Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-14 / 24. szám

ATHÉNTŐL ROMÁIG Ma már kevesen tudják, hogy az első ókori olimpiai játé­kokat időszámításunk előtt 776-ban rendezték és ezután meg­szakítás nélkül minden négy évben egészen mai időszámítá­sunk szerint 393-ig, amikor Theodosius római császár betil­totta őket. Az ókorban összesen 293 olimpiai játékokat ren­deztek. Egész évszázadokon keresztül az emberiség nem volt képes feléleszteni ezt a nagyszerű sport és béke manifesztá- eiót. A francia Pierre de Coubertinnak jár a legnagyobb elis­merés azért, hogy 1503 éves szünet után az emberiség ismét magáévá tehette az olimpiai játékok minden négy évben tör­ténő megrendezését. 1896 az az emlékezetes dátum, melytől az újkori olimpiai játékokat számítják. Ebben az évben Ró­mában rendezik az olimpiai játékok tizenhetedik évfolyamát. Minden olimpiának megvolt a maga „óriása“, aki ámulatba ejtette csodálatos teljesítményével a világot. Lapunk utolsó előtti számában részletesebben foglalkoztunk a néger Jesse Owenssei, a berlini olimpia hősével, akit az atlétikai szakem­berek ma is minden idők legjobb sportolójának tartanak. Is­merkedjünk meg tehát néhány további „óriással“. BÄRÁNYPÄSZTOR MINT MARATONI GYŐZTES A Maratónból Athénba veze­tő úton (ugyanazon az úton, melyen a legendáris Pheidippi- desz futott, mikor a perzsák feletti győzelemről vitte az örömteli hírt), tartották meg az első újkori maratón-futást. Szokatlanul nagy hőségben 1896 április 10-én volt műsoron. A táv csaknem 40 km-t tett ki nagyon nehéz terepen. Rögtön a rajttól egy ausztráliai ver­senyző került az élre. Az ira­mot azonban nem bírta ki és néhány kilométerrel a cél előtt feladta a versenyt. A mezőny élére Szpiridon Louisz görög pásztor került. Ezt az alacsony, széltől és zivataroktól edzett apró embert senki sem tanította technikára, sem a futás takti­kájára és mégis könnyedén, jól felosztott erővel „nyelte“ a ki­lométereket. Foglalkozása taní­totta futásra, amikor a bárá­nyokat hajszolta és nem egy­szer a legrosszabb időjárási vi­szonyok mellett hatalmas tá­volságokat kellett futnia. Louisz híres győzelme után a görög nép bálványa lett. Azonban annyira szerény ember volt, hogy kényelmes élet helyett Athénban, Amarusszi szegény falucskájába történő visszaté­rést választotta, és élete végéig legértékesebb vagyona az am­fora maradt, amelyet győzel­mével szerzett. DORANDO — AZ ÉREMNÉLKÜLI HŐS Äž olimpiai" játékok hőseinél j egyenrahgúnak minősítik azt a versenyzőt is, aki nem szerzett aranyérmet, habár elsőnek ke­rült a célba. Ez a versenyző a londoni szegénynegyed Soho 22-éves pincére, az olasz Do- rando Pietrö volt. 1908-ban el­sőnek lépte át a londoni stadi­on kapuját és a stadion salak­pályáján ötször egymás után összeesett. Amikor már csak 130 m volt hátra a célig nem volt képes már felemelkedni. Ekkor a stadion kapujában megjelent a második maratón- futő — az amerikai John Ha­yes. A pályán tartózkodott mint bíró Artur Conan Doyle, a Sher­lock Holmes detektívregények szerzője. Odafutott a földön fekvő olaszhoz és a rendőrrel együtt felemelték. Két oldalról támogatva segédkeztek neki az utolsó méterek leküzdésében a célig. 2:54,46 órás időt mértek neki. Pietro Dorando a célban aztán véglegesen összetört, úgyhogy kénytelenek voltak őt a kórházba szállítani, ahol né­hány napig halálveszély fenye­gette. Idegen segítség miatt diszkvalifikálták és nem ka­pott érmet. A NAGY INDIAN, KÖNYÖRTELEN OSZTÁLYRÉSZÉ Kétségtelen, hogy az 1912-es stockholmi V. Olimpiai Játékok legnagyobb alakjai a finn táv­futó Hannes Koiehmainen és az amerikai indián Jim Thorpe, saját nevén Wa Tho Chuk vol­tak. Soha azelőtt a világ még olyan sokoldalú sportolóról mint J. Thorpe nem hallott. Stockholmban 25 éves volt és legalább egy osztállyal felül­múlta minden ellenfelét. Óriási fölénnyel megnyerte az öttusát (pentatlont) és tízpróbát (de- katlont) és két aranyérem tu­lajdonosa lett. Ennek ellenére azonban hiába keresnénk nevét a hivatalos olimpiai eredmé­nyek között. USA-ba való visz- szatérte után az amerikai olimpiai bizottság Thorpet pro­finak minősítette. Utólag állí­tólag megállapították, hogy Jim Thorpe az olimpia előtt profi basketball csapatban játszott és kisebb összegű pénzt foga­dott el, hogy tanulmányait befe­jezhesse. Persze itt is a hírhedt amerikai faji diszkriminációról volt szó. Thorpétól megvonták az aranyérmeket és a nemzet­közi olimpiai bizottság meg­fosztotta az első helyezésektől és a sorrendben következőknek ítélte oda. És a világ egyik leg­sokoldalúbb atlétája kemény, hányavetett életét a szemété dombon fejezte be éhhalál kö­vetkeztében. NURMI VAGY GUILLEMOT OLIMPIÁJA? Paavo Nurmi — „a hallgatag finn", „a futópályák királya“ az antverpi olimpián nagy győzel­meket aratott. 10 km és 8000 m távon aranyérmet szerzett. Nurmi teljesítményei azokban az időkben elképesztőek voltak. Teljes 10 éven keresztül a vi­lág legjobb távfutója volt, húsz hivatalos világcsúcsot állított fel, három olimpián egymás­után 6 aranyérmet szerzett, egyéni versenyszámban, három aranyérmet csapatversenyben és három ezüstérmet egyéni versenyszámban. És mégis di­csőségének nagy konkurrense volt Antverpenben a francia Joseph Guillemot. Az első vi­lágháborúban a németek elleni fronton harcolt. Gáztámadásnál nagyon súlyosan megsérült és egészségi állapota reményte­lennek tűnt. És mégis sokhó­napos kórházi kezelés után Guillemot nem hátrált meg. Később visszatért az atlétikai pályára, s ami csaknem lehe­tetlennek tűnt legyőzte Nurmit az ő legsajátosabb versenyszá­mában, az 5000 m-es távfutás­ban és aranyérmet szerzett. Ez nem volt a véletlen müve. A 10 000 m-es távfutásban a vi­lághírű Nurmi mögött máso­diknak ért a célba. AZ EGÉSZ VILÁG A ZÄTOPEK HÁZASPÁRRÓL BESZÉL Helsinkiben 1952-ben rende­zett XV-ik Olimpiai Játékokat A kerületi spartakiádon Bratislavában a nők bemutatószáma „A magvetés“ nagy tetszést váltott ki. joggal zátopeki olimpiának ne­vezték el. Hisz Emil minden idők legnagyobb futója a leg­nehezebb és legértékesebb olimpiai vefsenyszámokban há­rom aranyérmet szerzett: 5000 m-es, 10 000 m-es távfutásban és maratónfutásban. Nemcsak Emil, hanem a felesége Dana is aranybetűkkel írta be nevét a XV-ik Olimpiai Játékok tör­ténelmébe. Emil és Dana volt az első házaspár, mely olimpiai aranyérmeket szerzett. Nem­csak, hogy mindketten egy na­pon és csaknem abban az órá­ban születtek, hanem csaknem egyszerre győzött Emil hősies küzdelme után az 5000 m-es távfutásban és Dana gerelyve­tésben 50,47 m-es teljesítmény­nyel. VLAGYIMIR KUC — . „SZPUTNYIK A PÁLYÁN" Az utolsó olimpiai játékok hőse Melbournban a szerény leningrádi tengerész, Vlagyi­mir Kuc lett, aki 5000 és 10 000 m-es távfutásban szuverén yyőzelmet aratott legnagyobb ellenfele, az angol Gordon Pi­rié eilen. Vlagyimir Kuc a sportról és a sportolásról kije­lentette: „A rekord számok mögött az ember lapul meg. A számok részemre csupán egyet — értékes emberi tulajdonsá­gokat jelentenek: bátorságot, kitartást, töretlen akaratot. Ezekre a tulajdonságokra nevel a sport — és ezért úgy szere­tem. Még egy dologért értékes részemre a sport: a nemzetek közötti baráti érzelmeket szi­lárdítja." ★ ★★★★★★★★★ Röviden © Az olasz labdarúgó ligá­ban nagy „vesztegetési“ bot­rányt lepleztek le, melyre