Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-12-20 / 51-52. szám
7-ánc ká.'z&eJH. árom fiatal lány — egy csokor virág. Az egyiket táncra kérem, mert bizony muszáj az embernek táncolni ezen az ünnepi esten. Nem lehet ellenállni a zenének, a jó hangulatnak, és az örömnek. Ugyanis a moszkvai Frunze-kerület kul- túrhelyiségeiben folyik a vígalom, a csehszlovák-szovjet barátság tiszteletére rendezett ünnepi hangverseny után. Moszkva fiataljainak százai gyűltek össze ünnepelni a csehszlovák-szovjet barátságot, és a bratislavai kerületből is jó néhányon. Szólt a zene, kerin- göt lejtettek a párok, forrt az egész terem Prágaiak táncoltatták a moszkvai lányokat, moszkvaiak a plzenieket. Nina Kuzina sokkal fiatalabb - nak látszott, mint ahány éves. Rövid idő alatt ismerkedtünk meg, röviden beszélt saját magáról. Tánc közben különben sem szoktak filozofálni, igaz, hogy utána jobban belemerültünk mélyebb értelemben is, különböző problémákba. Két éve dolgozik Moszkvában, egy textilüzemben, ma húsz éves. Valamelyik távolabbi rajonból került ide és bár szereti a várost, azért nem érzi magát moszkvainak. Hazamegy majd, ha tanulmányaival végez, textilipari szakmát tanul és odahaza dolgozik tovább egy közeli ruhagyárban. Mit beszéljen hát, mi érdekel a legjobban? Ismertesse a csillogó fővárost, vagy munkahelyéről, életéről, adjon hű képet. Mit csinál munka után, hogyan használja ki rengeteg szabad idejét, erre vagyok kiváncsi, erről beszéljen. Naponta hét órát dolgozik, hetenként hat napot. Egy héten egy nap teljesen szabad, azt tesz, amit akar, nem kell bemenni az üzembe. Azért mégis a nap minden percét tevékenységgel tölti el. Neki az üzemi munkája mellett legfontosabb, leglényegesebb a tanulás. Az üzem mellett textilipari technikum működik és a középiskolában elsajátított ismereteit itt gyarapítja tovább, szakmát tanul. Tehát dolgozik is és tanul is. Viszont a tanulás sem tölti ki minden idejét. Sokat olvas és szórakozni is jár, lelkes Komszomol-tag, lényegében véve így került ma este is ide, a Frunze-kerület Komszomol- szervezete által rendezett estélyre. Különben is hetenként legalább egy este táncolni megy két barátnőjével. Sokat olvas, sokat jár moziba is. Az olvasás egész Moszkvában megszokott esetnek számít. A Metro égszínkék kocsijaiban, a trolibuszokon, autóbuszokon olvasó embereket, asszonyokat, fiatalokat lát az ember. A Metro-állomás mozgólépcsőjét, amíg körülbelül 50—60 méter mélységbe lekerül az ember, azzal ütik el az időt a moszkvaiak, hogy a számukra izgalmas regényt vagy az érdekes újságcikket tovább olvassák. Hiszen nekik megszokott már a Metro pazar szépsége, inkább egy külpolitikai kommentárt tanulmányoznak, mint hogy azt nézzék. Tehát Nina Kuzina is sokat olvas és ő ezt annyira természetesnek veszi, hogy nem tudja, mire vélje, amiért kérdeztem tőle, szereti-e a könyveket. Tájékozottsága a művészetek terén messzemenő. Szeretném látni nálunk azt a textilgyári munkáslányt, aki úgy ismerné a bratislavai képtárakat, múzeumokat, mint ő a Tretyjakov-képtárat, vagy a Levitiánt. Kitűnően zongorázik, elég jól énekel. Igazi típusa a Szovjetunióban élő munkáslányoknak. A moszkvai fiatalok, úgy látszik, kivétel nélkül szeretik a hosszú sétákat, talán ezáltal ölelik magukhoz a szovjet fővárost. így tesz ő is, szívesen elnézi a híres szobrokat, és megáll az áruval bőven megrakott kirakatok előtt. Az üzem testnevelési körének aktív tagja. Meg is látszik ez rajta, tánclépései kellemesek, öntudatos, magabiztos föllépése van. ö az új világ neveltje, s természetesnek veszi, hogy magasabb iskolai végzettségű egyéneknek, több szaktudással rendelkező embereknek, munkásoknak kell dolgozni a termelés minden szakaszán. A Szovjetunióban különben is ismeretlen az a fogalom, hogy aki felsőbb iskolát végez, nem kell annak fizikai munkát végezni. Vannak üzemek, ahol a munkások elég magas százaléka mérnök, mérnöki szaktudással rendelkezik. Csak a fizikai munka veszítette el megszokott jellegét. A nehéz munkafolyamatok tökéletes gépesítése, automatizálása, a mezőgazdaság hatalmas arányú gépesítése, kémizálása, kiváló szakembereket kíván. Egy automata gép sok munkást helyettesít, de annak a leánynak, aki a kapcsoló tábla mellett ül és ellenőrzi a munkafolyamatokat, érteni kell a mechanikához, magas képzettségűnek kell lennie. Ilyen gépekkel dolgozni nem a régi értelemben vett fizikai munkát jelenti, hanem egy új, korszerűbb valamit. Ezért tanulnak százezrével a technikumokban, főiskolákon a szovjet fiatalok, köztük Nina Kuzina is. Öröm megismerni ilyen fiatalokat, és egyben tanulni is lehet tőlük sokat. Oj értelmiségi dolgozók ezek, a fiatal táncoló lányok, fiúk. BAGOTA ISTVÁN Hóbaburkdlt tanyavilág Hóbaburkolt tanyavilág. Oj házak sorakoznak, gyönyörű épületek, az iskola már mesz- sziröl ismerőssé válik. Embert alig látni, mindenki behúzódott, a szántóföldeken rég megszűnt a munka és a falak között tető alatt folytatják tovább. A sámoti Állami Gazdaságban télen is sok munkás dolgozik. Egy tágas helyiségben válogatják, rendezik a dohányt. Szállításra kész állapotba helyezik a daloló fiatalok és a vidám Idősebb asszonyok. A szocialista ifjúsági munkabrigád tagjai is itt dolgoznak. Ja- kubik Erzsébet a brigád vezetője. Egész nyáron át a növénytermesztés különböző munkaszakaszain dolgoztak, jelenleg pedig itt kötöttek ki. Karácsonyig eltart a simítás is — mondják, utána valami más munka lesz. de nem ártana egy kis pihenés sem. Jakubik Erzsébet érdekes típusa a mezőgazdaságban dolgozó fiataloknak, öt éve, hogy férjhez ment, de kitart a fiatal lányok mellett és nem hagyta el a CSISZ üzemi szervezetét. A férje szintén oszlopos tagja az alapszervezetnek. Mind a ketten ezen a tanyán nőttek fel, itt születtek. Megérték a káptalani birtok végnapjait, tanúi voltak rá, hogyan vette a nép tulajdonába a jó, zsíros földet. Mosolyogva nézték a bérlők futását, elkeseredett, dühös pillantását. Kemény munkával rés_zesei lettek a jobb világ építésének, helytálltak, úgy, ahogy csak tőlük tellett. Bizony sokat változott itt az élet — beszélték. Elsősorban is az igények nőttek meg. A keserves cselédsors után úgy szakadozott föl az igények szárnyalása, mint a borúit, zivataros felhőtenger. Fürdőszoba kellett és van is, sok új ruha. jó meleg cipők, új lakások, motorkerékpárok, jó nagy hízódisznó. Látták, hogy nemcsak kell, hanem érdemes is dolgozni. Lassan két éve lesz már, hogy szocialista ifjúsági munkabrigádot szerveztek. A brigádban dolgozó fiatalok az állami gazdaság rohamcsapatát képezik. Szeipp Ilona, Tóth Mária, Szeipp Béla, Sárközi Rozália és a munkabrigád többi tagjai mindenhol láthatók, ahol gyorsan el kell végezni a munkát. A takarmányok betakarításától kezdve a sürgős tavaszi mezőgazdasági munkáknál, az aratásnál, vagy a növényápolás minden szakaszán láthattuk őket. Emellett még sokat tanultak, részt vettek az üzemi iskolázáson, olvasókört szerveztek, politikai köröket létesítettek. moziba járnak és kiveszik részüket a szórakozás többi lehetőségeiből is. Ez év áprilisában az illetékes szervek beleegyezésével és tudomásul vételével hivatalosan is megkapták a nagy kitüntető címet, a szocialista munkabrigád címét. Most igen komoly terveik vannak. Országot szeretnének látni. Ügy tervezik, hogy a tavasz folyamán rendeznek egy Szlovákia körüli utat a CSISZ- szervezet tagjai. A tél folyamán ismét részt vesznek az üzemi iskolázáson. Az állami gazdaság vezetősége gyakorlati tapasztalatokból tudja, menynyire fontos, hogy a gazdaság fiatal dolgozói egyre jobban elmélyítsék szaktudásukat. Üj- ra szerveznek olvasókört, színpadot, kultúrtermet létesítettek, a legközelebbi időszakban esztrádműsorral lepik meg a tanyavilágot. A próbák már folynak. Az állami gazdaság ötven családnak építtetett új lakást. A lakáskultúrára tehát itt il sokat adnak. Nemsokára eljön az az idő, amikor az állami gazdaság minden dolgozója új lakásba költözik. Korszerű, fürdőszobás, egészséges lakások ezek. Majdnem minden családnál televíziós vevőkészüléket látni. Az új házak bármelyik városba is beillené- nek. Aránylag ritkaság olyan nős embert és férjes asszonyt látni, mint Jakubik Károly és felesége, Erzsébet, öt évi házasság már elég hosszú időnek számít, és kitartanak a CSISZ üzemi szervezetében, Meg is kérdeztem, hogy mi ennek az oka. Legfőbb oka egyszerűen' a fiatalság érzése saját magukkal szemben. Nem a családi életet hanyagolják el, csak éppenséggel nem temetkeznek bele túlságosan hiábavaló egyéni problémákba. — Ha fiatalok vagyunk, ott a helyünk a többi között — felelték. Ha valaki férjhez megy vagy megnősül, nem azt jelenti, hogy egyszerre meg is öregedett és áthidalhatatlan válaszfal emelkedik a régi szeretett közösség és ő közéjük. Hisz nem történik lényegében semmi a házassággal kapcsolatban, legalább olyasmi nem, ami okot adna arra, hogy kiváljanak a CSISZ- szervezetből. Inkább jobban kimagaslik a tekintélyük és vezetni tudják az üzemi szervezetet. Egy nős emberre, egy asszonyra mégiscsak jobban hallgatnak a fiatalok, inkább megfogadják tanácsukat, mint mondjuk egy tizenhét éves lányét. Fiatalnak maradni lélekben, ez a fontos. Utána a többi már magától jön. Nem kell elzárkózni az élettől annak, aki már megnősült vagy férjhez ment. — Körülbelül meddig lesznek még CSISZ-tagok? — Azt bizony nehéz lenne megmondani, ezen még nem gondolkoztak. Még jó néhány évig biztos azok leszünk. A fiatalok úgyis tőlünk kérnek tanácsot a szervezeti élettel ösz- szefüggően. Dehogy hagyjuk még el egyhamar az üzemi szervezetet! A havas tanyában pezseg az élet, fejlődnek, tanulnak Sá- moton is. B. I ■ Vidám Miien A hadseregben is- megemlékeztünk az ifjúság hetérőL Ezen a héten legfontosabb feladatként tűztük magunk elé a jó, vjdám környezet megvalósítását az újonc katonák számára. A bevonulok bizony örültek is a szépen kimeszelt, kidíszített szobáknak, a kultúrtermeknek. A kaszárnya környékét is kidíszítettük, s a régihez viszonyítva rendbehoztuk. Gondoskodtunk az alakulat könyvtárának kibővítéséről is. Közel hétszáz új könyvet vásároltunk, ezek közül kétszáz magyar nyelvű. Van minek örülni a nemrég bevonult katonáknak és jól is érzik magukat az új környezetben. Alakulatunk CSlSZ-szer- vezete megtartotta a záró gyűlést, ahol értékeltük az