Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-22 / 12. szám

J

u

ogeros t

Ha Szlovákia nagyobb városait egy csomóba tömörítenénk, Besztercebánya úgy festene, mint egy csokor virág között a tulipán. Gyönyörű, ízlésesen épült város ez. Gazdag ősökre vall.

Egetkarmoló bércek koszorúz- zák. Terebélyes bükkfák, sudár fenyők kapaszkodnak a mohos sziklákra. S nemcsak süvítő szelek, zúgó viharok nyögették ez ősi fákat! Nem is olyan régen még bombák, aknák, gránátok gyilkos robbanásai is. A háború vad morajától visszhangzottak ff büszke bércek. Nyögött a bükk, sirt a fenyő, ám törzsük szilárdan állt, mint a felkelő, bátor- szívü partizánok, a nemzeti, emberi szabadságukért harcolók, kik vérükkel öntözték e sziklás, de nekik mégis oly drága anyaföldet.

S ha most valaki megkérdezné tőlem, mi a véleményem Besztercebánya múltjáról, habozás nélkül felelném: gazdag torié- nelmü, hősi város. Érdemleges irodalmi és kulturális múltja van. A szlovák nemzet nyelvének, irodalmának kiváló művelői jártak itt iskolába, s javarészük itt kezdte pályafutását.

Így például Jón Kollár, a „Dicsőség lánya" megéneklöje már gimnazista korában több értékes irodalmi díjat nyert. Samo Chalúpka, Andrej Slädkovič, Ján Botto, Józef Gregor-Tajovský, írók, költők nevei is nagybetűkkel íródtak be Besztercebánya krónikájába, a történelmét őrző nagy könyvbe.

Igaz, a dicsó napokat szomorúak is követték. Megélte a város és lakossága önmagát a szlovák nemzet vezérének kikiáltó csuhás Hitler-barát, Tiso becstelen cselekedetét is. Ő volt az, aki „érdemeitek" címen saját kezével tűzte a felkelők százait legyilkoló nácik melllére az „érdemrendet". Ez volt Tiso. Volt, nincs, eltűnt, mint a tavalyi hó. De a nép él! Él a hazája. Él és virágzik gyönyörű városa, Besztercebánya! El a nép, mert élni akart és akar, virágzik, szépül a város, mert virágoznia kell. Ez korunk nagyszerű törvénye, amit 1945 tavaszán írtak meg milliónyi szovjet katona vérévei. E törvényt nem semmisítheti meg senki és semmi, mégcsak nem is korrigálhatja! S hogy mennyire jogerős és életképes ez a törvény? Ülj vonatra vagy autóra és utazd be hazádat, magad is megváltod: így van. Mert amit a szemed lát, Komáromtól Csernőig, Nagymihálytól Prágáig, Ostravától Bratislaváig, Kassától Besztercebányáig, azt e törvény szellemében építették, alkották 15 év alatt.

S most felvetődik a kérdés: milyen a mai arca és milyen lesz a holnap Besztercebányája! A gyors építkezés, a rohamos fejlődés jellemzi, a nyurganyakú, lomhán pipáló gyárkémények iparának fejlettségét jelzik. A Garam két partján új, modern járosnegyed tárul csodálkozó

Amiről a nyugatnémet

tankönyvek hallgatnak

Ám a szlovák nép történelmében minden időkre legnagyobb esemény az 1944. augusztus 29-i nemzeti felkelés volt. Ezzel a nappal írta be. Besztercebánya nemcsak a hazai, de alvilág haladó nemzeteinek történelmébe is aranybetüs nevét.

szemed elé. Vasbetonpillérek, pi- rostégtás épütő házak állványokkal körülvéve, földet markoló bágerek, földgyaluk, suhanó taxik: ez a mai és hölnapi Besztercebánya, mely 1945 márciusában lett először és örökre igazán szabad város. (tör)

Kedves kis jelenet. A kis dédunoka virágcsokrot nyújt át a dédnagymamának, Bodrogszer- dahely legidősebb asszonyának.

★ ★

Merre hapik a szent keze?

A Vatikánban működik a Rítusok Szent Kongregációja és hogy nemhiába, az most ismét kitűnhet. A kongregáció tagjai február 24-én megszavazták azt a két csodát, ami Juan de Ribera XVI. századi spanyol püspök szenttéavatásához szükséges. Ezt nem úgy kell érteni, hogy a néhai püspöktől most, a túlvilágról kérnek két csodajelet, hanem úgy, hogy négyszáz év múltán csodásnak ismerik el és hitelesítik Juan de Ribera két olyan cselekedetét, amit akkor a kortársak nem magyaráztak egyértelműen csodásnak.

Akadhatnak talán, akik úgy vélik, hogy a Szent Kongregáció tagjai hitelt érdemlő módon aligha tisztázhatnak négy évszázad függönye mögé hatolva olyasmit, ami már eredetileg és természeténél fogva zavaros volt. Ezeknek az aggályoknak azonban el kell oszolniuk, két ok miatt is. A döntés a pápa jelenlétében esett, a pápa pedig tudvalévőén csalhatatlan. Másodszor: fel kell tételezni, hogy az Ég különös erőt adott a bizottsági tagok elméjének, hiszen döntésüket az egyház dicsőségének emelésére hozták.

Márpedig mi emelné jobban a pápai trón fényét, mint az egyház hű fiának, Franconak barátsága? És mi fokozhatná a barátságot, ha nem egy spanyol püspök szenttéavatása? Olyan baráti gesztus ez, amely egyes spanyol egyházi körök Franco-ellenes berzenkedése ellenére is kimutatja a szentszék jóindulatát, épp akkor, amikor a nyugati katonai szövetségesekkel való fokozottabb együttműködés érdekében arra különösen szüksége van a spanyol diktátornak...

Legkésőbb májusban lefolytatják a szenttéavatás! pert, de a leendő szent keze máris Madrid felé hajlik ...

Adenauer úr politikája Nyu- gat-Németországban mindinkább az ország fasizálódására irányul. Érthető tehát, hogy a bonni uralkodó körök számára kellemetlen, ha a nácisták nemrégiben elkövetett rémuralmáról és gaztetteiről esik szó. Éppen ezért, igyekeznek ezt mindenképpen, rádió, televízió, sajtó útján, valamint a filmeken és irodalmon keresztül meghamisítani és elhallgatni, sőt, az utóbbi időben az iskolai történelemkönyvek is igen hiányosak a náci korszakot illetően. Azt tartják, hogy a német fiataloknak, akik" negi élték át a háború borzalmait, nem szabad megtudniuk az igazat, nem szabad tehát megtanulniuk a tankönyvekből sem. Sok mindent hamisan írnak, sok dolgot egészen kihagynak, dicsőítik Hitler katonáinak hőstetteit és a nagynémet birodalom civilizáló küldetését a megszállott országokban. A békeszerető országok erőszakos megszállását a Wehrmacht történelmi nevezetességű győzelmeként magyarázzák, úgy tanítják, hogy Görögországot és Jugoszláviát tizennyolc nap alatt igázták le, mert segíteniük kellett olasz szövetségeseiknek, a Szovjetunió elleni orvtámadást azzal magyarázzák, hogy Németországnak meg kellett előznie a szovjet támadást. Ugyancsak hamis magyarázatot adnak a Wehrmacht súlyos vereségeire, így a moszkvai nagy téli vereségre, Rooseweltet, Churchillt és Sztálint hibáztatják, akik feltétel nélküli kapitulációt követeltek. Az V. és VI. évfolyam

történelemkönyvének szerzői valóban hadilábon állnak az igazsággal. Teljesen meghamisítva állítják be a hitleri fasizmust, a zsidóüldözésekről a tankönyv néhány semmitmondó mondottal emlékezik meg, nem ír semmit a milliónyi áldozatokról, hallgatnak azokról az állatias kísérletekről, amelyeket az SS-ek az embereken végeztek. És még tovább is folytathatnánk a felsorolást, mi minA nyugatnémet fiatalok, akiket fasiszta ifjúsági szervezetekbe tömörítik, ismét horogkereszteket mázolnak, és amikor letartóztatják őket, fasiszta módon köszönnek.

dent nem szabad megtudnia a nyugatnémet diáknak. A német fiatalokat gyűlöletre nevelik minden haladóval szemben, természetesen a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal szemben is.

A revansista propaganda módszere a következő: a földrajzkönyvekben Nyugat-Len- gyelországban lévő óriási kiterjedésű parlagon heveru termőföldekről írnak, a közvetlenül a háború befejezése után készített felvételekkel azt akarják bebizonyítani, hogy a háborús károkat még mindig nem távolították el. Annak ellenére, hogy a nyugatnémeteknek maguknak is alkalmuk volt az ellenkezőjéről meggyőződni, a tankönyvekben továbbra is hazudnak; olyan térképeket csatolnak hozzájuk, amelyek Németország háborúelőtti határait mutatják. Így nevelik az iskolákban ma. tizenöt évvel a háború befejezése után a nyugatnémet ifjúságot.

A zsidók kegyetlen üldözéséről és kigyilkolásáról persze, hogy hallgatni kell, hiszen olyan zsidógyűlölők, mint Oberländer és Globke ma is a kormányban ülnek. A 30 000 francia túsz kivégzéséről szintén hallgatni kell, hiszen Speidel parancsára történt, aki ma a NATO vezérkari parancsnoka. Mindennek Hitler az oka. Azért, mert ugyanazok az emberek, akik Hitlert uralomra segítették és előkészítették hódító politikáját, ma is kezükben tartják a bonni kormány gyeplőjét, folytatják az imperialista politikát, ők döntenek mindenről, tehát arról is, mit kell és mit nem kell egy német diáknak tudnia.

Hogyan készül a Nyugat a leszerelésre

Az első csúcskonferencia május 16-Sn kezdődik Párizsban, a „tizek“ előkészítő leszerelési konferenciája pedig március 15-én vette fel tárgyalásait Genfben. Ez a két jelentős dátum természetszerűleg magával hozza, hogy sajtó és rádió telítve van híradásokkal, magyarázatokkal, fejtegetésekkel a feszültség enyhüléséről, béi kés együttélésről, az atomkísérletek betiltásáról, főképpen pedig az általános leszerelésről és ezzel kapcsolatban az összes fegyverkészletek megsemmisítéséről. Persze, a nyugati táborban már most fejtörést okoz, ki fogja elsőnek megtenni a leszerelés követelte intézkedéseket, és kételyek merülnek fel náluk aziránt, biztosítani lehet-e majd az ellenőrzés hatékonyságát? (Közben pedig megfeledkeznek arról, hogy a Szovjetunió a nyugatiakkal való megegyezést be sem várva, minden hűhó nélkül megkezdte hadseregének leépítését.)

A nemzetközi politika előterében most kétségkívül a leszerelés áll és megemlékszik róla természetesen Adenauer is gyakori beszédeiben, bár, tegyük hozzá mindjárt, ő azt szeretné, ha konkrét problémák helyett — mint amilyen például Berlin

Lengyelországi jegyzetek

„Lubusza“ — így nevezték el a régmúlt időkben a lengyelek az Odera fölé épült várat. A Zielona Gora-i kerület jelentős részét ma is így hívják. Ez a kerület 1945-ig a németek kezén volt. A legelmaradottabb, gazdaságilag legelhanyagoltabb része volt Németországnak, mert úgy néztek rá, mint gyarmatra, semmiféle nagyobb építkezésre itt nem került sor. Elmaradt a mezőgazdaság és mégjobban az ipar. Az elmaradottságot és kihasználást betetőzte a második világháború. 1945 tavaszán, amikor ez a terület is felszabadult, szomorú kép fogadta a felszabadítókat. Több mint 27 300 házat rongáltak meg és ebből 11 129-et újjá sem lehetett építeni. A szénbányászatot 40 százalékra megsemmisítették. A villanyenergiatermelést és a cellulózé üzemeket 100 százalékra elpusztították. Az építőipari anyagokat gyártó gyárakat teljesen tönkretették. Felrobbantották a hidakat és a vasútakat, tönkretették az utakat. Az anyagi és az emberéletben bekövetkezett

kár több 100 milliárd zlotit

tett ki.

A fasiszta hadsereg maradványai „halálvonalat“ építettek itt ki Berlin védelmére és ezért nem egy város, falu, sokszor cserélt gazdái a harcok során. Emberek jóformán nem is maradtak. Nagy részük elmenekült, más részüket viszont szervezetten kitelepítették a németek. A háború után viszont nemzetközi megegyezés alapján a németeket telepítették ki erről a vidékről. A fő probléma tehát az lett, hogyan népesítsék be ezt a területet. A lakosság nagy része Lengyelország különböző területeiről vándorolt ide, hogy új életet kezdjen.

Rendkívül gazdag ez a terület. A porhanyős, homokos síkságokon nagyszerűen megterem a gabona, a krumpli, kukorica, cukorrépa, len és a gyümölcs. A gazdag erdőségek viszont a faipar kibontakozását teszik lehetővé. Rengeteg tó, folyó

biztosítja a haltenyésztést, az olcsó közlekedést és a vízienergia felhasználását. Külföldön is jól ismerik ezt a területet mint bortermelő vidéket. Itt készítik a világhírű Vermouth Verde-t. Gyönyörű a vidék is. Nemcsak színes fémekben és barnaszénben gazdag, de a közeli tengerpart az ifjúság kedvenc kirándulóhelye is. A felszabadulás után, különösen az utóbbi években, gyorsan fejlődik itt az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra és a művészet. Minderről könnyű írni, de micsoda óriási erőfeszítésre és önfeláldozásra volt szükség ahhoz, hogy mindezt elérjék.

Zielona Gora-ban új barátokra találtunk. Az ifjúsági mozgalom mindenhol jő és tapasztalt kezekben van. Ha valaki ismeri közelebbről Piotra Stencku-t, a ZMS kerületi titkárát vagy Jan Trzencz-et, a ZMV kerületi elnökét, nem maradhat kétsége efelől. Jó munkát végeznek.

Két nap nagyon is kevés ahhoz, hogy ezt az érdekes kerületet kellően megismerhesse az ember. Igen érdekes volt a beszélgetésünk az egyik este a Przyczyna Gorna-i állami gazdaság üzemi klubjában az ifjúsággal. Szabadon vitatkoztunk, szabadon beszélgettünk, (Ez igen jellemző vonása a lengyel ifjúsági mozgalomnak). Ez az ifjúsági szervezet még nem egész két éve működik, de igen érdekes a tevékenysége. Húsz tagú szinjátszókörük van, amely föllép az egész járás területén. Tizennyolc hónap alatt negyven előadást tartottak. Klasszikus és aktuális darabokat adnak elő. A nyári hónapokban a szabad időt kirándulásokkal töltik. Már hatvan kirándulást szerveztek a hegyekbe, a tengerhez, Varsóba, Krakkóba, Poznanba és máshová. A hosszú téli esték sem szegényebbek. Esténként televíziós programot néznek a klubban. Igen elégedettek az Aleš televíziós készülékkel.

városának államjogi helyzetét szabályozó statútum, avagy a két Németországgal, kötendő békeszerződés — az amerikaiak által a NATO államoknak előterjesztett ún. „mammut“-terv szélesmederű tárgyalását tűznék a csúcskonferencia napirendjére.

Mi is az a „mammut-terv“ ? Semmi egyéb, mint az amerikaiak elképzelése az általános leszerelés fokozatos keresztülviteléről. Szó van benne mindenről, ami a leszereléssel csak összefügg, elsősorban az ellenőrzések különféle fajtáinak megszervezéséről, amelyek kiterjednének rakétatelepekre, repülőterekre, kikötőkre, vasúti csomópontokra, a különböző hadügyminisztériumok költség- vetéseire, stb., stb. A terv ösz- szeállításánál tehát mindenre gondoltak, csak arra a „kicsiségre“ nem, hogy a márciusban összeülő „tizek tanácsának“ aligha lesz majd elegendő ideje, hogy ezt a komplikált tervezetet elejétől végig minden pontban meg is tárgyalja — hiszen a keleti blokk képviselőinek is lesz egynéhány szavuk a leszerelés kérdésében. Ilyen körülmények között kevés kilátás van arra, hogy ez a leszerelési konferencia megvalósítsa összehívásának tulajdonképpeni célját, azaz a két államcsoport javaslatainak összeegyeztetését és közös terv kidolgozását a május közepén összeülő csúcs- konferencia számára. Ezért objektív politikai megfigyelők — akik között szép számmal vannak a nyugati táborban is — nem tudják magukat kivonni az alól a benyomás alól, hogy a nyugati „mammut“-terv igazi célja a leszerelési tárgyalások végnélküli kihúzása időnyerés céljából, hogy t. i. az Egyesült Államok számára lehetővé tegyék annak a vezető pozíciónak megközelítését, illetve elérését, amelyet a Szovjetunió a rakétatechnika terén ma elfoglal. Ezt a nézetet alátámasztja néhány esemény, melyek homlok- egyenest ellentmondanak minden őszinte leszerelési szándéknak:

1. Február 13-án robbant az első francia atombomba, mely kisméretű volt ugyan, de francia kormánykörök egyáltalán nem tagadják, hogy a kísérleteket hamarosan nagyobb, talán hidrogénbombákkal fogják folytatni, és hogy Franciaország már egész sor nukleáris reaktorral rendelkezik, ami bizonyos számú atombomba előállítását teszi lehetővé.

2. Egyidejűleg ezzel az eseménnyel Eisenhower elnök üzenetet küldött a kongresszusnak, KURINA A. amelyben ajánlja a katonai

atomtitkokről szóló törvény módosítását, ami egyértelmű azzal, hogy fokozottabb mértékben kívánja ellátni a NATO- szövetségeseket atomfegyverekkel és közölni velük a nukleáris gyártási titkokat.

3. Február 12-én Selwyn Lloyd angol külügyminiszter javaslatot tett az alsóházban, hogy a bonni kormánynak ún. taktikai atomfegyvereket szállíthasv sanak, melyek atomfejei azonban — mint az ellenzék megnyugtatására szemérmesen hozzátette - a NATO-főparancs- nokság ellenőrzése alatt maradnának. Az alsóház a javaslatot elfogadta. A vita folyamén kiderült, hogy eddig 42 állam rendelkezik nukleáris reaktorokkal és ezek közül 12 országnak módjában van atombombákat gyártani.

4. Január 15-én ugyancsak az angol kormány elhatározta a hadikiadásoknak 6 %-al való felemelését, hogy — úgymond — az angol gyarmatok számára új, gyors egységeket állíthasson fel, — valójában azonban azért, hogy a középtávú rakéták gyártását fokozza és meggyorsítsa. Azonfelül új, „teljesen angol“ (azaz nem amerikai konstrukciójú) atomhajtású tengeralattjáró építését tervezik.

Még távolról sem merítettük ki azoknak a tüneteknek felsorolását, melyek nem a leszerelési szándékot, hanem annak ellenkezőjét látszanak bizonyítani. De még nem beszéltünk az Egyesült Államokról, pedig ennek a politikának kezdeményezése innét indul ki. Csak rá kell mutatni arra a lázas sietségre, amellyel ott mostanában a különböző szerkezetű és távú rakétákat próbálják ki, - hogy a híradások sorozatos kudarcokról is beszámolnak, az más lapra tartozik.

Bizonyos, hogy az amerikaiak által előterjesztett „mammut- terv" inkább a hideg háborúnak legjegesebb korszakába tartozik és semmiképpen sem egyeztethető össze Camp David lágy fuvallató atmoszférájával. Mintha ilyen mammut-tervre egyáltalán szükség volna! Hiszen Hruscsov ENSZ előtti beszédében a leszerelést illetőleg a lehető legradikálisabb megoldásokat javasolta.

Hamarosan kiderül majd, amint a genfi tárgyalások előrehaladnak, milyen ellenjavaslatokkal fog a Nyugat előhozakodni az összes fegyverek megsemmisítésének és az össze* hadseregek eltörlésének kérdésében. Genf minden kétséget kizáróan meg fogja mutatni, vajon a Nyugat őszintén kívánja-e a feszültség enyhülését é* a leszerelést, Ro. j3. Zielona Gora