a híres FC Genoa fizetett rá. Büntetésül 28 pont veszteség­re ítélték. Ez a legnagyobb büntetés, mely eddig az olasz labdarúgásban előfordult és a Genoa számára drasztikus: 18 ponttal a ligában az utolsó he­lyen áll, úgyhogy kiesése elke­rülhetetlen és az alacsonyabb bajnokságot a megmaradt tíz pont veszteséggel kezdi, tehát egyelőre semmi kilátása a ligá­ba történő visszatérésre. © Egyedülálló módon jutott Porto d’Aspara olasz városka új labdarúgó stadiónhoz. Az egyik mérkőzésen Massiní hát­véd olyan erővel rúgta el a labdát, hogy az átrepült a tri­bün fölött és Tiotti helyi dús­gazdag ember lakásának abla­kát törte be. A labda keresésé­nél megállapították, hogy Ti­otti ömlő gáz következtében eszméletlenül fekszik. Ennek a véletlennek köszönheti életét és hálából új labdarúgó-stadi­ont épített fel. Qázas készülődés a nagy napokra Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ma egész országunk apraja — nagyja a II. Or­szágos Spartakiád örömteli előkészületeinek él. A múlt heti nagysikerű kerületi sparta- kiádok ugyan pontot tettek a II. OS előtti főpróbák után, azonban gyakorlatozóink tízezrei, fiúk és lányok, férfiak és asszo­nyok városainkban és falvainkban még lá­zas gyakorlatozással töltik a hátralevő rö­vid időt, hogy a legkisebb hibát is kiküszö­bölve, biztosítsák a legnagyobb testnevelési ünnepségünk, a II. Országos Spartakiád világraszóló sikerét. A mai spartakiádaink gazdag hagyományokra tekinthetnek vissza és a múltban bizony nagyon komoly akadályokat kel­lett leküzdeni, hogy a spartakiádi bemutatókat megrendez­hessék. Helyénvaló, ha röviden visszatekintünk a spartakiád hagyományaira hazánkban. A pankráci fegyház falai alatt 1921 júniusában harsány ének zendült, mely behatolt az egyes cellákba. Az első munkás spar­takiád gyakorlatozói így üdvö­zölték az 1920-as decemberi sztrájk vezetőit és szervezőit, akiket a burzsoá bíróság sok­hónapos fegyházra ítélt. Ebben az időben a burzsoázia már ki­mutatta foga fehérjét és a szo­ciáldemokrata párt vezető té­nyezői inkább megtettek min­dent, hogy szétverjék a mun­kásmozgalom egységét, sem­hogy kiálljanak a munkásosz­tály forradalmi követelményei mellett és hallgassanak a párt marxista baloldalának hangjára. Ez a helyzet a testnevelésben is éreztette hatását. Az első munkás testnevelési egyleteket már 1894-ben kezdik megalapítani Bťhoban és ké­sőbb 1897-ben Prágában. Már 1903-ban a Munkás Testnevelé­si Egyletek Szövetsége (RTJ) biztos szervezeti bázist teremt, mely már az első világháború előtt annyira erősnek érezte magát, hogy az 1915-ös évre megkezdhette az első munkás Olimpia megrendezésének elő­készítését, amely azonban a háború miatt nem valósult meg. Ennek a haladó munkás test- nevelési mozgalomnak lelke Juraj František Chaloupecký yolt, aki annak ellenére, hogy nagyon fiatalon (32 éves korá­ban) elhunyt, testnevelésünk legjelentősebb jelenségei közé tartozik. Chaloupecký, ez a nagyképességű szervező már 1914-ben könyörtelenül harcolt a munkás testnevelési mozga­lom ellenségei ellen. A Munkás Testnevelési Egyletek Szövet­sége XI. kongrešszusán 1919- ben már komolyan éreztette hatását a szociáldemokrata pártban beállott jobb- és bal­oldal közötti szakadás és ezért Chaloupecký javasolta, hogy a kongresszus szögezze le, mi­szerint a munkás testnevelési egyletek a proletár mozgalom szerves részei és egyetértenek az osztályharccal, valamint a marxizmus tanaival. Ezt azon­ban a jobboldali reakciós ele­mek megakadályozták és ezért az első munkás Olimpia meg^ rendezését 1921. évre halasz­tották. A helyzet már 1921 májusá­ban tarthatatlan volt. A mun­kás egyletek járási és kerületi konferenciáin megalapították a Munkás Testnevelési Egyletek Föderációját (FRTJ), mely ki­jelentette, hogy tagjai minde­nekelőtt szocialisták — marxis­ták és csak azután a testneve­lési egyletek tagjai. Már abban az időben is aktuális volt az egységes munkás olimpia meg­rendezése. Azonban a Munkás Testnevelési Egyletek Szövet­sége, melyben a jobboldali ele­mek ragadták magukhoz a ve­zetést, megtagadta az együtt­működési a Munkás Testneve­lési Egyletek Föderációjával. A föderáció munkás funkcioná­riusai azonban nem hátráltak, ésaRudé právoban 1921. június 19.—27. közötti időben egybe­hívták az első Munkás Sparta­kiádou A lelkes munkások né­hány nap alatt a semmiből fel­építették a sokezer gyakorlato­zó és százezer néző befogadá­sára képes Manini stadiont. Egy hét alatt a munkás negyedek­ben 40 000 férőhelyet biztosí­tottak a vidéki tornászok szá­mára, akiknek Prága főváros tanácsa nem nyitotta meg az iskolákat és tömegszállásokat. Ez a hatalmas manifesztáció képezi alapját mostani nagy­szabású testnevelési ünnepsé­geinknek. A mai spartakiádok szerves egészként foglalják magukba az 1921-es munkás spartakiád harci hagyományát, a munkásosztály eltökéltségét és a mai gyönyörű életünk fe­letti örömünket. A testnevelés ma a nemzetek fejlettségének fontos részét képezi és ezért II. Országos Spartakiádunk egyút­tal nagy jelentőségű kultúrese- mény is. Fontosabb-e a szerelem? Hozzászólások a három jóbarát leveléhez A SZERELEM MINDENT TÚLÉL Amikor a három jóbarát problémájáról beszélünk, nem szabad megfeledkez­nünk arról, hogy a szerelem túlél minden társadalmi rendet. Ezért nem is csoda, ha egyes nem kívánatos régi formái megmutatkoznak még a mindennapi életünk meg- szokottságában. Természe­tes, hogy ezek megnemér- téshez és feltűnéshez vezet­nek. így van ez a három jóbarát esetében is. Azok a lányok, akik nem táncolnak szívesen velük, a régi formát képviselik. Bár részükről a tánc csak szórakozás, az ilyen érettsé­gizett lányoknak élettárs keresést is jelent. A szülők elveit betartva, csak „maga­sabb rangú“ személyekkel társalognak, hogy ezzel is kiváljanak a többi lány kö­zül. Azt gondolják, hogy az érettségi mindent jelent. Ebben persze tévednek. Hogy lehet érett az ilyen nők gondolkodása? Megfe­ledkeznek arról, hogy ma már mindenki tanulhat, te­kintet nélkül társadalmi be- osztottságára. Nem bosszú­keltésre, hanem megvetésre méltók az ilyenek. Ajánlom, hogy ne szórakozzanak ve­lük. Keressék inkább az olyan lányok társaságát, akik megértik azt. hogy az iparban dolgozó érettségi­zett férfiak is a művelt em­berek. Azt hiszem, ilyen lányok is vannak városká­jukban. Abban az esetben, ha tényleg nincs számukra való lány a városban és mégis szeretnének lányokkal szó­rakozni, cselekedjenek úgy, mint barátjuk cselekedett. Keressenek máshol lányt, s ha találtak magukhoz va­lót, akkor győződjenek meg mindenről, még mielőtt az ismeretségből szerelem fej­lődne, nehogy úgy járjanak, mint a barátjuk. Én teljesen együttérzek vele. Javaslom neki, hogy ha a kettőjük szerelmét félbe is szakította a szülői közbelépés, ne csüggedjen, ne adja fel a harcot. Hiszen az asztalunk­ra tett kenyér is sok munka árán születik meg. Legyen türelmes, ha igazán szereti a lányt. Ismerősein keresz­tül igyekezzen befolyást szerezni a lány ismerőseinél és szüleinél. Ne felejtse el becsületes módon közölni ■ szándékát. Keresse a lánnyal való találkozást és mondja meg neki, hogy próbálja meggyőzni szüleit, de ne csak a könnyeket használja fel segítségül, hanem azt is. hogy társadalmunk pedagó­gusa, és a mi társadalmunk­ra pedig az egyenlőség jel­lemző. Czajlik József AZ ISKOLA IS HIBÁS Kollégáim között ugyan­úgy, mint szűkkörű bará­taim soraiban vannak testi és szellemi munkások. Akad­nak azért egyetemi hallga­tók is. Az eddigi tapasztala­tok és hallottak alapján jó­magam is osztom vélemé­nyemet a három jóbaráttal. Nem akarom most magam kipanaszkodni, hanem ez úton szeretném megkérni az említett cikk íróit, hogy ír­janak bővebben a történtek­ről, mert levelük olyan fénybe ' állítja őket, mintha magánéletükben csak taní­tónőkkel érintkeznének. Ezt nem kíváncsiságból Írom, de a tényeket csak a pontosan leírtak alapján lehet megál­lapítani. Nehéz meghatározni a hi­bák eredetét, ahová ezek a szomorú tanulságok visz- sfavezethetők. Talán nem tanulják fiataljaink az isko­lában? Vagy otthonról jön­nek nem túlságosan kecseg­tető erényekkel felfegyve­rezve az életbe? Bizonyos mértékben a második eshe­tőség a valószínűbb. Egyes családokban nagy privilé­giumot élvez az iskolába járó gyermek és még ennél is több hatalma van a diplo­mát elért családtagnak. Ez természetesen arra vezet­hető vissza, hogy egyes szü­lök azt tartják, hogy valami­kor csak az urak tanulhat­tak, miért ne lehetne tehát most az ő fiúk úr, vagy a lányuk nagyságos asszony. Teljes mértékben isko­láinkat sem menthetjük fel a vádak alól, mert talán az említett tanítónők is itt ne­velődtek olyanokká, amilye­nek lettek. Ezzel viszont a jövő nemzedék, akiket ők tanítanak, is veszélyeztetve van. Abban reménykedünk, hogy elsősorban is a tanult ifjú­ság fogja megérteni, hogy az érdekházasság ma, az atom­korszakban épp úgy nem hoz boldogságot, mint ezelőtt. HÍV. VÄLASZ A „FÉRFI“-NEK Teljesen helytelennek tar­tom az Ön kijelentését, ami­kor azt- írja, hogy igazi, őszinte szerelem a nők ré­széről nincs. Szerintem a nők sokkal jobban tudnak szeretni, mint a férfiak. Ezt bizonyítja az is, hogy ha egy lány és fiú megismerkedik, járnak együtt, szeretik egy­mást, és végül összevesznek, ‘ melyik fél viseli el nehezeb­ben a válást? Ki szenved és gyötri magát jobban? Sze­rintem mindig a lány. Hiszen egy nő sokkal érzékenyebb, mint a férfi és általában őszintébb is. Ha rendszere­sen olvassa az Üj Ifjúságot, láthatja ezt a Meghallgatunk — tanácsolunk rovatból is. Abban igazat adok Önnek, hogy nagyon sok olyan nő van, aki még ma is az ér­dekházasságot keresi, de az én véleményem az, hogy az ilyenek később rájönnek helytelen lépésükre. Kérdésére, melyben felve­ti, hogy női kultusz korsza­kát éljük-e, csak ennyit: Az Ön bírálata az Oj ifjúság utolsó oldalával kapcsolat­ban teljesen helytelen, mert az ott felmerülő problémák, mint például a viselkedés szabályaival vagy a táplál­kozással kapcsolatos cikkek nem ártanak még a férfiak­nak sem. Különben az újság tartalmaz nagyon sok olyan cikket is, ami inkább a fér­fiakat érdekli jobban. Véle­ményem szerint tehát telje­sen arányosan van elosztva. A három jóbarát feltett kérdéséhez pedig még eny- nyit: Igenis lehet fizikai és szellemi munkás között köl­csönös megértés. Ezt má­soktól hallott és saját ta­pasztalatom alapján mon­dom. Persze, hogy két személy között szorosabb kapcsolat alakuljon ki, ehhez nem ele­gendő csak a tisztelet és becsület, itt már az érzelmi és a kölcsönös megértés kérdésének összhangja is fontos. Ezt pedig nem éppen a foglalkozás határozza meg. Végül, nagyon sok házas­élet borult fel már két szel­lemi munkás között is, és igen sok a fizikai és szelle­mi munkás között létrejött jó házasság. Fehér szekfü MEGJEGYZÉS: A szerkesz­tőség nem ért egyet a lekö­zölt levelek minden kitéte­lével. Véleményét a vita befejezése utáni vitazfirő cikkben közli majd.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents