Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-20 / 51-52. szám

Szélesedik „Ä harmadik ötéves terv alapjai“ mozgalom \ ..S' ma ÍGÉRET holnap VALÓSÁG *SSK& Az ígéretnek, mely október- oen kelt szárny­ra, a partizáns­ke! Augusztus 29. üzem cipő­készítő részlege volt a bölcsője. Innen indult út­jára „A harma­dik ötéves terv alapjai" jelszóval a ma már országszerte ismert mozgalom. A látszat valóban ezt mutatja, de mégsem ez a teljes valóság. A gondolat, biztosítani a har­madik ötéves terv sikeres tel­jesítését az összes iránymuta­tókban határidő előtt, nem Partizánskéban született... MOSZKVA—PARTIZÁNSKE A kezdeményezés egy tapasz­talatcsere kapcsán jutott el hozzánk, messziről, Moszkvából. Itt a Kaucsuk-üzem dolgozói szervezték meg elsőként a „Hétéves terv alapja" mozgal­mat. S hogy kezdeményezésük eredményes volt, arról legjob­ban tanúskodik a mozgalom gyors terjedése, amely átnőtt még a Szovjetunió határain is. — Nem szégyen mástól ta­nulni, s ami a kaucsuk dolgo­zóinak segít a terv teljesítésé­ben, az bizonyára nekünk is segítene megoldani a problé­mákat, — így gondolkozott Jašík mérnök, az igazgató he­lyettese és alaposan kikérdez­gette a szovjet elvtársaktól, hogy miképpen szervezték meg az alapokat. Hazatérve aztán kezdték átültetni a tapasztala­tokat, először elméletileg, az­tán a gyakorlatban. A kezdeményezést a párt- szervezet vette kezébe, s a kommunisták mellett jelent­keztek a segíteni akaró fiata­lok. A terv előirányozza, hogy 19,55 százalékkal növeljék a nyerstermelést, 15,6 százalék­kal a munkatermelékenységet, és 7,78 százalékkal csökkentsék az önköltségeket. Ezek bizony nem csekély feladatok. Számí­tásba vettek minden lehetősé­get, s miikor már azt hitték, hogy minden tartalékot felfe­deztek, akkor jutottak el a leg­nagyobb tartalékhoz: a dolgo­zók kezdeményezéséhez. Parti­sző — bár bizonyára több he­lyen ez is bekövetkezik — ha­nem a tervmutatóknak a telje­sítéséről, amit az újítások be­vezetésével, az új technika alkalmazásával a munkameg­szervezés-javító intézkedések-, kel, tehát megtakarítással se­gítenek elő a dolgozók. Ez a megtakarítás elősegíti a terv­teljesítés meggyorsítását, így a harmadik ötéves terv határ­idő előtti teljesítését. MIT ADNAK A FIATALOK? Az üzemet ifjúsági üzemnek is nevezhetnénk, a dolgozók túlnyomó többsége fiatal, az átlagév jóval a harminc alatt van. — Tessék, ez a legfrissebb hír: Gróz elvtárs, a CS1SZ össz- üzemi szervezetének titkára röplapot ad kezembe: „Mi, az 1432-es ifjúsági részleg dolgo­zói, évente 8000 korona megta­karítását vállaljuk. A harmadik ötéves terv végéig 40 ezer ko­ronát takarítunk meg". — Eny- nyi a szöveg és a kék röplap alsó széléről szinte kiáltanak a betűk: Kövessétek példánkat! KÜLÖN KIS „VILÁG" Lehocký Martin már a har­mincat tapossa, de nevét min­dig a fiatalokkal kapcsolatban hallottam említeni. A részleg, ahol megtaláljuk, a gyakorlati tanulóközpont, ide — Elég jól ismerem a mun­kafolyamatokat, volt már né­hány újításom, most is van egy-két elképzelésem, ha ezt megvalósítjuk, akkor meglesz. Különben nem egyedül végzem, Svetlík- elvtárssal közösen be­széljük az újításokat. Szerény szavak, nemhiába mondják munkatársai, hogy Martin a tettek embere. Lassan egy évtizede lesz, hogy a gyár­ban dolgozik és a hajdani susz­terinasból elismert, szakember lett. Szorgalma, munkaszeretete, amely idáig hozta, nemcsak, hogy megma­Max Rudolf, az ifjúsági részleg egyik szorgalmas dolgozója, most várja kíváncsian, hogy vajon elfogadják-e benyújtott újítási javaslatát. zánskén elsősorban ebben rej­lik a mozgalom sikere. MI A LÉNYEG? Egy hosszúlejáratú akcióról van szó. Az alapok megterem­tése biztosítja a harmadik öt­éves terv teljesítését az összes iránymutatókban s az új tech­nika alkalmazásával, valamint az újítómozgalom kiszélesíté­sével. Tehát nem terven felüli megtakarítások eléréséről van M a n n o v á Éva a szocialista munkabrigád címért versenyző ifjúsági kollektíva vezetője, 10 000 koronát az „alapokhoz". jönnek mindazok, akiket fel­vesznek a gyárba, és itt szerzik meg a szükséges szakképzett­séget. Az üzem tanulóotthoná­nak diákjai is itt végzik a gya­korlati munkát. A részlegen 53 szakember vezetésével sajátít­ják el a különböző munkafolya­matokat, a tanulók és a „kívül­ről" jöttek. Martin ennek a külön kis vi­lágnak a vezetője. Ez így egy­szerűen hangzik, de mikor megtudjuk azt is, hogy a rész­legnek rendes termelési terve van, s hogy a legutóbbi kiérté­keléskor minőségi versenyben az első helyre kerültek, akkor értjük meg igazán Martin sza­vait: A mi feladatunk több, mint a cipőkészítés megtanítá­sa ... Ez valóban így igaz. Itt kez­dődik el a hosszú folyamat, amelyet a falusi lányok és fiúk munkássá érésének nevezhe­tünk. Martin szavai nyomán megis­merjük a részleget, a problé­máikat, megmutogatja az egyes munkafolyamatokat, embereket dicsér, bírál, de magáról egy szót sem szól. Mikor az ötven­ezer koronára tereljük a szót — ennyi megtakarítást vállalt — nagyot hallgat, de aztán mégis rászánja magát a válasz­ra. Solárová Betka 8.000 korona megtakarítását vállalta. radt, de megsokszorozódott. Mester, tanító, barát egy sze­mélyben, a kezdőket legalábbis annyira szerető, mint a cipőké­szítést. Valóban a fiatalok ba­rátja. A KOLLEKTÍVA Mindannyian lányok, s szinte azonos mozdulattal hajolnak gépeik fölé. Egyformák a gé­pek, egyszínű az anyag, amely­ből a cipőfelsőrészeket varrják, s a lányokban is föllelhető egy közös vonás: szorgalmasak. A kollektíva tizenhat lány, alig egy hete versenyez a szocialis­ta munkabrigád címért. Veze­tőjük Mannová Éva, erős, göm­bölyűarcú lány. Elgondolásai­kat hosszú töprengés után fek­tették papírra. — Most már tudjuk, hogy mit kell tennünk, mondja Solá­rová Betka, a részleg CSISZ- szervezetének elnöknője. A tervteljesítéstől nem félünk, nagyobb baj az, hogy a lányok bejárók, csak négyen lakunk a leányszállőban. így munkaidő után bizony keveset lehetünk együtt, de majd ezen is segí­tünk ... Lehocký Martin újítási javas­komoly lataval 50 000 koronát takarít meg. — A megtakarítás? Igen, vállaltuk. Nincs olyan munka­hely, ahol ne lehetne megtaka­rítást elérni. AZ ÜJÍTÖK Az üzemben róluk beszélnek a legtöbbet. 1959-ben tíz hónap alatt 364 újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók. Ez évben ugyanennyi idő alatt 582 javaslat érkezett az újításokkal foglalkozó technikai osztályra. S ami még örvendetesebb, eb­ből már 302-t elfogadtak. Az újító mozgalom kiszélesí­tése érdekében a megoldásra váró problémákról tématikus tervet készítenek, melyet üzem­részlegek, műhelyek szerint felbontanak, s így elérik azt, hogy ezek minden munkát megismernek. így elérik, hogy az üzemben a harmadik ötéves terv végéig minden tizedik dol­gozó újító lesz. Épül a G NT Mi van belőle az új év kü­szöbén és mi lesz egy év múlva? E gondolat villan agyamba, amint állok a de­cemberi szürkeségben és nézem az örökké éhesen ha­rapó bágerokat, az anyagot szállító teherkocsik tucat­jait, a feltúrt földet, az épülő házakat, ezt az arány­lag nehezen áttekinthető születendő építményt, me­lyet Kelet-Szlovákiai Kvhó- mü néven ismer az ország. Amint valamennyire felszí­vódik a reggeli köd s tárul a láthatár, kibontakozik a Vidék. A mohó szemnek ke­vés a látnivaló, szeretne madártávlatból lepillantani és egy másodperc alatt em­lékezetbe vésni Kassától 5a- cáig mindent, ami készül, ami sejtetni engedi a har­madik ötéves terv legna­gyobb építkezésének alapját. Vajon mit is láthat a kí­váncsi? Attól függ, hol kez­di a szemlélődést. Ha van türelme bekalandozni ezt a hatalmas területet, melyet ma határnak, néhány év múlva pedig egyszerűen bel­területnek, gyárudvarnak neveznek, sok mindent meg­láthat. Már lassan egy éve lesz, hogy megkezdték a földmunkákat és a lapok vi­lággá röpítették a hírt: Ke­let -Szlovákiában új kohómű épül. Gyorsan meghonoso­dott az új elnevezés, hisz általában hamar megszok­juk, hogy építkezünk. Ezt természetesnek tartjuk. A Kassa-Saca útvonalon fel­cseperedett két betonkészí­tő üzem figyelemre méltó teljesítménnyel: műszakon­ként 320 köbméter betont készít. Egy hatalmas hét­hektáros parcella közepén vasvázak furakodnak a szür­keségbe, az épülő központi mechanizációs műhely vas­beton hálózata. A jelenlegi határban itt is, ott is túrják a földet, ár­kok mélyülnek, s nyújtóz­nak kilométereken. Autók százai rohannak, a beton­úton emberek nyüzsögnek a gépek körül: épül a mül Nemcsak Szlovákia, az egész ország büszkesége lesz. Örvendetes jelenség, de mégsem tudja elhomályosí­tani a múlt fájó emlékeit: 1920-ban megszűnt termelni a krompachyi vasmű, egy évvel később már nem egé­szen háromszáz munkás dol­gozott a szlovákiai vasmü­vekben. Majd 1935-ben ki­aludt az utolsó szlovákiai magaskohó Tisovecen. Ilyen és hasonló még ma is rossz érzéseket ébresztő emlékek jutnak eszembe szemlélődés közben. Dudál az autó, félre kell lépni az útból, hely kell a 114-es Tátrának — övéké, a gépeké és az embereké itt a szó. S az emberek építik a gigantikus művet, mely át­formálja Kelet-Szlovákia arculatát, s magukat az épí­tőket is. GARAMI JÁNOS A szakképzettség növelése egyik formája az újító mozga­lom kiszélesítésének. Ezért a harmadik ötéves terv idején ezerötszázan végzik el a ter­melési technikai tanfolyamot. Ötszázan tanulnak az iparisko­lákon és hatvanan a főiskolán. A CSISZ-szervezet egyik fő feladataként elősegíti a fiatalok szakképzettségének növelését, a szocialista munkaverseny ki- szélesítését, amely léngegesen elősegíti a termelési 'feladatok gyors teljesítését. Az ifjúsági kollektívák állandóan kutatják az újabb megtakarítási lehető­ségeket, így az idős kommunis­ták mellett felsorakozott az ifjú generáció: Fábián, Lehoc­ký, Mannová, Sipková és a töb­biek, akik leleményességükkel, szorgalmas munkájukkal ezre­ket adnak az „alapokhoz". A fiatalok megtakarított fillérei, koronái, a munkához, a közös­séghez való új viszonyukat is hirdetik. CSETŐ JÁNOS IFJÚSÁG a főid termőképességéért Az ifjúság részvétele a föld termőképességének javításában ez évben a múlt évekhez ké­pest szintén növekedett. No­vember végéig a fiatalok a ta­lajjavítási munkákkal elősegí­tették 9808 hektár föld termő- képességének megjavítását és közel 1 millió köbméter kom- posztot készítettek. Az ifjúság, a CSISZ-tagok és pionírok 70 000 hektár rétet és legelőt gondoztak és trágyáztak. Az év folyamán az Ifjúság kilenc kerületi, 74 járási és 284 helyi meliorációs építkezésen 9.5 millió korona értékű munkát végzett. A talajjavítási munkálatok­ban az ifjúság a nyugat-szlo­vákiai kerületben érte el a legszebb eredményt. A kerület­ben 312 CSISZ-szervezet tagjai vettek részt 161 ifjúsági me­liorációs építkezésen, ahol 15 000 brigádos dolgozott. A kerület ifjúsága 132 kilométer hosszú csatornát is kitisztí­tott. A fiatalok talajjavítási munkákban Szlovákiában a mi- chalovcei, dunaszerdahelyi és losonci járásban érték el a legjobb eredményt. Az ifjúság meliorációs mun­kákban vállalt részvételét ez év decemberében és 1961 ja­nuárjában a kerületi aktívákon értékelik, és a 90 legjobb CSISZ-, valamint pionírszerve­zet és a 12 legjobb járási ve­zetőség értékes jutalomban részesül. Az ifjúság egész évi munkájának kiértékelése ko­rántsem jelenti a meliorációs munkálatok befejezését. Ez in­kább afféle erőfelmérés lesz, tudatosítjuk, hogy mit végez­tünk és megbeszéljük az előt­tünk álló feladatokat. ŠVEC ANTON Legyőzték a lehetetlent Partizánskéban az Augusztus 29. üzem új kultűrházának épí­tése befejezéshez közeledik. A kultúrházat tavaszra átadják rendeltetésének. Amikor az al­sószeli szövet­kezet tagsága arra szavazott az egyik tag­gyűlésen, hogy az 1960-as év­ben 41 vagon húst, ebből 28 vagon sertés­húst termelnek piacra, akkor bizonytalanul és fogfájósán emelkedtek magasba a kezek. Talán éppen a sertésgondozók bíztak legkevésbé a merész célkitűzés megvalósításában. Mert hiába volt gazdag sertés- állománya a szövetkezetnek, száraz önetetéssel hiába te­remtettek feltételeket a terve­zett húsmennyiség kitermelé­séhez, ha a szemestakarmány- készlet és a feltételezhető idei termés még 70 százalékra sem fedezte a szükségletet. Ebből született tehát a bizonytalan­kodás. Sőt, néhányan a jobb matematikusok közül, kereken kimondották a lehetetlent. Teltek a hetek, s az időterv szerinti sertéshúseladásban egyre nagyobbra nőtt a szövet­kezet adóssága. Valamit tenni kellett, mégpedig sürgősen. Éjszakába nyúló megbeszélé­sek, tanácskozások és számít- gatások következtek. S aztán? A tavasz még nem öregedett bele a nyárba, mire a szövet­kezet egyik sertésóljába beve­zették az automatikus nedves önetető berendezést. Kíváncsian lesték az első eredményeket, főképp olyan szempontból, hogy mit mutat a mérleg az 1 kg hús termelé­sére elhasznált takarmányok­ból. Persze az első hónap még nem volt túlságosan bíztató, bár azt sem állíthatta senki, hogy nincs némi javulás. Három hónap múlva került sor az első alapos értékelésre. Nem túlzás — a legbízakodób- bakat is meglepték az ered­mények. Az automatikus, ned­ves önetetéssel hizlalt sertések darabonként átlag napi 10 dkg- ma! szedtek magukra többet, mint a száraz etetéssel hizlalt állatok. Ez persze még nem minden, és csak azt bizonyítja, hogy a hústermelés a nedves etetéssel hizlalt 460 sertésnél 42,32 mázsával lett több, mint­ha ezeket is száraz etetéssel hizlalták volna. Ettől többet mond a következő adat. Száraz etetéssel 1 kg hús termeléséhez 4,45 kg szemes­takarmányt használtak fel, nedves etetéssel ennek mind­össze 70 százalékát, 3,15 kg-ot. Tegyük azt is hozzá, hogy bur­gonyából az előbbi módon 2,28 kg-rá volt szükség, nedves etetésnél 1 kg súlygyarapodás­hoz csupán 0,77 kg-ra, mert itt a burgonyát az olcsóbb és könnyebben termelhető zöldlu­cernával pótolták. Az új etetési módszer tehát azt jelenti az alsószeli szövet- kezeteseknek, hogy 30 száza­lékkal gazdagították a szemes­takarmány-alapot. Természete­sen nem is késlekedtek soká, az egész állománynál bevezet­ték a nedves önetetést. A hús­termelés növelésében azonban egy másik körülmény is sze­rencsésen közrejátszott. A ta­gok szorgalmas munkája nyo­mán kukoricából és árpából több termett a tervezettnél, s ez több húst Is jelent. így a szövetkezet a 28 vagon ser­téshús eladására kötött szerző­dést jónéhány százalékkal túl­teljesíti. Azt már az eddigiek alapján is elmondhatjuk, hogy az alsó- szeliek legyőzték a lehetetlent. Ám a siker felsorolása még megközelítőleg sem teljes, hi­szen az eddig eltelt időszak nagyobbára csak próbája volt a mostanáig legjobban bevált módszer előnyeinek. Azt sem említettük meg, hogy amíg a száraz önetetéssel 7,04 koro­nába került 1 kg hús kiterme­lése, addig az új módszer sze­rint csupán 4,90 korona a ter­melési költség. Pedig még nem mindegyik sertésólban tökéle­tes a gépesítés és az is emeli a termelési költségeket, hogy a mostani értéket még a drá­gább takarmányok alapján szá­molták. Az őszön cukorrépából, burgonyából, zöldlucernából készült speciális siló, még ol­csóbbá teszi a termelést. Nem árulunk el titkot, ha azt mondjuk, hogy a gépesítésnek és automatizálásnak nemcsak ilyen közvetlen előnyei vannak. Számítsuk ki például azt, hogy a mezőgazdaságtól egyébként húzódozó fiatalok egyáltalán nem idegenkednek a gépesített mezőgazdasági munkáktól, le­gyen az akár növénytermeszté­si, akár állattenyésztési sza­kasz. Utővégre melyik fiatalnak nem imponál az olyan mesebeli munka, hogy a légnyomásos etetőberendezéssel 800—1000 darab sertésnek egyetlen gomb­nyomással feltálalhatja a péppé főzött ízes falatot?- mező ­Az automatikus berendezés bevezetése a gondozóknak nem­csak munkamegkönnyítést jelent, hanem lényegesen elősegí­tette a súlygyarapodás növekedését is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents