Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-26 / 30. szám
PIONIRNYÁR MWMWWWMWMM1M Bratislava, 1960. július 26. IX. évfolyam 30. szám Ära 60 fillér Egy kombájn tíz hektárt arat le és csépel el egy nap alatt a zselízi állami gazdaságban • Kilenc nap mérlege 92 hektár Jól fizet a telt kalászú búza i I él felé jár az óra mutatója, amikor kiérkeztünk az Állami Birtokok zselízi gazdaságának búzaföldjére. Már csak néhány hektáron áll a szép kalászú gabona, amelyet az arató-kötőgép rendületlenül trág. Éppen a túlsó oldalon jön, így messziről alig egy kis bogárnak látszik. Mind közelebb kerül. Már hallani lehet az egyenletes berregést, amelyet a kötőgép kaszája okoz. Perzselően süt a nap. Az égen egy felhőfoszlányt sem látni. Az ég kék azúrjában egy pacsirta sziluettje rajzolódik ki. Szinte állni látszik a levegőben. De már itt is a gép. A traktoros személyében régi ismerőst üdvözölhetünk. Nem mást, mint Trginya József elvtársat, Mennének tovább, de néhány percre megkérjük, álljanak meg. Kérésünknek eleget tesznek. Szinte egyszerre szállnak le a gépekről Micsik Lajos gépkezelővel. Miért ez a nagy sietség — teszem fel a kérdést? — Délre készen szeretnénk lenni ezzel a néhány hektár búzával — feleli Trginya elvtárs. Gyönyörű telt kalászú búza. Hány hektár lehet? — teszem fel az újabb kérdést. 20 hektár — feleli Micsik elvtárs, majd hozzáteszi, hogy nem egészen két nap alatt végeznek vele. De ezt a teljesítményt nemcsak ennél az egy búzatáblánál értük el, hanem az átlag teljesítményünk napi 10 hektár. Hihetetlenül csóválom- a fejemet. De maga Trginya elvtárs is ezen a véleményen van. Micsik elvtárs azonban a maga igazát hangoztatja, majd előkerül a ceruza. Egy kis számolás, s az eredmény 92 hektár 9 nap alatt. Hogy tudtak ilyen szép teljesítményt elérni ? — toldom meg egy újabb kérdéssel a beszélgetést . — A választ ismét Micsik elvtárs adja meg. — Gépünk jól működik, s mi minden percet kihasználtunk. A kisebb üzemzavar alkalmával közösen láttunk neki a munkának, ezáltal csökkentettük az időveszteséget. Trginya elvtárs már a gép felé tekinget. Látom már menni szeretne. Nem tartóztatjuk tovább. Fölpattan a hűséges Zetor-25-re, s már indul is. Hosszan nézek a távozó gép után, amely egyenletes időközökben löki ki a kévéket, amelyek katonás rendben feküsz- nek. Majd én is elindulok. Utam a gazdaság irodájába vezet. Itt megtudom, hogy Trginya elvtárs teljesítménye tényleg kiváló. De ezen nem is csodálkoznak, mert ő minden munkában az élen jár. ‘ ó traktoros, aki érti a mesterségét. De tudását nem rejti véka alá, ha- t ij I nem megosztja a fiata- labb traktorosokkal. Oktatja, tanítja őket, hogy belőlük is jó traktorosok, becsületes dolgozók legyenek. Munkájának látszik is az eredménye, mert Zólyomi és Berek elvtársak méltó utódai lesznek. Munkájuk nyomán szép eredmények születnek, amelyek szocialista hazánk fejlődését, dolgozó népünk életszínvonalának emelkedését szolgálják. Ezek a dolgozók már nem is •egyszerű emberek. Hősök ezek. A munka hősei. ANDRISÉIN JÓZSEF SZÖVETKEZETI PIONÍRTÁBOR A galántai járás szövetkezetei a Kolárova Dolinában sátortábort béreltek ki és ide küldték el nyaralni a szövetkezetesek gyermekeit. A kiadásokat a szövetkezetek közösen viselik. A gyermekek gyönyörű hegyes vidéken nagyszerű három hetet töltenek. V. J. HÁROM A búzamezők felett könnyű lábbal táncol a napsugár. A pelsőci határban már kasza alá hajlott a termés, a barnára pirult kalász. Amerre a szem tekint, a gabonaföldek, aranyos ruhájukat kévékbe, keresztekbe fogják a kemény parasztkezek s immár meztelenül nyújtózik a tarló, fehérbarnán ragyog a sűrű napsütésben. Aratás ideje van, a sajóparti földeken ott zsibong az egész falu. Dohog, pöfög a traktor, kelepei az aratógép, s nyomában illatos kévék fekszenek a földre. Itt sűrög a három jóbarát is, a három kislegény: Brezina Árpád, Simon László meg Szmerek Gábor. Itt serénykednek az aratók között, tavaly is itt dolgoztak, tavalyelőtt is. Mind a hárman iskolások, bri- gádosok. Azok közül valók, akik ilyenkor, aratás idején a szövetkezet segítségére sietnek, hogy részt vállaljanak az új kenyér betakarításából. szép kezdemé|L » kolások hadd lp jlPl’ kóstolgassák a jfP* munka ízét, a f' hadd tudják, a™/ 1^ hadd érezzék, Urai ^ hogy mit jelent a mindennapi kenyér. Brezina Árpád és Simon László a kassai gépipari iskola tanulói. Másodévesek. Szmerek Gábor a tornaijai 11 éves középiskolába jár. Jövőre érettségizik. Mindhárman barnák, egészségesek, virgoncak. No, de azért estére elfáradnak bizony ők is, ellankadnak a perzselő napsugárban. A fiatal test azonban hamar kiheveri a fáradalmakat s reggelre újra fürgén, újra ruganyosán indulnak a földekre. Még tart az aratás, cséplés, ott dolgoznak ők is a szövetkezetesek sorában, nem idegen nekik ez a munka, hiszen a szüleik is itt fáradnak a mez8Vologya Ivasov, a Ballada a katonáról című film főszereplője, üdvözli az Üj Ifjúság olvasótáborát . & “ť ytoypHi 00<A4&L. kön, mindhárman parasztszülök gyermekei. Igaz, ők már kiszakadtak a paraszt sorból, de a földtől azért nem szakadtak el, és ki tudja, talán vissza is térnek ide. «0? raktárába nem as^ötasSSO:W, rúnduiás, barlangászat, fürdés, napozás a Sajó partján, a pihenés időszaka. És nagyon jól fog esni, mert munka után édes a pihenés. A három barátot most veri a nyár heve s feldalol szívükben a sárguló gabonatenger, a nyár muzsikája. S ők hajladoznak a kéken derengő ég aranyában, hogy új kenyere legyen a népnek, a pelsőci szövetkezet eseknek s mindnyájunknak ebben a hazában. BARÁT * * hÁAk A-A A-A * á á á *irkirkirkit ***★**★★* KALANDOS megismerkedés Magas, nyúlánk fiatalember nézegette a kassai repülőtér várótermében a plakátokat. Kezében >egy irattáska. Semmiben sem különbözött a többi utastól. Velem együtt várta a repülőtársaság autóbuszát, amely Kassáról a Magas-Tátrá- ba vitte az utasokat, mert a repülőgép a kedvezőtlen időjárás miatt Poprád helyett Kassán szállt le. A fiatalember többször az órájára nézett, majd hozzám fordult és oroszul azt kérdezte, hogy mikor érünk a Magas-Tátrába. — Fél tízre — válaszoltam. — Sajnos, akkor már nem jelenhetek meg a film bemutatóján. Majd bemutatkozott: — Vologya Ivasov vagyok, a „Ballada a katonáról“ című szovjet film szereplője és a ••••••••••• Dolgozók Filmfesztiválja alkalmából tartózkodom Csehszlovákiában. Már este nyolckor Ö-Tátrafüreden kellett, volna lennem a film bemutatóján. Dehát ezt már lekéstem. Kérem, az úton legyen a tolmácsom. Megérkezett az autóbusz. Mi is beszálltunk. A hosszú út alatt szóba került Vologya Ivasov rövid filmszínész-pályafutása is. — Hogy került a filmhez? — Tulajdonképpen én soha sem gondoltam arra, hogy valamikor filmszínész leázek. A tízéves iskola elvégzése után egy alkalommal — 1957 nyarán — mint statiszta részt vettem egy kisebb film forgatásánál. Akkor jelentkeztem a filmművészeti főiskolára. Mondanom sem kell, megbuktam. A balsiker azonban nem csüggesztett el. Egy év múlva felvettek a főiskolára. — Moszkvai vagyok. Apám gépgyári munkás. Van két testvérem. Egy bátyám, aki nyomdász és egy kishűgom, aki most hetedik osztályos tanuló. Én most újra nekifogok a tasótáborát vözli. Megjött. Habár esős és időnként hűvös, de mégis eljött a nyár. Olyan, mint ahogy időtlen idők óta szeretik a gyerekek, szeretik, mert magával hozza a szünidő varázsát. Sokan talán azt hiszik, hogy a szünidő a pionírcsoportok számára holt idényt jelent és ilyenkor semmiféle tevékenységet sem fejtenek ki. Tévednek. A pionírszervezet tevékenységének már első éveiben nemcsak a gyerekek, hanem a szülők és a nagy nyilvánosság szókincse újabb fogalmakkal bővült ki: pionírtábor, vándortábor, nyári tevékenység; röviden összefoglalva pionírnyár. Pionírtáborokat nálunk 1949- ben kezdték szervezni. Az idén az FSZM-pionírtáborokban 47 360 gyermek váltja fel egymást. Ez a szám évről évre növekedik. Az érdekesség kedvéért megjegyezzük, hogy 1949- ben alig négyezer gyermek vett részt a táborozásokon. így tehát az idén hússzor annyi gyermek nyert elhelyezést a pionírtáborokban. Most akaratlanul is felvetődik a kérdés; mi történjen azokkal a gyerekekkel, akik nem mennek táborba? Milyen pionírnyár vár ezekre a gyermekekre? Elsősorban a szövetkezeti dolgozók gyermekeiről kellene szólnunk. A tábori életre felkészültek a bzincei gyerekek is, ahol az EFSZ fedezi a költségeket. A galántai járásban négyszázhúsz szövetkezeti tag gyermeke számára készítettek elő tábort, a gyet- vai és očovai szövetkezeti tagok gyermekeit vándortáborozásra vitték, a szeredi tizenegyéves iskolából a tanulók pedig azon a pénzen mennek táborozni, amelyet saját kezük munkájával kerestek meg. De ez még nem minden. A tűzoltó elvtársak elmondhatnák, hogy a tűzvédelmi pionírcsoportok hány ízben mentették meg a termést és a falut a tűzvésztől. A szövetkezeti áruházak dolgozói kiszámíthatnák, hogy hány mázsa erdei bogyót, mákfejet gyűjtöttek össze és adtak be a gyerekek. A hegyi szolgálat a pionírokban fáradhatatlan segítőtársakra talált a turistautak jelzésében. A szép pionírnyár még tart, sőt azt mondhatjuk, hogy még nem is bontotta szét teljesen győzelmi zászlaját. Száz és száz tábor várja a gyermekek hadát, a begyepesedett „partizánösvények“, amelyeket annyi szeretettel keresnek fel a gyermekek, várnak rájuk. Várják, hogy felfedezzék őket; várnak a tavak, a rétek és az erdők. A haza — országunk vadfegé- nyes tájai — várják a fiatalok nyári barangolásait. És mindezt azért, mert nálunk szeretik a gyermekeket és mindent nyújtani akarunk számukra, sok szeretettel üd- hogy a pionírnyár valóban szép, SOMOGYI MÁTYÁS gyönyörű legyen. nulásnak, mert a „Ballada“ forgatása miatt egy évre megszakítottam tanulmányaimat. Az autóbusz megérkezett Poprádra. Elbúcsúztam Volo- gyátől, aki az Oj Ifjúság olvaA római olimpiai stadion remekszabású építménye készen várja a világ valamennyi versenyzőjét. A felsőszeli szövetkezetben megalakult a fiatalok munkacsoportja. Többek közt C s e r n i k Mária vezetése alatt CSISZ-munkabrigád alakult és versenyezni kezdtek a „Szocialista munka brigádja“ büszke címért. A brigád tagjai: Puskel Zsófia, Tuska Bözsi és Tuska Judit. Ez a fiatal munkacsoport már korán reggel kint van a földeken és eredményesen vesz részt az aratási munkában. Jó kedvükkel, munkaiendiiletükkel a többi dolgozót is jobb teljesítményekre ragadják. A rájuk bízott munkát példásan teljesítik, bárhova is legyenek beosztva. Kezük alatt valósággal ég munka, mert azon a területen, ahol ők kezdenek kereszteket rakni, sokáig nem maradnak széjjel a kévék. VADOVICS JÓZSEF
