Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-13 / 50. szám

ÖT KÉRDÉS

A kerületi versenyek, ünnepélyek éš fesztiválok a legjobb alkalmat nyújtják a kiértékeléshez. Ilyen kínálkozó alkalom a kerületi énekfesztivál is, hogy értékes ismereteket szerezzünk a karének helyzetéről. Itt beszéltünk A d a m e c Béla karmesterrel is.

— Hogyan jellemezné a különbséget az első és a második kerületi kórusfesztivál között?

— A különbség abban van, hogy az együttesek igényesebbek a dalmű kiválasztásában és a szerzemények helyes felfogásában és feldolgozásában.

— Milyen fejlődést vár az együttesek műsorában?

— Elsősorban igyekezni fogunk, hogy minőségileg javítsuk jelenlegi műsorszámainkat. A kifejezést és éneklést, stb. Az iglói és a kassai járásban két olyan együttes is van, amely keletszlovákiai dalokra specializálja magát. Azok a kórusok, amelyeket vezetek, pontosan megadott dramaturgiai terv szerint dolgoznak. A repertoár ötven százaléka mozgalmi dal, 30 % műdal és 20 % népdal. A jövőben úgy tervezzük, hogy kibővítjük mű- sorszámunkat keletszlovákiai témájú dalokkal.

— Nem vette észre, hogy a kórus-koncertok Iránt csökken az érdeklődés?

— Nem is mondhatnám. Ez teljesen a szervezéstől függ. Ebben az évben például a kassai járás kórusának 27 koncertje volt, és mindegyikre elkelt minden jegy. Az emberek szeretik dalainkat. Természetesen meg kell találnunk a közeledés legmegfelelőbb formáját. A kassai járás tanítóinak énekkara például műsorába iktat költeményeket is. Ez az együttes a jövő évben körülbelül 30 fellépést tervez, ebből

egyet külföldön. A szepességi tanítók énekkara pedig 20 koncertet szervez.

— Mi van a többi együttessel? Ügy fest a helyzet, mintha énekelni csak a tanítók tudnának és akarnának.

— Mi bizonyos mértékig örülünk annak, hogy túlsúlyban vannak a tanítók énekkarai, mert ezeknek a tanítóknak rendszerint a falvakon is megvannak saját énekkaraik. De kívánatos volna, hogy a tanítók e téren végzett munkáját kellőképpen értékeljék. Hiszen ez nagy önfeláldozást követel. Kerületeink minden részéből összejönnek a tanítók, hogy a művészettel foglalkozzanak. Más a munkás- és ifjúsági kórusok kérdése. Alapvető kérdés a karmesterek és a vezetők kiválasztása, a tehetségeket elsősorban a Kelet-Szlovákiai Vasműnél kell felkarolnunk. Fel kell újítani a szép múlttal rendelkező munkáskórusokat: Korompán, Kassán, Rozsnyón és persze másutt is. A munkáskórusok szintén komoly feladat előtt állanak. Fel kell ébreszteni az ifjúságban is az érdeklődést a karének iránt. Ha e kérdésnél tartunk, meg kell említenem a gálszécsi gyermekegyüttest, amely bekerült a Besztercebányán megrendezett össz-szlovákiai versenybe. Szépen dolgozik a pionírok kórusa Poprocson is.

— Elégedétt-e a KNB segít— A KNB, a JNB és a HNB

mindenütt többet törődhetne a dramaturgiai színvonallal. A taíntók énekkarának sokat segítene, ha a HNB és a JNB iskolaügyi osztályai jobban támogatnák erkölcsileg az énekkarokban szereplő önkéntes tagokat. Ennek a jövőben nagyon örülnénk. (tr)

MlTUmUBU

SZEPSIBÖL: A szepsi magyar tannyelvű tizenegyéves középiskola diákjai Arany-estet tartottak. A művelődés háza zsúfolásig megtelt hallgatókkal. Az irodalmi estet Sárszögi Gizella az iskola tanulója nyitotta meg, majd ismertette Arany János életrajzát és munkásságát. Az egyik legsikerültebb műsorszám a Tetemrehívás című Arany ballada dramatizálá- sa volt. Az előadott versek között volt a Velszi bárdok, részletek a Toldi-ból és más versek.

Az irodalmi est jól sikerült. A siker főrészesei: Tamás Gel- lért tanár, Pruszák Zoltánná tanárnő elvtársak voltak, akik a műsort rendezték és a szerepeket betanították. A diákok közül dicséretet érdemel Timko Ferenc, Szabó Ilona, Majláth Tibor, Madarász Mária, Du- najszki Géza, Sóvári Anikó és még sokan mások.

Reméljük, hogy a szepsi tizenegyéves magyar tannyelvű középiskola tanulói több ilyen műsoros irodalmi esttel lepik

majd meg a helybeli dolgozókat.

KASSÄRÖL: A kassai magyar tannyelvű ipariskolában működő irodalmi kör az 1960-as iskolaévben már több előadást rendezett. Az irodalmi kör keretében foglalkoztak két nagy magyar zeneszerző életével, munnkásságával. Liszt Feren- cével és Bartók Béláéval. Az

Yma Sumacot hazájában, Peruban a Nap leányának hívják. Yma Sumac nemrégiben mutatkozott be a moszkvai közönség előtt. Útja a Szovjetunióba természetesen nem volt titkos, az amerikai hivatalok tudomást szerezhettek róla. Nem késlekedtek azonnal akadályokat gördíteni az utazás elé. A „megtisztelő feladatot“ most az adóhivatal vállalta. Lehetetlen összegű adóhátralékot vélt fellelni kaliforniai házuk és kertjük után. Ez egyenlő volt a ház elkobzásával...

Az USA szorgalmas üldözés után elűzte ezt az énekesnőt, akinek hangját az egész világon csodálják. Yma Sumac és férje most három hőnapot töltenek a Szovjetunióban és a vendégszereplés után visszatérnek hazájukba, Peruba. „A

korlátlan lehetőségek országa“ a nép szívéhez szóló művészetnek nem adott érvényesülési lehetőséget. Nyolc év alatt egyetlen nyilvános hangversenyt sem engedélyezett Yma Sumacnak. Egy azonban sikerült az USA külügyminisztériumának: Bebizonyította, hogy még a Nap leányának is tud gondot okozni.

A Plüsskanapé

A szlovákiai tájszínházak legfiatalabbja, a nagyszombat^ helyes kultúrpolitikát igyekszik folytatni. Műsorába több kor* szerű darabot iktatott. Rudolf Debnárik Aranykoszorúja után, mely az EFSZ-ek problémáival foglalkozott, most bemutatta Ľubomír Smrčok kilenc képből álló Plüsskanapé című játékát. Az új darab az eltévelyedett munkásigazgató tragédiáját dolgozza fel, akit félrevezetett a burzsoá szalonok plüsskanapéja, s egy kiebrudalt ügyvéd káios befolyása letérített a szocialista káder igaz útjáról.

A darab nem mindennapi sajtóvisszhangot váltott ki. A darabban van sok alapvető negatívum, főként néhány irreális típus. Nem valószínű például, hogy a JNB alelnöknője nem venné észre a családi élet nem szocialista módját. Az igaz, hogy gyakran a fényben kevéssé látszanak az árnyoldalak, de az ilyen nagymérvű elfordulást, ilyen magas politikai funkció képviselője (ha helyi viszonylatban is) alig nézhetett eL Kevésbé valószínű az is, hogjy a volt ügyvéd csupán dacból és azért menjen utcát seperni, mert nem vették fel az ügyvédi munkaközösségbe, amikor más elhelyezkedési lehetősége 1« van.

Nem szabad azonban a darabban csupán a negatívumokat meglátni, mert a darabnak van kimondottan jó oldala is. A kritikai meglátás a finoman gyógyító szatíra feltárja társadalmi életünkben az itt-ott még felbukkanó ferdeségeket. Jő! sikerült a munkásigazgató karrierista nejének figurája, aki apósát ösztökélte a hibás lépésekre, de ugyanakkor ő szólalt fel először az üzemi gyűlésen azért, hogy mentse magát, és megtartsa pozícióját. Az ilyen rafinált csörtető karrierista típusnak nincs mit keresnie a szocialista társadalomban. Találó a burzsoá elemek megfestése is, akik kifelé a jó szocialista embert mutatják, befelé azonban a saját burzsoá életüket élik továbbb. Sikerült a fiatalok rajza is, akik a szülők helytelen nevelése folytán zsákutcába kerültek, de új életet kezdenek, amikor saját útjukra léphettek ki.

A nagyszombati színház igyekezett a darabból kihozni, amit lehetett. Jó volt Juraj Svoboda rendezése, Tibor Andrašovan zenéje és Jozef Vecsei-Valentín díszletei. Sok értékes színészi alakítást is láthattunk, ilyen volt például Hufel munkásigaz- gatőja, Ľudevít Grešo volt ügyvédje, Zsófia Martišová ügyvédnője. Jó volt a munkásigazgató lányának szerepében Viera Stepová, a fiatalok szerepében Jozefina Karolová és Milan Kiss.

MÄRTONVÖLGYI LÁSZLÓ

Láttam a Ballada a katonáról-t

egyik irodalmi esten ismertették Mark Twain életét és műveit is. Ünnepi estet rendeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére Is.

Legutóbbi' összejövetelükön Július Fučíkról, J A. Komens- kýrôl és a nemzetközi diáknapról emlékeztek meg. Az irodalmi kör vezetősége tervbe vette kiváló hazai és külföldi szobrászok és festők életének és munkásságának méltatását is.

JOSEF HOLA:

A Vörös téren

Körülöttem, az esti ködben, fény sokszorozva

ragyog Moszkva. pl

Hull a hó, víg rajokba röppen,

Lenint vigyázza lágy hullása.

öt őrzi minden, mindenhol, lljics szívének ütemére

lendíti Ili

lépteit

a kor.

(KÁNYÁDl SÁNDOR fordítása) iji

yEiffiiHHHnHFűEiSffiWiiKHiiiHiiiíBHiiicicHHiiiiHiriiiHmiiiiiiiiiiiHHm'.'

TT'hüvösödő, esős-szeles őszi

*-J napok egyikén moziban voltam. Láttam a Balladát a katonáról, Grigorij Csuhráj rendező filmjét, amely a nemzetközi fesztiválok trófeáival ékesítve került filmszínházaink vásznaira, s amelyről már oly sokat olvastam, hallottam. Láttam egy történetet, egy életsorsot, a fiatal tizenkilencéves Aljoska történetét.

Míg néztem a vásznon a történetet, úgy tűnt, mintha én is részese lennék az eseményeknek: mintha már valahol találkoztam volna Sura ártatlan, tiszta őzike-szemeivel, csermelyként csobogó, csacsogó kacajával, mintha kezeimen éreztem volna a fiától búcsúzó anya égő könnyeit, s mintha régi jó ismerősöm lenne a vézna, kamaszosan félszeg Aljoska, aki most valahol idegen földön nyugszik s talán éppen vörös- nyakkendós pionírok öntözik sírján a virágot. S felocsúdtam egy pillanatra, hogy megcsodáljam a művészet nagyságát, a költészetet, az alkotást, melynek története oly szép és szomorú: csöndes-ábrándosán, halkan zsongó, mint a susogó, fehér orosz nyirfaerdők, tiszta, mint Sura ártatlan szemei, s őszinte, mélyen emberi és igaz.

Míg pergett a film, a zsúfolásig megtelt nézőtér szinte áhítatos csendben figyelte az eseményeket. Mögöttem idősebb nénikék ültek, ajkukról néha leheletnyi sóhajtást véltem hallani. Köröttem mindenütt fiatalok: jobbra egy csinos, fiatal lány, mellette szőke, rövidre nyírt hajú katona. A fiú elsőéves lehetett: akár a filmbeli Aljoska, ö se régen kezdhette a borotválkozást. A lány tizen- hétéves-forma volt, egyszerű, fehérgalléros, kockás blúzban. Ahogy lopva rápillantottam, némi hasonlóságot fedeztem fel közte és Zsanna Prohorenko, a filmbeli Sura közt. Szép, hosszú hajával, világra-csodálkozó tágranyílt szemével, szájából elövillanó fehér egérke- fogaival nagyon hasonlítottak egymásra. Talán első találkozásuk lehetett a katonával: kezük bátortalanul, tétován motozott a térdükre helyezett kabáton, sapkán, míg végül egymásba kulcsolódtak ujjaik. Amikor

felgyűlt a villany, a lány szemében két piciny könnycsepp fénylett, mint két sugárzó csil- lagocska. Majd a fiú feladta a lány kék kabátját, s míg kiléptek előttem az éjszakába, arra gondoltam: Aljoska s a többi névtelen ifjú hős értük is, az ő boldogságukért is áldozta életét, hogy ők ma így kézenfogva, merész álmokat szőve kószálhassanak, szerelmesen, boldogan, s gyilkos háború miatt ne kelljen soha többé válniuk. Utánuk néztem s a szívemet valami meleg, tavaszi, áramlat járta át, míg összesí- müló alakjukat elnyelte a december szürke, ködös éjjele.

KULCSÁR TIBOR

Hokuszái

A Béke-Világtanács kezdeményezésére világszerte megemlékeznek ez év őszén Kacuszika Hokuszái, a nagy japán festő születésének 200-lk évfordulójáról. A japán művész alkotói hagyatéka szinte felmérhetetlen. Kedvelt műfaja a grafika, kivált a színes fametszet volt, de ezenkívül a japán művészetnek szinte minden „demokratikus“ ágát művelte: szurimonó-t (képes levelezőlapot) festett, könyveket illusztrált, s mindezeken túl nagyszerű verseket, elbeszéléseket, humoros történeteket irt. Munkássága a Tokugava-kori új művészeti irány, az úgynevezett Ukiyo-e kiteljesedése volt. Az Ukiyo-e a kínai művészetben gyökerező, hagyományos, tartalmilag feudális japán művészeti iskolákkal szembefordulva a kultúra minden területén a városi demokrácia, az erősödő „harmadik rend“ Ízlését vitte diadalra. Művészetének elismert csúcsát a 36 lapból álló Fuzsijama-sorozat alkotja, amelyben alkalmazta is az európai vonalperspektívát, s a japán fametszet számára teljesen szokatlan átmeneti tónusokat. Sírfeliratának szavaival: a „jeles művész, becsületes ember“ 89 éves korában, alkotóerejének teljében halt meg. Közvetlenül halála előtt kelt híressé vált mondása* „Ha az egek 10 vagy akár csak 5 évet adnak még élnem, végre nagy művész leszek — képeimen minden vonal és pont élni fog“.

