Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-14 / 24. szám

AZ ÁLLAMI SORSJEGY nyereménye teljesíti kívánságait 50 000 koronás főnyeremények Húzás 1960. június 29-én A sorsjegyeket árusítja és a nyeri menyeket kifizeti valamennyi ÁLLAMI TAKARÉKPÉNZTÁR VIZSGA A handlovai bányaipari iskolában sikerrel érettségiztek a ta­nulók. Ez, a fiatalok elölt közkedvelt, színvonalas iskola sok szakembert ad a bányaiparnak. Régen nem volt már olyan kedves ünnep az érettségizettek számára Handlován, mint most Arzén helyett csirkeleves? Valamikor az a mondás járta, hogy jobb a pénzt kocsmára költeni, mint patikára. Ha nem is azonos, de hasonló elveket vallott Szun Szemiao kínai or­vos már a VI. században azzal a különbséggel, hogy a „söntés- termékek“ helyett ízletes és tápláló ételek mellett döntött. — Az igazi orvos először a be­tegség okát kutatja. Ha megta­lálta, bizonyos gyógyhatású vagy erősítő ételek fogyasztá­sát ajánlja betegének. Orvos­ságot csak akkor ír elő, ha az „etető-kúra“ nem vált be — jegyezte fel emlékirataiban. A RÉGI KÍNAI PATIKÁT INKÁBB CSEMEGEKERESKEDÉSNEK vagy eszpresszónak nézhette az idegen. Több volt benne a ha­rapni való, mint a pirula. A sonka mellett például ott talál­tuk a fahéjat, a hódvese mögött egy tengeri csiga lapult meg, az úrigomba-csendéletet pekin­gi datolyák tarkították. Egy birsalmaborral telt tekintélyes palackban tigris-inak úszkáltak. Erősítőszerként nem arzént, hanem tápláló csirkelevest kí­nált a patikuslegény, aszpirin helyett izzasztó teákat. Ha mindezen, csemege-orvosságok tényleges gyógyhatása kétes is volt, ha a szórványosan elért eredményekhez nagyban hozzá­járult a beképzelés meg a ba­bona, — kétségtelen, hogy bi­zonyos ételek „adagolásával" LEGALÁBB MEGELŐZTÉK EGYES BETEGSÉGEK KITÖRÉSÉT A hiányos vagy szertelen táp­lálkozás ugyancsak befolyásolja az ember egészségi állapotát. Erről már az étkezéssel foglal­kozó legrégibb, máig fennma­radt kínai könyvben olvasha­tunk: — Aki egészségére vi­gyázni akar, legyen mértékle­tes. Csak akkor egyen, ha való­ban éhes, csak olyankor igyon, amikor szomjas. Törekedjen arra, hogy kissé éhes maradjon akkor is, ha jóllakott és legyen kissé jóllakva, amikor éhes — Irta 1330-ban a mongol udvar egyik császári orvosa. Az egy­kori kínai „szakács-orvos“ fej­tegetései bizony . máig sem vesztettek jelentőségükből. Ta­gadhatatlan, hogy a kínai átlag­ember — akit mifelénk tévesen tartanak vegetáriánusnak — mindig ésszerűbben táplálko­zott nálunknál. Ő sem veti meg a húst, csupán mértékletesen fogyasztja. FŐ ELEDELE, ÉLTETŐ EREJE A RIZS, amelyet gombák és számtalan zöldségféle-feltéttel tesz válto­zatosabbá. Egy ilyen fenséges „rizskölteményhez“ pedig leg­feljebb 1:20 . arányban eszik húst — mintegy ízelítőnek — főleg a meleg égövi, déli or­szágrészeken. Ezzel szemben annál több halat és gyümölcsöt fogyaszt. Köztudomású, hogy a kínai konyhaművészet mindig világhírű volt és az is maradt. Kínai éttermet jóformán a világ valamennyi nagyobb városában találunk. Még a régi feudális Kínába befészkelődött, minden­től megcsömörlött amerikaiak körében is az a mondás járta, hogy egy ügyes kínai szakács földi paradicsommá képes va­rázsolni gazdája házát. Az ame­rikaiakkal versenyt unatkozó Csang Kaj-sek korabeli manda­rinok egész baromfitelepeket lemészároltattak, hogy FÜSTÖLT KACSANYELVEK felszolgálásával fitogtassák gazdagságukat külföldi üzlet­társaik előtt, mások viszont nyers majomvelővél kedves­kedtek vendégeiknek annak el­lenére, hogy az ilyen ficamlott „csemegéhez“ alig nyúlt hozzá jobb érzésű ember. A tápláló, valódi nemzeti eledel ma is a rizs, a rizottófélék sokfajta változata. A rizst nem tányé­ron, hanem csészében tálalják. A hagyományos fa- vagy csont­pálcikákkal nem csipegetik, hanem a csészét felemelve szá­jukba habarják velük annak tartalmát. Kínai felfogás sze­rint ugyanis valóságos vétek villával vagy kanállal a rizshez nyúlni, mert összenyomkodva az egyes szemek elvesztik za- matukat Az éttermi pincér el­nézően mosolyog a „barbár“ idegenen, aki villát kér a rizs­hez. Legény legyen viszont a talpán, aki előzetes „edzés" nélkül képes például a tálból egy húsdarabot kiemelni az istenverte pálcikákkal. Amely asztal alatt pálcikák hevernek szanaszét, ott holtbiztosán „TEHETSÉGTELEN KEZDŐK“ ÉTKEZTEK előzőleg. — Pazar eledel továb­bá a „Sweet and sour pork", az édeskésen-savanykás módra elkészített híres kínai disznó­pecsenye, a szárnyas-, rák- és halkülönlegességek ezernyi vál­tozata, valamint a rizslisztből készült, pehelykönnyű édes sü­temények. Finom és tápláló a teknősbéka- és a fecskefé- szek-leves, átlátszóbb a húsle­vesnél. A levesben persze nem főzik ki az egész madárfészket, hanem csupán az arról lefej­tett, ezüstösen csillogó szála­kat, a fecske nyálkiválasztását, amellyel a fészket rögzíti. A leves rendszerint az ebéd utol­só fogása, az egyedüli, amelyet kanállal esznek. Idővel ugyan­csak megszokja az ember a hírhedt „Chinese egg“, a több hétre földbe ásott kínai tojás „zamatát“, amely semmivel sem rosszabb a mi kvarglinknál. — Amilyen ésszerűen táplálkozik a kínai, ugyanolyan KÖVETKEZETES EGÉSZ GONDOLKODÄS- ÉS ÉLETMÓDJA. Szomját sohasem csillapítja hi­deg vízzel vagy fagylalttal, ha­nem forró, nem édesített teá­val. Ha a kesernyés ízű, párolgó folyadék pillanatnyilag nem is olyan élvezetes, mint a jégbe hűtött sör, rövid idő múlva an­nál üdítőbb hatású és — nem okozhat tüdőgyulladást. Szeszes italt - főként a dél-kínai - nem iszik. Az iszákos embert lenézi, „bíráló képességétől megfosz- tottnak“ tekinti. A déli tarto­mányok tűrhetetlen hőségével szemben „ellenhőséggel“ véde­keznek a lakosok mintegy ho- möopata, azaz hasonszervi mó­don: faszén-égőn párolgó víz fölött forrósított frottírtörül­közőt csavarnak nyakuk köré. A kínai dolgozó vasszorgalma, szívós kitartása világszerte tiszteletet kelt. Nem kevésbé bámulatra méltó tudásszomja, türelme pedig például szolgál­hat bárkinek. Amíg a nyugati átlagember cifra káromkodás­ban tör ki, ha a villamos az orťa előtt megy el, addig a kí­nai hasonló helyzetben csak — mosolyog. Tegyünk mindezen tulajdonságával egy kis össze­hasonlítást s gondolkozzunk azon, melyik életmód, melyik életfilozófia a helyesebb? K. II. Csinos fiatalember a Keresztes Zoli. S tegyük mindjárt hozzá, hogy „ügyes" is. Mindezt persze csak . a szövetkezet megalakulá­sakor mondogatták. Különösen az asszonynépség ... — Ki menjen iskolára? Csakis Keresztes Zoli... Ügyes, dolgos ember, no meg szép is ... S ezzel az EFSZ vezetősége útnak is bocsátotta a „tehetsé­ges“ fiatalembert! Teltek, múltak a napok; Zoli *hangyaszorgalommal magolta a növénytant, az állattant, a fizi­kát és a kémiát. Ezekből a tan­tárgyakból majdnem mindig jól felelt. A munkaszervezésről s a munka díjazásáról szóló előadá­sokat már nehezebben fogta fel. Valahogy nem fért a fejébe az egyéni felelősség kérdése, az új termelési módszerek jelentősége és az érdem szerinti jutalmazás fontossága. Azon pedig napokat bosszankodott, hogy: az a helyes gazdálkodás, ha az összbevétel bizonyos százalékát a különböző alapok feltöltésére fordítja a szövetkezet tagsága; így napról- napra, évről-évre gazdagabb a szövetkezet, jobbmóduak a ta­gok. — Ki hallott még ilyet — mormogta. — Nekünk is volt földünk, mégpedig 20 hektár, de a jövedelmet a család élvezte. Nem adtunk mi abból még a cse­lédnek sem, csak néhány koro­nát ... Most meg ... adjunk a társadalmi alapra, a művelődés­re, meg a mennykő tudja, hogy még mire... Hát ezt már nem!... Zoli vasárnaponként néha haza is ruccant. Tehette, mert a me­zőgazdasági iskolától alig 10—12 km-re volt faluja. Otthon aztán elbeszélgetett — természetesen bor mellett — az ismerősökkel, rokonokkal. A szövetkezet iro­dájába csal elvétve nyitott be ... S ha mégis betérült, akkor sem a munka menete, a gazdálkodás érdekelte, hanem egyre azt haj­togatta: — Mennyi lesz a fizetésem, elnök elvtárs? Mert tudod-e, hogy iskolázott mezőgazdász le­szek? ... Balia elnök furcsállotta Zoli kíváncsiskodását. Az egyil{ veze­tőségi ülésen meg is említette: — Elvtársak, láttátok Zolit? — Nem! • — Itthon járt, s volt az iro­dán. Azt mondta, érdeklődni jött, mivel már rövidesen leteszi a vizsgát, hogy mennyi lesz a fize­tése ? — Mi-i? A fizetés felöl érdek­lődött? — lepődött meg Nagy Pista bácsi. — Talán bizony ke­vesli a másfél munkaegységet egy napra?! Hiszen még nem is dolgozott a közösben (múlt év nyarán alakult a szövetkezet), s máris fizetést kap. Nem szép dolog ez tőlünk?! — Ügy látszik, melléfogtunk... — esett ki az elnök száján a mélyről jövő hang. A vizsga előtti napon Zoli iz­gatottan, türelmetlenül jár le s föl az iskola folyosóján. De nyugtát sehol sem találja.., Benyit a tanári szobába. Lassan, szótagolva beszél. — Tanár elvtárs, kérem... Valahogy félek a vizsgától... — Miért? — Nem tudom a ... a ... — No, mit nem tud? — Tessék meghallgatni, tanár elvtárs ... Egyezzünk meg ■.. vagyis hozok 15 liter bort és ... és átenged ... Márton tanár türelmesen vála­szolt: — Nézze Zoli, a holnapi nap még „messze" van. Nyugodtan tanuljon, készüljön a vizsgára! Zoli lesütött szemmel hagyta el a tanári szobát. Gondolkodott, töprengett... kibúvót keresett... Majd bement a szobájába, lefe­küdt ... elszenderedett. Álmában „furcsa“ kép jelent meg előtte: csinos fiatalember ül a vizsgáló- bizottság előtt, akinek politikai gazdaságtanból elégtelent je­gyeznek a bizonyítványába! ... *************** *******************************4 ZATYKÖ JÓZSEF >*<f********************­Meghallgatunk-tanácsolunk j Téged várlak: Nehéz olyan­nak tanácsot adni, aki még a saját érzelmeivel sincs tisz­tában. így van ez magánál is. Ha idegenkedik tőle, akkor ne azzal járjon, hanem a másikkal. Az első bizalma is megrendült már, és ezen ne is csodálkoz­zon. Éppen azért beszéljen vele őszintén. Különben a viselke­dése nagyon gyerekes, legyen határozottabb. Egy bánatos szőke fiú: Amíg otthon voltak, gyakran látták egymást, és ebből kifolyőlag bizonyos érzelmeket tápláltak egymás iránt. Most, amikor el­kerültek hazulról, más-más város légköre bizonyos válto­zást idézett elő lelki világuk­ban. A lány úgy tekint magára, mint régi jó barátjára, anélkül, hogy szeretné. A 18—19 éves lány már komolyan gondolko­zik, és lehetőleg a nála idősebb fiatalemberek társaságát kere­si. Éppen azért ne szomorkod- jon, hanem tekintse ezt egy természetes folyamatnak. Ke­resse a maga korához megfele­lő lányok társaságát. Fogadd el tőlem ezt a kis dalt: Valóban „a férfi hiszé­kenysége a legjobb palást arra, hogy a nő a hibáit eltakarja“. Amint látszik, az önök felvilá­gosító munkája nem érte el a várt eredményt. Helyes volna tehát, ha más idegen ember, aki a bátyjára hatással van, hívná fel a figyelmét a nyilván­való szerencsétlenségre. Maguk ne erőszakolják tovább, mert a sok beszédnek az lehet az eredménye, hogy még jobban eltávolodik maguktól. Az élet­ben úgy szokott lenni, hogy a szerelem első részében elva­kulnak a szerelmesek és las­san nyílik ki szemük. Azt hisz- szük, mire ezek a sorok meg­jelennek, már tanácsunkra nem is lesz szükségük. Egyszóval maguk ne tegyenek semmit, legfeljebb egy harmadik, és az egész ügy magától megváltozik. Tanácstalan: Megértjük ag­godalmait. A szülei szeretnék, ha egy fiúnak lenne a felesége, aki jó és figyelmes önhöz, ezenkí­vül szereti is magát. Viszont maga nem szereti őt, mégcsak jól sem érzi magát közelében. Miért nem beszél tehát őszin­tén a szüleivel, és miért nem mondja meg nekik, hogy ne ragaszkodjanak a fiúhoz. A ma­ga boldogtalanságát valószínű­leg ők sem akarják. írjon a fiú­nak egy őszinte levelet, melyben közli a körülményeket, miért határozta el magát a szakítás­ra. Jobb most szakítani, mint esetleg évek múltán. A magunk részéről még annyit, hogy sze­relem és komoly vonzalom nél­kül nem lehet boldog házasélet. Cuki: Fiatal még maga, ezért ki is bírja várni azt az egy évet. A fiatalembertől viszont nem lehet rossz néven venni, hogy előzőleg más lánynak is udvarolt. Várjon rá. Hogy szü­lei ellenzését megtörje, kérdez­ze meg a fiút, nem jegyezné-e el a közeljövőben. További kér­déseire még annyit, hogy egye­lőre legyen hü, mással ne szó­rakozzon, mert a fiú nem adott erre okot a viselkedésével. Az egyik szemem sír: Gyako­ri tünet, hogy az osztálytársak közötti szerelem idővel barát­sággá alakul át. így van ez önöknél is. Természetes dolog, hogy a jövőben mint jóbarátok találkoznak. Hogyan lesz jobb: A fiúnak akkor megtetszett és azt hitte, hogy komoly szerelemről van szó. Ma már pedig .csak egy kis epizódnak tekintse, Elsősorban fejezze be tanulmányait, mert ha félbeszakítaná azokat, el­vesztené értékét a fiú előtt is. Amikor megfelelő állása lesz, gondoljon a fiúra. Különben is attól tartunk, hogy az iskolá­ban szerzett tudását az emlí­tett helyen nem érvényesítheti. Harmatos rózsa: Mivel az el­sővel szakított, és különbet^ sem tetszik magának, kár a ba­rátságot felújítani. Nem helye­seljük, hogy egy fiatal diák­lánynak az legyen a legnagyobb gondja, hogy kivel szórakozzon. Egy szomorú, boldogtalan szőke kislány: Megértjük, hogy a csalódás fáj. Sajnos az ilyen fájdalom ellen nincsen ír. Idő­vel azonban minden seb behe­ged, s így reméljük az öné is. Amint látja, túl fiatal »volt ön­höz. Majd megjön az igaz, hisz még fiatal. Reméljük, azóta már kissé meg is nyugodott, az egész a legjobban. A szülő­ket, rokonokat köszöntse, de egyelőre semmi többet. Ha a fiú legközelebb ismét otthon lesz, az ő dolga legyen a félreértése­ket kiküszöbölni, és önt a csa- egy másikkal levelezzen. Fekete csillag: Nagyon he­lyesen gondolkozik, mert a fiú Súcsűünnepély Gaudeamus igitur. .. és Ballag már a vén diák — énekelték a želiezoveei magyar tannyelvű 11 éves középiskola érettségi­zett tanulói. A folyosók falát 29 kiterjesztett szárnyú fecske rajza díszítette, mert fecske módjára repül ki az életbe 29 tanuló. Az érettségizők nevé­ben Szászai Márta mondott kö­szönetét a tanároknak a jó tanításért. Azután Göbó Lajos igazgató búcsúbeszéde követ­kezett, aki kérte a fiatalokat, hogy az eljövendő munkahe­lyükön olyan becsületesen dol­gozzanak, mint amilyen becsü­letesen tanultak. A búcsúünne­pély színvonalát emelte még Mikula Anikó szavalata. Weisz Lajos a 11-ik osztály tanulója átadta a CSISZ-zászlót, Gajdo- sik Jolánnak, aki a 10. osztály nevében átvette. Megfogadták, hogy a zászló alatt növelik az iskola hírnevét és a megkezdett úton haladnak tovább. ANDRISÉIN JÓZSEF tényleg fiatal magához, és mi lesz néhány év múlva? Mivel ismeretségük kezdetén vannak, azt ajánljuk, gondolkozzon a jövőjén. Akad a maga számára más is. Nem illik a fiúhoz el­menni még mulatságba sem. üzenetek { Tanítónő: Forduljon a követ­kező címre: Slovenská univer­zita odd. zvláštnych foriem štúdia, Bratislava, Šafárikovo nám. Csinibaba: Külön tervező is­koláról nem tudunk, forduljon a Škola umeleckého priemyslu- hoz, Bratislava, Palisády. Egri M. Dunajská Streda: Forduljon a következő címre: SŰV ČSTV, Bratislava, ul. Od­bojárov 5. Napsugár: írjon többet ma­gáról, rövid levele alapján ne­héz tanácsot adni. 24 év jeligére: Bábaképző in­tézetek (Odbor pre pôrodné asistentky) a következő helye­ken vannak: Bratislava, Martin, Košice, Prešov. Fodrásznö: Szakiskola nincs, csak üzemi iskola. Závodná škola kaderníkov Bratislava, Leninovo nám. Vágyakozás: Forduljon a kö­vetkező címre: Škola umelec­kého priemyslu, Bratislava, Pa­lisády. Mit tegyek: A legjobb, ha befejezi a kertészeti tanoncis­kolát és szorgalmasan részt vesz a helyi műkedvelő gárda tevékenységében. Ha tényleg olyan tehetséges, akkor „felfe­dezik“. A színművészeti akadé­miára csak érettségivel vesznek fel. Szerencsétlen lány: Forduljon a kerületi nemzeti bizottság munkaügyi osztályához. CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD H CD ■ CD 9 CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD OHCD«CD*CDlCD*CDBCD»C?OCD!»CD*rD«CDBCD*CD Sikerrel zajlott le az örömteljes választás. A vá­lasztók leadták szavazatukat a jelöltekre. Tóth Imrét, a kech- neej EFSZ agro­nóm usát a Szlo­vák Nemzeti Tanácsba vá­lasztották. 1 íz éve tagja az EFSZ-nek és ki­tűnő munkás­nak, odaadó elvtársnak is­merik. I

Next

/
Thumbnails
Contents