Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-26 / 30. szám

Komáromban a múlt héten szombaton és vasárnap a gépipari üzemek fiataljai találkozóra jöttek össze és részt vettek több termelési és kulturális természetű összejövetelen. A találkozón jelen voltak az aranyosma- róti Chladnicka-üzem, a bra- tislavai Kablo üzem, a tol- mácsi S. M. Kirov üzem, és a bánovcei Tatra üzem fia­taljai. Találkozó a Duna partján • Öt gépipari üzem fiataljai a találkozón • Fegyelem és szépség a sport- és kulturális találkozókon • Jól sikerült munkaértekezletek Találkoztak az újítók, a szocialista munkabrigád címért versenyző és kitüntetett csoportok, valamint az ifjú hegesztők • Hol vannak problémák Többször is kellene rendezni ilyen találkozókat • KEZDJÜK AZZAL, hogy pon­tosan kezdődött. Az ízlésesen kinyomtatott meghívókon cice- rós betűk hirdették: megnyitó szombaton reggel nyolc órakor a lakótelepen lévő üzemi klub­ban. Nyolc órakor a fiatalok már fegyelmezetten ültek a he­lyükön és a találkozó elkezdő­dött. A CSISZ kerületi bizottságá­nak a képviselője megnyitó beszédében hangsúlyozta, a ta­lálkozó egyik legnagyobb elő­nye az lesz, hogy a fiatalok megismerik egymást személye­sen is. A komáromi hajógyár fiatal dolgozói nagyon sok más üzemben gyártott szerkezetet, készüléket szerelnek fel a ha­jókra és a minőséggel bizony nincsenek mindig megelégedve. A találkozó után azonban a my- javai Armatúrka üzem fiatalja a szerkezet legyártásánál már arra is gondol, hogy mit szól hozzá a hajógyárban dolgozó Kemény Pista és a Búkor cso­port? Mert ha legközelebb ta­lálkoznak, akkor bizony vagy orcapirulással, vagy pedig örömmel kell fogadni a kölcsö­nös észrevételeket. SZEMLE A HAJÖGYÄRBAN A találkozó részvevői a meg­nyitó után megtekintették a hajógyárat. A fiatalok meleg szerettei a szemükben álltak meg az üzemi kikötőben ringa- tődző gyönyörű gyártmányok előtt, amelyek a Szovjetunióba viszik népünk szeretetét és megbecsülését felszabadítónk­nak. Megcsodálták az üvegtete­jű hatalmas szerelőcsarnokokat és több munkálatot a helyszí­nen tanulmányoztak. HÄROM IFJÚSÁGI MUNKACSOPORT találkozott ezután rögtönzött munkaértekezleteken. A máso­dik üzemrészleg ebédlőjében jöttek össze a szocialista mun­kabrigád címért versenyző cso­portok, de több olyan kollektí­va is, amelyet már kitüntettek a büszke címmel. Pekarík Jó­zsef elvtárs, a hajógyár üzemi bizottságának alelnöke tájékoz­tatta a fiatalokat a verseny eredményeiről. Pekarík elvtárs elmondotta, hogy a hajógyár­ban 700 ember kapcsolódott be eddig a versenybe, ebből tizen­hét ifjúsági munkacsoport. Három ifjúsági munkacsoport nemrég nyerte el a büszke cí­met. „Szocialista módon dol­gozni már megtanultunk — mondotta —, de hiányosságok vannak a kulturális életre vo­natkozó rész teljesítésében“. AZOK A TELEVÍZIÓK! Mi lehet az oka annak, hogy Komáromban, ahol három üze­mi klub működik, mégis arány­lag kis érdeklődés tapasztalha­tó a kulturális rendezvények iránt? — Ezt a gondolatot ve­tették fel a fiatalok. Tény az, hogy sok a televízió Komárom­ban, de ezzel talán nem lehet mindent magyarázni. Valószí­nűleg szervezési hibák vannak — állapította meg az egyik résztvevő — ugyanis Stará Túrán — ahol jóval kisebb finommechanikai üzem műkö­dik, sokkal jobb a' kultúrmun- ka. Mit csináltak a fiatalok Stará Túrán? Az üzemi klub vezetősége szép díjakat tűzött ki az ifjúsági munkacsoportok részére, amelyek versenyeznek egymással. Az üzemben min­denkinek van ismerőse, így egyik a másikat hozza el a fel­lépésre. amelyet azután tánccal és kérdésfelelet-rendezvények- kel tarkítanak. Hogy milyen eredmények születtek? A há­romszáz embert befogadó üze­mi klub kicsinek bizonyult és most egy nagyobbat építenek. Működnek természetesen gyer­mekcsoportok is, van gyermek­vonószenekaruk és később be­kapcsolódtak a munkába a szo­cialista munkabrigád címért versenyző csoportok is. NŐNEK AZ EMBEREK A szocialista munkabrigád címért versenyző csoportok ta­lálkozásán érdekes történetet mesélt el a hajógyár képvise­lője a fiataloknak. Nemrég az első üzemrészlegen dolgozó Domonkos Tihamér elvtárs he­gesztő szerencsétlen körülmé­nyek folytán hirtelen meghalt. Az illető tagja volt a szocialis­ta munkabrigád címmel kitün­tetett Stefanik-csoportnak. Az üzemben az egyes szervezetek azonnal munkához láttak, hogy segítséget nyújtsanak az elha­lálozott családjának. De elkés­tek. A Stefanik-csoport tagjai igen szép felajánlást tettek, s kötelezték magukat, hogy heti keresetükből négy órát az elhúnyt családjának megsegí­tésére ajánlanak fel és segít­séget nyújtanak elkezdett csa­ládi házának megépítésénél. Az üzemrészleg többi dolgozója is követte az ifjúsági munkacso­port példáját és rövid időn belül 140 018 koronát gyűjtöt­tek össze. A gépeké a döntő szó A kosticei szövetkezeti tago­kat arról ismerik a breclavi járásban, hogy minden újdon­ságot elsőként próbálnak ki. Ha valamilyen új munkamódszer bevezetéséről hallanak, időt és fáradságot nem sajnálva saját szemükkel győződnek meg an­nak előnyeiről. Ez az új iránti érdeklődés és bizalom már sok hasznot hozott a szövetkezet­nek. Mikor néhány hónapja a szö­vetkezet elnöke, Tureőek elv- társ először hallott a két mene­tes aratásról, rögtön szólt a szövetkezet mechanikusának. — Mi a vélenyed, Miroslav? — Megpróbáljuk. Ha nem volna jó, bizonyára nem aján­lanák. Ilyen választ kapott. Miros­lav véleményével egyetértett a szövetkezet vezetősége is. A hír elterjedt a faluban és a szomszédos községekben is. Ennek következményeképpen szombaton reggel a környék valamennyi szövetkezetéből jöttek érdeklődni, ismerkedni a kétmenetes aratással. — Három napja fekszik rendben ez a tizenkét hektár árpa, s délután már beszállít­juk a magot a raktárba. Mi 120 hektár learatását terveztük kétmenetes módszerrel, de még talán többet is learatunk — monja Vlastislav Kuja, az ag­ronomics, a rendeket nézegető embereknek. A jelenlevők alaposan meg­néztek mindent: Megállapít­hatták, hogy a rendben fekvő kalászok nem érnek a földre. Nem igaz tehát az állítás, hogy eső esetén renden rohad az árpa. Ha netalán megáznak a rendek, akkor is gyorsán megszáradnak a kalászok, mert nem érnek földre, a kalászok és a föld között járhat a leve­gő. A kétmenetes aratás egyik előnye éppen abban rejlik, hogy viaszérésben lehet levágni az árpát és három nap alatt a nedvessége 80 százalékról 25 százalékra csökken. Nincs szémveszteség akkor sem, mi­kor a kombájnra szerelt eme­lőszerkezeten a rendek bejut­nak a gépbe. Nem beszélve arról, hogy az egész kétmene­tes aratás mindössze hat mun­kaerőt vesz igénybe. A kombájn után szalmaprés csomagolja bálokba a szalmát, s így meg­könnyíti a szállítást. Az emberek nézegették a gé­peket, érdeklődtek a hektárho­zamok iránt. — Ez a tábla 28 mázsát adott hektáronként, a szomszédos tábla jobb, azt remélem, meg­adja a harmincat, — felelgetett készségesen az agronomics. Nein dicsekedett, de nem is hallgathatta el, hogy csütörtö­kig beadási kötelességüket és a hét végére befejezik az ara­tást. - CS • MIRŐL BESZÉLT A KABLO ÜZEM KÉPVISELŐJE? „Ti nagyvárosban dolgoztok, nálatok biztos nincsenek hiá­nyosságok kultúra terén“! — Ezzel fogadta valaki a bratis- lavai Kablo üzem képviselőjét. „Ne higyjétek“ — mondotta a küldött. „A cél ugyanis az, hogy mi magunk hozzunk létre kultúrát, azonban három szín­ház vagy tizenhét mozi, több kabaré és még sok, sok kultu­rális intézmény mellett ez nem könnyű dolog. Mi úgy csinál­juk: ezeket látogatjuk, ezenkí­vül pedig olvasódélutánokat rendezünk egy-egy jó könyv­ről. AZ IFJÚ ÜJlTÖK az üzemi klub üléstermében jöttek össze. Pásztor elvtárs, a hajógyár képviselője arról beszélt, hogy míg 1948-ban összesen 3 újítási javaslatot adtak be, addig 1956-ban már 282 javaslatot nyújtottak be a dolgozók. Két évvel később pedig a beadott újítási javas­latok száma 826! Hogyan értük el ezeket a szép eredményeket? Az év ele­jén mindig közzé tesszük az újítók tématikus feladatait és kihasználjuk a propaganda esz­közeit. Bekapcsoljuk a mozga­lomba az ifjúságot. Olyan kivá­ló fiatal újítóink vannak, mint Siksay, Lehotsky, Géč és Kra­kovský elvtársak, és még sokan mások. MIT MONDOTT HUDEC ELVTÄRS, A CSISZ TITKÁRA? „Nagy örömmel tölt el, hogy szervezésileg sikerült jól meg­oldanunk a találkozót. Nagy súlyt fektettünk arra, hogy mindent pontosan a tervezett időre hajtsuk végre. Városunk­ban még ilyen szép ifjúsági mulatságok nem voltak, mint a találkozó alatt. Az ifjúság megmutatta, hogyan kell fe­gyelmezetten, szocialista mó­don viselkedni. Hogy mit sze­retnék végezetül? Ha minden évben sor kerülhetne ilyen ta­lálkozóra és mindig másutt. Tapasztalatainkat szívesen át­adjuk. (k. I.) Él Ph v' i/s-; . í­* m A bajcsi állami gazdaságban nemzetközi aratás van. Itt próbál­ják ki a különböző országokban gyártott új gépeket. Képünkön a prostéjovi Agrostrojban készült SMUN jelzésű csehszlovák kombájnt látjuk, amely eddig még jól bevált a próbaaratásban. Borskén az üvegipari tanulóotthonban kiváló mesterek vezeté­sével sajátítják el az üvegkészítés tudományát a tanulók. Képünkön Ján Jankovec mester a másodéves Irena Poldovát oktatja • • • • • • • • •••••••••• • ••••••• • I Ok is vállalták HaZin szövetkezete 1959- ben jubilált, vagyis több mint tíz éve szövetkezeti falu, s tegyük mindjárt hoz­zá, hogy a nagymihályi já­rás egyik legjobb szövetke­zete. E kis falucskában, mely szerényen húzódik meg a kékló Vihorlat lábánál, elsősorban a kommunistákat illeti a dicsőség. Ök hintet­ték el a közös gazdálkodás gondolatának magjait, s amikor a jó talajba hulló mag gyökeret vert, ők erő­sítették a sarjadó, növő szövetkezetét. A kételkedő­ket, az ingadozókat meg­győzték, a reakciót a sarok­ba szorították, s mindezt munkával, az elért jobbnál jobb eredményekkel tették. említették, melyeknek a helyrehozása, a teljessé té­tele már folyamatban van. Ám száz szónak is egy a vége, mert a tagság egyön- tetííleg elfogadta a vezető­ség döntését. S már meg is kezdték merész vállalkozá­suknak teljesítését mind az agrotechnika, mind pedig a zootechnika terén. A nö­vénytermelésben például a következőképpen írták szét a terméshozam emelését: 1961 1962 1963 1964 búzából 30,4 31,30 32,75 33,54 árpából 28,25 28,93 29,61 30,30 kukoricából 33,91 35,17 38,13 42,80 cukorrépából 343,00 352,00 402,00 418,00 Amikor megjelent a párt felhívása a harmadik ötéves terv négy év alatti tedjesí- téséről, összehívták a helyi pártszervezet kommunistáit, melyen a fiatal szövetkezet elnöke P r i č elvtárs és több vezetőségi tag is jelen volt. Vitatkoztak, érveltek, vé- giilis erre a közös megálla­podásra jutottak: minden feltétel megvan a haíini szövetkezetben is, hogy megrövidíthetik egy évvel a terv tejesítését. A terv részletes kidolgo­zásával egy tizenegy tagból álló csoportot bíztak meg. E csoport tagjai személye­sen beszélgettek a szövet­kezet tagságával, s a többi között szó esett a hiányos­ságokról, s a nehézségekről is. Így példáid a takarmány, a szarvasmarhaállomány, stb. elhanyagolását is meg­S ahhoz, hogy ezt elérjék, többszörösére emelik az ál­latállományt, s így több is­tállótrágyát adhatnak a földnek. Biztosítják a trá­gya nedvtartalmának a meg­maradását, s a jó vetőma­gok beszerzését. S még eb­ben az évben hektáronként 2,8 köbméter komposztot készítenek, s itt megjegy­zem, hogy a komposzt ké­szítésében 1964-ig 4,2 köb­métert érnek el hektáron­ként. Továbbá 1964-ig 30,8 százalékkal növelik a ser­tésállományt, s az egy hek­tárra eső húsmennyiséget 56 kilogrammal, a tejét 27 szá­zalékkal, a tojásét pedig 28 százalékkal növelik. A közös terv megvalósu­lását segíti elő a tizenhét egyéni kötelezettségvállalás is, mely pénzben 392 482 ko­ronát tesz ki. Azt hiszem, ez a pár számadat is példaadóan nyugtázza a hažiniak nagy­szerű tervét, mely ma még valóban terv, de holnapután már valóság lesz. Hiszen nem egyszer meggyőződhet­tek már arról, ha bö volt az aratás, az őszi terménybe­takarítás, azzal nemcsak a szövetkezet gazdagodott, de az is, aki a több és a jobb termést szorgos munkájával elősegítette. (t) Az érsekújvári járásban levő udvardi szövetkezet kertészete messze környéken ismert. Ki- lencventagú kerít -ti csoport Jé munkájának eredménye, hogy az elszállított zöldségért az első félévben már több mint fél millió koronát kapott a szö­vetkezet. Képünkön Nagy Ilon­ka uborkaszedés közben. Hazánk egy-egy lakosára nem több, mint 0,38 hektár szántóföld jut. A rétek és lege­lők feltörésével és a lecsapo- lással termővé változtatott hektárokkal ezen már csak ke­veset tudunk változtatni, nö­velni. Ez nagyon kevés, és nem­zetgazdaságunk érdeke megkí­vánja, hogy az 1957-es évhez viszonyítva 1965-re átlagosan 47,2 százalékkal növeljük a me­zőgazdasági termelést. Igenám! De hogyan? Erre a kérdésre csak az lehet a válasz, hogy a talaj termő­erejének fokozásával. Mert ta­lajaink jelenlegi állapotukban nem elég „erősek" ahhoz, hogy a tervezett hozamokat megad­hassák. Gazdagítani kell tehát a talajt, minden eszközzel. Saj­nos, az évenként szükséges tápanyagpótlő 15 millió tonna istállótrágyának csupán három­negyed része ál! rendelkezé­sünkre. Ha azonban alaposan Tápanyagot a talajnak megvizsgáljuk lehetőségeinket, rájövünk, hogy van tartalékunk bőven a hiányzó mennyiség pótlására. Mert például Kínában már 4000 éves múltra tekint vissza a komposztozás, nálunk azonban még csak gyerekcipő­ben jár ez a művelet, holott hozzávaló nyersanyagunk a földterület arányában nekünk sincs; kevesebb, mint Kínának. Nem véletlen tehát, hogy pár­tunk Központi Bizottsága a komposztkészités meggyorsítá­sát tűzte elénk, s e fontos munkában elsősorban ifjúsá­gunkra támaszkodik. Bennük látja azt az erőt és lendületet, amely képes a tervezett 2,5 millió köbméter komposzt elké­szítésére. De tulajdonképpen mi is a komposzt, miért éppen erre van olyan nagy szükség, hogy készítésére országos mozgal­mát indítunk? A komposzt szervestrágya, mely összetételében alig külön­bözik az istállótrágyától. Hasz­nálati előnye, hogy egyenesen televényként kerül a - talajba. Előállítási előnye pedig az, hogy rengeteg rendelkezésünk­re álló anyagból készíthető. Felhasználható tavak és mocsa­rak iszapja, meszes vizek, ürü­lékek, utak és árkok sara, tőzeg, kender- és lenhulladé­kok, a cukorrépa mosóvize, szesz-, kender-, bőr- és gyógy­szergyárak szennyvize, komló­hulladék, dohány- és naprafor­gómaradványok, romlott zöld­ségek, burgonya és egyéb nö­vények szára, gyomnövények és parkok hullott lombjai, halhul­ladékok, gázgyárak ammóniás vize, fahamu, dolomit, kukori­cakóró, silómaradványok, rep­ceszalma, a lecsapolás vezeté­keinek tisztításából eredő tele- vényes anyag, melegágyakban kihasznált trágya, stb. Az egyes anyagok összeállí­tási arányára szinte lehetetlen valamilyen sablont szabni, hi­szen az mindig a helyi feltéte­lekből adódik. Azt azonban jó tudni, hogy jó komposztunk csak akkor lesz, ha: a) nem lesz benne felesleges, illetve kevés nem bomlandó anyag; b) a vízmennyiség nem ha­ladja meg a komposztmennyi- ség 55 százalékát. c) a komposztot alkotó anya­gok mennyiségének 15 százalé­ka szervesanyag. Ehhez még azt is hozzátehet­jük, hogy összetételében akkor jó a komposzt, ha a 15 százalék szervesanyag mellett 20 száza­lékát tőzeg, 10 százalékát me­szes hulladék, 10 százalékát istállótrágya alkotja, a további 45 százalékot pedig fenti ösz- szetételnek megfelelően a helyi anyagforrásokból eredő anya­gok egészítik ki. Komposzttelepet sohasem szabad tapostatni, hanem csak könnyedén kell rakni. Az össze­rakás után 7 napon belül kb. 15 fokra felhevül. Ha a hevülés ettől magasabb, a telepet vízzel hígított trágyalével öntözzük. A komposztot 5 héten belül átrakjuk, hogy megfelelően ér­jen. A telep érése alapanyagá­tól függően 6 héttől (zöldhulla­dék), 6 hónapig (napraforgó­vagy dohányszár) tart. A kész komposztot a földön vagy egyenletesen szórjuk szét, vagy pedig a termesztett növény sorközében helyezzük el. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents