Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-12-20 / 51-52. szám
N A<z éd&si/uziUaíak Legjobb korban lévő harcsa vagyok és a 'Vltava kövei alatt élek. Mondom, a Vltava kövei alatt, de nem vagyok olyan hülye, hogy megadjam a pontos címemet. Ugyanis, jó nagy darab vagyok és a halászegyesület bármely tagja szívesen állna fényképező gép elé velem. Farkamtól a bajuszomig százhatvan centiméter hosszú vagyok, és fordítva is ugyanany- nyi. És fél mázsát nyomok, testvérkém. Hogy ilyen nagyra nőhettem, egyedül a prágai halászoknak köszönhetem, akik egész generációkon keresztül lelkiismeretesen hizlaltak. De a szép szemek nincsenek rám hatással, annyi eszem nekem is van. Minden magabiztos halacska, akit eddig kiterítettek, az acélhorogra fizetett rá. Azt hitték a szerencsétlenek, hogy megeszik. Soha! Egész százötven évem során voltam olyan okos és elővigyázatos, hogy csak a csalétket ettem meg és a horgot figyelmen kívül. hagytam. Ugyanis csak így lehet hosszúéletü a fajtámbeli, így élhet meg tisztes kort, ezt fól tudom. A halászok azonban nem hiszik, hogy a gyomrukba látok; ezért hordanak olyan szívesen és rendszeresen ennivalót, hogy valóságos paradicsomi életem van. Ebből a néhány szóból megérthették, hogy a halászokat távolról sem tartom az egyes - számú főellenségnek. Pont ellenkezőleg, a halászok jószívű emberek, akik rendszeresen gondoskodnak élelmezésünkről. Hajlandók reggel négykor felkelni, és elmenni a parkba, hogy reggelire a hernyók frissek legyenek. Beszéltem egy ponttyal, aki azt bizonygatta, hogy egy halász hét knédlit hoz neki naponta, s otthon a családja csak krumplin él. Nem. Nem a halászok azok, akikre neheztelek. Mi, folyók lakói csak az ellen tiltakozunk, hogy a tankönyvekben azt bizonygatják, hogy édesvízi halak vagyunk. Egyáltalán nem vagyunk azok. Ha nem hiszik, könnyen meggyőződhetnek róla. Próbálják a Vltavába mártani a fejüket néhányszor, szeretném hallani, hogy mit mondanak. „Az ördögbe — mondanák — ez édes víz?" Mégis. Azelőtt édesvíz foly- dogált a cseh folyókban. De az még akkor volt, amikor ikra voltam. Azután jött az ipar fejlődése. Dialektikusán ez helyes is lenne, de amit a folyóvizekből csináltak arról beszélni kell! Ha ma az ember kinyitja a száját a Vltavában, sose tudja tudhatja, hogy mi megy bele. Friss levegőt akar szippantani és elakad a lélegzete a szesztől. Nemrég egy lila harcsával találkoztam. Mondom neki: „Miféle tavaszi divat ez kolléga úr!" Olyan mit a jampec. „És ő ezt válaszolja:" Ez nem tavaszi divat, hanem egy új vegyitisztító és festőüzemtől van: pont a nyakamközé engedték a festéket az első nap. Mindmáig lilán úszkál és az összes hal röhög rajta. Csak az tartja benne a lelket, hogy egyszer majd ugyanott színte- lenitő anyagot fognak kiengedni. És én? Majdnem az életemmel fizettem emiatt. Hogy hogyan ? Elmondhatom. Június 15-én történt. Amint bizonyára tudják, június 15-én még nem szabad bennünket fogdosni. Június 15-én minden prágai halász ott áll a Vltava partján és a könnyét törölgeti. „Holnap“ — mondogatják. Tizenhatodikon! Ogy örülnek annak a napknak, mind a gyerekek. Tehát június 15.-e volt és azt mondtam; miért ne csinálhatnék valami bolondságot? Elhagytam a köveimet és annak tudatában, hogy holnapig úgy sincs veszély, elindultam egy nagyobb körsétára. Rengeteg kollégával és kolléganővel találkoztam. ök is sütkéreztek a napfényben. „Holnap“ •— mondogatták teli torokkal. Holnap megmutatjuk! Ugyanis tizen- hatodikán van nálunk a búcsú. Körülúsztam a Lövész-szigetet és tovább mentem a folyással szemben. Olyan selymes volt a víz, nagyszerűen éreztem magam. Úsztam és semmire se gondoltam. Így jutottam el a vasúti hídon túl a smicho- vi partokra. Itt éreztem meg először azt, ami a vesztemet okozta. Valahogy különlegesen Ízlett a víz. Gondolom: no fene, mi ez? Mondogatom: valahogy más ez a víz! Lágyabbnak, kellemesebbnek tűnt. Örülök: harcsa komám, ez aztán a víz! A Cer- tovkánál ilyen nincs! Ez aztán az élet, szeretem és iszom, iszom. Jó kedvem kerekedett, de nem tudtam, hogy miért. Fiatalnak, erősnek éreztem magamat. Csuhaj! Találkozók egy csukával, rászólok: hová fickó? Pedig jó hosszú volt, és a derekában legalább húszas- számú. Vagy meglátok egy harcsát, tisztességes nagyanyát és minden ok nélkül rávigyorgok; „Hová, hová asszonyom? Jöjjön egy kicsit sétálni!" \ Rám néz dühösen és oda- mondja: — Részeg disznó! Megsértődtem. Rágódtam rajta mit akart ezzel mondani? De ismét jön egy harcsa. Valahogy furcsán úszik, összevissza kanyarogva. ' Jó ötven évvel fiatalabb lehet nálam és egész vékony még. — Ne legyen olyan hideg — mondja ez a legényke. — Május van, hűk, a szerelem ideje! Azért nyugodtan hagyott, pedig remegett. — Fa alak — mondta, amikor észrevette, hogy csodálkozva figyelik. — Bocsánat, kolléga — mondom. Megsértődött és sötét tekintettel nézett rám. — Mitől van az — kérdem — hogy ebben a Vízben minden olyan nevetséges ? Attól, hogy Smichovon vagy te buta — válaszol vihogva — és hogy a Staropramen-ben tizenkét fokosat gyártanak! Itt az eredménye. Beleengedték a sört a Vltavába. — Itt, hűk — mondja tovább — ez még semmi. Talán egy fokos se lehet, de ússz a kanálishoz! Ez volt aztán a nap! Berúgtunk, bocsánat, mint az emberek. Hogy mi mindent ki nem végeztünk mi akkor, énekeltünk, ficánkoltunk, incselkedtünk a kiránduló hajókkal. Már éjszaka volt, de én még mindig a Smichovi partoknál csavarogtam. Az embernek nincs hozzá kedve, hogy abbahagyja, ha már benne van a szórakozásban. Csak virradatkor tértem haza. Ogy forgott a fejem, hogy azt senkinek se kívánom. Nem voltam hozzászokva még. Azt gondoltam; most jó lenne valami pikáns eledel. És mintha csak a kívánságom teljesült volna, az orrom előtt ott úszott egy nagy hernyó. Ham'. — bekaptam. Húzom, de zsinegen volt! Elfelejtettem én bolond, hogy egész éjszaka részeges- kedtem, méghozzá tizenötödikéről tizenhatodikára virradó éjszaka és most itt meglepetten lógok a zsinóron. Az a halász minden nehézség nélkül húzott ki félig. Az volt a szerencsém, hogy amikor meglátott, meglepetésében majd kiejtette kezéből a horgot. Ugyanis egész életében csak a Vltaván halászott és sose látott élő halat. Megrémült szegény. Ne csodálkozzanak rajta! Mondtam, hogy több mint félmázsás vagyok! Egymás mellett vagyunk, a csónak és én. Mindenhol vidám kiabálást hallok magam körül. Minden halász, aki a folyón volt, odasereglett. Hiába, megfogtak, húztak kifelé. Amikor a fejem felbukkant, egy pillanatra világos lett az agyam. Csapok egyet a farkammal és ismét a víz alatt vagyok, biztonságban és úszom hazafelé számban a horoggal és húzom magam mögött az egész zsinórt. Ez a zsinór mindmáig megvan. Eldugtam a kövek közé, a homokba. Június 15-én mindig előhúzom és figyelmeztetőn megmutatom a gyerekeimnek. — Meg ne próbáljatok Smi- chov felé csavarogni, kölykök! — mondom. Mindenhová mehettek, a bőrgyárhoz, textilüzemhez, szódagyárhoz. Ha eltévedtek és befestenek benneteket, azon is lehet segíteni. De a sörgyárhoz ne menjetek, mert berúgtok mint akkor apátok és a Večerná Praze első oldalának a fényképén végeztek ezzel az aláírással: Nagyszerű fogas, foto: Erich Einharn! Ezt a szomorú tapasztalatot a saját bőrömön próbáltam ki, amikor megszabadultam és most a Károly-híd lábára odafüggesztem figyelmeztetőn a jövő generációk számára a horgot. Ez a história, amit elmeséltem, én a Vltavai harcsa és amelynek címül ironikusan ezt adtam: Az édesvízi halak életéből. Ford.: —szk— PhÁ&át iátni keM\ ÖRlASI MEGTtSZTELTETÉS ÉRT. Fejtónt írhatok Prágáról, a világ legszebb városáról. Három oldalt, s négy hónap időm van. Ezalatt meg lehet írni egy regényt, eposzt vagy akár filmforgatókönyvet. De én lelkiismeretes vagyok s azonnal munkához láttam. Eszembe sem jutott, hogy Prágáról én írjak. Erre nem éreztem magam eléggé hivatottnak. Habár vidéken születtem, Prágát a bolondulásig szeretem, úgy ismerem, mint a tenyeremet, s évtizedek óta itt vagyok itthon: itt voltam először szerelmes (azóta ismerem az összes szórakozóhelyeket, mozikat, színházakat és az ösz- szes parkok összes zugait), az Óvárosi Városházán nősültem, a podolski szülőotthonban született a kislányom, s ami a történelmi nevezetességeket és múzeumokat illeti, idegenvezetőnek is beválnék. De Prágát „megírni“? Nem, ehhez szakemberre, mesterre van szükség. Részemre az is megtisztelő, hogy ilyen fontos cikket beszerezhetek, esetleg apróságokkal kiegészíthetek. Egy percet sem késlekedtem. „Prága“ miatt elhanyagoltam szerkesztőségi munkámat, családom sem igen látott abban az időben. Ogy gondoltam, mielőtt valakit felkérek, hogy írjon nekem Prágáról 100 sort, előbb nekem kell tisztában lennem, mit is akarok tulajdonképpen. EGY HÉTIG JÁRTAM PRÁGÁT gyalog és különböző járműveken, nehogy valamiről is megfeledkezzek. Csak a témákról vastag füzetet írtam tele. Ezen nincs mi csodálnivaló, hiszen, hogy csak néhányat említsek: Prága és környéke a különböző történelemelőtti és történelmi korszakokban — Prága és a mondák — Prága és az első cseh fejedelmek — római építészet Prágában — egyházi gótika — Prága és a harmincéves háború — a barokk és különböző épjtészeti emlékek — Prága és a hidak — Prága és az ipar — Prága és a földművelés — Prága és a színház — Prága és a Moldva — Prága és a zenei tavasz — Prága, Prága, Prága és minden! Nem kevésbé fontos téma a Prága és a sport, Prága és a közlekedés, Prága és a külföld, Prága és a munkásmozgalom, Prága és a fasiszta megszállás, a prágai május elsejék, Prága és a felkelés, Prága és a szovjet hadsereg, Prága és a rádió, film, televízió, fényképek, újságok — Prága és jövője, — Prága, Prága, Prága ... röviden, egy füzet telt meg vele. Most a témákra vonatkozó irodalmak kereséséhez láttam. Ezt ugyan nem lehet tanulmányozásnak nevezni, de mondhatom, hogy becsületesen átolvastam ötven könyvet. A következő százat átlapoztam, hogy tudjam, hol találhatnék valamit, a továbbiaknál már csak a címeket és szerzőket jegyeztem fel. Kis papírlapokra. Egy nagyobb járási könyvtár kitelne belőlük. A HATÁRIDŐN BELÜL NAGYNEHEZEN még sikerült feljegyeznem, mit írtak egykor világhírű személyiségek Prágáról, de hogy az utóbbi 15 év alatt mi jelent meg az újságokban és folyóiratokban fővárosunkról, ahhoz már nem jutottam, mert már éppen ideje volt szerző vagy szerzők után nézni. Kerestem. Tapasztalt embereknél érdeklődtem. Típusokat jegyeztem fel. Gondolkoztam. S a jegyzék nőtt, növekedett, míg lassan kisebbfajta lexikonná vált. Százakra, ezrekre menő neveket tartalmazott. Mert nézzük csak. Mert nézzük csak, a téma egyszerű, mondjuk: a prágai világítás. De hol található olyan embsfT aki összefoglaló cikket tud írni a prágai világításról? Az egyik a petróleumlámpában ismeri ki magát, a másik a gázvilágításban, a haramadik a villanykörtékben, a negyedik a neonokban, az ötödik a villamostestekben, a hatodik a világítás jövőjében, a hetedik a házak világításában, a nyolcadik a lakásokéban, a kilencedik a történelmi épületek ünnepélyes kivilágításában, a tizedik a parkok, hidak... No ugye, csak a -világításról érdekes könyvet lehet írni. Ugyanez a helyzet a többi témával. Különösen csábítanak a prágai paloták, a prágai emberek, a prágai szőlőkertek ,ZJ D CD ■ C3 n CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ C_D C ^ Prága! szépült és .hogy megfiatalodott ez a Prága! Mily gyorsan változik és növekszik! fedett, s most csak Prágá- De ha elgondolkozunk Prá- ban 12 főiskola van. ga történetének csak az a színházak száma is nö- utolsó tizenöt évén, eszünk- vekszik. 1948-ban 9 állandó be jut öt-hát nagyszabású prágai színház volt, 1959- építkezés vagy renoválás, ben pedig 19. Ekkor létesült amit ez alatt az idő alatt többek között a híres Later- végeztek, a többi valamilyen na Magjca is. Ami a lakosságnak nyújA VAROS GYÓGYUL... homályos és bizonytalan ■ változást juttat az eszünk- tott szolgálatokat illeti, Prá- U be. Az ember emlékezóte- gában ma 3381 élelmiszerhetsége rövid... üzlet (köztük önkiszolgálóboltok), 11 áruház és 2301 további üzlet látja el a lakosság szükségleteit, s ezen- Mi másnak nevezhetnénk kívül ezerszámra sorolhat- (1 a közvetlenül 1945-öt köve-íjuk ide a vendéglőket, ká- m tő időszakot? A háború véházakat, stb. Tizenöt év- 6350 házat megrongált, vei ezelőtt ezeket a számo- 500 teljesen tönkretett épü- kát kettővel kellett osztani, letet hagyott ránk. Több Azt is kevesen tudják, mint 40 000 megrongált és hogy fővárosunkban tizenöt tönkretett lakás, ez olyan év alatt annyi utat építet- szám, ami felett tizenöt év tek, hogy ez megfelelne a múlva nem kis csodálkozás- Prága — Domazlice közti ■ sál csóváljuk a fejünket. És országúinak. És hogy meny- 0 ezek rendbehozásán kívül nyivel növekedett a trolejPrágában még 27 000 lakást buszok, autóbuszok és taxik építettek. (Ma Prága 43 632 száma, azt nincs is hely felházában 322130 lakás van), sorolni. Elsétálunk Vršovicébe, Vy- sočanyba, Bŕevnovba, vagy Strašnicébe. Megnézzük a gyorsan elkészült pankráci 0 ■ 0 0 R 0 Cl ■ 0 , ..ÉS SZÉPÜLJ Ez mérnökök, valamint Antal Staško modern tele- ezer és ezer munkás érde0 D g ô ■ ] pülést és az új, most nö- me. A prágai történelmi ■ vekvő települést a Petimen, emlékek állandó gondoskoQ Itt öt éven belül 36 000 la- dást kívánnak. Tizenöt évvel ezelőtt azonban nem egynek megmentőre volt szüksége. Segítségért kiáltott az Övárostéri városháza és a körülötte lévő épületek, a Vár egyes részei, stb. Üj történelmi nevezetességű helyek is létesültek, így a V. I. Lenin Múzeum, a Klement Gottwald Múzeum, a Cseh Munkásmozgalom szítű üzem már nem győzi Kezdete Múzeum. Üj épüle- a szállításokat, s Holešovi- tét kapott a Technikai Mú■ cén egy régi, egészségtelen zeum és még sok más. És (j negyed egy része átadta he- bány gyönyörű helyet épí■ lyét az új panellkészítő tettek újjá vagy létesítetQ üzemnek. A város gyógyul tek! Elsősorban is a híres p a tizenöt év előtt szerzett prágai kerteket — a vald- Q sebekből. steinit, ledeburgit, továbbá m a Kultúra és pihenés parkot Q ...TÖKÉLETESEDIK... a Kongresszusi Palotával, a j rendbehozott Letnát és még O De nemcsak lakni kell. A sok mást. gyermekeknek iskolába kell Hosszú ideig tartana a ® járni, s minden családnak felsorolás és talán unalmas 0 szüksége van különböző is lenne a sok szám, ha » szolgálatokra, egészségügyi mindenről meg akarnánk Q és kulturális intézményekre, emlékezni, fővárosunk ezen a Próbáljuk csak felsorolni az tizenöt éve történetében. Q új iskolákat. Nem győzzük, Csák a legfőbbeket említet b hiszen a számuk 171-re növekedett! Ha ehhez még hozzáadjuk az óvodákat, ahová több mint 15 000 gyermek jár, továbbá a J? megnagyobbított főiskolai 0 épületeket, a Karolinum uj- K jáépítését, a Július Fučík Q központi pionír- és ifjúsági a házat, véleményt alkotha- tűk. De ez nem baj, a fő, n tunk a növekedés mértéké- hogy amiről szó volt, légii ről. S hasonlítsuk össze: az többünk számára magától 0 1936/37-es iskolaévben az értetődő. És aki végigsétál egész köztársaság területén Prága utcáin, gondoljon ar- 5 13 főiskola volt, 52 fakul- ra, hogy minden lépésnél 0 tással, amelyeken 23 000 beleütközik valamibe, ami ■ diák tanult. 1945-ben csak tizenöt év előtt még nem 0 11 főiskola volt, ( de a hall- volt ott. Ne felejtse el te- ■ gatók száma 54 000-re emel- hát jól körülnézni! ‘ 0 ■ 0 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 a 0 ■ 0 a 0 a 0 a 0 ö B 0 B 0 R 0 B 0 B 0 H 0 H 0 R 0 B 0 B ô ■ 0 ■ 0 B 0 R 0 R 0 a o R 0 R 0 H 0 H 0 R 0 R 0 R 0 ■ 0 B 0 R 0 ■ 0 BOBCDBrbBCDiOBCDlCDBCDBCDBOBCDHCDBCDH .1 egykor és most... TÖBB SELEJTEZÉS UTÁN CSAKNEM SZÁZ EMBERBŐL álló szerzői kollektívát állítottam össze. Ami biztos, az biztos. Hátha az egyiknek nem lesz ideje, a másik nem tartja be az időpontot, a harmadiknak esetleg nem sikerül néhány mondatban hü képet adni Prágáról ... olyan képet, amit mindannyian aláírnánk,, mindannyian, akik Prágában többet látunk, mint a világ egyik milliós városát. Az első jelöltéket személyesen látogattam meg. Felkerestem őket a lakásukon, kutatóintézetekben, iskolákban, színházakban. Mindenütt kedvesen fogadtak s mindenkit elkápráztattam ismerteimmel, de amint megemlítettem a három oldalt, kacagva utasítottak vissza. Lejártam a lábamat, kértem, könyörögtem, búsás honoráriumot ígértem, de Prága szakemberei, csodálói és szerelmesei megvesztegethetetlennek bizonyultak. Könyvet még honorárium nélkül is hajlandók írni, de három oldalon cikket? Azt már nem! MÁR CSAKNEM MINDEN reményemet elvesztettem, amikor valaki azt ajánlotta, hogy amit én kérek, azt csak egy költö valósíthatja nieg, tömören, versbe foglalva. Költők után néztem tehát. Egyeseket személyesen felkerestem, többeknek telefonáltam, sokaknak táviratoztam, írtam. De a kérésem ... „Prágáról írni — mondták a kisebb s nagyobb mesterek — csakis kivételes, szerencsés pillanatban lehet. A siettetés mitsem ér.. Megértem. Megértem, mert most tudom, még másoknál is jobban, hogy habár Prága a legrégibb városok egyike, mégis oly fiatal, és kimeríthetetlen fiatalító erő lakozik benne. Én megértem. És kérem, értse meg mindenki, hogy Prágát látni, hallani, érezni kell.
