Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-29 / 48. szám

( A félreeső községben nehe­** zen vert gyökeret az új élet. A szövetkezet 1957-ben alakult. Am úgy látszik, amibe már belefogtak, azt alaposan és teljes erővel csinálják az it­teni hallgatag emberek. A szö­vetkezet fennállása harmadik évében, a megnövekedett já­rásban a negyedik helyen vég­zett a gabonabeadásban. S eh­hez azt is hozzá kell venni, hogy a básti aratás és cséplés brigádosok nélkül zajlott le! Mede Gyula elnök szavai sze­rint az idei szeszélyes időjárás főként a búzára, dohányra és kapásnövényekre volt káros hatással. Az árpa sikerült vi­szonylag a legjobban. A szövetkezet most építi harmadik istállóját. Mede Gyu­la a napokban érkezett haza Nyitráról, ahol fedő-palát és vasalkatrészeket vásárolt, Ser- tésól és hizlalda is van. A munkaegységek tervezett számát túllépték, s az elnök biztosra veszi, hogy a jövőben kedvező időjárás esetén — jó­val túlszárnyalják az idei ered­ményeket. A jövő évben új. jüh-aklot akarnak építeni. Az őszi munkák fennakadás nélküli folyását traktorhiány fékezi. Csak 25-ös motorjuk van, amely nem igen bír a hár­mas ekével. A község azelőtt a füleki járáshoz tartozott, s ké­relmük eddig nem nyert meg­hallgatást sem a régi, sem az új járási székhelyen. A szövetkezet raktára egye­lőre a Szilágyi-féle kastély padlásán van. Az elnök elmondja, hogy a villanyt 1959-ben vezették be a községben. Orvosi rendelő már Krumplivermeket Báston is láttam, de itt sajátságosabbak: egy domb lefaragott oldalában vannak, a faluból kifelé vezető út mellett, bejáratukra dús bokrok hajolnak. Az emeletes kultúrház még nincs bevakolva, de így is le­het látni, hogy a környék mű­velődési góca lesz. Itt említem meg: a vidék dolgozóinak egy­öntetű vágya, hogy a Komáro­mi Magyar Területi Színház együttesét láthassák a vecsek- löi művelődési ház színpadán. Ha az együttes nyélbe tudná ütni egy ilyen kirándulást, (esetleg olyankor, amikor majd füleken időznek) a tanítók, kultúrmunküsok és szövetkeze­tek ügyesen megoldanák a medvesalji közönség Vecseklö- re való szállítását. A Petőfi-házban má Juhász Józsefek laknak. Örzsi néni a ház előtt ül, kukoricát morzsol. A ház át van alakítva, elején új tornác díszeleg, az ablakok is újak. A kertben még a vén körtefa, mely alatt talán Petőfi lepihent barátaival. Várgedéről utazott ide, Ajnácskön keresz­tül. Feljegyzései szerint innen rándult ki Somosköre és Sal- góra. „Estefelé értünk vissza Vecseklore — írja — eltelve a nap élvezetével és jól kiéhez­ve..." — Ebben a szobában aludt, — mutat az egyik ablakra Ör­zsi néni. Nemrég halt meg az utolsó aggastyán, aki még tudott né­hány — nagyapjától hallott — Petófi-legendát. Föld alá vitte a történeteket, a fiatalók csak az Üti jegyzetek adatait tud­ják. Azok is csak akkor jutnak eszükbe, ha a Petöfi-ház felől A Fatime című szovjet film hősnője. Könyvkiállítás a Néva-melletti Kirov üzemben van, de orvos még nincs, az ajnácskői doktor rendel, heten­ként háromszor. Mede bátyámról az a hír jár­ja, hogy „spórolós elnök.