Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-23 / 8. szám

A Vili. Téli Olimpiai Játékok Squaw Vallev-ben ádáz küzdelmeket hoznak Az eddigi téli olimpiai játékok színhelyei: 1921-ben Chamo­nix, 1928-ban St. Moritz, 1932-ben Lake Piacid, 1936-ban Garmisch-Partenkirchen, 1948-ban St. Moritz, 1952-ben Oslo, 1956-ban Cortina D Ampezzo és végül — 1960-ban Squaw Valley. Aránylag későn kerültek az újkori olimpiai játékok műsorára a téli olimpiai játékok. Míg a nyári olimpiai játéko­kat már tizennégyszer rendezték meg (az első újkori nyári olimpiára 1896-ban került sor Athénban), addig az idei téli olimpiai játékok a nyolcas sorszámot viselik. Teljesen indokolt és helyes volt a gyönyörű téli sportok besorolása, hisz a téli, akárcsak a nyári olimpiai játékok mindig a nagyszerű és fenn- költ olimpiai eszmének: a békének, valamint a sportolók és nemzetek közti barátságnak hordozói voltak politikai meggyő­ződésre, vallásra és arcszinre való tekintet nélkül. Győzelmet aratott tehát az újkori olimpiai játékok megalapítójának, a francia P. Coubertinnak eszméje, mely szerint a sportoló legnagyobb megtiszteltetése nem az olimpiai győzelem, hanem az olimpián való részvétel. Tehát az olimpiai játékok maradék­talanul győzelemre vitték a ma legaktuálisabb és legkomolyabb gondolatát: SOHA TÖBBÉ HÁBORÚT! Csütörtökön február 18-án a VIII. Olimpiai Játékok első nap­jának reggelén az időjárás hir­telen rosszra fordult. A kora délelőtti órákban erősen hava­zott és a nagy szél több helyen eltorlaszolta az utakat. A ked­vezőtlen időjárás miatt a 13.30 órára tervezett ünnepélyes megnyitó is késett. A megnyi­tóra hivatalos R. Nixon, az USA alelnöke is késve érkezett az olimpiai játékok színhelyére, mert az utat Renoból helikopter helyett autón kellett megtennie. A VIII. Téli Olimpiai Játékok ünnepélyes megnyitója a spor­tolók felvonulásával kezdődött. Elsőnek a görög zászlót vitték, annak jeléül, hogy Görögország az olimpiai játékok megalapító­ja. Utána ábécé-sorrendben következtek az egyes országok képviselői. A csehszlovák kül­döttség nyolcadiknak, vonult fel s zászlónkat Jano Starší jégko- rongozónk vitte. Az ünnepi beszédek elhang­zása után felvonták az olimpiai zászlót az árbócra s közben nyolc ágyúlövéssel és 2000 ga­lamb felbocsátásával jelezték a játékok megnyitását. Az ágyúlövések visszhangja még nem halt el és a jelenlevők te­kintete már türelmetlenül a Papoose Peak hegyoldalát ku­tatta, ahonnan Mead Lawrence kétszeres olimpiai győztes sí- versenyzőnő nyolc kiváló síelő kíséretében sebesen ereszke­dett alá az olimpiai fáklyával. 'A gyorskorcsolyázó pálya szé­lén az olimpiai fáklyát Kenneth gyorskorcsolyázó olimpiai baj­nok vette át, egy kört Irt le vele a pályán, majd felloban- totta az olimpiai lángot. Ezzel egyidőben felhangzott az olim­piai himnusz, melyet főiskolá­sokból álló 2500 tagú énekkar és 1000 tagú zenekar játszott. Pénteken február 19-én aztán megindultak a kemény küzdel­mek az arany-, ezüst- és bronzérmekért és egyúttal sor került az olimpiai jégkorong­torna selejtező mérkőzéseire is. A jégkorong-torna selejtező Slovan Bratislava —Csepel Budapest 1:5 (0:2) Barátságos labdarúgó mérkőzések Egy héttel Magyarország lab­darúgó-bajnokságának megkez­dése előtt Bratislavába látoga­tott a tavalyi magyar bajnok, a budapesti Csepel és barátsá­gos mérkőzésen a hazai Slovan ellen megérdemelt győzelmet ártott. A csúszós, sáros tala- jttó a vendégcsapat mozgéko­Tippelj velünk 1. Litvinov — Sokolovo 1 X 2. D. Praha —Tatra Kolín 2 X 3. K. Vary — Litoméŕice 2 X 4. Hr. Králové —H. Brod 2 5. Gottwaldov —Kr. Pole 1 6. Žilina — Prostéjov 2 7. Mor. Olomouc —Ostrava 1 8. Genoa —Bari X 9. Lanerossi —Lazio 1 10. Palermo —Padua X 1 11. Roma —Fiorentina 2 r 12. Sp. Plzeň —Lok. Plzeň 1 13. Kbely — Radotín 2 14. Čelákovice — Boleslav 2 mérkőzései a következő ered­ményekkel végződtek: Pénteken február 19-én: USA — CSEHSZLOVÁKIA 7:5 (2:1, 1:3, 4:1), Kanada— Svédország 5:2 (2:1, 1:1, 2:0), Szovjetunió — Németország 8:0 (3:0, 3:0, 2:0). Szombaton február 20-án: Kanada —Japán 19:1 (5:0, 7:1, 7:0), Szovjetunió — Finnország 8:4 (2:1, 4:0, 2:3). CSEHSZLO­VÁKIA-AUSZTRÁLIA 18:1 (7:1, 3:0, 8:0). Vasárnap február 21-én: USA — Ausztrália 12:1 (6:0, 3:0, 3:1), Németország - Finnország 4:1 (1:0, 2:0, 1:1), Svédország — Japán 19:0 (8:0, 5:0, 6:0). A megejtett sorsolás szerint a döntömérkőzések párosítása a következő: Hétfő február 22.: USA — Svédország, SZOVJETUNIÓ - CSEHSZLOVÁKIA, Kanada ­Németország. Kedd február 23.: Szabadnap. Szerda február 24.: USA — Németország, Szovjetunió — Svédország, KANADA — CSEH­SZLOVÁKIA. Csütörtök február 25.: USA —Kanada, Szovjetunió-Német­ország, CSEHSZLOVÁKIA - SVÉDORSZÁG. Pénteken február 26.: Sza­badnap. Szombat február 27.: USA — Szovjetunió, Kanada —Svédor­szág, CSEHSZLOVÁKIA - NÉ­METORSZÁG. Vasárnap febráur 28.: Kanada -Szovjetunió, USA — CSEH­SZLOVÁKIA, Svédország-Né­metország. Képünkön Vlasta Bubníkot látjuk az amerikai kapu előtt a Csehszlovákia — USA mérkőzésen £lérUelö~e a w Gyorsulunk, ugyebár? Szupergépkocsik süvöltenek az orszánutakon, fantasztikus acél­madarak a levegőben, csodálatos rakéták az űrben. Lehetséges, hrm/ csak az em­ber, a földön jár9, a maga két lábán vágtató ember nem gyor­sul? Elképesztő eredmények szülét­így kelleti volna Sportka: 4, 8, 10, 16, 41, 48 Sazka: 1112XX212121 mpl nek a salakon is. Bűvös határo­kat szárnyal túl az ember, már régen túl vagyunk mindazon, amit húsz vagy akár tíz eszten­dővel ezelőtt komoly és megfon­tolt tudósok a teljesítőképesség nonpluszultrájának tartottak. Csak egy „hanghatár" nem dőlt meg, csak egy „bűvös“ szinttel küszködik eredménytele­nül az atlétika. Még nem volt ember, aki 10 másodpercen át 36 kilométeres sebességgel futhatott volna, aki 10 másodperc alatt futott volna 100 métert. A 100 méteres világranglisták eredményei kereken negyven- nyolc esztendeje jobbadán csak „mélységben", „szélességben", az átlagok terén javulnak, hiszen már 1912-ben akadt egy Emil Kletterer nevű villámember, aki 10,2-t futott ezen a lélegzetnyi távon. S azóta? Csokoládé bőrű csodasprinte- rek próbáltak még egyet csavar­ni a srófon: Owens, Tolan, Metcalfe, Dillard, Ewell, La Beach, M c K e nie y, Bailey és a többi és a többi — hiába. Armin Háry, ez a csupa- ideg sápadt szélvész 10,0 mp-et futott Friedrichshafenban. A vi­lág a léjéhez kapott, de már aznap este kiderült: a kéttized az indító „eredménye" volt. Ugyanez lett Murchison és Willie White 10.1-ének a maayarázata is. „Beleestek" a lövésbe s az indító hagyta őket futni. „Villámrajt" — mondják az emberek, akik szeretnek ízes szavakat' találni pontosan meg nem határozható tünemények le­írására. „Villámrajt“ — mondják s eszük ágában sincs, hogy egy kissé utánalapozzanak a dolog­nak. Tudniillik — villámrajt — ilyesmi nem létezik. Fiziológiai lehetetlenség. Egy Vedenszkij ne­vű orosz orvos hosszas kutatá­sok után leszögezte, hogy az izomszövet egy időegység alatt csak egy meghatározott fokú és számú idegingerre válaszol. A jól edzett, klasszis vágtázóknál ez a reakcióidő századmásod­percre azonos. Ha egy fotóripor­ter egyszer nem a lövés pillana­tában, hanem öttized másod- oefccel később sütné el masiná­ját, akkor az egész világ láthat­ná: minden vágtázó azonos testhelyzetet foglal el, centiméter különbség sincs köztük. Néhány további lépés után persze már változhat a helyzet. Jó, hát Norton tavaly hite­les körülmények között futotta a maga 10,1-ét. Erre megfelelő körülmények között S ime, Morrow és talán S ey e is képes lehet. De ez még mindig nem 36 kilométeres sebesség, ez még mindig nem 10,0 mp. Lehetséges, hogy ez már való­ban bűvös határ, túlszárnyalha- tatlan mérföldkő? Talán mégsem. Jó, lehetséges, hogy azt a bi­zonyos számú lépést nem lehet gyorsabban megtenni. Lehetsé­ges, hogy ahhoz a „leggyorsabb lépéshez" már eljutottunk. De talán, ha akad egy csodafutó, egy nyúlánk „fél fejjel maga­sabb" Owens, Tolan, Fütterer, iki ugyanolyan sebességgel 5 centiméterrel hosszabbakat tud lépni... az mennyi is? A vág­tázó általában száz lépést tesz 100 méteren. Tehát ha lépéseit sikerül ugyanolyan lépésgyorsa­ság mellett 2.5 centivel növelnie, íz végül 250 cm-t jelent, 250 cm-es nyereséget, amely 2—3 tizedmásodperc javulást biztosít. Egy 190—195 centi körüli, harmadik-negyedik sportgenerá­cióból származó tökéletesen fel­készített és igazi „sprintertem- oeramentumú" atlétának... egy­szer majd ez is sikerül. nyabbnak bizonyult, az egyének jól kezelték a labdát és táma- dóso célratörőbb játékot mu­tatott. Az első félidőben Csepel két gólt szerzett: a tizedik percben Urban hibát vétett és Sátori helyezett labdája a ka­puba talál . és a 43ľik percben szögletrúgás után KÍeibán meg­szerzi a második gólt A máso­dik félidő 67-ik percében Pa- žicky szépít. A végeredményt a 84-ik percben Pál beadásából Tóth II. állítja be. A mérkőzést 16 000 néző előtt Sarka több hibával vezette. További vasárnapi barátságos mérkőzések eredményei: Loko­motíva Košice —Tatran Prešov 5:3 (2:2), Slovan Nitra-TJ Gottwaldov 9:2 (5:1), Spartak Pov. Bystrica —Spartak Bánovce 0:2, Slavoj Sered —Družstevník Kolárovo 2:2 (0:1), ČH Banská Bystrica —TSZ Lučenec-Opato- vá 7:0 (2:0), Kablo Topolčany — Jednota Košice 0:2 (0:1). Squaw Valley számokban 30 km sífutás: 1. Sixt Jernberg (Svédország), 2. Rämgaard (Svédország), 3. Anyikin (Szovjetunió), 4. Vaganov (Szovjetunió). Műkorcsolyázó párosverseny: 1. Wagner-Paul (Kanada), 2. Kilius-Bäumler (Németor­szág), 3. Ludington testvérek (USA). 500 m női gyorskorcsolya: 1. Haase (Németország), 2. Doncsenko (Szovjetunió), 3. Ashworth (USA), 4. Rilovova (Szovjetunió). 10 km sífutás: 1. Gusakovova (Szovjetunió), 2. Kozirevova-Baranovova (Szovjetunió), 3. Jerösinova (Szovjetunió), 4. Kolcsinova (Szovjetunió). Női lesiklás: 1. Biebel (Németország), 2. Pitou (USA), 3. Hecher (Auszt­ria). Biatlon: 1. Lestander (Svédország), 2. Tyrvainen (Finnország), 3. Prívalov (Szovjetunió), 4. Melanyin (Szovjetunió). 1500 m női gyorskorcsolya: 1. Lídia Szkoblikovova (Szovjetunió), 2. Seroczynszka (Len­gyelország), 3. Pilejczykova (Lengyelország), 4. Guszevova (Szovjetunió). Férfi óriás műlesiklás: 1. Staub (Svájc), 2. Stiegler (Ausztria), 3. Hinterser (Ausztria). VIII. — Tegnap megegyeztünk, hogy ma mindent elmond magáról. Nézze Ágnes! Én segíteni akarok magán, s ahhoz, hogy segíteni tudjak, mindent kell tudnom magáról. Ilyen esetben nagyon fontos az őszinteség. Semmi értelme, hogy valamit is elhallgasson vagy szégyen­kezzen: vagy mindent, vagy semmit! — Legszívesebben elmennék... — sütötte le szemét a lány. — Ahogy gondolja... — feleltem és vala­hogy az volt az érzésem, talán jobb is lenne, ha elmenne. Ugyanakkor azonban egy másik érzés sokkal határozottabban követelte tőlem az ellenkezőjét. Ágnes rámemelte a tekintetét, és hosszan nézett a szemembe: — Ha a szemébe nézek, valami azt paran­csolja, hogy maradjak, ha meg gondolkodom, úgy érzem mennem kell! — mondta ki Ágnes az első őszinte vallomást. — Ne haragudjon, de őszintén meg kell mondanom, hogy... hogy... Nem tudta befejezni a mondatot, bíztatnom kellett: — Csak egész nyugodtan mondja ki, amit gondolt! Rövid mérlegelés után kimondta: — Én ... én félek magától... A szava szíven ütött. A jegyzetfüzetet becsuktam, a ceruzámat zsebre tettem és rágyújtottam. Kinyitottam az ablakot és a lánynak hátat fordítva, szótlanul néztem a napsugártól csillogó folyó hátát... — Haragszik? — szólalt meg nagysokára Ágnes. Mosolyogva feleltem: — Nem, egyáltalán nem haragszom. - Kar­órámra tekintettem, s még hozzáfűztem. — Még eléri a tizes vonatot! Fájdalom rándította meg a szája sarkát, az­tán hirtelen az asztalra borult és sírni kez­dett. Egy pillanatig tanácstalanul ájltam fölötte. Sajnálkozás szorongatta a szívemet: — Ne sírjon, Ágnes !... Tudtommal nem bántottam meg semmivel!... No, ne sírjon hát!... Hiszen nem kényszerítem semmire! Elmehet, ha úgy látja jónak, nem haragszom meg ... Segíteni akartam, nem muszáj elfo­gadni. Most már úgy sincs értelme, ha egy­szer fél tőlem, mert az egyenlő a bizalmatlan­sággal.. . — De én nem úgy félek!... — mondta egy pillanatra felemelve a fejét, némi szemrehá­nyó ízzel a hangjában. — Hát hogyan ? — Tudom is én!... — felelte és leejtve a fejét tovább sírt. Tovább nem kértem, nem könyörögtem Hagytam, hogy sírja ki magát kedvére, ilyen­kor az a legjobb gyógyszer. Egyszer majd csak megnyugszik és elmegy. Jó'időbe tellett, míg a lány teljesen meg­nyugodott. Kíváncsian vártam, hogy mit fog csinálni, mit fog szólni. Szemét megtörülgette, dús fekete haját is elrendezgette. Még mindig az ablaknál álltam és igyekez­tem nem venni tudomást a lányról. A nyitott ablakszárny üvege tükörként vetítette elém Ágnes mozdulatait. Miután kissé rendbeszedte magát, hosszan nézett felém. Tükörképe elárulta, hogy valamit szeretne mondani. Kimentettem kínos helyzetéből: az asztalhoz sétáltam és megkérdeztem: — Megnyugodott? — Igen... — bólogatta, s hosszú szempil­láin könnyharmat csillogott.' — És mit határozott? — Beszélni akarok — mondta csendes egy­szerűséggel. — Nagyon örülök, hogy így döntött — mondtam és leültem előbbi helyemre a lánnyal szemben. — Már akár kezdheti is. — De ígérje meg, hogy nem nevet ki és nem gondol rólam semmi rosszat. — Senkit se szoktam kinevetni! - nyugtat­tam meg a lányt teljes komolyságommal. Ágnes egy kis ideig még rendezgette a gon­dolatait, aztán beszélni kezdett: — Nem is tudom, honnan kezdjem ... Nyolc-kilenc éves lehettem. Édesanyámtól karácsonyi ajándékul egy meséskönyvet kap­tam. Már akkor is nagyon szerettem olvasni. A téli szünet nagy részét olvasással töltöttem. Egy napon elmentem a nagyanyámhoz meg­mutatni a könyvet. Nagyanyám akkor már mindig gyengélkedett, betegeskedett. Azon a napon is a tűzhely -mellett ült, sámlival a lába alatt. Odakint' erősen havazott, a szobát pedig téli félhomály ülte. Odakuporodtam nagyanyám mellé és a me­séskönyvet nézegettük kettesben. Száraz, cson­tos ujjai nehézkesen, sután forgatták a lapo­kat. Egy-egy képnél hosszabban elidőztünk és én nagy buzgalommal magyaráztam a hozzá tartozó mesét. Nagyanyám fejbólogatva hallgatott. Olykor nagy csodálkozást láttam mélyenülő, fáradtfé­nyű szemében. Egyszer csak azt mondtam, hogy olvasson el egy mesét. Egy kis ideig idegesen forgatta kezében a könyvet, aztán szomorúan mondta, hogy már nem látja a betűket. Gyorsan a falitükörhöz szaladtam, a karos- padra felállva kivettem mögüle nagyanyám szemüvegét, az orrára biggyesztettem és to­vább bíztattam, hogy olvasson. De a szemüveg is hiába bámulta a fehér papírlapon sorakozó betűkatonákat. Szemének idegen, ismeretlen hadsereg katonái voltak azok. S a két csillogó üveglap alól megeredt nagy­anyám könnye. Belefutott arcának barázdáiba, lepergett a fehér papírlapra és eláztatta a be­tűket. Akkor úgy éreztem, ■ hogy nagyanyám fájó szívéből egy vércsepp hullott a könyv lapjá­ra, amely vádolta a kort, melyben született, amely vádolt egy tudatlanságba tiport élet nevében. Mintha vasmarok szorította volna össze ki­csi szívemet. Vele sírtam én is . >. Csitítgatva simogatta a fejemet, de nekem kimondhatatlanul fájt, hogy nagyanyám nem tudott olvasni. Félelmetes és fájdalmas volt annak a gondolata, hogy betű és könyv nélkül kellett leélni az életét. A szép és jó gondolat után vágyó lélek minden nappal szegényebb és nyomorultabb lett. Persze, akkor még nem tudtam mindezt így megfogalmazni magamnak, csak azt éreztem egyre határozottabban, hogy a földön minden embert meg kell tanítani írni és olvasni! Akkor fészkelt lelkembe először a vágy és elhatározás, hogy tanító leszek! Tanító égés* szívemmel és emberségemmel. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents