Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-26 / 4. szám

GYURCSÖ ISTVÁN: Sasnak körme között A z író a 150 éves török hó­doltság fordulópontját je­lentő szentgotthárdi csata leírásával vezeti be regé­nyes korrajzát. A török seregek felett aratott döntő győzelem azonban korántsem hozza meg gyümölcsét. Ellenkezőleg. Az osztrák császárnak és kamarillá- jának a vasvári békekötés alkal­mával tanúsított magatartása miatt Magyarország s vele egész népe történelmének egyik leg­tragikusabb korszaka veszi kez­detét. Most már az egymást kegyetlenségben felülmúló török- Habsburg elnyomás döbbenetes képe tárul elénk. A mélyreható osztályellentétek következtében egységében fel­bomlott, legyöngült, másfelől a földjére folytonosan betörő idegen csapatoktól kifosztott or­szág a pusztulás szélén áll. Vezető férfiainak javarészét a bécsi Burg erőszakos hódító po­litikája a megalkuvó, vagyon­mentő császárhüségre készteti. Velük ellentétben a meggyötört nép lelkében változatlanul izzik a sarjadó szabadság gondolata. Főleg a földhözragadt jobbágy­ság az, amely ezt a tüzet egyre jobban éleszti. A nép túlnyomó többségének tekintete ezekben az időkben . a Csáktornyára húzódott Zrínyi Miklós bán felé fordul. Egyedül benne bíznak, a szigetvári hős ivadékában, aki egyaránt ellen­fele mind a pogány töröknek, mind a császári esküjét lábbal tipró Habsburg háznak. Saját és családjának sorsa a közös védel­mi harcokban egybeforrt a ma­gyar nép szívével-leikével. Leá­nya Ilona, szülei körében ugyan­ebben a szellemben nevelkedik. Emellett már kora ifjúságában megismerkedik a földönfutó n jp nyomorúságával s ahol csak te-, heti, segítségére siet a bajbaju­tottaknak. A feltűnő szépségű Zrínyi Ilona Rákóczi Ferenccel köt házassá­got. Apját a bécsi udvar fondor­latai hóhérkézre juttatják és férje halála után az egész Rákó­czi-birtok megmentésének gond­ja az ő vállaira nehezül. Szüleitől örökölt bátor, harcias lelkiüetét azonban nem töri meg a sok csapás. Alakja Munkács várának védelmében legendás magassá­gokba emelkedik és kivívja az egész világ csodálatát. Passuth ebben a munkájában megrázó erővel, fordulatos és lebilincselő stílusban eleveníti meg a három évszázad előtt Magyarországon lepergett gyá­szos eseményeket. STRASSER BÉLA Színpad, nagy szerepei, taps, siker — ezek sűrűsödtek álom­ként a harmincas években egy losonci kisfiú lelkének legmé­lyén. A valóság azonban: már fiatal korban megismerte az élet nehezét, a nélkülözést, az édesapa halála után bekövetke­zett hányódó-tengődő életet. De eltelt néhány év s azóta egybeforrt álom és valóság: kilencvenhárom szerep, két- ezernyolcvanhét fellépés. Ala­kítója: Ctibor Filčík, a bratis- lavai Hviezdoslav Színház köz­ismert tagja. * — Magam sem tudom, hogyan lett belőlem hivatásos színész — mondja elgondolkozva a mű­vész. — Már akkor boldog vol­tam, amikor egy műkedvelő körbe sikerült bejutnom. Itt „fedezett fel“ Andrej Bagar, aki akkoriban a mártoni kamara­színházat alapította. Ott ját­szottam 1944. januárjától. Ké­sőbb részt vettem a Szlovák Nemzeti Felkelésben, utána