Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-19 / 29. szám

Fontosabb-e a szerelem ? Hozzászólások a három jóbarát leveléhez A SZERELEM EGOIZMUS A három jóbarát problé­mája olyan probléma, amely volt, van és lesz! Éppen ezért nem lehet elég okos az ember ahhoz, hogy tanácsot adhasson. Itt csakis véle­ményt lehet mondani, de ta­nácsot adni nem. Vélemé­nyem szerint — lehet, hogy tévedek — senkinek sincs igaza akkor, amikor meg- botránkozik a szülők be­avatkozása miatt. Főképp a közvetlen érdekelteknek nincs igazuk. Az Igaz, hogy sok boldognak ígérkező há­zasság semmisült meg a szü­lők miatt, de vajon biztos, hogy boldogan végződő há­zasság lett volna, ha a szü­lők nem szólnak bele ...? Kérdem a három jóbará­tot, ha majd egyszer ők is odajutnak, hogy a gyerme­keik az ő tetszésük ellenére választanak, nem akarnak-e majd beleszólni ? Gondol­kozzanak csak egy kicsit! Nem azt akarom mondani, hogy osztom a szülök véle­ményét, de határozottan ál­lítom, hogy a szülőknek jo­guk van beleszólni — még akkor is, ha tévednek! Ha a szülő jobbat képzel és akar gyermekének, azt nem lehet és nem szabad elítél­nünk. Többé kevésbé mind­annyian önzők vagyunk. A három jőbarát sem kivétel. Hogy ez így van, bizonyítja az Oj Ifjúsághoz Irt levelük is, amennyiben bevallják, hogy próbálkoztak a helybe­li tanítónőkkel meg értelmi­ségi lányokkal, aminek az lett a következménye, hogy egyiküket csalódás érte. Tisztelt három jóbarát! Ha nem vagyok indiszkrét, miért éppen tanítónőkkel és’ értelmiségi lányokkal akar­tak szórakozni? — Persze, persze, az érettségi! Higy- jék el, a fizikai munkát végző lányok is tudnak őszintén szeretni! Talán még jobban, mint az értelmisé­giek. Én azt hiszem, hogy a „maguk“ tanítónője nem volt igazán szerelmes. Ez csak amolyan „ha ló nincs a szamár is jó“ szerelem volt az ő részéről. Különben nem hallgatott volna a szü­lőkre. Vagy talán a fizikai mun­kát végző lányokat nem tar­tották méltónak arra, hogy szerelmükkel megajándé­kozzák őket egy egész élet­re? Levelüket olvasva csak­is erre tudunk következtet­ni. Azért, mert valaki érett­ségizett, még nem határoz­hatja el, hogy csakis értel­miségi lesz az élettársa. Nincs kizárva az sem, hogy eljön, akiről álmodoznak, de ha nem?... Agglegénynek maradnak talán ? Bizonyosan akadnak lányok, (rendes lá­nyok), akik vágyakozva te­kintenek mindhármukra, de maguk figyelemre sem mél­tatják őket, mivel csak fizi­kai munkások. Ha így van, akkor gondoljanak arra, hogy ugyanígy gondolkoznak magukról a tanítónők és az értelmiségi lányok. Hiszen maguk is fizikai munkások előttük! A maguk problémája nem ritka eset. Őszintén szólva, furcsállom, hogy férfilétük­re a nyilvánosság elé léptek vele. Amint látják, a maguk problémája lassan polemizá­lássá, sőt sértegetéssé vál­tozik, dacára annak, hogy maguk tanácsot várnak. Azt is kapnak bőven, csak kér­dés, nem árt-e inkább a sok tanács, mint használ. Bár­milyen őszinte is a tanács, ha már sértegetéssé fajul, nem lehet elfogadni. Azért mert valaki tisztességes, még nem illethet szélhámos jelzővel egy ismeretlent, aki talán a tapasztalatait írta meg. Ezúttal a „Férfi“-ről és sértegetőjéről van szó. Csak annyit fűzök hozzá, hogy a „férfi“ túlságosan támadta a nőket, a „rágal­mazója“ pedig túlságosan védte. Nem kételkedem ab­ban, hogy a „rágalmazó“ igazán tisztességes asszony, azt azonban nem merném állítani, hogy a Férfi az uj- jából szopta a véleményét, nem is kevesen, de a férfiak sem különbek. Valljuk be őszintén, nem vagyunk an­gyalok! Mindannyian a leg­jobb véleményt igyekszünk magunk iránt felkelteni. Egyéni nézetem, hogy mi férfiak sokkal inkább meg­érdemeljük a „rossz“ jelzőt, mint a nők, mert a „rossz“ nők kilencven százaléka a férfiak telhetetlenségének az áldozata. Végezetül; legjobb lenne, ha szeretette vágynánk, mert szeretet nélkül nincs boldogság. Az, aki szerelem­ről álmodozik, mindenek­előtt önző vágyainak kielé­gítésére gondol. Pedighát: minden nagy szerelem el­múlik, örök szerelem nem létezik, s tán nem is létezett soha! Nevelős V. MEGJEGYZÉS A „HÁROM JÖBARÄT“ LEVELÉHEZ Eddig a három jóbarát le­velével kapcsolatban minden hozzászólást figyelemmel kísértem. Amint észrevettem, a nők a férfiakra igyekeznek hárí­tani a félreértések okát és fordítva. Egyet nyugodtan leszögezhetünk. A hibákat ne csak az egyik nemnél ke­ressük! Hiszen találkozha­tunk az egyiknél is, meg a másiknál is nagyravágyó, feltűnni akaró egyénekkel. Természetesen, ha ilyenek kötnek házasságot, ebből csak boldogtalanság szár­mazhat. A fiatalok szerel­mébe sokszor' beleszólnak a szülők, akik a vagyont tart­ják fontosnak, vagy többre becsülik a szellemi dolgozót, mint a fizikait. Sajnos, a fiatalok között is akadnak még, akik így gondolkoznak. Ez arra vall, hogy az iskolában nem ne­velték őket szocialista mó­don. A tanítókra nagy fela­dat hárul ezeknek a gondo­latoknak a kiküszöbölésében. Hiszen csak úgy építhetünk bóldogabb jövőt, ha kivétel nélkül, nő vagy férfi, fizikai vagy szellemi munkás, egyetértésben haladunk elő­re és közösen küzdjük le a nehézségeket. Ha ezt az egyetértést elérjük, akkor a fiatalok életében nem lesznek a már annyit vitatott problémák. Nem hiányzik majd a szere­tet, egyetértés, megbecsülés a házastársak között. Akkor lesznek igazán boldogok a házasságok. P. Sándor A brnoi Spartak stadionban három napi küzdelmek után vasárnap véget ért az 50. országos atlétikai bajnokság. Az idei bajnokság küzdelmeiben 721 atléta vett részt. Vasárnap 18 versenyszámban került sor döntőre. Az atléták több értékes teljesítményt értek el, ezek közé tartozik a 4x400 m-es férfi váltó csehszlovák egyesületi rekord és a 4x100 m-es női váltó csúcsbeállítása. Rúdugrásban meglepetést szerzett Brejcha győzelme. A hármasugrásnak drámai lefolyása volt, végig Veverka vezetett és Krupala csak az utolsó ugrásával szerezte meg a bajnoki címet. Az 5 km-es távfutásban Bohatý 4 km-ig egyenrangú ellenfele volt Jureknek. Jurek az országos bajnok­ságok új csúcsidejében győzött. A női távolugrásban a verseny kiegyensúlyozott volt. Az egyes versenyszámokban a következő versenyzők harcol­ták ki a bajnoki címet: 100 m férfi: 1. Mikluščák 10,8 mp, 2. Šteso 10,8 mp. 100 m női: 1. Stolzová 12,1 mp, 2. Bubíková 12,1 mp. 10 km: 1. Gráf 30:25,8 p, 2. Tomis 30:37 p. Férfiak 200 m: 1. Mandlík 21,1 mp, 2. Kovaléin 21,8 mp. 400 m: 1. Trousil 47,4 mp, 2. Vaňa 48,4 mp. 400 m gát: 1. Dávid 53,5 mp, 2. Jarek 53,5 mp. 1500 m: 1,‘Zálesky 3 p, 49,6 mp, 2. Mildner 3 p 51,1 mp. 3000 m akadály: 1. Brlica 8 p 53,4 mp, 2. Zháňal 8 p 57,8 mp. Súlylökés: 1. Skobla 17,66 m, 2. Plihal 17.50 m Távolugrás: 1. Netopílik 7,65 m (országos csúcs beállítva), 2. Soléáni 7,22 m. Kalapácsvetés: 1. Málek 60,61 m, 2. Matoušek 60,54 m. Magasugrás: 1. Lánsky 202 cm. 2. Matejka 200 cm. 400 m nők: 1. Soldátová 59,1 mp, 2. Mankóvá 60,5 mp. Gerely nők: 1. Zátopková 52,50 m, 2. Smejkalová 45,52 m. 200 m nők: 1. Bubíková 25,3, 2. Pospíšilová 25,3. Magasugrás nők: 1. Davidová 160 cm, (már 12-szer szerezte meg Csehszlovákia bajnoki cí­mét), 2. Slezáková 157 cm. Súlylökés nők: 1. Cerná 14,70 m. 2. Nemcová 13,68 m. Rúdugrás: 1. Brejcha 430 cm, 2. Trmal 420 cm. 4x100 m: 1. Dukla Praha, 2. Slávia Košice. Hármasugrás: 1. Kŕupala 15,28 m, 2. Veverka 15,13 m. 800 m: 1. Odložil 1:51,9 p, 2. Salinger 1:52,1 p. 80 m akadály nők: 1. Stolzová 11,2 mp, 2. Zábršová 11,2 mp. Diszkosz: 1. Némcová 52,03 m, 2. Mertová 51,08 m. 800 m nők: 1. Kulhavá 2:09,9 p, 2. Krópáčová 2:10,2 p. Távolugrás nők: 1. Pŕikrylová 587 cm, 2. Svozilová 568 cm. 4x100 nők: 1. ČH Praha 48,3 mp, 2. Spartak Praha Stalingrad 50,6 mp. 110 m akadály: 1. Pechar 14,7 mp, 2. Kurfürst 14,8 mp. 4x400 m férfiak: 1. Dukla Praha 3:13,8 p, 2. ČH Praha 3:15,1 p. Diszkosz: 1. Nemec 53,75 m, 2. Cihák 51, 75 m. 5000 m: 1. Jurek 14:00,6 p, 2. Bohatý 14:10,8 p. Tippelj velünk 1. Hoŕovice—Brno KPS 2 X 2. Sp. Plzeň—Žižkov 1 3. Zvolen—Trúd Gluhovo 1 X 4. M. Lázné—Bécsi XI. X 2 5. Jablonec—Doxy 1 6. Kolín—Čelákovice 2 X 7. Beroun—Teplice 2 X 8. Hradište—Ml. Boleslav 2 X 9. Sered—Myjava 1 10. Bardejov—Jed. Košice 2 11. Dynamo Praha—Zsalgi­risz Kaunasz 1 2 12. Stalingrad—Zsalgirisz Kaunasz 2 13. Bánovce—Gottwaldov 2 14. Roudnice—Litoméŕice 1 r így kelleit volna Športka: 2, 4, 14, 21, 40, 47 Sazka: 12111112X12 —X Tízpróba: 1. Beévaŕovský 6133 pont, 2. Tošnar 5368 pont. 20 km távgyaloglás: 1. Moc 1:36:03,8 óra, 2. Sykora 1:36:51 ôra. • ČERNÄ ismét igazolta, hogy legjobb súlydobónk és 14,70 m szép teljesítménnyel biztosan szerezte meg a bajnoki címet Röviden • Az északamerikai olimpiai atlétikai csapatban öt verseny­ző húsz évnél fiatalabb: Joe Faust, John Thomas, Antony Watson, Tedd Woots és Earl Joung. Dallas Long ez idén jú­niusban lett húsz éves. A csa­patban továbbá négy Davis sze­repel: Ira (hármasugrás), Glen (400 m akadály), Otis (400 m), Dave (súlylökés). Az 52 részve­vőből 19 néger és 33 fehér. A vágtázó számokban a ver­senyzők aránya 7:3 a négerek javára. f I • II ■ Hosszabb szünet után több mint 6000 néző nemzetek kö­zötti mérkőzést látott a Gott- wald stadionban Pardubicén. A fiatal csehszlovák labdarú­góknak nem nagy fáradságukra került, hogy fölényes győzelmet arassanak az olimpiai torna részvevője, Tunisz ellen. Már a mérkőzés 8-ik percé­ben Jelinek beadásából Kučera gólt szerez és a 40-ik percben STOLZOVÁ 12.1 mp. idővel 100 m síkfutásban megszerezte a ugyancsak Kučera eredményes. baínoki címet. Az 56-ik percben Masný és a 88-ik percben Mráz beállítja a 4:0 arányú végeredményt. Az egész mérkőzés alatt a csehszlovák juniorok nagy fö­lényben játszottak. Dicséretet érdemel Schmucker kapus, Foj- tík half és a csatársor jobb­szárnya Štibráni-Kučera. Karas játékvezető sípjelére a cseh­szlovák juniorok a következő csapattal álltak ki: Schmucker — Slezák, Tichý, Janoščin — Fojtík, Körinek — Štibráni, (Cvetler), Kučera (Mráz), Ada- mec, Jelinek, Masný. Tartsunk lépést a labdarúgásban ÍS 3 fejlődéssel Még labdarúgóink a Nemze­tek Kupája döntő mérkőzéseire Franciaországba történő eluta­zása előtt történt ez. Számps „szakértő" véleménye ilyen irányban nyilvánult meg: Miért ne győzhetnénk Franciaország­ban? Hisz ott sem Anglia, sem Svédország, sőt még a kelle­metlen nyugatnémet labdarú­gók sem játszanak. Az utolsó világbajnokság eredménye sze­rint ítélve a franciákon kívül a többi csak a második garni­túrához tartozik. Ilyen jó hangulatot csak a si­kerek sorozata vált ki és lab­darúgóink elértek ilyen soroza­tot. A Nemzetek Kupájában meglepő könnyedséggel jutot­tunk tovább. Tavasszal barát­ságos mérkőzésen négy gólt rúgtunk az osztrákoknak és egyet sem kaptunk. Mikor tör­tént ez meg azelőtt az osztrá­kokkal? Egyszerűen, a labda­rúgás nálunk szépen fokról- fokra emelkedik, azonban vi­gyázat! Ne hogy ezt túlértékel­jük! A Szovjetuniótól elszenvedett vereség az elődöntőben ismét éppen jókor jött és kinyílt a szemünk. Labdarúgóink min­den bizonnyal jól játszanak és sikereket érnek el, azonban va­lamelyik tórnán első helyen végezni — és a Nemzetek Kupájában 17 válogatott együt­tes vett részt — az pillanatnyi csúcsteljesítményt és minden legjobb sporttulajdonságot kö­vetel. Labdarúgóink még nem nőt­tek a csúcsig. Legnagyobb té­vedés lenne mindent a játéko­sokra hárítani. Ők úgy játszot­tak, ahogy tudtak, amilyen fizikai és lelki kondícióban vol­tak pillanatnyilag. Még a küz­delem előtt bizonyos aggályaik voltak az eredményt illetőleg. A játékos kiérzi és emlékszik arra, mikor került szembe ke­mény ellenféllel és mikor volt a vereség csak a véletlen műve. A játékosok jól emlékeztek az őszi 1:3 arányú vereségre Moszkvában. Ez ugyancsak nem volt a véletlen műve. Ha egyáltalán lehet váloga- tottaink a svédországi világbaj­nokságon 1958-ban nyújtott teljesítményét összehasonlítani marseilleí teljesítményükkel, egy valóság minden bizonnyal felmerül. Akkor is a döntőben rendkívül megcsodáltuk a két ellenfél, Brazília és Svédország nagyszerű, de mindenekelőtt gyors játékát. Főleg a szél­sők Garrincha, Hamrin, Skog- lund és Zagala játékát, akár­csak most a csehszlovák együt­tes a Nemzetek Kupája döntő­jében megcsodálta Kosztics, Metreveli és Meszhi szélsők játékát. A szélsők játéka a he­lyes modern felfogás szerint részünkre valami utánozhatat­lan. Egyszerűen ilyesmi nálunk nincs. Hasonló a helyzet a belső hármas gyorsasságát, rendkí­vüli kitartását és visszatérését mélyen a saját mezőnybe és innen ismét támadásba lendü- lését illetően. A harmadik helyért való küz­delmünkben legyőztük Francia- országot 24 év után és még hozzá saját környezetében. Vé- gülis a harmadik hely nagy sikernek minősíthető, főleg a két döntőbe jutott csapat já­téka után, melyet labdarúgó kedvelőink televíziós adásban láthattak. A labdarúgás fejlő­dése azonban tovább halad elő­re és nálunk sem maradhatunk vissza a fejlődésben. A támadá­sok vezetésében nem sokat ta­nultunk a világbajnokság óta. Továbbra is lassúak szélsőink, továbbra is lassan játszunk a labdával és nem tudunk vele gyorsan előrefutni. Megálltunk, mert semmit sem tettünk az ilyen hiányosságok kiküszöbö­lésére. Edzőink nagyon megbé­kéltek labdarúgóink Svédor­szágban elért helyezésével. Nem zavarta meg nyugalmukban. Ha ott ugyan Hovorka és Zikán bizonyos időben teljesítették küldetésüket, nem voltak a vil­lámszélsők típjisai. Emellett Franciaországban bizonyára lelkesedtünk volna, ha szélsőink átlagban úgy játszottak volna mint Zikán Svédországban és amellett ott több és még kvali- tásosabb szélsők voltak. A Nemzetek Kupájában elért harmadik hely eddig a maxi­mum volt, amit elérhettünk. Többre nem voltunk technikai­lag felkészülve. A lassú játék, melyet labdarúgásunk színeja- va — a ligacsapatok produkál­tak, természetesen válogatott együttesünk csatársorának já­tékát is tükrözte. Lassan futnak a labdával és a labda nélkül is, s ezen gyorsan kell javítani — míg nem lesz késő. Ki a fele­lős? Az edzők és vezetőségük. Válogatott labdarúgó játéko­sainknak jó erkölcsi tulajdon­ságaik vannak, melyek a leg­magasabb célok eléréséhez ve­zethetnek. Franciaországban is ezt bebizonyították. Nem verte le őket a vereség. Három napra rá könnyebben győztek Fran­ciaország ellen mint Jugoszlá­via. Éppen a franciákról mond­ható, hogy erkölcsi tulajdonsá­gaikban hézagok vannak. Amint rájöttek, hogy részükre mi pil­lanatnyilag nehezen leküzdhető akadályt jelentünk, elvesztették győzhi akarásukat és kapitulál­tak. Ahelyett, hogy csatársorunk lassúsága felett siránkoznánk, inkább rögtön hozzunk prakti­kus intézkedéseket, miként in­tézzünk „támadást" a lassúság ellen. Az edzői tanács komolyan foglalkozhatna a legszüksége­sebb vonal kidolgozásával. Szélső játékosaink térjenek át a váglázás edzésére és a belső hármas játékosai mélyítsék el fizikai rátermettségüket és ügyességüket a labdakezelés­ben. Nem szabad a modern játék fejlődésében megállni. Éppen a Nemzetek Kupájának döntője meggyőzött, hogy a fejlődés gyors ütemben halad előre. A sikereket nem lehet megtervezni, azonban meg le­het tervezni az utat — mely a további sikerek eléréséhez vezet.

Next

/
Thumbnails
Contents