Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-10-04 / 40. szám

Túl az őszi h Az emberekre már kabátot ™ parancsol a reggel, sár­guló levelet kerget a szél, tom­posán lapul a hajnali köd, ko­paszodik a határ és nyakunkban az ősz. Szegény ősz! Hiába ontja búsás áldását a gyümöl­csöskert, hiába telít meg csűrt és magtárt a termő róna, a költők száza és ezre mégis inkább csak az elmúlást énekli meg a haldokló őszi tájból. Sajátosságánál fogva a föld­művesemben azonban túl néz ezen az őszi hervadáson s a le­tarolt kukoricatábla hátterében inkább már azt veszi észre, hogy az elhintett magból a bá­gyadt nap gyengülő melegétől is hogyan sarjad, hogyan tör magasba az új élet, a jövő évi kenyér reménytkeltő zöldje. Talán éppen ezért alakult ki a föld emberének fegyelmezett következetessége, mert az ösz- szel elvetett magból már azt is látnia kellett, hogy a máso­dik tavaszon milyen karéj ke­nyeret szelhet majd a családja. Élete, életlehetősége függött tehát a következetes jövőbe nézéstől. S ha régebben a né- hányholdas „gazdaságban“ a jövőbelátás igazgatta tevékeny­ségét a helyes útra, mennyivel inkább hasznossá válik ez a sa­játossága most , amikor egy-egy falu boldogabb holnapjának megalapozásához százak hason­ló jótulajdonsága összpontosul. Ügy ám! kiért például hogyan is juthattak volna el a somorjai szövetkezetesek a fejlődésben idáig, ha a faluközösség nem ilyen következetességgel keresi a boldogulást. De — dicsére­tükre legyen mondva — nem tagadták meg paraszti mivol­tukat. Bölcsen cselekedtek és a további szándékaik mégin- kább ilyenek. Kellett és kell is ez, mert a városnak számítható nagy- faluban nem volt könnyű dolog a belterjes nagyüzemi mező­gazdálkodás megvalósítása. A szövetkezet vezetői kez­dettől fogva arra törekedtek, hogy a termelésben a legkeve­sebb munkaerőt igénylő legha­ladóbb és természetesen a leg­gazdaságosabb módszereket al­kalmazzák. Az elsők között ve­delték be a gépi fejést, a tyú­kok tojatóketreces és a barom­fiak mélyalmozásos nevelését, a sertések önetetéses hizlalását, a növendékállatok nyitott istál­lózását és egyebeket. Korszerű gazdasági épületekből a járás szövetkezetei közül aránylag talán egy sem mondhat annyit a magáénak, mint éppen a so- morjaiak. És még lényegesebb az, hogy valamennyit saját épi- töcsopor lukkal és önsegéllyel épitelték. r alán furcsa, hogy a so- morjaiak a munkaerő - hiány ellenére mindjárt az EFSZ megalakulása után szö­vetkezeti építócsoportot szer­veztek, hiszen sok helyen éppen a munkaerőhiányra való hivat­kozással álltak félre az önse­gélyes építkezéstől. Az eredmé­nyek a somorjaiakat igazolják, akik ötletességükkel egy csa­pásra két legyet ütöttek. Elő­ször is így a helybeli iparosok is munkát kaptak a szövetke­zetben és természetes, hogy a csúcsmunkák idején a földe­ken is szívesen segédkeztek. Az sem kisebb jelentőségű, hogy az építöcsoportba a fiatalok is örömmel jelentkeztek. És ami nem kevésbé lényeges — az ön­segélyes építkezés következté­ben kb. kétmillió koronát meg­takarítottak és az épületek is gyorsabban elkészültek. A szemfüles vezetőség arra is rájött, hogy bár a szövetkezeti tagságot nem egykönnyen vál­lalják a fiatalok, azért csúcs- munkák idején mindig szívesen segédkeznek. Az igazán érdem­leges segítséget fel is használja a szövetkezet vezetősége. Pél­dául a több mint 2000 köbmé­ter' komposzt készítése is na­! Összekötik A dunaszerdahelyi tizen­egyéves és nyolcéves isko­lák átvettek az egységes földművesszövetkezettől 55 hektár területet, amelyet az agrotechnikai követelmé­nyeknek megfelelően tudo­mányosan művelnek meg. Az iskolák hallgatói elsősorban Is talajt vizsgálták meg. A talajvizsgálatot Varga tan- felügyelő vezetése mellett örömmel fogadták nemcsak az érdekelt iskolák igazga­tói és tanári kara, de az iskolák növendékei is, hi­szen már világos előttük, hogy a talajt megművelni, a talajt megszeretni csak annak helyes megismerése alapján lehet. A növendékek tehát a mezőgazdasági mun­kák ABC-jénél, a talaj meg­ismerésénél kezdték meg nagy jelentőségű gyakorla­taikat. az elméletet a gyakorlattal Kívánnunk kell nekik, hogy legyenek következetesek to­vábbra is a növénytermelési tények tervszerűségének megfigyelésében, adatgyűj­tésében, a hatalmas mező- gazdasági anyag rendezésé­ben, elemzésében. A duna­szerdahelyi iskolák felké­szültsége, az idei előkészítő munkája, problémalátása, céltudatossága kell, hogy inspirálja az egyéb tantes­tületeket is éspedig az ösz- szes járásainkban, hogy ha­sonló talajvizsgálatokkal kezdjék meg egyik legszebb feladatukat. Képünk igazol­ja, hogy az iskola lányhall- gatői miként tanulják meg­ismerni a talajt; eiőírt föld- szakértői mődon veszik a talajmintákat. KMOSKO LADISLAV földszakértő mérnök I években sertésólat építenek az anyakocák részére, 98 férőhe­lyes istállót a teheneknek, 1000 férőhelyes korszerű sertésólat a hízóknak, nyitott istállót a növendékeknek, ezeken kívül egy központi takarmánykeve­rőt, külön helyiséget a sertések nedves takarmányának keveré­séhez, 1 tejhütőt, betonutat a 'faluból ki a telepre és így tovább. Betontégla (kváder) készítő gépet is vásárolnak,, ezután a falak anyagát helyben- készítik. Munkaerő s főképp sok fiatal kell tehát a somorjai EFSZ-be, hogy sikeresen megvalósíthas­sák a nagy terveket. Persze mit sem érnének ezek a tervek, ha nem követnék őket következe­tes intézkedések. De követik. Mégpedig olyanok, hogy a fia­talok ne csak brigádmunkára kívánkozzanak a szövetkezetbe, hanem tartós otthonra is talál­janak benne. A szövetkezet be­járatánál ott díszeleg a járás legszebb szövetkezeti kult úrhá­za. A múlt évben a szövetkezet berujiázási alapjából 10 családi A telep bejáratánál díszeleg gyobb részben a fiatalok nevé­hez fűződik. Kockás Kálmán, a szövetke­zet elnöke fájlalja ugyan, hogy kevés fiatal tagja van az EFSZ- nek, a fiatalok munkájáról azonban 8 is elismeréssel nyi­latkozik. — Sokat segítettek a helybeli CSISZ -tagok abban, hogy az 1960-as esztendőben 192 kg húst termelhetünk hektáron­ként, — mondja az elnök, majd azzal folytatja, — de ennyi segítség a jövőben már nem elegendő. Llogy miért? Nézzük a szá­** mókát. Hektáronként szá­mítva 1964-ben már 235,3 kg húst, 630 liter tejet és 600 to­jást akarnak termelni. Ez csak úgy válhat valóra, ha a növény- termelést, főképp pedig a ta­karmánytermelést is a szüksé­ges arányban fokozzák. Továb­bá az építkezéshez is sok mun­kaerő kell, mert a következő a szövetkezeti kultúrház. Kockás elnök Bittera villany- szerelővel tárgyal. házat építettek a tagoknak, ezek egy részét fiatalok lakják. A következő években további lakásokat építenek s ez nem csekély ígéret a nősülés előtt álló fiataloknak. Bizakodók is a szövetkezetesek, hogy a mun­kaerőkérdés részben már a teg­nap problémája, hiszen az egy­re erősödő EFSZ-ben a kereseti lehetőség talán semmivel sem kisebb, mint az iparban. Es ez is jó agitáció. új élet is sarjad. A somorjai |^?z van, haldoklik a termé- szét. De nap mint nap az szövetkezetesek említett intéz­kedései is azt sejtetik velünk, hogy túl az őszi hervadáson. mindig újul, csinosodik az élet. Szépül, fiatalodik Somorja is, mert az idősebbeknek igazi szívügyükké vált, hogy a holnap már fiatalokkal felfrissített vérkeringésű szövetkezetre kö­szöntsön. HARASZTI GYULA KAPUZÁRÁS UTÁN Már egy hete bezárultak a brnói nemzetközi árumin­tavásár kapui. A vásár terü­letén a kiváncsi látogatók helyett szorgos munkásem­bereket találunk, akik a gé­pek, műszerek és egyéb ki- ! állítási tárgyak becsomago- 1 lását, elszállítását végzik, s A pavilonok közötti nyitott i térségeken már alig látni !