is­Ctibor Filčík a Haramiák Franz von Moor-ja szerepében. mét Mártonban játszottam, majd 1918-ban engedtem a „csábífás"-nak, és leszerződtem a bratislavai Oj Színpadhoz, majd a Hviezdoslav Színház megalapítása után annak tagja lettem. Csendesen, egyszerűen, min­den póz nélkül beszél, akárhogy keresem, nem veszek észre egyetlen mozdulatot sem, amely a színész Filčíkre emlékeztetne. Más a hangja, más a tartása, egyszóyal, most „civil“, s mint ilyenre, amint látom, két dolog jellegzetes: nagyon komoly és szerény. De bármennyire is szerény, a rövid mondatokból kialakul egy szívós fiatalember lelkiismeretes és fárasztó mun­káján megalapozott életpályája. — Kilencvenhárom szerep! Kilencvenhárom ember és min­degyik más! És mindegyiknek élem az életét, ha csak néhány óráig is naponta. Sőt, néha két ember vagyok egy nap alatt — szól mosolyogva — egy, akit délelőtt a próbán alakítok, és egy, akit este, az előadáson. Másképpen pedig játszani nem is lehet, csak ha teljesen át­élem a szerepet. — Efelől nincs is kétség. A színpadon minden porcikájá- val játszik, s emellett mégis természetes. Szemei egyszer jóságot sugároznak (Mély gyö­kerek), egyszer gonoszságot (Haramiák), máskor alattomos­ságot (Éjféli mise), kegyetlen­séget (Negyvennégy) vagy fél­tékenységet (Windsor! víg nők)... — Van kedvenc szerepe? Le­het erről beszélni a kilencven­három alakítás közül? Nem felel azonnal, kicsit elgondolkozik, majd szinte tagolva a szavakat, lassan be­szélni kezd: — Nem akarom megbántani a többi szerepeimet, a kilencvenhárom közül körülbelül hetven volt „nagy szerep“, de a legnagyobb talán mégis a Haramiák Franz von Moor-ja volt. Testileg »8 lelki­leg is kimerítő és fá­rasztó, talán azért szeretem olyan na­gyon. Már megtanulni is elég, maga a szö­vegkönyv több mint száz oldal, s ezt hang­szálakkal is győzni kell. S hogy mennyire fáraszt egy ilyen ala­kítás, azt az, előadás kezdetétől a végéig másfél kiló energia- veszteség bizonyítja. — Milyen érzés egy ilyen gonosz embert játszani? — Hm. A színész azt játszik, amit kell. Gonosz­tevőt, gyilkost, zsarnokot. Átéli a szerepet, s igyekszik az alakot a legtermészetesebben visszaadni, miközben tudja, mi­nél tökéletesebben játszik, an­nál jobban gyűlöli őt, vagyis akit alakít, a közönség. És ez a cél. Tetszést, azaz, ahol kell, nemtetszést kiváltani a közön­ségből. De érdekes, ez a nem­tetszés, az unszimpátia, bele­rögződik a közönségbe. Egyszer meghallottam, amint az utcán két ember összesúgott: „Látod, ez az az ember, akitől mindig félünk a moziban .. — Tehát a negatív szerepek­nek megvan a káros oldala? — Ahogy vesszük. Azt is el kell valakinek játszani. — Most nagyot sóhajt és keserű mo­sollyal folytatja: — Tíz évig pozitív, rokonszenves szerepe­ket játszottam, most azonban már évek óta mind a színpadon, mind a filmen, sőt még a rádió­ban és televízióban is minden jónak én vagyok a „megrontó- ja“, pedig higyje el, szeretnék egyszer ismét „jó“ lenni, lega­lább valahol, a színpadon, vagy a filmen ... — Mi mindenesetre támogat­juk kívánságát, játsszon már egyszer a színpadon is