Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-01 / 44. szám

flórén óv alatt A harmadik ötéves terv ko­moly feladatok elé állítja a da- masdi szövetkezet tagságát. A tervek valóra váltása szük­ségessé teszi valamennyi tag bevonását ebbe a felelősség­teljes munkába. Az elmúlt évek alatt szerzett tapasztalatok és az elért ered­mények lehetővé tették a szö­vetkezet tagsága számára, hogy komoly formában konkrét ja­vaslatot tegyen a harmadik ötéves terv feladatainak idő előtti teljesítésére. Így született meg az az elha­tározás, hogy a növénytermesz­tés tervét 3 év alatt, az állat- tenyésztés tervét pedig 4 év alatt teljesítik. Itt abból indul­tak ki, hogy a növénytermesz­tésben már az idén elérték az 1965-ik évre előírt tervet. Bú­zából 34 mázsát, árpából 33 mázsát értekkel hektáronként. A szövetkezet az idén legke­vesebb 400 mázsa cukorrépát takarít be egy hektárról, de jövőre legalább 480 métermá­zsára szeretnék növelni ezt a hozamot. A szövetkezet növényter­mesztői és traktorosai több in­tézkedést tettek annak érdeké­ben, hogy a haladó termelési módszerek felhasználásával növeljék a terméshozamokat. Meghonosítják a szüksoros ve­tést, a keresztes-fészkes ülte­tést és idejében irtják vegy­szerekkel a gyomot és a kár­tevő rovarokat. Mindez lehető­vé teszi a növénytermesztésnek 16 százalékkal való növfelését. Az állattenyésztési termelés fejlesztésére nézve döntő fon­tosságú a takarmányalap. A jövőben szántóföldterületük 30 százalékán termelnek takar­mányt. Ez évben 150 vagon silót készítettek, a jövőre még többet terveznek. Áttétnek a belterjes gazdál­kodásra, mert tudják, hogy a befektetés busásan megtérül. Bevezetik az állatok szabad istállózását és 30 ezer koronás költséggel öntözőberendezést létesítenek. Ez év végéig 473-ra növelik a szarvasmarhák számát, ami 55,2 szarvasmarhát jelent 100 hektár mezőgazdasági talajra számítva. Jó távlatok nyílnak meg a sertéshús termelésére is, melyből a jövő évben 166 kg-ot terveznek 1 hektár föld­területre. Ezt a sertések egyenletes utánpótlása révén érik el. Szép eredményeket ér­nek el a sertésszaporulat terén, mert anyakocánként 17 mala­cot választanak el. A szövetkezetesek tervtelje­sítésének biztosítéka a jól fel­szerelt géppark és az, hogy a szövetkezet összjövedelmé­nek 13 százalékát fizetik be az oszthatatlan alapra. Minden számadat mögött ott látjuk a szövetkezeti tagok jól megfontolt cselekedeteit. Tud­ják, hogy az ötéves terv idő előtti teljesítése mindnyájunk becsületbeli kötelessége. Hisszük, hogy a szövetkezeti tagok vállalt kötelezettségüket híven teljesítik, odaadó munká­jukkal kimagasló eredménye­ket érnek el, amely által előse­gítik a tagság szebb és boldo­gabb holnapját. ANDRISÉIN JÖZSEF Kongresszusra készülünk Az elmúlt héten juttatta el a Földművelésügyi Miniszté­rium a mezőgazdasági sajtó útján az EFSZ-ek és ÁG-ok dolgozóihoz „Az ötéves terv négy év alatti teljesítéséért a mezőgazdaságban“ című vita­anyagot. Mivel a jövő év már­ciusában Prágában összehívják az EFSZ-ek V. kongresszusát, szükséges, hogy addig a mező- gazdasági dolgozók megvitas­sák a termelés növelésének lényeges kérdéseit. A vitaanyag felhívja a figyel­met a termelésben mutatkozó fogyatékosságokra, és nagy se­gítséget nyújt, útmutatásul szolgál a tartalékok feltárásá­hoz. Értéke éppen abban rejlik, hogy áttanulmányozása után a mezőgazdasági dolgozók job­ban észreveszik a hiányosságo­kat és ezek eltávolításával le­hetőségük nyílik a termelés további fokozására. A fiatalok­nak a vita során kiváló alkal­muk nyílik előterjeszteni a munka megkönnyítését, a ter­melés növelését elősegítő ja­vaslataikat. A vitaanyag meg­győzően bizonyítja, hogy lehet­séges a mezőgazdaságban a harmadik ötéves tervet négy év alatt teljesíteni, — ha kel­lően figyelembe vesszük az egyik legértékesebb tartalékot, a dolgozók alkotó kezdeménye­zését. A kongresszus előtti vita éppen ezeiv értékes kezdemé­nyezéseket hivatott felszínre hozni és megvalósításukkal elősegíteni a mezőgazdasági termelés további fejlesztését. INNEN-ONNAN A gombai ÁG-ban a kukoricaszárat a cukorrépafejjel és a szelettel együtt silózzák. Bizony már a sok esőtől elpuhult a kukoricaszár, de a kombájn napi teljesítménye még így is 3—3,5 hektár betakarítása. Óriási pavilon építése kezdő­dött meg a moszkvai Szokol- nyiki parkban, ahol tavaly nyá­ron az amerikai kiállítást ren­dezték. Az üvegből és alumí­niumból tervezett 230 ezer köbméter befogadóképességű épület harmonikusan beleil­leszkedik a festői környezetbe. Az új pavilont 1961 májusában nyitják meg az angol kereske­delmi és ipari kiállítás alkal­mából. Hazánk felszabadulása 15. évfordulójának tiszteletére rendezett termelési versenyben eddig 3 millió 30 ezer dolgozó vesz részt. A versenyben 1 millió 550 ezer egyéni és 485 ezer kollektív vállalást tettek. A dunaszerdahelyi járásban 23 SCZ-1 répakombájn dolgo­zik. A kombájnok napi teljesít­ménye másfél hektár körül van. Így lényegesen könnyebbé te­szik és meggyorsítják a cukor­répa betakarítását. A vietorníki baromfifarmon dolgozó szocialista munkabrigád. LEÁNYBRIGÁD alantikor régen, amikor még a gőzturbi­nát meg sem álmodták, szélmalom kele­peit a mai tyúkfarm közelében és tőle kapta nevét a dűlő. így mondják ezt a legidősebb bácsik, hivatkozva a nagyapjukra, hogy tőle hallották. Persze, nem is az állítás hitelessége a lényeges, hanem az, hogy a hajdani puszta­ságon a kiserdő mellett ma egy baromfifarmot talál a látogató. S ami több, a farm neve rövid idő alatt legalább is olyan hírnévre tett szert a környéken, mint a pusztán kerepelő szélma­lom a maga korában. A farmnak, amely a bajcsi AO-hoz tartozik, fiatal leányok szereztek hírnevet: ügyességük­kel, munkaszeretetükkel. Egy leánybrigád írja itt szorgalmas munkájával a kollektíva és az egyén formálódásának jól szemlélhető történe­tét. Mert a kis közösség eddigi kialakulásának története van: egy évtizedes története ... Hosszú évekbe került, míg az ifjúsági brigád szocialista munkabrigáddá fejlődött. A kezdeti sikertelenségek, majd a kemény munkában elröppent évek élő tanújaként itt maradtak a lányok, már aki maradt, mert törvényszerű­ség, hogy a lányból egyszer asszony lesz, s ez a jelen esetben azt jelentette, hogy búcsút intett munkahelyének is. Keresztes Erzsi, a kis csoport jelenlegi vezetője az elsők között került a farmra. A régiekből, az alapítókból már alig találunk a csoportban. A legtöbben két-három éve dolgoznak a farmon. Vidám, jó kollektíva. Még két hónapja sincs, hogy meg­kapták a címet, de a csoport létszáma ez idő óta is megcsuppant. Négyen jöttek újak, fiatal leányok, most már ók is a brigád tagjai. Végzik munkájukat, s otthont találnak a kollektívá­ban. Ennyi változást fedezhet fel a látogató, így felülről nézve. Mert egyszerű észrevenni azt, hogy terebélyesebb a farm, de a lényegesebbet, az egyének változását, viszonyulását a munká­hoz és egymáshoz már nem lehet ilyen könnyen felmérni. Nagyon bonyolult folyamat ez... Az egyik oldalon a változást és fejlődést gyönyö­rűen lemérhetjük teljesítménnyel, ha úgy tet­szik, akár százalékokkal is. Viszont a másik oldalon az egyén gondolkodásában lefolyó bo­nyolult folyamatot már nem lehet ilyen gyor­san. ilyen egyszerűen meghatározni. A jelen esetben e folyamat erednrényeképpen könyvel­hetjük el az előzőt, a kiváló termelési eredmé­nyeket. z irodahelyiségben a farm idős, tapasztalt vezetője, Tvrdoň elvtárs kimutatásokat lapozgat. A jövő évi terveket készítgeti: — Beszélgettem a lányokkal. Bizony nem lesz könnyű munka. Már most megteremtjük a föltételeket, mert a jó kezdet fél siker, s nemcsak a közmondás tartja ezt, valóban úgy igaz, ha nem akarunk csorbát ejteni a brigád jó hírnevén, akkor alaposan át kell gondolnunk a tervet. Ez évben 510 ezer tojás termelését irányozták elő, a jövőben viszont közel 600 ezer darabot kell termelni. Ehhez szükséges lesz, hogy már az év elején legkevesebb 3900 tyúkot tartsunk, s állományunkat az év végéig Keresztes Erzsébet, a brigád vezetője, a kerü­leti nemzeti bizottság tagja, munka közben. 4500 darabra növeljük. Viszont a farm befoga­dóképessége csak 3500 darab. Az. építkezés lassan halad, jelenleg úgy kell elhelyeznünk a baromfit, ahogy a körülmények megengedik. Nem panaszkodhatunk, a lányok igyekeznek, erről legjobban a cím tanúskodik ... . I =ány szállás: egyetlen közepes nagyságú szoba. Takarosán megvetett ágyak, rend, tisztaság. Jó ebédhez szól a nóta — sugározza a rádió a hangot, kint bőségesen ömlik az őszi eső. A lányok ma később ebédelnek. Baromfit szállítanak, egymást váltják a rakodásnál, hogy mire etetni kell, elkészüljenek a munkával. Nézelödök, kutatok a múltban, öt éve jártam itt utoljára. A szoba, a farm, s néhány arc régi ismerősként villan fel emlékezetemben. Mérle­gelem a változást, keresek valami igazán jel­lemzőt, „mindent“ kifejező mozzanatot.,. Nincs. Pedig bizonyára van, csak én nem látom, így a jegyzetfüzetbe öt év múltán újból csak egy megjegyzés kerül. A teljesség kedvéért íme, a két dátum: 1955. október: „A torzsal­kodás a szobán elég gyakori...“ 1960. október: „A lányok Solohov Emberi sorsát olvassák...“ A kéményekből gyöngyház- színű, puha füst gomo­lyog. A széles udvaron teher­autók brummognak, gumiköté- nyes asszonyok járnak. A főépület mögött lomha hordók co.mmognak a mérlegelő felé. A javítóműhely előtt kékzubbo- nyos emberek dolgoznak a bőr­színű napfényben. A nagyte­remben sistergő, gőzölgő üs­tökben szirup rotyog, a torná­con egyforma lekvárosbödönök sorakoznak. A rimaszombati konzervgyár­ban vagyunk. Koszka Mihály, az üzem igaz­gatója, középtermetű, halksza- vú ember. Halántékát már be­lepte a dér, szemüvegén meg­csillan az ablakon beáradó fény. Az üzem termelése a szabad­ság 15 esztendeje alatt nyers értékben kétszeresére, munka­termelékenységben háromszo­rosára nőtt. Emellett az alkal­mazottak létszáma csupán két ízben emelkedett. Az átlagbér a pénzheváltás után 860 korona volt, a mai átlagbér 1135 koro­na. Az önköltség 1957 óta szü­net nélkül csökken. Szembetű­nő, hogy kompótból a felszaba­dulás utáni tíz vagon helyett ma csaknem száz vagonnal ter­melnek. Steril zöldségben 6 tonnáról 57 vagonra, sűrített paradicsomban 3 és fél vagonról 65 vagonra, uborkában 2 ton­náról 60 vagonra emelkedett a szezon-teljesitmény. Bevezet­ték a készételek gyártását, a jövőben a lecsóra és a borsó­j4íradás dióhéjban félékre helyezik majd a legna­gyobb súlyt. Cukorkát, gyü­mölcsbort és csokoládét ebben az évben már nem gyártottak, mivel az orvosok kimutatták, hogy az emberek -helytelenül táplálkoznak: túl sok cukrot, zsírt és lisztet fogyasztanak, s ezzel szemben a szükséges zöldség-mennyiségnek csak egy tizedét juttatják szervezetük­be. Ennek következtében az érbetegségek görbéje igen ma­gasra szökött. A zöldségfélék és készételek mellett lekvárt, szirupot és kompotokat készít a gyár. Az elmúlt években összesen 4000 négyzetméternyi raktár- helyiség épült. Az alkalmazot­tak számára zuhanyozót és mosdót létesítettek. A kompot- vonalat évről-évre tökéletesí­tették, korszerűsítették. A zöldség és uborka-osztály on teljesen dj gyártás-vonal ala­kult ki. A gyár területe a 15 év fo­lyamán szűknek bizonyult, az üzem egyik része néhány évvel ezelőtt átnőtt a közút túlsó oldalára. A túlsó oldalon nyers- feldolgozó részlegek és raktá­rak vannak. A raktárakat futó­szalagok kötik össze az üzem épületeivel. Az étkezdét (mely szintén a felszabadulás után létesült) egy időre átvette a Vendéglátóipart vállalat, de eb­ben az évben ismét a gyár veszi védőszárnya alá. A műszak végét jelző sziré­naszó után a kultúrteremben televíziós vevő, pingpong-asz­tal, rádió, sakktábla várja a szórakozni vágyó dolgozókat. Az orvosi rendelőbe az üzem orvosnője hetenként háromszor látogat el. A kis üzem, mint az országos verseny résztvevője, több ízben kapott harmadfokú elismerést. Az Élelmiszeripari Minisztérium eddig két alkalommal tüntette ki az üzem dolgozóit. — 1956 óta a mai napig hetven újítást vezettünk be, — mondja az igazgató. — A para­dicsom-osztályon például fel­használjuk az azelőtt kárbave- szett meleget. A töltést, a zárást és a sterilizálást csak­nem teljes mértékben gépesí­tettük. Az üzem legjobb újítója: Fancsalszki elvtárs, ö a gyár Edisonja. A gyár főleg a nyugati és keleti országrészekbe szállít készárut. A szocialista munkaverseny kezdetben csupán a normák teljesítéséért folyt, ma azonban már a minőségre is nagy súlyt helyeznek. Jelenleg két kollek­tíva versenyez a „szocialista munkabrigád“ címért. A kultúrélet nehezen indult meg az üzemben, ám a XI. pártkongresszus után erősen fellendült. A színjátszócsoport, mely a hajdani „Rimavan“ szlo­vák csoportjából és az üzem magyar színjátszóiból áll, ma már sikeresen működik. A szlo­vák csoport legutóbb a „Három kívánság“ és a „Latnpiónünne- pély" című darabokat, a magyar gárda pedig Egri Viktor „Házasság“-át adta elő. A szín­játszók vidékre, sőt más járá­sok falvaiba is eljárnak. Az üzem tánccsoport ját és zeneka­rát is jól ismerik a Rima völ­gyében. A labdarúgó csapat az üzemi bajnokság állandó részt­vevője. — Dolgozóink Zbojszkón har­minchat ágyas menedékházat építettek, — mondja Koszka elvtárs, — melyben külön konyha, éléskamra és társalgó- szoba van. Ez volna a múlt, az üzem tizenöt éve. Mit ígérnek az előttük álló esztendők? ü' ancsalszki -Edison az út- ' test túloldalán tevékeny­kedik. Nem pápaszemes szoba­tudós: pozsgásarcú, köpcös em­ber, fején kék svájci sapkát visel. Az új borsó-vonal körül serénykedik, vadonatúj olaj­zöld gépek, öles lendkerekek, hosszú futószalagok közt jár­kál. A gépek fölé még tetőt kell húzni, — itt csépelik a borsót, amit víznyomás szállít a gyár termeibe. Itt már szemmel is láni: a készételek gyártása a jövőben igen fellendül. De nemcsak a borsó-vonal mutatja a fejlődést. — A következő ötéves terv során, — mondja Eancsalszki, — például sűrített paradicsom­ból háromszoros mennyiséget készítünk. A termelésnek 1959-hez vi­szonyítva nyers értékben 40 százalékkal, munkatermelé­kenységben 25 százalékkal kell emelkednie. Az uborkatermelés egyetlen szezonban 60-ról 90 vagonra nő majd. Ugyanakkor az alkalmazottak létszáma vé­gig az 1960-as szinten marad. Az új paradicsom-vonal ha­marosan felépül. A gyár beren­dezését különben hem változ­tatják meg lényegesen, ám az automatizálás és a gépesítés tovább fog folyni. A gyártelep területe mélyen benyúlik majd a szomszédos földekre. A be­ruházási eszközöket az üzem ezentúl saját maga teremti elő. Újra az igazgatónál vagyok. Beszélgetésünk megakad: két aktatáskás férfi lép az irodába, az igazgatónak tárgyalnia kell velük. Aztán Králik elvtárs, a színjátszó csoport egyik fiatal tagja kopogtat ránk, kimenő­cédulát kér, fogorvoshoz akar menni. A telefon is gyakran cseng, sok a dolga az igazgató­nak, pedig éppen náthás, meg­fázott a tornaversenyen. Az üzemnek nemcsak Edison­ja, hanem Herkulese is van. Ostrom Attila, az üzemi bizott­ság elnöke súlyemelő-külsejű fiatalember. Örömmel újságol­ja, hogy a következő terv során kultúrházat épít a gyár. A kul- túrházat nagyra és szépre ter­vezik: nem csupán a gyár mun­kásaié, hanem az egész városé lesz. 1963-ra tető alá kerül. Kuglizó és röplabdapálya is épül. A kuglizó körül már folyik a munka, éppen onnan jön, ke­zében szekercét lóbál. A dolgo­zók biztosra veszik, hogy az új cukorgyár felépítésével (mely itt fog állni a közelben) a kon­zerv-üzem is igen sokat nyer. nnek a kis üzemnek 1919- ben a proletárhatalom idején fontos szerepe volt. A direktórium a vörös hadsereg élelmezésére állította be a gyá­rat. A dolgozók derekasan helytálltak a Tanácsköztársa­ságért folyó munkában. A rossz helyzetben lévő nagyvárosok nélkülöző lakosságának önként küldözték innen a dolgozók az élelmiszert. Ma újra fontos szerepe van a gyárnak. Kicsiny, de egyre erősödő bástyája lett szocialis­ta iparunknak. Az ég kék, mint a tengerek, a kéményekből gyöngyházszínü füst gomolyog. Jó étvágyat mindenkinek a borsófözelékhez. paradicsom­hoz, meggybefötthöz! VERES JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents