Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-06-07 / 23. szám
Turczel Lajos: Mikszáth help a magyar kritikai realista prózában (I960 június 1-én Rimaszombatban is megemlékeztek Mikszáth Kálmán halála ötvenedik évfordulójáról. Ezt a nagy kritikai realistát ezer szál köti hozzánk. Szklabonyán született, középiskoláit Rimaszombatban és Selmeebánván végezte, novelláiban és regényeiben a szlovákiai tájat, a palóc és szlovák embert is szeretettel ábrázolta. Lapunk a Mikszáth iránti tiszteletadást még egy olyan tanulmánnyal amelyet a szerző erre az alkalomra írt.) rója le, Mikszáth Kálmán — Eötvös József és Móricz Zsigmond mellett — a magyar kritikai realista próza legnagyobb írója. A kritikai realizmusnak ez a három magyar útjelzője — Írói attitűd és erkölcs, társadalmi állásfoglalás és ábrázolási eszközök tekintetében — észrevehetően különbözik egymástól. A Mijcszáthtól fél évszázaddal korábban működő főúri születésű Eötvös József (1813 —1871) a reformkor liberális nemesének történelmi bűntudatából és jövő-félelmétől ösztökélve mond bírálatot a középkori feudalizmusban megrekedt magyarországi társadalomról. Bírálatában meghat az önkínzó őszinteség, a rendkívüli emberi és írói felelősségérzés és a becsületes segíteni akarás. Osztálykorlátai persze megakadályozzák Eötvöst abban, hogy a megbírált állapotokból helyes kiutat találjon. Utópisztikusán hisz abban — és írói törekvései görcsösen e célt szolgálják! — hogy a történelmi osztályok rádöbbenek a társadalmi helyzet tarthatatlanságára, és józan belátás alapján önként vállalt reformokkal javítanak az elavult feudális viszonyokon. A Mikszáthnál egy nemzedékkel fiatalabb Móricz Zsigmond (1879—1942) viszont már az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása utáni korszaknak, a Horthy-Magyarországnak az írója. Móriczot egy olyan politikai és szellemi erjedés érlelte nagy íróvá, amely a Tanácsköztársaság lépcsőjéül szolgáló 1918-as polgári forradalmat készítette elő. Átélte a Magyar Kommün hősi napjait, és — kialakult szocialista meggyőződés hiányában is — lelkesen támogatta a Tanácsköztársaság gazdasági és kulturális törekvéseit. Móricz a feudál-kapita- lista állapotokat fasiszta módszerekkel restauráló Horthy- rezsim idején sem jutott el á Szocialista világnézetig, de társadalomszemlélete rohamosan radikalizálódott. A vigasztalan társadalmi viszonyokat Eötvösre emlékeztető szenvedélyes igazmondással és komor felelősségérzettel tárta fel, de nem esett bele nagy elődjének utópisztikus illúzióiba. Móricz tisztában volt az úri Magyarország közelgő pusztulásával, és drámai feszültségű társadalmi ábrázolásaiban nagy erővel mutatta meg a dolgozó nép forradalmi energiáit. A Tanács- köztársaság bukásán érzett csalódottsága és a kritikai realizmusban való megrekedtsége azonban megakadályozta őt abban, hogy a nép forradalmi energiáinak fő forrását és történelmileg helyes útját is jelezni tudja. Eötvös és Móricz írói működését majdnem egy teljes évszázad választja el egymástól: Eötvös főműve. A Falu jegyzője 1845-ben jelent meg, — Móricz a népforradalom eszményét felvillantó Rózsá Sán- dor-trilógia első kötetével 1941-ben készült el. A nagy történelmi távolság ellenére nagyobb a rokonság Eötvös és Móricz között, mint Eötvös és Mikszáth, illetve Mikszáth és Móricz között. Eötvös és Móricz — az írói erkölcs és felelősségtudat, az embdn és írói magatartás közti viszony és a társadalmi állásfoglalás tekintetében — igen közel állnak egymáshoz. Mindketten szenvedélyes igazmondásra, kendőzetlen valóságábrázolásra és ezen keresztül közvetlen társadalmi hatásra törekszenek. A világnézetük és tendenciáik közti ellentmondás nem írói alkatuk, magatartásuk másne- műségéből, hanem elsősorban és döntő mértékben: koruk és osztályszármazásuk, s kisebb mértékben: temperamentumuk különbözőségéből adódik. Az Eötvös és Móricz között egyforma kortávolságra, egy nemzedéknyire elhelyezkedő Mikszáth (1847—1910) egy erkölcseiben megromlott, álszent és züllött korszaknak az írója. Mi a jellemző gazdaságilag és politikailag erre, az osztrákmagyar kiegyezés és az első világháború közé eső korszakra?! Ekkor megy végbe Magyarország modern értelemben vett kapitalizálódása, a nagy tőke és a nagybirtok összefonódása. Az előző történelmi korszakokban oly fényes politikai szerepet játszó köznemességet az új helyzet gazdaságilag és politikailag egyaránt összeroppantja. Gazdaságilag nem bírja a versenyt a tőkétől felerősödött nagybirtokkal, és eladósodik, elszegényedik. A politikai talaj a köigazgatás felülről végrehajtott „polgárosítása“, a nemesi megye bürokratikus „megreformálása“ következtében csúszik ki alóla. Az a köznemesség, amely félévszázaddal előbb Kölcseyket, Vörösmartykat és Kossuthokat szült, most teljesen a feudál- kapitalista oligarchia politikai függvényévé válik* és a koncért, a vármegyei hivatalért mindenre képes. Ez Magyarország tényleges helyzete a kiegyezés és az első világháború között, hozzáadva mindenhez a parasztság és munkásság teljes kiszolgáltatottságát és a nemzetiségek durva elnyomását. Az éhségtől hajtva tízezrével vándorol ki az országból a magyar és szlovák parasztság, de a nacionalizmustól megrészegült uralkodó osztályok — beléjük értve a nemzetiségek elfajzott nemességét is — az Extra Hungáriám non est vita régi nótáját fújják, és új ezerévről, új ezeréves uralomról ábrándoznak a dús pompával megrendezett milleneumi ünnepségeken. Ez a korszak Mikszáth legfőbb téma-forrása, nagy társadalmi regényeinek (Kétválasz- tás Magyarországon, Oj Zri- nyiász, A Noszty fiú esete Tóth Marival stb.), remek társadalmi szatíráinak és politikai karco- latainak kimeríthetetlen anyagellátója. Mikszáth nagyszerű tolla tényleg a világirodalom legnagyobb realistáihoz méltó „újrateremtő“ erővel eleveníti meg ezt a kort. Nem takar el semmilyen szennyet, aljasságot, és nincs tekintettej a társadalom egyik „birtokonbelüli“ osztályára sem. Ami nincs benne a mikszáthi műben: az az írói állásfoglalás. Mikszáthból nemcsak Eötvös aszketikusan szigorú társadalmi kötelességtudása és nyílt tendenciózussága hiányzik, hanem Móricz fojtott és robbanásra kész forradalmisága is. Mikszáth történetileg és művészileg az igazat mondja, de személyesen — itt persze nem deklaratív formában megnyilvánuló, hanem a műbe beleépülő személyességre gondolunk! — nem áll ki emellett az igaz mellett, és nem ítéli el határozottan a meglátott, leleplezett rosszat. Sőt sokszor annak vagyunk tanúi, hogy az általa konstatált társadalmi bűnökkel —, s negatív hősei visszataszító tulajdonságaival szemben derűsen elnéző, meg- bocsájtóan szemethunyó. Gondoljunk csak a Két választás Magyarországon Katánghy Menyhértjének politikai „csiny- jeire“, szellemes „plánum“- jaira, amelyek a valóságban durva politikai csalások, szédelgő politikai machinációk. Mikszáthnak ezzel a, mondhatnánk: saját objektív valóságábrázolásával s leleplezéseivel szemben tanúsított tartózkodása, elnézése részben életkörülményeivel és életformájával magyarázható. Köz- helyszeiűen ^köztudomású róla pl. az, hogy írói népszerűségének megalapozása után a legelőkelőbb politikai körökkel került összeköttetésbe, s az ultrareakciós Tisza Kálmánnak kártyapartnere s a tiszakálmá- ni parlamentnek képviselője lett. Annak a parlamentnek volt a képviselője, amelynek működéséről maró politikai szatíráit írta, s amelyet fiatalabb kortársa, Ady Endre nem sokkal később „hazugság-háznak“ keresztelt el. Méltán megérdemelte ez a politikai bűntanya az Ady által adományozott nevet, mert a kor szemérmetlen gazdasági panamáinak, aljas politikai hazugságainak és árulásainak a legfőbb szülőháza volt, Mikszáth persze nem volt sem irányadó politikus, sem panamista, de tagadhatatlanul egyike volt ő is azoknak a ma- melukoknak, akiket a Két választás Magyarországon című regényében és a karcolataiban olyan utolérhetetlen gúnnyal figurázott ki. Megint csak meg kell jegyeznünk, hogy marae- lukként sem volt a gátlástalan és talpnyaló Katánghy Menyhértek fajtájából való, de a képviselői minőségében tanúsított tüntető közönye és vi- szolygó passzivitása ellenére mégiscsak aszisztált mindahhoz az országrontáshoz, amit az úri Magyarország „hazugság-házában“ fundáltak ki. Amint látjuk: Mikszáthban az író és az ember között nem volt meg az a félreérthetetlenül pozitív erkölcsi összhang és szigorú világnézeti egység, amit Eötvösnél és Móricznál tapasztalhatunk. Amit az író- Mikszáth könyörtelenül éles és átható realista szeme meglátott és leleplezett, azon a sorok mögött álló magánember- és politikus — Mikszáth csak derűsen mosolygott és szemet- hunyt. Mikszáthnak ezt az ellentmondásos magatartását nem lehet teljesen az életkörülményeivel és közmondásos kényelemszeretetével magyarázni, és nem lehet egyszerűen erkölcsi fogyatékosságnak, megalkuvásnak minősíteni. E magatartás okait nemcsak Mikszáth világnézetében, hanem írói alkatában, pontosabban kifejezve: írói alkatának egyik legjellemzőbb összetevőjében, a humorában kell keresni. Mikszáth született humorista, akinek írásművészetét a rendkívüli humorérzékenység és ötletgazdagság legalább olyan mértékben befolyásolta, mint a társadalomhoz való viszonyulását szabályozó világnézet. A humorra való ösztönös beállítottság — amelyet humorának nagy közönségsikere után tudatosan is tovább fejlesztett: árnyalt, csiszolt és kombinált — már pályakezdésénél determinálta Mikszáth írói útját. Mikszáthnak humor-teremtő szeme volt: az a téma, amelyre „ránézett“, amelyet kiválasztott, rögtön s szinte önmagától megcsillantotta a humor lehetőségeit és mozzanatait. Mikszáth humora széles skálájú, az egyszerűen mulatságostól a groteszkig minden árnyalat megtalálható benne. E gazdag árnyaltság ellenére van azonban Mikszáth humorában valami sajátos egyneműség is: a jovialltásnak, azaz jóindulatú, megértő és megboesáj- tó kedélyességnek állandó jelenléte. Ez a jovialitás, — amely Mikszáthnak nemcsak művészi, hanem emberi tulajdonsága, jellemvonása is — igen gyakran a lagmaróbb, legkeserűbb szatírán is enyhít, szelídit, a legelvetemültebb jellemen is szépít, s nevetésben oldja fel azt a feszültséget, ellenszenvet, amely az olvasóban a mű negatív alakjaival és jelenségeivel szemben felhalmozódott. Úgyis megfogalmazhatnánk a dolgot, hogy a humor iránti spontán odaadás és a jovialitás sokszor eitompítja Mikszáthban azt a kritikai érzékenységet, amellyel a társadalom fonákságai közti különbségeket helyesen fel tudna mérni, és a társadalmilag káros emberi és osztályfonákságokra határozott szubjektív ítéletet is tudna mondani. Ilyen összefüggésekben, a világnézetnek és az írói alkatnak dialektikus kapcsolatában kell néznünk azt az ellentmondásosságot, amely egyrészt a mikszáthi művek nagyerejű objektív-művészi kritikája, másrészt Mikszáth egyéni állásfoglalásának derűs határozatlansága közt nyilatkozik meg. Ez az ellentmondásosság nem egyszer komoly erkölcsi hiányérzetet kelt bennünk, de ezért a hiányérzetért bőven kárpótól Mikszáth utolérhetet- lenül szellemes és gazdag humora. Ha Mikszáth nem rendelkezett volna humorának ezzel a bámulatos adottságával, ha a társadalom fekélyeit röntgen módjára meglátó szemére nem rakta volna fel a humor enyhítő szemüvegét, akkor ma esetleg egy második Eötvösünk vagy talán egy magyar Zolánk lenne, de irodalmunk határozottan szegényebb volna, mert a mi összehasonlíthatatlanul eredeti és egyetlen Mikszáthunk hiányo^ha belőle. muzslai tánccsoport a dobogón A pozsonypüspökiek egyik kiváló táncosa MÁJUS 28—29-ÉN zajlott le Érsekújvárott a Csemadok hagyományos dal- és táncünnepélye. Ezt a nagyszabású seregszemlét a Csemadok Központi Bizottsága hazánk felszabadulásának 15. évfordulója és a választások tiszteletére rendezte meg. A kétnapos ünnepély első napján a hazai magyar énekkarok fesztiváljára és a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága mellett működő magyar népművészeti együttes új, egész estét betöltő műsorára került sor. Az énekkarok fesztiválján a Csemadok szímői és érsekújvári csoportjain kívül az érsekújvári 11 éves magyar tannyelvű iskola, a párkányi, valamint a bra- tislavai 11 éves magyar tannyelvű középiskola énekkara mutatkozott be gondosan összeállított, színvonalas műsorral. A dal- és táncünnepély első napján az énekkarok és a magyar népművészeti együttes műsorát reggelig tartó népmulatság egészítette ki a Berekben. Az ünnepély második napján felvonultak a népi együttesek tagjai. Aztán a Berekbe mentek, ahol ízlésesen feldíszített szabadtéri színpad és különféle frissítőket árusító sátrak fogadták a szereplőket és a közönséget. Az ünnepi bemutatót röviddel 10 óra után Száraz László, a Csemadok érsekújvári járási bizottságának elnöke nyitotta meg. A megnyitót színes és változatos műsor követte. A déli szünetig különösen a Csemadok felsőcsallóközi népi együttese, a komáromi hajógyár együttese, a CSISZ és a Csemadok muzslai tánccsoportja, a Csehszlovákiai ukrán dolgozók kul- túregyesületének medzila*- borcei „Verchovina“ együttese aratott jelentős sikert. A zenekarok közül Sárközy Ferenc és Petes Sándor népi zenekara kapott elismerést. Délután a népi együttesek további bemutatkozásával folytatódott az ünnepség. A kora reggeltől késő estig tartó seregszemlét a tavalyihoz képest színvonal- émelkedés jellemezte. €reliségizok t tizennyolcadik század második és a tizenkilencedik század első felében élő nagy magyar forradalmi költőt Batsányi Jánost csak kevesen ismerik. Nekem is úgy jutott eszembe a neve és néhány ismertebb verse, hogy véletlenül betévedtem a bratislavai magyar pedagógiai iskolába, ahol tiszteletadó sötét ruhában éppen érettségiztek a fiatalok. Hogy mi juttatta eszembe a rendkívül eszes poétát ? Nem kerülgetem a dolgot. Orosz nyelvből vizsgáztak. A holnap tanítói virágcsokrokkal ékesített asztal körül beszélték meglepő folyékonysággal Puskin, Tolsztoj, Gorkij és Solohov nyelvét. Sör mi több, életükről és müveikről meséltek hosszan, míg csak félbe nem szakította őket a vizsgabiztos. De mondjam is mindjárt, hogy miért említettem Batsányit. Mert annak idején ilyen verssorokkal üdvözölte a nagy francia forradalmat: „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!“ Vagy A látó című költeményében: „S melynek már láncoktól szabad vitéz karja Mutatja, mit tehet egy nép, ha — akarja!" Nos, hát idézett költőnk századában, de később is, egészen a szocialista forradalom végleges győzelméig a haladást európai és világméretben Franciaország jelentette s az érettségiző fiatalok ugyanúgy, mint ezek a mostaniak, arra voltak büszkék, hogy jól elsajátították a haladás nyelvét. 1917 óta azonban a tempót az első szocialista ország népei diktálják s a pedagógia végzősei dicséretes orosz nyelvismeretükkel rádöbbentettek, hogy számos nagy tehetségű költőnk közt van egy Batsányi Jánosunk is, aki ha még élne, emígy fogalmazná meg újra híres sorát: V i - gyázó szemetek Moszkvára vessétek!... Mert bizony, akár tetszik ez valakinek, akár nem, millió és milliárd ember szeme ma a Szovjetunió felé tekint. Egy másik teremben fizikából, történelemből és biológiából — tehát a választható tantárgyakból érettségiztek. Elhatároztam, hogy neveket nem írok le, de bocsássanak meg, ha a fogadalmat tartani nem tudom. Ugyanis a fizikából felelő Fiala Gabriella valósággal lenyűgözött. Az anyagmegmaradás törvényét magyarázta és olyan magabiztosan, hogy nem is találok rá hirtelen jelzőt. Ügyesen szaladó krétája fél táb- lányi helyet népesített be képletekkel... Persze, a bűvölet c$ak addig tartott, amíg nem tudatosítottam magamban, hogy ma már az ember az égre ír jeleket... és a technikai fejlődés ilyen csodálatos iramú századában valahogy Fiala Gabriellában kell látnunk az ideális tanítót — aki rendelkezik megfelelő fizikai ismerettel is. A huszadik század ilyen vagy olyan iskolája csak hozzá hasonló fiatalokat bocsájthat útra! Nem tudom megjelölni, hol olvastam, hogy az iskola a legfinomabb műszerek egyike. Igen érzékenyen reagál dolgokra. Ahogy végig-végig nézegettem az érettségiző fiatalokon, nekem is ez volt a benyomásom. Lányok és fiúk arcán ütközött ki á félelem, a zavar ..., mert hiába formális valami ez az egész érettségi, hiába estik amolyan sötétruhás tiszteletadás, mégis mind a mai napig ezen áll vagy bukik további sorsuk. Hány szempárba tekintettem bele és mindnek sarkában ott remegett egy könnycsepp. És ha csak remegett volna! Mesélt búsan, kedvesen az iskoláról, a tanárokról, internátusi szobák közös emlékeiről, meghitt falujárásokról és nem utolsó sorban az osztályról, amely összefogott, testvériesen egyesített négy esztendőn keresztül negyven-negyven fiatalt. Szomorúság és öröm közé vegyült a holnap tanítóinak töprengése is, hogy vajon majd tetszünk-e falun, megfelelünk-e a követelményeknek? Érettségiztek a pedagógiai iskola utolsóéves tanulói. És utánuk már nem jön senki. Az intézet befejezte küldetését. Tízéves fennállása alatt sok száz tanítót adott a magyarlakta vidékeknek. Éf milyen tanítót! Kár, hogy nem nyerhettek közvetlen ízelítőt e nagy napok utolsó végzőseinek feleleteiből... A kapuk majd becsukódnak, miután a fiókák kirepültek a fészekből s nekem, az első érettségizők egyikének még annyi itt a feladatom, hogy gyorsan megkeressem a most is vizsgáztató régieket, akik az intézet bölcsőjénél álltak: Janda Iván, Dvorszky Józsefné és Rosko Károlyné tanárokat. Igen, ott beszélgetnek félkörben a pihenőterem ablakánál és én csak a kezüket tudom megszorítani, mondani egy szót sem. MACS JÓZSEF Rádió Kedd: 11,20 Jó hangulatban 12.40 Népdalok 14.05 Szórakoztató zene 15.30 A Moszkvai Rádió összeállítása 16.15 Fúvószene 17.00 Tánczene 18.00 Kívánságkoncert 20.00 Táncmelódiák 21.00 Népdalok Szerda: 11.30 Jó hangulatban 12.40 Filmzene 13.30 Schumann-mü- vek 14.05 Szórakoztató zene 16.15 Fúvószene 17.00 Operettrészletek 18.15 Kívánságkoncert 20.00 Kedvelt melódiák 21.20 Hazai és szovjet zeneszerzők műveiből. Csütörtök: 11.20 Jó hangulatban 12.07 Fúvószene 12.40 Esztrádzene 13.30 Operarészletek 14.05 Szórakoztató zene 16.15 Hanglemezek 18.00 Kívánságkoncert 20.00 Rádiójáték. Péntek: 11.30 -Jó hangulatban 12.07 Népdalok 14.05 Szórakoztató zene 15.30 A Moszkvai Rádió összeállítása 17.30 Kis mesterművek 18.00 Kívánságkoncert 20.00 Bratislavai Tavasz 1960. Szombat: 11.20 Jó hangulatban 12.40 Vígan fejezzük be a hetet 16.15 Hanglemezek 17.20 Ifjúsági műsor 18.20 Kívánságkoncert 20.00 Dalok a köztársaság minden tájáról 21.00 Vidám műsor. Vasárnap: 8.00 Katonai együttesek műsora 9.10 Kedvelt melódiák 12.05 Déli zene 13.30 Gyermekműsor 14.30 Irodalmi összeállítás 16.10 Szórakoztató zene 17.20 Táncoljunk 18.10 Kívánságkoncert 20.00 EsztrádA Bratislavai Televízió műsora: Kedd: 20.00 Televíziós verseny Szerda: 20.00 Filozófiai história — színielőadás, közvetítés Prágából. Csütörtök: 20.00 A nagy magány — cseh film. Péntek: 20.00 Esztrádműsor. Szombat: 20.00 Hét kívánság — vidám műsor. Vasárnap: 20.30 A Šumava királya — cseh film. BUDAPEST — KOSSUTH-RÄDIÖ Kedd: 10.25 Nótacsokor 17,15 Szív küldi szívnek 18.10 Operettrészletek 19.30 Tánczene 20.25 Bécsi Ünnepi Hetek I960. Szerda: 11.15 Tánczene 12.10 Operarészletek 14.35 Filmzene 15.10 Fiatalok Zenei Újságja 16.00 Élőszóval — muzsikával 19.00 Magyar népdalok 20.30 Hangképek sok muzsikával. Csütörtök: 12.10 Könnyűzene 14.10 Táncmelódiák 16.05 Egy falu — egy nóta 19.20 Verdi: Trubadúr — operaelőadás. Péntek: 12.10 Könnyűzene 13.50 Tánczene 16.15 Klasszikus operettek 17.15 Szív küldi szívnek 20.30 Vidám zenés műsor. Szombat: 12.10 Népdalok 13.00 Operarészletek 13.50 Könnyűzene 15.30 Élőszóval — muzsikával 18.30 Szív küldi szívnek 19.15 Szórakoztató zene 20.30 Feleki Kamill-est. Vasárnap: 8.10 Könnyűzene strandotoknak 10.00 Bécsi Ünnepi Hetek I960. 12.15 Jó ebédhez szól a nóta 13.00 Szív küldi šzívnex 4.00 Operettrészletek 15.00 Ha glé- mezparádé 17.10 Kincses Kalendárium 18.10 Könnyűzene 18.30 Sportközvetítés 20.15 Shakespeare: A makrancos hölgy — színielőadás.