olyan szimpatikus szerepeket, mint amilyen civilben. És ha már a szerepeknél tartunk, nem A Negyvennégy című filmben Deutsch kapitány szerepét ala­kítja Ctibor Filčík. szabad említés nélkül hagynunk a Róka és szőlő Xantos-át, ami ugyan szintén nem szimpatikus szerep, de nagyszerű alakítását a közönség derültséggel és ka­cajjal jutalmazza. A művész hallgat, azután ma­ga elé meredve, halkan meg­szólal: — Tudja, mindenünket beleadjuk egy-egy szerepbe. Tanulunk, játszunk, izzadunk, igyekszünk a legjobbat adni... örülünk a tapsnak, a sikernek, az elismerésnek... ez a mi éle­tünk. Sokszor gondolok rá, hogy mégsem marad utánunk semmi. Oj színészek jönnek, s minket elfelejtenek... Nem. A jó színészt sosem fe­lejtik el. És Ctibor Filčík már gondoskodott arról, hogy beírja nevét a szlovák színjátszás tör­ténetébe. MESTAN KATALIN Kellemes esték a Bodrog partján PASSUTH LÄSZLÔ: Álom és valóság BESZÉLJÜNK ÉS ÍRJUNK HELYESEN, szabatosan, szépen magyarul. Sajtónkban gyakran hangzik el ez a kívánság. Ám kicsit borsőzik az ember háta, hogy ennyi komoly figyelmez­tetés után még mindig találko­zunk fül- és szembántó felhí­vásokkal, figyelmeztetésekkel stb. íme a Dunaszerdahely — Horné Mýto —Trstice vonalon közlekedő autóbuszon ilyen fi­gyelmeztetés olvasható: Az utasnak az . utazás meg­kezdésekor a beutazni szándé­kolt útvonalnak megfelelő áru menetjeggyel kell ellátva len­nie. ' Hát mondják, hogy nem volt szerencsés a fogalmazó! Leírta így szó szerint az idézett mon­datot és nem tört össze a tolla, mégcsak csorba sem esett raj­ta. Leírta és nem érzett lelki- ismeretfurdalást, neki mindegy. Nyelvrontás ide vagy oda, neki egyre megy. Naponta olvassák gyerekek, felnőttek, fene bánja! Az utasnak az utazás meg­kezdésekor a beutazni szándé­kolt útvonalnak megfelelő áru menetjeggyel kell ellátva len­nie. Sző szerinti fordítás, átülte­tés. Azért ilyen ez a szeren­csétlen mondat. És az autóbusz viszi egyik laluból ki, másik faluba be, még az egészséges nyelvérzékű emberekben is ké­telyt támaszt. Mert vastagon nyomtatott betűkből tevődik össze a figyelmeztetés! S okak előtt ismeretes a höm­pölygő Bodrog partján meg­húzódó Borsi község. A falu évszázados múltú kas­télyában született II. Rákóczi Ferenc. Büszkék is erre a bor­siak! Ha idegen téved a faluba, tüstént tudomására adják, hogy az ő falujukban nem akárki szü­letett: Rákóczi Ferenc. Egyébként a megvénhedt vár­kastély falai semmiről .nem árul­kodnak. Igaz, helyenként a fa­lakban ágyúgolyók becsapódásait látni. Az idősebbek szerint a tö­rökök ostromolták annak idején a várat. Hogy igazság ez vagy csak legenda, nem tudja senki. Tény, hogy a vár váltakozó har­cok színhelyéül szolgálhatott va­laha. Ezt a körülsáncolás ékesen bizonyítja. Azonkívül sokat mond a kastély rombadölt alagútja is, Nincsenek magyar szakos ta­nítóink, tanáraink, akik a fel­hívások, hirdetések, figyelmez­tetések magyaros fogalmazásá­val törődnének? Vannak. Akkor hol a hiba? Nem vesszük figye­lembe őket, nem támaszkodunk rájuk, magunkban bízunk csak, ezért fogalmazunk aztán olyan rettenetes magyartalansággal. Bizony, bizony. Ha történetesen versenyt rendeznénk, hogy az idézett mondatot ki tudja még ennél is magyartalanabbul leír­ni, akkor kiderülne, hogy a du- naszerdahelyi autóbuszon függő Figyelmeztetés győzött. ÉLC MISKA amely a nagy fejedelem sárospa­taki várához vezetett. Ám mindez már a múlté! A vár egykori gazdái örök álmh- kat alusszák, csak az emlékük él, amely egy-egy dicső vagy szomorú korszakra emlékezteti az embereket. Jelenleg a vár hasznos köz- szolgálatban áll. Terebes város raktárát itt rendezték be, s a kastély egyik szárnyában a nyolc­éves magyar középiskola tanulói készülnek a holnapra. A diákok igen megbecsülik iskolájuk tra­dícióját. Rendkívül büszkék arra, hogy a kastély az övék, tanul­hatnak benne. Mert bizony idáig nem állt elég helyiség az egyes osztályok rendelkezésére. No, de menjünk tovább! A falu fiataljai szintén a kas­télyban gyülekeznek esténként, ha színdarabot próbálnak, mert művelődésházuk még nincs. Saj­nos, nincs! Pedig szépszámú fia­tal lakja e kis. bodrogmenti falut, mégsem tudnak megfelelő szóra­kozási helyet találni. így a CSISZ helyi szervezete sem tudja elérni azt a bizonyos szintet, amelyet megfelelő művelődésház esetében könnyen elérhetne. Annyi azon­ban bizonyos, hogy a fiatalok ennek ellenére sem tétlenek. A hosszú téli estéket hasznosán töltik el. A már betanult színda­rabjukat, esztrádműsorukat csi­szolják, tökéletesítik, hogy a szomszédos falvakban is vendég­szerepelhessenek. Nemrégiben Borsiban mutattál: be nevelöha- tású esztrádműsorukat és el­nyerték vele a közönség tetszé­sét. Az egyes jelenetek után gyakran felviharzott a taps. A fiatalok azonban nem elégedtek meg a kezdeti sikerrel. Elláto­gattak a szomszéd faluba, Szögbe is, hogy szórakoztassák, megne­vettessék a kis falu fiataljait s idősebbjeit. Akik látták a be­mutatkozó előadást, egyöntetűen megállapíthatták, hogy a borsi fiatalok nagyszerűen szerepeltek. Borsiban még nincs művelő­désház, de van pezsgő kultúrélet! Erről különben a komp beszél­hetne leginkább, amely gyakran viszi a vendégszereplésre induló fiatalokat a Bodrog egyik part­járól a másikra. POGÁNY ZSUZSANNA Borsi — + — • TAVASSZAL JELENIK MEG BERKESI ANDRÁS „Októberi vihar“ c. regényének angol nyel­vű fordítása a Londoni Lawren­ce és Wishart vállalat kiadá­sában. Tizenöt év óta ez lesz az első magyar szépirodal­mi mű, amely kiadásra kerül Angliában. • CYRILL HINSELWOOD, PAUL DIRACK ÉS DAVID WATTSON angol tudósokat a Szovjet Tu­dományos Akadémia levelező tagjaivá választotta. A három kitüntetetettnek Malik londoni szovjet nagykövet adta át az akadémia diplomáját • • Önarckép a régi vashídon Hej, vashíd, vonathíd, padlós gyalogjáró, padlók között ujjnyi, kopott kukucskáló, lelátni a cvízre, a Garam vizére, de le a hídtartó, kőkockás pillérre. Kőkockás pillérről föl a járókára, ujjnyi, kopott résen csendben kukucskálva — Padlás gyalogjárón tejet hordó lányok, kőkockás pilléren tehénpásztor srácok. — Vonathíd, garamhíd: szoknyát hajtó jó szél. Itt állok a régi kukucskáló résnél: azóta megtépte háború gránátja, szélesebb lett, mégsem guggolok alája. Nem jut hely a falu közepén Kihurcolkodnak az emberek, mintha szégyenlenék a falut, emeletes házakat raknak, oda, hol közelebb a vasút. Nyújtóznak az utcák, új telep, egy sereg kőház a pázsiton: bent a faluban méla kertek, s a kertekben csicsókás nyugalom. Jövő-menők, utazók Vasárnap este betarisznyáznak a messze-indulók, szombaton megjön a vidám vonat, vele egy sereg eszme, gondolat. Másfélnapos jó szó, beszélgetés, csereberés hírek, hogy jusson és maradjon szombatig, . indulástól az érkező napig. Az L —IV. számú egyhónapos pályázati rejtvények megfejté­sét szíveskedjenek szerkesztő­ségünk címére egyszerre be­küldeni. Határidő: 1960. január 31. A beküldött helyes megfej­tők között minden hónap végén értékes könyvjutalmakat sorso­lunk ki. A megfejtéseket már postára adhatják. VÍZSZINTES: 1. Tablettákban kapható álompor, álmatlanság és neuraszténia ellen. 6. Fej- vagy fogfá­jás elleni tabletták (operációk után fájdalomcsilla­pítóként is hasz­nálják). 12. Szün­telenül működő emelőszerkezet. 14. Kiváló szovjet író, főleg gyermekek részére ír. 15. Csa­patvezetési szerv, idegen szóval. 16. Kérdőnévmás. 18. Ilyen lap is van. 19. Ulrik, Tamás és Nándor. 20. Kandisznó, oroszul. 22. Bárcsak, csupán, németül. 23. Háziállat. 24. Mária és Erika. 25. Latin kötőszó. 27. Személyes névmás. 28. Ilyen futó volt Zátopek is. 29. .. .-betegség. 30. Nógatásra, buzdításra is hasz­nálható szó. 31. Régi spanyol ezüstpénz (kicsinyítőképzővel). 32. 999 római számmal. 33. Sap­ka eleje. 35. A mérkőzésen elnyert pohara. 39. ‘ V..H. 41. Nem a szalma. 43. A kolera okozója (csavarosán görbült formájú baktérium). 45. A vér­has elleni tabletták elnevezése. 1. A cukorbajosok injekciója. 2. ...-voce (a zenében: halkan). 3. Algériai város. 4. N1B. 5. Ad acta rövidítése. 7. Kínai név. 8. GRH. 9. Hév, lendület, 10. Új­donság, ismert idegen kifeje­zéssel. 11. Napszúrásra vagy égési sebekre használható va­zelin. 13. Altatószer (e tablet­ták hazai elnevezése). 16. Téli csapadék. 17. Paripa. 20. Gyógy­szer a hipovitaminózis leküzdé­sére. 21. Közismert tabletta, különféle fájdalom csillapításá­ra (fej-, fog stb.). 24. Ebből készítik az ópiumot. 26. Edény. 33. „Madárkirály“. 34. Vissza: a legnagyobb kapitalista állam, (röv.) 35. Főnök. 36. Nyelvtani fogalom. 37. Szlovák női név. 38. Ilyen hal is van. 39. Római hetes. 40. Haza. 42. Zoltán László. 44. R. D. Megfejtendők a vastagon sze­dett sorok. Jövő számunkban közöljük januári pályázatunk helyes megfejtését. A nyertesek név­sorát az Új Ifjúság 6. számában közöljük. Kulturális hírek • FERNAND GREGH, AZ EGYIK LEGIDŐSEBB FRANCIA KÖLTŐ, nyolcvanhét éves korá­ban elhunyt Párizsban. A klasz- szikus hagyományok követője volt, Hugót és Verlaint tartotta mesterének. Az ún. „humanis­ta“ iskolát alapította. 1892-ben szerkesztésében indult meg a Le Banquet című folyóirat, ahol Daniel Halévy, de Flers, Cailla- vet, Marcel Proust és Léo« Blum első írásai jelentek meg. 1946-ban Aranykor címmel adta ki gyermekkori emlékeit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents