Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-13 / 50. szám

rí < Miért vállalták ? Asztalosné, háromgyerme­kes családanya, ö tartott ki ] egyedül az első jelentkezők kö- 1 zül: — Én meg- j szoktam, hogy j elvégzem a j rámbízott mun­kát, az istállót f meg sehogy sem ŕ hagyhattam ott, j hiszen önként mentem oda. CSETÖ JÁNOS £ A Keletszlovákiai Kohómű felépítése az egész ország ^ ügye. Az ifjúság soraiból mind többen jelentkeznek az k építkezésbe. Persze, a jövendő szakmunkások kiképzése 's Ö hosszabb időt vesz igénybe, ezért a tanulni vágyó fiata- S g lókat különböző üzemekbe küldik, ahol elsajátítják Tf a szükséges szakképzettséget. A vítkovicei K. Gottwald g w Vasműben több, mint 300 fiú tanul. Mindannyian Kelet- 5 Szlovákiából valók, s ők lesznek majd az új kohómű % szakmunkásai. Képünkön a forgácsolók csoportját látjuk 8 Opavská Alž­beta: Csehor­országban dol­gozott, ahol megismerte a fejőgépek elő­nyét: — Hogy őszinte legyek, még most sem értem, . hogy miért nem akar valaki géppel fejni. Losonci Ilon­ka: Erzsi jó barátnőm, ő hí­vott. A többi fejők eljárnak megnézni, ho­gyan működnek a gépek. Bizo­nyára ők is egy­szer megunják a kézzel való fejest. Roinyík Er­zsébet: — Fo­gadni mernék, hogy aki meg­tanulja a gépek kezelését. so­hasem akar töb­bé kézzel fejni. Én jól érzem a különbséget a kézi és a gépi fejes között, Wert már eze­lőtt is fejtem kézzel. Segítenek a tamilok A losonci K. Gottwaldj ! építészeti ipariskola tanulói j Iaz utóbbi időben szép ered-j [ menyeket értek el iskolán j I kívüli tevékenységben. Fel- I ajánlották, hogy ötezer j I munkaórát ledolgoznak a) • városszépítési akció kereté- j I ben és a munkáért semmi- í i féle ellenszolgáltatást nemi I kérnek. Városunk vezetősé- ) ige a csónakázó mögötti j (mozi nyári munkálatainak j J befejezését bízta a tanulók­1 ra. Az ipariskola tanulói ez I i ideig háromezer munkaórát 1 i dolgoztak le az építkezésen, i ! A még hátralévő kétezer J I munkaórát szintén itt dol-j I gozzák le, és vállalták, hogy^ 11981. május 1-ig a megkez- I dett munkát befejezik. Az iskola negyedik osztá- j > Iya szlovák és magyar tágo- 5 I zatának tanulói járásunk 46} »községében vesznek részt j I a talajjavító munkálatokban, j I Az osztály tanulói egyénen- j * ként 40 munkaóra ledolgo- ! zását vállalták, így a negye­dikesek még az idén 2720 S brigádórát dolgoznak le / » a meliorációs munkálatok- f I ban. SÖLYOM LÁSZLÓj VÁLLALÁSUNKAT TELJESÍTETTÜK A nagykaposi mezőgazda-] [ sági technikum CSISZ-tagjai i I kétezer munkaóra ledolgo- ] zását vállalták az ősz folya- I mán. Felajánlásukat gyorsan i [teljesítették, sőt, a NOSZé] i tiszteletére vállalt további i ezer munkaórát is ledolgož- ták. Vállalásukat már 500 j 1 munkaórával túlteljesítet- j I ték. Mivel iskolánk ez évben) , jött át Leleszről Nagyka- posra, így az iskola lcörnyé- (kének szépítésénél, a parko- ] i sítási munkálatoknál a ta-i nulók egyénenként 48 órát [ j dolgoztak. Ezt a munkát ( i még tovább folytatjuk, mert] ] azt akarjuk, hogy iskolánk ( i környéke igazán szép, kelle­mes legyen. BOTH FRIGYES] gáról beszél, — ettől sokkal szerényebb, — a szövetkezet útját vázolja, ecseteli szavak­kal, igen tárgyilagosan. Termé­szetes jelenségnek tartja a megtörténteket, hasonló esetek szerinte mind gyakrabban for­dulnak majd elő. Amint így szavait hallgatom, azt is hihetnem, hogy ó csak szemlélője volt az egész „ügy­nek", nem tulajdonít magának érdemeket. Persze, amikor fel­fedezte a raktárban porosodó fejőgépeket, ő sem beszélt ilyen higgadtan. — Hogy mit gondoltam? Azt nehéz volna így szavakba ön­teni. Állítólag tíz éve pihentek ott a gépek, száműzte őket a közönyösség, a „maradjon minden a régiben" szellem. Zdenek Holub, a naszvadi szövetkezet zootechnikusa nem bírta magába fojtani a kese­rűséget, egyre csak azon töp­rengett, mi lesz, ha megtudja a környék: Naszvadon mérnök a zootechnikus és a raktárban tartják a fejőgépeket. — Itt gyorsan kell cseleked­ni. Az elnök, Kelemen elvtárs osztozott véleményükben, de azért megjegyezte: nem szabad fejjel ugrani a falnak. Abban egyeztek meg, hogy embereket kell keresni, akik vállalják a fejést. Futottak a hetek, eredmény­telennek látszott az agitálás. Hiába mondogatta a fiatal zoo­technikus, hogy a gép könnyíti a munkát, előnyösebb, az em­berek egy ideig vitatkoztak vele, de később már ezt sem tették, csak hallgattak. Az el­nöknek megmondták kereken: ők géppel nem fejnek. Nem kí­nozzák az állatokat. A szövetkezet vezetősége vi­szont nem engedett változást elhatározásában. Az első istál­lóban felszerelték a fejőgépe­ket és azokat, akik nem. voltak hajlandók géppel fejni, beosz­tották más munkahelyre. A fe­Ok is versenyeznek Erzsébet munka közben az a gépet sem szokta meg egykönnyen. De hetek múltán mégiscsak megszokták. A falu is tudomásul vette, hogy a fejönök már nem cse- rélkeznek. Ők négyen minden reggel kiöltözve sietnek az is­tállóba és nyolc óra tájban olyan frissen és vidáman jön­nek haza, mintha nem is dol­goztak volna. Nem panaszkod­nak, hogy fáj a hátuk, meg a'kezük, gép végzi helyettük ezt a fárasztó munkát. S hogy ezeket a gépeket nagy becsben tartják, azon ne csodálkozzon senki sem. Mindannyian fiatal lányok, asszonyok, s nem akar­ják, hogy egy évtized múlva szégyenkezniük kékjén reszke­tő kékeres kezük miatt. Mert mi mást tehetnének akkor, ha idő múltán szemükre vetnék: hiszen ott voltak a gépek, miért fejtetek ti kézzel? Bizony erre a miértre nehéz volna elfogadható feleletet ta­lálni. S ha beszélni tudnának a szövetkezetek tulajdonában lévp fejőgépek, ezek kétharma­Kunkori Agnes, Košice: Az iskolát nem lehet aszerint ki­válogatni, hogy hol nem taní­tanak matematikát és fizikát, írja meg, hogy mihez érezne kedvet! Hulló falevél: Leveléből nem tűnik ki, hogy milyen kérdés­ben szeretne tanácsot. Pályaválasztó: Rádióbemon­dók kiképzésére nincs iskola. Az állásokra mindig pályázatot írnak ki és a jelentkezők közül felvételi vizsga alapján nevezik ki a bemondókat. A LAKÁSRÓL folytatott or­szágos vita nem volna kielégí­tő, ha csak magával a lakás­kérdéssel foglalkoznánk. A ké­nyelmes otthon nemcsak a la­kás fekvésétől, alaprajzától, az egyes helyiségek méreteitől, az újszerű belső berendezéstől, a jól működő vízvezetéktől függ, hanem attól is, hogy lakásunk ne essen messzire munkahe­lyünktől, legyen a közelben üzlet, szükségszerint bölcsőde, óvoda és iskola, és a kultúrin­tézmények se essenek távol. Természetesen az is fontos, hogy lakásunk közel legyen a zöld övezethez, a parkhoz vagy játszótérhez is. Ezek a ténye­zők nagy szerepet játszanak egyéni életünkben, de szorosan nemcsak az egyes lakások megoldásával, hanem az egész városrész, falu vagy város épí­tésével függnek össze. A népgazdaság tervszerű fejlődése természetesen a vá­ros- és faluépitésben is érvé­nyesítette a tervszerűséget. Ezzel a városépítés történeté­ben eddig nem tapasztalt lehe­tőségek nyíltak meg nagy ki­terjedésű komplexumok terv­szerű megalkotására. A város beépítése a múltban a magán- tulajdonban lévő telkek beépí­tésén alapult, és a telkek fek­vése szabta meg a házak ter­jedelmét, a magántulajdonosok pénzügyi viszonyaitól függött, hogy milyen magas házat épí­tenek. A házak a magántelkek fekvése szerint rendszertele­nül, össze-vissza épültek. Ezzel szemben ma hazánkban nem­csak egész utcákat, tereket, hanem egész városnegyedeket, arról legjobban az üzemvezető hivatalában lévő grafikonok beszélnek. A forgalmi tervet mutató piros vonal egyre fel­jebb és feljebb kúszik, s ha ujjunkkal követjük, akkor egész a 130 százalékot jelző pontnál kötünk ki. — Mi a titka ezeknek a szép eredményeknek? — Mindenekelőtt az, hogy a személyzet igen jó kollektí­vából áll — mondja Bočkay elvtárs. A munka további javí­tása érdekében ez év júliusá­ban Madarász elvtárs főpincér vezetésével egy szocialista munkabrigád cím elnyeréséért versenyző csoport alakult, amelyben a tapasztalt, idősebb pincérek mellett helyet kapott a két fiatal, Nagy Imre és Vas Pál is. íme itt van a vállalásuk: „Oly módon fogunk dolgozni, hogy soha a legkisebb panasz se merüljön fel a vendég részéről, a vörös sarok beren­dezése után tanulmányozni fogjuk a szakirodalmat és át­adjuk egymásnak tapasztala­tainkat, állandóan emeljük szakmai képzettségünket és példás magaviseletét tanúsí- sunk". — Röviden ennyi a vál­lalás. — Hát, hogy is volt azzal a pincérséggel ? -r „vallatjuk“ az Imre gyereket. — Kisebb koromban nagyon érdekeltek a gépek, és lakatos szerettem volna lenni, de azu­tán mégis úgy adódott, hogy idekerültem és elmondhatom, hogy tetszik a szakma. Szép dolog azon munkálkodni, hogy az embereknek . munka utáni szórakozását még kellemesebbé tegyük, hogy pontosan és jól szolgáljuk ki az ebédre, vacso­Nagy Imre munka közben rára hozzánk látogató vendé­geket. Madarász elvtárs, főpin­cér nagyon lelkiismeretesen és szakszerűen irányította és irá­nyítja fejlődésünket. Jelszava: mindent a vendégért! És mi megfogadjuk tanácsait. Most .készülünk a második fokozat eléréséhez szükséges vizsgák letételére. A vendéglátóiparban az al­kalmazottak naponként igen sok új. emberrel találkoznak munka közben és ebből az kö­vetkezik, hogy igen példásan kell dolgozniuk, mert az embe­rek figyelmének középpontjába kerülnek. Ha meg akarjuk di­csérni a két fiatalt, akkor azt hisszük, az lesz a legcélraveze­tőbb, ha megmondjuk: még soha nem emeltek ellenük pa­naszt és maga az üzemvezető is így nyilatkozott: „Nagyon meg vagyok elégedve a fiata­lokkal. Ilyen emberekre van szükségünk a vendéglátóipar­ban“. (k-1) Vas Pál A várostervezés problémái sőt városokat is terv szerint építünk. Évtizedekre, esetleg ennél is hosszabb időre meg­állapítják a település nagysá­gát, a- népgazdasági terv által előirányzott fejlődési lehetősé­get, a lakosság számát, foglal­kozási megoszlását, a közleke­dési viszonyok megoldását, a víz- és energiaszükséglet bizto­sítását, a zöld övezet és a város külső formáját. A múltban alkottak szép kas­télyokat, palotákat, dé ezeknek nem volt kapcsolatuk az utcá­hoz vagy a városrészhez. Az építészeti együttes fogalma a történelemben most először a lakóegységekre is kiterjed. La­kónegyedeket, lakótömböket és lakásegységeket tervezünk és ezeket összhangba hozzuk a te­rület természeti adottságaival, a forgalmi hálózattal, a közin­tézmények hálózatával, és ter^ mészetesen a zöld övezettel. 1945 óta már egész sor új te­lepülést létesítettünk, nemcsak hazánkban szereztünk tapasz­talatokat, hanem főként a Szovjetunióban és a népi de­mokráciákban. Meggyőződtünk arról, hogy a lakosság akkor elégedett a lakásviszonyokkal, hogyha a várostervezés helye­sen oldotta meg a település problémáit. A tervező mérnö­kök jól tudják, hogy a telepü­lések szépsége nem a műépíté­szeti formák alkalmazásától, hanem a házak célszerű beosz­tásától és az élettér helyes rendezésétől függ. A környe­zetnek felmérhetetlen a nevelő hatása. Különösen a fiatalokra. A környezet elsősorban arra nevel, hogy miképpen viszo­nyuljunk a közös tulajdonhoz, és új társadalmi kapcsolatokat teremt. A környezet szépsége hazafias érzéseket ébreszt és arra serkenti a fiatalokat, hogy büszkék legyenek a szocialista építés eredményeire. A VÁROSTERVEZÉS kihatás­sal van az új utcák, települé­sek gazdaságos építésére is. Hiszen a várostervezéstől függ, hogy helyesen válasszák ki a gasságú kaszárnyaszerű házak­ból álljon és egyforma utcákat képezzenek. Ha így építkez­nénk, akkor olyan környezetet teremtenénk, ahol az emberek nem éreznék jól magukat és a környezet nyomasztólag hatna rájuk. A tipizálás semmi eset­re sem jelenthet sivárságot, lé- lektelenül sematizált azonos épületek egymás mellé rakását. A változatosság az épületek el­rendezésével, valamint a hom­lokzati felület plasztikájával és színezéssel érhető el. Az üzlet­sorok, üzletházak színes kira­Prága strašnicei körzetében épülő lakónegyed település helyét és ez úton ta- kataikkal, az éttermek, kávéhá- karitsák meg a drága földműn- zak sok élénkséget hoznak az kát, a csatornázást és a vasút utcákba és a terekbe, kiépítésével járó költségeket. A növényzet ma az utcának A helyes várostervezés lénye- nélkülözhetetlen eleme. Az ut- gében megoldja az építőipar ca parkosított részén padok, problémáit is. A típusépítke- szobrok vagy virágágyak, amel- zéssel azonban nem azt akar- lett, hogy a gyalogosok részére juk elérni, hogy a település pihenőül szolgálnak, természe- teljesen egyforma, azonos ma- tét, színt hoznak a magas épü­letekkel beépített utcákba. A várostervezés természetesen nem feledkezik meg a sportte­lepek létesítéséről sem és a sporttelepekre megfelelő néző­térrel rendelkező labdarúgó és atlétikai pályákat, uszodákat és klubhelyiségeket építenek. Nagyobb városokban sportcsar­nokokat és egyéb különleges sportlétesítményeket tervez­nek. A város sporttelepének területe kisvárosban öt hektár, középvárosban 7,5 hektár, na­gyobb városban 15 hektár. A várostervezés nem feledkezik meg a városkörnyék rendezé­séről sem, és megoldja az árvíz és belvíz elleni védelem kérdé­sét, a víznyerő helyek, hőerő­művek megfelelő elhelyezését is. A szocialista társadalom megteremti az előfeltételeket ahhoz, hogy ne csak új telepü­léseket építsünk, hanem terv­szerűen átépítsük a régi falva­kat és városokat is. A kapita­lista időszakban épülő tervsze- rűtlenül keletkező építkezések­kel szemben ma kutatóintéze­tek tudományos alapon tanul­mányozzák a városok és falvak építésének terveit és távlatait. HAZÁNKBAN évente több, mint százezer lakást építünk és a harmadik ötéves tervben másfél millió ember számára készül lakás. Tőlünk függ, hogy olyan lakásokat és lakótelepe­ket tervezzünk és építsünk, melyek hazánk büszkeségére válnak és magas lakáskultúrá­ját bizonyítják. M. J. \ — És mit gondolt akkor? — Kérem, az nem olyan egy­szerű, itt látni kell, hogy... kitér a nyílt válasz elől, hosszú magyarázatba kezd. Nem ma­jők közül Bohus János marad egyedül. Ö már régebben meg­barátkozott a gépekkel, háron évig dolgozott a komáromi ha­jógyárban, aztán visszajött új­ból a szövetkezetbe. Most rei bízták a gépeket. A férfiak helyét az istállóbai asszonyok foglalták el. Öl kezdtek géppel fejni. Az akara\ megvolt mindannyiukban, dt nem sokáig bírták. Az elsői közül egyedül Asztalosné ma­radt a mai napig. Újak jöttek fiatalok, s ezek április óta ott­honosan mozognak az istálló­ban. Az első napok szorongást s félelme csak emlékként ma­radt meg bennük. Mert bizoni ilyen érzéseket is megízleltek míg a 94 tehenet hozzászoktat­ták a )gépekhez. A régi fejők a: első napokban* kíváncsian be­kandikáltak az istállóba, figyel­ték, hogyan küszködnek t a rágós tehenekkel. Mert ame­lyiket nehéz volt fejni sajtárba ^ * da szintén erre a kérdésre kő vetetne választ. Vagy talá; valóban olyan nehéz megérten hogy a fejőgép az ember barát ja és segítője? Naszvadon a ifjabb generáció értette me ezt elsőként, s növekedni kéz dett az állattenyésztésben dől gozó fiatalok száma. De me kell érteni őket, nem az idő sebbeket akarják kiszorítan hanem épp azokkal karöltv bebizonyítani a falunak, hog a gépek a fejők barátjai. Ez viszont meg kell érteni idősne, és ifjúnak egyaránt. Kímélnün, kell a legértékesebbet, a embert, az emberi kezek meg kímélésének érdekében gondol kozzunk és cselekedjünk: oly képpen ahogy azt a naszvadiai tették. Ebédidő. Kanalak és kések étvágygerjesztő muzsikája, halk tónusu bábeli zűrzavar és fi­nom pecsenyeillat fogad ben­nünket a komáromi Central Kávéház éttermében. Sertéssült, káposzta, gombóc, marhasült burgonyával, tojá- sosnokedli — hangzik a szom­széd asztalnál a megrendelés és Nagy Imre, vagy ahogyan itt nevezik az „Imike“, máris elin­dul a konyha felé... — De aztán jó legyen ám a hús fiacskám... — szól utána egy asszonyság. Hát igen — mondja Bočkay elvtárs,- üzemvezető — a leg­nehezebb talán éppen a ven­déglátó iparban teljes megelé­gedésre dolgozni, mert hogy úgy mondjam, ahány ember, annyi ízlés, annyi gusztus, az egyiknek a fűszerezett étel, a másiknak az erősen sült hús, a harmadiknak meg éppen a puha, omlós hús ízlik. Hogy mennyire sikerül mégis eleget tenni a kívánságoknak,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents