Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-27 / 39. szám

Fontosabb-e a szerelem? Hozzászólások a három jóbarát leveléhez Hozzászólása a három jô- barát leveléhez komolyan elgondolkoztatott. Többször elolvastam, mert nem tudtam hinni szemem­nek. Nem gondolja, hogy mint érettségizett lány (ta­nítónő), túlságosan túllőtt • célon, amikor hozzászólá­sát megfogalmazta? Ügy ír­ja, hogy amit mond, azt ta­pasztalatból mondja és meg­van győződve kijelentései­nek helyességéről. Jó, lehet, hogy vannak bizonyos ta­pasztalatai, azonban nekem az a véleményem és meg­győződésem, kedves „Ta­pasztalt lány!“ hogy az Ön tapasztalatainak nincs sem érzelmi, sem pedig értelmi alapja. Merem állítani, hogy túlságosan kevés ismerete, vagy tapasztalata lehet Ön­nek az ifjúság életéről. , Nem tudom milyen foko­zatú iskolán tanít és milyen korú ifjúságnak a nevelőnő­je, de hisz ez nem lényeges — a dolog lényege inkább az, hogy Ön, mint pedagó­gus, aki műveltnek tartjé magát, nagyon téves néze­teket vall, ami egyáltalár nincs előnyére szocialista államunkban a fiatalok ne­velésének. Én több éven keresztü (konkrétan) az ifjúság kö­zött dolgoztam és mondha­tom sok fiatalt ismertem é! ismerek ma akik egyrész: fizikai, másrészt szellem munkákat végeznek. Sőt is­merek házastársakat, aho az egyik fél fizikai munká végez, a másik pedig szelle­mi munkás és boldogság:: kát mégis példaképül lehe állítani a fiatalok elé. Ezenkívül saját meggyő­ződésem, hogy a fiatalol közötti viszony vagy a há zas életben a boldogsál egyáltalán nem attól függ hogy milyen munkát vége: valamelyik fél. Ez csupán i kölcsönös megértésen, meg becsülésen, bizalmon és a őszinteségen alapszik. Még csak annyit, hog; ezentúl helyesebb lesz, h; ilyen kijelentések helyet kicsit meggondolja, hog; mikor és mit nevezhetüni tapasztalatoknak az egysze rű elgondolást-e, vagypedi az életben előforduló gya kori eseteket és jelensége két? Ezt azért mondom, mer az Ön kijelentéseinek egy általán nincs semmilyen re ális alapja és nemcsak hog nem felel meg az elgondo lása, a szocialista neveié elveinek, de véleménye tel jesen ellentétben áll az éle gyakorlati valóságával. így a három jóbarát is J>i zonyára azért vetette f< problémáját, amelyből vit keletkezett, mert ilyen Iá nyokkal állhatták szembei mint Ön kedves „Tapasztal lány!“, de szerencsére n fiatalok optimisztikusan né zünk a jövőbe és reméljül hogy az ilyen „Tapaszta lányokból“ egyre keveset bet találunk. H. Figyelemmel kísérem hozzászólásokat a három j barát leveléhez, és sok éi dekességet találtam berinü Észre vettem mennyire ki lönböznek az egyes embere gondolatai egymástól. Mir denki tapasztalata, szerii változtatja nézeteit. I- egybeveti őket az embe sokat tanul belőlük. Css akkor lepődtem meg ni gyón, mikor elolvastam „Tapasztalt lány“ hozzászt lását az újságból. Hogy goi dolkodhat így egy érettsi gizett lány, egy tanítóné ő a jövő generáció neveli nője? Hisz ő az, akinek é] pen arra kell nevelni az i júságot, hogy igenis becsű je a fizikai munkát vég: embereket, mert azok éppi olyan emberek mint ak szellemi munkát végezne Az egyik a másik nélk nem létezhet. Nem tudó elképzelni, hogyan tudja e re nevelni az ifjúságot, rr kor ő így beszél: „Egyált Ián nincs jó véleményem fizikai munkát végző fiú ról". Vagy: „Érettségizi v _____________________ lányok, tanítónők, ne állja­tok szóba hozzátok nem illő fiúkkal, mert az iskolázott lányokra megalázást jelent.“ Hát ez márt sok. Ez már gyalázat egy tanítónőtől ilyet hallani. Milyen véle-, ménnyel lesznek ezekután az érettségizett fiatalokra? Csak azért mert ő olyan fi­úban csalódott, aki fizikai munkát végez? Hisz a csa­lódás éppen úgy érhette volna szellemi munkát vég­ző fiú részéről is. Erre pél­da az én esetem is. Érett­ségizett fiúban csalódtam, és fizikai munkát végző fiú­ban találtam meg, amit el­vesztettem. Akkor én is ítéljem el a szellemi mun­kát végző fiúkat? Azt nem lehet! Hogy ketten megért­sék egymást, az nem attól függ, hogy az egyik szellemi munkát végez, a másik meg fizikait. Az csupán az egyé­nektől függ. Annak ellenére, hogy én érettségizett lány vagyok, az udvarlómnak vi­szont nincs érettségije, na- gyon jól megértjük egy­mást. Eddig még csak ellen­tét sem merült fel közöt­tünk, pedig ehhez képest már régen együtt járunk. S ha bármikor csak csupán erről lesz szó, kitartok mel­lette, mert azt hiszem na­gyon sok házasság alapszik az ilyen eseten. „Virágos kert az én szivem.“ Nem akarom megsérteni, de nem érdemli meg a „ta­pasztalt ' jelzőt. Legalábbis sorai alapján nem. Hogy miért? Főiskolás vagyok, már nem is első-vagy má­sodéves. Volt tehát alkal­mam megismerni azon fiúk életét, akik Ön szerint „ér­demesek“, „méltók“ érett­ségizett lányok szerelmére. A giegismerés eredménye? Éppen annyi faragatlan akad köztük, mint a fizikai mun­kát végző fiúk között. Más­részről, ismerem a fizikai munkát végző fiúkat is, ma­gam is munkáscsaládból származom. Nyugodtan ál­líthatom, hogy akad köztük annyi becsületes, mint a fő­iskolások között. Az az állítása pedig, hogy a fizikai munkát végző fiúk azért akarnak szellemi mun­kát végző feleséget, hogy azok fix-fizetése mellett lumpolhassanak, nevetsé­gessé teszi minden olvasó szemében. Mindenki tudja, hogy iparunk bármelyik ágában dolgozó egészséges becsületes fiatalember ke­res annyit, mint egy taní­tónő és igen gyakran annyit is, mint egy mérnök. Töké­letesen egyetértek az „Egy boldog fiatalasszony“-nyal, hogy autót lehet venni, de boldogságot nem. Igazságszerető ön nagyon beképzelt lány, aki csak a diplomát nézi. Meg is értem a fizikai mun­kát végző fiút, hogy elhide- gült Öntől, hiszen valószí­nűleg kimutatta neki, hogy lenézi a fizikai munkásokat. Pedig ön nem érdemelte meg az ő-szerelmét, mert a fizikai munkát végző fiatal­emberek között is vannak műveltebbek, mint akiknek diplomájuk van. Bevallom, én szégyeltem volna ilyen levelet írni és minden fér­finek azt ajánlanám, ne áll­janak Önnel szóba. Fizikai munkát végzek, egy fiatal mérnök udvarol nekem az üzemünkből. Mun­katársaim mondták neki, hogy nem vagyok hozzá va­ló, de ő nem hagyta magát lebeszélni. Nézetem szerint, mindenki a szíve szerint cselekedjen, nem aszerint, . hogy mit szólnak hozzá a . barátai. Ma egyenjogúság . van és nincs semmi különb- ; ség fizikai és szellemi mun- , kás között. : „Csinos hölgy" I Közöljük olvasóinkkal i hogy a vitát következő szá- . munkban lezárjuk. Elnézé­- süket kérjük mindazoknak- akiknek hozzászólását hely- s szűke miatt nem közölhet­- tűk. t A szerkesztőség Az els5 labdarúgó ligában Már nincs veretlen csapat A teljes hetedik fordulóra szombaton és vasárnap kissé hűvös, száraz, no csaknem ide­álisnak minősíthető futball idő­ben került sor. A szép számú nézőközönség izgalmas, lendü­letes mérkőzéseket látott a pá­lyákon és még a legnagyobb ínyenc is elégedetten hagyta el a lelátót, sok gólt és főleg ked­venc csapatának győzelmét látta. Hisz ebben a fordulóban minden mérkőzést a hazai csa­pat nyert meg. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a játék­vezetők továbbra is kitartanak Ez 11-est érdemelt! Moravéíkot a kapu közvetlen közelében balról Pieman, jobbról Hledík dancsolja a Slovan — Hradec mérkőzésen. jó teljesítményeik mellett és energikusan büntetnek minden szabálysértést. Ennek eredmé­nyeként ezen a héten is hét büntetőrúgást ítéltek meg és két kiállításra is sor került. Az elmúlt években a büntető­rúgás még nem jelentett „biz­tos gólt", az utóbbi időkben valamennyi büntetőrúgást ér­tékesítettek. Még egy érde­kesség: egyetlen döntetlen eredmény sem született. Az eddigi 91 mérkőzésből 77 mér­kőzés végződött gyüzelemmel illetve vereséggel és csak 14- szer döntetlenül. A vendéglátók ezúttal nem nyilvánultak udvarias házigaz­dáknak és minden mérkőzésről szomorúan gólküldeménnyel küldték haza a vendégeket. A gólszüret tovább is tart és a játékvezetők 29-szer mutattak a pálya közepén levő pontra az újrakezdéshez. Ez egy góllal több, mint négy gól átlagban egy mérkőzésre. A pontarány tehát 14:0 és a gólarány 23:6 a vendéglátók javára. Ettől a fordulótól kezdve nincs többé veretlen csapat az I. labdarúgó-ligában. Erről a meglepetésről az újonc Kladno gondoskodott győzelmével az Hihetetlen és döbbenetes Tessék? Bill Nieder 21.06-ot dobott súllyal? Hogyan? Háry 9.5-öt futott 100 méteren ? Micsoda ? John Thomas 234- et ugrott magasba? Nem, nem, nem ... Jurij Vlaszov 537,5 kg-os összteljesítményt ért el súly­emelésben. Ami egyenértékű a fenti — ma még mesebeli — teljesítményekkel. Egyenértékű? Állítjuk, hogy egyenértékű. Tudniillik kereken 25 kilóval jobb a régi világcsúcsnál. Vagyis — nagyvonalúan szá­mítva — 5 százalékkal. Öt szá­zalékkal megjavítani egy már amúgyis remek világcsúcsot — ez legalábbis hihetetlen, és ha Hary, Nieder, Thomas követné Vlaszov példáját — hát bizony akkor a fent felsorolt, döbbe­netes rekordok születnének. Dehát ki ez a Jurij, akit 1960 Az Új Ifjúság nyári verssnyének nyertesei I960, szeptember 24-én ki­sorsoltuk az Üj Ifjúság nyári versenyének díjait. A sorsolás eredménye a következő: 1. díj: Társasutazás a Szov­jetunióba: KOSÁR VILMA, Ga­lovo. 2. díj: Négynapos társasuta­zás Magyarországra: SZABÓ TIBOR, Nová Stráž. 3. díj: Hétnapos tartózkodás hazánk egyik fürdőhelyén: GÖRCSÖS JENŐ, Debrad. 4. díj: sátor: Polgári Ilona, Skerešovo, 5. díj: Villanyhab­verő: Farkas Marietta, Komár­no, 6. díj: Felfújható madrac: Steiner Ilona, Nové Zámky, 7— 10. díj: Sporttáska: Sreiber Ilo­na, Buzica, Senko József, Šaca, Balázs Alexander, Obid, Dudás Mária, Nové Zámky, 11.-15. díj: Spottzsák: Ližica František, Nové Zámky, Korpády Erzsé­bet, Hont. Vrnica, Kiss Vilmos, Sv. Peter, Nagy Gabriella. Bra­tislava, Pomsár Franciska, Se- nec, 16.—18. díj: futballabda: Répás Rebeka, Marcelová, Ma­joros András, Gemer, Pomsár Géza, Senec, 19.—20. díj: vo­le jballabda: Sárkány Margit, Komárno, Bednárik Zsuzsanna, Nové Zámky, 21.—30. díj: ping- pongkészlet: Janoušek Anna, Žamberk, Horváth Berta, Vlky, Nothart Valéria, Strekov, Pál Ilona, Búó, Molnár Lenke, Lé- nártovee, Szegedi László, Pra- ha-Kbely, Bartal Sándor, Luče­nec, Filberger Mária, Senec, Csölle Árpád, Bratislava, Bar- kay István, Moldava n/ Bodvou. A tárgyi díjakat postán küld­jük el, a társasutazások nyer­teseit levélben értesítjük rész­letesen az útról. szeptember 11-ének rózsaszínű hajnalán oly lelkendezve és oly éberen tapsolt a Palazzetto kö­zönsége, ki ez a tiszteletlen fiatalember, aki — no nézd csak — a monstrum Paul An­derson nevét radírozta le a táblákról ? Szerény kék ruhájában, fe­hér ingében — különösen ha egy kicsit távolabbról nézed és nem állsz közvetlen közelében — nem is hat valami nagy em­bernek. Szemüvege egy ifjú matematika-tanáré s dehogyis a világ legerősebb emberéé. Huszonnégy éves, mérnök- hallgató Moszkvában (és mi­csoda remek „segédtudomány“ egy súlyemelő világrekordhoz a mechanika és a statika!), 1954 óta foglalkozik ezzel a ne­héz sportággal. Persze azóta — történt egy és más a súlyzók körül. Hogy micsoda? Talán elég, ha első versenyének eredményeit ösz- szehasonlítjuk a legutóbbiéval, azzal az emlékezetes rómaiéval. íme: 1954 1960 Nyomás 80 180 Szakítás 75 155 Lökés 95 202,5 250 537,5 Ami már csak azért is érde­kes, mert „250 kilós“ 18 éves — tán nálunk is akad egy-ket­tő. És ha ezek a következő hat évet... Á... oly szép, hogy igaz sem lehet... eddig vezető bratislavai Červe­ná hviezda ellen. A másik újonc. — Jednota Trenčín — is kihúzta magát és kezdeti ide­gességét lerázva megérdemel­ten győzött a nagymúltú prá­gai Sokolovo ellen. A bajnok Hradec veresége a bratislavai Slovantól nem tartozik a meg­lepetések közé és három egy­másután következő veresége (kétszer a két újonctól) ko­moly memento a küszöböl álló Európa Kupa előtt. A prágai Dynamo már a múlt héten Brnoban jelezte, hogy teljesí­tőképessége fokozódik. Ezúttal igazolta ezt fölényes győzelmé­vel az élcsoportba tartozó Ost­rava ellen. A Dukla biztos győ­zelme a nitrai Slovan ellen vár­ható voit. Ezzel a győzelmével a prágai csapat a tabella élére került és tekintettel kiegyen­súlyozott, állandó jó formájára a legkomolyabb esélyese a baj­noki címnek. A prešovi Tatran tekintettel formaingadozására értékes győzelmet aratott az utóbbi időben gyengébben sze­replő Stalingrad ellen. A tabella, no és az eddigi eredmények azt mutatják, hogy előre nincs megnyert mérkő­zés. A bajnokság nagyon ki­egyensúlyozott, hisz az ötödik Ostrava és, a tizenegyedik Nit­ra között két pont, a hatodik Slovan és a tizenegyedik Nitra között csak egy pont különb­ség van. A hetedik Hradec és az utolsó előtti tizenharmadik Trenčín között egy pont és a Hradec és az utolsó ČH Brno között pedig csak két pont kü­lönbség van. AZ EREDMÉNYEK: Slovan Bratislava—Hradec Králové 2:0 (1:0), Dynamo Praha — Baník Ostrava 5:2 (1:0), Jednota Trenčín — Spartak Praha Soko­lovo 3:1 (1:1), SONP Kladno— ČH Bratislava 1:0 (0:0), Spar­tak Trnava—ČH Brno 5:1 (4:1), Dukla Praha—Slovan Nitra 4:0 (1:0), Tatran Prešov — Spartak Praha Stalingrad 3:2 (3:1). • •••••••• Tippelj velünk 1. Nitra — Prešov X 1 2. Hradec — Dukla X 2 3. CH Bratislava — Slovan X 4. Dynamo — Trnava X 1 5. Budéjovice — Motorlet X 2 6. Liberec — Déčín 1 7. Kobylisy — TJ VŽKG 1 8. Ratíškovlce—Gottwaldov X 9. Prostéjov—Brno KPS 1 10. Trebišov—ČH B. Bystrica X 11. P. Bystrica—Topoľčany 1 12. Dukla — Gottwaldov 1 13. Dynamo — Sokolovo 2 14. Tábor — Teplice 2 így kellett volna Športka: 7, 9, 22, 36, 37, 46 Sazka: 1 111 1111 21X ■ X A szovjet magasugrók meglepték a világot Egy könnyűatlétikai szakértő sem kételkedett abban, hogy az USA színeiben versenyző néger John Thomas lesz magas­ugrásban az olimpiai győztes. A helyzet úgy festett, hogy Thomas fantasztikus világcsúcsa után (222,8 cm) a világ többi magasugróinak semmi reményük nincs. Hisz a többiek jó 6-10 cm-el ugráltak kevesebbet. Azonban az történt, amit senki- sem várt. A „biztos győztes“ Rómában a harmadik helyen végzett, míg az első két helyet szovjet magasugrók — Robert Savlakadze és Valerij Brumely — foglalták el. Az első, olim­piai győztes lett, a másik ezüstérmet szerzett. A sportvilágban erről az olimpiai szenzációról sok vita folyt és nem egy sportkedvelő, vagy könnyűatlétikai szakértő feltette a kérdést, vajon a szovjet magasugrók eme sike­re nem volt-e a véletlen mű­ve. A véletlen azonban nem is jöhet számításba. Hisz a szov­jet testnevelés már sok olyan tehetséget nevelt fel, akik nem egyszer ejtették ámulatba és a jövőben is meglepik a világot teljesítményeikkel. HÁROM ÉVVEL EZELŐTT a leningrádi Jurij Sztyepanov- nak sikerült felülmúlni a világ­csúcstartó Dumast (USA) és világcsúcsot felállítani — ak kor ért véget az amerikaiak félévszázados egyeduralma ma­gasugrásban. A határokon túl kételkedtek akkor Sztyepanov teljesítmé­nyében és a sajtóban olyan verzió kelt lábra, hogy Sztye­panov teljesítményét verseny­cipője különleges konstrukció­jának köszönheti. Azonban 1958-ban és 1959-ben a Szov­jetunió — USA könnyűatlétikai viadalon a szovjet és amerikai magasugrók azonos feltételek mellett versenyeztek. A szov­jet versenyzők MINDKÉT VIADALON GYŐZTEK és akkor még a leghitetlenebb Tamások is megszűntek kétel­kedni. A 27 éves grúz Robert Savla­kadze Tbilisziből származik és már tíz éve sportol. Iskolás éveiben a sport egyáltalán nem érdekelte. Már gyermekkorá­ban magasabb volt társainál, no fizikuma gyenge volt. Ami­kor végre eltökélte magát, hogy magasugrásban versenyen vesz részt, nagy nehezen jutott csak át a 155 cm-es magassá­gon. Savlakadzét hosszú ideig a tornászás érdekelte, később megszerette az ökölvívást és versenyszerűen is űzte. Sem­miféle babérokat azonban az ökölvívásban nem szerzett, mert túl flegma volt és a szak­értők véleménye szerint „pu­ha“ volt az alakja. A politech­nikai intézetben tanítói ma­gasugrást ajánlottak Róbert- nek. Hat évvel ezelőtt végre először sikerült a 195 cm-es magasságon túljutnia és egy évvel később elérte a 2 m-es határt. Ezután • KOMOLY TÉRDSÉRÜLÉST SZENVEDETT és hosszú ideig egyáltalán nem sportolhatott. Végre 1957-ben ismét megkezdte az edzéseket és már egy évre rá sikerült 210 cm-t ugrania és röviddel ezután 213 cm-t is. Habár eb­ben az időben Savlakadze már a legjobb szovjet magasugrók közé tartozott, sohasem sike­rült megszereznie a büszke bajnoki címet. „A versenyeken nem tud elfogni a sportdüh“ — nem egyszer panaszkodott ilyenformán. Intenzív tanulmá­nyai folytán az idei szezonban nem volt a legjobb formában és csak májusban 211 cm-es teljesítménnyel sikerült kihar­colnia részvételét az olimpiai csapatban. Rómában aztán nyugalmának és kemény akaratának köszön­heti, hogy képes volt az izga­tott légkörben csúcsteljesít­ményt nyújtani, ezáltal új olimpiai csúcsot felállítani és MEGSZEREZNI AZ ARANYÉRMET. Nem kisebb sikert ért el ba­rátja Valerij Brumely, aki ezüstérmet szerzett. Brumely a kezdetben a síe­lésnek és turisztikának szen­telte szabad idejét. Négy évvel ezelőtt családja Szahalinból az ukrajnai Luganszkba költözött és ekkor tért át a könnyűatlé­tikára. Súlydobással és rövid­táv-futásokkal kezdte és csak azután tért át a magasugrásra. Figyelemreméltóbb eredmé­nyeket azonban csak ebben az évben ért el, amikor Vlagyimir Djacskov, sok kiváló szovjet magasugró „apja“ lett az edző­je. Vezetésével a tavalyi 201 cm-es teljesítményét 207 cm- re javította. Azonban ekkor megsérült és hosszabb ideig kénytelen volt pihenni. Az olimpia előtti osztályozó ver­senyek alkalmával ismét nagy­szerű formába lendült, 217 cm-t ugrott és ÜJ EURÓPAI CSÚCSOT ÁLLÍTOTT FEL! Mint ismeretes Odeszában az olimpia után rendezett verse­nyen 218 cm-es teljesítmépy- nyel megjavította saját Euró- pa-csúcsát! Ez a siker annál értékesebb, mert Brumely még csak 18 éves! A sportvilágban még sokat' fognak hallani erről a fiatal tehetséges atlétáról.

Next

/
Thumbnails
Contents