Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-16 / 7. szám

I v EMLÉKEZÉS rámutat arra, hogy Nyugat- Németország, mint a NATO atomháborús támaszpontja ko­moly veszélyt jelent. A bonni uralkodókörök nyíltan erősza­kolják az atomfegyverkezést, s ezért a Német Demokratikus Köztársaság a hathatós véde­lem megteremtése érdekében a népi kamara elé terjeszti az országos védelmi tanács meg­teremtéséről szóló törvényja­vaslatot. A kormánynyilatkozat az NDK elfogulatlanságáról tanús­kodik a Hitler-ellenes koalíció ama volt tagállamaival szem­ben, amelyek úgy vélik, hogy jelenleg nem köthetnek béke­szerződést a Német Demokra­manovere. A ÁZSIAI ORSZÁGOK FÉNYES JÖVŐJE Hruscsov elvtárs indiai útja során beszédet mondott az in- tikus Köztársasággal. Az a ja- diai parlamentben. Beszédében vaslat, amely felveti, hogy ezek jelentős helyet biztosított az a nyugati kormányok kössenek ázsiai országok fejlődése kér- békeszerződést az NSZK-val, déseinek- Kijelentette, hogy azok a kormányok pedig, ame- a közeli történelmi távlatban lyek hajlandók erre, kössék látjuk annak a kornak a bekö- meg a békeszerződést az NDK- szöntézét, amelyben a tegnap val, igen hasznosnak látszik, még elnyomott ázsiai gyarmat- minthogy mindkét békeszerző- államok népgazdasági és kultu- désnek azonos kérdéseket kell rájuk fejlettségi színvonalát rendeznie, s Így alapjában véve tekintve elérik a xilág vezető közös lenne tartalmuk és azo- államait. nos eredményekre vezetne. Hruscsov hangoztatta, hogy A nyilatkozat ugyanakkor Ázsia, Afrika és Latin-Amerika hangsúlyozza, hogy az NDK népeinek sikerei örömmel töl- kormánya a békeszerződésről tik el a szovjet népet. „Min- szóló tárgyalásokon részt akar denkor rokonszenveztünk és venni és hajlandó a német kér- rokonszenvezünk az, olyan álla- déssel foglalkozó minden érte- mokkái is, ^ mint amilyen Kuba kezleten legjobb tudása szerint is, amely aktív harcával, nem­közreműködni a pozitív ered- zeti és gazdasági függetlensé- mények elérésében. gét védelmezi". Nyugat-Berlinre vonatkozó­lag Grotewohl ismételten hatá­rozottan kijelentette, hogy egész Berlin az NDK területé­hez tartozik, nem volt soha a bonni állam része, mint ahogy most sem az. A legjobb megol­dás az lenne, hogy démilitari- ,. zált szabad várost teremtené- j Az első Csehszlovák Köztár­saság megalakulása után, egy- re-másra alakulnak meg a cseh és szlovák nyelvű lapok szer­kesztőségei, s párhuzamosan velük a magyar nyelvű sajtó­orgánumok is. A kormány és a nagytőke által finanszírozott lapok szerkesztőségei elegáns, jól berendezett irodákba vonul­tak be. A dolgozók érdekeit képviselő Kassai Munkás című lap szerény keretek között in­dult el. A lap nemcsak nem kapott állami támogatást a szo­ciáldemokrata Tusar miniszter- elnök által vezetett kormány­tól, de a rendőrkopók százai­nak figyelmét irányították a lap szerkesztősége felé. A Kassai Munkás indulása, az 1905-ös orosz forradalom idejére nyúlik vissza, melynek hatásaként a dolgozók lapja 1907. március s 16-án jelenik meg először mint hetilap. i Az első szám bevezető sorai­ban ezt olvassuk: „Lapot indí­tunk a becsületes emberek fel­világosítására“. A lap — nem értelemben úgy, hogy a maga képére formálja sajtónk túl­nyomó hányadát, kívánságaival beleszólt a lapok szerkesztésé­be, passzív értelemben pedig mint téma jelent meg, amellyel mind nagyobb súllyal és terje­delemben kellett foglalkoznia a sajtónak. A tőkés ország sajtója azo­kat a mozzanatokat kereste, amelyek elválasztják, megkü­lönböztetik a paraszti világot a városi újságolvasó világától, a néprajzi különlegességeket — persze túlozva és megrendezve, kicirkalmazva — a népviseleti jellegzetességeket, a falusi népszokások „egzotikumát“: mintha két nép élne egymás mellett az ország határain be­lül, egy, amelyik olvas és egy, amelyikről mint furcsa, idegen és mulatságos „bennszülöttről írnak“. Az ipari munkásról is esett szó annak idején a ré­gebbi sajtóban. Találkoztunk vele a „munkáskülsejű ember" meghatározásában, amely egy­értelmű volt a bizonytalan, fenntartással kezelendő, gya­nús elem körülírásával. A új Csehszlovák Köztársa­ságban a burzsoá sajtószabad­ságra jellemzően, a politikai lapok kiadásához óvadékot kel­lett letétbe helyezni. 'Óriási erőfeszítésről és áldozatkész­ségről' tesz tanúbizonyságot a kassai munkásmozgalom, amikor 192 0. február 15- é n megjelenteti kedvenc új­Ez az én kislányom nek a két állammal való béke- szerződés megkötése alapján. A Német Demokratikus Köz­társaság kormánynyilatkozatá­ban felvetett problémák élén­ken foglalkoztatják a nyugati sajtót is. Az angol lapok nö­vekvő aggodalommal figyelik azt a bonni akciót, amely Adenauer kereszténydemokrata pártjából indult ki és Nyugat- Berlint a Német Szövetségi Köztársaság részének akarja minősíteni. A Times diplomá­ciái tudósítója kiemeli, hogy az ilyen nyilatkozat csak gyengí­tené a nyugati hatalmak hely­zetét a Szovjetunióval kezdődő Keral népe az 1957-es győzel mes választások után ez év februárjának első felében újból az urnák elé vonult, hogy bi­zonyságot tegyen akaratáról. És bár a választásokon egy millió­val növekedett a kommunisták­ra leadott szavazatok száma, a választási machináció mégis a kommunistaellenes tömörülés­nek juttatta a bársonyszékek többségét. Ám a választások így is a kommunisták iránti bizalomról tanúskodnak. A vá lasztók India Kommunista Párt­ja jelszavaival vonulnak az ur­nák elé. k í Hideg, csípős a szél, akár a szó a lány ajkán: öregem ne izgassa magát, vagy unja a jó dolgát? — s két barát­nője válla fölött elnézve ga­vallérjai felé int. S a portás, az „öreg" unja vagy meg­szokta már a hasonlót, — ki tudja — csak bólint néma megvetéssel. — Ha a lányom lennél', v olvasom ki fáradt szeméből, majd újbót-mun­kához lát. — Ez itt a galán- tai, mellette a negyedik vá­gányon a nyitrai. — És a komáromi? — hallom a kér­dést. — Erre tessék néni, jobbra az első vágány, csak semmi sietség, mert csúszik a sinek között. — Jól van, jól, lelkem — mondja az idős néni — de a végállomás ... ? — Csak menjen nyugodtan, a „három .tündér", ott ni, azok után, akkor nem téved el. Ök is odamennek, Komá­romba ... És az utasok csak elfogynak. A vonatok sorban egymásután mind kigördül­nek és a széllel versenyt szá­guldanak további állomások felé. Csendes az állomás, a pe­ron és a környéke, csak a zord téli szél verdesi a j nyitva hagyott ajtókat, a be- • záratlan ablak szárnyakat, száguldva rajtuk ki s be. Igen, elfogynak az utasok, akár a „három tündér“, de helyükbe újak jönnek, új utasok s a „három" helyébe mások, tizek, százak és ezrek, kiknek szava mosolyt vará­zsol az ember arcára még a zord hidegben is,' kiknek mosolyától a hideg szél is bársonyos fuvallattá válik. A műszak végét jelző szi­réna hangjára megelevenedik a gyár udvara, s a gyár előtti utca. — Négy óra tizenöt — hallom a mellettem elsiető legénytől — Siess, Laci, ne­hogy elkéssünk, mint a múlt­kor. Azután a csukázásról hallok, az idősebbektől. Meg- fagy-e a jég alól kihúzott háló vagy sem — vitatkoznak egymás között. De ez sem tart sokáig, mert az újonnan jött, bizonyára szenvedélyes halász, bezárja a vitát. — Attól függ, hogy milyen a háló. Mert ha szilonból van, akkor nyugodtan a jég alá engedheted újból. ‘Es én várok tovább rendü­letlenül a megbeszélt rande­vúra. Danács Verát várom, bár még sosem láttam, csak hallottam róla. — Csinos kis­lány, kékszemü és nagyon erélyes, — mondták az ifjú­és az ,.í sági funkcionáriusok ismerősök is. Gyorslábú, csinosan öltö­zött lányok sietnek el mellet­tem. Nincs könnyű dolgom. — Veronka, láttad már, az a redaktor — hallom a jel­legzetes szlávsággal kiejtett szavakat. — Még sosem, — hangzik a válasz — csak annyit mondott a telefonba, hogy műszak után várni fog, -ic meg hogy a barna kalapjáról és kabátjáról könnyen felis­merhetem. De azért menjünk lassan, mert hideg van. — És az öt kislány, Danács Vera, * Kocó Vera, Polák, Joli, Fóro 1 Márta és Barta Ági útnak m- í dúl hazafelé. Nevetve, fiata- f losan, jókedvvel. Beszélget- I nek. Mindenről, ami ilyenkor J és kislányok között szokás + A jól sikerült bálról, az új J munkaszalagról, melynek elő- . [ készítésén dolgoznak, a Pis- ■< tűkről meg a Lacikról. ’' Azután hozzájuk csatlako- -t zom. Nyugodtan, zavartalanul folyik a beszéd tovább. S a t huncut megjegyzés — ugye ; ‘ csak a Verát várta? — han- gos nevelésbe torkollik. — Ez 1 már igy szokás nálunk, hogy J nem hagyjuk el egymást. < Most az egyszer azonban ' [ mégis kivételt teszünk. Ám -t csak afért, mert megbeszélt \' programunk van, és az elv- . t társra nem számítottunk. '' Nos, Vera, rajtad a sor, s re- t méljük, hogy az elvtárs sem ■« haragszik meg — és hangos * nevetéssel elköszönnek tö\ -k lünk. — Négy. hónapja vagyunk együtt a brigádban, — mond­ja Danács Vera — de nagyon megszerettük egymást. Mun­kánk most kicsit visszaesett, mert egy új szalagrendszer felszerelésén dolgozunk, de bízom abban, hogy a 15 éves évfordulóra így is rászolgá­lunk a „címre". Danács Vera, a párt jelölt, az ifjúsági funkcionárius sza­va, akár csak barátnőié, biz­tosítékul szolgál a nagy nép méltó megünneplésére az érsekújvári Elektrosvitben. '. { Lassan sétálok az állomás ■ t felé, s odaérve a portást * keresem. Erről az öt kislány- -k ról szeretnék neki beszélni, [ meg a többiekről, azokról, ■ i akik közül bármelyikre bü$z- ;* kén rámondhatná: ez az - én £ kislányom. És bár az .öreg portás helyén más ad útba- + igazítást az utasoknak, így is elmondom: ezek a mi lá­nyaink. • sir ­V ¥ •< c ( t •c ■( ■ < •t * í t ■ r. ■ c ¥ * *c un- .c ságját, a Kassai Munkást mini napilapot. 1920. április 18-án ű; fordulat következik be a laj életében: megjelenik a Komin­tern első kiáltványa. Megindul az erjedés. A Kas­sai Munkás július 16-i számá- 1 ban már a Komintern kong­resszusáról úgy ír, mint a „M kongresszusunkról“, és decem­berben már határozottan t kommunista párt megalakítását követeli. A második fordulat 1921. május 20-án áll be, ami­kor a lapot már nem a kassai szocialista párt, hanem a kassai kommunista párt jegyzi. A lap fejlécén megjelenik „A III. ln- ternacionálé szekciója“ felirat A lap tartalma már forradalmi kommunista szellemben ír és neveli a tömegeket, erélyesen követelte a különféle nemzeti­ségű csehszlovákiai kommunis­ta pártok egyesítését. 1922. március 1-én ezt a folyamatot betetézi azzal, hogy felveszi a „Munkás" nevet, amivel azt akarja bizonyítani, hogy a lap Szlovákia magyar nyelvű dolgo­zóinak szószólója. A felszabadulás előtti évek­ben, a kommunista és a haladó szellemű újságíró munkája le­leplező, kritikai jellegű volt. A társadalmi ellentmondások feltárása volt a fő mondaniva­lója. Ezen időszak legjellem­zőbb „társadalmi“ riportjai a nyomor-riportok lehettek volna — kimeríthetetlen témakör, amelynek lelkiismeretes doku­mentálása elsőrangú feladata volt az újságirónak. Sajnos, csak kevesen merték írásaikat leközölni. Jórészt „asztalfiók“ számára dolgozott a baloldali újságíró, hiszen az adott tény­leges és önkéntes cenzúra e tekintetben igen elszürkítet- te a lapokat, de a lényeget, a nyomorgók országát mégis sikerült bemutatniuk a kom­munista és a haladó szellemben írott újságoknak. A szlovákiai magyar dolgozók büszkeséggel telt örömmel te­kintenek vissza arra a néhány évtizedre, valamint azokra a harcos mozgalmi időkre, ami­kor a Kassai Munkás és a Mun­kás megjelent. Büszkeség és öröm tölt el minden dolgozót, hogy hosszú évek küzdelmei után eljutottunk pártsajtónk mai lapjaihoz. WITTENBERG J. ft) ídV ÍD' n ni tóztatott munkások között <jtt volt Ibárruri férje is. Ezekben a napokban a semmitől vissza nem riadó asszony, a szocialista mozgalom aktív tagja az első azok között, akik megalapítot­ták a Spanyol Kommunista Pár­tot. A sokat nélkülöző és szenve­dő, ebben az időben nyomorban és munka nélkül tengődő asz- szony négy gyermeke hal meg. Népe a La Passionária névvel illeti, ami annyit jelent, „az emberiség szenvedését mélyen átélte.“ Dolores Ibárruri rendkívüli asszony. Életét fájdalomban és harcban töltötte el és valóban kiérdemelte a népek szeretetét és csodálatát. Amikor-a hitleri hordák meg­támadták a Szovjetuniót, Dolo­res a hatalmas ország védelmé­ben való részvételre legkedve­sebbjét, fiát Robent gárdafő­hadnagyot küldi, aki Sztálingrád védelménél hősi halált halt. Ne­ki, a szerető anyának hat gyer­meke közül nem maradt, más, mint egyetlen leánya Amaya. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség IV. kongresszusán Bécsben Eugénia Cotton elnök­nő ajánlatára egy tiszteletbeli bizottság alakult, amelynek első tagjául Dolores Ibarrurit vá­lasztották meg. L. Z. LÁNYI SAROLTA Ibárruri asszony hatvanéves r klckicki'irk-kirkickicickickAii kiiirkirkickkh trk trkirkirkirtrk-k-r „Jobb állva halni meg, Mint térdenállva élni... “ (Passionária) A keresztneved: „Fájdalom" = Dolores. Szép új harcos nevet Néped adott neked — „Szenvedély" lett neved: Passionária! A lángolásnak szenvedélye Forralta lelkedet: Spanyolhonodnak bánata, Néped keserve, kínja, Kétes jövőnek meredélye, Melynek hited lett hídja, A Szabadságharc élő szenvedélye Te lettél Passionária'. Kedvesünk, nagy vagy igazán, Korunk nagyasszonya Te boldogtalan „boldogasszony" Hős fiat gyászoló anya: Dolores! .., Egy ország népe követte szódat S egész világunk tisztel érte Passionária! Zengjen még, lelkesítsen hangod, Felérzünk rá, e hős zenére; Vívjad végig velünk a harcot S légy a kiküzdött Béke őre! I Fontos nyilatkozatot tett a tárgyalásokon, mert az egész Német Demokratikus Köztár- nyugati álláspont azon alapszik, saság kormánya. A nyilatkozat hoav Nvuaat-Berlin méa mea­oi.auL tci uici. A Daily Mail diplomáciai tu­dósítója kiemeli, hogy alig három hónappal a csúcstalálko­zó előtt ilymódon még mélyeb­bé válik a veszedelmes szaka­dék Nyugat-Németország és a szövetségesei között Nyugat- Berlin jogi helyzetének meg­ítélésében. A Daily Express szerint a csúcstalálkozó előké­születeit veszélyezteti és új válsággal fenyeget a nyugatné­met politikának ez a váratlan ostorozta az elnyomó állam­szerveket, harsányan követelte a munkások gyülekezési- és szólásszabadságát. Az első vi­lágháború kezdetén, a Kassai Munkásban „Futball-milliók“ címen háborúellenes cikk je­lent meg, melyben a szerző azt írta, hogy az imperialisták mint futball-labdát rugdalják a népek millióit. A cenzúra eb­ben „hadiérdekek elleni izga­tást“ látott, s a lapot azonnali hatállyal betiltották. A magyarországi kettős for­radalom idején újra megjelenik a Kassai Munkás, de a magyar Vörös Hadsereg kivonulásával, rövid idő múlva a lap ismét megszűnik. A monarchia bukása után, első köztársaságunk gazdasági, politikai és társadalmi átalaku­őrkapitány. De hiába, egyetlen alantosa sem fogadott szót. A parancsot túlharsogva, szenve­délyes hangon a tüntetők élén menetelő feketeruhás asszony a csendőrök felé kiáltotta: „Jobb állva halni meg, mint tér- denállva élni!“ Ezt az asszonyt, akinek a kis baszk falu a bányatulajdónosok és földbirtokosok rendőrsége felett aratott győzelmét kö­szönheti — Dolores Ibár­ruri -nak hívják. • Mint egy világítótorony, úgy világított az ezer és ezer kilo­méter távolságból a győzedel­mes Nagy Októberi Szocialista Forradalom az elnyomott Spa­nyolország felé. A baszkok or­szágában egyik sztrájk a mási­kat követte. Az ezrével letar­1924^ben egy parázsforró nyári napon természetellenesen nehezült egV spanyol bányász­falu szegényes barakkjaira és házaira a csönd. A főtéren a bányatulajdonosok kívánságára odairányított csendőrök lövésre készen állottak. Sikerült volna a brutálisan eljárt rendőrségnek lövöldözés­sel és a vezető-i’érfiak letartóz­tatásával a munkások sztrájkját elfojtani, akik azért harcoltak, hogy a napi 12 órás munkaidőt lerövidítsék? Majdnem úgy tűnt. Az állig felfegyverzett csend­őrök között hirtelen mozgás tá­madt. Mit jelent ez? Ilyen de- monstrálókat eddig a királyi csendőrség nem látott. Emelt fővel, büszke tartással, kemény, elszánt arccal, haragos szemek­kel közelednek férjük nélkül a munkások feleségei. A menet közepén anyjuk kezét fogva gyermekek haladnak. Az első sorban egy magas, fekete ruhás asszony tűnik ki. Hat gyermeke, kis kezüket szorosan összefog­va körülötte. Hihetetlen dolog történt. A katonák, akik tegnap még osz- tálytestvéreikrfe, a bányászokra lőttek, hirtelen leeresztették fegyvereiket, a nők határozott viselkedése folytán elvesztették biztonságukat. Dühtől elcsukló hangon tüzet vezényelt a csend­ismerve Lenin határozott állás- foglalását — némelykor ugyan tévesen azt hitte, hogy a har­cok nem a műhelyekben, nem a gyárakban, nem a földbirto­kokon, hanem a parlamentben dőlnek el. Később már fölül­vizsgálta ezt a nézetét és foko­zatosan merészebb lett. Élesen lása a haladó szellemű újság­írást is új, fontos témakörök­kel gazdagította. A sajtóban aktív és passzív értelemben egyaránt nagy súllyal jelentke­zett a munkás- és parasztréteg, a maga speciális kívánalmaival, világszemléletével, érdeklődési körével, problémáival. Aktív

Next

/
Thumbnails
Contents