“ — Nem baj — mondja moso­lyogva. — Inkább beszéljenek, semhogy „egyszer hopp, más­szor kopp“ legyen ... „Ökörnyál után ugrik a bo­kor" — jut eszembe József Attila strófája. Gyalog indulok Vecseklőre. fZecseklő apró falucska. H6- ' -om érdekessége van: a krumplivermek, a kultúrház, és a Petöfi-ház. érdeklődő, kóborló ember téved a faluba, Volt itt egy ajtó, amelyre a költő állítólag ráírta a nevét. Kézjegyét már nem lehet megtekinteni, az ajtót feldarabolták, s beleépítették egy sertésól oldalába. A kert fái közt fürge gyere- kék játszanak, a kukori­caszárak mozdulatlanul állnak a cirógató fényben. Az út fölött olyan tiszta az ég, mint fiatalasszony-vezetőm szeme. Nagy, selymes csönd telepszik a falura és a méla őszi tájra. BRATISLAVA I. Kedd: 10.40 Népdalok 11.00 Elbeszélés 13.10 Katonai mű­vészegyüttes énekel 16.15 Fu- vószene 17.00 Operakőrusok 18.00 Fiatalok stúdiója 20.00 Rómeó, Julia és a sötétség — rádiójáték. Szerda: 10.45 Ci­gánydalok 11.00 Asszonyoknak 12.03 A barátság dalai 12.40 Filmzene 15.05 Iskolásoknak 16.15 Operettekből 17.00 Kí­vánsághangverseny 18.00 Orvo­si tanácsadó 20.00 Szocialista munkabrigádoknak játszunk 21.10 Szülők iskolája Csütörtök: 11.00 Nem kell költőnek lenned 12.40 Tánczene 15.30 Zenés ké­pek a Szovjetunióból 16.15 Táncoljunk! 17.00 Jugoszláv szerzők művei 17.30 Pionírok­nak 20.00 Egy mosolyért — milliót - vígjáték Péntek: 11.20 Jó hangulatban 12.03 Fuvósze- ne 13.35 Külföldi dallamok 16.15 Népi muzsika 17.00 Sasok hazája 17.30 Pionírok félórája 20.00 Fuvószene 21.00 Rádió népi egyeteme. Szombat: 10.35 Tarka műsor 12.40 Operaéne­kesek műsora 13.10 Vidám hét­vége 14.00 Pionírok délutánja 16.50 Leonyid Lenes elbeszélé­se 17.40 A világ térképe felett 18.00 Oj kultúra 20.00 Vidám esztrádműsor. Vasárnap: 9.00 Katonáink életéből 9.30 Népda­lok 10.00 Ján Kostra köszöntése 10.50 Előszóval... 11.00 Kíván­sághangverseny 13.00 Falusi vasárnap 16.30 Tánczene 16.55 Szívesen hallgattuk... 20.00 Augusztusi vasárnap — rádió­játék. TELEVÍZIÓ — BRATISLAVA Kedd: 17.30 Fiataloknak 19.30 ítéljenek egyedül — Éva Slo- bodováról. 20.15 Televíziós, film Szerda: 15.00 Iskoláskluboknak 16.00 Bábjáték 19.30 Zuzana Vojírová — opera Csütörtök: 17.30 Fiataloknak 19.30 Televí­ziós egyetem 20.00 Televíziós játék Péntek: 20.00 Kaleidosz­kóp Szombat: 21.45 Az út vége — cseh film Vasárnap: 15.00 CSSZK-Románia 19.45 Gianni Schicchi — opera. | BUDAPEST - KOSSUTH RÄDIÖ Kedd: 12.10 Operettekből 13.40 Munkában a riporterőrs 14.15 Muzsikáló fiatalok 18.45 Mai nótaszerzők dalai 20.30 Aki a humorban nem ismerte a tré­fát 21.25 Tánciskola Szerda: 10.50 Offenbach: Fortunio dala — daljáték 12.10 Magyar nóták 15.10 Mai hősök 17.55 Szív küldi... 20.25 Népdalfeldolgo­zások Csütörtök: 11,35 Vidéki zenekarok műsora 12.10 Hqgy volt! 14.00 Magyar nóták 15.30 Az Ifjúsági Rádió riportműsora 15.50 Egy falu — egy nóta 16.45 Lányok — asszonyok 18.25 Ifjú Figyelő 19.05 Koldus — opera 3 felvonásban Péntek: 10.10 Könnyű zene 12.10 Tánczene 14.35 Népi muzsika 15.10 Ifjú­sági rádió műsora 15.40 Szív küldi... 19.20 Utóirat: szeret­lek 20.30 Emlékezés Vörösmar­ty Mihályra Szombat: 12.30 Magyar nóták 12.55 Mit olvas­sunk ? 13.10 Szív küldi... 14.40 Gondolatok filmekről 15.40 Élő­szóval — muzsikával 13.25 Kor­társak emlékezete József Atti­láról 19.05 A Szabó-család 20.30 Fantasztikus kabaré — vidám műsor. Vasárnap: 9.55 Édes anyanyelvűnk 11.00 Mikrofon-, nal a Föld körül 12.15 Magyar nóták 13.30 Százados szenzá­ciók 1*±.30 Sport 17.45 Kincses Kalendárium 20.25 Földi ven­dégjáték — rádiódráma. ♦ »♦♦♦♦♦♦KM étté G. RYKLIN: A fa kim ak igaza volt Elrendelték Abdul Rászedi stb. stb., a hír e s fakír és varázsló fölkeresését és elővezetését. Az indus mágust, aki néme­tül erős magyaros kiejtéssel beszélt, Hitler elébe kísérték. Himmler behízelgő mosollyal mutatta be őket egymásnak: — Nem ismerik egymást! Führer, fakír. Hitler azonnal rátért a tárgy­ra: — Nézze csak: erről van szó! A keleti arcvonalon bizonyos nehézség merült föl... — Kelet poroszország. — rob­bant ki a fakírból a szó, hang­súlyozva mindentudó voltát. — Nem a legjobb ott a hely­zet. .. De még nyugaton sem... — Aachen! — mondta a fakír. — Honnan tudja ön mindezt? — csodálkozott Hitler. — Ez az én hivatásom, — válaszolt szerényen Abdul Rá­szedi és leszegte fejét. — És mondja csak: tud ön halottakat feltámasztani? — Ez a legkedvesebb tényke­désem. — Lássa, éppen ezért kéret­tem. Múlhatatlanul szükséges feltámasztani néhány kiválasz­tott német hadosztályt. — Sajnos ilyen arányokban nincs gyakorlatom. Nem állott rendelkezésemre megfelelő tér­ség. Csak egyes embereket tu­dok életre kelteni. — Az is valami! Kevés a tá­bornokunk. Nem az eszeszeket értem, hanem a valódi generá­lisokat, Fel tudna ön tíz, eset- leg húsz tábornokot támaszta­ni? — A frontokon elesett tábor­nokokat, — jegyezte meg Himmler. — Az csak játék nekem, — szólt határozottan Abdul Rá­szedi. — Nevüket kérem. — Hoffmannsthal altábor­nagy, Sztálingrád mellett esett el. — A legnagyobb örömmel. De... nem tanácsolnám ... — Miért? — Azt mondta ön, hogy Sztálingrádnál esett el... Hi­szen önök is sejthetnék... So­kat tud... — Igaza van a fakírnak, — mondta Himmler. — Akkor... von Kutz gya­logsági tábornok. A bobruji katlanban esett el. — Nagyon szívesen. De..., ha az önök bőrében volnék, nem kelteném életre. Valamit kifecseghetne a fehérorosz át­törésről. — Nem kell! — kiáltotta Himmler. — Talán... Kanáliusz tüzér- tábornok; Viažme mellett te­mették ... — Akkor, amikor ott von Beck vezényelt? — kérdezte a fakír és a „von Becket" ki­hangsúlyozta. — Igen. — Megtehetem, természete­sen. De ... biztosak benne ? — Nem jöhet tekintetbe! — döntött Himmler. Még vagy tizenöt hafott tá­bornokot válogattak ki és tár­gyaltak meg. De a fakír minden feltámasztásra javasolt gene­rálisban kifogásolt valamit. Himmler a fakír ellenvetéseit mindig jóakaratú mosollyal és helyesléssel nyugtázta. — Bizony, — jelentette ki rövid gondolkodás után Hitler, — nélkülük rossz, de velük ta­lán még rosszabb lenne. Igaza van Abdul Rászedi stb. úr. In­kább nélkülük. Egyiküket sem tanácsos életre kelteni! Nem kívánom! Megtiltom! — Ahogy tetszik, — mondta alázatosan a fakír. — De, ha akarja: megteszem. Nekem ez csak játék. Ajánlólevelek és vélemény-nyilvánítások igazol­ják ... — Nem, nem, nem! — kiál­tott fel ijedten Hitler. Semmi esetre sem. Nem akarom! Én... én ... én... — Mehet, fakír úr! — súgta Himmler. — Köszönjük taná­csait. Addig is viszontlátásra! Amikor a fakír eltávozott Hitler Himmlerhez rohant: — Ez egy veszedelmes fráter! Mi lesz, fia mégis feltámasztja őket? Nos, mit szól ön ehhez?-— Először saját magát kell majd feltámasztania. És Himmler egymáshoz dör­zsölte két kezét, mert nagyon viszketett a tenyere. SIPOS GYŐZŐ fordítása BARÁTSÁG L éván volt dolgom, s néhány percre benéztem a Cseh­szlovák—Szovjet Baráti Szövetség járási titkárságára is. Azért néhány percre, mert tudtam, ilyenkor sok a munka, és tapintatlanság lenne a végét-hosszat nem érő kérdezős- ködés. így csak két kérdést tettem fel: — Mit tett a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség a barátság hónapjában ? — Mint minden tömegszervezet, a CSISZ is gazdag prog­rammal készült a Barátság hónapjára. A rendezvényeket fő­képpen az üzemek és falvak ifjai szervezték. így például 137 beszélgetést 40 olvasókonferenciát és 35 a „Világ térképe felett“ című előadást. Emellett könyvkiállítások, filmelőadá­sok voltak. Ismertették a legújabb szovjet munkamódszere­ket. Igen nagysikerű könyvkiállítás volt a Kirov-üzemi is, ahol sok száz ifjúmunkás vásárolt szovjet könyveket, — mon­dotta Stučany elvtárs. A második kérdésre, hogy megkezdődtek-e már az orosz nyelvtanfolyamok, Kovács titkár válaszolt. — Járásunkban még soha sem volt ennyire népszerű az orosz nyelvtanfolyam, mint az idei barátság hónapjában. Ezt igazolja az a tény is, hogy falvainkban hatvan csoportban több, mint 730 öreg és fiatal tanulja az orosz nyelvet. Drže- nicén például külön tanfolyam van a kezdő és haladó hall­gatók részére, az állami kórházban pedig a legkorszerűbb tanítási forma szerint tartanak előadásokat. Október 25-én kezdődtek meg járásunk egyes községeiben az orosz nyelv- tanfolyamok, s november 7-én már nem volt olyan csoport, amely meg ne kezdte volna a szorgalmas tanulást, örvende­tes tény az is, hogy az idén már jóval több az idősebb hall­gatóink száma, mint tavaly. Járásunkban egyre többen olvas­nak szovjet könyveket, újságokat. Persze, nemcsak orosz­szlovák, de — mint például Farnán — orosz-magyar tanfo­lyam is van. „Minél többen beszélnek oroszul, annál művel­tebb lesz a nép“, ez a mi jelszavunk, s e jelszóval ünnepel­jük a Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapját, — fejezte be Kovács Tibor elvtárs. (N. j.) Mede Gyula az egyházabásti EFSZ elnöke I, D. PAPINYIN: Úszó jégtáblán A tudomány sok hősét tartja számon korunk, akik új fel­fedezésekkel, ismeretekkel gyarapították a civilizációt. Nem mindennapi egyéniség ezeknek sorában Iván Dlmitrijevics Papinyin. A szevasztopoli hajójavító munkás fia már gyermekkorától vágyódott a tengerre. A polgárháborúban a krími partizánok oldalán harcolt. A békés korszak beköszöntével egyre erő­sebben érezte magában a vágyat; valami nagyot tenni, űj eredményekkel gazdagítani a tudományt. Sóvárgásának célja a zord északi sarkvidék volt. 1931-ben teljesült is életének álma. A Maligin jégtörőhajón a postaügyek vezetését bízták rá és így került először a messzi északra. 1937 tavaszán már ő maga vezet expedíciót az Arktiszra. Ennek az útnak érdekfeszítő történetét írja le könyvében, az „Üsző jégtáblánkban. Repülőgéppel indul a kis társaság a Rudolf-szigetről az Északi-sarkra. Itt egy jégtáblán teleped­nek le, amely állandó mozgásban van déli irányban. A repülő leteszi a kis expedíció négy tagját: Papinyint, Krenkelt, Sir- sovot, Fjodorovot a megfelelő tudományos műszerekkel, sát­rakkal, élelmiszerrel, rádióadó- és vevőkészülékkel együtt, és azután eltávozik, magárahagyva a négy elszánt férfit. Ez a jégmező lesz otthona a tudósoknak közel kilenc hó­napon keresztül. Az éghajlat minden keménységével, mosto- haságával kell szembenézniük. Számunkra, európai emberek számára, szinte elképzelhetetlen hidegben (harminc-negyven fok Celsius a nulla alatt) kell a rájukbizott munkát elvégez­niük. Hidrológiai méréseket eszközölnek, a földmágnességet és a mágneses inklinációt (mágneses elhajlás) vizsgálják az Arktisz térségében, rendszeresen megállapítják a tengervíz mélységét, hőmérsékletét különböző mélységekben, ezenkívül meteorológiai megfigyeléseket gyűjtenek és továbbítanak na­ponta a Rudolf-szigetekre rádió útján. Hihetetlen nehézsé­gekkel, a természet elemi erőivel birkóznak szakadatlanul. Nem egyszer napokon keresztül tartó hóviharban végzik fel­adatukat. Október első napjaiban azután rájukszakad a hosszú sarki éjszaka. Csak a hold világít néhanapján, na meg a magukkal hozott petróleumlámpák. Egyetlen örömük, amikor a rádió útján hírt kapnak otthonról, szeretetteikről, hozzátartozóikról. Ilyenkor érzik csak, hogy nincsenek elhagyatva; nemcsak övéik, az egész világ élénk figyelemmel kíséri útjukat. Köny- nyebben tűrik a viszontagságokat és a hideget, amely néha még a sátorban is —12 C fokra száll alá. A dél felé való sodródás újabb veszélyeket rejt magában. A jégmező kezd széjjeltöredezni, a jégtorlödás félelmes ro­baja, újabb és újabb repedések a jégtáblán arra kényszerítik őket, hogy felváltva őrködjenek éjszaka is. Megtörténik, hogy a jég széttöredezése alkalmával, egyes tábor-részek is elsodródnak. Ezeket csak rendkívüli fáradal­mak, sőt életük veszélyeztetése árán sikerül megmenteni. Az utolsó napok szinte drámai feszültsége a néhány négy­zetméterre zsugorodott jégtáblán játszódik le. De ekkor kö­szönt a kimerült emberekre a legnagyobb boldogság, amint megpillantják az értük jött Tajmir és Murman hajókat. A tu­domány egy újabb hősi fejezete zárul le ezzel a nappal. A könyv dr. Rákos Ferenc fordításában ad hű képet az ön- feláldozás és kitartás eme példájáról, négy férfi addig párat­lan vállalkozásáról. SIRASSER BÉLA v

Next

/
Thumbnails
Contents