Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-11-29 / 48. szám
fiatalság.: ÖRÖM, ÉLETKEDV! z éj homálya ráborult a tájra. Semmi sem zavarta a csendet, csupán a tavaszi szél játszadozott a virágzó fák ágaival. A sáros utcán egy férfi lépegetett: Bohács János, a palásti szövetkezet kertésze, kezében újságot szorongatott. Önmagával beszélgetve így elmélkedett: Határozottan tetszik nekem a javaslat. Miért ne élhetnénk szocialista módon, hogyha szocialista módon dolgozunk? Csak a szövetkezet vezetősége ne gördítsen akadályokat a fiatalok elé. Dehogy isi Biztos, hogy megértik őket... Otthon aztán leült az asztalhoz és olvasni kezdte a cikket, amely a büszke címért harcoló brigádról szólt. Másnap pedig elment a CSISZ tagsági gyűlésére s itt egy percig se vette le szemét Megy esi Margitról. Tekintetével vitára bátorította és Margit megértette. Szólásra emelkedett. — Elvtársak, kezdte emelt hangon. Hallom, hogy versenybe akartok lépni a szocialista munkabrigád címért. — A helyiségben suttogás következett. Margit tekintetével végigmérte a zöldségtermesztő csoport tagjait. — Jól tudom, hogy a zöldségtermesztő csoport már alig tudja magában tartani a titkot. Meghívtam a gyűlésünkre Bohács elvtársat. Neki elárulhatjuk, hogy mit akarunk és a szövetkezet vezetősége előtt majd kiáll érettünk. Már kész dologgal lepjük meg a vezetőséget. A kötelezettségvállalást már tegnap összeállítottuk. Engedjétek meg, hogy felolvassam. 18 CSISZ-tag hallgatta a szavakat. Értik, hogy tulajdonképpen az ö elképzelésüket öntötték szavakba: Valaki félhangosan véleményt mondott: jó, jó, de majd a szövetkezet vezetősége ... Másnap Bohács János a szövetkezet vezetősége elé terjesztette levelüket. — Versenyezni akarnak a címért. Itt van a vállalásuk — átnyújtotta a papirost az elnöknek. A vezetőség tagjai beleegyezésüket adták. Csak az elnöknek volt ellenvetése. — Ide hallgass, János, nem gondolod, hogy túl kemény fába vágtátok a fejszéteket ? — Nem. Meggondoltuk mi is alaposan. Az ígéretünket teljesítjük. — Ezzel azt akarod mondani, hogy a tervezett jövedelmet hektáronként 2000 koronával túlhaladjátok? — igen. A zöldségért hektáronként 27 ezret, a dohányból nem 13, hanem 15 ezer korona jövedelmet érünk el és terven felül 100 mázsával több cukorrépát termelünk. — Hogyan? Cu-kor-ré-pát? Tán csak nem akartok a kertben cukorrépát termeszteni? — Azt nem, de erre a célra további 5 hektár földet kérünk. — Védnökség alá akartok helyezni? — Dehogy! Csak be akarjuk bizonyítani, hogy hektáronként 450 mázsát is el lehet érni. gy történt, hogy 18 fiatal, Megyesi Margit munka- csoportja, Bohács János tapasztalt kertész vezetésével versenybe lépett a büszke címért. A munkacsoport tagjai tanultak és a szövetkezeti munkaiskola évzáró beszélgetésén a „legjobb tanulókhoz" tartoztak. A könyv lett legjobb barátjuk. Moziba, színházba közösen jártak. Sokat olvastak és rendszeresen megnézték a televíziós adásokat. Amikor a csoport valamelyik tagjának névnapja volt, mindig virággal kedveskedtek neki. Tavaly az év vége felé a „kívül álló" fiatalok türelmetlenül figyelték, hogy vajon Megyesi Margit munkacsoportja teljesíti-e vállalását? Akadtak olyanok is, akik csípős megjegyzéseket tettek: .Verseny ... persze, most már nem mondhatják, hogy a mezőgazdaságban nincsenek versenyző munkabrigádok...“ E vélemény kimondói aztán nagyot néztek, amikor megtudták, az eredményeket. A munkacsoport egy hektárról 34 ezer korona jövedelmet nyert. 9 A szocialista munkabrigád címmel kitüntetett ifjúsági munkacsoport a harmadik ötéves terv feladataival Ismerkedik. ezer koronával többet, mint ahogy azt tervezték, 7 ezer koronával többet, mint ahogy arról a kötelezettségvállalásban szó van. A dohány, amit 2 hektáron termesztettek, most első ízben szintén jól bevált. A tervezett 13 ežer korona jövedelem helyett hektáronként 16 ezer 155 koronát értek el. A nyári csúcsmunkák idején, amikor minden kézre szükség volt, a munkacsoport nem vonult félre. Segítettek a burgonya és a kukorica szedésénél is. Mihelyt befejezték a kertészeti munkát, máris nekifogtak a talaj jhvítási munkáknak és közben megkezdték az egész évi pénzügyi és termelési terv kidolgozását. Este rendszerint találkozott a csoport. Kultúrműsort tanultak és sok kellemes órát szereztek a szövetkezeti dolgozóknak. z idén is merész kötelezettségvállalást tettek. Arra vállalkoztak, hogy o tíz hektár terjedelmű kertből 400 ezer korona bevételt nyernek. Tervük sikerült. Csupán a korai zöldségért 200 ezer koronát kaptak. A négyzetes fészkes ültetés lehetővé tetté számukra a géppel való egyelést és ezzel lényegesen olcsóbb lett a termés. Hasonlóképpen mint tavaly a vegetáció ideje alatt fokozott figyelmet szenteltek a növényeknek. Az elmúlt napokban Megyesi Margit a kertet az iskolapaddal cserélte fel Az Ipolysági Mező- gazdasági Technikumot látogatja, hogy aztán elméleti tudását a kertészetben a gyakorlatban is érvényesítse. Esténként találkozik a munkacsoport tagjaival, a kollektívával, amely már a szocialista munkabrigád címet viseli. Margitot most Bohács János helyettesíti, aki a felemelő ünnepségen a cím átvételekor elérzékenyedve mondotta: Fiatalok, öröm az életük! VLADIMIR FAPSO A leányok Kovács Jánossal a CSISZ falusi szervezetének elnökével beszélgetnek. Igazi otthonra találtak Vannak szövetkezeteink, ahol nagy gondot okoz az ifjúság kérdése. E helyeken a vezetők többnyire arra hivatkoznak, hogy a fiatalság menekül a mezőgazdaságból. Ez a vélemény nem helytálló. A fiatalok csak abból a faluból mennek el, ahol nem törődnek velük, ahol nem segítenek problémáik megoldásában. A szécsény-kovácsi szövetkezetben dolgozó fiataloknak eszük ágában sincsen elhagyni a falut, a mezőgazdaságot felváltani az iparral. Ebben a faluban 936 hektáros szövetkezetben 118 szövetkezeti tag találta meg számítását. Számukra a közös gazdálkodás megelégedettséget, boldogságot jelent. Látjuk ezt a falu képén, a dolgozók életszínvonalának emelkedésén is. A falu, amely a múltban tele volt béresekkel, szolgákkal, szemlátomást épül és csinosodik. Szinte gomba módjára épülnek, szaporodnak az új családi házak, melyeket szövetkezeti tagok építenek. S itt a fiatalok is kedvvel, szeretettel végzik a mezőgazdasági munkát. A faluból nem menekül a fiatalság, sőt sokan az ipari munkából visszamaradtak, mert a szövetkezetben biztosnak látják jelenüket és szépnek a jövőt. — Nálunk sok fiatal dolgozik a mezőgazdaságban, mondja Hribík István, a szövetkezet könyvelője. Sokan jöttek vissza hozzánk a katonai szolgálat letöltése után is. De még többen visszamaradtak olyanok, akik ezelőtt az iparban dolgoztak. Traktorainkat fiatolok vezetik és sokan dolgoznak közülük egyéb munkaszakaszokon is. Szorgalmas munkások, ezt látni abból is, hogy előlegként havonta 450—480 koronát kaptak, persze ehhez jön a természetbeni juttatás, aztán az év végi elszámolás és a háztáji gazdaság is szép értéket képvisel, így a fiatalok nem is foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy elhagyják a földet. A fiatalok az élet minden szakaszán megtalálták számításukat. Munkahelyük mellett sport- és kultúrtevékenységet fejtenek ki. Vidám, boldog életet élnek, ezért ragaszkodnak a falujukhoz és a szövetkezetükhöz. SÚLYOM LÄSZLÖ JENŐ Sajőszárnyán, ha a nagybőgőst emlegetik, mindenki tudja, hogy R u s z 6 Jenőről van sző. Nagybőgős volt az apja, bátyja s a hagyományokhoz híven, ő is. Amint a mesterségüket, úgy örökölték egymástól a nagybőgőt is. No meg persze a szegénységet és a lenézést. «Régen volt, igaz sem volt» — tartja a közmondás. Az egyszer azonban né adjunk igazat a közmondásnak, hanem vessünk egy pillantást a múltra, és a gyönyörű jelenre. Jenőt jól ismerem. Nemegyszer rúgtuk együtt a „rongyfocit“ a finánckaszárnya udvarán. Alig volt négyéves, amikor édesapja meghalt. Igaz, ott volt a bátyja; volt, aki kenyeret keressen. Egyszer aztán megnősült. Családot, alapított. Amikor talán a legboldogabb volt, megjött a SAS-behívő... egy-két tábori levelezőlap... Egyszerre csak a gyászhír ... Tizennégyéves volt Jenő. Örökségül csak a szegénység és a nagybőgő maradt rá. Ahhoz azonbon túl fiatal volt, hogy a „banda“ tagja legyen. Élni viszont kellett. Az édesanyja már nem nagyon bírta a munkát. Pedig dolgos asszony volt. így hát a fiú a kőművesekhez ment dolgozni. Hova máshova vették is volna fel a cigányt?! Csakis maiterhorKŐMŰVES dónak. Sokszor vágyakozva nézte a szorgoskodó kőműveseket. Nemegyszer gondolataiból valamelyik kőműves érces hangja riasztotta fel. — Maltert, cigány! Aztán jött a felszabadulás. Egy-két évig a bandával járt. De megunta. Hisz úgy kellett ugrálni és muzsikálni, ahogy a részeg „fütyült“. Otthagyta az állandó muzsikálást. Vranon, Nyustyán, Hárskűton dolgozott a kőművesek mellett. 1951-ben bevonult; katona lett. Amikor leszerelt, ismét a régi helyére, a kőművesek mellé került. — De jó is lenne kőművesnek lenni — latolgatta magában. — Oj házat építenék talán az egész cigánysornak ... Egymás után teltek a napok. Egyszer aztán, amikor az egyik kőműves hiányzott az építkezésről, a mester kőművesmunkára fogta Jenőt. Ügyeskedett. Jól dolgozott. Megszerették. Amikor megjött a hiányzó kőműves, azt mondották neki: — Maradj köztünk addig is, amíg a kőművesvizsgát le nem teszed. Segítünk neked. Mesterember, kőműves lesz belőled. Pár hőnap múlva sikerült a vizsga. S azóta kőműves. Barátjával, Feketével több lakóházat és istállót építettek fel. —• A cigánysoron is négynél LETT segédkeztem — mondja. — Ezek egyike a saját házam. A régit teljesen lebontottam. Tágasabbat, egészségesebbet építettem magamnak. No meg a családomnak. Feleségem s három gyermekem van. Nem mondhatjuk, hogy a nagybőgő nem kerül elő. Csakhogy ritkán, alkalomadtán. Jenő jelenleg a Tornaijai Állami Gazdaságban dolgozik. — Nincs okom panaszra, Munka közben megbecsülnek. Meg aztán szépen is keresek. A havi jövedelmem 1680 koronát tesz ki. Kell a gyerekekre, de jut félretenni is. Telik mindenre. Ruhára, s amire csak szükség van. — A napokban vettünk egy szobabútort 4800 koronáért és egy konyhaszekrényt 1500 koronáért — mondja büszkén. — Igaz. részletfizetésre. Ha legközelebb felénk jársz, gyere be megnézni. Megelégedett. Nem is hiány- zana munkájából. A gyerekeket pedig rendszeresen küldi az iskolába. A nagyobbik már pionír. öreg édesanyjának, Annus néninek sem keli már gürcölnie. — Ogy tűnik nekem — mondja Annus néni, mintha egy átaludt éjszakán valaki körös- körül virágot ültetett volna el, s az most nyílna ki. Ehhez hasonlít az én életem is ... Jenő. ha a munkából hazatér, bekapcsolja a rádiót, hogy ze- ’oét hallgasson. S néha, amikor íekintete a nagybőgőn akad meg. mosoly fut át arcán. Emlékek, fájó emlékek jutnak eszébe; mellette a ma boldog, gondtalan élet sugarai világítják be életét. Megbecsült, boldog ember lett ő is, a cigány, a nagybőgős. NÉMETH JÁNOS Lajos „itatja" a gépet, letöltötte a katonaéveket és a tankot traktorral cserélte fel. közben Tankolás — Ki kell feszegetni a sarat, különben beragadunk 4 a laposba — mondja Jani. ^ Az útkanyarban ismerkedünk a novemberi reggellel és hallgatjuk a ködfüggönyön átszürnd'á gépzenét. A hang száll, utazik — nem ragad bele a sártengerbe, mint a traktorosok gumicsizmája — áthatol a kékes sűrűségen. Persze „fuvarosa“ az északi szél, vám fejében kíméletlenül, méterenként elszippant az erősségéből. így mire a lánctalpas dübörgését a fuvaros az országúiig szállítja, csak afféle üresfazék-kongás marad belőle. Nékünk egyelőre ennyi is elég: Indulunk a hang irányában ... A laposban megbúvó talajvizén túl megbízható vezetőre találunk. Frissen húzott, még gőzölgő fekete barázda mutatja az irányt. Valahol előttünk fényes ekefejek fordítják a földet, hozzák felszínre a pihentebb részeket. Amint változik a szél iránya, időnként érezzük az olaj szagát. A szakadozó ködfüggönyben kirajzolódik egy hajlotthátú szalmakazal körvonala. A kazal végénél lánctalpasok tanyáznak. Tankolnak a traktorosok. ismerkedünk a Cseresnyík testvérekkel. János «2 ifjabbik, vasrúddal feszegeti a sarat a kis kerekek közül. Ügy kell kivésnie minden darabkát. Guggol a gép mellett, homlokán verítékgyöngyök. Magas, erős termet, korúnál idősebbnek látszik. Huszonkettőnek ítélem, de csak a tizennyolcat tapossa. Kitanult javító, csak két hete traktoros. — Kiállta a próbát, nem szökött meg, pedig a műhely- beliek nem barátjai a sárnak, — élcelódik Lajos, a bátyja, közben kannával méri az üzemanyagot. Míg a 200 liter nafta átvándorol a hordóból a gép tartályába, sok mindenről szó esik .. A gyulamajori Allamt Gazdaság traktorosainak jó hírneve van a komáromi járásban. E tény annál is nagyobb érték, mert maga a gazdaság még gyermekkorát éli, tavasszal alakították. Földterületének nagyobbik része a bajcsi gazdaságtól származik, de kapott néhány táblá- nyit a szomszédos szövetkezetektől is. A gazdaság kezdőnek számit, de vezetői tapasztalt emberek, barátjai minden újnak, ami jobb eredmények eléréséhez segít. Előre megsejtették, hogy ha minden marad a „régiben", akkor baj lesz az őszi mélyszántással. Háromezerkétszáz hektár nagy terület, s nem lehet egyik majorból a másikba dobálni a gépeket, pedig a szükség így kívánja. A gazdaság vezetői találtak megoldást: összpontosították a nehéz gépeket. Ebből kettős hasznuk lett: könnyebben biztosítható az apróbb géphibák helyszínen történő eltávolítása, s javul a gépek kihasználása, nőtt a teljesítmény. E táblát is négy lánctalpas tapossa. A tábla túlsó oldalán Bokros és Sztancsik gépe dübörög. Velük van Pikó Ferenc javító is. Nem sok munkája akad, mindenki vigyáz gépére. A géphez való viszony műszakonként megmutatkozik a teljesítményben. Van mit lemérni, versenyeznek a traktorosok. A tények állását, ahogy ezt Lajos mondja, hetenként a helyszínen ismertetik a gazdaság vezetői. Az értékelést rendszerint tankolás közben végzik, különben nincs rá idő. — Befejeződött a reggeli torna — mondja Jani, s feláll, nyújtózik. Nézi a kivésett sárhalmot, szája körül fanyar mosoly bujkál. A gép mellett talicskára való sár- csomó hever. — Ha trágyává változna... — Sokaimon- dóan felhúzza szemöldökét, a vasrudat bedugja a bódéba, majd ó maga is beszáll: — Gyerünk, Lajos! Egymás után mozdulnak a gépek, szaporodnak utánuk a barázdák... CSETŐ JÁNOS üzenetek { Zéna: Az Odbor pre pôrodné asistentky középiskola, négyéves, érettségivel végződik. A cimelicei Priemyselná škola filmová középiskola, négy éves, érettségivel végződik. A tanítási nyelv cseh. Az orvosi főiskolára a távlati tervek alapján állapítják meg a hallgatók számát. Nálunk kevésbé ismertek a csehországi szakiskolák. Jégvirág: Kozmetikus úgy lehet, ha előbb valamilyen kozmetikai szalonban dolgozik és az üzem szaktanfolyamra küldi ki. A rajztanárokat a Vysoká škola výtvarných umení-n képezik ki. M. M.: Tökéletesen igaza van, a tanítóknak és tanítónőknek jó példával kellene elöljárni és nem volna szabad behódolni a nyugati esztelen divathóbortoknak. Sajnáljuk, hogy a beküldött rajzot, technikai nehézségek miatt nem közölhetjük. Van célja az életnek? Most év közben már sehová sem jelentkezhet, írja meg, hogy mihez van a legnagyobb kedve és akkor közlünk szakiskola-címeket. Aki a dalt szereti: Forduljon a következő címre: Magyar Könyvesbolt, Bratislava, Michalská ul. „Tavaszi kankalin“: Levelét átadtuk az illetékes szerveknek.