elmúlt évi munkát, s feladatot tűztünk magunk elé a következő évre. A különféle érdekkörök is ezen a héten fejezték be működésüket nagy eredménynyel. Több mint 50 katona szerezte meg a Fučík-jelvényt. MARTINCSEK RUDOLF, A Proszpekt Mír Moszkva egyik leghosz- szabb és legszélesebb utcája. Főként új házak sorakoznak rajta, korszerűen épített, tíz-tizenöt emeletesek. Lenyűgöző, hatalmas forgalma és a szépsége. De amint látják a frissen esett havat alaposan kihasználják a járókelők. Moszkvában annyira szeretik a fehér hó- lepelt, hogy gyakran hógo- lyóznak az utcákon. Igaz, ez inkább a fiatalokra vonatkozik. Előre készülnek A Közép-Szlovákiai kerület CSISZ-tagjainak szép célkitűzése van. Elhatározták, hogy évről évre több földterületet tesznek termékennyé vagy termékenyebbé. Az elmúlt időszakokban is eredményesen dolgoztak e téren és szép példákra hivatkozhatnak. Eddig 17 ezer 720 hektárnyi földterületet hódítottak el az elemi csapások elől, talajvíztől, áradásoktól. A jól példán felbuzdulva nemrég ülésezett a CSISZ kerületi vezetősége és foglalkozott a talajjavítási munkálatokkal is. A vezetőségi tagok a CSISZ járási vezetőségeinek kezdeményezéseit tekintetbe véve elfogadták azt a javaslatot, hogy egész éven át foglalkoznak a talajjavítási munkálatok problémáival. A kerületi és járási meliorációs bizottságok egész éven át működni fognak és dolgoznak. Nemcsak a nyári időszakra szűkítik le ténykedésüket. Már most dolgozzák ki az eljövendő időszakok terveit, elképzelések láttak napvilágot a brigádtáborok felállításáról és hozzálátnak a fiatal talajjavítók, munkások élelmezésének, ellátásának megszervezéséhez. Különösen a Turóc, Rima, Sajó és az Orava folyók vidékén fejtenek ki hatékony talajjavítási munkát. 25 járási építkezést szerveznek és már most gondoskodnak a fiatalok elszállásolásáról, ellátásáról és szórakozási lehetőségéről is. Tervbe vették, hogy évenként 2000—2500 hektárnyi földterületet tesznek teljesen termővé a Közép-Szlovákiai kerületben. A CSISZ kerületi vezetősége folyamatosan ismerteti a járási vezetőségekkel is a terveket, hogy azok idejében készülhessenek a feladatok teljesítésére. Az iskolákkal, üzemekkel és a többi alapszervezetekkel szintén megbeszélik a kitűzött tervfeladatokat és biztosítják a szükséges munkaerőt. A nyár folyamán tehát hangosak lesznek az ifjúsági brigádtáborok a Közép-Szlovákiai kerület folyóinak partján. A napi munka után ismertetni fogják majd a talajjavításnál dolgozó CSISZ-tagokkal a meliorációs munkálatok jelentőségét és a vidék vízrajzi viszonyait. A fiatalok, ha látják és tudják, hogy milyen fontos munkát végeznek és ők szabnak határt a természet romboló erőinek, földterületeket tesznek müvelhetővé, sokkal lelkesebben, odaadőbban dolgoznak majd. B. I. katona. Szívesen leveleznénk Lóvas Erzsébet, Szentgott- hárd, Hunyadi út 31, Magyar- ország: Különböző témákról levelezne magyarul vagy oroszul. Lucza Judit, Pápa, Teleki Blanka u. 20, Magyarország: Magyarul, oroszul, angolul levelezne, filmről, zenéről, 18 éves. Bottyán Katalin, Szeged, Partizán út 18, Magyarország: Képeslapot cserélne és magyarul levelezne, 17 éves. Csamangó Valéria, Szeged, Batthyáni út 9, Magyarország: Bélyeggyűjtésről és egyéb témáról levelezne magyarul, 18 éves. Pintér János, Nergesújfalu, Széchényi utca 17, Magyarország: Sportról, zenéről levelezne és papírszalvétát cserélne, 16 éves. Csikós Adél, Jászárokszállás, Széchényi út 4, Magyarország: Magyarul, oroszul levelezne 15 éves diáklány. Bősze Mária, Pápa, Főutca 4, Magyarország: Sportról, zenéről, levelezne magyarul, 17 éves diáklány. Az első út az iskolába, a munkahelyre, vagy az első út külföldre, — ezek olyan élmények, melyek mélyen az ember emlékezetébe vésődnek. Hren- sko és Bad Schandau között egy októberi este ez az érzés kerítette hatalmába az NDK-ba utazó ifjúsági kirándulócsoport tagjait. Orrukat ,az ablaküveghez nyomták, szemük a sötétségbe fúródott, de nem sokat láttak, a sötétség mindenhol egyforma. Húsz 16—20 éves fiú, egy kislány, meg a vezetőjük — többnyire a hodoníni Építészeti Vállalat tanulói — sajnálkoztak, hogy Berlinig az út legnagyobb részét éjszaka tették meg. A kirándulás többi hat napja élményekkel és benyomásokkal telítve — bőségesen kárpótolta őket az első éjszakáért. Potsdam, Cecilienhof — ahol 15 évvel ezelőtt a négy nagyhatalom megkötötte a potsdami szerződést, a drezdai Zwinger, Meissen porcelángyáraival és a többi város... a néma, semmitmondó szavak az útitervben, megteltek tartalommal, az agyba felejthetetlenül bevésődő benyomásokkal. A cigarettásdoboz letépett oldalán Heinz szépírásával állt a cím: ZSGL des Institut für Lehrerbildung, Potsdam, Otto Nuschke Strasse. POTSDAM Ez az a szó, melyet a húsz hodoníni fiú és az egy kislány legtovább megőriz emlékezetében. Mindez barátaiknak, a tanítóképző intézet hallgatóinak köszönhető. Először kicsit szkeptikusan néztük ezt a „Freundschaft"-ot. Milyen is lehet az ilyen „Freundschaft“ ? (Kirándulásunk részvevői az utazási tájszólás szerint ezzel jelölték meg a német barátokkal történő összes találkozást, mulatságot, tanácskozást.) Merthát milyen „Freundschaft" is az, ahol a tanoncok nem tudnak németül, a főiskolások pedig nem tudnak csehül? Olyan frojndsaft volt ez, amelyet nem lehet soha elfelejteni. A tartózkodó, kimért hangulat légköre gyorsan felengedett. Hamar kikerestek egy-két szót az orosz nyelvből, papírt, ceruzát fogtak. Amit nem tudtak megmondani egymásnak szóban, amit nem fejezett ki a mutogatás, a rajz, azt elmondták egymásnak mosollyal, nevetéssel. Hogy miről beszéltek? Ki tudja? Mindenről. És közben táncoltak. Énekeltek is. Társasjátékokat játszottak. Egyszóval, felejthetetlen élmény volt, nagy E-vel. Jarka Bušková és a húsz fiú még kiegészítették megfigyelésüket, hogy nemcsak az éjszakai sötétség egyforma mindkét országban. A fiatalok közt sincs különbség. Szívélyesek, vidámak, barátságosak. És hogy minden fiatal szív telve van baráti érzéssel, ha évek hosszú során nem csepegtetik belé a gyűlölet mérgét. * * * A hat nap gyorsan elfutott, s már itt volt az utolsó éjszaka. Még az is jelképpé vált. A fiatalok szállodája König- stein-ben már messziről meglepett bennünket. Nagy tábla hirdette, hogy a „Jugendher- berg" nemzeti hősünk, Július Fučík nevét viseli. A hatalmas sziklához ragasztott épület 16 évvel ezelőtt még koncentrációs tábor volt. Az NDK kormánya átépíttette a házat és a fiataloknak ajándékozta. A német ifjúság pedig közös hősünk nevét adta neki. Amikor Bad Schandau-ban az utolsó német határőr feszes szalutálással és békéshangú „vídrzén"-nel elbúcsúzott tőlünk, mindannyian szomorúak lettünk. Vége a szép kirándulásnak’. Ha ilyen volna minden Németország másik felében is, akkor Európának nem kellene harmadik háborútól rettegnie. RICHARD BOROVÝ A Július Fučík ifjúsági szálloda
