Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-08 / 10. szám

lőtéren ott lesz de Gaulle tábornok is és ő kíséri szovjet vendégét a francia külügyminisztérium épületébe, ahol az úgynevezett királyi lakosztályokat nyitják meg Hruscsov számára.

A déli órákban az Elysée- palotában megkezdődnek Hrus- HRUSCSOV FRANCIAORSZÁGI letes programját. A szovjet csov és de Gaulle tanácskozá- LÄTOGATÄSÄNAK kormányfő március 15-én déle- saiPROGRAMJA lőtt 10 órakor érkezik az orlyi Este az Elysée-palotában

repülőtérre. A Szajna partjain bankett és fogadás zárja be Nyilvánosságra hozták Hrus- elhelyezett ütegek százegy a szovjet kormányfő párizsi csov párizsi látogatásának rész- ágyúlövéssel fogadják. A repü- tartózkodásának első napját.

Kubai

Unnepvárás

Alig némul el a poharak csengése és halkul el a hang, mely az egybekelt fiatalokat az új életre buzdítja, amikor Molnár Reginát a kolozsnémai HNB elnöknőjét ismét a munkás hétköznapok, a mindennapi élet gondjai, örömei közt találom. Arcán még ott ül a mosoly, hisz az újdonsült házasok boldogsága az ő öröme is. Es Molnár Regina, a kommunista asszony még egy utolsót int mosolyogva a hazainduló, immár férj és feleségnek, majd megszokott munkájához lát.

Amint így elnézem derese- dó haját, energikus mozdulatait, akaratlanul is az egykori harcos proletárasszonyok jutnak eszembe, akik férjeik és fiaik oldalán állták a harcot és ha kellett tűrték a vele járó megpróbáltatásokat is. Tekintetéből határozottság, akaraterő sugárzik, amely arra enged következtetni, hogy nem tartja befejezettnek a harcot, hogy egész lényével tovább viszi azt, egyre nagyobb célok felé.

Amikor faluja élete felöl érdeklődöm, a körültekintő, a mindent megfigyelő szemével, kérdéssel kezdi — miről szeretne hallani, mi érdekli legjobban, vagy talán járt már falunkban? — Jártam már — válaszolom —, de közelebbről nem ismerem. — Akkor hát mindegy, el is kezdhetjük, hisz a sorrend nem változtat a lényegen — mondja tisztacsengésű hangján — közben rövid szünetet tartva munkatársaihoz fordul. — Kislányom, akkor ezt így csináld majd, ti pedig gyerekek gondolkodjatok addig a dolgokon, míg az elvtárssal beszélek.

Azon persze már egy percig sem csodálkozom, hogy rövid ismertetését az asszonyokkal kezdi, hisz olyanokról van szó, mint Dömötör Erzsébet, Tarcsi Margit, akikre a helyi EESZ igazán csak büszke lehet. És bár a tejhozam emelése nemcsak tőlük függ, de mindig módját lelik, hogy munkájukba mindenkit bevonjanak.

— Persze — mondja rövid szünet után, — nem lenne helyes, hacsak mindig a jelennel foglalkoznánk, bár

a problémákat időben és helyben kell megoldani. Különben is az egész termelési szakaszon mindenütt találunk olyanokat, akiknek példáját tanácsos követni. Itt elsősorban is Hörömpöli Ilona sertésgon- dozóra, Beke Anna baromfi- tenyésztőre, Beke Ferencre és feleségére gondolok, akik az anyakocákat gondozzák. Csakis így lehetséges, hogy figyelmünket egyre jobban a jövőre irányítsuk. Ez segíti elő a dolgok alaposabb megfontolását. Ezt a célt szolgálja földművesasszonyaink és leányaink iskolázása is, amitől nemcsak a jelenre vonatkozólag, de a jövőre nézve is sokat várunk.

A hallottak után engem is a jövő tervei, céljai érdekelnek. A válasz ezúttal sem várat magára, és bár a földművesszövetkezet elnökével nem beszéltem, mégis úgy gondolom, hogy nem egy átvirrasztott éjszakától mentik majd meg a falu asszonyai. Biztosítékul erre Molnár Regina szavai szolgálnak. — főbizottságunk tagjai 15 hektár cukorrépa megművelését vállalják. Azt hiszem, hogy hetvenötünkre nem sok jut az egészből.

De nem lenne teljes a kép. ha a kolozsnémai asszonyokai munkájuknak csak erről a frontjáról mutatnánk be, mert vannak egyéb gondjaik is, méghozzá nem is akármilyenek. — Nem feledkezünk meg a legifjabb nemzedékről sem — mondja többek között az elnöknö. — Nőbizottságunk állandó kapcsolatot tart fenn az iskolával, ami nemcsak a nevelési problémák megismerésére ösztönzi a szülőket, de azok megoldására is, ami nem lebecsülendő feladat, különösen most, amikor a kultúrforradalom befejezéséről van szó.

Nem kételkedem a kolozsnémai asszonyok sikereiben. Biztos vagyok abban is, hogy felhívásuk visszhangra talál a járás minden asszonyánál. Május 9-e jubiláris ünnepségeit tisztaságtól ragyogó, virágoktól illatos faluk köszöntik, nemcsak a járásban, de a Csallóközben mindenütt.- sár Kődobásnyira Washingtonból, egy kis ország, mely egy évvel ezelőtt még gyarmat volt,'a fenyegetésektől meg nem ijedve vívja csatáját az amerikai monopolkapitalisták ellen, de ugyanakkor a legmagasabb fokú békés együttműködésre törekszik a szocialista világgal. Ez újabb példája annak, hogy az idők mennyire megváltoztak, és hogy az imperializmus csak régi, elavult fegyvereit tudja latba veti azzal a mindinkább növekvő bizalmi megnyilatkozással szemben, amellyel a népek tömege viseltetik a kommunizmus eszméi iránt.

Ro.

Ma már az afrikai asszonyoknak is fontos szerep jut a függetlenségi harcban. De ez a küzdelem nagy nehézségekkel jár, különösen a Délafrikai Unióban A nők mégis kitartanak. Felvételünkön a tiltakozó asszonyok egy csoportját láthatjuk a gyarmati társaságok árutermékeinek bojkottja közben.

földreform

télén előjogokat, amelyek olyan súlyosan nehezedtek Kuba gazdasági életére. Nem is lehet tehát csodálkozni, ha az imperialisták a kubai nép energikus akciójára, amely célul tűzte ki visszavenni mindent, ami az övé, határtalan dühvei reagálnak és azt „provokációnak",

„rablásnak“ minősítik, és kormányuktól ellenrendszabályokat követelnek.

A NEW YORK Times bevallása szerint a Kubán érdekelt pénzügyi csoportok arra akarták rábírni Eisenhower elnököt, illetve a külügyi hivatalt, hogy egyikét a következő lépéseknek fontolja meg, azaz vigye keresztül:

1. Katonai intervenciót Kubán, hogy megdöntse a forradalmi kormányt és helyébe, ha nem is Batistát, de más, az Egyesült Államokhoz „lojális" magatartást tanúsító politikusokat állítson;

2. segítséget Batistának, hogy Batista kubai partraszállását és ellenforradalom megszervezését tegye lehetővé;

3. gazdasági szankciókat, melyek főképpen a kubai cukorbevitel korlátozásából állanának és amelyekhez valóságos gazdasági blokk gyanánt a többi latinamerikai államnak is csatlakozni kellene.

De az amerikai kormány mindezeket a javaslatokat elvetette, rámutatva arra, hogy katonai intervenció elszigetelné az Egyesült Államokat az egész világ szemében, egy Batista által vezetett ellenforradalomnak pedig sikerre semmi kilátása sem lenne. Ami már most a gazdasági szankciókat illeti,

Március 16-án délelőtt újabb megbeszélések lesznek Hruscsov és de Gaulle között.

Március 17-én reggel Hruscsov felkeresi a francia főváros déli részében, a város kapuihoz közel, a Marie-Rose utca 4. szám alatt levő házat, ahol félszázaddal ezelőtt Lenin lakott.

Délután Hruscsov a pénzverdében szovjet levéltári kiállítást nyit meg, majd találkozik a francia nemzetgyűlés és szenátus küldöttségével. Utána a szovjet nagykövetségen lesz fogadás. Este a szovjet kormányfő a párizsi Opera díszelőadásán vesz részt.

Március 18-án indul el Hruscsov franciaországi kőrútjára és március 26-án délután érkezik vissza a Párizs melletti Rambouillet-ba. A mindenkori francia köztársasági elnök nyári kastélya ad otthont három napig a szovjet kormányfőnek és ugyanitt zajlanak le az utolsó szovjet-francia tanácskozások.

Március 28-án délután a kastélyban sajtókonferencián hozzák nyilvánosságra a közös közleményt Hruscsov és de Gaulle tábornok megbeszéléseiről.

Hruscsov március 29-én reggel indul haza az orlyi repülőtérről egy TU-114-es repülőgépen.

A német televízió „Gyilkosság Lwowban“ címmel új dokumentumfilmet sugárzott, mely meg-., győző bizonyítékokat közöl a bonni miniszter Oberländer gaztetteiről. A legújabb bizonyítékok alapján kitűnt, hogy Oberländer aktívan kivette részét a második világháború politikai, pszichológiai és katonai előkészítéséből. Képünkön az új film plakátját láthatjuk.

ALTATÓ

azoknak csak áz volna az egyedüli eredménye, hogy a nép egysége Castro körül még jobban megszilárdulna, — nem beszélve arról, hogy a latinamerikai államok közül, ha egyáltalán, csak igen kevesen vennének részt egy ilyen gazdasági blokkban.

Eisenhower kormánya tehát — ha rosszul is esik ennek a bevallása — az egyetlen járható útnak azt tekinti, hogy folytatni kell az Egyesült Államok jogainak védelmét nyugodtan, „méltóságteljesen“.

Ezt tartva szem előtt, az Egyesült Államok kénytelenek voltak — ha vegyes érzelmekkel is — tudomásul venni Anasztáz Mikojannak, a Szovjetunió miniszterelnökhelyettesének legutóbbi látogatását Kubán, melynek során Havannában kiállítást nyitott meg, amely felölelte a Szovjetuniónak tudományos, technikai és kulturális téren elért tüneményes eredményeit.

Csang Kaj-sek most németül is megjelent könyvéről írja a bécsi lap:

Bármilyen kevésre is tartja az ember Csang Kaj-seket, azt elvárta tőle, hogy legalább valamit nyújtson emlékirataiban, ami értékes az olvasónak. A múlt minden csődöt mondott nagysága, aki memoáríróvá lépett elő, ha meg is próbált hazudni vagy csalni, legalább egy kevés szórakozást nyújtott Csang Kaj-sek könyvének olvasásakor azonban elalszik az

ember. Egy elsóosztályú közép- iskolás iskolai dolgozata torny- magasan áll az összefüggéstelen íirkálmány mellett. A könyv elolvasása után látni teljesen, milyen kevés értelemmel lehet uralkodni. Ez az ember, aki 450 oldalon keresztül egy mondatot sem tud papírra vetni a kínai nép életéről, életformájáról, igazán megérdemelte, hogy — több évtizedes elnyomó diktatúrája és égbekiáltó korrupciója után — elűzte öt a nép.

★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★-á* ***+★★* *★★★*★★★■<

Fidél Castro, forradalmának győzelme után, első és legfontosabb feladatként a földreform keresztülvitelét tűzte maga elé. Ennek során kisajátított és sokezer paraszt között szétosztott több mint egy millió hektár termőföldet. Az elkobzott földek közül — azokon kívül, melyeket a volt diktátor, Batista és követői bitoroltak és nem számítva be azokat a latinfun- diumokat, melyek századunk elején, s spanyol uralom végén, néhány spanyol eredetű nagy- birtokos kezében maradtak — amerikai társaságok kb. 6 millió dollár értékű földet mondhattak a magukénak.

Ez az első elkobzás! hullám azonban csak szerény kezdet volt. A földreform befejeztével, amellyel még ez év folyamán lehet számolni, az elkobzás alá kerülő, amerikai tulajdonban levő földek és az azokon létesült gigantikus iparvállalatok értéke el fogja érni a 300 millió dollárt (a mi pénzünkön több mint 2 Vi milliárd csehszlovák koronát). És ellenértékűi, az idevonatkozó törvény rendelkezése szerint, nem kapnak egyebet, mint 20 évre szóló állami zálogleveleket 4 Vi % évi kamatozás mellett, mégpedig — és az amerikai tőkésekre nézve ez a tragikomikus dolog — alapul véve a volt diktátor, Batista pénzügyi szakértőinek becslését, amely annak idején érthető okokból az amerikaiaknak kedvezett, de ma jóval az igazi érték alatt marad.

cukortermelésének 40%-át állította elő. De a hatalmas amerikai erőműveknek is, amelyek a sziget áramfogyasztásának 90%-át szállították, — okuk van a siránkozásra, mert Fidél Castro a villany árának drasztikus leszállítását rendeke el. A kubai kormány tervszerűen és következetesen hajtja végre azokat a reformokat, amelyek lépésről lépésre fosztják meg az amerikai monopolistákat eddigi hatalmi pozícióiktól és érvénytelenítik azokat a mértékNem szokatlan és nem is meglepő, hogy Fidél Castro forradalmának bátor előretörése ennyi ellenszenvet váltott ki A kubai nők, akárcsak a fér- az amerikai cukorgyárosok ré- fiák, nem tartják befejezettnek széről, h szen tulajdonukban a harcot. És mert a győzelmes volt a sziget termőföldjének forradalom nincs mindenkinek több mint a fele és azonfelül ínyére, a fegyferforgatás művé- 36 cukorfinomító, mely Kuba szetét is elsajátítják,

Lengyelországi jegyzetek

Varsó, Óvárosi tér. Ezt a teret is, mint csak egész Varsót, egyszínűvé tették e földdel a háború alatt. Munkások, mérnökök és az ifjúság, az egész nép' támogatásával, a Szovjetunió segítségével ismét felépítették. A város nagy részét és így az Óvárosi teret is úgy építették fel, ahogy az a háború előtt volt. A többit új stílusban, a modern követelményeknek megfelelően építették újjá. A város közepén nyúlik az égre a Sztálinról elnevezett Tudomány és Kultúra Palotája. Körülötte új utcák épültek a Marchalkowska, Nowy Sviet és a többiek. Egyik gyönyörűbb, mint a másik.

A népnek ezt as gyönyörű elszántságát láttamj.955-ben is, amikor itt jártaikba Vitégifjú- sági Találkozón. StA fesztivál városa ismerősen,, fogad. A palota körüli kereszteződések,- az új híd keresztül a Visztulán, a Tizedik év stadionja, Praga, a külváros, ahol a csehszlovák delegáció lakott stb. De ez az egyemeletes híd át a Visztulán akkor még nem volt, nem létezett a gettó helyén épült városrész. Ez a gyár se volt még. Lám emit is lebontották már az óriási romokat. Az , egész nemzet áldozatos munkájával sikerült felépíteni az új fővárost. Mennyi minden változott az öt év során! Az emberek magabiztosabbak, szilárdabbak, közvetlenebbek.

Varsóban éppúgy, mint a többi városban és falvakban teljes ütemben folyik a munka. Mindenhol érezni a párt erős és gondos kezét. Nem állítható azonban, mint ahogy néhányan állítják, hogy minden 1956 októbere után következett. be. Voltak itt hibák, de voltak eredmények is és azokat nem lehet eldobni. De leszámoltak a hibákkal. Természetesen vannak még nehézségek is. Például nemrég emelték fel a hús árát. Sokaknak nem tetszett, de mit

1. Konfrontáció

lehetett tenni, ha azelőtt helytelenül volt a hús ára megállapítva. De nemcsak ezért. És képzeljék, hogy az egyház hogyan visszaélt mindezzel. Varsóban az intézkedés után egy bizonyos pap kijelentette, hogy az egyház eltörli a böjtöt és engedélyezi a húsételt péntekre is...

Az emberek végtelenül őszinték hozzánk. És ez nagy erőt, bizalmat kölcsönöz nekik a további küzdelemhez a szocialista holnapért.

Lehet, hogy nálunk sokan legyintenek mindenre: ugyan! Mégis csak messzebb lehetnének már a szocializmus építésében. Igaz, mi egy kicsit előbbre vagyunk már, különösen a mezőgazdaság kollektivizálásában, az ipar technikai

Az Öváros tér egyik jellegzetes épülete

színvonalában és az életszínvonalban is. De a lenézésnek nincs helye. Meg kell nézni az okokat is, szembe kell nézni a valósággal. Gondolkozzunk: Lengyelország évszázadokig el volt nyomva a németektől és a cári Oroszországtól. A végtelen síkság gazdagságát egészen a háború végéig a németek vitték el. Lengyelország nagyrészt agrárállam volt. Ha volt is ipara, az nem volt elosztva az egész országra. így aztán a munkásosztály is gyenge volt. És a háború? Nálunk sok mindent elpusztítottak, de össze se hasonlítható Lengyelországgal, ahol a hitleri hadsereg harcolt minden barázda földért, minden fáért és épületért, hogy megvédje Berlint. Lengyelországban egész városok váltak hamuvá, a falvak százait pusztították el. A fasizmus hat millió lengyelt irtott ki a táborokban, fronton és kényszermunkával. Meg akarták semmisíteni az egész nemzetet. A stettini hajógyárban például a háború után nem maradt egyetlen mérnök, egyetlen szakmunkás sem. Ma százak vannak! Aztán az éles osztályharc mind a belső, mind a külső reakcióval stb.

Az ember elgondolkozik: ha mind erre nem kerül sor, ha az újjáépítésre nem kellett volna annyit költeni, biztosan előbbre

lennének.

De a jövő biztosítéka létezik, létezik a Lengyel Egységes Munkáspárt, a tehetséges munkásosztály és a munkások, parasztok, értelmiségiek szövetsége. És főleg létezik a szövetség a szocialista országokkal, élükön a Szovjetunióval.

Az, hogy tőlünk eltérő munkamódszereket használnak? A célunk közös: felépíteni a szocializmust és a kommunizmust.

A. KURINA