Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-26 / 4. szám

Csehov: |)í kÁhí^ŰeÍMJb£& E gy esős őszi éjszakán And­rej Sztyepanovics Pere- szolin hazafelé hajtatott a színházból. Ült a kocsiban és azon tűnődött, milyen nagy haszna volna belőle az emberi­ségnek, ha a színház csupa er­kölcsös darabot játszana. Am, ahogy elhajtatott hivatala előtt, abbahagyta a gondolkozást: föl­nézett az ablakokra, annak a háznak ablakaira, amelyben — hogy a hajósok és költők nyel­vén szóljunk — ő maga állt a kormánykeréknél. Az ügyele­tes-szoba két ablaka ki volt vi­lágítva. „Még mindig a kimutatással bíbelődnek? — gondolta Pere- szolin. — Négy vén szamár ül rajta és mostanáig se készültek el vele! Az ördögbe is, az em­berek még azt fogják hinni, bogy éjszaka se hagyom őket nyugodni. Fölmegyek és szét­kergetem a társaságot,“ — Állj meg, Gurij! Pereszolin kikószálódott a hintóból és felment a hivatalba. A főkapu zárva volt, a hátsó bejárat ellenben, amelynek re­tesze nem működött, tárva- nyitva. Erre ment föl és egy perc múlva már Pereszolin, amint benézett rajta, valami egészen rendkívülit látott. Az asztal mellett, amin a nagy ki­mutatási ívek feküdtek, két lámpa világánál ült a négy hi­vatalnok és kártyázott. Ahogy ott ültek elmerülve, mozdulat­lanul, a lámpaernyő zöldjétől megvilágított arccal, mesebeli manókhoz hasonlítottak. Vagy uram bocsá’ — ami még rosz- szabb: hamis pénzverőkhöz. S e társaságot még titokzato­sabbá tette a játék, amit ját­szottak. Abból, ahogy ültek, és abból a néhány kártyakifeje­zésből, amit játék közben elej­tettek, azt hihette volna az em­ber, hogy vint: de mindazok után, amiket hallott Pereszolin, sem ■ ,'ntnek, sem semmiféle kártyajátéknak nem vélhette. Valami egészen rendkívüli, fur­csa és titokzatos játék volt ez. A négy kártyázóban Pereszo­lin felismerte hivatalnokait: Sztyepan Kulakevicset, Jeremej Nyedojehovot és Ivan Piszulint. — Hogy játszottál megint, te holland ördög? — mondta ha­ragosan Zvizdulin és dühös szemeket meresztett vele szem­ben ülő partnerére. — Hát le­het így játszani? Nekem a ke­zemben volt Dorofejev maga, Seoelev a feleségével és Sztyop- ka Jerlakov, és te erre Kofej- kint játszod! Most kettőt írnak ellenünk. Nem tudtad, te1 állat, hogy Pogankint kellett játsza­ni? És ha Pogankint játszom? — acsarkodóit vissza a másik. — Ha Pogankint játszom, Ivan Andrejics kezében ott van Pe­reszolin. ► Ezekben a napokban ünnepli a világ a nagy orosz író, Csehov születésének 100-ik évfordulóját. Az én nevem is benne van... mély csend volt az ügyeletes — húzta fel a vállát Pereszolin. szobában. és a — Nem értem! Most Piszulin osztott hivatalnokok folytatták. — Nemzeti Bank! — Kettő. Pénzügyi kamara — Adu nélkül.., — Te adu nél­kül? Hm..., Kormányzösági hivatal... Ket­tő. Ha tönkre kell menni — menjünk tönk­re, vigye el az ördög. Múltkor v kultuszminisz­tériumon buk­tam, most a kor- mányzőságin tö­röm ki a nyaka­mat. Egye a fe­ne! — Kis szlem a kultusznak! „Nem értem“ — suttogta oda- künn Pereszolin. — Kijátszók egy állami ta­nácsost. Gyere ki, Ványa, vala­mi címzetessel vagy kormány­zóságival. „ — Minek cím­zetessel ? Mi Pereszolinnal is letromfolunk. — Majd adunk mi a te Pere- szolinodnak a pofájába ... a po­fájába. Nekünk Ribnyikovunk van! Hármat le nektek, hogy attól koldultok! Lássuk Pere- szolinnét! Csak ne dugdossátok a disznóját a manzsettátokba! „A feleségemet is a szájukra vették — gondolta Pereszolin. — Nem értem..“ És nem akart már tovább értetlen szemlélő maradni. Kinyitotta az ajtót és belépett. Ha maga a hosszúfar- kú ördög lépett volna be közé­jük szarvval a fején, akkor sem döbbentek volna meg úgy, ahogy a főnökük láttán megdöbbentek. Ha a tavaly elhalt egzekútor jelenik meg előttük s megszólal síri hangon: „Gyertekcsak, lei­kecskéim, elviszlek arra a hely­re, ahová az ilyen disznók va­lók“ és a nyirkos sír hidegét lehelné rájuk, akkor se sápad­tak volna bele úgy, ahogy .bele­sápadtak a Pereszolin látásába. Nyedojehovnak az ijedtségtől még az orra vére is eleredt. Kulakevicsnak meg elkezdett dobolni a jobbfüle, s nyakken­dője magától megoldódott. A hivatalnokok lecsapták a kár­tyát, lassan fölálltak, össze­néztek, aztán lesütötték sze­— Szépen írjátok ti azt a ki­mutatást — kezdte Pereszolin. — Most már értem, miért sze­rettek úgy bajlódni a kimuta­tással ... Mit csináltatok az előbb? ' — Csak egy percre kegyel­mes uram — súgta Zvizdulin. — A képeket néztük... Pi­hentünk ... Pereszolin oda­ment az asztal­hoz és kétke­dőén felhúzta vállát. Az asz­talon nem kár­tya hevert, ha­nem egy csomó közönséges fénykép, amit leválasztottak kartonjáról és felragasztottak játékkártyákra. Igen sok ilyen fénykép volt itt. Pereszolin né­zegette őket, és megtalálta ma­gát, a feleségét, valamint szá­mos alárendelt­jét és ismerő­sét. — Micsoda marhaság ez? Hogy játsszatok? — Nem mi találtuk ki, ke­gyelmes uram. Isten őrizz! Má­soktól láttuk. — Magyarázd meg, Zvizdu­lin l Hogy játsszátok? Hallot­tam és láttam, hogy vertetek rám az előbb Ribnyikovval. Mit állsz itt? Nem eszlek meg! Mondd el! Zvizdulin sokáig szégyenke­zett, hebegett zavarában. Csak mikor Pereszolin már haragud­ni kezdett és vörös volt a tü­relmetlenségtől,- akkor engedel­meskedett. Összeszedte a kár­tyákat, megkeverte, szétosztot­ta az asztalon és hozzáfogott, hogy elmagyarázza a dolgot. — Minden fényképnek, ke­gyelmes uram, mint a kártyá­nak, jelentése van. Mint a pak­liban, itt is ötvenkét kártya van, és négy szín. A pénzügyi kama­ra tisztviselői: kör, a kormány - zősági hivatal: tref, a kultusz­minisztérium: káró, a nemzeti bank: pik. No, már most... A valóságos belső titkos tanácso­sok: ász, az államtanácsosok: király, a IV. és V. rangosztálj feleségei: dáma, a miniszter tanácsosok: valetv udvari taná­csosok: tizes és így tovább. Ér például... az én fényképem itt hármas, mert miniszteri osz­tálytanácsos vagyok. — Nézd csak... Szóval én vagyok az egyik ász. — A tref, kegyelmes uram. A kegyelmes asszony pedig a tref dáma. — Hm. Eredeti... No, adjá­tok ide, én is játszom. Hadd lássuk! Pereszolin levetette a felöltő­jét és hitetlen mosollyal leült az asztalhoz. A hivatalnokok szintén leültek parancsára, s a játék elkezdődött... A mikor Nazar, a szolga, reggel hétkor bejött az ügyeletes szobába söpör­ni, csak elhűlt. A kép, amelyet megpillantott, midőn megjelent itt seprűjével, olyan megdöb­bentő volt, hogy még most is emlékszik rá — még akkor is, ha részegen, önkívületben fek­szik. Pereszolin sápadtan, ál­mosan, borzasán állt Nyedoje- hov előtt és fogta a gombját. — Te — mondta — értsd meg hát, hogy nem játszhattad Se- pelevet, ha láttad, hogy az én kezemben még adu van. Zviz- dulinnál Ripnyikov a feleségé­vel, három gimnáziumi tanár, meg az én feleségem, Nyedoje- hovnál pedig a bankosok és há­rom kis senki a kormányzósági­ból! Kriskinnal kellett volna kijönnöd. Mit ülsz föl nekik, hogy ők a pénzügyi kamarát játsszák! Tudják nagyon jól, mit csinálnak! — Én kegyelmes uram, azért játszottam a címzetest, mert azt hittem, hogy ott van náluk a valóságos. — Jaj galambom, így nem szabad gondolkozni! Ez nem játék. így csak suszterek ját­szanak! Gondold csak meg!... Amikor Kulakevics kijátszotta a kormányzósági udvari taná­csost, akkor neked Ivan Ivano- vics Grenlandszkijt kellett vol­na hívnod, tudhattad, hogy Na- talja, Dimitrijevna ott van nála Jegor Jegoriccsal együtt! így elrontottál mindent. Majd mind­járt megmutatom. Leülni, urak, még egy robbert! Elküldték a hüledező Nazart, leültek az asztalhoz és folytat­ták a játékot. Egy párizsi ud- varhölgy szülét és­napjára nagyobb *2 társaságot hívott írj meg és azt szerette OJÍ volna, hogy Liszt Ferenc is eljöjjön, maim Levélben fordult a Q) híres zeneszerzőhöz. Mrirrmt Liszt azt válaszolta, hogy szívesen eljön, &BB de ötezer frank ^ honoráriumot kér Liszt néhány évvel később ugyanannál az udvar­hölgynél volt vacsorára hivatalos. A háziasszony azzal szórakoztat­ta, hogy megmutatta híres auto­gram-gyűjteményét. Liszt felfe­dezte az évekkel •ezelőtt írt leve­lét, amelyben a honorárium ösz- szegét közölte, és rhosolyogva így szólt: autogramot annak ide­jén szívesen adtam volna, ezt a levelet a titkárom írta. A nagy angol író Bemard Shaw egyszer egy híres párizsi zenés étteremben ebédelt. A közönség rögtön felismerte és nagy érdek­lődéssel kísérte minden mozdu­latát. A karmester az író aszta­lához ment és megkérdezte, hogy mit játszón. — Dominót — fe­hlte Shaw barátságosan. BRATISLAVA I. Kedd: 7.15 Reggeli zene 11.30 Jó hangulatban 12.07 A bratis- lavai rádió zenekara játszik 12.40 Népdalok 13.10 Katonai együttesek műsora 14.05 Szóra­koztató zene 15.30 A Moszkvai Rádió összeállítása 16.15 Hang­lemezek 17.00 Tánczene 18.15 Kívánságkoncert 20.00 Peter­man: A kutyák már nem ugat­nak — rádiójáték 21.00 Eszt- rádzene. Szerda: 11.00 Nők fél­órája 11.30 Jó hangulatban 13.10 Nyitányok 13.30 Filmzene 14.05 Szórakoztató zene 16.15 Hang­lemezek 17.00 Smetaná és Dvorák operarészletek. 18.15 Kívánságkoncert 20.20 Miénk a győzelem — szimfonikus kon­cert 21.10 Népi táncok Csütör­tök: 11.20 Jó hangulatban 12.07 Fúvószene 14.05 Szórakoztató zene 16.15 Hanglemezek 17.30 Népdalok 18.15 Kívánságkon­cert 20.00 Socháň: Paraszt­menyasszony — színielőadás 21.00 Szlovák népdalok és tán­cok 22.30 Klasszikus operettek. Péntek: 10.25 Forradalmi dalok 11.35 Jó hangulatban 12.07 A ma dalai 12.40 Népdalok 13.10 Filmzene 14.05 Szórakoztató zene 15.30 A Moszkvai Rádió összeállítása 16.15 Hanglemezek 18.20 Kívánságkoncert 20.00 A bratislavai várról 20.30 Műsor a szocialista munkabrigádoknak 21.00 Esti beszélgetés zene mellett 21.30 Vojtech Mihálek versei 21.40 Népdalok. Szombat: 11.20 Jő hangulatban 12.07 Nép­dalok 12.40 Operaáriák 13.10 Vígan fejezzük be a hetet 16.15 Szombat délutáni szórakozás 17.00 Ajándékműsor a legjob­baknak 18.00 Nők félórája 20.00 Sosztakovics: Moszkva — Cserjo- muski — operettelőadás 22.15 Tánczene. Vasárnap: 9.30 Vidám műsor 11.00 Kívánságkoncert 12.05 Délelőtti koncert 13.30 Ajándékműsor mezőgazdasági dolgozóknak 14.00 Tánczene 15.00 A Moszkvai Rádió aján­dékhangversenye 17.20 Táncze­ne 18.20 Kívánságkoncert 20.00 Csajka — színielőadás. A BRATISLAVAI TELEVÍZIÓ MŰSORA: Kedd: 20.00 Operettelőadás Szerda: 20.15 Januári kaleidosz­kóp Csütörtök: 20.00 Karel Čapek elbeszélései a televízió­ban Péntek: 20.00 Az élet nem bocsát meg — román film. Szombat: 19.30 Tánccal a világ körül. Vasárnap: 19.45 A folyó varázsa — cseh film. KOSSUTH-RÄDIÖ Kedd: 10.25 Népdalcsokor. 13.20 Zenekari hangverseny 14.40 Könnyűzene 16.15 Egy falu — egy nóta 17.15 Szív kül­di szívnek 19 25 Népi zenekar 20.30 Hangverseny Dunajevsz- kij 60. születésnapja alkalmából Szerda: 10.30 Fúvószenekar 12.10 Operarészletek 14.00 Könnyűzene Lipcséből 15-55 Élőszóval — muzsikával 18.20 Szív küldi szívnek 18.36 Népi muzsika 20,30 A Magyar Rádió Mozaikok • A MAJNA FRANKFURT-1 GOETHE EGYETEM „Üj Szín­pada“ Majakovszkijnak egy ke­véssé ismert darabját, a „Misz­térium buffo“-t tűzte ki elő­adásra. A szovjet költő művét Renato Ottó és Reinhard Lauer ülteti át német nyelvre. • MEGJELENT BERTRAND RUSSEL LEGÚJABB MÜVE, amely a filozófia legfontosabb kérdését tárgyalja az ókortól napjainkig. ~ ★ ~ szimfonikus zenekarának hang­versenye. Csütörtök: 9.40 Köny- nyű hangszerszólók 11.20 Ope­rettrészletek 12.10 Színes népi muzsika 13.20 Csajkovszkij: I. szvit 14.10 Tánczene 16.05 Egy falu — egy nóta 17.55 Szív küldi szívnek 18.40 Közvetítés a Fő­városi Operettszínházból: Há­rom tavasz. Péntek: 8.10 Ope­rettdalok és kettősök 11.30 Balettzenék népszerű operákból 12.10 Tánczene 13.15 Szórakoz­tató zene 14.40 Operarészletek 15.10 Könnyű múzsa — egyve­leg 17.15 Szív küldi szívnek 18.45 Tánczenekar 21.30 Este van már . . . Szombat: 8.10 Lá­nyok, asszonyok 10,30 Operett­részletek 12.10 Népi zenekar 13.00 Operarészletek 13.50 Szív küldi szívnek 15.40 Élőszóval - muzsikával 18.30 Népdalcso­kor 19.20 Eljegyzés lámpafény­nél. Részletek Offenbach ope­rettjéből 20.30 Ami a szilvesz­teri műsorból kimaradt. Vasár­nap: 8.10 Szív küldi szívnek 12.15 Jó ebédhez szól a nóta 13.00 Könnyűzene 14.00 J. Strauss müveiből 15.00 Pergő ritmus 15.45 Operaáriák 19.10 Tánczenekar 20.25 Othelló — Shakespeare drámája — Verdi opera. A TELEVÍZIÓ MŰSORA: Kedd: 20.00 Szülői ház. Szov­jet fikn. Szerda: 19.00 Narancs­héj. Közvetítés a Blaha Lujza Színházból. Csütörtök: 20.00 Csillagok. Bolgár film. Szombat: 20.00 Az Ukrán Ünnepi Hét záróhangversenye. Vasárnap: 20.00 Kölyök. Magyar film. MANFRED HEIDEL (Berlin) Ezerküencszázhetvenhatot írunk. A Góbi-sivatagban folytatott építőmunkálatok közben ércda­rabot tatáinak, melynek belsejé­ben furcsa tekercsre bukkannak. Az egész világ tudósai meg­egyeznek abban a feltevésben, hogy az 1908-ban Szibéria felett, lezuhant úgynevezett tunguz meteor egy darabjáról van szó, amely tulajdonképpen egy "más bolygóról kilőtt kozmikus rakéta volt. Az elektromágneses impul­zusokat magából kiadó tekercset egy más égitestről — a Venusról küldött üzenetnek tartják. A tu­dósok azonban a magnetikus be­szédet csak részben fejtik meg és minden olyan igyekezetük, hogy a Venus lakóival rádió és radar útján összeköttetést te­remtsenek, hiábavalónak bizo­nyul. Ezért elhatározzák, hogy nemzetközi személyzettel az ed­dig legnagyobb rakétát, a Kosz- mokrator 1-et küldik a Venusra A személyzet nyolc tagja: Arszenjev szovjet tudós (M. N. Posztnyikov, Szovjetunió), aki egyúttal a kozmikus hajó kapi­tánya, Sikarna indiai matemati­kusok. Rackelmann, NDK), Csen Yü kínai vegyész (Tang Hua-ta, Kína), Sumiko japán orvosnő (Joko Taki, Japán), Howling amerikai professzor (Otdrich Lukéi, Csehszlovákia, Soltyk len­gyel mérnök (Ignacy Machowszki, Lengyelország), Brinkmann né­met rakétarepülö (Günther Si­mon NDK), és Talua, egy afrikai telegrafista (Julius Ongewe, Ke­nya). Miközben a kozmikus űrrakéta a Venus felé repül, a rejtélyes tekercsből áramló magnetikus beszédet teljes egészében sikerül megfejteni. A tudósok megálla­pítják, hogy nem egy, a földi emberek számára küldött üze­netről, de a venuslakók olyan tervéről van szó, mely szerint a Földet meg kell támadniuk. A kozmikus rakéta utasai látják: legfontosabb feladatuk, hogy a venuslakókkal összeköttetést te­remtsenek, mert ha olyan fejlett agyműködésűek, hogy képesek voltak háborút tervezni, akkor meg lehet nekik magyarázni a béke elveit is. Amikor a kozmikus hajó le­ereszkedik a Venusra, utasai borzalommal állapítják meg, hogy egy atomrobbanás a boly­gón minden életet kioltott és a venuslakók igen fejlett civili­zációját teljesen elpusztította. Megállapítják azt is, hogy a bolygó egész felülete rádioaktivi- tással fertőzött. A rakéta, melynek két utasa kutatás közben életét vesztette, kapitánya súlyosan megsérült, az amerikai tudós vezetésével visz- szatér a Földre. A tudósok köz­ük, hogy a Földet más bolygóról már semmiféle veszély nem fe­nyegeti. „Láttuk, amit magunk elé tűztünk, de láttuk azt is, hogyan vésődött a táma­dás", •mondja a visszatérés után Soltyk lengyel mérnök. Howling amerikai tudós, aki a kozmikus rakétát visszavezette a Földre, az egybegyült hatalmas tömeg előtt, az expedíció tapasz­talatai nyomán, két feladatot hangoztat, melyeket az emberi­ségnek teljesíteni kell. Többek között ezeket mondja: „Barátaink'. Két feladat áll előttünk. Arra kell töreked­nünk, hogy Földünk virágzó bolygó maradjon és életet dr. Kurt Maetzig a film rendezője. kell keresnünk más bolygó­kon is. Ezt a legrövidebb idő alatt meg is tesszük“. Kedves olvasókI Annak a film­nek mondtuk el rövid tartalmát, melyet néhány órával az új esz­tendő megérkezése előtt Berlin­ben és Varsóban mutattak be. A színes filmet a DEFA (Német Demokratikus Köztársaság) és a Fűm poiski vállalat produkció­jában az ismert dr. Kurt Maetzig rendezte. A tudományos-uto- pisztikus film alapját Stanislaw lengyel író Halálbolygó című regénye képezi. A forgatás egész 12 hónapja alatt a film iránt nagy érdeklő­dés mutatkozott, éspedig több okból. A,dk ismerték az izgalmas regényt, kíváncsiak voltak, ho­gyan sikerül a német és lengyel filmeseknek kialakítani az ember számára egyáltalán nem egysze­rű és eddig ismeretlen világűr­repülést és a Venus légkörét. A rendező és ~két segítőtársa nem titkolták, hogy rengeteg akadállyal kellett megküzdeniük. Az időközben fellőtt szovjet koz­mikus rakéták egyre újabb isme­reteket nyújtottak és a szcená- rium megváltoztatására kénysze­rítették őket. Milyen területnek mutassák be a Venust? Milyen anyag hajtsa a rakétát? Sok kérdést meg kellett oldani, pél­dául azt, hogyan ábrázolják fil­men a személyek beszélgetését, a műszereket és öltözékeket úgy, hogy minden megfeleljen a jelen kozmikus kutatásnak, sőt a rea­litást kissé meg is előzze. A film mindkét produkció nagy sikere. Nemzetközi nemcsak ami előállítását illeti, de azzal is, hogy a szerepeket hét nemzet színészei alakítják. Amikor a filmet német tudo­mányos dolgozók szűk köre előtt levetítették, a lámpák felgytílla- dása után néhány perces csönd következett. A film a jelenlevők re mély hatást gyakorolt. A vi­lágűrkutatás kérdéseivel foglal­kozó tudósok egy megrázó film- történet megtekintése után kö­zelebbről ismerkedtek meg olyan problémákkal, melyek munká­jukkal egyenes összefüggésben állnak. A tudósok ezt nem is titkolták. A Néma csillaggal a történelem folyamán első ízben forgattak olyan filmet — ellen­tétben azokkal a nyugati filmek­kel, melyek áltudományos és álhumanisztikus tendenciájú vi­lágűr-repüléseket mutatnak be — mely szilárdan tudományos ismeretekből nőtt ki, tartalmával megfelel az emberiség nagy ál­mainak és a filmvásznon már bizonyos külső képét is adja en­nek. Mikor láthatják a filmet a csehszlovák mozilátogatók? Dr. Maetzig nagyon szeretné, ha erre az idei Karlovy Vary-i filmfesz­tiválon sor kerülne. Eordította: V. J. Feszült izgalom tükröződik annak a három tudósnak arcán, akik mint első földi emberek közelednek egy más lakott világhoz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents