Szlovákiai Vasművek építésénél június óta a szlovák technikai főiskola száz hallgatója — közöttük 26 leány _ brigádmunkát végez. Segítenek a Priemstav dolgozóinak a ha­talmas metallurgiai kombinát hegesztőüzemének felépítésé­ben. Képünkön a négy brigádos leányt láthatjuk. Az Új Ifjúság nyári versenye A világ olyan súlyos vál­ságon megy át, hogy ezt csak történelmi válságokkal lehet összehasonlítani, me­lyeket az emberiség valaha átélt. A szörnyű második világháború tizenötéves táv­latában ma is mementó- ként lebeg előttünk, ennek dacára a nyugati földtekén ma is háborús készülődések folynak. A nyugati agresz- szorok országaiban válság­ban van a gondolkodás, vál­ságban van az erkölcs és a gazdaság. Nagy válságot élnek át a nemzetközi ösz- szekötetések, a nyugati vi­lágrész különböző helyein, a leigázott emberek forra­dalmakat robbantanak ki szabadságukért. A világ mai helyzetét az Egyesült Nemzetek Szövet­ségének passzívái reprezen­tálják. Igen tanulságos azok mérlegét elkészíteni és a megfelelő következtetéseket levonni. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének passzíváihoz számítanak általában bizo­nyos nemzetközi események, melyek a genfi leszerelési konferenciára nézve is ked­vezőtlenek voltak. Nem eme­lik fel szavukat az amerikai U-2 és a RB-47 repülőgépek kiküldői ellen, akik légi úton végeztek kémkedést szovjet terület felett. Gátat állíta­nak Hruscsov elvtárs lesze­relési tervezetének keresz­tülvitele elé. A szocialista országok részéről érkező békejavaslatok meg nem va­lósítása, az Egyesült Nem­zetek Szövetségének tagad­hatatlan passzívái közé tar­tozik. E szövetség tevékenysé­gének jelentős fogyatékos­sága az a körülmény is, hogy nem akar a nyugati hatalmakkal szemben kiáll­ni, bár ezek több ízben két­ségtelenül megsértették a nemzetközi egyezményeket és a nyugati háborús készü­lődésnek nem tud vagy talán nem is akar véget vetni. Kétségtelenül a nemzetközi szolidaritás eszméjének fej­lődése, valamint annak a politikai és rendkívül fontos ténynek elismerése néhány állam által, hogy sok nagy európai probléma elválaszt­hatatlanul egybe van kötve az általános béke fenntartá­sával az egész világon. Ezek közé tartozik a Németor­szággal kötendő béke sür­gősségének ügye is. A mai világ felelős állam- férfiainak és vezetőinek in­kább mint valaha kezükben vannak az alkalmas eszkö­zök a háború megakadályo­zására. Jobban, mint bármi­kor oda kell kiáltani a vi­lágnak, hogy a háborúért a felelősség az illető orszá­gok felelős államférfiak ter­helné. A nyugati államok belső politikai, gazdasági és szo­ciális ziláltság korszakában élnek. Ez a korszak minden valószínűség szerint még sokáig fog húzódni. A nyu­gati polgár arra van ítélve, hogy hosszú, szomorú és fájdalmas harcot folytasson gazdasági, szociális és poli­tikai életének lassú és foko­zatos megújításáért. Tisztá­ban kell lenni azzal, hogy a háború mindig bűntett, míg a békés együttműkö­désből az emberiség haladá­sa származik. Valamennyi európai államnak Ameriká­val együtt, egyformán első­rendű érdeke, hogy kiküszö­bölje a gazdasági szervezet­lenséget, amely miatt a világ oly sokat szenved éá minél inkább alábbhagy a háborús mentalitás, annál szabadabbá válik az út, ame­lyen a szabad ember eljut a jobb jövőhöz. A gazdasági együttműkö­dés megújításának feltétele a béke. Másrészt viszont a reális gyakorlati gazdasági együttműködéssel sok poli­tikai viszályt is meg lehet oldani. A nemzetközi. proDiemaK megoiaasanak Kulcsa azok­nak a javaslatoknak az elfogadásában van, melyeket a Szovjetunió évek „óta oly következetesen szorgalmaz. Igen jelentős javaslatot éz irányban maga Nyikita Szer- 0 [ gejevics Hruscsov terjesztett be az ENSZ közgyűlésén, 1959. szeptemberében, New Yorkban. Ezzel a kérdéssel foglalkozott a tízhatalmi bizottság is Genfben. A tár­gyalások azopban a nyugati delegációk szabotálása foly­tán meghiúsultak. Az olvasó feladata megírni, akár egy szóval, mi az, ‘ amit a jelenlegi nemzetközi vitás problémák megoldása kulcsának nevezünk. EGY OLASZ FIÚ SORSA Az Egyesült Államok agresz- •zivitása egyre szélesebb síkon jelentkezik. Miután világossá vált. hogy gazdasági blokáddal nem kényszeríthető térdre Ku­ba, egyes amerikai körök most már nyíltan hangpztatják. hogy katonai intervencióhoz kell fo­lyamodni. Mint a szovjet kor­mány rámutatott, az Egyesült államok a Kongói Köztársaság nehéz helyzetét arra szeretné felhasználni, hogy a zavarosban halászva sikerüljön befolyást szereznie a szabadságáért küz- 3ő állam életében. Az Egyesült Államok növek­vő agresszivitásával és politi- <ai elszigetelődésével kapcso- atban az angol közvélemény iggodalommal és keserűséggel illapítja meg, hogy Macmillan súlyosan elítélendő módon tá- nogatja a Pentagont hideghá- )orús politikájában, amikor ingói területeket enged át az ímerikaiaknak, olyan cselek- nények elkövetésére, amelyek lorzalmas katasztrófába dönt- íetik Angliát. A Daily Mirror innak a véleményének ad kife- ezést. hogy Anglia nem akar »ünrészes lenni az amerikai :alandokban, majd ezt írja: ,Nem tudjuk, milyen hatást :elt White tábornok az oro- zokbán, minket azonban Ang­iéban megrémít“. A Newsweek drámai leleple- :ése a belga gyarmatosítók :ongói garázdálkodásáról. Tett- eg inzultálták az ENSZ főtit- árhelyettesét. A „Newsweek“ című ameri- :ai folyóirat munkatársa be- zámoit a belga gyarmatosítók :ongói garázdálkodásairól. A ap az ENSZ csapatok Kongóba rkezéséről ezt írja: „Doktor talph Bunchel, az amerikai [éger származású főtitkárhe- yettesével mentem a repülő­érre, hogy fogadjuk a Tunisz­éi érkező ENSZ csapatokat, imíkor a bejárathoz értünk, az ttartózkodó belga hadnagy éppisztolyával oldalba lökte iunch-ot“. Kotródj a repülőtér özeiéből“ — mondta Bunche, gazolni akarta magát, de a adnagy letorkolta: „Köpök az iNSZ-re, takarodj!“ Jóllehet, elga tisztek tanúi voltak a je- enetnek, nem intézkedtek a ■rovokáció megfékezésére. INDONÉZ-CSEHSZLOVÁK KÖZÖS KÖZLEMÉNY Djuanda indonéz első minisz­er, csehszlovákiai látogatásá- ak befejezésével indonéz- sehszlovák közös közleményt adtak ki Prágában. Široký, A fiatalkorúak bíróságánál tárgyalótermében: A vád lottak padján egy körül belül tizennégyéves rosszulöl tözött fiú ül. — Azzal vádolnak, hogy ra bolni akartál, — mondja a bír' a fiúhoz fordulva. — Meséli csak el részletesen, hogyan i; történt. A fiú feláll, körülné: és halkan válaszol: — Nem tehetek róla, ől küldtek. Unochio és Lungi egész az üzlet ajtajáig vezet tek. Nem tudtak a rácson ke resztülnyomni... — Ki az Unochio és Lungó' — Unochiónak egy szeme vai és Lungó hórihorgas fiú. — Na, jó, de hogy hívjál őket? — Az „Egyszemű“ és < „Hosszú“. — Honnan ismered őket? — folytatja a bíró a kihallgatást Hogy jutottál Beneventóból ide Észak-Olaszországba ? — Biró úr... én... vualanc vagyok, — felelte a vádlott. — Vualanó, mi az? — Nem tetszik tudni? — Igj hívják azokat a gyerekeket akiket a vásárra visznek és eladják őket. — Eladják?... meséld csak — Minden évben július má­sodik felében az egész vidékrő' a városba viszik a gyerekeket és ott eladják őket annak, aki többet ad értük... — És ki viszi oda a gyereke­ket? — Engem például a nagyné­nim. — Hát a szüleid nem élnek? — Nem, bíró úr. Az apám bányában dolgozott és egy rob­banásnál vesztette el az életét anyám pedig tüdőbajban halt meg. A nagynénim sokat sírt amikor a vásárba vitt, én is sokat sírtam. Az úr az első évre ezer lírát és öt kilogramm lisz­tet adott értem. — Milyen munkát végeztél? — Alamizsnáért koldultam az utcán. Az úrnak több „vualanó- ja“ volt és mind-mind neki adta az összekoldult pénzt. Aki keveset hozott, azt szíjjal jól elnáspángolta. Enni alig kap­tunk. Az úr mindig azt mondta, hogy nem egészséges az elhí­zás. Persze, senki sem könyörül meg a kövér gyerekeken és senki sem ad nekik alamizsnát. Egyszer betértem egy vendég­azokon a helyeken, ahová 6 nem tudott bejutni. — Sose gondoltál arra, hogy az ilyen fiúknak tanulni és dol­gozni kell... és nem lopni? — Nem. — Miért? — Mert nem volt pénzem és nem vehettem magamnak köny­veket és füzeteket. — Hát mért nem mentél dol­gozni ? A faluban nincs munka. Azt mondják, hogy mostaná­ban még a városban sincs. Egyszer az egész falu ki­vonult, hogy felszántsa az úr földjét, merthát parlagon he­vert. Azután eljött a rendőrség, összeterelte az embereket és egyenesen a dutyiba vitte őket., A bíró kimondta az ítéletet: — A „vualanó“ egyévi bör­tönt kap, — nem a tolvajlása, hanem inkább a veszélyes gon­dolatai miatt. A rendőrök körülvették a fiút és az nyugodtan megadta ma­gát sorsának. De vajon meddig tart ez még. G. GERMANETO lőbe, ott szólított meg engem az „Egyszemű". Enni adott és még bort is rendelt. Rábeszélt, hogy dolgozzak vele. Vele men­tem. — És mit dolgoztál nála? — Ő is koldulni küldött, ké­sőbb azt akarta, hogy a temp­lomok perselyéből lopjam ei a pénzt. Az Egyszemű jól tar­tott, húst és bort is adott. Azután meg viaszlenyomatokat készítettem az üzletek zárjáról, Július 11-én Tbilisziből Bra- tislavába érke­zett G. M. Gri- gorjevics szov­jet ezredes öz­vegye. Férje Bratislava fel­szabadításánál gének képvise­lői és pionírok esett el A kedves ven­déget a Béke­harcosok kerü­leti vezetősé- virággal fogad­ták. csehszlovák miniszterelnök a közleményben kijelentette, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság teljes mértékben támogatja Indonézia kormá­nyát és népét, a holland gyar­matosítók által megszállt Nyu- gat-Irán felszabadításáért foly­tatott küzdelmében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents