Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-19 / 29. szám

Győry Dezső emlékei * -Z»WM vtt Győry Dezsőnek ľ „A nagy érettségi“ címmel könyve je­lent meg a Magvető könyvkia­dónál s a főcím alatt mintegy tájékoztatásul olvashatjuk: Re­gényes visszaemlékezések. A több mint 350 oldalra ter­jedő munka tárgyánál és az író személyénél fogva érdeklődé­sünkre tarthat számot. Műfa- julag milyen meghatározást lehet adni Győry Dezső leg­újabb alkotásának? Elejétől végéig a történet hőse első személyben ad szá­mot életének egy bizonyos sza­kaszáról, tehát én-regénynek is nevezhető. Az „én“ ebben az esetben nem képzeletformálta személy, hanem konkrét való­ság: maga az író, mint diák és pályaválasztás előtt álló fiatal­ember ad számot mindarról, amit az első világháború alatt, elsősorban annak utolsó évé­ben és 1919-ben átélt. Tulajdonképpen két Győry Dezsővel találkozunk A nagy érettségiben. Az egyik a rima- szombati születésű fiú, ottani professzor gyermeke, akit a gimnáziumban az uralkodó osz­tály kedvére való naív illúziók­ban, valóságos szociális vak­ságra nevelnek s a polgári értelmiség hínárjában való el- merülését meghiúsítja az Oszt­rák-Magyar Monarchia össze­omlását követő forradalmi vál­tozások felrázó hatása. Még nem töltötte be 18 élet­évét, amikor besorozzák kato­nának, komoly vizsgának nem tekinthető, úgynevezett hadi érettségit tesz, tüzérönkéntes­ként kikerül a tiroli hadszín­térré, amikor a Habsburgok hadserege már elbomlás álla­potában van. Visszavergődve Budapestre, apja kívánságára beiratkozik az egyetem bölcsé­szeti karára nyelvszakos tanár­jelöltnek, a középiskolai tanárok elitejét nevelő Eötvös-kollé- giumban kerül ösztöndíjas helyre. A belső és külső ellen­ségekkel megbirkózni képtelen polgári köztársaság hónapjait éli át Pesten 191-8 utolsó és 1919 első negyedében. Kollé­giumi társaival együtt vívódik azokkal a problémákkal, ame­lyeket a politika fórumán nem "^tudtam megoldani. ,jtj. így készül fel a nagy érett­ségire, melyet a kapitalizmus önkényével szembeszállni kész Magyar Tanácsköztársaság for­radalmi elszántságának átélése jelent számára. Mi volt ennek a nagy érettséginek tanulsága? Becsülést érdemlő Őszinteségé­vel megírja Győry ebben a könyvben, hogy mikor a tiroli front felbomlása után hazajött „nem marxista fiatalembernek“ volt tekinthető, „nem tudta, mi az osztályharc“. A magyar kommün nyitja fel szemét an­nak felismerésére, hogy kik a dolgozó nép ellenségei bent és kint. A magyar tanácsállam megalakulása után Bécsbe emigrált arisztokratákban és a Szegeden összeverődött dzsentri-népségben most már látja az elvetemült készséget SAS ANDOR kiszolgáltatni hazájukat a győztes nyugati imperializmus képviselőinek, ha ^ok vissza­segítik őket a régi úri uralom nyergébe. A tőke uralmának megszün­tetéséért, az embertestvéri­ségért harcba szálló proletariá­tusnak áldozatos heroizmusa lesz számára az a fény, mely a jövő útjaira világít, benne testesül meg számára az az erő, mely az emberiség jövőjét formálja. A tanácsállam eltiprása után a nagy érettségi érlelő hatásá­nak köszöni — helyesen: a szo­cializmus és a marxizmus úti­társat nevelő hatásának, hogy érzi fizikai munkában való ed- ződésnek és gyakorlati értékű képzettség megszerzésének szükségességét, nélkülözhetet­lenségét. Mindezt elmondja a 18—19 éves fiatalember. És 40 évvel később a visszaemlékezések le­írása közben megszólal helyen­ként a 60 év körül járó Győry Dezső, hogy rámutasson, mi­ként szilárdították meg benne a nagy érettségi tanulságait Ausztria belekényszerülése a horogkeresztes járomba, Cseh­ország lerohanása és a német fasiszták által, Tiso köztársa­ságának rá lesújtani készülő gárdista kíméletlensége. Ez a másik Győry Dezső, aki az első köztársaság idején lírá­jában az emberiesség és a sza­badságszeretet érzéseit meg tudta szólaltatni s hogy erre képes volt, azt ama nagy érett­ségi nyújtotta neveltségnek köszönhette. Ez a hevülékeny lángolás az embervilág békéjé­ért, az ember boldogulásáért, a dolgozók megbecsüléséért, mint lírai aláfestés vagy együttzengés megtalálható Győry legújabb prózai művé­ben. Azonban el kell ismernünk, hogy ő nem akar valami merő­ben egyénit nyújtani, hanem könyvének főszemélye, szóvi­vője, a századdal egyidős ifjú­ság közös élményeire kíván emlékezni és emlékeztetni, amit mint típusábrázolásra való tö­rekvését csak helyeselni lehet, de hozzá kell tenni, hogy nem általában az ifjúsággal foglal­kozik, hanem a haladó polgári értelmiség köréből felnövő if­júsággal. Lényegében „A nagy érettsé­gi“ korrajz s ennek az a külön­leges értéke, hogy 1918/19 tör­ténéseit nem centervizuális megszokottsággal, hanem pe­remszemlélet formájában, egy kisebb város életének tükrében mutatja be. Budapestről is szó van a Károlyi-korszakban, de itt valami jelszó vagy riport- szerűséget érzünk az esemé­nyek felvázolásában, kivéve az Eötvös-kollégium belső életé­nek jellemzését, ahol a fiatal kollégistákat e lázas hónapok­ban nem érdeklik az olyan ta­nárok, akik Ady költészete he­lyett a kódexekről tartanak magyarázatot s a német nép a háború utáni válságának elemzése helyett az összeha­sonlítható nyelvészet és a tör­téneti nyelvtan hangtani prob­lémáit ismertetik. A könyv jelentékeny része a Rimaszombatot érintő meg­szállásokkal és hadműveletek­kel foglalkozik, a légionisták­nak az impériumváltozást je­lentő bevonulásától a vörös hadsereg visszavonulásáig 1919 legvégén. A katonai események előadásában teljesen hiányzik az, amit gyűlölködő militarista hangnak lehet nevezni, ellenben helyesen történik utalás embe- ries önmérséklet jelentkezésé­re, amikor például kommunista oldalon a 39. vörös dandár po­litikai biztosa egy szlovák pa­rasztot, aki süketsége miatt nem érti meg a neki adott uta­sítást, megment a statáriális eljárástól, másrészt Győry De­zső feje felől egy fiatal szlovák tizedes, aki író is, elhárítja a hamis vádak alapján fenye­gető elmarasztalást főbenjáró bűncselekményben. Győry könyve könnyedén írt, kellemes olvasmány, a végén lévő 1919-es eseménynaptár, név- és szómagyarázat arra vall, hogy az írónak célja a mű­vészi, érdekkeltő szemléltetés mellett a társadalomtörténeti tájékoztatás, Közép-Eurőpában a népi hatalom megvalósulást első ízben látó dicsőséges 1919-es év eseményeinek ma­radandó megörökítése. VIHAR UTÁN sárgás tarajjal hegyen, völgyön át, házunk elé ért, folyammá hízott simogatta a hársfák derekát. A víz megszépült, sáros barna lucska szivárványt dobott az ég peremén, a Nap így akarta, a Nap nagy úr, bátor, igaz, vidám, jó legény. Megrázta lombját búgva az akác, madár csicsergett, sütkérezett, a Nap így kívánta, a Nap nagy úr győz a lomha, bús felleg felett. Emberi arcok itták a napfényt, boldog, ki viharban is hisz a Napban, a Nap a jövő, igazság, néprend s csak a Nép ragyog igazabban. FECSÔ PÄL Jelenet a „Zavaros víz“ című DEFA-filmből. A Karlovy Vary-i FILMFESZTIVÁL A z idén tizenkettedszer rendezték meg a ha­gyományos Nemzetközi Filmfesztivált, amely július 9-től 24-ig tart. A fesztivál jelszava — mint minden évben „Az emberek közötti kapcsolatokért és a né­pek közötti tartbs barátságért". A fesztivál rendezőbizottsága 57 filmgyártó országot hívott meg a nemzetközi seregszem­lére, amelyet a Filmproducerek Nemzetközi Szövetsége — a cannesi és velencei filmfeszti­válhoz hasonlóan — az első osztályú, A-kategóriájú nem­zetközi filmversenyek közé so­rolt. A résztvevő országok mint­egy 35 játékfilmet, valamint igen sok dokumentumfilmet neveztek be a filmfesztiválra. Eddig a benevezett filmeknek csak egy részét hozták nyilvá­nosságra. Ezek szerint az NDK az Emberek szárnyakkal, a Hol­tak bolygója, és Az élet kezde­tén című filmet mutatta be, valamint a francia-NDK közös produkcióban készült A zavaros rmiiinimiiiiiiiiiiiniiinniiiniiniiiiiiiiiiiisiiiiiniiiiiíiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíiii’) BRATISLAVA I. KEDD: 11.30 Jó hangulatban 12.03 Zenekari hangverseny 14.05 Szórakoztató zene 15.30 A Moszkvai Rádió összeállítása 17.00 Zenés műsor 17.30 Fiata­lok műsora 18.00 Kívánságkon­cert 20.00 Tánczene 21.00 Nép­dalok. SZERDA: 11.20 Jó han­gulatban 12.40 Filmzene 13.30 Szimfonikus apróságok 14.05 Szórakoztató zene 15.30 Népda­lok 16.15 Operettrészletek 17,30 Üj tánc hanglemezek 18.15 Kí­vánságkoncert 20.20 Tánczene. CSÜTÖRTÖK: 11.10 Jó hangu­latban 13.10 Népdalok 13.30 Operarészletek 14.05 Szórakoz­tató zene 15.45 A lengyel zene hete 16.16 Táncmelódiák 17.00 Népdalok 18.00 Kívánságkon­cert 20.00 Janfošek: Gátak — rádiójáték. PÉNTEK: 11.30 Jó hangulatban 12.03 Lengyel szerzők műveiből 12.40 Szóra­koztató zene 13.30 Kedvelt ze­nei müsorszámok 14.05 Szóra­koztató zene 15.30 A Moszkvai Rádió összeállítása 16.15 Hang­lemezek 18.00 Kívánságkoncert 20.00 Operettrészletek. SZOM­BAT: 11.20 Jó hangulatban 12.03 Népdalok 12.40 Prágai ' szólisták műsora 13.10 Vígan fejezzük be a hetet 16.15 Hang­víz című filmalkotást. Lengyel- ország az Első év, a Szovjet­unió a Bölcsődal, az Élő hősök és a Tettek embere, Nyugat- Németország pedig a Rózsák az államügyésznek című filmmel szerepel. A magyar filmgyártás Szemes Mihály Kölyök című filmvígjátékával vesz részt a játékfilmek versenyén. A ven­déglátó Csehszlovákia két fil­met mutat be: A legfőbb elv és a Próba folytatódik című pro­dukciókat. A fesztiválon részt­vevő országok között ott van még Románia, Bulgária, Kína, Jugoszlávia, Amerika, Francia- ország, Anglia, Olaszország, Svédország, Spanyolország, Norvégia, Japán, Izland, Chile, Kuba, Paraguay, Peru és Vene­zuela is. Ebben az évben ismét meg­rendezték Karlovy Vary-ban a Szabad Fórumot, az alkotómű­vészek, filmesztéták és kritiku­sok nemzetközi vitáját, ame­lyen a különböző művészi irányzatok képviselői szabadon fejthetik ki nézeteiket. A vitán szó van a film és az ember viszonyáról 1960-ban, a film, a színház, a képzőművészet és az irodalom kapcsolatairól, a szocialista realizmusról, az „új hullámról“, a film és a televízió viszonyáról és számos más idő­szerű kérdésről. A vitára meg­hívták Karlovy Varyba a legje­lentősebb külföldi filmesztétá­kat és filmkritikusokat. A fesztiválon résztvevő ven­dégeknek versenyen kívül be­mutatják a filmművészet két kiemelkedő nagyságának: Ei­sensteinnek és René Clairnak legkiválóbb alkotásait. Az idei Karlovy Vary-i film- fesztivál magas színvonalát az­zal is biztosítani kívánták, hogy ezúttal olyan filmek is részt vehetnek a versenyben, amelyet valamelyik nemzetközi film- fesztiválon bemulattak, de mgydíjat — különböző okokból — nem kaptak. Ivan Mystrik és Jana Brejehová egy csehszlovák fesztiválfilm­ben. lemezek 17.00 Szombati vidám műsor 18.20 Kívánságkoncert 20.00 Tánczene. VASÁRNAP: 8.40 Tánczene 9.00 Katonai híradó 9.30 Vidám szórakoztató műsor 12.05 Zenés műsor 14.00 Kis zenekari hangverseny 15.00 Kívánságkoncert 15.40 Film­részletek 17.30 Sportközvetítés 20.00 Kívánságkoncert 21.05 Rádiójáték. A Bratislava! Televízió műsora: KEDD: 20.30 A fekete zászló­alj SZERDA: 20.00 Mit látunk a moziban 20.30 Irkutszki tör­ténet — közvetítés a plzeni J. K. Tyl Színházból. CSÜTÖR­TÖK: 20.30 Közvetítés a XII. Nemzetközi Filmfesztiválról, Karlovy Vary-ból. PÉNTEK: 20.15 A dezertőr — lengyel film SZOMBAT: 20.30 Vigyázat, meglepetés — vidám műsor VASÄRNAP: 20.30 Operettelő­adás. BUDAPEST KOSSUTH RÄD10 KEDD: 15.10 Egy falu — egy nóta 16.15 Csárdások 17.15 Szív küldi szívnek 18.20 Operarész­letek 19.30 Népdalcsokor SZER­DA: 13.10 Táncdalok 16.00 Élő­szóval — muzsikával 19.00 Ze­nei műsor 20.30 Tánczene CSÜTÖRTÖK: 11.20 Operett­részletek 12.10 Könnyű zene 13.15 Népi zene 14.10 Táncme­lódiák 16.05 Egy falu — egy nóta 18.55 Könnyű zene 20.25 Offenbach: Hoffmann mesél — operaelőadás PÉNTEK: 12.10 Tánczene 13.15 Könnyű szimfo­nikus zene 16.15 Zenés aján­dékműsor 17.15 Szív küldi szív­nek 18.40 Lengyel Zenei Hét. SZOMBAT: 12.10 Magyar nóták 13.00 Operarészletek 13.50 Könnyű zene 15.10 Élőszóval — muzsikával 18.45 Szív küldi szívnek 20.30 A bűnbak — ze­nés vígjáték. VASÁRNAP: 10.00 Jó reggelt, üdülők, 11.00 Hang­lemezek 12.15 Jó ebédhez szól a nóta 13.00 Szív küldi szívnek 16.00 Könnyű zene 16.30 Tánc­zene 17.10 Kincses Kalendárium 18,10 Operettrészletek 20.20 Népi zene 21.12 Irodalmi est.-f4emtHg way nek ajánlom sereg törzsirodájából emeltem el. A vezérkari tiszt egyik segédje rendkívül olvasott ember volt. Intelligens, hosszú orrú, szemüveges, őr­nagyi rangban. Azelőtt valamilyen főiskola dékánja volt, valóságos könyvmoly. Amikor a törzsparancsnokságra mentem a katonáimmal kapcsolatos teendőket elintézni, az őrnagy biz­tosan „intelligens“ dolgokról kezdett beszélni velem, irodalomról, sakkról vagy színházról. Az aknamezőkről, lapátokról, csákányokról, valamint a repülőtámadás elleni búvóhelyekről szóló eszmecserénk után frissítőleg hatott rám a beszélgetés. Azt hiszem, a sok beszéd után annyira szó­rakozott lettem, hogy akaratom ellenére is elloptam Hemingwayt. Ĺ oskának hoztam a könyvet és bizony nyugtalanított, hogy vajon érdekli-e majd a fiút, vagy pedig meg sem fogja érteni az írót ? Hemingway nem való mindenkinek. Nehéz a stílusa, nem könnyű olvasmány. Amikor átadtam neki az elbeszéléskötetet, mindjárt kiderült, hogy Los- kának például halvány sejtelme sincs a bika­viadalokról, amelyeknek ismerete nélkül He­mingway elbeszéléseinek a fele teljesen értel­metlen. Nagyon komikus helyzet lehetett: a néme­tektől alig néhány lépésnyire egy szűk verem­ben szorosan egymás mellett ültünk (ezen az éjszakán Loskának kint volt szolgálata, nem pedig a parancsnokságon), mahorkát szívtunk és hosszan elbeszélgettünk a matadorokról, banderillerákról és picadorokról, akikről až egyik katona nem tudott semmit, a másik pe­dig csak úgy sejtett valamit, hogy olvasta, illetve látta Rudolf Valentinj főszereplővel a Halál az arénában c. filmet. Éjjel kettőkor távoztam. Az éjszaka rendkí­vül csendes, fagyos és csillagos volt. A néme­tek alig-alig lőttek, csak az első vonalat világítgatták meg rakétáikkal. Nyugodt, kimért léptekkel tartottam haza, a hadiszállásra. Még- csak hasalnom sem kellett sehol. Hanem amint mendegéltem a megsebzett sztálingrádi földe­ken, éjszakai bombázók monoton zúgására lettem figyelmes. Mieink vagy idegenek? És akkor is, amikor már álomba merültem, arra gondoltam, hogy reggel hétkor át kell adnom az ezred védelmére kidolgozott tervem sémá­ját, amelyet a Loskával folytatott beszélgetés miatt nem tudtam befejezni, és arra, hogy háborúban hogyan változik a rettenetes a mu­latságossal, a víg a tragikussal... elképzeltem magamnak Loskát is, aki most merülhetett bele a könyv olvasásába. Talán éppen Hippolit- nál, a madridi gépkocsivezetőnél tart, akit még a gránátok zuhataga sem képes álmából feléb­reszteni. Az jutott eszembe, hogy ha Loska nem lenne, akkor Hemingway könyve sem je­lentene többet számomra egy szép olvasmány­nál. tgy ellenben valami nagyot, hatalmasat nyújt az elbeszéléskötet. Titkov nevű összekötőm hat órakor ébresz­tett — be kellett fejeznem a sémát. — Az a fiú megsebesült — mondta tőle meg­szokott nyugalommal, amikor a kásával telt sajkát elém tette (egyforma érdektelenséggel beszélt, akár ismerős haláláról esett szó, akár egy tábla csokoládéról). — Milyen fiúról beszélsz? — Az első zászlóaljban volt és mindig olva­sott ... Ezelőtt fél órával hozták a kötözőbe... A kötözőben (tíz percnyi járás) egyből meg­találtam Loskát. Már éppen vinni akarták a másik partra. Könnyebb sebesülést szenve­dett a kezén és a lábán, ám amíg a parancs­nokságra ért, elég sok vért veszített, úgyhogy vérátömlesztést kellett végrehajtani. Termé­szetesen, csak kórházban kerülhetett sor erre. Egy földre terített köpenyen feküdt a fiú, sápadt, színtelen arccal, szemében a szokott fény csillogott. — Hol kapott el? — kérdeztem. — Ott a híd mellett, hiszen ismeri... — erőltette a mosolyt. Nemsokára visszajövök. A maga könyve... — és a szemével mutatta, hogy a feje alatt van ... Kicsit összegyűrődött, ne haragudjon. érnyomokat találtam a lapszéleken egé­szen a harmincadik oldalig. — Semmi az egész, még értékesebb lesz így a könyv — mondtam. Mennyit olvastál belőle? — Nagyon keveset. Sokszor megzavartak. Korobkov kapitánynak volt szolgálata és ő mindig csak „Halló! Halló! A helyzet?“ Mind­össze három részt olvastam. Egyet a madridi sofőrökről, egyet az öregről, akinek két kecs­kéje és egy macskája maradt, egyet pedig Pacoról, emlékszik? Két fiú bikaviadalra ját­szik és Paco késsel átszúrja magát. — „A bika szarva?" — Aha, „A bika szarva" ... — Fájón húzta össze a szemöldökét. Szerencsétlenül végződött ugye? Rettenetes ... két cól... Mennyi az a col? — Két és fél centiméter. — Ez annyit jelent, hogy öt centiméterrel tovább már nem érte volna a hasát... Igaz, ennek éppen így kellett történni... — Elhall­gatott, majd oldalra pislantva még hozzátette: — Kár Pacáért, nagyon jó fiú volt. Aztán félbeszakadt a beszélgetés. Megérke­zett az orvos két szanitéccel. Loskát hordágyra fektették. A búcsúzás pillanatában visszaadtam neki a könyvet. — Hogy a kórházban ne unatkozz! Ügy nevetett, ahogy csak bírt. — Egy hét múlva visszajövök, meglátja. A könyvet pedig becsületszavamra visszaadom, hiszen ismer .. . De Loskát nem láttam többé. Ismert törté­net: a kórházból más egységhez küldték. Háború .. Hogy Loska él-e? Hinni szeretném, hogy igen. Hogy sokat olvas-e? A Hemingway köte­tet biztosan még a kórházban elolvasta Ám mégsem gondolok arra, hogy Hemingway ked­venc írója lett. Nagyon sok benne a rejtelmes- ség, a befejezetlenség. Loska pedig a világos, a könnyen felfogható dolgokat szerette Mégis, akármilyen csodálatosnak tűnik is, ebben a két egymástól annyira elütő emberben, a más vi­lágban élő nagynevű íróban és a szaratovi ifjú katonában frözös vonásokat találok. Loska sza­gait idézem: „Kár Pacáért, nagyon jó fiú volt". Fél órával azután mondta ezt, ahogy a szilánk egy colt nem tévesztve belefúródott a kezébe. És én valarňi mélységesen emberit érzek, ugyanazt, ami Hemingwayt is arra késztette, hogy a Hippolit nevű madridi sofőrt megsze­resse. Ezeket mondta róla: „Fogadjon akárki Erancora, Mussolinira és Hitlerre... Én Hippo- litra fogadok“. Í-Js végül Loska történetéhez még annyit -I szeretnék fűzni. m Nem tudom, olvassa-e Hemingway a Lit y er at urna) a Gazét át ? Nem hiszem. Ezek az újságok Kubába nem is jár­nak. De ha az elbeszélés mégis a kezébe kerül, örülni fogok. Az az érzésem, hogy pár örömteli percet szerez neki, már csak azért is, mert ebben a novellában semmit nem találtam ki magamtól. Fordította: MÁCS JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents