Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-09 / 6. szám

Sas Andor dr. CSEHOV SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJÁN elsősorban azt kell megemlíteni, hogy az ő rö- videbb és hosszabb elbeszélé­seinek százat jóval meghaladó sorozatából s a moszkvai Mű­vész Színházban 60-65 év előtt a realizmus hódító erejével (amiben bizonyos fokig Szta- nyiszlavszkij rendezésének is része volt) előadott társadalmi színmüveiből világkép bontako­zik ki. Ez a világkép mint társada- lomábrázolás széles horizontú és sajátos jellegű. Megörökíti a XIX. század 80-as és 90-es éveinek Orosz­országéból a legkülönbözőbb típusokat: földesurakat és kis­birtokosokat, régi nemesi csa­ládok sarjait és jobbágyi köte­lékből nemrég felszabadult és kispolgárrá vált egyéneket, azután orvosokat és tanárokat, gyári nagyüzem jövedelméből munkanélkül élősködőket, meg nehezen boldoguló kiskereske­dőket és kisiparosokat, bemu­tatja a cári bürokrácia ranglét­ráját a legfelsőbb foktól a leg­alsóbbig, a külföldön tartózkodó jómóduakat éppúgy, mint kis­városokba vagy faluhelyre szo­rult filisztereket. Élményt, tapasztalatot Cse- hovnak bőven nyújtott az élet. Az Azovi-tenger legészakibb sarkában lévő Taganrog volt a szülőhelye. Nagyapja még jobbágynak született, de a föl­desúri kötelékből három és fél­ezer rubel lefizetésével kivál­totta magát. Csehov apja apró boltot nyitott s az író kisdiák korában ennek a szatócsüzlet­nek krajcáros vevőit segített kiszolgálni. 16 éves korában egyedül maradt, mert apja és a család többi tagjai Moszkvába költözött s ő három éven át önmagát tartja el, óraadásból él. Miután így elvégezte a gim­náziumot, Moszkvában beirat­kozott az orvosi karra. Szereti az orvostudományt, de az írói pályára érez magában hivatott- 'ágot. Már mint medikus moszk­vai lapokba dolgozik, szatirikus és humoros írásai magára irá­nyítják a közfigyelmet. Csehov többnyire arról ír, ami félszeg- séget, hibát, elferdülést és az ezekkel járó anyagi és belső boldogtalanságot okoz a kortár­sak életében. Már a 80-as évek közepén elbeszéléseinek II. kö­teté jelenik meg. Moszkvától 60 kilométerre Melichovo községbe telepszik s ott él 1899-ig, amikor tüdő­baja szükségessé teszi, hogy az enyhe éghajlatú Krím félsziget­re, Jaltába költözzék. Közben 1890-ben Szibérián keresztül Szachalin szigetére megy, hogy ott megismerje a kényszermunkára ítéltek és száműzöttek életét. 1892-ben, nagy éhinség idején, járvány­kórházat vezet, de egyébként nem folytat orvosi gyakorlatot. A Távol-Keletet azért kereste fel, hogy a társadalom fenekére tekintsen. Amikor a „Sirály“ és a „Ványa bácsi“ című darabjai viharos tetszés mellett szere­pelnek a moszkvai Művész Szín­ház műsorán, Sztanyiszlavszkij elviszi művészi együttesét Jal­tába, hogy ott előadják ezeket ■||Í # MM MM— ■ lj§p . sóstói a darabokat és ezzel a beteg költőnek örömet szerezzenek. Tüdőbaján nem segít egy nizzai tartózkodás sem. Még megérte és tanúja, hogy 1904 januárjá­ban utolsó drámai alkotása a „Cseresnyéskert“ Moszkvá­ban sikert arat, azután ez év nyarán Badenbe utazik kezel­tetni magát, s ott éri a halál 1904 július közepén. Csehovot saját kora mint reá­lisra irodalmi újítót becsülte, aki mind a Szépprózában, mind a drámaírásban kerülte a kül- sőséges hatáskeresést, az egyén túlzó magasztalását, nem ismeri a múltba-merengést történeti témákkal, a pózoló taglejtések­kel bemutatkozó nagyképűséget sem. A mindennapi élet embereit figyelte meg az orvos és á részletekre aprólékosan ügyelő ember szemével és őket szere­pelteti novelláiban és drámái­ban. Mivel ő a közép- és kispol­gársághoz Számított úgyneve­zett vegyesrendüek osztályából került ki, s ez a körülmény volt befolyással társadalomszemle­letére, a proletériátus küldeté­sét a maga különleges mivoltá­ban csak írói pályájának befe­jező szakaszában ismeri fel, akkor, amikor Makszim Gorkij­jal megismerkedik. Csehov társadalombírálatának fejlődési vonala a következő: először rövid, rajzszerű alkotá­sokban teszi nevetségessé a félszegségeket. Utóbb rátér a szórakoztató, humorizáló el­beszélésről a komoly társadalmi jelentőségű tényeket bemutató novellára. Ekkor, ha nevetést kelt, az fájdalmas, keserű természetű, mint a végrehajtó viselkedésé­nek benyomása „A csinovnyik halála“ című novellában. III. Sándor cár idején a ren­dőrködő abszolutizmus remény­telenre hangolja az író kedélyét s végül a tolsztoji tanítás zá­tonyára sodródik, hogy a rossz­nak nem kell ellenállni. Bíráló szemlélete most már nem ál! meg a pszichologizálásnál, a magatartások politikai érzelmét és gyökereit felismeri, s végül felteszi a kérdést, meddig ma­radhat meg a társadalom, az abszolutizmusra támaszkodó nemesi osztélyuralom a kiala­kulni kezdő kapitalizmus nyűge alatt. Bár Csehov darabjaiban a szereplő személyek folyvást sa­ját magukkal vesződnek, vá­gyaik nem valósulnak meg, s mást mint egyéni válságot nem ismernek, az író nyilvános szereplésében a XIX. század végén határozott fordulat kö­vetkezik be balfelé, így szakit a konzervatív Novoje Vremija szerkesztőjével, Szurokinnal, akihez írói pályája kezdetétől kapcsolat fűzte, szakít vele reakciós magatartása miatt a franciaországi Dreyfuss-pör idején. Csehov Zolával volt egy véleményen. Majd 1902-ben kö­vetkezett Csehov kiállása Gorkij mellett, mikor az orosz akadé­mia szépirodalmi osztályának tagjává választása ellen a kor­mány vétót emelt, Csehov ekkor tiltakozása jeléül lemondott az akadémia tiszteleti tagságáról Gorkij barátjának, Vlagyimir Korolenkonak példáját követve. A háláiét közvetlenül meg­előző években Csehov mind no- vellisztikus, mind drámai for­mában már egyenesen rámuta­tott arra, ami a hűbéri és a polgári társadalomban letűnő, s szóba hozza azt a jövőt, amely igazi emberi szabadságot és boldogságot teremtve, az avult berendezések helyén, szükségképp megvalósul. HOSSZÜ IDŐ UTÄN ISMÉT A MAI FALU PROBLÉMAIVAL foglalkozó film (Nagy magány) került bemutatásra. Helge ren­dező, aki egyúttal a film forga­tókönyvének társszerzője is, igen égető problémát vet fel. A faluról elkerült egykori szö­vetkezeti elnök, akit jó munká­jáért a minisztériumba küldtek dolgozni, szabadságára hazatér­ve felismeri, hogy a szövetkezet időközben nagyon nehéz hely­zetbe jutott. A munkaerkölcs leromlott, a gaz túlnőtte a nö­vényeket, az emberek a vigaszt az alkoholban keresik. És itt, a volt szövetkezeti elnök, Mar­tin Souéek (Július Pántik ala­kítása) elhatározza, hogy le­mond -a midhsztériumban vállalt tisztségéről és otthon marad a szövetkezetben. Souőekot is­mét elnökké választják. Min­dent újból kell kezdenie. A szö­vetkezet ügyeinek rendbehozá­sára igen kemény módszereket választ és bár jót akarván, mégis összetűzésbe kerül a ta­gokkal és menyasszonyával is. (Bohdanová). Az elnök végül is egyedül marad, de azért tovább küzd azért, hogy a szövetkezet jő gazdasági eredményeket érjen el. A nagy magányt végül ő sem bírja, és már bánaláí borba kezdi temetni, amikor rljöft arra, hogy neki is keresnie kell az utat a szövetkezet tagságá­hoz. A szövetkezet tagjai is megtalálják az utat elnökükhöz. A film két órán keresztül számos komoly problémát Vét fél, nVeíreket á mezőgazdáság­ban dolgozók jól ismernek s melyek megoldása igen fontos. A film netfrcsák szórakoztat, hanem életbevágóan fontos kér­dések megtárgyalására is lehe­tőséget ad. A filmben Július Pántik és Bohdanová kimagasló teljesít­ményt nyújtanak. S ok bírálat éri, szerte a járásban a fiatalságot. Gondolom, egy kis elég­tételt adunk nekik, ha megemlítjük!* hogy a losonci járásban vannak olyan közsé­gek is, amelyekben a fiatalság egészséges munkát végez. Ezek közé tartozik Mucsiny s fiatalsága is. De, hogy szavamat ne té­vesszem. része van ebben az idősebbeknek is. Mielőtt valamit is írnék róluk, bemutatom őket. Vagy legalábbis azokat, * akikkel munkájukról, terveikről elbe­szélgettem. Tehát: — S milyen egyesületben dolgoznak? — A „Kubo"-i a Csemadok égisze alatt adjuk elő a ter­vezett színdarabot pedig a CSISZ égisze alatt visszük színre. — Szép ez a beosztás — szalad ki önkénytelenül is a számon. Példát vehetnének a mucsínyiaktól Sokan mások! — Mi már évék óta sikere­sen, karöltve dolgozunk — szólal meg Miklós Barna, HNB titkár. Kezdhetem a Ve­szedelem a házban c. színda­rabbal. Azóta is számos szín­darab került előadásra Mu­— Nálunk a Nbszövétség is tevékenykedik — Siói bélé újra Miklós Barnás iá helyre kerültem. Ótt, ahol két éve még villany sem OOlt, ahol nemrég mégcsak pajtában játszottak, egy gaz­dag kultúrtevékenység vonó­im bontakoznak ki. — S Ki rendezi a darabo­kat? — kérdezem végül. — Szabó Béla, a Csemadok elnöke — hangzik a félelet, dé valahogy ki ne feledjem szabó Bélánét — teszik még hóiZó. — Miért? Mucsinyi — Kojnok Mária vagyok, Losoncon dolgozom. De szíve­sen munkálkodom itthon a kuttúrcsoport okban. — Én meg Borika vagyok. Balázs Borika. A losoncapát- falvi Polanaban dolgozom. Szeretem a színjátszást. S munka után már harmadik éve játszom színdarabokban — elegyedik bele beszélgeté­sünkbe egy szőke, mosolygós arcú leány. — Ha magukat nézem, nem is csodálkozom, hogy a mu- csínyi színjátszóknak sikereik vannak. Mire készülnek most? — Most a „Rabö“-t tanul­juk magyarul. Ez után pedig magyar darabot tanulunk szlovákul: „Po dvadsiatich rokoch“. csínyban. A Gyengébb nem. Kincskeresők, Csikós és sok más színmű. Legutoljára a Nagymama. — Közben tarkaesteket is adtunk, kabarékat — szólal meg újra Balázs Borika. — És csak Mucsiny bon ját­szottak? — kérdem. , — Dehogy. Voltunk ZHi másutt is. Jártunk Vükén, Pilisben, Terbeléden, Bolykon, Pincén, KalOndán, Rapport, Galsán. Az előbbi években is számos darabot játszottunk: Fény a faluban, LegénykérO, Sári bíró,. , — Maga íi szerépéit? — Nem, én akköt még nem játszottam. Hitzen még gyé­rek voltam. ■— Hiszen ö nélküle egyet­len színdarabot sem játszhat­nánk. Ö tervezi, varrja a kosztümöket, ruhákat! — Kikből áll ma ez a tevé­keny színészgárda? “ Sokan vagyunk. Felso­rolni is nehéz, szlovákok, ma­gyarók: Klement István, Koj­nok Irén, Kojnok Vali, Madák Valika, MatúS Boriska, Miklós Ferenc éS János, Mihály Já­nos, Rajtyúk Gyula és Vince, RiSzrták Ica, szarka Erzsi, Teptan JutiuS és mások. Azzal d jó érzéssel búcsú­zom a mucsínyi flatoloktól, hogy jó úton haladnák. Szép, ilj khltúrkázukat mindenkép­pen megérdemelték. SzANYl JÓZSEF Tudósítás A meggyőzés módszeréről POGÁNY ZSUZSA ÉS VÁRNAY TIBOR TUDÓSÍTÓINK 1RJÄK, hogy Borsiban és Vágsellyén a közelmúltban értékes, színvo­nalas Petőfi estet rendeztek. KECSKÉS JÁNOS LEVELEZŐNK ÍRJA, hogy Csicseren az ifjú­ság számára az 1958-ben épült iskolában klubhelyiséget rendeztek be. ValOra vált tehát a csicseri fiatalok álma, ezután kellemesen, tanulságosan tölthetik el a hosszú téli estéket. A CSEMADOK IZSAI SZERVEZETÉNEK SZÍNJÁTSZÓ CSO­PORTJA nemrégen Kónya Lajos Kincskeresők című színdarab­ját mutatta be. Robicska Andrásné, Varga László és Veres Erzsébet játéka elnyerte a közönség tetszését. BALOGH GÉZA, Izsa A CSEMADOK FÜLEKPÜSPÖKI SZlNJÄTSZÖCSOPORTJA Samberk A 11-ik parancsolat című vigjátékát adta elő. Az elő­adásnak nagy sikere volt. A szereplők közül Bial P., Csűz K., Varga K-né, és Szpevák Erzsébet érdemel dicséretet. A vígjá­tékot Varga Károly rendezte. A színjátszó csoport a vezetőség tagjaival egyetértésben elhatározta, hogy Samberk darabjával a szomszédos községek­ben is fellép. SOÖS LÄSZLÖ Fülekpüspöki 19.45 Román filmdráma. Szom­bat: 20.00 Közvetítés a prágai S. K. Neumann Színházból. Vasárnap: 20.00 Az út vissza — cseh film 21.30 Kis balettműsor. BUDAPEST: Kedd: 20.00 A bemutató elmarad — NDK film 21.30 Barátok és barátnők — pedagógiai műsor. Szerda: 19.01 Szovjet tájak — szovjet váro­sok — 19.30 Közvetítés aZ Erkel Színházból (balettek) Csütörtök: 20.10 Játékfilm. Szombat: 20.15 Budapest 15. éve szabad — filmösszeállítás 20.55 Vidám zene 21.20 Törvény az törvény — francia film. Vasár­nap: 20.00 Budapesti tavasz - magyar film. K ezdetben volt a nádpálca és a nadrágszíj. Egyéb funkciójukon kívül mind­kettőnek didaktikus je­lentősége is volt. A nadrégszíj alkonyát épp ezért nem annyira a nadrágtartó feltalálása okozta, mint inkább a még nein iskola- köteles gyermekek nevelésében bevezetett haladó elemek elter­jedése. Ma a meggyőzés módszerét alkalmazzuk. Nehéz módszer, de meglepő az eredménye. Egyszer betörtünk egy abla­— Nő látod - folytattam cél­tudatosan. így van eZ. Mi ma a meggyőzés módszerével neve­lünk titeket, de ti ezt nem tud­játok értékelfti. Má a gyere­keknek jogaik vahnák. Látod, mi ügy beszélünk veled, mint egy felnőttel, atyaian, kedvesen megmagyarázzuk neked a dol­gokat . i. Ne mocorogj már, a kutyafáját! Ülj rendesen, ha veled beszélek! — igenis mondta alázato­sán, — No látod — folytatom. — Mit ettél ma ebédre! __LUpVfk ASKENAŽVt kot. Jobban mondva nem mi törtük be, — hanem ő, és ennek a gyermeknek az életében ez volt az első ablak. Nem Csoda hét, hogy az üveg csörömpölése végzetesen hangzott udvarun­kon. Addig soha nem törtünk el semmit, kivéve a kék kávés­csuprot. A cserepek az udvaron he­vertek, a házmesterné mezítláb beléjük lépett. Ez még feszül­tebbé tette a légkört. BRATISLAVA: Kedd: 20.00 Sportmagazin — sportolók jel­mezbálja. Szerda: 19.30 Balett­est — közvetítés a budapesti Erkel-Színházból. Bemutatásra kerülnek: Rómeó és Júlia, Há­romszögletű kalap, Seherezédé. Csütörtök: 19.30 Viszontlátásra Strahovon - közvetítés egy bratislavai tornateremből 20.00 Mint kis gyermekekkel - a Bláha család életéből. Péntek; Az elmúlt he­tekben számot olvasónk fordult azzal a kérdéssel szerkesztősé­günkhöz, hogy közöljük Bltskei Tibor neves ma­gyar színész fényképét. Ezút­tal eleget te­szünk olvasóink kívánságának. — Az istenit! — kiabált a házmesterné — még, hogy až ember idegen kölykdkre vi­gyázzon! De hát ki nevemé őket, mikor mindenütt csupa gyűlés, meg gyűlés... A beavatkozás elkerülhetet­lenné vélt. Mindaddig hyugodt, békés életet éltünk, ami pedig a kék kávéscsuprot illeti, az úgyis meg volt repedve a fülénél. De most közénk lépett — ahogy mondják — maga az élet.- Mi vagy tel - kezdtem az emlékezetes beszélgetést.- Gyerek - felelte. Ebbeh biztos volt. — Nb látbd, — mondom -* éh is voltam gyerek ... Tudod azt, hogy én is voltam gyerek?- Szép gyerek voltál, apü, vagy csúnya? — Hadd már el, - mondom én - ne bolondozz, ez most nem tartozik ide. Szép gyerek voltam, ha épp tudni akarod ,,. De hagyjuk most ezt! Beszélni szeretnék veled Milyen szeren­csés Is vagy te, hogy ma élsz, az űj korban, amikor komolyan beszélnek a gyerekekkel. Mert velem ugyan senki sem beszélti apámnak volt egy szíja ... Felvillanó szemmel kérdi, vajon katonai derékszíj volt-e. — Nem, — mondom — civil szíj volt. Azért mondom ezt el neked, hogy megértsd: ma mér egészen másképp bánnak a gye­rekekkel. Ti ma úgy éltek, mint soha eddig. Mert mi tudjuk, höpv ti vagytok a jövő... De különben hogy hihetted, hogy én csúnya gyetek voltam?- Én nem hittem, apu, — felelte - nekem tetszel. Szilvásgombőcot evett. — Szilvásgombőcot, - mon­dom - nézzük csak! És te ezt csak Így mondód, ilyen fanya­logva, ilyen iíftmfel-ámmal? ... Tudod te, mit jelentett nekünk a szilvásgomböc?- Én ... - mondja - vagyis .,. apu .. — Ne szólj közbe — mon­dom, — Bizony szerencsés vagy, hogy pont öt esztendeje szület­tél. Ha előbb jössz a világra, én mondom neked, másképp bán­tak volna veled... De ma a meggyőzés módszerével neve­lünk téged. Mondd csak, hogy jutott eszedbe, hogy én csúnya gyerek voltam? — Apu — kezdi újra, egészen összetörve,- Ml az, fiam, mit akarsz?- Apukám, - rfibndja - nem adhatnál ma inkább ... egészen kivételesen... egypár pofont nekem ? Tudód, szörnyen sietek - autószerelŐSdlt játszunk az udvaron... Hát igen a meggyőzés mód­szerének is megvannak a* árnyoldalai. Ezzel is úgy van, mint min­dennel át életben - nem sza­bad túlzásba vinnil

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents