Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-06-21 / 25. szám
HUSZÁR SÁNDOR: Ma éjszaka itt járt... zt hittem, csak én figyelem őkét. Később jöttem rá, hogy a nyári kert szinte minden vendége értük van itt. Mintha Önmagukat idézték volna meg • két fiatalban, tíz, húsz, harminc év előtti voltukban. Egy-két pohár ital, régi dalok, távoli éjszakai zsongás és visszaérkeztünk — vissza az ifjúságba. Találgattuk, mit mond most a lány, s a fiú mit felel. Mit rejt a lesütött szem, mit jelent az a finom mozdulat... Hogyan ismerkedtek meg? Ügy volt, hogy csak meglátta, s máris érezte, hogy elveszett? Vagy hosszan érlelődött benne az érzés: nem élhet nélküle. És tovább: az első csók... Hogy is volt? Gördül-e végig csalódás-könny a puha arcon? És újra fáj a saját csalódásunk. Lehet, csak egy virágcsokor fáj, amit a férj elfelejtett megvenni az ötödik házassági évfordulóra ... Túl vagyunk rajta, és most mégis fáj. őérte, aki most mosolyog. Szeretnék odamenni a fiúhoz s elmondani: éjszaka, egyszer majd beteg lesz a gyerek, nem alszol, vonag- lasz a kíntól, sírsz, de soha ne átkozd meg ezt az éjszakát. Tudd meg már most: a gyerek jobban lessz! És bútor-részlet, igen, az is lesz. És az is előfordul, hogy azt mondod: ma nem mehetünk vendéglőbe, mert takarékoskodnunk kell. De te ne légy percig se szomorú, elmúlik ez is; később kipótoljátok. És azt is tudd meg, hogy a lányka nem lesz mindig ilyen angyali. Mikor fáradtan hazatér a munkából, talán gyűrött lesz az arca, talán nem csicsereg mint most, de te lásd így mindig, ahogy ma. És te is, kislány és te is, barátom, sose adjátok el egy pillanatért egymás szerelmét, önmagatokat alázzátok meg, testvéreim. Ezt mondtuk, olyanok voltunk, mint a szavalókórus valamelyik görög drámában, amely elmondja a néző gondolatait, érzéseit. Hogy így volt, láttam sok apró jelből. Véletlenül felborult a söröspohár asztalukon. Egy kövérkés nő a bal hatosból megfogta a pincér karját. — Siessen, törülje le, ráfolyik a kislány ruhájára! És egyszer csak egy csokor rózsa érkezett az asztalukhoz. Küldték. A fiú ki akarta fizetni. — Már kifizették. — Kicsoda? — Valaki... A fiú szétnézett; zavart bosszúság volt az arcán. Aztán egyszer csak mindent megértett. Tőlük nem mesz- sze nagyobb társaság mulatott. Felállt egy férfi, odament hozzájuk, s illedelmesen táncra kérte a fiútól a lányt. A zavart, bosszús kifejezés újra megjelent a fiú arcán, de csak egy pillanatra. Csinos, érett nő érkezett ugyanabból a társaságból és ő meg — furcsa, nem furcsa — a fiút kérte fel. És a társaság mosolyogva figyelte az eseményeket. És figyelték mások is, és elmosolyodtak, mikor megértették, mi történt. tem ment el, láttam az arcát. Mérhetetlen csalódás és keserűség volt ráírva, de olyan nagy, hogy megesett a szívem rajta. Magamhoz szólítottam a pincért. — Ismeri, Guszti bácsi? — Hogyne kérem. — Ki volt ez? — Régi vendégem. Kiviszem ezt az üveg bort a jobb hetesbe, aztán elmondom. P ár perc múlva vissza is tért. Nem ült le, mert tiltja a szabályzat. Beszéd közben tekintete állandóan az asztalok közt kalandozott, nem szőlltja-e valaki. — Húsz évvel ezelőtt ismertem meg. Idejárt a menyasszonyával. Olyan kedvesek voltak, mint azok ott ketten a középhármas asztalnál. Tanárember volt a fiú, a lányka, azt hiszem, egyetemi hallgató, vagy már ő is tanár, nem emlékszem. Ennivaló kis teremtés volt, az bizonyos. Mindig hozzám jártak, ismertem már az ízlésüket. Szívesen szolgáltam ki őket, mert tudja, ilyen az ember, szereti a szépet. És ők szépek voltak. Egyszer aztán vége lett mindennek ... De jövök azonnal, szólítanak. Guszti gyors léptekkel szalad végig az asztalok között. Magamban tovább szőttem a történetet: Csalódás! A lányt tiltják a szülei. Talán azért is találkoztak mindig a vendéglőben. Hozzákényszerítik — hogy a polgári hóborthoz hű legyek — egy katonatiszthez. De hát egye meg a fene azt a szerelmest, akit hozzá lehet kényszeríteni olyanhoz, akihez nem fűzik érzelmek. Bolond ez a pasas, hogy így elkeseredett? Komám, nem szeretett igazán az a lány, ha hagyta magát hozzá- kényszeríteni valakihez. Hol ül annyit az a Guszti! — Negyvennégy nyarán történt — toppant mellém a pincér. — Ilyen szép este volt akkor is, mint most. Talán éppen szombat este. Akkor nem nyitottuk meg a kertet, sötétítés volt, a lokálban dolgoztunk. A fiú nyolc óra tájban érkezett, konyakot kért meg újságokat. Hosszan tanulmányozta az étlapot és szólt, hogy tegyek félre egy adag vargabélest a menyasszonyának, lehet, ma késve érkezik. Feljegyeztem a rendelést, 'félre is tettem az adagot, s a nyakamon is maradt... Egy pillanat! Igenis, hozom a számlát. És újra magamra hagyott. Nem találgattam tovább a történet végét, gondoltam, majd elmondja Guszti. A fiatalokat néztem. Fürkésztem, hogyan viselnék el az effajta tragédiát. A kislány sokat sírna. Hosszú, hosszú levelet írna a fiúnak, elmondaná benne minden bánatát, de a levél nem érkezne meg a címzetthez. Nem, a kislány annál büszkébb. Talán a környezete sem tudná meg, hogy szenved. Csak az édesanyja kérdezné: mi van veled, Évike, hogy mostanában olyan szótlan vagy ... Aztán elmúlna lassan, mert még fiatal, és mert az idő begyógyítaná a sebet. A fiú? A fiú erős akaratú, kemény gyereknek látszik. Nem tudna sírni, nem olyan fajta. Egy negyedévi prémiumot biztosan elszalasztana. A főnöke csodálkozva mondaná: Nem értem, mi van ezzel a Bandival, egyik hibát a másik után követi el. Este sokáig sétálna egyedül az utcán. Mikor rájönne, hogy ott sétál, ahol együtt jártak, dühösen hazamenne. „Szentimentális hülye vagy!“ — mondaná magában. Otthon fejére húzná a paplant — s reggelig álmatlanul forgolódna. Nézem az arcot. És ezzel mindennek vége lenne? Jöhetne az új ideál? Nem! Félév múlva jelentkezne valamelyik munkatelepen, szakállt növesztene és éjszaka, a tábortűznél, a barakkok előtt sokáig beszélgetne bölcs öreg munkásokkal. És amikor megtalálná az igazit, az első meghitt estén, úgy, ahogy most ennek a lánynak egyéb ügyeit, elmesélné fájdalmasan, de vigasztalódva élete nagy csalódását. — Itt vagyok, instálom! — érkezik vissza Guszti. — Szóval a kisasszony nem érkezett meg akkor este. Bombázás volt kérem. Valahol odafogta a riadó, és soha meg sem találták. A fiú azóta minden este végigjárja a vendéglőket, keresi, egyre keresi. Ahogy látni tetszett, megnéz minden hölgyet, kutatja benne a menyasszonyát. Nem hihetis hogy nincs már. A hit tartja benne 'a lelket, hogy egyszer mégis megtalálja ... — Ŕettenetes — mondtam megrökönyödve. — Az, instálon szépen. Tetszett látni, be akart törni a terembe. És biztosítom, ha százan védik az ajtót, akkor is bejut. Ölni tud ilyen állapotban. Odamentem hozzá, s azt mondtam neki: Laci úr, kérem, nincsen itt... Rám nézett, szeme megtelt csalódással, és tetszett látni, el is ment. Hát így volt. Parancsol még valamit? — Valami erőset. — Igenis, hozom instálom. A szerelmes gyerekek mosolyogtak, az emberek önfeledten szórakoztak, távol pihent, nyugodt álmát aludta a város. I fls senki sem tudta, senki, csak -I én, hogy ma, ezen a békés éj- ■ szakán itt járt... itt járt a ■“ háború... A cannesi filmfesztiválon igen nagy gondot okozott a zsűri tagjainak a legjobb színészi alakításért járó díj odaítélése, hiszen egy ilyen nemzetközi versenyen a benevező országok legjobb filmjeiket vetíttetik le, márpedig az igazán jó filmek csak igazán nagy színészi alakításokkal képzelhetők el. Persze ez a felfogás sem állja meg mindig a helyét, mert a „Moderato Cantabile“ című film nem tartozik a legkiemelkedőbb alkotások közé. Mégis a legjobb női alakítás díját a már idézett film főszereplője, Jeanne Moreau nyerte el. ~&rnka műlerntéhen — A mester hamarosan megérkezik, addig nézzék meg a műtermet — várt az üzenet. A látogatás tehát a varrodában kezdődött, ott, ahol a Trnka - filmek szereplői születnek. Tizenöt-húsz éve a szakmában dolgozó asszonyok ügyes keze formálta, vágta, szabta, próbálgatta a bábukat. Kezembe adtak egy alig másfél centiméteres, hajlékony, műanyagból készített kezed, lehetetlen volt meghatottság nélkül nézni. Varrás után, mint megmutatták, apró fogók, csipeszek segítségével fordítják ki, hiszen kézzel a piciny újjakhoz hozzá sem lehet férni. Maguk a bábuk — drót- vázra dolgozott fából, műanyagból készített kis figurák, egynek-egynek a megformálása néha napokat vesz igénybe. A varrodából a műterembe mentünk. Holdvilágos éjszaka fényében ragyogott egy méter magasságú hegyoldal, három kis szereplőjével. Fiatal nő közeledett óvatosan a bábuhoz — amelynek bal lábát előzőleg a talajhoz rögzítették — s leheletnyire megemelte a jobbat, egy készülő lépéshez, azt an két- három métert távolodott a színről, nehogy a felvételnél ő is a képen maradjon. Sokan azt hiszik, a bábfilmek forgatása mozgó bábukkal történik. Erről szó sincs. Ahogyan a rajzfilmeknél minden mozdulat új rajzok, a bábfilmnél is minden új mozdulat új beállítás. Ha például a bábunak tán- coltüa, ugrálnia kell, a padlóhoz erősített lábat fel kell szabadítani s minden felvételnél másutt rögzíteni, hiszen a forgatás mozdulatlan bábukkal történik. Trnka mindén filmjének forgatása előtt a megvalósítandó mozdulatokról részletes rajzokat készít, s a rajzokon látható taglejtések szerint történik a bábu mozgatása. Fél órát időzhettem a bábukkal, mikor szóltak, hogy Trnka vár a szobájában, lift Trnka hatalmas férfi, Móricz Z sig- mondra emlékeztet. Eleinte szűkszavúan felelgetett kérdéseimre. — Rajzfilmmel kezdte a filmezést, miért tért át másfél évtizede a bábfilmre? — Mert ahhoz, hogy rajzfigurával kifejezzen az ember valamit, nagyon sokat kell rajzolni, és még többet másolni. A rajzfilm jellegénél fogva mindig egy kicsit karikatúra. Sokszor próbáltam, de soha nem sikerültek rajzfilmen a drámai jelenetek. A bábfilmeknél viszont komoly dramaturgiai tényező a mozdulatlanság, drámai jeleneteim mindig állóak — ami rajzfilmnél szinte lehetetlen volna. A bábunál fontos minden részlet, a rajzolt figuránál viszont inkább a mozgás, a lendület a fontos, a bábfilmeknek három dimenziójuk van, mélységük, fényük, a bábu arcát lehet, kell is közelről fényképezni, a rajzolt figurákét nem. Az egyik kritikusa írta róla: Trnka nem filmművész, hanem festő, akinek azért kell csupán a film, hogy alkotásai mozogni is tudjanak. — Szereti-e a modern filmeket, hogyan értékeli az új hullámot ? — Ami ma modern, az két- három év múlva elavul. Márcsak azért is szeretem a bábuimat. A fiú felderült, aztán elpirult, és amikor vége volt a táncnak, kedvesen meghajolt a társaság felé. A zenekar is észbekapott közben, és játszani kezdte lágyan, sejtelmesen, hogy „Legyen a Horváth kertben .. “ és mi halkan utánadúdoltuk. Ekkor jelent meg a kapuban egy férfi. Kopott volt s gyanúsan viselkedett. Jött befele lassú, kimért léptekkel az asztalok között. Kutató tekintettel mért végig mindenkit. És nem akarta abbahagyni, minden asztalt, minden embert megnézett. Néha hirtelen visszafordult, s mereven szegezte rá tekintetét valakire, mintha azt mérlegelné: vajon nem ez az? Ki lehet, és mit akar? Milyen jogon rontja el gyanakvó disznószemével a mi szép esténket? Kit keres? Üljön le valamelyik asztalhoz, és ha felismerte az illetőt, hívja ki feltűnés nélkül. A lokál egyik helyiségében valami bankett-féle van. A ki- s bejáró embereket megfigyelve érettségi találkozónak néztem. Nem akarták beengedni a helyiségbe. Botrányt csapott. Lökdösődött. Fel akartam állni, hogy segítsek eltávolítani a rendbontót. De egyszer csak egészen váratlanul véget ért a csetepaté. Guszti, az ősz pincér lépett oda a hetvenkedőhöz, és súgott neki valamit. Az bólintott, és zokszó nélkül indult kifelé. ElőtBRAT1SLAVA I. KEDD: 11.20 Jó hangulatban 13.30 Délutáni koncert 14.05 Szórakoztató zene 15.30 A Moszkvai Rádió összeállítása 17.00 Új tánczene hanglemezek 18.00 Kívánságkoncert 20.00 Tánczene 21.00 Népdalok SZERDA: 11.30 Jó hangulatban 12.07 Külföldi együttesek műsora 12.40 Filmzene 13.10 Zenekari hangverseny 15.00 Spartakiádi híradó 17.00 Operettrészletek 17.30 Tánczene 18.15 Kívánságkoncert 20.00 Közvetítés Prágából — vidám összeállítás a Spartakiád vendégei fogadására 21.00 Tánczene CSÜTÖRTÖK: 10.20 Operettrészletek 11.20 Jó hangulatban 13.10 Zenés műsor 14.00 Közvetítés a Spartakíád- ról 20.00 Szavaliev: A zöld füzet — rádiójáték PÉNTEK: 11.30 Jó hangulatban 12.07 Táncdalok 12.40 Hanglemezek 14.00 Közvetítés a Spartakiád- ról 20.00 Operettrészletek SZOMBAT: 11.30 Jó hangulatban 12.40 Hanglemezek 14.00 Közvetítés a Spartakiádról 20.00 Legújabb dalok 21.00 Tánczene VASÁRNAP: 9.00 Közvetítési fiatalok prágai felvonulásáról 14.30 Közvetítés a Spartakiádról 20.00 Ismerjük meg az új Csehszlovákiát 21.00 Táncdalok. A BRATISLAVAI TELEVÍZIÓ MŰSORA: KEDD: 20.00 Televíziós verseny SZERDA: Farkasverem — cseh film 21.30 Rövid film 21.40 Spartakiád krónika CSÜTÖRTÖK: 14.25 Közvetítés a Spartakiádról 20.00 Smetana: Hazám — a Cseh Filharmónia hangversenyének közvetítése a prágai Valdstein kertből PÉNTEK: 14.25 Közvetítés a Spartakiádról 20.00 A tenger törvénye — bolgár film 21.30 Spartakiádi krónika SZOMBAT: 14.25 Közvetítés a Spartakiádról 20.30 Hatvan év nem öregség — esztrádműsor VASÁRNAP: 14.55 Közvetítés a Spartakiádról 20.10 Barát a Gyémánthegyekből — rövid film 20.25 Háromperces beszélgetés — televíziós játék. KOSSUTH RÁDIÓ KEDD: 10.24 Magyar nóták, csárdások 12.10 Zenés ajándékműsor 14.40 Operettrészletek 15.10 Egy falu — egy nóta 17.15 Szív küldi szívnek 18.20 Üj operalemezekből 19.30 Tánczene 20.25 A szép Galathea. SZERDA: 12.10 Operarészletek 13.10 Tánczene 14.00 Dankó-nóták 16.00 Élőszóval-muzsikával 19.30 Magyar népdalok 20.30 Szimfonikus zenekari hangverseny CSÜTÖRTÖK: 11.20 Operett részletek 12.10 Könnyűzene 13.15 Nótacsokor 14.10 Táncmelódiák 16.05 Egy falu — egy nóta 17.15 Zenekari muzsika 18.00 Tánczene 19.00 Színes népi muzsika PÉNTEK:' 12.10 Tánczene 13.15 Szórakoztató zene 17.15 Szív küldi szívnek 18.15 Tánczene 19.00 Közvetítés az Erkel színházból. Puccini: Bohémélet. SZOMBAT: 13.00 Operarészletek 14.40 Tánczene 15.10 Élőszóval- muzsikával 18.45 Szív küldi szívnek 19.25 Nagy mesterek muzsikájából 20.30 Szárazon és vízen. VASÁRNAP: 12.15. Népizenekar 13.00 Szív küldi szívnek 16.00 Tánczenekar 20.20 Népdal-est. A bábfilmek a játékfilmeknél időtállóbbak. Jiŕí Trnka elvétve ugyan, de eltért néha a mesétől. Az „Ajándék"-ban a városi emberekről rajzolt karikatúrát, egy másik filmjében a burzsoáziát figurázta ki, nagy sikere volt a „Préri dala" című filmjével és „Svejk"-je bejárta az egész világot. De a Trnka igazi világa mégis — mesék világa. Legkedvesebb hősei pásztorok, parasztok, vadászok, az erdők természetfölötti lényei, régi nemzeti legendák királyai. De mesefilmjeiben is érdekesen keveredik a mese és a valóság. — Ragaszkodik a mesetémához ? — Elvben nem, a gyakorlatban igen. A mesefilmeknél talán könnyebb érvényesíteni egy szempontot, amihez mindig ragaszkodtam: filmjeimben a zenét mindig Václav Trojan szerzi. — És élő .Szereplőkkel egyszer egy játékfilm? — Hát talán egyszer azt it megpróbálom.