■ e9y-egy gépet, s maguk a i pavilonok is lassan kiürül- r nek. A vásár végetér, de t a látogatók szívében to- ' vábbra is élnek a brnoi él- i mények. Aki mindössze egy napot 1 töltött a vásáron, már az is i véleményt alkothat hazánk 1 iparának fejlettségéről, i Szakembereink, valamint ( a külkereskedelmi vállalat t egyes üzemeinek képviselői í és külföldi kollégáik, akik- í kel az üzleteket kötötték, r már jobban tudják értékelni c a vásár jelentőségét, ök a r gépek és árak alapos isme- r ’•ői, ők tudják legjobban meg- 1 állapítani a vásár színvona- 1 lát is. Mert, el kell ismerni i mindenkinek, hogy a kiállt- i tási tárgyak kiválasztása jobb volt az előző évinél. , A nyugati országok vállala- , tainak már az elmúlt évben , alkalmuk nyílt megismer- ; kedni a szocialista tábor or- , szágai termékeinek műszaki i színvonalával, s így aztán . igyekeztek ők is “ legjobb \ minőségű gépeiket kiállttá- ■ ni. Természetesen a baráti államok vállalatait is ez a gondolat vezette. így alakult 1 ki aztán a vásár szintje, hogy: a tavalyihoz viszo- , nyitva nem a kiállított tár­gyak számbeli növekedése, hanem főként minőségbeli javulása volt a jellemző, a i figyelmet keltő. Persze a vásár igazi érté­két elsősorban is az adásvé­teli szerződések értéke szabja meg. Ha e szempont­tól értékeljük a vásárt, ak­kor is megelégedés tölt el. Négy milliárd korona érték­ben kötöttünk adásvételi szerződéseket a szocialista országokkal és fél milliárd korona értékben kapitalista államok vállalataival. Ter­mészetesen e számok csak megközelítő képet adnak a vásáron kötött egyességek- ről, mert több üzleti tárgya­lás még folyamatban van. Nem lehet azt sem pontosan meghatározni, hogy a vásá­ron résztvevő baráti és ka­pitalista államok vállalatai egymás között milyen ér­tékben kötöttek üzletet. Bizonyára e szerződések is hatalmas összeget képvisel­nek. A vásáron külkereske­delmi vállalatainak üzemei­nél két és fél milliárd koro­na értékű árut kötöttek le külföldi cégek. Mi viszont két milliárd korona értékű áru behozatalára kötöttünk szerződést. E néhány szám nemcsak a vásár gazdasági értékét érzékelteti, hanem kifejez egy másik lényeges vonást: a kölcsönös békés kereske­dés gondolatát. Nem vélet­len az, hogy a külföldi új­ságírók a vásárt „békevá­sárnak“ nevezték el. Valóban az volt. A gazdasági kapcss- latok elmélyítése, kiszélesí­tése az egyes országok kö­zött, szintén a béke ügyének megszilárdítását szolgálták. A Brnoi II. Nemzetközi Áru­mintavásár küldetését e té­ren is teljesítette. (Cs.) Nagyobb felelősséggel Cukorrépaszedő „eke" A mezőgazdasági tanulóott­honok megnyitásáról szóló ren­deletet örömmel fogadták mindazok, akiknek szívügyük a mezőgazdasági termelés szín­vonalának emelése. Elérkez­tünk a fejlődés azon szakaszá­hoz, hogy biztosítani tudjuk a szakmunkásképzést a mezőgaz­daságban éppúgy, mint az ipar­ban. Ezért minden járásban egy-két mezőgazdasági tanuló­otthon alakult. Az -otthonok megteremtése a szakmunkás- képzés alapfokú követelménye volt. Megfelelő kihasználásuk­ról a nemzeti bizottságoknak, az EFSZ-ek és ÁG-ok vezetői­nek kell gondoskodniuk. A tanulóotthonokban szep­tember elsején megkezdődött a tanítás. Ekkor mutatkozott meg, hogy az egyes járásokban hogyan jártak el a tanonevi- szony megkötésénél. A Dolný Kubín-i járásban kétségtelenül alaposan megmagyarázták a tanulóknak a tanoneviszony je­lentőségét, hiszen a tervezett létszámon felül még huszonné­gyen kérték felvételüket. A Közép-Csehországi kerületben, Nymburkban, a tervezett 265 tanuló helyett szeptember el­sején 271-en ültek be az isko­lapadokba, viszont Čadcán, fele azoknak, akik megkötötték a tanoneviszonyt, nem jelentke­zett az iskolában. De nem ez az egyedüli eset. Számtalan olyan járás van, ahol nem érték el a teljes létszámot. Márpedig a mezőgazdasági tanulóotthonok­ban egyetlen hely sem marad­hat üresen. A hiányzókat nem lehet megszerezni rendietek­kel, de személyes meggyőzéssel igen. A breelavi járásban így cselekedtek. A szövetkezetek vezetői, a tanítók, az ifjúsági vezetők elbeszélgettek azokkal, akik szeptember elsején nem jelentkeztek. A személyes be­szélgetések eredményeképpen ma már teljes a létszám a ta­nulóotthonokban. Helyes lenne, ha hasonlóképpen cselekedné­nek a többi járásban is. —s— Teljes ütem­ben folyik a cu­korrépa szedé­se és elszállítá­sa. Ezzel a munkával addig kell sietni, mig nem jönnek az esős idők. A képen látható cukorrépasze­dő elkészítésé­nek gondolatát a szenei gépál­lomás dolgozói a helyi szövet­kezeti tagoktól kapták. Az ekén lévő kétágú acélvilla, amely kiemelgeti a répát, kicserél­hető. A répa­szedő előnye, hogy nem sérti meg a répát és igen száraz földben is hasz­nálható. Józan Gáspár traktoros két és fél nap alatt a répaszedövel tíz hektár cukorrépát szántott ki. ezzel I960. JÚNIUS 10. Füssi Betka a bálványost Állami Gazda­ságban a szocialista munkabri­gád címért versenyben álló kol­lektívát vezeti. Ma rosszkedvű. Az ember azt hinné, hogy az ilyen fiatal lánynak nincsen oka szomorúságra. Igenátn, de Bet­ka egy 12 tagból álló kertészeti munkacsoport vezetője és azzal bizony sok gond jár. Miért? Talán olyan lányok tartoznak a munkacsoporthoz, akik fe­gyelmezetlenek ? Vagy talán nem tudnak beleilleszkedni a közösségi életbe? Talán ellen­tétek merültek fel a kollektíva tagjai között? Dehogy! Szó sincs róla. A kollektíva csupa fiatal lányból áll, és a termelési tervet 200 százalékra teljesítik. Bizony nagyon örülnek az elért munkaeredményeknek. A büsz­ke címért versenyben álló kol­lektívától azonban még többet várunk. — Már egy teljes hónapja ál­lunk versenyben és kulturális téren mit tettünk ? — Ilyen kér­déseket tesz fel Füssi elvtárs­nő és szomorúan megállapít ja, hogy hiába igyekszik, hiába nó­gatja a lányokat, figyelmezteti őket a vállalásokra, a lányok mindig csak azt válaszolják: Ugyan, hagyd már abba megint kezded! Mit akarsz tölünk? Naplótöredék Munkánkat becsületesen elvé­gezzük, hazamegyünk és otthon is várnak ránk feladatok. De Betka csak nem hagyja abba. Nagyon szeretné, ha min­den téren megállnák a helyü­ket. Hát most adják fel a har­cot, a végső ütközet előtt ? 1960. AUGUSZTUS 20. Betka most mindig jókedvű. A kollek­tíva jól dolgozik és új életet kezdett. A siker titkát ott ke­ressük, hogy Füssi elvtársnő o ..dolog másik végét fogta meg.“ Elsősorban számításba vette, hogy a lányok keszegfalviak és megyercsiek. Egy szép nap az­zal a javaslattal jött, hogy menjenek el vasárnap Keszeg- falvára táncmulatságra. — No és, mivelünk mi tör­ténjen? — kérdezték a me­gyercsiek. — Hozzátok majd a jövő hé­ten megyünk moziba. Nagysze­rű darabot adnak. És így most hétről hétre hol az egyik faluban, hol meg a másikban töltik a lányok a va­sárnapot. Komáromba is el sze­retnének látogatni és máshová is, mert bizony alaposan bele­jöttek a közös mulatságba. A sajtótízperceket sem tart­ják már holmi „szükséges A. kollektíva munka közben Sietni kell a paradicsomszedés­sel, mert jönnek a fagyok ... rossznak", tánckört is szervez­nek, mert nagyon szeretnek táncolni. Már rájöttek a közös­ségi élet szépségeire, bezzeg már soha sem unatkoznak. A bálványosi ÁG fiatal kol­lektívája bátortalanul tette meg az első lépéseket, de most tnár öntudatosan, szívósan ha­ladnak előre a megkezdett úton és egész biztos, hogy elnyerik a büszke címet. Persze szük­séges lesz, hogy az üzem veze­tősége, a szakszervezeti bizott­ság és a CSISZ-vezetőség sose feledkezzen meg arról, hogy az a brigád a „cím" megszerzésé­ért küzd. BUDA JOZEF

Next

/
Thumbnails
Contents