Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-20 / 51-52. szám

7-ánc ká.'z&eJH. árom fiatal lány — egy csokor virág. Az egyiket táncra kérem, mert bizony mu­száj az embernek táncolni ezen az ünnepi esten. Nem lehet el­lenállni a zenének, a jó hangu­latnak, és az örömnek. Ugyanis a moszkvai Frunze-kerület kul- túrhelyiségeiben folyik a víga­lom, a csehszlovák-szovjet ba­rátság tiszteletére rendezett ünnepi hangverseny után. Moszkva fiataljainak százai gyűltek össze ünnepelni a cseh­szlovák-szovjet barátságot, és a bratislavai kerületből is jó néhányon. Szólt a zene, kerin- göt lejtettek a párok, forrt az egész terem Prágaiak táncol­tatták a moszkvai lányokat, moszkvaiak a plzenieket. Nina Kuzina sokkal fiatalabb - nak látszott, mint ahány éves. Rövid idő alatt ismerkedtünk meg, röviden beszélt saját ma­gáról. Tánc közben különben sem szoktak filozofálni, igaz, hogy utána jobban belemerül­tünk mélyebb értelemben is, különböző problémákba. Két éve dolgozik Moszkvában, egy textilüzemben, ma húsz éves. Valamelyik távolabbi rajonból került ide és bár szereti a vá­rost, azért nem érzi magát moszkvainak. Hazamegy majd, ha tanulmányaival végez, tex­tilipari szakmát tanul és odahaza dolgozik tovább egy közeli ruhagyárban. Mit beszéljen hát, mi érdekel a legjobban? Ismertesse a csil­logó fővárost, vagy munkahe­lyéről, életéről, adjon hű képet. Mit csinál munka után, ho­gyan használja ki rengeteg szabad idejét, erre vagyok ki­váncsi, erről beszéljen. Naponta hét órát dolgozik, hetenként hat napot. Egy héten egy nap teljesen szabad, azt tesz, amit akar, nem kell be­menni az üzembe. Azért mégis a nap minden percét tevékeny­séggel tölti el. Neki az üzemi munkája mellett legfontosabb, leglényegesebb a tanulás. Az üzem mellett textilipari tech­nikum működik és a középis­kolában elsajátított ismereteit itt gyarapítja tovább, szakmát tanul. Tehát dolgozik is és ta­nul is. Viszont a tanulás sem tölti ki minden idejét. Sokat olvas és szórakozni is jár, lel­kes Komszomol-tag, lényegében véve így került ma este is ide, a Frunze-kerület Komszomol- szervezete által rendezett es­télyre. Különben is hetenként legalább egy este táncolni megy két barátnőjével. Sokat olvas, sokat jár moziba is. Az olvasás egész Moszkvá­ban megszokott esetnek számít. A Metro égszínkék kocsijaiban, a trolibuszokon, autóbuszokon olvasó embereket, asszonyokat, fiatalokat lát az ember. A Metro-állomás mozgólépcsőjét, amíg körülbelül 50—60 méter mélységbe lekerül az ember, azzal ütik el az időt a moszk­vaiak, hogy a számukra izgal­mas regényt vagy az érdekes újságcikket tovább olvassák. Hiszen nekik megszokott már a Metro pazar szépsége, inkább egy külpolitikai kommentárt tanulmányoznak, mint hogy azt nézzék. Tehát Nina Kuzina is sokat olvas és ő ezt annyira természetesnek veszi, hogy nem tudja, mire vélje, amiért kér­deztem tőle, szereti-e a köny­veket. Tájékozottsága a művé­szetek terén messzemenő. Sze­retném látni nálunk azt a tex­tilgyári munkáslányt, aki úgy ismerné a bratislavai képtára­kat, múzeumokat, mint ő a Tretyjakov-képtárat, vagy a Levitiánt. Kitűnően zongorázik, elég jól énekel. Igazi típusa a Szovjetunióban élő munkás­lányoknak. A moszkvai fiatalok, úgy lát­szik, kivétel nélkül szeretik a hosszú sétákat, talán ezáltal ölelik magukhoz a szovjet fő­várost. így tesz ő is, szívesen elnézi a híres szobrokat, és megáll az áruval bőven megra­kott kirakatok előtt. Az üzem testnevelési körének aktív tag­ja. Meg is látszik ez rajta, tánclépései kellemesek, öntu­datos, magabiztos föllépése van. ö az új világ neveltje, s ter­mészetesnek veszi, hogy maga­sabb iskolai végzettségű egyé­neknek, több szaktudással ren­delkező embereknek, munká­soknak kell dolgozni a termelés minden szakaszán. A Szovjet­unióban különben is ismeretlen az a fogalom, hogy aki felsőbb iskolát végez, nem kell annak fizikai munkát végezni. Vannak üzemek, ahol a munkások elég magas százaléka mérnök, mér­nöki szaktudással rendelkezik. Csak a fizikai munka veszítette el megszokott jellegét. A nehéz munkafolyamatok tökéletes gé­pesítése, automatizálása, a me­zőgazdaság hatalmas arányú gépesítése, kémizálása, kiváló szakembereket kíván. Egy au­tomata gép sok munkást he­lyettesít, de annak a leánynak, aki a kapcsoló tábla mellett ül és ellenőrzi a munkafolyamato­kat, érteni kell a mechanikához, magas képzettségűnek kell len­nie. Ilyen gépekkel dolgozni nem a régi értelemben vett fi­zikai munkát jelenti, hanem egy új, korszerűbb valamit. Ezért tanulnak százezrével a technikumokban, főiskolákon a szovjet fiatalok, köztük Nina Kuzina is. Öröm megismerni ilyen fia­talokat, és egyben tanulni is lehet tőlük sokat. Oj értelmi­ségi dolgozók ezek, a fiatal táncoló lányok, fiúk. BAGOTA ISTVÁN Hóbaburkdlt tanyavilág Hóbaburkolt tanyavilág. Oj házak sorakoznak, gyönyörű épületek, az iskola már mesz- sziröl ismerőssé válik. Embert alig látni, mindenki behúzó­dott, a szántóföldeken rég megszűnt a munka és a falak között tető alatt folytatják to­vább. A sámoti Állami Gazda­ságban télen is sok munkás dolgozik. Egy tágas helyiségben válo­gatják, rendezik a dohányt. Szállításra kész állapotba he­lyezik a daloló fiatalok és a vidám Idősebb asszonyok. A szocialista ifjúsági munkabri­gád tagjai is itt dolgoznak. Ja- kubik Erzsébet a brigád veze­tője. Egész nyáron át a nö­vénytermesztés különböző munkaszakaszain dolgoztak, je­lenleg pedig itt kötöttek ki. Karácsonyig eltart a simítás is — mondják, utána valami más munka lesz. de nem ártana egy kis pihenés sem. Jakubik Erzsébet érdekes tí­pusa a mezőgazdaságban dol­gozó fiataloknak, öt éve, hogy férjhez ment, de kitart a fiatal lányok mellett és nem hagyta el a CSISZ üzemi szervezetét. A férje szintén oszlopos tagja az alapszervezetnek. Mind a ketten ezen a tanyán nőttek fel, itt születtek. Megérték a káptalani birtok végnapjait, ta­núi voltak rá, hogyan vette a nép tulajdonába a jó, zsíros földet. Mosolyogva nézték a bérlők futását, elkeseredett, dühös pillantását. Kemény munkával rés_zesei lettek a jobb világ építésének, helytálltak, úgy, ahogy csak tőlük tellett. Bizony sokat változott itt az élet — beszélték. Elsősorban is az igények nőttek meg. A ke­serves cselédsors után úgy szakadozott föl az igények szárnyalása, mint a borúit, zi­vataros felhőtenger. Fürdőszo­ba kellett és van is, sok új ru­ha. jó meleg cipők, új lakások, motorkerékpárok, jó nagy hí­zódisznó. Látták, hogy nemcsak kell, hanem érdemes is dol­gozni. Lassan két éve lesz már, hogy szocialista ifjúsági mun­kabrigádot szerveztek. A bri­gádban dolgozó fiatalok az ál­lami gazdaság rohamcsapatát képezik. Szeipp Ilona, Tóth Má­ria, Szeipp Béla, Sárközi Rozá­lia és a munkabrigád többi tagjai mindenhol láthatók, ahol gyorsan el kell végezni a mun­kát. A takarmányok betakarítá­sától kezdve a sürgős tavaszi mezőgazdasági munkáknál, az aratásnál, vagy a növényápolás minden szakaszán láthattuk őket. Emellett még sokat ta­nultak, részt vettek az üzemi iskolázáson, olvasókört szer­veztek, politikai köröket léte­sítettek. moziba járnak és ki­veszik részüket a szórakozás többi lehetőségeiből is. Ez év áprilisában az illetékes szervek beleegyezésével és tudomásul vételével hivatalosan is meg­kapták a nagy kitüntető címet, a szocialista munkabrigád cí­mét. Most igen komoly terveik vannak. Országot szeretnének látni. Ügy tervezik, hogy a ta­vasz folyamán rendeznek egy Szlovákia körüli utat a CSISZ- szervezet tagjai. A tél folya­mán ismét részt vesznek az üzemi iskolázáson. Az állami gazdaság vezetősége gyakorlati tapasztalatokból tudja, meny­nyire fontos, hogy a gazdaság fiatal dolgozói egyre jobban elmélyítsék szaktudásukat. Üj- ra szerveznek olvasókört, szín­padot, kultúrtermet létesítet­tek, a legközelebbi időszakban esztrádműsorral lepik meg a tanyavilágot. A próbák már folynak. Az állami gazdaság ötven családnak építtetett új lakást. A lakáskultúrára tehát itt il sokat adnak. Nemsokára eljön az az idő, amikor az állami gazdaság minden dolgozója új lakásba költözik. Korszerű, fürdőszobás, egészséges laká­sok ezek. Majdnem minden családnál televíziós vevőké­szüléket látni. Az új házak bár­melyik városba is beillené- nek. Aránylag ritkaság olyan nős embert és férjes asszonyt lát­ni, mint Jakubik Károly és fe­lesége, Erzsébet, öt évi házas­ság már elég hosszú időnek számít, és kitartanak a CSISZ üzemi szervezetében, Meg is kérdeztem, hogy mi ennek az oka. Legfőbb oka egyszerűen' a fi­atalság érzése saját magukkal szemben. Nem a családi életet hanyagolják el, csak éppenség­gel nem temetkeznek bele túl­ságosan hiábavaló egyéni prob­lémákba. — Ha fiatalok va­gyunk, ott a helyünk a többi között — felelték. Ha valaki férjhez megy vagy megnősül, nem azt jelenti, hogy egyszerre meg is öregedett és áthidalha­tatlan válaszfal emelkedik a régi szeretett közösség és ő közéjük. Hisz nem történik lényegében semmi a házasság­gal kapcsolatban, legalább olyasmi nem, ami okot adna arra, hogy kiváljanak a CSISZ- szervezetből. Inkább jobban kimagaslik a tekintélyük és ve­zetni tudják az üzemi szerve­zetet. Egy nős emberre, egy asszonyra mégiscsak jobban hallgatnak a fiatalok, inkább megfogadják tanácsukat, mint mondjuk egy tizenhét éves lá­nyét. Fiatalnak maradni lélek­ben, ez a fontos. Utána a töb­bi már magától jön. Nem kell elzárkózni az élettől annak, aki már megnősült vagy férjhez ment. — Körülbelül meddig lesz­nek még CSISZ-tagok? — Azt bizony nehéz lenne megmondani, ezen még nem gondolkoztak. Még jó néhány évig biztos azok leszünk. A fia­talok úgyis tőlünk kérnek ta­nácsot a szervezeti élettel ösz- szefüggően. Dehogy hagyjuk még el egyhamar az üzemi szervezetet! A havas tanyában pezseg az élet, fejlődnek, tanulnak Sá- moton is. B. I ■ Vidám Miien A hadseregben is- megemlé­keztünk az ifjúság hetérőL Ezen a héten legfontosabb fel­adatként tűztük magunk elé a jó, vjdám környezet megvaló­sítását az újonc katonák szá­mára. A bevonulok bizony örül­tek is a szépen kimeszelt, ki­díszített szobáknak, a kultúr­termeknek. A kaszárnya kör­nyékét is kidíszítettük, s a ré­gihez viszonyítva rendbehoz­tuk. Gondoskodtunk az alaku­lat könyvtárának kibővítéséről is. Közel hétszáz új könyvet vásároltunk, ezek közül két­száz magyar nyelvű. Van mi­nek örülni a nemrég bevonult katonáknak és jól is érzik ma­gukat az új környezetben. Alakulatunk CSlSZ-szer- vezete megtartotta a záró gyű­lést, ahol értékeltük az elmúlt évi munkát, s feladatot tűz­tünk magunk elé a következő évre. A különféle érdekkörök is ezen a héten fejezték be működésüket nagy eredmény­nyel. Több mint 50 katona sze­rezte meg a Fučík-jelvényt. MARTINCSEK RUDOLF, A Proszpekt Mír Moszkva egyik leghosz- szabb és leg­szélesebb utcá­ja. Főként új házak sorakoz­nak rajta, kor­szerűen épített, tíz-tizenöt eme­letesek. Lenyű­göző, hatalmas forgalma és a szépsége. De amint látják a frissen esett havat alaposan kihasználják a járókelők. Moszkvában annyira szere­tik a fehér hó- lepelt, hogy gyakran hógo- lyóznak az ut­cákon. Igaz, ez inkább a fiata­lokra vonatko­zik. Előre készülnek A Közép-Szlovákiai kerület CSISZ-tagjainak szép célkitű­zése van. Elhatározták, hogy évről évre több földterületet tesznek termékennyé vagy ter­mékenyebbé. Az elmúlt idősza­kokban is eredményesen dol­goztak e téren és szép példák­ra hivatkozhatnak. Eddig 17 ezer 720 hektárnyi földterüle­tet hódítottak el az elemi csa­pások elől, talajvíztől, áradá­soktól. A jól példán felbuzdul­va nemrég ülésezett a CSISZ kerületi vezetősége és foglal­kozott a talajjavítási munká­latokkal is. A vezetőségi tagok a CSISZ járási vezetőségeinek kezdeményezéseit tekintetbe véve elfogadták azt a javasla­tot, hogy egész éven át foglal­koznak a talajjavítási munká­latok problémáival. A kerületi és járási meliorációs bizottsá­gok egész éven át működni fognak és dolgoznak. Nemcsak a nyári időszakra szűkítik le ténykedésüket. Már most dol­gozzák ki az eljövendő idősza­kok terveit, elképzelések láttak napvilágot a brigádtáborok fel­állításáról és hozzálátnak a fia­tal talajjavítók, munkások élel­mezésének, ellátásának meg­szervezéséhez. Különösen a Turóc, Rima, Sa­jó és az Orava folyók vidékén fejtenek ki hatékony talajjaví­tási munkát. 25 járási építke­zést szerveznek és már most gondoskodnak a fiatalok el­szállásolásáról, ellátásáról és szórakozási lehetőségéről is. Tervbe vették, hogy évenként 2000—2500 hektárnyi földterü­letet tesznek teljesen termővé a Közép-Szlovákiai kerületben. A CSISZ kerületi vezetősége folyamatosan ismerteti a járá­si vezetőségekkel is a terveket, hogy azok idejében készülhes­senek a feladatok teljesítésére. Az iskolákkal, üzemekkel és a többi alapszervezetekkel szin­tén megbeszélik a kitűzött tervfeladatokat és biztosítják a szükséges munkaerőt. A nyár folyamán tehát han­gosak lesznek az ifjúsági bri­gádtáborok a Közép-Szlovákiai kerület folyóinak partján. A napi munka után ismertetni fogják majd a talajjavításnál dolgozó CSISZ-tagokkal a me­liorációs munkálatok jelentősé­gét és a vidék vízrajzi viszo­nyait. A fiatalok, ha látják és tudják, hogy milyen fontos munkát végeznek és ők szab­nak határt a természet rombo­ló erőinek, földterületeket tesznek müvelhetővé, sokkal lelkesebben, odaadőbban dol­goznak majd. B. I. katona. Szívesen leveleznénk Lóvas Erzsébet, Szentgott- hárd, Hunyadi út 31, Magyar- ország: Különböző témákról levelezne magyarul vagy oro­szul. Lucza Judit, Pápa, Teleki Blanka u. 20, Magyarország: Magyarul, oroszul, angolul le­velezne, filmről, zenéről, 18 éves. Bottyán Katalin, Szeged, Par­tizán út 18, Magyarország: Ké­peslapot cserélne és magyarul levelezne, 17 éves. Csamangó Valéria, Szeged, Batthyáni út 9, Magyarország: Bélyeggyűjtésről és egyéb té­máról levelezne magyarul, 18 éves. Pintér János, Nergesújfalu, Széchényi utca 17, Magyaror­szág: Sportról, zenéről levelez­ne és papírszalvétát cserélne, 16 éves. Csikós Adél, Jászárokszállás, Széchényi út 4, Magyarország: Magyarul, oroszul levelezne 15 éves diáklány. Bősze Mária, Pápa, Főutca 4, Magyarország: Sportról, zené­ről, levelezne magyarul, 17 éves diáklány. Az első út az iskolába, a munkahelyre, vagy az első út külföldre, — ezek olyan élmé­nyek, melyek mélyen az ember emlékezetébe vésődnek. Hren- sko és Bad Schandau között egy októberi este ez az érzés kerítette hatalmába az NDK-ba utazó ifjúsági kirándulócsoport tagjait. Orrukat ,az ablaküveghez nyomták, szemük a sötétségbe fúródott, de nem sokat láttak, a sötétség mindenhol egyforma. Húsz 16—20 éves fiú, egy kis­lány, meg a vezetőjük — több­nyire a hodoníni Építészeti Vállalat tanulói — sajnálkoz­tak, hogy Berlinig az út legna­gyobb részét éjszaka tették meg. A kirándulás többi hat napja élményekkel és benyomásokkal telítve — bőségesen kárpótolta őket az első éjszakáért. Pots­dam, Cecilienhof — ahol 15 év­vel ezelőtt a négy nagyhatalom megkötötte a potsdami szer­ződést, a drezdai Zwinger, Meissen porcelángyáraival és a többi város... a néma, sem­mitmondó szavak az útiterv­ben, megteltek tartalommal, az agyba felejthetetlenül bevéső­dő benyomásokkal. A cigarettásdoboz letépett oldalán Heinz szépírásával állt a cím: ZSGL des Institut für Leh­rerbildung, Potsdam, Otto Nuschke Strasse. POTSDAM Ez az a szó, melyet a húsz hodoníni fiú és az egy kislány legtovább megőriz emlékezeté­ben. Mindez barátaiknak, a ta­nítóképző intézet hallgatóinak köszönhető. Először kicsit szkeptikusan néztük ezt a „Freundschaft"-ot. Milyen is lehet az ilyen „Freundschaft“ ? (Kirándulá­sunk részvevői az utazási táj­szólás szerint ezzel jelölték meg a német barátokkal tör­ténő összes találkozást, mulat­ságot, tanácskozást.) Merthát milyen „Freundschaft" is az, ahol a tanoncok nem tudnak németül, a főiskolások pedig nem tudnak csehül? Olyan frojndsaft volt ez, amelyet nem lehet soha elfe­lejteni. A tartózkodó, kimért hangu­lat légköre gyorsan felenge­dett. Hamar kikerestek egy-két szót az orosz nyelvből, papírt, ceruzát fogtak. Amit nem tud­tak megmondani egymásnak szóban, amit nem fejezett ki a mutogatás, a rajz, azt elmond­ták egymásnak mosollyal, ne­vetéssel. Hogy miről beszéltek? Ki tudja? Mindenről. És köz­ben táncoltak. Énekeltek is. Társasjátékokat játszottak. Egyszóval, felejthetetlen él­mény volt, nagy E-vel. Jarka Bušková és a húsz fiú még kiegészítették megfigyelé­süket, hogy nemcsak az éjsza­kai sötétség egyforma mindkét országban. A fiatalok közt sincs különbség. Szívélyesek, vidá­mak, barátságosak. És hogy minden fiatal szív telve van baráti érzéssel, ha évek hosszú során nem csepegtetik belé a gyűlölet mérgét. * * * A hat nap gyorsan elfutott, s már itt volt az utolsó éjsza­ka. Még az is jelképpé vált. A fiatalok szállodája König- stein-ben már messziről meg­lepett bennünket. Nagy tábla hirdette, hogy a „Jugendher- berg" nemzeti hősünk, Július Fučík nevét viseli. A hatalmas sziklához ragasztott épület 16 évvel ezelőtt még koncentrá­ciós tábor volt. Az NDK kor­mánya átépíttette a házat és a fiataloknak ajándékozta. A né­met ifjúság pedig közös hő­sünk nevét adta neki. Amikor Bad Schandau-ban az utolsó német határőr feszes szalutálással és békéshangú „vídrzén"-nel elbúcsúzott tő­lünk, mindannyian szomorúak lettünk. Vége a szép kirándu­lásnak’. Ha ilyen volna minden Né­metország másik felében is, akkor Európának nem kellene harmadik háborútól rettegnie. RICHARD BOROVÝ A Július Fučík ifjúsági szálloda

Next

/
Thumbnails
Contents