Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-13 / 50. szám

* MÓRICZ ZS1GM0ND: /Qz a félelmes harmadik KULTURÁLIS HÍREK A z öregasszony összerez­** zent a csengetésre. Sietve ment ajtót nyitni. Csakugyan a menye érkezett Kutatva nézett az arcába, dt nem látott rajta semmit. Adél- ka rosszkedvű volt, mint ren­desen. — Éhes vagy fiam? — Nem vagyok. Monátan már, hogy én nem vagyok éhes Mama mindig úgy néz rám mintha éhenhalnék. — Fiam, nem is tudom, mit élsz. Én csak azt látom, hogi idehaza nem eszel semmit. — Eszem odabent. Húsz filléi a reggeli, ötven fillér az ebéd három tál étel, és tíz fillérért eszem uzsonnát. Nyolcvan filléi s akkorára dagadok, mint égi luftballon. És maga még itthor is tömne. Azt nem mondta meg, hogi reggelire csak egy zsömlét szo­kott enni, uzsonnára semmit s ebédre is a kisebédet, a har­mincfillérest, azzal, hogy húst nem szabad ennie. így is negy­vennyolc fillérbe kerül egynap kosztja, az egy hónapban fel­megy tizenkét-tizenöt pengőre mert néha vagy egy zsömlével vagy egy kis cukorral megtold­ja. így tesz a többi kiszolgáló- lány is az áruházban. Már, ak tisztességes és nem másnál a barátságán élősködik. Nagyor kicsiny a fizetés, egy hónapbar sem megy fel többre huszon­egy-huszonkét pengőnél. A nyolcvanfilléres napi koszt k se telne belőle. És az ura mun­kanélküli és már két hete ai egész lábát lejárja s nem tűi hazahozni egy vasat sem. Közben levetkezett és lefe­küdt az ágyba. Ez egy luxus amit megengedhet magának hogy amint hazajön, azonna lefekszik. El is alszik, csak ak­kor ébred fel, mikor Viktot hazajön. — Mi van? — Semmi. A mama félénken nézi őket mint egy kis szürke egérke és óvatosan kisomfordál és behoz egy lábasban hideg krumpli- paprikást. Szó nélkül odatesz a fia elé. — Ez mi? — Főztem, fiam. A tanárék- nál voltam bent takarítani. A fiatalember hozzáfog enni. Nem bír ellenállni, sokkal töb­bet eszik, mint amennyit illik, de éhes. Egész nap nem evett, csak három zsemlét. Mikor jóllakott, odamegy a feleségéhez s a paplanon ke­resztül megsimogatja. — Nincs semmi? Az asszonyka halkan s ret­tegve mondja: — A Blitz nagyon megnézett. — Szólott? — Azt mondta: mi az, kis­asszony, maga nem bír mozog­ni? — No és? — Hát erre felfutottam a létrára, mint a mókus és csak voltak, hpgy se beszélni, se megnyugodni nem tudtak. Ha az áruházban észreveszik, hogy Adélka már ennyire előrehala­dott stádiumban van, föltétle­nül elbocsátják. A tél pedig egy kárpitosnak nem ad munkát. Már felélték, ami kevés félre­tett pénzük volt s képtelenek új pénzt szerezni. Igaz, Adélka többet hazahozni nem tud, csak néha egy-két pengőt adhat az urának, de ha kiesik, akkor az ő kosztjáról is gondoskodni kell. — Mondtam, hogy eredj el az orvoshoz. A fiatalasszony hallgatott. Az orvos pénzbe kerül. S akkor kezdődött a tél, az ura akkor esett ki mindenből. És ő nem • Olaszország lakosságának száma szeptember végi adatok szerint 51 051 000. • Csehszlovák és tjiagyar ifjúsági könyvkiadási szakem­berek múlt szerdán baráti ta­lálkozót rendeztek a budapesti Csehszlovák Kultúrában. • A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének Petőfi kutatócso­portja legutóbbi munkaérte-, kezletén vitát rendezett Petőfi szülőhelyének kérdéséről. A megbeszélés részvevői általá­ban arra az álláspontra jutot­tak, hogy Petőfi Sándor szülei a költő születésének idején bi­zonyíthatóan Kiskőrösön lak­tak. Semmi ok sincsen tehát arra, hogy megváltoztassák a közfelfogásba is teljesen át­ment véleményt: Petőfi Kiskő­rösön született. A kutatócso­port természetesen ezentúl is szívesen fogad és megvizsgál minden eddig nem ismert ada­tot, amely Petőfi Sándor szüle­tésének körülményeire vonat­kozik. • Nehru miniszterelnök Üj Delhiben megnyitotta a Lev Tolsztoj napokat. Az indiai iro­dalmi élet legkiválóbb képvise­lői előadásokat tartanak a nagy orosz íróról. © Szergej Prokofjev szüle- ősének 70. évfordulója alkal- nából szimfonikus hangver- ;eny-sorozat kezdődik a szöv­et fővárosban. Andrej Bagar nemzeti művész és Hana Meličková érdemes művésznő Ivan Bukovčan új vígjátékának próbája közben. Hosszú évek vágya... úgy adogattam neki lefelé a dobozokat. De dzt hiszem, nagyon 'megnézett. A fiatalember ijedten kapta fel a kezét: — Mozog? — De még hogy! Rúg. — lói nézünk ki. Mély gondba merülve hall­gattak. Az öregasszony figyelt és lesett minden szót. Megér­tette őket, pedig süket volt. A szeméhez emelte a zsebken­dőjét és kiment a pici konyhá­ba, s többet nem is jött be. A fiatalok nem tudtak el­aludni. Olyan aggodalomban Rádió BRATISLAVA I. Kedd: 10.05 Iskolásoknak 10.40 Népdalok 11.00 Egy par­tizán emlékeiből 11.20 Zene mellett 13.10 Katonai együtte­sek műsora 15.00 Orosz szerzők művei 17.30 Fiatalok világa 18.00 Ifjúsági stúdió 20.00 Víg­játék. Szerda: 10.35 Váratlan találkozás 11.00 Asszonyoknál 12.40 Filmzene 15.00 Beszéljünl helyesen 15.30 Ifjúsági együt tesek műsora 17.00 Kívánság hangverseny 18.00 Orvosi ta nácsadó 20.00 Szocialista mun kabrigádoknak játszunk 20.31 Scsipacsev verseiből Csütörtök 11.00 Oj könyvek 12.40 Táncze ne 13.10 Népi muzsika 16.1 Táncoljunk 17.00 Barátaink ze nei életéből 17.30 Pionírok fél órája 18.00 Kívánsághangver seny 20.00 Hajnal előtti sötét ség — rádiójáték Péntek: 10.01 Azt kérditek, ki vagyok? 11.0' Szülők iskolája 13.35 Külföld melódiák 15.00 Beszéljünk he lyesen 15.05 Iskolásoknak 16.1; Vidáman 17.30 Pionírok műsor; 18.00 Kívánsághangversen; 20.30 Négyen egy faluból 21.0 Rádió népi egyeteme Szombat 10.35 Tarka műsor 12.40 A operaéneklés mesterei 13.1 Vidám hétvége 14.00 Pioníro! délutánja 14.25 Barunka - Zápotocký elvtárs könyve nyo mán 17.00 Szombati mulatsá 17.40 Ifjú utazók klubja 18.0 Oj idők kultúrája 20.00 A fal nevet 21.30 Tánczene Vasárnap 9.00 Katonáink életéből 9.3 Népdalok 10.00 Mark Twain-r emlékezünk 10.50 Élőszóv; 13.00 Falusi vasárnap 16.30 Va sárnapi öröm 17.00 Irodalomrť a fiataloknak 18.50 Zenés nap tát 20.00 Melódiák. TELEVÍZIÓ — BRATISLAVA Kedd: 19.30 Tudjátok, hogy... — tudományos film. 20.20 Tár colni tanulunk 21.00 Fiatalé műsora Szerda: 17.30 Legk: sebbjeinknek 18.05 Az emb< — a szépség alkotója 19.: Operettközvetítés Csütörtöl 20.00 Befejezetlen regény • szovjet film. Péntek: 17.Í Kihullt a kezekből a véres szurony, rongyos köpenyben szakállas katonák Jöttek fáradtan, mint öreg emberek: tartalék töltényüket is eldobták. Hosszú évek vágy szította csókok csattantak, kézfogás, gyöngéd ölelések, Síró gyerekhangok, szakállal, bajusszal régnemlátott apjuk nem ismerték meg. Gyermekeknek 19.30 A szövet­kezeti klubban 20.15 Hetet egy este — verseny. Szombat: 18.00 A fehér hegyek tükrében 20.00 Egész Kijev velünk énekelt 21.30 Thompson őrnagy fel­jegyzéseiből Vasárnap: 10.00 Cseh film 19.40 Utolsó vissza­térés — szlovák film. BUDAPEST - KOSSUTH RÄDIÖ Kedd: 10.10 Lányok, asszo­nyok 12.10 Operettrészletek 13.00 Gazdatanfolyam 13.20 Dallal, tánccal 13.40 Nem bo­szorkányság technika 14.15 Ze­nés találkozó 15.10 Egy falu — egy nóta 18.20 Levélféle Móricz Zsigmondhoz - Ady verse 18.27 Magyar nőtaest 20.30 Lót és a többiek Szerda: 10.45 Szíve­sen hallgattuk 14.00 Mindenki kedvére 15.10 Lakodalom után — ifjúsági rádiójáték 17.15 Szív küldi 19.25 Népdalcsokor 20.30 Tánciskola Csütörtök: 9.00 Me­sélő városok — Prága 12.20 Magyar nóták 13.50 Ezüst mese 15.30 A holnap küldöttei 15.50 Egy falu — egy nóta 17.50 Lányok, asszonyok 18.05 Szív küldi 18.35 Ifjú figyelő 18.55 Amerikai Elektra — drámai trilógia Péntek: 11.00 Gyári sziréna 12.10 Táncmelódiák 13.20 Operettrészletek 13.45 Gazdaszemmel 15.30 Beszélge­tés külföldön járt fiatalokkal 15.50 Szív küldi 19.00 Puccini: Bohémélet — opera. Szombat: 10.10 Suttog a fenyves 12.10 Népi muzsika 12.50 Mit olvas­sunk 13.05 Szív küldi 19.05 A Szabó-család 20.30 Hamlet a mellényzsebben Vasárnap: 9.45 Édes anyanyelvűnk 9.50 Kálmán Imre operettjeiből 13.05 Magyar nóták 14.00 Szív küldi 17 45 Kincses Kalendá­rium 20.20 Népdal-est. TELEVÍZIÓ — BUDAPEST Kedd: 18.00 A szánkó — film Móra Ferenc nyomán 19.0í Álarcosbál — opera Csütörtök: 19.20 Karácsonyi ajándékok 20.20 Apák és fiúk — film Szombat: 20.00 Idegen utcábar — televíziós játék 21.30 Komé­diások - balett Vasárnap: 19.5C Ellopták a villamost — olass filmvígjáték. is mert. Nem úgy nevelték ott­hon. Még beszélni sem tudott a dologról. Most is csak sírt, s mikor jól kisírta magát, da­cosan összeszorította a fogait és hallgatott. M ásnap reggel a megszo­kott időben csinosan, lányosán felöltözött és elment. Az ura valami aggodalmat ér­zett és elkísérte az áruházig, ló három kilométert kellett menniük a városon végig. Az utcán sokan jártak, a villamo­sok üresek voltaié. Mindenki gyalog igyekezett a munkahe­lyére. Csak úgy mentek egymás mellett, anélkül, hogy megérin­tették volna egymást. Mintha valami eltaszította volna őket egymástól. Mint valami villa- *mos feszültség, csak úgy len­gedeztek egymás testétől el s mégis egybe voltak fűzve. Az áryház előtt a fiatalember rámosolyodott a kis feleségére: — No, szervusz. Sok szeren­csét! Adélka is elmosolyodott. — No, nézz meg, hát látszik valami ? — Nem, semmi, csak bátran... De azért egyél. — Még mit! Az asszonyka, mint egy kis hősnő libbent be az éppen ki­nyitott bejáraton. Az ura meg­fordult s néhány lépés múlva visszanézett. Valami nyugtala­nította. Mintha Blitz urat látta volna az ajtóban. Már nem látta, de azért ott maradt a közelben. Nem bírt elmenni. Egyre nagyobb nyug­talanság volt benne. Nem tudta volna megmondani, mért, de úgy érezte, most dől el az élet. Nézte ezeket a nagy kőházakat, dühvei és gyűlölettel. Mennyi ház és mennyi ember és milyen Előkerült a rozsdás kapa, kasza, vidáman nyerített a ló az ólba’, A kiskertekben szépen mosolyogva bíbor szirmait nyitotta a rózsa. Valahogy így kezdődött nálunk a béke. Erőnk rügyezni kezdett és kisarjadt. Vágyainkat fénnyel és friss harmattal tápálta egünk vén vándora a: Nap. Álmaink fénybokrai kigyúltak, és felitták elhullt könnyeink árját: Tűzikék, pipacsok égő szirmai és a sárguló dús gabona táblák. Békés nyájak legelésztek rétjeinken, _ hallottam gyáraink kezdő moraját. Ügy toppannál be hozzánk, mint várva-várt vendég, megtisztult orcáddal: Szabadság. TÖRÖK ELEMÉR Patak partján Már alkonyodon, hogy kijöttünk, s míg néztem égő két szemedet, mely mint a rőzseláng melenget: milliárd csillag gyűlt fölöttünk. t Mennyi bú gyötört már bennünket, és ma ez mind a múlt árnya csak, szerelmünk oly, mint kristály patak, s fitymáló balsors már nem űzhet. Szívünkre emlék álmok szállnak, mint alkonyaikor lenge árnyak a tájra, s ó, nézd, hogy mosolyog le ránk a hold, és mily boldogok vagyunk, boldogabb csak az lehet, aki tőlünk is jobban szeret. Nyugatnémet történelemtanítás „Hitler jó ember volt, de az SS felbujtatta őt”. A következő idézet egy másik iskolai dolgozatból: „Hitler szövetségi elnök volt. Megölette a zsidókat és az ösz- szes holttesteket betaszította egy nagy verembe”. Ehhez és hasonló szemléletet eláruló iskolai dolgozatok elol­vasása után a Münchenben megjelenő „Kultúr“ című fo­lyóirat munkatársa utána járt: hogyan és mire tanítják ma Nyugat-Németországban a ta­nuló ifjúságot? Áttanulmá­nyozta az új tankönyveket, s utána beszámolt kutatásairól: Cikkének címe: Német kor­történet az iskolákban és a nyilvánosságban ... Az alábbiakban idézzük a cikk figyelmét érdemlő részleleteit. A Klett-Verlag által kiadott hivatalos tankönyv Mussolini dicsérete után például ezt ta­nítja Hitlerről: „A III. Birodalomba egyesí­tette az összes németeket. Csak az számított igazi németnek, aki párttag volt. Valamennyi gyermek a párté volt, a Führe- ré, és a Hitler-Ifjúságé. Aki1 szemben állt a párttal, azt ár­talmatlanná tették“. A cikkíró is megállapítja, hogy az „ártalmatlanná“ na­gyon is absztrakt kifejezés. A történelemkönyv a Nürn­bergi Nemzetközi Bíróság íté­leteiről ezt írja: „A hadsereg vezetői, az SS-parancsnokok a párt irányító tisztviselői há­borús bűnösöknek számítottak“. Ugyanez a tankönyvkiadó a magasabb fokozatú iskolai osztályba került diákok törté­nelemkönyvében két tacitusi tömörségű sorban magyarázza meg, mi volt az SS: „Az SS alá rendelték a kon­centrációs táborokat. Az SS- állam a nemzet valamennyi élettevékenységét behálózta“. A Diester-Verlag által kia­dott tankönyv szerzője félre­érthetetlenül magyarázza a nürnbergi ítéleteket: „A bíró­ságok működéséhez teljes egé­szében hiányzott a nemzetközi jogi alap. A győztesek egysze- mélyben törvényhozók is vol­tak: vádlók és bírák. Az, ami a politikai élet legszélesebb körbe volt tisztogatási akcióját, az úgynevezett „nácitianítást“ (Entnazifizierung) kellett vol­na szolgálnia — a teljesen ár­tatlanok millióit sújtotta“. Hasonló szellemben ír egy másik történelemkönyv a spa­nyol polgárháborúról. A müncheni folyóirat cikk­írója a tankönyvek áttanulmá­nyozása után dr. Rüding'erhez, a bajor kultuszkormányzat tör­ténelemoktatási referenséhez fordult, hogy magyarázatot kérjen arra: mi az oka annak, hogy a Tanítás a história egyes eseményeivel és tényeivel kap­csolatban „függetlenedett a valóságtól“. Dr. Püdinger egyebek között így válaszolt: „Minden attól függ, hogyan tanítja a tanító az anyagot. Teljes bizalmam a pedagógu­soké . . Egyébként helytelen dolog azt követelni a tanítók­tól, hogy negatív értelemben beszéljenek a III. Birodalom­ról“. Az irodalomtanítás területén hasonló jelenségeket talált a riporter. Az olvasókönyvek­ben náci-írók szemelvényei tananyagként szerepelnek. Ennek a közoktatási prog­ramnak a következménye, hogy végül is a kisiskolás kacskarin­gózó írással papírra veti: „Hitler jó ember volt, de az SS felbújtotta őt“. így igyekeznek a náci peda­gógusok kiforgatni a történel­met Nyugat-Németországbaa. © Brecht Rettegés és nyo­morúság a Harmadik Biroda­lomban című művét nem szabad többé nyugat-berlini iskolában előadni. Néhány héttel ezelőtt az egyik iskola három estén át játszotta ezt a Brecht-művet, de ekkor közbelépett a nyugat­berlini szenátus és betiltotta a további előadásokat. Hivata­losan pedagógiai okokra hivat­kozott, mondván, hogy a próbák és az újabb előadások „túlter­helést“ jelentenek a diákoknak. Valójában azonban a szenátus fél Brecht eszméinek elterje­désétől Nyugat-Németország- ban. ✓ nagy tél! Itt kell megfagyni a télben, mint a farkasnak az erdőben. De a farkas nősténye kiszülhéti a kölykét, senki nem szól bele, s mi lesz evvel a sze­gény kis asszonnyal?... Jött, ment, le s fel, egyre sebesebben, s már nem látott senkit, csak a maga belsejében villámló dühöket és bánatokat. Oly ideges volt, hogy már gon­dolkodni sem bírt. — De mit is kínozzák any- nyit? — mondta hangosan, s egészen biztos volt benne, hogy Adélka nincs a pultja mellett, hanem valahol bent, valamelyik irodában áll és várja a sorsát. S ebben a pillanatban megje­lent az áruház előtt egy sápadt és szédülő fiatal nő: alig is­merte meg a feleségét. — No, mi az? Az asszonyka vállat vont. —lói megvárattak, akkor az orvosuk megvizsgált és azt mondta, hetedik hónap. — Elküldték? Az asszony elébe nyújtotta a tenyerét. — Negyven pengőt adtak. Tj'zzel elindultak előre az utcán a sok nép közt. Ügy érezték, mintha elvágta volna valami félelmetes hata­lom a köldökzsinórt, ami össze­kötötte eddig őket az élettel.

Next

/
Thumbnails
Contents