Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-10-04 / 40. szám

Május elején levelet kö­zöltünk lapunk hasábjain három fiatal embertől, akik elmondták tapasztalataikat és tanácsot kértek, vajon lehet-e boldog házasság fi­zikai és szellemi munkát végzők között. Azóta számos levél érkezett szerkesztősé­günkbe, a levelekből sokat közöltünk lapunk .hasábjain. A vita megmutatta, hogy olvasóink nagy általánosság­ban és nagy többségükben helyesen látják a kérdést, helyesen ítélik meg azokat a nagy változásokat, amelyek hazánk társadalmi rendsze­rében bekövetkeztek a fel- szabadulás óta. Kétségtelen, hogy a múltban a házasu­landó anyagi helyzete és is­kolázottsága igen jelentősen befolyásolta azt. hogy a fia­talok összeházasodhattak-e vagy sem. Itt azonnal meg kell jegyeznünk, hogy az Is­kolai végzettség a múltban bizonyos gazdasági előnyt is jelentett és elsősotban eb­ből a szempontból ítélték meg azt, ha választani kel­lett iskolázott és nem isko­lázott ember között. Még ma is sokan, akik mindenek elé helyezik az iskolázott egyé­neket, ebbői az „előnyből“ indulnak ki. Tény, hogy hazánkban megbecsülik az értelmiséget és munkája szerint jutal­maznak minden embert. Csakhogy az országunkban beállott politikai és társa­dalmi változásokból kifolyó­lag ma már nincsenek lé­nyeges szociális, boldogulási különbségek az úgynevezett értelmiségi és fizikai mun­kát végző egyének között. Hazánkban minden ember­nek a munkáját a munka ér­téke szerint a munka jelen­tősége és az elvégzett mun­ka mennyisége szerint ju­talmazzák. Ebből kifolyólag nem jelent és nem is jelent­het gazdasági előnyt, ha va­laki úgynevezett értelmiségi munkát végez. A két mun­katerület amúgyis mindin­kább összefolyik, összeolvad, eltűnik a köztük lévő kü­lönbség. Gondoljunk csak arra, hogy egész iskolarend­szerünk ma már erre épül fel Mindenkinek ebben az országban meg kel! ismernie az igazi termelő munkát, azt a munkát, amely minden ér­téket (anyagi értéket) lét­rehoz, a fizikai munkát. Nem lehet jő szocialista értelmi­ségi dolgozó az, aki nincs tisztában a fizikai munka elsődlegességével, aki nincs tisztában azzal, hogy mind­ennél fontosabb az anyagi javak termelése. Természe­tesen ezzel nem akarjuk és nem is becsüljük le az ér­telmiségi dolgozókat, az ő munkájuk is rendkívül fon­tos. ők is jelentősen hozzá­járulnak elősegítik a ter­melő munka sikerét. Ügy gondoljuk, mindezzel olvasóink nagy része tisztá­ban van. Sokkal lényegesebb azonban az a kérdés, amely a vita során felmerült, vagy­is, hogy a műveltség azo- nos-e az iskolázott sággal. Ügy, mint a hozzászólók nagy többsége, mi is világo­san leszögezzük: Iskolázott­ság és műveltség nem egy és ugyanaz. Helyesen álla-' pitották meg azok a hozzá­szólók, akik hangsúlyozták, hogy iskolázott ember is le­het durva, faragatlan és ér­zelmileg primitív. Ugyanak­kor lehet udvarias, kultúrált és érzelmileg kifinomult a fizikai munkás. Ez tehát nem az iskoláktól függ, nem at­tól, ki mennyi iskolát vég­zett el. Az ember kultúrált- ságát, műveltségét, érzelmi gazdagságát sok minden be- folyásoija. Befolyásolja egész környezete, a család­ja, amelyben felnövekedett, a könyvek, amiket elolva­sott, a színházak, a mozik, a koncertek, a rádió, az üzem, a munkahely és mun­katársak, egyszóval minden, ami körülveszi az embert, miközben végzi a maga tár­sadalmi feladatát, munkáját. Es még egy. Az emberek kulturáltsága, érzelmi gaz­dagsága, sohasem befeje­zett, megváltoztathatatlan, hanem folyton változó és különösen változó a fiatal embereknél. Vagyis minden ember formálható egész a haláláig. Minden ember mű­velődik lelkileg és szellemi­leg gazdagszik, élete végé- ‘9­Mindebből világos, hogy egész társadalmi rendsze­rünk odafelé fejlődik: vég­leg megszüntetni minden­féle különbséget az embe­rek között. Ebből kifolyólag a szerelem és a párválasztás egyetlen kritériuma a jövő­ben a szeretet, a vonzalom, a szerelem lesz. Már ma is ez kell, hogy legyen a dön­tő. amikor a fiatalok házas- társat. élettársat választa­nak, Harcolni kell minden­féle régi nézet ellen, az olyan nézetek ellen, ame­ek holmitéle gazdasági előnyökből kiindulva igye­keznek befolyásolni a fiata­lok élettársválasztását. A Szovjetunióban már évtize­dek óta, nálunk is a felsza­badulás óta sok ezren, sőt tízezren élnek boldog há­zastársi életet fizikai és szellemi munkások. Az ilyen házasságoknak a száma a jövőben növekedni fog, és egyáltalán nem lesz problé­ma a foglalkozásbeli kü­lönbség. A házastársak boldogsága egyáltalán nem attól függ, amint azt a „Tapasztalt lány gondolja. Teljesen egyetértünk azokkal, ' akik elítélik a véleményét. Az ember családi boldogsága, szerelmi boldogsága nem függ attól, hogy valaki isko­lázott-e avagy sem. Minden­nél fontosabb az igaz szere­lem, a tökéletes lelki har- mónia, a megértés és vég- leien ragaszkodás egymás­hoz. Az. hogy egyformán gondolkozzanak, egyformán ítéljék meg az élet külön­böző problémáit, a családi életben és a társadalom éle­tében egyaránt. Az egyfor­ma életszemlélet független a munkakörtől. Az érzelmi gazdagság független a mun­kahelytől. A kultúráltság független attól a munkától, amit az ember végez. A SZERKESZTŐSÉG. ——— ------------— —\ Fontosabb-e a szerelem? VITAZÄRÖ CIKK A bratislavai ČH a bajnokság élén Az elmúlt heti elég változó időjárás mintha jóakarattal vi­seltetett volna a labdarúgás művelőivel és — nem utolsó­sorban — rajongóival szemben. A csehszlovákiai I. ligabajnok­ság múltheti fordulói már a hét folyamán, szerdán jó játékkal örvendeztették meg a labdarú­gás híveit. Prágában került sorra az ottani Spartak és a Kladno közötti mérkőzés, me­lyen időnként nagyjában igen jó játék folyt. A Spartak jő já­tékkal 5:3-ra verte a kladnoi bányászcsapatot, melynek hátsó formációinak néha kissé túl­buzgó igyekezete sem tudta megakadályozni Kvašňákék ez­úttal meglepően jól gördülő támadásait. A prágai Spartak már jó ideje nem lőtt egy mér­kőzésen öt gólt, és a mintegy 25 000 prágai néző megelége­detten távozott a mérkőzésről. A forduló különben a prágai csapatok győzelmével indult. Ugyancsak eredményesen vé­gezték mérkőzéseiket a Dyna­mo Praha és a Spartak Stalin­grad is. Az utóbbi a jelenleg válsággal bajlódó Ostravát fek­tette kétvállra (2:0), míg a Dy­namo nehéz, síkos talajon a trnavai Spartakot verte a leg­kisebb különbséggel (2:1). Az eredmény a Dynamo számára hízelgőnek mondható, mivel a trnavaiak a II. félidőben jó já­tékukkal ki tudták egyenlíteni a prágaiak első félidőbeli fölé­nyét és csak a balszerencse fosztotta meg őket az egyenlí­téstől. A vasárnap nagy eseménye a bratislavai rangadó volt. A Slo­van utolsó sikerei nyomán nagyszámú szurkolói joggal várták kedvenc együttesük si­ma győzelmét, bár a szakembe­rek inkább döntetlen ered­ménnyel számítottak. Habár a Červená hviezda csupán egyet­len góllal győzött (1:0), min­den objektív nézőnek el kell ismernie, hogy a ČH minden tekintetben jobb volt ellenfe­lénél és az eredmény a Slovan szempontjából hízelgőnek is mondható. A ČH-ban elől meg­lepően jől játszott Gáborik, aki mint hátravont középcsatár kü- lörtösen az első félidőben jó Tippelj velünk 1. ČSSR—NDK atlétika 2 2. Magyarorsz.—Jugoszlávia X 3. Prostéjov—Sp. Brno KPS X 4. VČHZ Pardubice—Semily X 5. Jihlava — Trebič X 1 6. Pudlov—Meopta Pŕerov 1 2 7. TZ Tŕinec—S. Vsetin Z. 1 8. Krásno — Zvolen X 1 9. Podbrezová—Lučenec 1 2 10. Ružomberok — Mikuláš 1 11. Gottwaldov—Plzeň 2 1 12. Sokolovo — Varšava — 13. Košice—DVSC Debrecen X 1 14. Holice — Trebová X így kedd! volna Sazka: X 1 1 1 1 1 2 X - X 1 1 X Športka: 9, 20, 23, 30, 32, 35 labdákkal látta el társait és ha kellett hátul is segített. Nagyon jól rombolt a Hviezda védelme és az egész mérkőzés alatt alig engedte kibontakozni a Slovan nem túl folyamatos támadásait. A mérkőzésen kemény, gyors játékot láttunk. A ČH ötösfo­gata tértölelő átadásokkal gyakran megközelítette Schroif kapuját, és a Slovan különben jól védő kapusának egyetlen bizonytalansága csapata vere­ségét okozta. Javoreknek a má­sik oldalon kevés dolga akadt. Prešov és Nitra a bajnoksági pontokon megosztoztak. Nagy érdeklődés előzte meg a Hradec Králové—Dukla Pra­ha mérkőzést. Nos a tavalyi bajnok Hradecnek végre sike­rült hosszabb idő után igazol­nia, hogy országunknak egyik legjobb csapata és győzelme révén a Dukla átengedte ve­zető helyét a bratislavai Červe­ná Hviezdának. Trenčínt a brnoi vereség a táblázat végére vetette vissza. AZ EREDMÉNYEK: Spartak Praha Sokolovo — SONP Klad­no 5:3 (3:0), Dynamo Praha — Spartak Trnava 2:1 (2:0), Slo­van Nitra — Tatran Prešov 1:1 (0:0), Červená hviezda Bratis­lava — Slovan Bratislava 1:0 (1:0), Červená hviezda Brno— TTS Trenčín 4:2 (3:1), Baník Ostrava — Spartak Stalingrad 0:2 (0:2), Hradec Králové — Dukla Praha 2:1 (1:0), £z Wilma Néhány adat a „fekete ga­zella" képéhez. Wilma Rudolph 1940. június 23-án született Tennesse-ben, egy szegény néger család tizen­hetedik (!) gyermekeként. A világ leggyorsabban futó nője 180 cm magas és mindössze 58 kiló. Már a melbournei olimpián is részt vett s az amerikai sta­féta leggyorsabbjának bizo­nyult, de akkor még csak bronzéremre futotta. Gyermek­korában egy autóbaleset követ­keztében másfél évig csak man­kók segítségével járhatott. Ha mindezt összegezzük, meg kell állapítanunk, hogy nem le­hetett könnyű részére azt a könnyedséget elérnie, amellyel a három aranyérmet nyerte. ki. erőviszonyok kiegyenlítődnek A római olimpiai játékok szemléltetően igazolták az ame­rikai könnyüatiétika megtorpa­nását. Melbourneben a férfiak 24 versenyszámából még 9 baj­nokságot az USA atlétái nyer­tek, ugyanakkor a Szovjetunió ötöt. A két állam atlétái együtt tehát az aranyérmeknek több mint a felét vitte haza. Ezzel szemben Rómában a Szovjet­unió két bajnoksággal többet, Amerika viszont öttel keveseb­bet nyert, A női számokban már Melbourneben is erősen lemaradtak az amerikaiak a Szovjetunió lányai mögött. Amennyiben az olimpiai baj­nokságok első hat helyezését 7—5—4—3—2—1 pontozással (az ún, nem hivatalos ponto­zással) értékeljük, az Egyesült Államok lemaradása még fel­tűnőbben megnyilvánul. 1952-ben, Helsinkiben az amerikai atléták még 182 pont­jukkal egyedül többet szerez­tek, mint az utánuk következő hat ország együttesen. A Szov­jetunió atlétái akkor 57 ponttal végeztek a második helyen, Melbourneben (1956) az ame­rikai atléták fölénye még min­dig döntő volt (1. USA—187 p„ 2. Szovjetunió—89.5 p.) Rómá­ban a két állam között máresak 42 pont volt a különbség és ugyanakkor Németország közös csapatának erőteljes előrenyo­mulását Is észlelhetjük. A római olimpia ezt is bizo­nyította, hogy a könnyűatlétika ma már világszerte annyira fejlett, hogy egyre több ország versenyzői képesek egészen ki­váló eredményekre. Hiszen ezen az utolsó olimpiai versenyen egy hatodik hely is klasszis tel­jesítményt igényelt és ezúttal már 32 országnak akadt olyan atlétája, aki egy-egy számban a hat legjobb közé került. Köz­tük találhatunk egészen várat­lanul olyan országbeli verseny­zőt Is, amelyről eddig atlétikai, sőt egyáltalában sportvonatko­zásban nem nagyon hallhat­tunk. így pl, az etiópiai ver­senyző azonnal mint maratoni bajnok mutatkozott be, még­pedig világcsúcsnak számítha­tó eredménnyel. Egy bajnoksággal, a 800 mé­teres síkfutással bővült Rómá­ban a nők műsora és amíg Mel­bourneben a női aranyérmeket öt ország versenyzői vitték ha­za, Rómában a tíz bajnokságból hatot a Szovjetunió, hármat — Wilma Rudolph révén — az USA, egyet pedig Románia nyert. Még szembetűnőbb a női at­létikában a németek előretöré­se, akik a pontversenyben az Egyesült Államokat is meg­előzték. (1. Szovjetunió 74 p., 2. Németország 40 p„ 3. USA 26 p.) A római olimpia könnyüatlé- tikai pontozása a következő­képpen alakult: Férfiak: 1. USA 136 p„ 2. Szovjetunió 94 p., 3. Németország 63 p., 4. Lengyelország 41 p., 5. Nagy- Britannia 25 p., 6. Űj-Zélánd 22 p„ 7. Ausztrália 18 p., 8. Ma­gyarország 16 p., 9. Olaszország 15 p., 10. Svédország 14 p„ 11. Finnország 11 p„ 12. Franciaor­szág és Brit-Nyugatindia 10— 10 pont. Nők: 1. Szovjetunió 74 p., 2. NÔ*- metország 40 p„ 3. USA 26 p., 4. Nagy-Britannia 23 p., 5. Len­gyelország 17.5 p„ 6. Románia 11 p., 7. Csehszlovákia 8 p„ 8. Olaszország 7 p„ 9. Ausztrália 6.5 p., 10. Üj-Zéland 3 p„ 11. Franciaország 2 p. Az összetett pontozás ered­ménye: 1, Szovjetunió 168 p., 2. USA 162 p., 3. Németország 103 p„ 4. Nagy-Britannia 48,5 p., 5. Lengyelország 48 p., 6. Üj-Zé­land 25 p., 7. Ausztrália 24.5 p„ 8. Olaszország 22 p„ 9. Magyar- ország 16 p., 10. Svédország 14.5 p., 11. Románia 13 p„ 12. Franciaország 12 p„ 13. Finn­ország 11 p., 14. Brit-Nyugat- india 10 p., 15. Csehszlovákia és Belgium 8-8 p„ 16. Dél-Af- rika és Etiópia 7-7 pont. öt-öt pontot szereztek Ma­rokkó és Tajvan, Svájc 4 p., Írország, Kuba, India, és Por- to-Ríco 3-3 p., Norvégia, Izland, Venezuela, Hollandia és Kenyia 2-2 p„ és végül Jugoszlávia, Dánia és Kanada 1-1 pontot szereztek. Búcsúzik a kard hőse a magyar kardcsapat tagja már a győzelmi emelvényen állt, hogy átvegye a csapatbajnok­ság olimpiai aranyérmét. Gerevichet világszerte a klasszikus kardvívás legjobb képviselőjének tartják. A ró­mai olimpia után a nápolyi Testnevelési főiskola vívó- igazgatói állást ajánlott fel ne­ki, Gerevich azonban mint ed­ző otthon szándékozik gyü- mölcsöztetni sokéves vívói ta­pasztalatait. A Magyar Népköztársaság legutóbb a Munka Érdemrend­jével jutalmazta a kiváló sport­embert. —sm— Gerevich Aladár, a magyar sport hétszeres olimpiai bajno­ka elhatározta, hogy az aktív versenyzést abbahagyja, több vívőversenyen nem indul. A jelenleg 50-esztendős Ge­revich, számtalan nemzetközi kardverseny egyéni győztese, az utolsó évtizedek folyamán tagja volt minden jelentős ver­senyen induló magyar kardcsa­patnak. 1952-ben olimpiai baj­nokságot nyert. Legidősebb tagja volt a római olimpia ma­gyar részvevőinek és e világ- versenyen induló versenyzők nagyobb része még a világon sem volt, amikor Görevich Ala­dár a losangelesi olimpián mint Késő bánat ovim i aitbit úti v> r «w án 54,8-ra úszta a 100-métert és új amerikai csúcseredmé­nyével csak 2 tizedmásodperc- cel maradt el a világcsúcstól. Biztos volt benne, hogy indul Rómában, hiszen már csak egy akadályon, a detroiti válogató- versenyen kellett túljutnia. Bi­zakodása jogos volt, hiszen utoljára biztosan verte ellen­feleit, Larsont, Clarkét és a többit. Farrell azonban megbetege­dett, kórházba került, ahol ki­vették a vakbelét. Nyolc nap­pal a műtét után augusztus elején mégis ott volt a detroiti nagy versenyen. Nem rajtolhatott azonban a kőről és amikor az indító elsü­tötte a pisztolyát, Farrell a vízben csak egy lábbal rugasz­kodott el az uszoda falától, a fordulóban is lemaradt, de 56,1-el még így is , harmadik lett. Mégis csak a közvélemény nyomására jutott el Rómába — mint tartalék. A 100-méteres gyorsúszásba be sem nevezték. A következmények ismerete­sek: a 100 métert az ausztráliai Devitt nyerte Farrell honfitár­sa, Larson előtt. Farrellnek pe­dig csak a stafétába!1! nyílt al­kalma bebizonyítania különle­ges képességeit. 54.4-re úszta csapatának utolsó tagjaként a 100 métert. Az USA sportvezérel pedig gazdagabbak lettek egy tapasz­talattal. Amerika szurkolói nagy le- hangoltsággal kommentálják kedvenceik római szereplését. Kenneth Wilson, az amerikai olimpiai bizottság elnöke, az utóbbi napok folyamán hang­súlyozta, hogy rövidesen egy illetékes nemzeti sportbizott­ság ül össze Rómában tapasz­talt hibák tanulmányozására. Szerinte hosszúlejáratú prog­ram összeállítása szükséges, amely felölelne minden sport­ágat. Wilson mindenekelőtt az Amerikában eddig eléggé le­maradt labdarúgásra, vívásra, tornára és gyeplabdára kívánja felhívni a sportoló ifjúság fi­gyelmét. Reformokra szorul Ameriká­ban azonban a válogató bizott­ságok munkája is. A bizonyíték erre többek közt a súlydobó Nieder és a gyorsúszó Farrell esete is, Az atlétikai válogató verse­nyek már júniusban, az orszá­gos bajnoksággal kerültek le­bonyolításra. Az előírások alap­ján a bajnokságok első hatom helyezettje kerülhet számítás­ba az olimpiára. Bill Nieder — a későbbi olimpiai bajnok — aki az utolsó év folyamán több­ször verte a sokszoros világ- rekorder O’Brient, a válogató- versenyen indiszponáltsága mi­att csak negyediknek végzett. Hogy mégis kijutott Rómába, azt csak annak köszönheti, hogy még az olimpia előtt két­szer is világcsúcsot javított és a közvélemény nyomására vál-

Next

/
Thumbnails
Contents