Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-06-07 / 23. szám
ÍTÉLJETEK MEG MAGATOK KINEK VAN NÁLUNK VÁLASZIG JOG A? Nemzetiségre, vallásra, nemre, anyagi viszonyokra, foglalkozásra való tekintet nélkül mindenkinek, aki a választás napján betöltötte 18 évét. KI VÁLASZTHATÓ? Minden polgár, aki a választás napján betöltötte 21. évét csak az elmebetegektől vagy bírósági ítélet alapján lehet elvonni a polgári jogokat. KINEK VAN VÁLASZTÓJOGA A KAPITALISTA ORSZÁGOKBAN A burzsoázia mindig attól tart, hogy a fiatalok haladó szelleműek és forradalmárok, ezért nem engedik őket az urnák elé. Az Egyesült Államokban és Angliában 21 éves korban kapják meg a választójogot. Törökországban 22, Svédországban 23, Hollandiában pedig 25 éves korban. A legtöbb kapitalista országban a katonák nem szavaznak. Az Egyesült Államokban az 1913- as elnökválasztásnál 7, 700 000 szavazó nem vehetett részt a választásokon, mert nem fizették meg a választási adót. A Dél-Afrikai Unióban a bennszülött lakosság 4/5-ének nincs választójoga. Tuniszban ' 1953-ban csak a franciák szavazhattak, szóval a lakosság 1%-a. Hogy miképpen folynak le a választások az Egyesült Államokban világos képet nyerünk, ha elolvassuk, hogy mit mondott John Long, amerikai szenátor: „Ami a négereknek a választásoknál való részvételét illeti, majd ütlegelni fogjuk őket a választási gyűléseken, verni fogjuk őket a körzeti gyűléseken, ütni fogjuk őket a választók jegyzékének összeállításánál és kiverjük őket a választási helyiségekből!" Azt is nehezen értjük meg, hogy a nőknek nincs mindenütt választójoguk. Hihetetlen, de tény és való, hogy 30 burzsoá államban Svájcot beleértve, a nőknek nincs szavazati joguk. MI A HELYZET FRANCIAORSZÁGBAN? . 1947-ben a községi és városi tanácsokba való választásoknál Milyen Nyugat kétféle választási rendszert hagytak jóvá. A 9000 lakőst meghaladó körzetekben a többség-rendszer alapján választanak. A nagyobb városokban pedig az átlagosan leadott szavazatok szerint. Mire jó ez a kettős rendszer? Csakis arra, hogy lehetetlenné tegyék a kommunistáknak a városi tanácsokba való bejutását. A többség-rendszer alapján a burzsoá pártok azt a választási módszert gyakorolják, hogy az a párt, amely elnyeri a szavazatok 51 To-át, az kapja a városi tanácsban az összes mandátumot, Tekintet nélkül arra, hogy mondjuk a kommunistáké a szavazatok 49%-a. Mivel az iparközpontokban az a veszély fenyegette a burzsoáziát, hogy a kommunisták könnyen elnyerhetnék a szavazatok 51%- át, 1947-ben azt a törvényt hozták, hogy azokban a községekben, ahol a lakosság száma nem haladja meg a 9000-et, a leadott szavazatok átlagos száma szerint döntenek. Szóval: minden párt aszerint nyer képviseletet, hogy a szavazatok milyen százalékát nyerte el. Hasonló választási rendszert \ hol igazságosabbak a választások [ ! nálunk vagy a kapitalista országokban? \ 3 í YVVVYVVVVVVVVVVVYVVVVVVVVVVVYVVVYV TTfTTfTTTTf TTTtff *fT»T?tTTr rikai szenátus bizottsága „Az 1956-os általános választási kampányról" könyvet adott ki, amelyből megtudjuk, hogy a legnagyobb 225 konszern a republikánus párt javára 1, 800 000 dollárt adományozott választási célokra. És hogy bőkezű volt az ismert „200 család" azt a következő számok árulják el. A Dupont család a republikánus párt választási alapjára 248 423 dollárt, a Pewov család 216 800 dollárt, Rockefelierék 152 604 dollárt adományoztak propaganda célokra. Szóval a jelölteket nem a választók javasolták, hanem azok, akik azt alaposan megfizették. Mit szólunk ezekhez az adatokhoz? Talán a legegyszerűbb, ha ezzel fejezzük be, ahogy kezdtük: ítéljétek meg, hol igazságosabbak a választások, nálunk vagy náluk? zia számára igen előnyös, mert a polgárok a jelöltek választásánál közvetlenül nem is vesznek részt. Hogy mennyire érvényes az a mondás, hogy a kapitalista országokban „pénzért mindent kapni“,, azt James Bryc! ismert burzsoá publicista Modern demokrácia című könyvéből is láthatjuk, aki ezt írja: „A tőke főleg a nagy monopóliumok hatalma, közvetlenül befolyást gyakorol a választásokra is, hiszen tőle függ, hogy ki ül a törvényhozó szervekben. Teodor Dreiser, amerikai író ezt írja: „Kaliforniában a választásnál mindig a Soutern Pacific „vonat" dönt. Kiszemeli a választási jelölteket és azt is előírja, hogy a kongresszusban mit mondjanak. Bármennyibe is kerülnek a választások, a tőkéseknek úgy látszik sohase sok. Az ameGyermekek a kapitalizmusban találunk más kapitalista országban is. A dolgozók többnyire nem választanak közvet- ... lenül, hanem először megvá- lasztják azokat, akik az Miete- kés szerv tagjait választják ^ meg. Ez a rendszer a burzsoáa választási rendszer - Németországban ? Á lordok országában A , nyugat-németországi választási rendszer annak a 300 többszörös milliomosnak az akaratát tükrözi, akik körmük szakadtából meg akarják gátolni az emberi társadalom fejlődését. A bonni állam minden figyelme oda összpontosul, hogy a tömegek öntudatát félrevezesse és biztosítsa a munkások kizsákmányolását. A választási rendszer tisztán a monopoltőke politikai hatalmára támaszkodik. A statisztikai adatokból bebizonyítható, hogy a termelés száz százalékban a monopoltőke kezében van. A monopoltőke főcélja az, hogy minél nagyobb hasznot húzzon, és a választási rendszer # az osztályhatalom fő eszköze. A választások segítségével kívánjak fenntartani a polgári államot, távoltartani a tömegeket az államtól és aláásni az osztályöntudatot. Hiszen a polgári fogalmak szerint az állam csak akkor erős, hogyha a tömegek hallgatnak, és a néptömegek mint a birkák felvonulnak a vágóhídra. A burzsoázia a választásoknál minden eszközt megragad, hogy a választókat megbénítsák, félrevezessék, hogy kirekesszék a munkásosztály vezetőit, parlamentáris úton intézzék az ország ügyeit és biztosítsák a tőke diktatúráját. Ezért beszélnek annyit az úgynevezett szabad és demokratikus választásokról. Kik ülnek Bonnban a parlamentben? 102 konszern igazgatója, 110 magasrangú hivatalnok és tiszt, 23 nagybirtokos, 24 kulák, 112 üzemi igazgató, 89 úgynevezett szabad foglalkozású, 17 iparos, 8 munkás és 1 paraszt. Milyen nagyszerűen jellemezte ezt Marx, amikor írta: „A polgári választásoknál arról van szó, hogy egyszer 3—6 évben az uralkodó osztály melyik tagja képviseli majd a parlamentben a népet. A bonni államapparátust ma nehéz megkülönböztetni a hitleri hatalom apparátusától. Majdnem ugyanazok az alakok ülnek ma a kormányban. A külügyminisztérium szinte teljesen „kompletť’-nek mondható, csak fiibbentrop hiányzik. Nyugat-Németországban a választásokat főként az jellemzi, hogy Németország Kommunista Pártja nem vehet részt a választásokon. A pártot betiltották, mert az uralkodó osztály fél tőle, attól tart, hogy létrejöhetne a munkásosztály egysége. A nyugatnémet imperializmus a hitlerista barna ing helyett klerikális vagy katonai zubbonyba burkolózik, A főpapoktól kezdve a legkisebb lelkészig a klérust belevonják a választási agitációs tevékenységbe, hogy hirdessék: minden jólét istentől ered, és csak az isteni gondviselésben bízzanak az emberek. A hívő keresztényeknek az a kötelességük, hogy szavazatukkal megerősítsék a keresztény állam alapjait. Hogy az „isteni gondviselés“ mögött mi rejlik, azt jól tudjuk. Istenről beszélnek és a tőkések jólétére gondolnak. A papok beszédeikkel butítják a népet, elhitetik, hogy Adenauer isten küldötte, és az a feladat vár rá, hogy megmentse a „keresztény Nyugatot“. A választási falragaszokon gyakran olvasni ilyeneket: Aki nem szavaz Adenauerre, bűnbe esik és gyónnia kell. Sok helyütt csak gyónás után engedik be a választási helyiségekbe a választókat. „Ne vágyakozzatok magasabb életszínvonal után! Legyetek alázatosak és szerények...!“ — prédikálják a papok. Még’az atomfegyvereket is szentesítik és az atomháború előkészítését azzal indokolják, hogy isten is így kívánja ezt a kommunizmus elleni keresztes hadjáratot. A jezsuita módszerekre és a sötét középkorra emlékeztetnek a Nyugat-Németországban alkalmazott választási módszerek. Újszerű választási trükkhöz is fordultak a nyugat-németországi tőkések, amikor a munkások körében részvényeket árusítanak és azzal áltatják őket, hogy ilyen módon kapitalistákká válhatnak. Az Adenauer párt tisztában van azzal, hogy az atomháború nem valami kecsegtető propagandaeszköz és ezért rafináltan átszö- vegezi a békeharcösok jelszavait. „Biztonság mindenki számára!“ kiáltják és rögtön utána visszhangként: Vigyázz, veszély Kelet felől! Ügy tesznek, mint az egyszeri tolvaj, aki maga kiáltotta: fogjátok meg a tolvajt! A választási kampányban erősen felhasználják a burzsoá nacionalizmuson nyugvó sovinizmust is. A monopoltőke minden választásnál óriási pénzeket bocsát az uralkodó osztály politikai szerveinek rendelkezésére, de tulajdonképpen ezt is a munkások fizetik meg, mert a tőkés az ő hátukon keresi meg a sok pénzt. Adenauer milliókra rúgó titkos alapja felemészti az adók nagy részét. A Ruhr-vidéken a szén- termelés egy bizonyos haszonrésze egyenesen az Adenauer párt pénztárába kerül. Léteznek olyan kereskedelmi vállalatok, amelyek csakis a választásokra „dolgoznak“. Nyugat-Németországban nem ismerik azt, hogy a képviselők bemutatkozzanak a választóknak. A szavazónak más joga nincs, minthogy leadja szavazólapját. A szavazatokat összeadják, és komplikált számmü- veletek útján osztják el a mandátumokat. Gyermekek a szocializmusban. A demokrácia nevében furcsa dolgok folynak Angliában a választások előtt és a választások után is. A választás előtti időben mindent szentül megígérnek és azután egyszerűen becsapják a választókat. így például 1955-ben a parlamenti választások előtt kiadták a fő jelszót: „Eden, a béke harcosa!“ Alig műit el egy év és Eden mint miniszterelnök azonnal mint az Egyiptom elleni főagresz- szor mutatkozott be. Vagy például vegyük a következő esetet. A konzervatív párt közvetlenül a választások előtt csökkentette az egyenes adókat, és más kedvezményeket nyújtott. Három hónappal később pedig már lényegesen felemelték a forgalmi adót. A brit választási jog szerint minden jelöltért 150 fontsterlinget kell letenni. Hogyha a jelölt nem kapja meg a szavazatok legalább nyolcad részét, akkor az óvadék az állam javára esik. A haladó szervezetek, amelyek pénzügyi nehézségekkel küzdenek, ezért gyakran nem is tudnak jelöltet felállítani, és résztvenni a választásokon. A titkos szavazás elvét azzal sértik meg, hogy a szavazólapokat megszámozzák és így a helyi szervek ellenőrizhetik, hogy ki melyik pártra szavazott. A lordok háza nemesekből és a királynő által kinevezett új nemesekből, valamint az egyház képviselőiből áll. Hogy kik a felsóház tagjai ? a legfelső bíróságok 9 bírája : 2 hercegprímás, 24 püspök, 3 királyi herceg, 17 herceg, 13 márki, 138 gróf, 83 vicomt, 476 báró. A felsőház tagjai nagybirtokosok és nagytőkések. A 90 újonnan kinevezett lord közül az utóbbi harminc év alatt 60 közülük 420 felügyelőbizottsági tag a legnagyobb vállalatoknál. Az algériai-tuniszi határon tábort létesítettek a menekültek gyermekei részére. A táborban 250 gyermekről gondoskodik a nemzetközi Vöröskereszt. Ilill!llinil!ll!!!llll Bonni „ajándék“ Május végén, az örömteli Gyermeknap előestéjén a bonni parlamentben jóváhagyták az úgynevezett gyermekvédelmi törvényt, amely az 1938 -ban meghozott náci törvénnyel szemben nagy lépést jelent hátrafelé. Az új törvény leszögezi, hogy „a 12 évnél irösebb gyermekeket a mezőgazdaságban könnyebb és gyermekek számára megfelelő segédmunkálatokban alkui azni lehet". Emellett nemcsak az olyan családokból származó gyermekekről van szó, akik a mezőgazdaságban dolgoznak, hanem a napszámban foglalkoztatott gyermekekről. Hogy milyenek a „könnyebb“ és az „alkalmas“ munkák azt az a körülmény világítja meg a legjobban, hogy az 1950—58-as években munka közben 21 000 gyermek szenvedett balesetet. „Láttunk olyan 13—14 éves gyermekekről készült felvételeket, akik halálos balesetet szenvedtek és a borzalomtól elállt a lélegzetünk. Felfog hatatlan, hogy a XX. zázad ■lásodik felében az olyan fejlett ipari országokban hogyan lehetséges ilyen embertelen törvényeket jóváhagyni“ — írja határozatában a Nyomda és papíriparban dolgozók szakszervezete, amely élesen tiltakozott az új törvény meghozása ellen. És míg a szocialista országokban a Gyermeknapon boldog ösz- sze jövet eleket rendeznek, addig a Német Szövetségi Köztársaságban az uralkodó körök embertelen törvényei ellen tiltakozó gyűléseket tartanak. Diusburgban több, mint 8000 fiatal vett részt ezeken a tüntetéseken és olyan törvényeket követeltek, amelyek valóban védelmükbe vennék a fiatalkorúakat. MILYEN A VÉR SZfNE? A dél-afrikai kormány utasította az ország valamennyi véradóállomását, hogy a fehér és a fekete véradók névsorát azonnali hatállyal válasszák külön. Mindent el kell követni, hogy el lehessen kerülni négerek vérének ezen a gyógyászati úton fehér .emberbe való juttatását. De mi történik ezután például akkor, ha egy fehér embernek transzfúzióra van szüksége, s a környéken vagy a kórházban csak néger vérben található a megfelelő vércsoport? Az ilyesmi a ritkán lakott Dél-Afrikai Unióban nagyon könnyen megeshet. Hajtsák-e végre a transzfúziót, és ennek megtörténte után „keverék fajtájúnak“ számit-e a fehér ember? Vagy „fehér vér" hiányában haljon meg? (Die Welt.) f NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN • A fiatalkorúak 21 évtől kapják meg nagykorúságukat. A hadkötelezettségre vonatkozó törvény a 18 évesekre szól. • A bért kor és nem szerint állapítják meg. Ha valaki nem töltötte be a 21 életévét, akkor csak az előírt bér 50—80%-át kaphatja. • Az „új“ gyermek munka- védelmi törvényben le van fektetve, hogy a 12 éven felüli gyermekeket nappal 8 órán keresztül szabad dolgoztatni. • Az „új“ gyermek .munka- védelmi törvény megengedi, hogy a fiatalkorúakat 80 órán keresztül dolgoztassák. NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN • 1950 óta a fiatalkorúak 18 éves koruktól fogva nagykorúak és 21 éves korukban már a különböző fokozatú nemzeti bizottságokba is beválaszthatok. • Az alkotmány korra és nemre való tekintet nélkül egyforma bért biztosít. • A törvények értelmében gyermekeket dolgoztatni szigorúan tilos. • A 14—Ifi évesek munkaideje legfeljebb heti 42 órát tesz ki, a Ifi—25 évesek munkaideje pedig heti 45 óra. Ausztrália őslakóit, mint ismeretes, csaknem teljesen kipusztították, s akik megmaradtak, nem „keveredhetnek" össze Ausztrália mai lakóival. Az auszí rá! kormány csak bizonyos távoleső -és terméketlen helyeken engedélyezi bennszülöttek települését, s munkájukért alacsonyabb bért kapnak, mint a bevándoroltak. Képünk az Allawah Grove-i településen (Nyu- gat-Ausztrália) készült bennsz ülött anyákról gyermekeikkel.
