Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-13 / 50. szám

Akik nem léuedtek A Csehszlovák-Szovjet Ba­rátság Hónapjának ez évi ün­nepségeinek végéhez értünk. Befejezzük visszaemlékezésün­ket, nem közlünk további ada­tokat a régi pártharcosok küzdelméről, akik nemié­vé d t e k a szocializmus be­következendő dicső győzelmé­ben. 1917-től napjainkig, tehát a legszélesebb skálán és terü­leten él és fejlődik a csehszlo­vák-szovjet barátság és együtt­működés. A Szovjetunió, amely következetesen harcol a világ tartós békéjéért és ezen felül hazánk szocializmust építő békés fejlődéséért, a gazdasági és kulturális együttműködésen túlmenően egész békés éle­tünknek is záloga. És ez mind együtt az oka annak, hogy év­tizedek óta őrizzük és fejleszt­jük szivünkben és érzelmünk­ben népeink barátságának gon­dolatát. Ez a barátság élteti bennünk a boldog jövőbe vetett hitet, és ez népünk egészének, országunknak legfőbb érdeke. A tizenöt év előtti boldog felszabadulásunk örömmámo­ráról igy emlékezik meg korán elhunyt kitűnő szlovák poétánk, Fraňo Král: „Hajnalpír űzte el kínjaink vak éjét, Rettentő tél után új tavasz mosolyog. Béklyobavert lelkünk széttörte bilincsét, S újúlt lendülettel szárnyal a magasba. Eloszlik a sötét, napunk újra ragyog, Többé meg nem állunk, csak előre rajta!" Ami tegnap volt, az ma már a múlté. Eltűntek az ósdi házak, kényszerlakások, amelyeket a „demokratikus" kormányok építettek. Ma emelődaruk nyúj­togatják karjaikat, korszerű városnegyedek épülnek. A la­kóházakkal együtt szaporodnak az iskolák, kórházak, kultúr- otthonok, üzletek. A műit pro­letariátusa, a ma dolgozója, mérföldes léptekkel igyekszik beérni azt, amit az évtizedek megtagadtak tőle. Az emberi társadalom elnyo­mottjai és kizsákmányoltjai emberemlékezet óta a jobb és tökéletesebb életre vágytak, és róla álmodoztak. Az emberiség történelmében megszámlálha­tatlan vágy, reméhy és cél élt, amely ősidők óta az elnyomók és kizsákmányolók kegyetlen­kedései elleni küzdelemre tü­zelte a tömegeket. A forradal­márokat nem egy csalódás és vereség érte, de az igazságos harc lelkesítette őket. Nem ad­ták fel a küzdelmet. Eredmé­nyeket értek el, győzelmeket arattak és ők voltak azok: akik nem tévedtek. WITTENBERG JÓZSEF A vereségek és illúziók stratégiája A nyugatnémet Bundeswehr törzstisztjei újra tanulmányoz­zák a térképeket, készítik a felvonulási -terveket. Oj hábo­rúra készülnek. Ami számukra kétszer nem sikerült, most szeretnének valóra váltani. Eb­ben az esetben — ahogy ők elképzelik — mindent belekal­kuláltak Hiszen csak egy front létezik és a legjobb szövetsé­gesek állnak rendelkezésükre. Ezt hangoztatják egyre nyíl­tabban a nyugatnémet rádió­állomások és igy írnak lapjaik. 1914-ben is birtokában voltak a „győzelem receptjének“. Ak­kor biztosra vették, hogy győ­zedelmes hadseregük kará­csonyra hazatér, s varázsigéjük az ön. Schlieffen-terv volt. Schlieffen tábornok elgondolá­sa alapján rúgta fel a császári német birodalom Belgium sem­legességét, mert az út Párizs felé Lüttichen és Namuron ke­resztül könnyebbnek látszott. Néhány napig úgy is ment minden, mint a karikacsapás, de aztán bekövetkezett a „Marne-í csoda" és a Schlieffen terv végrehajtása a francia fegyverek összpontosított tű- zében omlott össze. A porosz militarizmus villámháborúja az első világháborúvá fajult, mely­nek utolsó évében, 1918-ban 33 állam másfél milliárd lakossal, azaz a Föld népességének 75 %-val vett részt közvetlenül vagy közvetve. A 74 millió be- vonultból pedig több mint 50 millió a németek és szövetsé­geseik ellen harcolt. Már akkor is bizonyságot nyert, hogy a német militaristák célkitűzé­sei szöges ellentétben álltak a rendelkezésükre álló lehető­ségekkel, Hitlerék elgondolása 1939- ben alapjában véve nem sokban különbözött a régi tervtől. Az I**.*'­mmu A nyugatnémet militaristák vlllámháborús terve a szocialista országok és Ausztria ellen. A felvonulási tervet Bruno Winzer, a Nyugatnémetországból megszökött Bundeswehr-őrnagy is­mertette egy nemzetközi sajtókonferencia előtt. imperialisták a kapitalizmus és a szocializmus közt fennálló ellentétek kezdete óta, elsősor­ban az USA és Anglia részéről azon fáradoztak, hogy egység­frontot teremtsenek a Szovjet­unió ellen. E célra a német imperializmus agresszív, zsák­mányra éhes rablópolitikáját akarták felhasználni, hogy a Hitler vezette Németország ál­lítson élcsapatot a Szovjetunió elleni katonai felvonulás szá­mára. De a náci-imperializmus rablópolitikájának teljes mér­tékben megfelelt az is, hogy egyidejűleg kultiváltabb modo­rú üzletfelei ellen fordulva in­duljon országokat pusztító ta­tárjárására. Hitler ezt az el­gondolást a háború kitörése előtt 1939-ben így magyarázta: Mussolini vejének, az olasz külügyminiszter Cianonak: „Lengyelország elfoglalása után Németország 100 hadosztályt összpontosíthat a nyugati véd­övezet (Westwall) mentén. Lengyelország gyors elintézése a nyugati demokráciákkal tör­ténendő összecsapás előtt a jelen pillanatban számunkra csak előnyös lehet és a legjobb megoldásnak látszik, ha a ha­mis semlegeseket egyiket a másik után intézzük el. Ez aránylag könnyű feladat, amennyiben az egyik partner egy éppen bizonytalankodó semleges ország felszámolásá­val elfoglalt másik partner há­tát fedezi és fordítva". Ez volt a Schlieffen-terv új, nagyobbí- tott kiadása. Ahogyan Schlief­fen 1912-ben elképzelte, hogy majd az oroszok a németek franciaországi támadása alatt nyugodtan várakozni fognak, hasonlóképpen gondolták 1939- ben Hitlerék is, hogy Anglia és Franciaország a németek len­gyelországi akciója esetén nem avatkoznak a háborúba. Hitler a háború előtt ki is jelentette: A MOSZKVAI NYILATKOZAT mind nagyobb mértékben a nemzetközi érdeklődés középpontjába kerül. A szocialista or­szágok kommunista pártjainak sajtója vezércikkekben, mél­tatja az okmány történelmi jelentőségét. Hatalmas visszhangja van a moszkvai nyilatkozatnak a ve­zető nyugati lapokban is. A Le Monde múlt kedden csaknem egy teljes oldalon ismertette a nagyfontosságú okmányt. Kommentárjában megállapítja, hogy a nyilatkozat határozott optimizmussal értékeli a szocializmus esélyeit az elkövetkező esztendőkben. A tekintélyes párizsi lap a háború elkerülhető­ségéről szóló fejezetet tartja a legfontosabbnak, és úgy véli: a szovjet kormányfő ezzel felhatalmazást kapott arra, hogy új tárgyalásokat kíséreljen meg Washingtonnal. A Paris Presse hírmagyarázója is azt domborítja ki: „Hrus- csovnak teljhatalmat adtak, hogy megnyerje békeharcát. A nyilatkozat igen határozottan síkraszáll a békés egymás mel­lett élés elve mellett és magán viseli a hruscsovi optimizmus jegyeit.“ * * * zeti Mozgalom Stanleyville-i Az Al Ahram című lap köz- helyi szervezetének vezetője, lése szerint Kairóba érkezett aki Lumumba miniszterelnök Antoine Oassi, a Kongói Nem- személyes üzenetét juttatta el Nasszer elnöknek. Oassi, aki még Lumumba le­tartóztatása előtt hagyta el Kongót, Kairóban kijelentette, hogy meg akarja nyerni az af­rikai kormányokat, támogassák a Kongó függetlenségéért és egységéért vívott harcot. A kongói politikus hangsúlyozta, hogy Kongó népe Lumumba le­tartóztatása ellenére is foly­tatja a harcot az ország füg­getlenségéért. „A törvényes kormány híveinek fegyverekre van szükségük, mert Mobutu bandáit a legkorszerűbb kül­földi fegyverekkel szerelik fel" — mondta. Brüsszelben tartózkodó „elnö­ke", Csőmbe magas belga ki­tüntetést kapott: ünnepélyesen átnyújtották neki a Korona rendet. Ez az érdemrend, ame­lyet az alapító levél értelmé­ben hőstettekért adományoz­nak, Belgium második legma­gasabb kitüntetése. Az Egyesült Arab Köztársa­ság és Ceylon kormánya elha­tározta, hogy kivonja csapatait a kongói ENSZ-parancsnokság hatásköre alól. A ghanai kor­mányzópárt, az Alkotmányos Néppárt akkrai szervezete ha­tározatban követelte, hogy a ghanai egységeket is vonják ki az ENSZ-parancsnokság ha­tásköre alól és azok egy össz- afrikai hadsereg magvát alkos­sák. „A franciák lengyel érdekekért nem fognak verekedni, Anglia pedig majd visszahúzódik az ütésre kész ököl elől, ha rájön, hogy mi mindenre elszántuk magunkat". Valamivel később pedig így vélekedett a semle­ges országokról: „Belgium és Hollandia semlegességének megsértése semmit sem jelent. Ha majd győzünk, a kutya sem törődik vele. A semlegesség megsértését pedig nem fogjuk megokolni olyan hülye módon, mint tizennégyben“. — A cél tehát ugyanaz volt mint 1914- ben, de még sokkal brutálisabb, embertelenebb eszközökkel akarták elérni. És ez a háború, melyhez hasonlót a világtörnelem nem ismert, hat évig tartott. 1945- ben minden idők legerősebb koalíciója állt szemben a náci birodalommal, amely azonban a halálos csapást azáltal szen­vedte el, mert meg merte tá­madni a világ első munkás­paraszt államát, a Szovjetuniót. Két világháború kimenetele is igazolja, hogy a német mili­tarizmus stratégiájának csődöt kell mondania, mert a rendel­kezésükre álló gazdasági, ka­tonai és erkölcsi politikai erő­viszonyok nem felelnek meg stratégiai célkitűzésüknek. A háborút eldöntő tényezők ellen meglepetésszerű támadásokkal és egyéb machinációkkal nem lehet döntő eredményeket elérni. A németek a legsúlyo­sabb hibát pedig ott követik el, amikor lebecsülik a szocialista országok népeinek erkölcsi, politikai egységét. A német militarizmus megfékezése ma az egész „német kérdés“ vele­jét képezi, s ezért mindnyájunk kötelessége, hogy támogassuk a szocialista tábor kormányai­nak külpolitikáját. E Haack, Berlin tanulmányából feldolgozta s-s Mint a Reuter jelenti, a sza- kadár Katanga tartomány Gyermektragédiák': New Yorkban a Gimben Aruház já­tékosztályának detektívje két kisgyerekre lett figyelmes. Kéz a kézben ámuldozva járták vé­gig a különböző kiállított cso­dákat. A detektív kérdésére az ötéves kisfiú megmondta ne­vét és a korát és elmondotta azt is, hogy kishugát Máriának hívják és négyesztendős. „Ma­mi megengedte, hogy itt sétál­junk és megkeressük a „Jogi mackót“ (az amerikai televízió ismert játékszereplője) mon­dotta a kisfiú. A detektív be­vitte őket az áruház irodájába, ahol a kisfiú zsebében a kö­vetkező cédulát találták: „A két gyerek, . Michael és Mária katolikus. A kötelező oltásokat megkapták. Egész szívemmel szeretem őket, de nincs pén­zem, nem tudom őket élelmez­ni és otthont sem tudok nyúj­tani nekik. Kérem, legyenek jók hozzájuk." A gyerekek lelencházba ke­rültek. (Associated Press) Lapozzunk vissza tizenhét esztendővel a nemrég múlt mozgalmas történelmében. Az 1943-as évet írták A frontokon dúlt a háború és hazánk szét­darabolt és megtiport részei­ben tetőfokára hágott a fasisz­ta terror. Am mindennek elle­nére épp az 1943-as évet jő esztendők közé sorolhatjuk. Ebben az évben állott be gyö­keres fordulat a háború továb­bi kimenetelében Gondoljunk csak vissza Sztálingrádra, Kurszkra, Voronyezsre, Kijev- re. A hitleri Németország és fasiszta csatlósainak harci sze­rencsecsillaga, villámgyorsan hanyatlani kezdett. Még az in­gadozók kételyei is hamarosan elillantak, a háború győztesei­re vonatkozólag Az egész világ előtt nvilvánvalóvá vált a kom­munisták és haladó emberek által következetesen hirdetett Igazság, hogy a Szovjetunió nemcsak kibírja, a hitleri ha­digépezet reá nehezedő nyo­mását, de elegendő erőt moz­gósít a visszavágásra is és ha­lálos csapást mér a világura­lomra törekedő hitleri Német­országra. 1941 júniusában, amikor a fasiszták megtámadták a Szov­jetuniót, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormánykö­rei is arra számítottak, hogy a hitleri villámháború taktiká­ja ebben az esetben is beválik. A CSEHSZLOVÁK-SZOVJET BARÁTSÁGI, KÖLCSÖNÖS SEGÉLYNYÚJTÁSI ÉS HÁBORŰUTÁNI EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZERZŐ­DÉS ALÁÍRÁSÁNAK TIZENHETEDIK ÉVFORDULÓJÁRA Csak később látták, nem kissé meglepetten, hogy nem követ­kezik be, amire számítottak. S ekkor remélni kezdték, hogy a Szovjetunió legalább alapo­san kimerül majd a harcban és igy nem jelenthet majd komoly tényezőt a jövőben. Az angol és amerikai állásponttal telje­sen egyetértett a Londonban székelő csehszlovák kormány és a köztársaság elnöke, dr. Beneš is. Ismeretes Beneš ne­gatív álláspontja a Szovjet­unióval szemben és az ottani harcoló csehszlovák katonai egységekkel szemben, ismere­tesek nézetei az otthoni népi felszabadító mozgalomra vo­natkozólag, melynek szerinte kizárólag a passzív reziszten­ciára, vagyis a háború győzel­mes végének kivárására kellett volna szorítkozni. A londoni csehszlovák kor­mány következetesen ellene volt mindenfajta komolyabb közeledésnek Moszkva Irányá­ban. Csak a sztálingrádi csata után volt hajlandó a londoni kormány tárgyalni a csehszlo­vák-szovjet barátsági szerző­dés aláírásáról. Igaz, még ek­kor is húzta-halasztotta, amed­dig csak lehetett. 1943. őszén, a nagyhatalmak külügyminisz­tereinek moszkvai tanácskozá­sa után, amikor már kifogytak az érvekkel, határozták csak el, hogy Beneš elnök elindul Moszkvába a szerződés aláírá­sára. * * * A csehszlovák-szovjet barát­sági, kölcsönös segélynyújtási és a háborúutáni együttműkö­dési szerződés 1943. december 12-én írták alá a Kremlben. Ez volt az első szerződés, amelyet a Szovjetunió egy megszállt ország emigrációban lévő kor­mányával aláírt, ezzel is bizo­nyítva, hogy kész minden áldo­zatra Csehszlovákia felszabadí­tásának érdekében. A szerződés aláírása lelkese­déssel töltötte el a Szovjetunió területén harcoló csehszlovák katonákat, fellendítette a fa­sisztaellenes népi felszabadító mozgalmat, a megszállt ország területén is. Ez a mozgalom azután a Szlovák Nemzeti Fel­kelésben és a májusi forrada­lomban csúcsosodott ki. Gottwald elvtárs azokban a decemberi napokban a moszk­vai rádió csehszlovák adásában igen előrelátóan jellemezte a szerződés jelentőségét. 1943. december I 2-e — mondotta — úgy kerül be a történelembe, mint nemzeteink egyik legje- lentőségteljesebb napja. Ez a jellemzés valóban he­lyes volt. Hisz az a segítség, melyet a Szovjetunió már a háború folyamán nyújtott és a háború utáni szoros együttmű­ködésünk napjai számtalan pél­dát szültek, melyek a baráti kapcsolatok egész új jelensé­geiről tanúskodnak. A Szovjet­unió állandó segítsége nélkül a szocialista Csehszlovákia építé­szete terén sohasem jutottunk volna olyan sikerekhez, mint amilyeneket elértünk. Ezért a Szovjetunióval mint a szocia­lista világrendszer vezető álla­mával a jövőben is méginkább elmélyülnek kapcsolataink, mind politikai, mind gazdasági, valamint kulturális téren egy­aránt. * * * Mindenki, aki a szovjet em­bereket itt nálunk ismerte meg, vagy abban a szerencsé­ben volt része, hogy Moszkvá­ban, vagy a nagy Szovjetunió más városában tartózkodhatott, sohasem felejtheti el az embe­rek tiszta mosolyát, meleg kéz­szorítását. Nem felejtheti el az őszinte barátság megnyilvánu­lásának más ezernyi mozzana­tát. És mondhatnánk a milliók­nak ebben a szívélyes és őszin­te barátságában él a csehszlo­vák-szovjet szerződés, mely a diplomáciai tárgyaló asztalokról hamarosan eljutott az egysze­rű emberek szívébe és azok szerves részévé vált. Az akkori szerződésben le­fektetett elvek az évek folya­mán magasabb szintre emel­kedtek. Kiszélesedtek az élet minden ágazatára. De a szer­ződés, mint együttműködésünk alapvető dokumentuma, mitsem veszített jelentőségéből. Az élet arra tanít minket, hogy az ember ember iránti barát­sága nagy erő. A nemzetek kö­zötti barátságban ez az erő megsokszorozódik. A közös eszmékben, célokban, és önzet­len együttmunkálkodásban ez a hatalmas erő megdönthetet­len. STRASSER GYÖRGY. 140 kilométe- ! rés óránkénti sebességgel száguldott Vpt­_______' gájával a sofőr egy Moszkva alatti ország­úton, mégsem tudta utolérni az őt megelőző autóbuszt. Az új, gázturbinákkal haj­tott Turbonami 053 autó­busz, könnyen tesz meg 160 kilométert óránként, szük­ség esetén -pedig 200-ra is felviszi. A teherbírási próba is — 14 tonna megterhelés mellett 130 kilométeres óránkénti sebesség — reme­kül sikerült. E kitűnő kocsi „szülői", a moszkvai auto­mobilfejlesztési tudományos kutató intézet mérnökei, gázturbinákkal akarják el­látni a minszki óriási autó­buszokat is, és teherbírásu­kat 25 és 40 tonnáról 100 tonnára emelik. Hat évvel eze­lőtt a Német Demokratikus Köztársaság­nak csak hat. hajója volt a tengeri forgo,-, lom lebonyolítására, ma már 38-al rendelkezik, összesen 100 000 tonna BRT-vel. Van köztük két tankhajó és hét nagy, modern motoroshajó, amelyek közül mindegyik 10 000 tonna teherbírású, 1965-ig az NDK kereske­delmi hajózásának összton- natartalma fél millió BRT-ra növekszik. Ilyen flotta már nagy kikötőt igényel: ennek a célnak a most kiépített rostocki kikötő felel majd meg, amelynek rakodóké­pességét — ém 15 millió tonna áru — a nyugatnémet lapok is „tiszteletre méltó­nak és imponáló“-nak tart­ják. Lady Churchill nem kis össze­gért (koronára ■átszámítva kb. 35 ezer Kés) rendelt egy képet valamilyen Cyril Constantintól, aki fes­tékfúvó pisztolyból „fest". Ebből a pisztolyból fröcs- csenti a vászonra a festéke­ket, amelyek réz, bronz és sárgarézport tartalmaznak. A brit királyi tengerészet utolsó gyakor­latain történt. A tengeralatt­járóknak fela­datuk szerint ~-r~ felváltva kellett úszni a tenger színe alatt és felett. A Thule nevezetű, 1090 tonnás tengeralattjáró is ezzel a játékkal szórako­zott. Éppen a felszínre akart jutni, amikor úgy látszott, hogy valami nincs rendben. A Thule víz helyett a Black Ranger tankhajót nyomta, amely felette úszott mint a gyakorlaton szintén rész­vevő hajó. E különös gyakorlat ered­ménye: A periszkóp, a külső lőtorony és a tengeralattjá­ró egész külsejének alapos megrongálódása. A brit1 ten­gerészet egyedüli vigasza, hogy a Thule még így is úszóképes.

Next

/
Thumbnails
Contents