Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-15 / 11. szám

Elhalasztották Ny . Sz. Hruscsov franciaországi láfogatásáf Moszkva (ČXK) — A Szovjet­unió franciaországi nagykövete a szovjet kormány megbízásá­ból március 12-én este közölte a francia külügyminiszterrel, hogy Ny. Sz. Hruscsov, a Szov­jetunió Minisztertanácsáriak el­nöke influenzában megbetege­dett és ezért március 15-én nem utazhat Párizsba. Ny. Sz. Hruscsov kérte, hogy 5 e hírt közöljék a Francia Köz- § társaság elnökével és tolmá- 3 esolják nagy sajnálkozását afe- § lett, hogy franciaországi látoga- rí tását nem kezdheti meg a kitü- e. zött időben. A kezelő orvosok véleménye ^ szerint Ny. Sz. Hruscsov beteg- sége 7-10 napig fog tartani. 2 Hruscsov elvtárs ezért javasol- * ta de Gaulle tábornoknak, hogy látogatását ennyi idővel halasz- szák el. A Francia Köztársaság elnöke sajnálattal vette a hírt és kérte, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének tolmácsolják leg- öszintébb kívánságát, hogy mie­lőbb meggyógyuljon. Megegyezés jött létre, hogy Ny. Sz. Hruscsov Párizsba való érkezésének pontos időpontját a két kormány közötti megálla­podás alapján későbbre tűzik ki. Moszkva - Párizs Már jó néhány napja a világ­közvélemény figyelme a párizsi fogadta!ás előkészületeire irá­nyul. Mint ismeretes, a szovjet nagykövetségre Hruscsov elv­társ címére több száz várostól és falutól és néhány ezer ma­gán személytől, munkástól, diáktól, kereskedőtől, tudóstól érkezett meleghangú meghívás. Több intézmény megható aján­dékokkal akar kedveskedni, így Romain Vilié városa a francia ellenállási mozgalom vértanú­jának, Danielle Kassanova asz- szony szobrát ajándékozza. Az Alstrom gépgyár Hruscsov elv­társ két unokája számára- vil­lanyjáték vonatot készít, a francia pénzverde külön emlék­érmet veretett a történelmi nevezetességű látogatás tiszte­letére. Nem kétséges, hogy Francia- ország és a Szovjetunió között már helyzetüknél fogva is szá­mos kérdésében vannak politi­kai nézeteltérések. Franciaor­szág az Észak-Atlanti Paktum tagja, mely nem éppen baráti érzelmekkel viseltetik a Szov- jíátunió és az egész szocialista tábor iránt. Azonban az a tény, hogy Franciaország a NATO, a Szovjetunió viszont a Varsói Szerződés tagja, nem okozhat akadályt a két ország kapcso­latainak jövőbeni elmélyítésé­ben. Ez annál is inkább lehet­séges, hisz Franciaországnak és a Szovjetuniónak nincsenek egymással szemben követelései és nincsenek közöttük a múlt­ból örökölt elintézetlen kérdé­sek sem. Sőt ellenkezőleg, a szovjet és a francia népet a múltból is számos baráti kap­csolat fűzi egymáshoz. A fran­ciák nem felejtették el, hogy a második világháború idején a szovjet nép hozta a legna­gyobb áldozatokat a nemzeteket pusztító fasizmus legyőzésében, s nem felejtették el azokat (Folytatás a 2. old.) lg Bratislava, 1960. március 15. IX. évfolyam 11. szám Ara 60 fillér ,Mr. Krushchev the man of peace“ Hruscsov a béke embere S hirdeti a londoni Continental mozi annak a filmnek a pro- oagalására, amely Hruscsov elvtárs amerikai útja során ~ készült. A béke első számú államférfiénak délkelet-ázsiai C és franciaországi útjairól is bizonyára film. készül majd, - melyet szerte a világon épp olyan érdeklődéssel várják £5 a mozikedvelók milliói, mint amilyennel a Hruscsov Ams- rikában című filmet látogatják. ® ff < N emrégiben új filmet mu­tattak be Amerikában s ez­zel egyidőben még tíz fő­városban. A címe: „On the beach“ (Az utolsó parton), témá­ja egy esetleges atomháború. Al­kotói, Neville Shute és Stanley Kramer, háborúellenes fegyver­nek szánták müvüket, amelyet „realista fikció“ elnevezéssel tár­tak a nézők elé. Szokatlan a mű­faj élvenezése, de hiszen amíg nem semmisítették meg a nuk­leáris fegyvereket, addig a fe­nyegető veszély nagyon is reális. A film cselekménye persze fiktív, hiszen ki tudná még csak meg­közelítőleg is elképzelni egy esetleges atomháború minden kínját, keservét, rettenetes pusz­tításait, szörnyű következmé­nyeit. A Néw York i bemutató — a jelek szerint — megdöbbentő hatással volt a nézőkre. A New­éppen a Newyork Herald Tribune említett munkatársa és cikkét a nyugatnémet revansista lap, a Die Welt nyomban át is vette. De r.ilyen pokoli ez a „meg­nyugtatás". Bizonyoson nem így lesz — írja a szerző —, hiszen az egyszerű óvóhelyek is jelen­tősen csökkenthetik a halálos áldozatok számát. Igaz, írja to­A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉSNEK MIND TÖBB SZAKEMBERRE VAN SZÜKSÉGE - A KÉT ÉVES TANONCVISZONY BEVEZETÉSE A SZAKKÉPZÉS EGYIK LEGELTERJEDTEBB FORMÁJA Mező gazdaságunk égető r a$ ulíiptlis, utánpótlás Ezekben a napokban már beszélnek falvainkon a fiatalok­kal a kétéves tanoncidő elő­nyeiről. Számíthatunk azzal, hogy ez idén 10 930 fiatíl kezdi meg a tanulást a kétéves ta­nonciskolákban. A tavalyi ta­pasztalatok szerint e feladat teljesítésében és megmagyará­zásában fontos szerep jut a CSISZ-szervezetekre és a CSISZ járási vezetőségeire. Sok fiúnak és lánynak még a nyolcéves iskola elvégzése közben szívéhez nőtt a mező- gazdasági munka; már a bioló­giai órákon, a Miesurin-körök­megnyerésére a mezőgazdaság számára. Előfordulnak azonban olyan esetek is, hogy a szövetkezetek és állami gazdaságok funkcio­náriusai nem értékelik eléggé a fiatalok munkáját a mezőgaz­daságban, és nem teremtik meg a kellő -feltételeket arra, hogy a fiúk és lányok örömmel jöj­jenek a szövetkezetbe vagy ál­lami gazdaságba. Pedig a gon­doskodás mindig kifizetődik. Például Píré elvtárs, szövetke­ben, a pionírgazdaságokban, zeti elnök a michalovcei járás­a kísérleti földeken végzett munka, sőt a ^szövetkezetüknek nyújtott segítség közben meg­szerették. A mezőgazdasági munka nem újdonság számukra. Emellett azonban szükséges, hogy azok a CSiSZ-tagok, akik mint pionírvezetők működnek, továbbá a CSISZ-tag tanítók, jöjjenek a pionírok és gyerme­kek közé, és ismertessék meg velük a kétéves tanoncviszony jelentőségét. így fogtak hozzá ehhez a munkához a lévai já­rásban, ahol most a tanoncisko­lák 1. és II. osztályaiban 245 diák tanul. A tapasztalatok szerint a fia­talok pályaválasztásában fontos szerepet játszik a szülőkkel való együttműködés. Ezt a kér­dést jól oldották meg a žilinai kerületben, ahol a nemzeti bi­zottságok és CSISZ-szervezetek beszélgetéseket rendeztek a szülőkkel, megvilágították szá­mukra a mezőgazdasági munka jelentőségét. A CSISZ járási vezetőségei diákaktívákat és hasonló akciókat szerveztek. Mindez igen jó hatással volt a žilinai kerület fiataljainak bői, gyakran meglátogatja a pionírokat, elbeszélget velük a szövetkezetről, a szövetkezet viszont segít a pioníroknak ér­dekköreik munkájában. A szö­vetkezet, a pionírszervezet, az iskola és a szövetkezeti tag- szülők közötti jó viszony ered­ményeként több mint 40 fiafal dolgozik a szövetkezetben. . , \ Olyan esetekkel is találko­zunk, hogy ezt a feladatot egy­szerű akciónak, nem pedig az iskolák, pionírszervezetek, nem­zeti bizottságok, stb, rendsze­res, állandó nevelő feladatának tekintik. A CSISZ egyes járási vezetőségei megelégednek az­zal, hogy megszámolják és el­könyvelik, hányán jelentkeztek a kétéves tanoncviszonyra. Ez öncélú eljárás és egyáltalán nem elégséges. Az ifjúság meg­nyerését a kétéves tanoncvi­szonyra meg kell szervezni és propagálni kell. Ezt bizonyítják a verebélyi járás eredményei, ahol a jó szervező munka kö­vetkezményeképpen a múlt évi toborzás tervét magasan túltel­jesítették. A CSISZ-szervezetek között a legtöbb jelentkezőért és aláírt szerződésért versenyt rendeztek. A verseny felbuzdí­totta a CSISZ-szervezeteket, a fiatal tanítókat, számos be­szélgetést, gyűlést rendeztek, melyeken a fiatalok és szülők is résztvettek. Az akciót a já­rási újságok, helyi hangszórók, stb. útján propagálták. Mind a fiatalok, mind a szülők tudo­másul vették, hogy a kétéves tanoncviszony nagy lehetősége­ket nyújt a fiatalok fejlődésé­ben. A két év alatt ugyanis ér­tékes elméleti tudásra és gya­korlati könnyedségre tesznek szert, hogy azután ezek fel- használásával egyre jobban kiaknázhassák a mezőgazdasági nagyüzemi termelés előnyeit, a tudomány és a technika új ismereteit, hogy azon művelt és haladó mezőgazdászok soraiba léphessenek, akik Szlovákia mezőgazdaságát új, magasabb fokra emelik. ANTON 3ABINEC yonc Herald Tribune munkatár­sának felesége e szavakkal for­dult férjéhez: „Megtörténhet ez? Elpusztíthatja önmagát az embe­riség egy atomháborúban, melyet senki sem akar?" Ügy látszik nem ö volt az egyedüli, kinek a kedélyét sürgősen meg kellett nyugtatni. Vállalkozott is erre vább, hogy utána évtizedekig a rák és egyéb betegségek, a korcs- és halvaszülések megsza­porodása pusztítaná az emberi­séget; igaz, hogy egy 4000 mega­tonnás atomháború legalább százmillió ember életét oltia ki; igaz, hogy városok válnak pusz­tasággá és egy olyan város, mint Melbourne — ahol a film esemé­nyei játszódnak — emberdzsun- gellé süllyedne, de a film mégis­csak túloz, biztosan nem így lesz. Ez hát a „megnyugtatás". Per­sze sokkal egyszerűbb lett volna azt mondani: Bizonyosan nem így lesz, mert egyáltalán nem fogjuk megengedni, hogy háború legyen, hogy atomtámadás, atomhalál szerencsétlenségébe taszíthassa néhány őrült az em­beriséget. De a Newyork Herald Tribune és a Die Welt számára ez talán már túl sok lett volna a meg­nyugtatásból. Beke Gusztáv és Molnár József a Vágsellyei Kertészeti Iskola tanulói szorgalmasan készülnek jövő feladatukra. Hősiesség + szolidaritás Tavaly nyáron történt, Jün- nan tartományban, Kína déli vidékén, egy határvároskában. Éjszaka hat felfegyverzett csangkajsekista bandita megtá­madta, s ki akarta rabolni államunk gondoskodásának középpontjában a gyermekek állanak. Az óvodák és bölcsődék fenntartására évente hatalmas összegeket, fordítanak. Szükséges azonban, hogy a rendelkezésre álló összeget célszerűen használják fel, akkor úgy a szülők, mint a gyerekek mindenütt megelégedettek lesznek. Képünk a žilinai Slovena üzem bölcsődéjében készült. a pénztárt. (Az ország déli ha­tárain túl még mindig több ezer felfegyverkezett csangkajsekis­ta katona garázdálkodik.) A bank épületében csak a ti­zennyolc éves Hsü Hsüeh-hiu tartózkodott, A fiatal leány fel­vette a harcot a banditákkal, és küzdött, amíg csak eszméle­ténél volt. A küzdelem zaja felébresztette a környék lakóit, és a banditáknak menekülnie kellett, anélkül, hogy elvihették volna a pénzt. A sok sebből vérző leányt kórházba szállították és sike­rült megmenteni az életnek, de mindkét kezét amputálni kel­lett. Nem dolgozhat többé. Egv nap levelet hozott Hsü Hsüeh-hiu címére a posta. A feladó Aiekszej Romanov, a csítai rmivégtaggyár igazga­tója. (Csítá Kína közelében fekvő szovjet város). Romanov meghívta a lányt, utazzék a Szovjetunióba, műkezet készí­tenek számára. A lány a napok­ban tért vissza Kínába, s a kö­vetkezőket mondta az újság­íróknak. — Olyan műkezet kaptam a csítai munkásoktól, amelyek­kel írni, dolgozni, fésülködni és rajzolni is tudok. Életemnek ismét van célja. XUE KUNHUA

Next

/
Thumbnails
Contents