Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-13 / 50. szám

Akik nem léuedtek

A Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapjának ez évi ünnepségeinek végéhez értünk. Befejezzük visszaemlékezésünket, nem közlünk további adatokat a régi pártharcosok küzdelméről, akik nemiévé d t e k a szocializmus bekövetkezendő dicső győzelmében.

1917-től napjainkig, tehát a legszélesebb skálán és területen él és fejlődik a csehszlovák-szovjet barátság és együttműködés. A Szovjetunió, amely következetesen harcol a világ tartós békéjéért és ezen felül hazánk szocializmust építő békés fejlődéséért, a gazdasági és kulturális együttműködésen túlmenően egész békés életünknek is záloga. És ez mind együtt az oka annak, hogy évtizedek óta őrizzük és fejlesztjük szivünkben és érzelmünkben népeink barátságának gondolatát. Ez a barátság élteti bennünk a boldog jövőbe vetett

hitet, és ez népünk egészének, országunknak legfőbb érdeke.

A tizenöt év előtti boldog felszabadulásunk örömmámoráról igy emlékezik meg korán elhunyt kitűnő szlovák poétánk, Fraňo Král:

„Hajnalpír űzte el kínjaink vak éjét,

Rettentő tél után új tavasz mosolyog.

Béklyobavert lelkünk

széttörte bilincsét,

S újúlt lendülettel szárnyal a magasba.

Eloszlik a sötét, napunk újra ragyog,

Többé meg nem állunk, csak előre rajta!"

Ami tegnap volt, az ma már a múlté. Eltűntek az ósdi házak, kényszerlakások, amelyeket a „demokratikus" kormányok építettek. Ma emelődaruk nyújtogatják karjaikat, korszerű városnegyedek épülnek. A lakóházakkal együtt szaporodnak az iskolák, kórházak, kultúr- otthonok, üzletek. A műit proletariátusa, a ma dolgozója, mérföldes léptekkel igyekszik beérni azt, amit az évtizedek megtagadtak tőle.

Az emberi társadalom elnyomottjai és kizsákmányoltjai emberemlékezet óta a jobb és tökéletesebb életre vágytak, és róla álmodoztak. Az emberiség történelmében megszámlálhatatlan vágy, reméhy és cél élt, amely ősidők óta az elnyomók és kizsákmányolók kegyetlenkedései elleni küzdelemre tüzelte a tömegeket. A forradalmárokat nem egy csalódás és vereség érte, de az igazságos harc lelkesítette őket. Nem adták fel a küzdelmet. Eredményeket értek el, győzelmeket arattak és ők voltak azok: akik nem tévedtek.

WITTENBERG JÓZSEF

A vereségek és illúziók stratégiája

A nyugatnémet Bundeswehr törzstisztjei újra tanulmányozzák a térképeket, készítik a felvonulási -terveket. Oj háborúra készülnek. Ami számukra kétszer nem sikerült, most szeretnének valóra váltani. Ebben az esetben — ahogy ők elképzelik — mindent belekalkuláltak Hiszen csak egy front létezik és a legjobb szövetségesek állnak rendelkezésükre. Ezt hangoztatják egyre nyíltabban a nyugatnémet rádióállomások és igy írnak lapjaik.

1914-ben is birtokában voltak a „győzelem receptjének“. Akkor biztosra vették, hogy győzedelmes hadseregük karácsonyra hazatér, s varázsigéjük az ön. Schlieffen-terv volt. Schlieffen tábornok elgondolása alapján rúgta fel a császári német birodalom Belgium semlegességét, mert az út Párizs felé Lüttichen és Namuron keresztül könnyebbnek látszott. Néhány napig úgy is ment minden, mint a karikacsapás, de aztán bekövetkezett a „Marne-í csoda" és a Schlieffen terv végrehajtása a francia fegyverek összpontosított tű- zében omlott össze. A porosz militarizmus villámháborúja az első világháborúvá fajult, melynek utolsó évében, 1918-ban 33 állam másfél milliárd lakossal, azaz a Föld népességének 75 %-val vett részt közvetlenül vagy közvetve. A 74 millió be- vonultból pedig több mint 50 millió a németek és szövetségeseik ellen harcolt. Már akkor is bizonyságot nyert, hogy a német militaristák célkitűzései szöges ellentétben álltak a rendelkezésükre álló lehetőségekkel,

Hitlerék elgondolása 1939- ben alapjában véve nem sokban különbözött a régi tervtől. Az

I**.*'mmu

A nyugatnémet militaristák vlllámháborús terve a szocialista országok és Ausztria ellen. A felvonulási tervet Bruno Winzer, a Nyugatnémetországból megszökött Bundeswehr-őrnagy ismertette egy nemzetközi sajtókonferencia előtt.

imperialisták a kapitalizmus és a szocializmus közt fennálló ellentétek kezdete óta, elsősorban az USA és Anglia részéről azon fáradoztak, hogy egységfrontot teremtsenek a Szovjetunió ellen. E célra a német imperializmus agresszív, zsákmányra éhes rablópolitikáját akarták felhasználni, hogy a Hitler vezette Németország állítson élcsapatot a Szovjetunió elleni katonai felvonulás számára. De a náci-imperializmus rablópolitikájának teljes mértékben megfelelt az is, hogy egyidejűleg kultiváltabb modorú üzletfelei ellen fordulva induljon országokat pusztító tatárjárására. Hitler ezt az elgondolást a háború kitörése előtt 1939-ben így magyarázta: Mussolini vejének, az olasz külügyminiszter Cianonak: „Lengyelország elfoglalása után Németország 100 hadosztályt összpontosíthat a nyugati védövezet (Westwall) mentén. Lengyelország gyors elintézése a nyugati demokráciákkal történendő összecsapás előtt a jelen pillanatban számunkra csak előnyös lehet és a legjobb megoldásnak látszik, ha a hamis semlegeseket egyiket a másik után intézzük el. Ez aránylag könnyű feladat, amennyiben az egyik partner egy éppen bizonytalankodó semleges ország felszámolásával elfoglalt másik partner hátát fedezi és fordítva". Ez volt a Schlieffen-terv új, nagyobbí- tott kiadása. Ahogyan Schlieffen 1912-ben elképzelte, hogy majd az oroszok a németek franciaországi támadása alatt nyugodtan várakozni fognak, hasonlóképpen gondolták 1939- ben Hitlerék is, hogy Anglia és Franciaország a németek lengyelországi akciója esetén nem avatkoznak a háborúba. Hitler a háború előtt ki is jelentette:

A MOSZKVAI NYILATKOZAT mind nagyobb mértékben a nemzetközi érdeklődés középpontjába kerül. A szocialista országok kommunista pártjainak sajtója vezércikkekben, méltatja az okmány történelmi jelentőségét.

Hatalmas visszhangja van a moszkvai nyilatkozatnak a vezető nyugati lapokban is. A Le Monde múlt kedden csaknem egy teljes oldalon ismertette a nagyfontosságú okmányt. Kommentárjában megállapítja, hogy a nyilatkozat határozott optimizmussal értékeli a szocializmus esélyeit az elkövetkező esztendőkben. A tekintélyes párizsi lap a háború elkerülhetőségéről szóló fejezetet tartja a legfontosabbnak, és úgy véli: a szovjet kormányfő ezzel felhatalmazást kapott arra, hogy új tárgyalásokat kíséreljen meg Washingtonnal.

A Paris Presse hírmagyarázója is azt domborítja ki: „Hrus- csovnak teljhatalmat adtak, hogy megnyerje békeharcát. A nyilatkozat igen határozottan síkraszáll a békés egymás mellett élés elve mellett és magán viseli a hruscsovi optimizmus jegyeit.“

* * * zeti Mozgalom Stanleyville-i

Az Al Ahram című lap köz- helyi szervezetének vezetője, lése szerint Kairóba érkezett aki Lumumba miniszterelnök Antoine Oassi, a Kongói Nem- személyes üzenetét juttatta el

Nasszer elnöknek.

Oassi, aki még Lumumba letartóztatása előtt hagyta el Kongót, Kairóban kijelentette, hogy meg akarja nyerni az afrikai kormányokat, támogassák a Kongó függetlenségéért és egységéért vívott harcot. A kongói politikus hangsúlyozta, hogy Kongó népe Lumumba letartóztatása ellenére is folytatja a harcot az ország függetlenségéért. „A törvényes kormány híveinek fegyverekre van szükségük, mert Mobutu bandáit a legkorszerűbb külföldi fegyverekkel szerelik fel" — mondta.

Brüsszelben tartózkodó „elnöke", Csőmbe magas belga kitüntetést kapott: ünnepélyesen átnyújtották neki a Korona rendet. Ez az érdemrend, amelyet az alapító levél értelmében hőstettekért adományoznak, Belgium második legmagasabb kitüntetése.

Az Egyesült Arab Köztársaság és Ceylon kormánya elhatározta, hogy kivonja csapatait a kongói ENSZ-parancsnokság hatásköre alól. A ghanai kormányzópárt, az Alkotmányos Néppárt akkrai szervezete határozatban követelte, hogy a ghanai egységeket is vonják ki az ENSZ-parancsnokság hatásköre alól és azok egy össz- afrikai hadsereg magvát alkossák.

„A franciák lengyel érdekekért nem fognak verekedni, Anglia pedig majd visszahúzódik az ütésre kész ököl elől, ha rájön, hogy mi mindenre elszántuk magunkat". Valamivel később pedig így vélekedett a semleges országokról: „Belgium és Hollandia semlegességének megsértése semmit sem jelent. Ha majd győzünk, a kutya sem törődik vele. A semlegesség megsértését pedig nem fogjuk megokolni olyan hülye módon, mint tizennégyben“. — A cél tehát ugyanaz volt mint 1914- ben, de még sokkal brutálisabb, embertelenebb eszközökkel akarták elérni.

És ez a háború, melyhez hasonlót a világtörnelem nem ismert, hat évig tartott. 1945- ben minden idők legerősebb koalíciója állt szemben a náci birodalommal, amely azonban a halálos csapást azáltal szenvedte el, mert meg merte támadni a világ első munkásparaszt államát, a Szovjetuniót.

Két világháború kimenetele is igazolja, hogy a német militarizmus stratégiájának csődöt kell mondania, mert a rendelkezésükre álló gazdasági, katonai és erkölcsi politikai erőviszonyok nem felelnek meg stratégiai célkitűzésüknek. A háborút eldöntő tényezők ellen meglepetésszerű támadásokkal és egyéb machinációkkal nem lehet döntő eredményeket elérni. A németek a legsúlyosabb hibát pedig ott követik el, amikor lebecsülik a szocialista országok népeinek erkölcsi, politikai egységét. A német militarizmus megfékezése ma az egész „német kérdés“ velejét képezi, s ezért mindnyájunk kötelessége, hogy támogassuk a szocialista tábor kormányainak külpolitikáját.

E Haack, Berlin tanulmányából

feldolgozta s-s

Mint a Reuter jelenti, a sza- kadár Katanga tartomány

Gyermektragédiák': New

Yorkban a Gimben Aruház játékosztályának detektívje két kisgyerekre lett figyelmes. Kéz a kézben ámuldozva járták végig a különböző kiállított csodákat. A detektív kérdésére az ötéves kisfiú megmondta nevét és a korát és elmondotta azt is, hogy kishugát Máriának hívják és négyesztendős. „Mami megengedte, hogy itt sétáljunk és megkeressük a „Jogi mackót“ (az amerikai televízió ismert játékszereplője) mondotta a kisfiú. A detektív bevitte őket az áruház irodájába, ahol a kisfiú zsebében a következő cédulát találták: „A két gyerek, . Michael és Mária katolikus. A kötelező oltásokat megkapták. Egész szívemmel szeretem őket, de nincs pénzem, nem tudom őket élelmezni és otthont sem tudok nyújtani nekik. Kérem, legyenek jók hozzájuk."

A gyerekek lelencházba kerültek. (Associated Press)

Lapozzunk vissza tizenhét esztendővel a nemrég múlt mozgalmas történelmében. Az 1943-as évet írták A frontokon dúlt a háború és hazánk szétdarabolt és megtiport részeiben tetőfokára hágott a fasiszta terror. Am mindennek ellenére épp az 1943-as évet jő esztendők közé sorolhatjuk. Ebben az évben állott be gyökeres fordulat a háború további kimenetelében Gondoljunk csak vissza Sztálingrádra, Kurszkra, Voronyezsre, Kijev- re. A hitleri Németország és fasiszta csatlósainak harci szerencsecsillaga, villámgyorsan hanyatlani kezdett. Még az ingadozók kételyei is hamarosan elillantak, a háború győzteseire vonatkozólag Az egész világ előtt nvilvánvalóvá vált a kommunisták és haladó emberek által következetesen hirdetett Igazság, hogy a Szovjetunió nemcsak kibírja, a hitleri hadigépezet reá nehezedő nyomását, de elegendő erőt mozgósít a visszavágásra is és halálos csapást mér a világuralomra törekedő hitleri Németországra.

1941 júniusában, amikor a fasiszták megtámadták a Szovjetuniót, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormánykörei is arra számítottak, hogy a hitleri villámháború taktikája ebben az esetben is beválik.

A CSEHSZLOVÁK-SZOVJET BARÁTSÁGI, KÖLCSÖNÖS SEGÉLYNYÚJTÁSI ÉS HÁBORŰUTÁNI EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZERZŐDÉS ALÁÍRÁSÁNAK TIZENHETEDIK ÉVFORDULÓJÁRA

Csak később látták, nem kissé meglepetten, hogy nem következik be, amire számítottak. S ekkor remélni kezdték, hogy a Szovjetunió legalább alaposan kimerül majd a harcban és igy nem jelenthet majd komoly tényezőt a jövőben. Az angol és amerikai állásponttal teljesen egyetértett a Londonban székelő csehszlovák kormány és a köztársaság elnöke, dr. Beneš is. Ismeretes Beneš negatív álláspontja a Szovjetunióval szemben és az ottani harcoló csehszlovák katonai egységekkel szemben, ismeretesek nézetei az otthoni népi felszabadító mozgalomra vonatkozólag, melynek szerinte kizárólag a passzív rezisztenciára, vagyis a háború győzelmes végének kivárására kellett volna szorítkozni.

A londoni csehszlovák kormány következetesen ellene volt mindenfajta komolyabb közeledésnek Moszkva Irányában. Csak a sztálingrádi csata után volt hajlandó a londoni kormány tárgyalni a csehszlovák-szovjet barátsági szerződés aláírásáról. Igaz, még ekkor is húzta-halasztotta, ameddig csak lehetett. 1943. őszén, a nagyhatalmak külügyminisztereinek moszkvai tanácskozása után, amikor már kifogytak az érvekkel, határozták csak el, hogy Beneš elnök elindul Moszkvába a szerződés aláírására.

* * *

A csehszlovák-szovjet barátsági, kölcsönös segélynyújtási és a háborúutáni együttműködési szerződés 1943. december 12-én írták alá a Kremlben. Ez volt az első szerződés, amelyet a Szovjetunió egy megszállt ország emigrációban lévő kormányával aláírt, ezzel is bizonyítva, hogy kész minden áldozatra Csehszlovákia felszabadításának érdekében.

A szerződés aláírása lelkesedéssel töltötte el a Szovjetunió területén harcoló csehszlovák katonákat, fellendítette a fasisztaellenes népi felszabadító mozgalmat, a megszállt ország területén is. Ez a mozgalom azután a Szlovák Nemzeti Felkelésben és a májusi forradalomban csúcsosodott ki.

Gottwald elvtárs azokban a

decemberi napokban a moszkvai rádió csehszlovák adásában igen előrelátóan jellemezte a szerződés jelentőségét. 1943. december I

2-e — mondotta — úgy kerül be a történelembe, mint nemzeteink egyik legje- lentőségteljesebb napja.

Ez a jellemzés valóban helyes volt. Hisz az a segítség, melyet a Szovjetunió már a háború folyamán nyújtott és a háború utáni szoros együttműködésünk napjai számtalan példát szültek, melyek a baráti kapcsolatok egész új jelenségeiről tanúskodnak. A Szovjetunió állandó segítsége nélkül a szocialista Csehszlovákia építészete terén sohasem jutottunk volna olyan sikerekhez, mint amilyeneket elértünk. Ezért a Szovjetunióval mint a szocialista világrendszer vezető államával a jövőben is méginkább elmélyülnek kapcsolataink, mind politikai, mind gazdasági, valamint kulturális téren egyaránt.

* * *

Mindenki, aki a szovjet embereket itt nálunk ismerte meg, vagy abban a szerencsében volt része, hogy Moszkvában, vagy a nagy Szovjetunió más városában tartózkodhatott, sohasem felejtheti el az emberek tiszta mosolyát, meleg kézszorítását. Nem felejtheti el az őszinte barátság megnyilvánulásának más ezernyi mozzanatát. És mondhatnánk a millióknak ebben a szívélyes és őszinte barátságában él a csehszlovák-szovjet szerződés, mely a diplomáciai tárgyaló asztalokról hamarosan eljutott az egyszerű emberek szívébe és azok szerves részévé vált.

Az akkori szerződésben lefektetett elvek az évek folyamán magasabb szintre emelkedtek. Kiszélesedtek az élet minden ágazatára. De a szerződés, mint együttműködésünk alapvető dokumentuma, mitsem veszített jelentőségéből. Az élet arra tanít minket, hogy az ember ember iránti barátsága nagy erő. A nemzetek közötti barátságban ez az erő megsokszorozódik. A közös eszmékben, célokban, és önzetlen együttmunkálkodásban ez a hatalmas erő megdönthetetlen. STRASSER GYÖRGY.

140 kilométe- ! rés óránkénti sebességgel száguldott Vpt_______' gájával a sofőr

egy Moszkva alatti országúton, mégsem tudta utolérni az őt megelőző autóbuszt. Az új, gázturbinákkal hajtott Turbonami 053 autóbusz, könnyen tesz meg 160 kilométert óránként, szükség esetén -pedig 200-ra is felviszi. A teherbírási próba is — 14 tonna megterhelés mellett 130 kilométeres óránkénti sebesség — remekül sikerült. E kitűnő kocsi „szülői", a moszkvai automobilfejlesztési tudományos kutató intézet mérnökei, gázturbinákkal akarják ellátni a minszki óriási autóbuszokat is, és teherbírásukat 25 és 40 tonnáról 100 tonnára emelik.

Hat évvel ezelőtt a Német Demokratikus Köztársaságnak csak hat. hajója volt a tengeri forgo,-, lom lebonyolítására, ma már 38-al rendelkezik, összesen 100 000 tonna BRT-vel. Van köztük két tankhajó és hét nagy, modern motoroshajó, amelyek közül mindegyik 10 000 tonna teherbírású, 1965-ig az NDK kereskedelmi hajózásának összton- natartalma fél millió BRT-ra növekszik. Ilyen flotta már nagy kikötőt igényel: ennek a célnak a most kiépített rostocki kikötő felel majd meg, amelynek rakodóképességét — ém 15 millió tonna áru — a nyugatnémet lapok is „tiszteletre méltónak és imponáló“-nak tartják.

Lady Churchill nem kis összegért (koronára ■átszámítva kb. 35 ezer Kés) rendelt egy képet valamilyen Cyril Constantintól, aki festékfúvó pisztolyból „fest". Ebből a pisztolyból fröcs- csenti a vászonra a festékeket, amelyek réz, bronz és sárgarézport tartalmaznak.

A brit királyi tengerészet utolsó gyakorlatain történt. A tengeralattjáróknak feladatuk szerint ~-r~ felváltva kellett úszni a tenger színe alatt és felett. A Thule nevezetű, 1090 tonnás tengeralattjáró is ezzel a játékkal szórakozott. Éppen a felszínre akart jutni, amikor úgy látszott, hogy valami nincs rendben. A Thule víz helyett a Black Ranger tankhajót nyomta, amely felette úszott mint a gyakorlaton szintén részvevő hajó.

E különös gyakorlat eredménye: A periszkóp, a külső lőtorony és a tengeralattjáró egész külsejének alapos megrongálódása. A brit1 tengerészet egyedüli vigasza, hogy a Thule még így is úszóképes.