Gondolatok m műzeumban

PÉTERFY GYULA:

Akkor még Hosszú utcának hívták a mai Leningrád utcát, a város falairól és bástyáiról őrszemek figyelték az utakat, a városi tanács irányította korlátlan hatalommal 1 Bratislava életét és a városi könyvek és feljegyzések latinul vagy szálkás, gőt betűkkel örökítettek meg egy-egy eseményt. 1346- ot írtak. Itália kék ege alatt az öregedő Francesco Petrarca írta szonettjeit, a cseh királyok trónján első Károly ült, az emberiség előtt a Föld 80 százaléka még ismeretlen volt és valahonnan elindult a pestisepidémia, amely Európa lakosainak egy negyedét elpusztította. Ezerháromszáznegyvenhatot írtak. Ma már nem tudjuk pontosan megállapítani, hogy a Hosszú utca melyik pontján és az ezerháromszáznegyven- hatodik esztendő melyik napján nyílt meg az első bratislavai nyilvános gyógyszertár: „A vörös rák“.

Prága után, amely 1287-től rendelkezett nyilvános gyógyszertárral, Bratislava is szakított az ördögűzők, mágusok, ráimádkozó kuruzslók kontár csapatával.

Ámbár a szegénység továbbra is igénybe vette őket, mert az igazgyöngyporból, rókatüdőből és egérmájből készült orvosságokat súlyos arannyal kellett megfizetni.

A Vörös rák azonban állt hosszú évszázadokon át é9 kb. kétszáz évvel ezelőtt költözött be a Mihály-kapu előtt álló sarokházba.

1954-ben határozták el a farmácia szakemberei és tudósai, hogy megalakítják a Szlovák Gyógyszerészeti Múzeumot és összegyűjtik a szlovákiai gyógyszerészet fejlődésére vonatkozó tárgyi és írásos bizonyítékokat. A munka megindult, az állam adott pénzt, az adaptációt végző munkások adták az erőt és a szorgalmat, a tudósok pedig a gyűjtők rajongó szere- tetével kutatták az anyagot.

És most, amikor néhány hét múlva a múzeum megnyitja

1

kapuit, nagy szeretettel gondolnak a királyhelmeci magiszterre: Szenei elvtársra és a nyolcvan esztendős özvegy B a r s i Máriára, aki Banská Štiavnicán él. Szenei magiszter és az édes-ősz Barsi Mária néni a legnagyobb örömmel adták át a múzeumnak értékes szakgyűjteményüket és számukra elegendő jutalmat jelentett az. hogy hozzájárulhattak a farmácia hazai múltjának dokumentálásához. A tudósok és a tudományos szervek eddig 3508 kiállítási tárgyat és több mint ezer kötet könyvet gyűjtöttek össze a Múzeum számára.

A kétszáz esztendős épület falain érezni, hogy építője már szabadulni akart a barokk buja fojtogatásáből és stílusirányzata a megújuló klasszicizmus higgadt nyugalmára törekedett. Az öreg falak között helyezik el a kiállítási anyagot, amely nemcsak a farmácia hazai fejlődését mutatja be, hanem Hipokrates, Galenos, Avicenna és Paracelsus tuaományos

munkássága mellett megismerteti a látogatót a római farma- copolák és a házaló circuitore- sek tevékenységével is.

Méregkeverő üvegcsék, lombikok, színes fiolák, zúzóedények és patikacégérek mellett a múltat kutató ember örömével szemléltem az 1644-ben megjelent első szlovák gyógyszerkönyvet, a régen porló orvosok által írt vények sárgult lapjait, a fóliánsok, különösen metszett latin betűit — évszázadok megmaradt, megőrzött híreit.

A kertben, a régi töredezett városfal téglái meséltek a múltról és a szomszédos ház egyik csontszínű függönnyel takart ablaka mögött valami ismeretlen álmodozó Schubert a-moll szonátáját játszotta a zongorán. A múlt és jelen zenéje lüktetett a vén falak között és a krónikás egy élménynyel gazdagabban hallgatta a dallamot.

.. : A

jf. vü.i-'j»