Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-12-20 / 51-52. szám
&$ aUcJo NACYEZSĽA POLSKA A ház homlokzatának tizen- két ablakából egy sötét, nem világít. A többi tizenegy mind vidáman fénylik a csendes téli éjszakában és megvilágítják a havat a ház előtt. De az a tizenkettedik sötét, szomorú, örömtelen, mint a mögötte álló asszony gondolatai. Nagyezsda már régen ott áll az ablaknál; azóta, hogy meggyűltök az utcai lámpák, nézi a sötétedő utcát. Az utolsó ember, aki a havas járdán végig - sietett, Griska Mesnyikov volt. Nagyezsda nem ment megnézni az órát, hogy megtudja, menynyi az idő, mert Mesnyikov fű- tő a gőzfürdőben, és mindennap pontosan nyolc órakor jár haza. Nagyezsda halkan sóhajtott: — Még négy Óra ... Négy óra múlva az emberek összeölelkeznek, csókolóznak, és kacagva isznak az újévre. Ebben a házban is így lesz minden kivilágított ablak mögött, de itt nem. A szobában kellemes a meleg: Nagyezsda most lökött egy nagy bükkfatuskót a tűzre. A levegőben vanília izgató illata terjeng. Amikor hazafelé jött, bement a cukrászdába és egy kosárka vaníliás kalácsot vásárolt, amit Szerjozsa nagyon szeretett. Még el is szégyellte magát, hogy az elárusító megismerte és megjegyezte: — Biztosan ízleni fog neki, mint mindig ... Szó nélkül kifizette, de egész úton hazafelé a vaníliás kalácsra gondolt és a jószívű elárusítóra: „ízleni fog neki, mint mindig..." Otthon kicsomagolta a kalá- csos kosárkát és a tükör előtt lévő asztalra helyezte. Most ott illatozik, mintha semmi sem változott volna ebben a szobában, mintha minden úgy lenne, mint három hónappal ezelőtt. — Valóban, mennyire mások voltak itt az esték még három hónapja is — gondolja Nagyezsda és mutatóujjával rajzolat az ablakon. — Fényesek — teszi hozzá, és a tizenegy ablak utcára vetődő fényét nézi a hóban. Ilyenkor náluk is világított a csillár mind a négy égője, mert Szerjozska szerette a fényt. Hogyan is mondta egyszer, boldog házasságuk első napjaiban, amikor haját, arcát és szemét csodálta ez alatt a csillár alatt ? — Ha nem lenne csupa égő, nekem kéne rászerelnem, hogy láthassalak a legnagyobb sötétben is. Akkor lehunyta a szemét boldog pirulásban, forró érzelmében. Most is lehunyta... de a hiábavaló várakozás szégyenében. Amikor felnézett, látta, hogy az ablak alatt, a második emeleten lakó Natasa halad. „Ma, úgy látszik, hamarább végzett az állomási vendéglőben" gondolta és fehér sapkáját nézte, míg el nem tűnt a kapu alatt. De csak a szeme elől tűnt el, hallotta, amint a lépcsőn felrohan a második emeletre, háromszor becsenget és örömmel mondja anyjának: — Ma kilenckor végeztünk, hogy mi is megünnepelhessük- Szilvesztert. „Hogy mi is megünnepelhessük Szilvesztert..." ismételte Nagyezsda és abbahagyta a firkálást az ablakon. Sóhajtott, és bedugta kezét sárga pongyolájának zsebébe. Ujja valami kemény, kis tárgyba ütődött. Egy pillanatig gondolkodott, hogy mi lehet, de amikor a szeme elé emelte, rögtön felismerte Szerjozsa kabátgombját. Tenyerébe szorította és nem akart semmire gondolni. Lassan megfordult és a tükör előtt álló székre ereszkedett. Itt, ezen a széken ült és nézte az arcát. Akkor még Natasa, a második emeletről egész pici lány volt és ő fiatal asz- szony. Akkor, hat éve... De miért jut ez most mind eszébe? Lehet, hogy akkor is mosolyogni látta Natasát és hallgatta, amint az anyját hívja. Azon a felejthetetlen napon ... Hogyan is volt? Mikor is volt? Az első napokban történt, boldog házasságuk első éve után, amikor ő dolgozott, Szerjozsa meg tanult. Olyan nyári este volt, amikor a városi gyerekek mind az utcán futkosnak és a fiatal anyák munkából térnek haza. Meg kellett Natasát kerülnie, hogy a házba jusson. Amikor elhaladt mellette, Natasa az anyja után kiáltott: — Anyuka, gyere velem játszani! Anyuka... Jl/I áig se tudja, mi történt akkor véle. Benyitott Szerjozsához és az ajtóból suttogta: — Szerjozsa, lesz nekünk is gyerekünk valaha? Szerjozsa az asztalnál ült és tanult. Felemelte a fejét és kicsit fagyosan nézett, amiért megzavarta, de csodálkozás is ült a szemében a furcsa kérdéstől. Pár pillanatig szótlan maradt, aztán megkérdezte: — Történt valami, Nagya? Megrázta a fejét és gyorsan felelt. hogy kis szobájukban ismét kigyullad mind a négy égő a csilláron és ő lesüti szemét gyöngéd simogatására, édesen duru- zsuló szavára. Remélte, eljön annak is az ideje, hogy gyerekük lesz. És amikor már azt hitte, hogy csak a kezét kell kinyújtania s minden vágya teljesül, akkor mondta Natasa, — ki pár év alatt felnőtt — hogy Szerjozsa valami fiatal lánnyal jár hozzájuk az állomás büféjébe. Először nem értette, amit hallott, aztán Natasa nézett rá értelmetlenül, amint maga elé suttogta: — Két év tanulás, egy-két év gyakorlat, és aztán néhány év szabadabb élet... Mindez három hónapja történt. Egyetlen hangos szó nélkül mentek szét. A döbbenet nehéz hullámai egészen megbénították akkor. Azt se látta, — Nem, nem történt semmi. Csak azt akartam tudni, hogy már lehet-e gyerekünk ... Hogy még tanulsz ... Megkönnyebbülve sóhajtott és könnyedén válaszolt: — Nem lehet. Még sokáig nem... — Meddig? — kérdezte és még mindig ott csengett a fülében Natasa boldog kiáltozása. — Két év tanulás, egy-két év gyakorlat, és aztán egy kis szabad élet, számítgatta és minden szónál fordított egy lapot az előtte fekvő élettanban... Ügy tíz év múlva... A csodálkozástól kinyílt a szája. Akart valamit mondani, de nem szólt semmit, mert összeszorult a torka, elakadt a lélegzete és megdobbant a szíve az ijedelemtől. Háttal neki- dűlt az ajtónak, és nem jutott semmi okos az eszébe. — Akkor már nem leszek fiatal — gondolta, s lassan felöltötte sárga pongyoláját, aztán leült a tükör elé. Szinte minden mozzanatára emlékszik annak a napnak. A szék karfáján ott feküdt az új kabát, amit sikeres anatómiai vizsgája alkalmából vásárolt Szerjozsának. Az a gomb, amelyet most a kezében szorongat, az is arról a kabátról való. Igaza volt akkgr. Pontosan azt a két évet bírta ki a kabát, amíg tanult. Aztán még jött két, kórházi gyakorlat. Első fizetéséért új öltönyt vásárolt és azt a kabátot eldobta. Csak ezt a gombot vágta le akkor róla, maga sem tudja, miért. Talán emlékül? Aztán jött az a szabadabb élet, amiről olyan gyakran beszélt. Sokszor nem jött haza időben. Mégis mindig örömmel fogadta, fehér blúzban, gyorsan dobogó szívvel. Remélte, hogy egyszer a szórakozás évei is elmúlnak, mint ahogy elmúlt a tanulás és a gyakorlás ideje. Remélte, amikor férje kilépett a szobából és elhaladt az ablaka előtt. Csak a kis kosár vaníliás kalácsot látta maga előtt, amit Szerjozsa már' nem tudott megenni. Natasának adta akkor, és ezt is neki fogja adni holnap, újév napján. Nevetnie kéne hangosan, teljes szívvel magán, hogy itt ül ebben az elhagyatott szobában és folyton arra gondol, aki elhagyta őt, akinek úgy hitt. Nevetnie kéne buta ötletén, hogy megvásárolta a vaníliás kalácsot és szentimentálisán szorongatja Szerjozsa gombját. jKlagyezsda azonban nemne- ■Ls vet. Talán holnap szabadon, tiszta szívből kacag majd mindenen, de ma még nem képes rá. Hiszen egy-két óra múlva véget ér házasságának utolsó éve. Igyekszik elhessegetni magától a gondolatot; itt az új év, amelyben egyedül, magára hagyatva fog élni. Áll és nem hallja Griska Mesnyikov hangját, amint valakire ráköszönt a folyosón, nem hallja azokat a férfilépteket sem, amelyek ajtaja előtt megállották. Arra döbben, hogy valaki ismerősen megkopogtatja ajtaját és az ajtó kitárul. Még mielőtt felismerhette volna Szerjozsa kopogtatását, Szerjozsa belépett a szobába és bezárta maga mögött az ajtót. Hiába sötét a szoba, mégis látja alakját az ajtónál, hallja gyors lélegzését. Megremeg, mintha a hideg rázná ... Nem, nem szabad... De azért erősebben szorítja kezében a gombot. Szinte észrevétlenül csúszik ki a száján: — Boldog új évet Szerjozsa! Látja, amint m.egrázkódik. pár lépést tesz előre, aztán bizonytalanul megszólal: — Erre jártam. A kórházból jövök, nem láttam világítani az ablakod ... Gondoltam, talán beteg vagy ... — Nem vagyok... — válaszolt gyöngéden és még erősebben szorítja ujjai közt a gombot. Szerjozsa kicsit hallgat, de aztán mégis megkérdezi: — Miért nem világítsz, Nagy a? Nem válaszolt, hogyan is válaszolhatna ... Zavartan előre lép, ebben a pillanatban Szerjozsa a kapcsolóhoz ugrik és felgyújtja mind a négy égőt a csilláron. Ki tudja, mi minden jut hirtelen az eszébe. Egyik pillanatban rá, másikban a csillárra nézett. Látja őt csendesen üldögélni sárga pongyolájában a széken, mint hajdan, házasságuk első napjaiban. Aztán tekintete a kosárkára siklik. Nem szólt semmit, magához húzza a kalácsot Nagyezsda zavartan simogatja pongyoláját és lassan Szerjozsához megy. Észre sem veszi, hogy ismét a csillár alatt áll, mint egykor és szeme izzón tekint Szerjozsára. Csak amikor érzi, hogy két karjával magához húzza, akkor sóhajt fel szabadon. Lassan kiengedi ujjai közül a gombot és fejét Szerjozsa mellére hajtja. 4 szomszéd szobában elüti ** az óra a tizenkettőt; lélekben mind a ketten számlálják az ütéseket: egy, kettő, három ... tizenkettő. Valaki a szomszédban felkiált: Boldog újévet! A kiáltás elvész a kacagásban, pohárcsörgésben, kiabálásban. Csak ők ketten állnak szótlanul, összeölelkezve a csillár alatt, mintha fölöttük még nem múlt volna el a régi év. így álltak, amíg Szerjozsa csendesen, akadozva meg nem szólalt: — Könnyen éltem melletted. Kitanultam a te kereseteden. Semmire sem volt gondom, még a kedvenc kalácsom is megvolt. Ilyen kényelmes életkörülmények között az ember könnyen megrészegül és én is megrésze- gültem a fiatal bortól... Elkábított fiatalsága. Azt hittem, csupa ringató kábulat lesz mellette az élet, de ... Csendesen megkérdezte: — De? — Az élet nem csupa új bor, Nagya. Az élet elsősorban munka, még ha ilyen pici szobában is... Az élet Nagya, te melletted ... Kibontakozott öleléséből, megfogta Szerjozsa kezét és az ablakhoz vezette, amelynek fénye ott ragyogott az utca tiszta haván. — Nézd, Szerjozsa, a mi házunkban világos mind a tizenkét ablak... Fordította: SZŐKE JÓZSEF Tanácskozott a CSEHADOK Ö-Tátrafüreden vagyok, ahol három napig ismerkedtem, barátkoztam hazánk büszkeségével, a szépséges Tátrával, mit annyi idegen szem megcsodált már. Ismerkedik, barátkozik Bodrogköz, Csallóköz, Gömör, Má- tyusföld, 120 fia, lánya, a hazai magyar kultúra egyszerű ápolói, napszámosai. 120 községből sereglettek itt össze a CSEMADOK legjobb, legoda- adóbb kultúrmunkásai, hogy háromnapos tanácskozást tartsanak nemzeti kultúránk, művészetünk múltjáról, jelenéről, jövőjéről. Summázták és nyugtázták eddigi munkájukat. Egyszerű, őszinte, igaz szavakkal mondották el szívük örömét, vágyát, panaszát. A teljes bizalom, remény, a tenni, alkotni, segíteni vágyás tüze, lángja fűtötte szívüket. Nemzeti kultúránknak, népművészetünknek, édes anyanyelvűnknek tisztasága, ápolása, féltése, a falu egyszerű emberének szocialista nevelése, a humanizmus, a proletárnemzetköziség, a hazafiság, az ember, a béke igaza, ez és ennyi volt e háromnapos tanácskozásnak elvi küldetése, hivatása. Voltak különböző értékes előadások is. Doktor Szabó Rezső, a CSEMADOK Központi Bizottságának titkára a nemzetközi helyzetről, a CSEMADOK szerepéről, küldetéséről tartott szép, mélyreszántó gondolatokkal teli előadást. Rajta kívül még három értékes gazdag előadást hallhatott e 120 kultúrmunkás. A három előadó: Major Ágoston, Takács András, és Bodnár Béla szintén a CSEMADOK Központi Bizottságának dolgozói. (tör) |:;Eudmilla Marcsokova a szovjet filmművészet új csillaga. Lud-lll j.-lmilla még csak 17 éves színművészeti főiskolás, ő alakítja::: lila Fehér éjszakák, Dosztojevszkij hasonnevű regényéből ké-iü szült új szovjet film Nascsenkáját. lil iiiJana Brejchovát, a csehszlovák filmművészet egyik legtehet-!!! jjiségesebb színésznőjeként emlegetik. Brejchovát filmszeretői!! iiiközönségünk már nem egyszer látta szerepelni, s bizonyárain j||megszerette, hiszen több filmben bizonyította be kivételes!!! Ültehetségét. 13 éves volt, amikor először lépte át a filmgyár!:! !!! kapuját. Karel Zeman rendező ő választotta „Münchausen bá-Hi |||ró kalandjai" című film egyik fontos alakjának. Ez a tizen-!!! |||harmadik filmszereplése. Reméljük, ezúttal is bebizonyítja!:: tehetségét és művészetét. ü! |||Ki ne Ismerné a bájosarcú Ruttkai Évát, az egyik legnevesebb:!! Ülélö magyar színésznőt. Ruttkai Éva nemcsak a színpadon, de!!! !!|a mozik vásznán is elragadtat mélyen átérzett, igazi művé-!!! szetével.
