Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-03-15 / 11. szám
Dr. SAS ANDOR: A Hart mimGijőrg Dezső Bár zord a harc, megéri a világ, Ha az ember az marad, ami volt. Vidám, bátor, szabadlelkű diák. (Ady) AKI MINT ÍRÓ ELÉRI HATVANADIK ÉLETÉVÉT, sőt azon túl jut, könnyen megélheti sajátmagának bevonulását az irodalom történetébe. így van ez Győry Dezsővel is, aki most az évek számára való tekintet nélkül — és tegyük hozzá — fiatalos lendülettel alkotva, ünnepli, s vele együtt mi is ünnepeljük hatvanadik születésnapját. Az említett bevonulás pedig az ő esetében egyáltalán nem lezáró jelentőségű, hanem csupán részleges, erről tanúskodnak nemrég megjelent nagy regényei, melyeknek sikere, az olvasók érdeklődése a bennük szereplők további sorsa iránt alighanem ösztönzést fog adni szerzőjüknek trilógiává való bővítésükre. Amit Győry Dezső e század 20-as és 30-as éveiben azzal, amit köztársaságunkban Kassán, Prágában, Bratislavában élve mint költő alkotott, s a fiatal magyar értelmiséget haladó vonalra irányító vezetőként elért, mindezzel mindenkorra helyet kapott mégpedig kimagaslót, a közelmúltra visz- szatekintő szemlélődés horizontján, pontosabban 1924 és 1940 között. Amikor 1926-ban írói világnézetét „Kisebbségi géniusz" című írásában összefoglalta és a következő évben „Üj arcú magyarok“ nevet adta akkor megjelent verskötetének, e két cím jelszóvá, fogalommá, szállóigévé vált. Ennek az újarcúságnak megtestesítője maga Győry volt, messzire világít vele és eszünkbe juttatja Ady Endre gyönyörű szavát „az én fényes Árgirus arcom“ sugárzásáról. Győry Dezső az első csehszlovák köztársaság irodalmi életének élvonalába tartozik, mint kivételes eszmeiségű lírikus, akire kora, melyben él, s a népi környezet, melyből kinőtt, s a haladó szépirodalmi" törekvések hívei, nemzeti hová- tartozásra való tekintet nélkül, büszkék lehetnek. Ez a lírikus nem adta át magát enyelgő játékosságnak, mert neki egész valóját átjáró gondjai vannak, a gond tárgya: népe és az emberiség, megtartásuk az emberiesség és a szolidaritás szolgálatában. Győry mondanivalójának súlyossága ad súlyt verseinek. Nem lágy zeneiséggel, hanem éles szókimondással bocsátja szárnyra élményeit, gondolatait merészen szemléletes szóképekbe öltöztetve. Ami pedig érzésvilágát, a tapasztalokra való reagálását illeti, Győry olyan lázak hevítik, hogy kifejezésükre a lejjhevületesebb szó minden élet végeredményben nek elmondásához 600 nyotntasem eléggé telített, érezzük, nem teljes értékűen adekvát. Ismételjük, nem könnyed líra a Győryé. Magas erkölcsi eszmeisége onnan ered, hogy népének és az emberiségnek problémáin csügg, a békés együttélés és boldogulás távlatait keresve. j Hű marad a már Arany János által megfogalmazott jeligéhez: j „Ember lenni mindig s minden t körülményben“. c (Domonkosnapra.) És az idők sodra Győry éle- J tében olyan körülményeket ho- 1 zott magával, amelyekben al■ kalma volt a humanizmushoz ■ való ragaszkodásáról hitet ten- 1 ni. ' A fasizmus idején Győry lel- t kiségével valóságos szírt a ha• bök között. Nem ismer behódo■ lást. A magát meggyőződésében megrendíteni nem engedő ér] telmiség lázadó ellenállása szólal meg hangjában. Nem hagyhatók figyelmen i kívül azok a körülmények, ame- I lyek között Győry a huszas ■ évek első felében írni kezd. Az első világháborút közvetlenül követő időszak nem volt 1 számára hajnal, melyben friss pacsirtaszó üdvözölheti az ígé- ’ retes napfelkeltét, sem nyugo- ’ dalmas naplemente, mely a csalogány áriáit felzendíti, hanem a történelem újat szülő vajúdá- ’ sának rázkódtatásokkal járó I kora volt ez. Három nehézség súlyát érez- ; te az akkori fiatal értelmiség: • a kiszakadást egy megszokott társadalmi és művelődési közösségből, le kellett küzdenie idejüket múlt hagyományokhoz ’ ragaszkodó befolyást és várakoznia kellett arra, míg az új I állam ráeszmélt azokra a fela- ' datokra, amelyeket csak a lenini nemzetiségű politika útján lehet megoldani, de a fiatal i burzsoádemokrácia ezeket a le- ; nini elveket nem vette tudomásul, nem tette őket magáévá. Mindezt átélte 18 éves korá- ► tói kezdve Győry Dezső, mindennek visszhangja van költészetében. Arra hírre, hogy 1960. március 18-án betölti 60. életévét, ' igazoltnak érezzük a romanti- ’ kus irodalomelméletnek azt a ' megállapítását, hogy a regény a legegyetemesebb műfaj, mivel- + regénnyé kerekedik. Valóban szinte önmagától adódik Győry életpályájának regényszerűsége, amin nem regényességet, kalandosság értelmében, hanem világképpé szélesedést, horizont- tágulást értünk, küzdelmeken át megvalósuló emelkedést. Nézzük csak, hány országban teltek évei? 1918-ig Gömörben, az első világháború előtti Magyarországon, majd a 180 fokos társadalmi fordulatot jelentő- magyar tanácsállam perifériáján élt. Az első csehszlovák republikában nevelődik polgári demokratikus irányban. Prágából az oda bevonuló Hitler, Bratislavából Tiso köztársaságának gárdistái elől kell menekülnie, átkerül Kárpátaljára, ennek felszabadulása után 1944 októberétől 1949-ig a Szovjetunió nyújt neki otthont. Az utóbbi évtől kezdve a magyar népi demokráciában küzdött ki mint szívesen olvasott regények szerzője elismerést, tetézve azt a hírnevet, melyet Csehszlovákiában verseivel előzőleg megszerzett. A változó körülmények csiholják ki az egyénből a benne rejlő képességeket. Ki hitte volna, hogy Győry, a fiatal bárd, akiből valósággal kirobbantak a költeményei, végül életének hatodik évtizedében kitartó munkával megszövi történelmi regényeinek érdekes cselekményét és egynek-egyZátopek Rozsnyón AZ ELMÚLT HÉTEN A KIVÁLÓ SPORTOLÓ, többszörös olimpiai bajnok Rozsnyón járt és felkereste a pedagógiai iskolát. A tanulóifjúság hatalmas tapssal köszöntötte Zátopeket. Azután a népszerű vendég gazdag élményeiről, eredményeiről és győzelmeiről beszélt. A CSISZ iskolai szervezetének elnöke, Maszlenka Magda, a tanulóifjúság nevében emléktárgyat nyújtott át Zátopeknek a felejthetetlen percekért. ott oldal is alig lesz elegendő. Sokat kellett Győrynek ta- asztalnia, míg levetkezte a ispolgári vidékiességet, felis- lerte az úri politikusok kárté- onyságát, míg a tévesen tuda- osított múlt igézetétől meg- zabadulva a népi demokrácia pítőmunkájának megértéséig ljutott s az avult nacionaliz- íussal szakítva mélyebb és jazabb népi öntudat hirdetőjé- é vált. Sok újat kellett megtanulnia demokrácia és a szocializmus szmevilágáról és gyakorlatából, de a tanulásba nem fáradt bele. Ez a fáradhatatlanság, mint a fiatalság nagy erénye tűnt fel Győry Dezsőben, az emberben és íróban, a publicistában és a költőben, amikor három évtized előtt személyesen megismertük, majd a 30-as évek folyamán egyre haladóbbá, egyértelműbbé és elszántabbá váló magatartásának tanúi lehettünk. Derűs élénksége és lendületes lelkesedése mintha megállította volna a mindannyiunk felett tovatűnő időt. Negyvenedik életéve felé útban, még mindig a szó legjobb értelmében vett befejezetlen- ség benyomását gyakorolja, vagyis már elismert költői teljesítményeihez még továbbiakat kellett várnunk tőle, mert benne olyan forrással van dol- gur’ amely nem iszaposodik el, !ianem szakadatlanul, pihenést, szünetet nem ismerve — napközben vagy éjszaka idején, kék eget vagy viharfelhőket tükröztetve, fényben vagy ködben — pezseg, pezsdít és varázsában tart. Győry költeményei 1956-ban Zengő Dunatáj címmel összegyűjtve jelentek meg, s e kötet bevezetésében azt olvassuk, hogy a költő „zaklatott örök- diákos" életet élt. Ez nemcsak fiatalságára, hanem férfikorának éveire is talál, mégpedig abban az értelemben, hogy a zaklatottság nála mozgékonyságot és edzett rugalmasságot hoz magával, az rök diákságtól pedig elmaradhatatlan a halhatatlan fiatalság attribútuma. Az életképesség mértéke a fejlődni tudás, a magasrendű értelemben vett alkalmazkodás a társadalmi fejlődés és általában az élet követelményeihez. Győry Dezső példája évtizedek előtt igazolta, hogy a csehszlovákiai magyar fiatalokban ez a képesség megvan. Szlovákiai éveivel, s költői munkásságának akkori, zárt egészet képező szakaszával Győry Dezső történelmi jelenség, de nem muzeális formában, hanem mai jelenünk érdeklődését és becsülését megkövetelő jelleggel s napjainkig ható eleven sugárzással. Vázlat emberekről 6, koncert! Összecsendülő hangszerek, lendületes karmesterek, örökbecsű melódiák, mily nagy a varázsotok! 6, fényes, ezerégőjü nagy koncerttermek! Vajon hányán lépik át küszöböd szerte az országban s a nagyvilágban? Persze, persze. Igen sokan mennek szükségből, lelki kényszer parancsára, de mennek hiúságból is. Helyesebben s egész pontosan, mennek a te fényes küszöbödön által olyanok is, akiknek látásuk van, hallásuk nincs. így tehát érzékük sem a zenéhez. Azonban nem maradnának el egyetlen előadásról sem, verekednek a jegyekért és ha történetesen mégsem jutnak hozzá, akkor méltatlankodnak a munkahelyükön, ismerőseik körében, hogy így meg úgy nem jött ki jól a lépés. — Koncertre szerettem volna jegyet és nem kaptam! — mondják elérzékenyült hangon. És fogják a fejüket, hajtják tenyerükbe, majd leborulnak az asztalukra, talán még sírnak is egy keveset, amiért nem kaptak jegyet a koncertre. Vegyék tudomásul a munkatársai, ök kész emberek, teljes emberek: műveltek. Azért siránkoznak. Hogy nem hallanak? Az mellékes. A lényeg az, hogy nem bírnak élni koncert nélkül, és ha véletlenül mégis lemaradnak, akkor megbetegednek a vágyakozástól. Azt mondjuk az ilyenekről: képmutatók! • Rengetegen járnak kerületi, járási vagy helyi könyvtárba. Könyvet kölcsönöznek. Nos, akik figyelmesebbek és nemcsak arra kíváncsiak, hogy ki a könyv szerzője és mi a mű címe, hanem sokkal inkább elődjeikre, az előttük járt kölcsönzőre, azok egyhamar találkoznak egy minden kartotékon szereplő névvel. Felütöd a könyv fedelét: az első lapon ott van. Belelapozol és rájössz, hogy igen sok a szövegben az aláhúzás és a margószélen az apróbetűs jegyzet. Rágondolsz. És olyannyira megszokod a kezemunkáját, a szanaszét díszelgő nevét, hogy ügyet sem vetsz rá. Nem érdekel az élete, a külseje, a foglalkozása. Pedig érdekes megnézni, ki eme buzgó olvasó. Az illető valamennyi könyvtárunk tagja, kifizeti a két korona illetéket és hordja haza a szép könyveket. Első ismertető jegye, hogy feltűnően sok könyvet kölcsönöz ki s gyömöszöl a táskájába. Egyszerre viszi és egyszerre hozza. Tisztábban, mint mikor elvitte... Második ismertető jegye a ceruzája. Szenvedélye a firkálgatás. Mindent összeír, ami a kezébe kerül. így tesz a könyvekkel is. Aláhúz, margószélre jegyez. Néha maga sem tudja mit s miért... Harmadik ismertető jegye, hogy a temérdek sok kikölcsönzött könyvből kettőt sem olvas el. Csak azért jár a könyvtárba, hogy szerepeljen... Mert aki olvas és rendszeresen, az olyan, mint aki lelke gyönyörködtetésére kíván valamit. Például komoly zenét! * Barátok, ismerősök, munkatársak. Estélyeken együtt vesznek részt és táncolnak, szórakoznak, nevetnek. A farsangi bálokat is együtt mulatják át. Tizenketten alkotják a vidám társaságod A tizenharmadik csak belép, amikor már elég szép a hangulat. És odamegy az asztaltárHEINR1CH BÖLL:* /Qz én drága lábain Oj lehetőséget adtak. Levelet írtak, hogy menjek a hivatalba és én mentem. A hivatalban nagyon kedvesen fogadtak. Elvették a nyilvántartó lapomat és mondták: — Hm. — Én is mondtam: hm. — Melyik lába? — kérdezte a hivatalnok. — A jobb. — Egészen? — Egészen. — Hm. — ismételte. Aztán egy halom cédulát nézett át. Közben megengedték, hogy leüljek. Végre a férfi talált egy lapot, amit helyesnek látott. — Azt hiszem, van itt valami a maga számára. Kedves dolog. Ülhet mellette. Cipőtisztítónak a Köztársaság téri árnyékszékben. No, mit szól? — Nem tudok cipőt tisztítani; mindenhonnan kidobtak, mert rosszul fényesítettem a cipőket. — Azt megtanulhatja. Mindent meg lehet tanulni. Egy német mindent megtanulhat. Ha akar, ďijmentes tanfolyamot is végezhet. — Hm — dünnyögtem. — Tehát jó? — Nem, — mondtam — nem akarom. Magasabb segélyt akarok. — Van esze! — felelte nekem nagyon barátságosan és békésen. — Nincs eszem, senkisem pótolhatja a lábamat. Cigarettát sem árulhatok többé, lehetetlenné teszik ... A férfi mélyebben belesüppedt a fotelbe és nagy lélegzetet vett. — Kedves barátom — kezdte — a maga lába borzasztóan drága. Látom, huszonkilenc éves, egészséges a szíve, mindene, csak az a lába. Megél hetven évet. Számoljon csak kérem; havonta hetven márka tizenkétszer egy évben, tehát negyvenszer tizenkétszer hetven. Számolja össze kérem adó nélkül és ne gondolja, hogy a maga lába az egyetlen. És nem maga az egyedüli, aki közülük sokáig fog élni. Emelni a segélyt? Bocsássa meg, de maga hülye. — Uram — mondtam, és én is mélyebbre süllyedtem a fotelban, nagy lélegzetet vettem — azt hiszem nagyon leértékeli a lábomat. Sokkal drágább, nagyon drága láb ez. Ugyanis nemcsak egészséges szívem van, hanem sajnos teljesen egészséges fejem is. Hallgasson ide. — Nagyon kevés az időm. — Hallgasson csak meg — mondtam — az én lábam sok olyan ember életét mentette meg, akik ma szép összeget húznak. Az úgy volt: teljesen elöl feküdtem valahol és vigyáznom kellett, hogy mikor jön az ellenség, hogy a többiek időben meg tudjanak futa- modni. A parancsnokság készenlétben állt, de se túl korán, se nagyon későn nem akart elszaladni. Először ketten voltunk, de azt a másikat agyonlőtték, az már semmibe sem kerül. Igaz, hogy nős volt, de a felesége egészséges, dolgozhat, ne legyen megijedve. Ezt igazán olcsón úsztak meg. Csak négy hétig volt katona, nem került semmibe, az ingyenes levelezőlapokon és a kevés komiszkenyéren kívül. Becsületes katona volt, kicsiségért hagyta magát agyonlövetni. így hát egyedül feküdtem és fáztam, és szintén meg akartam futa- modni. Komolyan, éppen meg akartam lépni, amikor... — fagyon kevés az időm — mondta a férfi és a ceruzáját kezdte keresni. — Nem, hallgasson — mondtam — most lesz csak igazán érdekes. Éppen el akartam futni, amikor megtörtént ez a dolog a lábammal. És mikor ott kellett maradnom fekve, gondoltam, hogy no most már jelezhetek, és jeleztem. Azok aztán elporoztak szépen, sorjában. Először a hadosztály, aztán az ezred, aztán a zászlóalj és így tovább, mindig szépen sorban. Buta história, ugyanis engem elfelejtettek magukkal vinni, érti? Annyira siettek. Valóban buta história, mert ha nem vesztettem volna el a lábamat, mind meghaltak volna, a tábornok, az ezredes, az őrnagy, szépen sorban és magának most nem kellene kifizetnie a nekik járó segélyt. Most számolja össze, menynyit ér a lábam. A tábornok ötvenkét éves, az ezredes negyvennyolc, az őrnagy ötven és mindannyian tetőtől talpig egészségesek, a szívük is és a fejük is. Az ő katonás 'életmódjuk mellett legkevesebb nyolcvan évet fognak élni, mint Hindenburg. Kérem, számolja ki: százhatvanszor tizenkétszer harminc. Nyugodtan vehetünk áltálában harmincat ugye? Az én lábam tényleg hülyén drága, el sem tudok képzelni drágább lábat, érti? — Magának mégis van esze — mondta a férfi. — Nem — hárítottam el — nincs eszem. Sajnos, ugyanúgy egészéges a szívem, mint a fejem és kár, hogy engem nem lőttek le két perccel a lábam elvesztése előtt. Nagyon sok pénzt megtakaríthattak volna. — Elfogadja azt a helyet? — kérdezte a férfi. — Nem! — mondtam és felszedelőzködtem. Ford.: DRENKÖ MARGIT *) Fiatal nyugatnémet antifasiszta író. Ház őrök nélkül és Egy szót se szólt című regényei jelentősek. saság legtekintélyesebbjéhez, aki a közeljövőben állítólag főnöke lesz és kérdez valamit. Maga sem tudja miért megy oda, miért kérdez valamit s mi az értelme annak, amit kérdez, de ez nem zavarja. Az jár az eszében, az lebeg a szeme előtt, hogy az illető jövendő főnöke lesz, tehát kérdez tőle. Hogy mit? Hát, hogy mit gondol, illetve mit tetszik gondolni, holnap esni fog? Tudván tudja, hogy igen, hiszen kint járt éjfélkor és szemetelt az eső, de mert a jövendő főnök pont az ellenkezőjét állítja, behúzza a nyakát, alázatosan mosolyog és elfogadja az elfogadhatatlant. És visszasompolyog a helyére boldogan. Jövendő főnöke felelt a kérdésére. Ez serkentőleg hat rá. Elhatározza, hogy máskor is belép, ha megfelelő alkalom ígérkezik. Ugyanakkor szenvedélyesen jegyezgeti halomra a kérdéseket, mert ki a megmondhatója, melyik napon lesz ez a tekintélyes ember válóban főnöke, s a bevált szokást a hivatalban is tartani akarja. MACS JÓZSEF
