Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-15 / 46. szám

M&gújužt a A gyorsütemű fejlődés lát­szik Madon is. Kicsi falu, szor­galmas, dolgos emberek lakják. Eleget sanyárogtak, amikor a nagybirtokok harapófogójában sínylődtek. Olyankor összeül­tek ■ esténként és beszélgették, hogy megváltozik majd a világ, hiszen a Szovjetunióban is utat tört a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom minden vív­mánya, eredménye. A nemes falu ugyancsak nyomorgott, a kapitalizmus alatt. Mert vala­mikor csak nemesek laktak Madon, de sem a nemesi világ, sem a kapitalizmus nem hozott fejlődést erre a népre. A ne­mesi utódok nem is büszkék mivoltukra, inkább csak élce- Tódnek, gúnyolódnak és tegyük hozzá, hogy helyesen, az ebbe- ni feltevésékkel. Milyen volt itt a fejlődés? Íme, egy kis tükör. Tekintsünk bele, látunk valamit! Szavahi­hető adatok szerint 1870-ben 70 házból állt a falu. 1945-ben, tehát a fölszabadulás évében 108 főként nádas, zsúpos ház sorakozott a rövid utcákon. Ma? 140 házszám van a falu­ban, tehát 40 új ház épült a felszabadulás óta, 15 év alatt. Láthatjuk, hogy 1870-től 1945- ig, 75 év alatt 38 ház épült a faluban, sárból, nádból. Padló- zatlan, kisablakos, süllyedt vis­kók voltak ezek, nyirkos talaj­jal, vizes falakkal, emberek egészségtelen hajlékai. 15 év alatt pedig 40 ház, tehát ket­tővel több, mi/it 75 év alatt. Szembetűnő fejlődés! Ne fe­lejtsük el, hogy 1870-tői a ka­pitalizmus „fejlődő időszakú“-t írták, tehát nem feudalizmus-, ban éltek az emberek. A szo­cialista társadalmi rend meg­hozta a várva várt fejlődést, megérett a gyümölcs, és ma már téglából, salakblokkból pi­ros- vagy betoncserepes házak épülnek, padlózott szobákkal, nagy ablakokkal, egészséges vakolattal. Kik, milyen emberek építe­nek házat Mádon? — Kizárólag szövetkezeti ta­gok — felelt a kérdésre rövi­den Bartalos Jenő, a helyi nemzeti bizottság elnöke. A szövetkezeti tagok vásá­rolják a televíziós vevőkészü­lékeket, mosógépeket, jégszek­rényeket. A közös gazdálkodás eredményei a falu minden szeg­letén látszanak. Sártalanították ünnepi taggyűlés A Csehszlovák-Szovjet Ba­rátság Hónapja alkalmából ün- nepélysoro7atokat rendeznek a CSISZ-alapszervezetek. A he­lyi adottságok szerint kötele­zettségeket vállalnak pártunk megalapításának 40. évforduló­jára. Ezt a hónapot felhasznál­ják arra, hogy ismertessék a falu lakosságával azokat az eredményeket, amelyeket a szovjet nép ért cl. A Szovjet­unió kultúrájáról, technikai fejlődéséről, mezőgazdaságáról szintén sok előadást tartanak. Az albári fiatalok is régen készültek már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megün­neplésére és a Csehszlovák- Szovjet Barátság Hónapjára. Az alapszervezet vezetőségi ülésein határoztak is az ünnep­ségek megrendezéséről. A nagy évforduló tiszteletére kultúr­műsorra} szerepeltek és így Évzárás Bácskán Az egyik csendes estén fiatalokkal telt meg a bács­kai mozi helyisége. Évzáró taggyűlésre készültek. Ka­lapos József, a CSISZ alap­szervezetének elnöke nyi­totta meg az évzáró gyű­lést. Beszámolójából kitűnt, hogy eredményekben gaz­dag esztendő múlott el a fe­jük felett. Öröm volt hall­gatni a beszámolót, azokat a szép, dicsérő szavakat, amelyeket az elnök mon­dott a bácskai CSISZ-tagok- ról. Külön dicséretet kaptak a fiatalok az oktatási év jő megszervezéséért. Legered­ményesebben a Tanuljunk a pártról kör működött. A megszervezett előadásokért Pandi Andor kapott dicsé­retet. Az elmúlt év folyamán sokat segítettek a szövet­kezetnek is. Az aratás és a cséplés ideje alatt szomba­ti és vasárnapi brigádmun­kákat szerveztek. E mun­kákban való részvételért dicséretet érdemel Pandi István, Szőke Lajos és Cser- venák János. Béres Emma és Dajka Ica sokszor reggel négy órától késő estig dol­goztak a dohányban. Hogy hány brigádórát dolgoztak le a fiatalok, azt a beszá­moló nem említette, mert sajnos a vezetőség — és ezt hibának rójuk fel — soha sem értékelte a ledolgozott órák számát. Az EFSZ ve­zetősége szerint azonban tagadhatatlanul sokat segí­tettek a fiatalok. Az új is­kola építéséből szintén ki­vették részüket a CSISZ-ta- gok, különösen Pandi Sán­dor és Kalapos József. Kulturális téren sem ma­radtak el a sikerek. A kul­turális munkába főként Trosko Bertalan iskolaigaz­gató, KatkóGéza, Cservenák János, Katkó Erzsébet, Fe­kete Valéria és Kardos Ilo­na kapcsolódott be. ILLÉS BERTALAN tették szebbé, hatásosabbá az ünnepélyt. Ünnepi taggyűlést rendeztek, amelyre az időseb­beket is meghívták és megvi­tatták a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom jelentőségét és annak hatását az egész em­beriség fejlődésére. Az EFSZ- ben kétszáz órát dolgoznak le az alapszervezet tagjai a barát­sági hónap folyamán. Ezzel hozzájárulnak az őszi mező­gazdasági munkák gyorsabb és sikeresebb befejezéséhez. Azt is elhatározták, hogy előadássorozatot tartanak a Föld és az élet keletkezéséről. Az előadásokon természetesen nemcsak a fiatalok vesznek részt. Póda Cecília, az alapszerve­zet kultúrl'elelőse, Bugyková Irén, a titkárnő és Zsemlye Karolina főként a Béke és Barátság Staféta szervezéséből vették ki részüket. Részt vettek a stafétafutásban is, és mozgó­sították a fiatalokat a Cseh­szlovák-Szovjet Barátság Hó­napjának megünneplésére. A nagy évfordulón megtar­tott ünnepélyen a helybeli iskola tanulói is részt vettek. Népdalokat, forradalmi és moz­galmi dalokat tanultak az ün­nepélyre. Orosz és más népi táncokkal is fölléptek. Az ün­nepségen részt vett az egész falu és lelkesedéssel emlékez­tek meg a nagy forradalomról, amely a haladást indította el az emberiség történetében. (bi) ÚxJUL az utcákat, aki nem épített új házat, az javíttatta, szebbé tette lakóhelyét. Sokan padlóz- tattak, új ablakokat, nagyobba­kat, szebbeket csináltattak há­zaikra. Sőt, felszereltek fürdő­szobát és vízvezetéket is. A nemesi faluból szövetkezeti falu lett. Az elmaradott nép­ből korszerű gazdálkodó. A Csallóközben pénz nélkül adták a nádat, csak vágni kel­lett. Volt is elég nádfedelií ház az itteni falvakban. Madon is, 33 zsúpos-nádas házat számol­hatunk még meg. Ebből nyolcat a közeljövőben építenek telje­sen újjá. Egyelőre nehéz lesz megmondani, hogy mi lesz a többivel. Ezeket a házakat na- gyobbára 60—70 éves emberek lakják. Akad közülük nem egy, akik ott születtek s benne hal­nak meg. Házat a fiatalok épí­tenek, ezek az öregek már nemigen. Egyszerre persze nem lehet eltörölni a múlt nyomait egy faluban sem, még ha oly nagy- iramú is a fejlődés. A közös gazdálkodás kiala­kulása óta a másik forradalmi változást az új lakóházépítke­zések hozták a madiak életébe. Nem feledkeztek meg a haladó hagyományaikról, hűek marad­tak még az érdekes és szép madi bicska faragásához is, de a villany, a rádió és a televízió az egészséges lakószobák új embereket, főként új fiatalokat teremtettek. A nedvesfalú, kis­ablakos házak, amelyekről oly sokat írtak a múlt rendszert kiszolgáló újságírók, írók, ko­moly betegségek hordozói vol­tak. Ma kisebbedik a temető, bővül a falu. Sok tüdövészben és egyéb betegségben elhúnyt fiatal felett nyílik a fátyolvi­rág, ma pedig az egészséges lakásokban viruló fiatalok és nyugodt idősebb nemzedék él. Kulturális téren is -fejlődést hozott maga után az építkezés. Most tartják csak igazán ma­gukénak a falut a madiak. A nyugodt élet, a munka állandó biztosítása és a szép lakás, va­lamint az építkezési és egyéb tervek, célok, a faluhoz kötnek időset és fiatalt egyaránt. A régi vágyakból valóságot te­remtenek, a keserű emlékeket megédesítik, megmézezik. A politikai fejlődés, az eszmei nevelés hatásosabb, gyorsabb ütemű, amióta megújult a fa­lu. Az új vagy a kijavított, korszerű lakásokban könnyebb a tanulás. Sót, rákényszerül az ■ember a tanulásra. Hozzáér­téssel beszélnek opera-, vagy balett föllépésről, sportese­ményről és bonyolult technikai dolgokról, időszerű világprob­lémákról. A televízió, a rádió, az újság és a könyv tájékoz­tatja, neveli a lakosságot. Nyu­godtan olvasni, élvezettel ope­rát hallgatni, labdarúgó mérkő­zést nézni új, vagy megújított lakásban lehet. A nedves falak, padlózattali szobák, süllyedt ablakok, még ha muskátlisak is, bűzt, elmaradottságot le­helnek. Az építkezés bizony nagy dolog. Ezt megvalósítot­ták Madon, új lett a falu. A nemesek pedig aludjanak a te­metőben. A mai élet emberei az egész megújult falut, a szo­cialista rendszert szolgálják. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nekik is megvál­tást hozott. BAGOTA ISTVÁN UJ LÄP *| MINDEN IFJÚ, aki szellemi továbbfejlődés­re, általános műveltség­re törekszik és állandóan értesülni kíván korunk legújabb tudományos, technikai, társadalmi és kulturális fejleményeiről, hasznos, érdekes, szóra­koztató és idővel nélkü­lözhetetlennek bizonyuló barátra és segítőtársra talál a Csehszlovákiai Politikai és Tudományos Ismeretterjesztő Társu­lat Szlovákiai Bizottsága újévkor induló új ma­gyar nyelvű nép­szerű tudományos lapjában — a TER­MÉSZET ÉS TÁRSADA- LOM-ban. A TT újévtől rendsze­resen foglalkozik a ma­gyar nemzetiségű ifjúsá­gunkat legközelebbről érintő kérdésekkel Dél-Szlovákia múltjával, jelenével és szocialista fejlődésével. Ezenkívül a tudomány, technika, pedagógia, történelem és kultúra legkülönbözőbb ágait felölelő, hozzáférhető módon, de szakszerűen és érdeke­sen megírt tanulságos és egyben szórakoztató olvasmányt nyújtanak majd minden fiúnak és leánynak. A TT minden egyes száma izgalmas, fantasztikus elbeszéléseket és kereszt- rejtvényt is fog tartalmazni. A TT 64-oldalas, gazdagon illusztrált, szép mélynyomású színes fedőlapú mutatványszáma már az első évfolyamot meg­előzően, december elején kapható lesz minden újságárus hódéban. Minthogy a TT korlátolt példányszámban indul, ajánlatos mind a mutatványszám, mind az első évfolyam kézbesítését idejekorán 'biztosítani. Megrendelések a szerkesztőség címére küldhetők: Természet és Társadalom, Bratislava, Štúrova 5. Az egyes példány ára Kés 2.50. Laterna Magica — a fények és árnyak varázslatos játéka, amellyé! A. Kirchner a 17. században elkápráztatta a néző­ket, a Brüsszeli Világkiállítás csehszlovák pavilonjában egészen új formában mutatkozott be. Tulajdonképpen miért keltette fel Brüsszelben a több mint 150 ezer és Prágában a több mint 300 ezer néző rendkívüli érdeklődését. Mi ez? Revü? Színház? Film? Tulajdonképpen film is, színház is, tánc is, zene is együttvéve. Egy technikai költemény, amely a nézőben bámulatos benyomásokat, társításokat, asszociá­ciókat teremt. Az új program nagy meglepetést jelent majd külföldön is, azokban az országokban, ahová a Laterna Ma­gicát meghívták. — Képünkön O. Ceeháková, H. Holubová, V. Nováková és H. Peišová balettáncosnőket, a Laterna Ma­gica új műsorának szereplőit látjuk. Hcjdi: Levelére szeretnénk kimerítő választ adni. írja meg címét! A kért dolgokat újság­ban nem tárgyalhatjuk. Akácos út: Ne vegye rossz­néven, de ma már kicsit fur­csán hangzik, hogy ez is ok a szakításra. Különben is, az ön értelmes és kedves levelé­ből arra következtetünk, hogy ez csak szüleit aggasztja. Be­széljen őszintén velük. Szép szóval el lehet érni mindent. Tartsanak ki egymás mellett, hiszen szeretik egymást. Ha a maguk boldogságát látják — majd megértik a szülők is, hogy nem a vallás tesz valakit boldoggá vagy boldogtalanná, hanem a tiszta érzelmek. Ügy szeretlek én, boldog le­szel velem: Próbálja levélben megmagyarázni, hogy ez nem ok a féltékenykedésre, vagy vegye igénybe harmadik sze­mély segítségét a kibéküléshez. Megszerettem: Eddig még nem fedezték fel, mi az elhi- degülés oka és még nem talál­ták ki, miként lehet valakit visszahódítani. így mi sem ír­hatunk mást; iparkodjék elfe­lejteni a múltat. Tudjuk, ez egyenlőre lehetetlennek látszik, de reméljük, idővel sikerül. Fiataloknak az alkotmányról ELŐTTEM FEKSZIK köztár­saságunk új alkotmányának magyar nyelvű kiadása, s azt böngészve önkéntelenül szem­beállítom egymással az „egy­kor“ és a „ma“ viszonyait, ösz- szehasonlításaim eredményére azután két különböző korú nemzedék figyelmét szeretném felhívni: a fiatalokét és az öregekét; illetve az utóbbiak­nak csak egy bizonyos csoport­jáét. Olyan rosszmájú emberek egyre szűkülő körére gondolok, akik válogatás nélkül mindent leócsárolnak, vagy akik az öre­geket gyakran jellemző ma­kacsságuk folytán egyszerűen nem akarják észrevenni, mi minden történt az elmúlt 15 év alatt mindnyájunk érdekében, tehát, az ő javukra is. Különben minden magam korabeli polgár éppúgy visszaemlékszik a ré­gebbi állapotokra, mint jóma­gam. És ha elfogulatlan, érté­kelnie és méltányolnia kell a múlt és a jelen közötti különb­ségeket. Az öregeknek eme józan gondolkodású csoportjá­tól, nagyapáiktól, apáiktól ér­deklődjék meg a mai fiatalok, mit jelentett régebben munkát felhajtani, betegnek, kisemmi­zettnek lénni vagy az utcára kerülni. Szociális és kulturális intézményeink jótéteményeit a fiatal nemzedék ugyanis any- nyira természetesnek találja, hogy el sem tudja képzelni, miszerint ez valaha másképp is lehetett volna. Ezért szólok tehát a fiatalokhoz is, ezért mutatok rá összehasonlítás­képpen néhány kirívó különb­ségre: „Minden állampolgárnak joga van a művelődésre. Ezt a jogot az egész ifjúság alapfokú isko­lai oktatása biztosítja, amely 15 éves korig kötelező és in­gyenes, valamint az ingyenes iskolák rendszere, amely egyre nagyobb mértékben nyújt tel­jes középiskolai, általános vagy szakiskolai és főiskolai művelt­séget ..." — mondja ki például alkotmányunk 24-ik cikkelye. De természetes volt ez régeb­ben is? Azelőtt csak az irat­kozhatott be középiskolába, akinek szülei előre meg tudták fizetni a nem kis összegű tan­díjat. Néhány kevés számú diák részére ugyan tandíjmentessé­get vagy ösztöndíjat biztosítot­tak, de ezekben a kedvezmé­nyekben nem a szegény sorsú, tehetséges és szorgalmas ta­nulók részesültek, hanem több­nyire a „jó összeköttetésekkel“ rendelkező papák csemetéi. Hányszor nézem el a mostani fiatalok tanítás utáni hancúro­zását, sportolását s gondtalan szórakozását! Nekem ebben a korban instruktorkodnom kellett korcsolyázás helyett, gyengébb tanulótársaim házi oktatását vállalnom, hogy kö­zépiskolai tanulmányaimat foly­tathassam. Apám keresetéből nem futotta se tandíjra, se tanszerekre, amire a mai ifjú­ság szüleinek már nincsen gondja. Főiskoláról szőtt ál­maim pedig akkor foszlottak széjjel, amikor édesapám sú­lyosan megbetegedett, munka- képtelenné vált s az akkori, csupán hathetes betegbiztosí­tási védelmi idő leteltével ki­semmizetten az én támogatá­somra szorult. Munkába kellett tehát állnom. „Az állam valamennyi polgá­rát megilleti a munkához való jog és a végzett munka tneny- nyisége, minősége és társadal­mi jelentősége szerinti díjazás joga“. így szól a 21-ik cikkely első bekezdése. — Az csak ter­mészetes, hogy végzett tanul­mányainak és hajlamának meg­felelő foglalkozást találjon az ember — csodálkozik a mai fiatalember. De egyáltalán nem volt olyan „természetes“ első köztársaságunk idején, amikor hónapokon keresztül kellett „kilincselnem“ és különböző alkalmi munkából tengődnöm beteg szüleimmel együtt. Egy­szer azután sikerült több évig egy helyen „horgonyoznom“, de akkor meg bekövetkezett az 1930—1951 évi katasztrofális gazdasági válság. A szokásos 15 napos felmondási idő letel­tével élűiről kezdhettem a ke­resgélést, aminek eredménye egy még silányabban díjazott állás lett. — Vajon mit szólna a mai fiatalember, ha képesí­tésének megfelelő munkahely híján most is heti 10 korona munkanélküli segéllyel kellene beérnie ? „Valamennyi dolgozónak joga van egészsége védelmére, a gyógykezelésre, valamint az öregségben és munkaképtelen­ség esetében az anyagi ellátás­ra ...“ — mondja ki alkotmá­nyunk 23-ik cikkelyének első bekezdése. A hintőportól kezd­ve egészen a legdrágább kül­földi gyógyszer-különlegessé­gig, beleértve a legbonyolul­tabb műtétek elvégzését, vala­mennyi egészségügyi juttatás és gyógykezelés csakugyan in­gyenes már hazánkban. A mai generáció persze ezt is egészen természetesnek találja. Azelőtt viszont az volt természetes, hogy minden operációért, sőt minden valamire való orvos­ságért fizetni kellett. Annak is, aki rendesen befizetté ún. be­teg- vagy nyugdíjbiztosítási járulékait! Pontosan emlékszem például arra, hogy az első háború utáni években egy alkalommal a bra- tislavai „Grand Sanatorium“- ba (a mai ortopédiai klinikára) szállították heveny vakbélgyul­ladásban szenvedő iskolatársa­mat, mert az ún. proli-kórhá­zakban nem volt szabad hely. A Mély-úti szanatórium akko­riban nyerészkedésre alapított részvénytársaság lévén, társam édesapjának lőhalálban ki- sebb-nagyöbb kölcsönöket kel­lett felhajtania, hogy 4000, mondd és írd négyezer cseh­Felejtse el, járjon társaságba. Jobb előbb megtudni a valót, amíg fiatal. Ügy kínoz valami: Elkesere­dése alaptalan, hiszen 17 éves korban ritkán van egy lánynak komoly udvarlója. Sajnos, a tü­relmetlensége hátrányosan be­folyásolja, pedig kár, mert ta­nulmányai befejezéséig nem is volna előnyös, hogy valaki ide­jét és gondolatait lefoglalja. Az igazit pedig -r- legyen nyu­godt — még csak ezután talál­ja meg. Kék nefelejcs: A viszonzás nem kötelező. Jelen esetben elégséges volna, az ö névnap­ján gratulálni. Ha ellenben a kapott ajándék értékes és min­denáron viszonozni akarja, küldjön egy könyvborítékót vagy egy töltőtollat. Érdeklődő: Csak szülei bele­egyezésével mehet az esküvőre. Jó lenne, ha ezt személyesen beszélné meg velük, többet elérhetne így, mint levélben. Ha nem mehet, ügy a meghí­vóknak mondja meg távolma­radása okát. Amennyiben el­menne, vegyen pl. csiszolt üvegből bonbonniert vagy vázát, esetleg tálat. Praktikus a hat- személyes kávéskészlet. szlovák koronát összeszedjen. A sebész úr — az intézet rész­vényeseinek egyike — az em­lített „tiszteletdíj“ előzetes le­fizetése nélkül nem volt haj­landó a műtőbe fáradni. Biztos tudomásom van arról is, hogy osztálytársam családja kerek öt évig görnyedt adósságának súlya alatt. — Vajon mit szól­nának az említett csoportba tartozó, mindent ócsároló öre­gek, ha hasonló helyzetbe ke­rülve ma is négyezer koronát kérnének tőlük egy operációért a „régi jó időknek“ megfele­lően? A fiatalok pedig, ha egyesek kétségbe is vonják a fenti tör­ténetek valódiságát, ne feled­jék el, hogy szüleik a mai vi­szonyoknál „valamivel“ keser­vesebb körülmények között voltak kénytelenek őket felne­velni. Ne feledjék el főként ma, a Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapjában, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, vala­mint a hazánk felszabadítása érdekében hozott véráldozatok nélkül nem volna ma olyan „egészen természetes“ az in­gyenes oktatás és művelődés, a munkára és annak tisztessé­ges díjazására való igényjogo­sultság, az ugyancsak ingyenes, totális egészségügyi gondosko­dás és majdan, éltük alkonyán, az aggkori anyagi ellátás. K. H.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents