Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-19 / 29. szám

• Hradec pri Opave városká­ban, ahol egykor Beethoven, a zenevilág halhatatlan fejedel­me rövidebb ideig tartózkodott, e napokban megkezdték az 1960-as Beethoven-zenenapo- kat. Hazánk zeneszakemberei konferenciára jöttek össze, hogy a Beethoven-kutatások ered­ményeiről kicseréljék ismere­teiket. 9 Szabadtéri múzeumot lé­tesítenek Zalaegerszegen (Ma­gyarország), ahol a göcseji népi építészet jellegzetes épületeit, haranglábakat, galambdúcokat, régi parasztházakat állítanak ki. A A „Lidice 1960“ nemzetkö­zi rádióverseny első díját — 14 napos csehszlovákiai tartózko­dást — az indiai rádió riportere nyerte el. • A Karlovy Vary-i filmfesz­tiválra megérkezett Zsánna Prohorenko, a Ballada a kato­náról című film női főszereplő­je, Radzs Kapur, a híres indiai színész és rendező, Jean Effel a neves francia karikaturista, Várják Grigorij Csuhrajt, a Ballada a katonáról rendezőjét, Szergej Bondarcsukot és Irina Szkobcevát. Hír szerint eljön Lawrence Olivier a Shakespea- re-filmek híres angol rendezője is. 9 Hazánk nagyobb fürdőhe­lyein az idei évadban sorozatos rendezvényeken mutatják be a szocialista országok művésze­tét. Luhaöovicén július '10—17. között magyar kiállítás és iro­VÍZSZINTES: 1. Gabona ara­tására használ­ják. 9. Két szó: tolvaj és érzék­szerv (ha egy­beolvassuk; van jelentősége, de egy kicsit külö­nös). 10. Olasz folyó. 11. Orv keverve. 12. Nem mutatható meg ez a kép! 13. Három o! 14. Más, szlovákul (nőnem). 15. Nem megy. 16. Re párja. 18. Vissza: kettős- betű. 19. Üj ital (latinosán). 20. Németh Gábor. 21. Személyes névmás. 22. Sín peremek. 23. Egy. németül. 25. Durva, né­metül (fon.) 26. Igen kis földda­rab. eredményt ér el, előbbre jut. 8. Eszmék, tanok, nézetek, po­10 12 13 15 19 20 23 26 24 16 21 17 11 14 25 22 litikai elméletek nyomtatásban FÜCGÖLECES' vagy élőszóval történő terjesz­tése. 16. Ital. 17. Barát, fran- 1. Az érett gabona levágásé- ciául. 24. N. R. 25. Rigó László. nak örömére rendezik nyáron. 2. A röntgensugarakkal foglal­Megfejtendők a vízszintes 1, 26. és a függőleges 1, 8. számú kozó tudomány. 3. ízesített lé- sorok. A megfejtéseket „Rejt- ben rövid ideig főző, puhító, vény" megjelöléssel szívesked- fonnyasztó. 4. Tél végek. 5. jenek szerkesztőségünk címére Azonos betűk. 6. Város a Belo- küldeni. A helyes megfejtők rusz SZSZK-ban. 7. Sikert, között könyveket sorsolunk ki. dalmi rendezvények várták a* üdülőket. 9 Hašek Lipnicéjében e na­pokban tartották meg a szatíra fesztiválját. Prágából odauta­zott a Semafor Színház, a Ro­koko Színház, Bratislavából pedig a Tatra revű együttese. A fesztivál keretében leleplez­ték Jaroslav Hašek mellszobrát és kihirdették az irodalmi ver­seny eredményét. Az első díjat Katarína Lazarová szlovákiai írónőnek ítélték oda. 9 A kultúrvilág e napokban Gustav Mahler kiváló zeneszer­ző születésének 100. évforduló­járól emlékezett meg. Mahler a Humpolec melletti' Kališten született, Jihlaván cseh nyelven végezte el a gimnáziumot, Prá­gában mint a Smetana Színház, Budapesten pedig éveken ke­resztül mint az Operaház igaz­gatója működött. 9 A Szovjet Művészeti Aka­démia fiatal hallgatói művésze­ti brigádot szerveztek és néhány hétre az Arktiszban dolgozó tudományos kutatók felvidítá- sára indultak. Újdonságok bemutatója Lázas előkészületek folynak a Brnoi Nemzetközi Mintavásár rendezésénél. Eddig már 60 or­szág jelentette be részvételét és különböző ipari vállalatok állítják ki gyártmányaikat. A mi iparunk is sok újdonsággal lepi meg majd a közönséget. Ügy látszik, a prágai JIKOV üzem Stadion motorkerékpárja is a kiállítás „sztárjai“ között szerepel majd. A ČKD — Soko­lovo gyártmányai közül szintén sok tarthat számot az elisme­résre. A Július Fučík nemzeti vállalat brnoi üzeme pedig a villamosság-technika legújabb vívmányaival ismerteti meg a látogatókat. Különböző transz­formátorokat és automatikus villamosssági készülékeket ál­lítanak majd ki. A kiállítás mellett nem feled­keznek meg egyéb rendezvé­nyekről sem. Gazdag kulturális programmal szórakoztatják majd a látogatókat, Kimagasló sportrendezvényeket is meg­valósítanak. Szeptember 28-án, vasárnap rendezik meg például a Csehszlovák Nagydíjért folyó motorkerékpárversenyt Brno körül. A napokban fejezik be teljesen a hatalmas méretű és a technika minden vívmányával berendezett nemzetközi szállo­da építését, ahol majd a nem­zetközi mintavásárra érkezett vendégek lakhatnak. A „Z“ ki­állítási pavilon bővítése is gyors ütemben folyik. Az épít­kezés dolgozói a szocialista munkabrigád büszke címért versenyeznek. Eddig a betono­zó és a vasszerelő munkacso­portok érték el a legjobb ered­ményeket. A mintavásárt mint mindig, az idén is sokan megtekintik majd. A fiatalok már most ké­szüljenek fel az utazásra, és előre vegyék tervbe az utazás napját. ÉRDEKHÁZASSÁG CSIZMAREK — NÄDASY — SEMSEI zenés vígjátékét láttuk a Komáromi Magyar Területi Színházban. A librettói érdekes és szellemes. Pesten és Ger- nyeszegen játszódik, Vencel szabómester lakásán, illetve az említett falu gyógyszertárában. A zenét Csanak Béla szerezte. Dallamos, színes muzsikát kom­ponált, amelyet a színház „kis“ zenekara jól értelmezett. Tarics János, a zenei vezető valóban jó pedagógusnak bizonyult. Na­gyon hatásosak a táncszámok. Kristóf Veselý koreográfusi munkáját csak dicséret illeti. Az Oj Színpad vendégrende­zőjének, František Krištof Ve- selýnek legfőbb érdeme a kitű­nő stílusérzék. Alakelemzése is biztonságos — egyedül a taní­tónő és részben a tanácselnök szerepfelfogásánál téved. nos, elzárkózott a zenés műfaj elől. Reméljük, azonban, hogy akárcsak a cseh színházak nagyrésze, egy-egy évadban több zenés darabbal jelentke­zik. Kell az ilyen mű, ahol a szerző jócskán győzi ötletek­kel felkelteni az érdeklődést és amellett mondanivalója is valóban új témát, minket érin­tő problémákat feszeget. Mert egy vígjáték csak akkor lehet valóban társadalmi hatású, ha társadalmi kritikája — ez eset­ben az értelmiségiek falu-város problémája — gazdagon jel­lemzett emberek által egy élő cselekmény keretében tárul elénk. Tóth László orvosa kellemes, barátságos, intelligens. Kár, hogy alakjának, „bonviváni“ ol­dalát hangsúlyozza és nem az új világnézetű orvos jellemraj­Rózsár József, Siposs Jenő, Tóth László, Horváth Ilona Ferenczi Anna az „Érdekházasság“ egyik jelenetében. és Vencel Éva, a most végzett gyógyszerészkisasszony nem mesebeli karrierre vadászik, csupán a vidék helyett Pesten szeretne állásba kerülni. Feri, (Vencel szabómester egyik jó vevője) fiatal orvos, Éva kéré­sére elfogadja a látszatházas­ságot, mert szereti a lányt. Az „érdekházasság“ megkötésekor Feri jól tudja, hogyan leckéz­teti meg majd a kissé rátarti és magabiztos Évát. Közvetlen házasságkötés után elárulja, hogy közben őt is vidékre he­lyezték. Gernyeszegen folyta­tódik az orvos-férj és gyógy­szerészkisasszony szerelmi pár­baja. A harc végül Pesten dől el, persze Feri, a szerelem és a falu javára. A pompásan felépített víg­játék cselekménye egységre törekszik. A rendezés is ezt akarta elérni, hogy így vidám, természetes hangulatot teremt­sen, s az előadás életszerűsé­get, közvetlenséget árasszon. Ez jórészt sikerül is, mindössze a szereplők éneklésével van bizony még fenntartásunk. Nem is csoda, hiszen színházunk ed­dig prózai színpad volt, és saj­Ferenczi Anna nagy színész­nőnk. Felejthetetlen Szonja alakítása után könnyed és ter­mészetes. Jelenetei élnek, ma­gával ragadóak. Gyengébb énekhangja sem hat zavaróan, sőt csendesebb hangvétele is megkapó, mivel belsőséges át­élésen alapszik. Vencel szabómester szerepét Siposs Jenő pontos értelmezés­sel játssza. Alakításában igyek­szik mindent tudatosan megol­dani és nem ragadtatja el ma­gát. Igazán neki való feladatot kapott. Örömmel láttuk Horváth Ilona Vencelnéjét is. Kedves harsánysága méginkább ki­hangsúlyozza az anya nagyra- vágyását, zsarnokságát, kispol- gárias becsvágyát. Várady Béla Misi szerepében pályája kimagasló alakítását nyújtja. „Remekbeszabott“ ka- maszosan kedélyes csínyei ki- robbantóan hatnak, mert ter­mészetesek és kitűnőek. Király Dezső professzora hű portrét ad. Agglegény tanár­típust jellemez mozgásban, hangban egyaránt rangosán. Bottka J. Zsuzsa finom és jőhumorú eszközökkel Makrai­né kevés színészi lehetőséget kínáló szerepét kelti életre. Rozsár József hóbortos „Figa- ró“-ja sikeres karakteralakítás. A felszínes udvariassága mögé rejtőző Rudi szerepében Bugár Béla figyelemre méltó teljesít­ményt nyújt. Buczkó Judit ta­nítónője szép színészi munka. Dráfi Mátyás tanácselnöke fia­talosan határozott felépítésű, sajnos e két szerep mögött nem éreztük kellőképpen az új falu szocialista magatartását, világnézeti előrehaladottságát. Szabó Rózsi és Hamerlik József epizódszerepükben egy tempe­ramentumos tánccal járultak hozzá az előadás sikeréhez. Dicséret illeti Rózsás János díszletét, amely jól illik a darab stílusához. S végül meg kell még említenünk Stanek András zeneszerző közreműködését, akinek a jól hangzó zenekar megszólaltatásában nagy szere­pe volt. SZUCHY M. EMIL zát igyekszik erőteljesebbé tenni. Bár mentségére írható, ha elismerjük, hogy valahol meg fellett keresnie e vígjáték színpadravitelének sikeres - ol­dalát, melyet elsősorban a tán­cokban, helyzetekben és a ki­egyensúlyozott összhangban ta­lál meg, a gyengébb hang­anyaggal, a színészi átélésnek realista felfogásával szemben. Hasznos intézmények Zselízen az elmúlt tizenöt esztendőben sok minden történt. Fölépült a kultúrház és egymást követik a rendezvények. Csak akkor tudjuk értékelni igazán, mit kaptak a falvak, ha össze­hasonlítást teszünk. Például a Cölszabadulás előtt egyáltalán nem volt művelődésház a járás községeiben. Ma viszont a falvak 80 százaléka rendelkezik a művelődéshez elengedhe­tetlenül fontos otthonnal. De menjünk tovább. Beszéljünk az iskolákról. A zselízi iskola eddig nem volt képes befogadni a tanulnivágyó fiatalokat. Pártunk és kormányunk gondosko­dása folytán az elmúlt napokban három és fél milliós költség­gel felépült a háromemeletes, tizenöttantermes új iskola. Nem beszélve a két millió koronás költséggel épülő szélesvásznú filmszínházról, amelyet már át is adtak rendeltetésének. A dolgozók végtelenül büszkék, hogy ilyen szép és nemes célokat szolgáló intézményekkel rendelkeznek. ANDRISÉIN JÓZSEF Zselíz Sztálingrád alatt tanyázó ezredünk első zászlóaljában volt egy érdekes telefo­nista. Nem tudom már, vagy talán nem is tudtam a vezetéknevét, de arra jól emlékszem, hogy Loskának szólítottuk. Apró emberke volt, gyerekesen vékony nyaka meg sem kottyant ingének bő gallérjában. Tizennyolc-tizenkilenc éves lehetett. Rózsaszín bőre gyermekes kifejezést kölcsönzött az arc­nak s ezt a színt mindvégig megőrizte, annak ellenére is, hogy több napon keresztül- tartóz­kodott egyfolytában a föld felszíne alatt. Tekintete szintén eleven, kifejező és gyerme­kes volt. Amit jellemzésül el lehetett mondani róla, hogy rengeteget olvasott. Az ember bár­mikor futott be a zászlóaljparancsnokságra, mindig megszokott helyén találta a telefonké­szülék mellett, fülén kagyló, előtte könyv fel­ütve a középen — olvasott. És a bunker tetején repedezhetett a föld, robbanhatott a gránát — a zászlóaljparancsnokságot a húsfeldolgozó üzemben helyezték el — nem törődött semmi­vel. Csak ült keresztbefont lábbal és olvasott. S a könyv lapjairól nem is pillantott fel más­kor, csak ha jelentenie kellett: „a tizenhatos hívja a négyest...“ A húsfeldolgozó üzemben tett harmadik­negyedik látogatásom után ismerkedtünk össze. Azon az éjszakán is úgy ült, mint mindig, ösz- szehúzta magát, de nem olvasott, hanem vala­kire kiabált, hogy ha egy óra múlva nem érke­zik meg a szükséges mennyiségű „mag" és „uborka", akkor a tizennégyes személyesen megy a másodikhoz, a hatodik és tizenegyedik pedig csúnyán ráfizet. Amikor fenyegetőzését abbahagyta, megkértem, hogy hívja fel az osz­tagomat. Gyorsan eleget tett kívánságomnak és átadta a kagylót. Aztán megint a könyvébe temetkezett. Befejeztem a beszélgetést. Elvette tőlem a kagylót, visszatette a helyére és dohányt kért. Sokáig csavarta a cigarettát, sokáig hunyorgott a gyufa lángjába, majd megjegyez­te: — A taknyos, olyan taknyos... És ő is ott van ... a felnőttekkel... Nem értettem. — Kiről beszélsz? — Petyáról. — Milyen Petyáról? — Hát Rosztovról — mondta és ferdén né­zett a könyvre. -\ Hiszen olvasta El. Tolsztoj­tól a Háború és békét, nem? (így mondta szó- szermt: — El. Tolsztojtól). TT kezdődött az ismeretségünk. f A fiú egyszerre felkeltette érdeklődése- I met. Nem mindig találkozik az ember ■* olyan katonával, aki az első vonalban könyvet olvas. Azt hittem eleinte, csak azért olvas Loska, hogy az idő gyorsabban múljék. Később azon­ban kiderült, hogy tévedtem. Ugyanis a fiú csodálatosan el tudott mélyedni a könyvekben, szinte művészien terelte el figyelmét a „ma­gokról" és „uborkákról", legtöbbször Rosztov Petyára vagy valami másra gondolt. Es minden, amit összeolvasotf, a fantáziáját mozdította meg. Megfontolt kérdései olykor-olykor engem is zavarba hoztak. Nagyra becsültem a Loska függetlenségét, kételyét, amelyet még olyan írók segítségével sem tudtam eloszlatni, mint Kuprin vagy Tolsz­toj, magamról nem is szólva. Mindig pontosan akarta tudni, hogy ez vagy az az elbeszélés miért íródott, ösztönösen hajlott az erkölcs - bíráskodáshoz. Persze, ettől függetlenül gyere­kesen, érzékenyen és közvetlenül élte át mind­azt, amit a könyvekből olvasott. Amikor például elolvasta a Szeszélyes asszonyt, sokáig nem tért magához. Az a gyanúm, hogy még sírt is, és sajnálkozva neheztelt Csehovra, amiért a hősnőnek olyan nagy szerepet adott, Dimovnak, az okos embernek pedig olyan keve­set. Csak legalább azt leírta volna, hogy mit csinált... Ez mind a németektől kb. fél kilométernyire fekvő húsfeldolgozó üzemben játszódott le, il­letve a húsfeldolgozó üzem raktárában, melyet fáradt, álmos, rosszul sebesült és haldokló emberekkel töltöttek meg. Tizenhét esztendő távlatából most különös irigységgel gondolok Loskára, aki rémes kör­nyezetéből könnyedén ki tudott emelkedni. „Olvasta ezt ... azt? — kérdezi tőlem mindun­talan valaki. Dehogy ... nincs idő ... Régen készülők, de soha nem jutok hozzá". Ö kereszt­befont lábbal ült és olvasott. Néha a vezeték megrongálódott s olyankor megjegyezte magá­nak az oldalszámot, elszaladt a vonalat rendbe­hozni, aztán sietett vissza és az olvasást ott folytatta, ahol abbahagyta. A mi nehéz, kínos és egyhangú életünkben világító fáklyánk lett Loska, akire mindannyian szívesen néztünk. P ontosan már nem tudom mikor, de azt hiszem decemberben helyeztek át ben­nünket kicsit jobbra, a Mamajevov sír­dombok északi oldalára. Nem örültünk a felkerekedésnek. Búcsúznunk kellett az ismert helyektől, Loskának is a „könyvtárá­tól". Valóban övé volt az a könyvtár. Azelőtt valami klubnak lehetett a tulajdona, szétbom­bázva, rombadölve nem kellett senkinek. A fiú­nak nem volt különösebb rendszere az olvasás­ban. Mindenbe kíváncsian belelapozott, ami a kezébe került. Tolsztoj, Csehov (ezekből csu­pán egy-egy kötetet talált), Alexander Belajev, Spanov, valamint rongyos fedőlapok között régi újságok; egyszer Maeterlinck könyvén fogtam, melyet ugyan elolvasott, de nem na­gyon dicsért — közbevetöleg kell megjegyez­nem, hogy a játékokat nem szerette. Vajon olvasmányai közt talált különbséget? Talált. A szomorú, a megható, a „szívhez szóló" dol­gokat szerette leginkább. A gyermekekről és Viktor Nyekraszov: állatokról is örömmel olvasott. (Nagy hatással volt rá a Mumu című mese). De a háborús és szerelmes könyveket nem kedvelte. Nagy meg­lepetésemre még Verne Gyula müvei is hidegen hagyták... El kell árulnom, hogy a háborúig, pontosabban mindaddig, amíg nem jöttünk Sztálingrádba, Loska úgyszólván nem is olva­sott. Szaratov környéki faluban született és hat elemit járt... Amint már említettem, áthelyeztek bennün­ket. Az első zászlóalj parancsnoksága a vasúti töltés alatt elhelyezett betoncsövekben ütött tanyát, nem messze Mamajevov síremlékeitől. Loskán a magány nyomasztó érzése vett erőt. — Hadnagy elvtárs, igazán nincs semmilyen jó könyve? — kérdezte három vagy négy nap­pal az át településünk után. A telefonkészülék mellett ült és szomorúan lapozta a katonai rendszabályzatot. Amikor még Loskának megvolt a könyvtára, nekem is cseppent-koppant a jó könyvekből, amelyeket a romok közül szedtek ki. Áthelye­zésünkkor azonban a könyvek nagyobb részét az utánam következőknek hagytam, magammal mindössze csak négy dargbot hoztam: Usakov „Megerősítő munkák" c. müvét, Gerbanovszkij terepről szóló könyvét, A rézlovagot Alexander Benoit illusztrációival és Hemingway pirosfe­delű elbeszéléskötetét. Az igazat megvallva, ex utóbbi kötetet elloptam. Az a nézet uralkodik, hogy a könyv eltulaj­donítása tulajdonképpen nem is lopás. Nem azonosítom magam ezzel a nézettel. Szerintem a lopás minden esetben lopás, tekin­tet nélkül arra, hogy mit lopnak — ezüstkana­lat, briliánst vagy könyvet.. Bűncselekménynek számít. Én mégis elloptam Hemingwayt. A had-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents