Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-12-20 / 51-52. szám
VYHLÁSENÍ. mmmmmmmmmmmmmmwmmmmmm A decemberi sztrájk idején működő statárium hirdetménye. sűrű ködben úszott, amikor elindultam felfedező utamra — a múltba. A helyszínen akartam ugyanis negyven évvel visszapillantani az észak-csehországi bányavidék akkori életébe. Amikor nyolc munkás holtan rogyott az utca kövezetére. Ma hatalmas obeliszk bontakozik ki előttem a ködből nevekkel, évszámokkal. Azok adataival, akiknek csendőrfegyver oltotta ki életét 1920. december 14-én. A legfiatalabb áldozat 19, a legidősebb 37 éves volt. Negyven évvel ezelőtt csupán azért dolgoztak itt a bányászok, hogy megkeressék legelemibb élet- szükségleteiket. Ma már a kerületi pártbizottság irányítja nemcsak a szénfejtést, a munkatermelékenység növelését, hanem hathatós intézkedések foganatosításával gondoskodik a bányászok munkabiztonságáról, egy derűsebb, emberhez méltó, valóban szocialista környezet megteremtéséről. NEGYVEN ESZTENDŐ -~ HOSSZÚ IDŐ az ember életében. És mégis akadtam olyanokra, akik szemtanúi, sőt szenvedő alanyai voltak a burzsoázia akkori dühödt vérengzésének. Olyanokra, akik akkor 30 éves daliás legények voltak, de ma is dolgoznak még mint 70 esztendősek. Itt van például František L u k e š elvtárs, aki most az Ifjúbányász- Otthon oktatója. Vagy kalauzolom, Josef V i t o v e c elvtárs, az egykori sztrájkbizottság elnöke. Öregek, de nem aggastyánok, rendre egyenes tartá- súak, nyílt tekintetűek. Nincs AZ ÁLTALÄNOS sztrájk MEGHIRDETÉSÉRŐL és a prágai Népotthon megtámadásáról szóló első hírek 1920 december 10-én, egy pénteki napon érkeztek Mosteckóra. Erre nálunk is gyűlést rendeztek, amelyen a kommunista csoportok és a szociáldemokraták balszárnyának tagjai általános sztrájk szervezését határozták el a munkavezetőség ellen. Most már elvi jelentőségű kérdések merültek fel: a bányák és iparvállalatok szocializálása, a nagybirtokosok földjének kisajátítása. Röplapok hullottak a tárnákba, jelszavak szálltak szájról szájra: Munkások! Gyertek elő a föld mélyéből, a műhelyekből, állítsátok le a munkát! De a jobboldali szociáldemokraták az egységes fellépéSN megbontására törekedtek. Ezért másnap, szombaton csak egyes bányákban sztrájkoltak. Vasárnap a bányászok képviselői már munkástanácsok létesítéséről tárgyaltak és Lukeš elvtársat munkásigazgatónak választották meg, a ki azután 24 órán keresztül hősiesen tartotta a Fortuna-bányát. De egy HUSZONEGY TAGÚ CSENDÖRKÜLÖNlTMÉNY erőszakkal mégis behatolt az üzembe, félholtra verte, majd elhurcolta Lukeš elvtársat. Az általános sztrájk kitörésének és a népgyűlés összejövetelének december 14-én kellett volna megtörténnie a mosti Mécholupsky-pincében. De már reggel 9-kor állig felfegyverzett csendőrök nyomultak a takargatniok, palástolgat- í, sőt. Eleinte vontatottan nak elbeszélésükbe, de azu- egyre biztosabban idézik emlékezetükben a múlt szőrű esemény it, egyre önér- esebben árad belőlük a szó: helyiségbe és letartóztatták az egész 44 tagú bizottságot. A bányászok ellen, akik az elfo- gottak szabadonbocsátását követelték, a járási főnök további, katonasággal megerősített csendőrosztagot vezényeltetett ki. És eldördült a sortüz a mit !- zül az árulókat, és hü, igaz ba- k rútokra lelt azokban, akiknek t, példája nyomán felbuzdulva már 1920-ban igyekezett mun- n káshazát teremteni, és amelyet k megakadályozott az osztályárult lás. [' A régi nemzedék áj generá- :s ciót nemzett. Oj gyárak épül- ° tek, jobban terem a véráztatta u föld, és az egykori hősök unó- ,r kaiknak mesélnek; Sztrájkok- 71 ról és demonstrációkról, üldöz- tetősekről és győzelmekről. A lr Velecky-féle bírók gs főbírók z' és az árulók lábnyomát már rég benőtte a fü, de a Kulda- féle hősök emléktábláit virág- ■f csokrokkal halmozzák el az út- '■ török, s közben hallgatják a '■ történeteket, a meséket. Igen, M a történeteket és a meséket. ■f1 A hideg, decemberi égen var- *' jak keringnek. A kis várost félkör alakban körülölelő szőlődombokon szorgalmas emberek dolgozgatnak. Es mint negyven évvel ezelőtt, most is az elsők között van az öreg llolka bácsi, és Tomás Sándor. Igen, akkor 25 éves fejjel, most deres halántékkal. Akkor a létért és az életért és most? Sem a létért, sem az életért, csak úgy, virtusból, és ahogy csillogó szemükből kiolvasom, a jó példáért, és az örök munkaszeretetért. " £ 's innen a szőlődombok legészakibb csücskéből indulunk be a város felé, hármasban. Az előttünk húzódó út, mely a két hídon a városba vezet, minden egyes pontja valami emléket őriz. A város szélén őrködő öreg füzek is ugyanolyan ruhátlanok, mint akkor, 1920 decemberében. A hősöket megillető néma csendet az öreg Holka töri meg: — Itt, erre hömpölygött a felháborodott tömeg, itt gyülekezett már kora hajnalban a két híd körül. És látja amott azt az öreg füzet? Közötte és az első ház között fúrta át a golyó Perényi Róza cselédlány tüdejét. És itt, majd mindjárt megmutatom a pontos helyét is, ahol a három halott feküdt. Néma csöndben búcsúzom a két harcostól, és szinte szemem előtt látom a Verebéig-környéki harminckét uradalom szegényeinek tömegét, a zsitvaújfa- lusiakat, a pusztahatáriakat és a többieket. És hallom Velecký főbíró úr parancsát is és utána a fegyverropogást, a három haldokló halálhörgését és a sebesültek fájdalomkiáltásait. Látom a tehetetlenül összeszorult proletáröklöt, melyet az árulás pillanatnyilag ernyedtté tett 4 hogy a film vásznán a ké- z* pék, úgy jönnek elő újabb és újabb nevek az idők távlatából: Tomáš Sutka, az egykori orosz hadifogoly, aki a moszkvai tapasztalatokon felbuzdulva vette ki részét a decemberi sztrájkból és az öreg Jamrich bácsi. Beszéde nyomán szinte felújul előttem a húszéves falusi fiatal földmunkás félelmet nem ismerő vállalkozása, a röpiratterjesztés, a titkos tanácskozásra hívás, az újságterjesztés. Spetler Vilmos, a zsitvaújfa- lusi cipész, Batya Pál, a pusztahatári cseléd és Cibula Mária verebélyi asszony, már halott. Perényi Róza — Stefunkóné, azonban túlélte Velecký főár parancsára feldördült puskák gyilkos golyóját. Verebéig környékén már tizenöt éve szabad szél fújdogál. A mai tizenötévese,k nem ismerik a cseléd fogalmát. A harminckét tanya három hősének halálával új élet vette kezdetét Verebéig környékén is. A három halott is egy új születését jelezte, mely 1921 májusában Csehszlovákia Kommunista Pártia nevet kanta. sem sejtő bányászokra. 22 súlyosan sebesült és öt halott munkás terült el a kövezeten, három további pedig rövidesen kiszenvedett a kórházban. — Közben az akciós bizottságnak előbb letartóztatott tagjait éj idején megbilincselték és KETTŐT-KETTŐT EGYMÄSHOZLÄNCOLVA, gonosztevők módjára Plzeňbe szállították. Mit sem törődve a törvényes előírásokkal összeverték a foglyokat és csak egyheti éhségsztrájkuk után fogtak kihallgatásukhoz. Komoly vád híján kénytelenek voltak azonban egyiket a másik után elbocsátani, csupán a három „főbünöst", köztük Vítovec elvtársat is, állították bíróság elé. Ezeket egyenként négyheti elzárásra ítélték azon nevetséges ürüggyel, hogy „polgárháborút. mindenki háborúját mindenki ellen akarták kirobbantani“! — Akkor még — fejezte be elbeszélését Vítovec bácsi — nem volt elég iskolázott vezetőnk, nem volt szilárd párt- szervezetünk. Azóta gyökeresen megváltozott minden az észak-csehországi szénmedencében. Most városa is ÚJ ARCULATOT ÖLTÖTT. Pártunk és kormányunk erélyes támogatásával csupán ebben az évben már 3000 vadonatúj bányászlakást adtak át rendeltetésének, ebből négyszázat a szocialista munkabrigád címéért való kollektív verseny keretében. 1100 vájárból autótulajdonos lett. A szénjövesztés szédületes ütemben emelkedik, az eddigi évi 39 millió tonna Történelmi felvétel a Lidový dúm (Népház) körüli harcokról, 1920. decemberében. Vágmenti történet helyett 90—100 millió tonnát fog rövidesen elérni. Eltűnnek a régi, sivár nyomortanyák és bányászaink új, korszerű, derűs lakásokba költöznek, amelyeket csendőrállomások helyett virágos kertek és zöldelő ligetek fognak övezni. K. H. Negyven évvel ezelőtt, 1920. december 10-én, röviddel napkelte után a zuzmarás fáktól övezett csendes Vágmentét hatalmas zúgás szakította meg. Spišská Nová Vestől Vrútkyig megmozdult a leigázott tömeg, a „Kék hadsereg“ dolgozói harcot indítottak kizsákmályolóik ellen. Vrútkyban, az államvasutak főműhelyében kezdődött el a forradalmi megmozdulás, amelynek harci' hangja végig száguldott a sokfelé elágazó vasútvonal mentén fekvő minden gyárhelységébe, mühe- belyeibe. Vrútkyban a munkások vették kezükbe a hatalmat. Megszállták a vasúti műhelyt, postát és állomást. A vasúti főműhely dolgozói általános sztrájkot hirdettek, amelybe bekapcsolódtak a/ vasutasok mellé a többi dolgozók is. A burzsoázia dühöngött, szigorú rendelkezések jelentek meg. A csendőrség és katonaság sok helyen összetűzött a munkássággal. Feltüzött szuro- nyú katonaság szállta meg Vrútkyban a vasúti főműhelyt és amikor az egyik szuronyos csapat behatolt az egyik műhelybe, egy markáns arcú bátor munkás ment eléjük, szétvetette olajos ingét, elkeseredett hangon kiáltott rájuk, szívére mutatva: szúrjatok! Ez a munkás Bacilek Karol volt, a vasúti főműhely egyik munkása. A másnap megjelenő hirdetményekben felszólították a munkásságot, hogy mindenki tartsa be a hivatalok rendelkezéseit, amelyeket a bűntett elfojtására kiadnak, mert aki e hirdetmény megjelenése után a „lázadás bűncselekményét" elköveti, azt a rendkívüli állapot alapján halállal büntetnék. A sztrájkok közvetlen letörése után, a hatóságok nem mertek radikálisabb eszközökhöz nyúlni, nem is tartóztattak le senkit a sztrájkot vezető munkások közül. Az események lezajlását követő hetek után történtek meg a sorozatos letartóztatások, és a megtartott bírósági tárgyalások során, az államügyész „lázításra való felbújtás és államellenes izgatás“ elmén kért súlyos ítéletet a vádlottakra. A bíróság a huszonkét vádlott közül a legsúlyosabban Juraj Šťastnýt ítélte el: ötévi börtönre. A vágmenti proletariátus hősi harca vereséggel végződött. A szebb jövőjért vívott harc a burzsoázia javára eldőlt. Ennek ellenére az 1920. évi általános sztrájk jelentős helyet foglal el a csehszlovák munkásmozgalom történetében. Erőszakos elfojtása után a burzsoázia megmutatta igazi arcát, a dolgozók elvesztették minden illúziójukat. Egy drágán megváltott kijózanodás következett. A munkásosztály megértette, hogy a burzsoázia elleni harcot forradalmi pártnak kell vezetik nie. Már az a felismerés is hir„. zonyítja, hogy az 1920 decemberi harc nem volt hiábavaló. Az új élet mély barázdáit törjük. A múlt krónikás a régi munkásvezérek, pártharcosok küzdelmes életét rajzolta meg, akik ennek az új életnek az első barázdáját hasították. Akkor még ez a folyamat, amint egyik könyvében Peter Jilem- nický írta ......a pirkadás lassú volt... az éj sötét árnyai uralták a tájat: a töretlen ugart.“ S ma az új idők napja ragyogott fel; amelynek fénye bearanyozza a kommunista társadalom felé vezető utunkat. Olyan élet lesz hazánkban, amilyenről dolgozóink még csak nem is álmodtak. De akadtak emberek, akiknek már régen voltak ilyen terveik: a kommunisták voltak ezek. A tervek pedig valósággá váltak, mert minden nehézség ellenére a nép magáévá tette őket. WITTENBERGER JÓZSEF Vrútkyn, ahol a huszas években a szlovák proletariátus harcának egyik jelentős központja volt, megtartották a decemberi általános sztrájk 40. évfordulójának ünnepségeit. A sztrájk ünnepélyes pillanatára, amelynek lángja éppen Vrútkyban csapott fel a legfényesebb tűzzel, a vrútkyi dolgozók a volt Munkásházban megtartott ünnepélyes gyűlésen emlékeztek. A gyűlés részvevői, köztük a párt alapító tagjai és a decemberi sztrájk egykori részvevői, lelkesen köszöntötték a CSKP KB politikai bürójának tagját, az SZLKP KB titkárát, Karol Bacilek elvtársat, aki 20 évvel ezelőtt a vrútkyi harcosok első sorában állt a csehszlovák burzsoázia áruló politikája ellen. Bacilek elvtárs beszéde után az utánpótlás — a pionírok — jöttek köszönteni az ünnepi gyűlést, kifejezve tiszteletüket és szeretetüket a párt iránt, megígérték, hogy a párt nem fog csalódni bennük, az öreg harcosoknak pionírkendőt ''ütöttek fel és ajándékokat adtak át. 1920 decemberében csúcsosodott ki a harc azért, milyen jellegű lesz a Csehszlovák Köztársaság, azért, hogy azon az úton halad-e, amelyből keletkezett, vagy hogy a nép harcának eredményét kisajátítja a burzsoázia. Ez az összecsapás ideiglenesen a burzsoázia javára dőlt el, tanulságul és kiindulópontul szolgált azonban a további harcokhoz. Cárguló, negyven évvel eze- ‘-J lőtt nyomott újságok lapjait forgatom. Beporosodott, nehéz munkáskézzel írt krónikák között lapozgatok. Olvasom a sorokat és olvasok a sorok között. — Munkásvér folyt Prágában és Verebélyen, Klad- nóban és Moston, mert.. és itt pont. Tovább már csak a színét vesztett rosszminöségü újságpapír látható. A cenzor keze befejezte a mondatot. Am a Rudé Právo, a Pravda chudoby és a Munkás cenzora már rég nincs, de a mosti bányász, a prágai proletár és a Vere- bély-környéki földmunkás öntudatos osztállyá izmosodott és ura lett bányájának, gyárának és földjének. Munkáshatalmat létesített. Urak nélkül él, s túlélte a cenzort is. Urak nélkül él, mert elűzte sorai köMost városa
