Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-07 / 23. szám

M

anapság már sok mindent tudnak az emberek. Azt is tudják, példának okáért, hogy mihelyen fekszik és minő kedves falu Zanót, mely ennek a derűs-borús történetnek a fészke. Ily jártasok lévén az emberek, könnyű dolgom van nekem is, mert csak azt kell elmondanom, hogy sok-sok fa van Zanót faluban; s az a sok fa nem is rokon egymással, különbözők. Egyesek gyümölcsöt teremnek, ilyenolyan és amolyan gyümölcsöt; de vannak afféle fák is, amelyek semmit nem teremnek, hanem csak kedvet lopnak az emberbe; s ismét mások, amelyek virágzás idején ingyen illatban fürdetik a falut; nemkülönben olyan fák is vannak, amelyek szemet hökkenő ága-boga játékot űzvén egész esztendőben; s van afféle fa is, s nem is csak egy-kettő, amelyik merészen égre sugárzik, hogy ámulatot keltsen, szólván az ember:

— Ajh, milyen nagy csapás a vakság!

Hát ilyen sok fa van ebben a Zanót nevű faluban; s az a rengeteg fa, három nap alatt zöldbe borult valamennyi, s a türelmetlenek virágot is bontottak a harmadik napon. Már nem is az ég alatt járt, aki járt, hanem zöld boltozat alatt, melyet kezdtek kiverni, egyre jobban, a virág- csillagok.

Szellő futamlott néha, de különben enyhe volt a lég.

Az este leszállt.

Szerda volt, április utolsó napja. A zsenge levelek boltozata fölött a hold már nagy reménnyel gömbölyö- dött. Az aprócska felhőket útjában mind megette, s szerette volna a fényével megenni azt a három éjszakát is, amely hiányzott még, hogy egészen kerek legyen.

Vidám koppanásokkal jött valaki az úton, az elgazdagodott lombok alatt. Legény lehetett, mert kevesebb selyem és több erő volt a koppanások- ban, mint a lányokéban lenni szokott. De ha legény volt is, ifjú lehetett még, hiszen a járása tavaszi volt. Csakugyan fiatal legény volt.

A koppanások dallama mellett ezt mondta a hang is, ahogy énekbe kezdett. Dudorászva énekelte, ingó-len- gő hangon, melyet néha füttyszóval hímezett. A fütty nyakát szegte a szónak, melyet a szellő ahogy leb- bent, táncra is vitt. De annyit az énekből mégis ki lehetett halászni, hogy valami ludat lop éppen valaki s nagy rettegésben van a világ, hogy a lúd el találja gágintani magát. De hát nem gágintotta el, mert a legény bement egy házba.

— Jó estét kívánok! — mondta.

— Jő estét Lőrinc! — fogadta a gazda, akit Timóti Pálnak hívtak, és aki nagy kedvesen mindjárt parolá- zott is az ifjú legénnyel.

Pillogott Lőrinc a fényben, úgy állt. — Hát ülj le? — bíztatta a gazda. — Köszönöm — mondta Lőrinc, és leülhetvén, utána tette: — Ha ugyan beleférek ebbe a pohárba.

S széttekintett a szobában.

Timóti Pálné valami inget foltozott, egy töpenke széken ülve. Timóti Orsolya pedig, aki tizenhét éves volt, a karos pádon ült, pírral az arcán; és Orsolya mellett ott feszített Kánya Kristóf, mint aki egyedül is alig fér a pohárban. >

Somolygott Kristóf.

Különben csend volt.

— No, szóljatok valamit! — mondta a folt mellől az asszony.

— Az öregebbet illeti a szó — nyilatkozott Lőrinc.

Kristófnak nem nagyon tetszett a mondás, mert hiszen öregecske legénynek tekintették már a faluban, s Orsolya mellé éppen öregnek. Gondolta is magában, hogy ennek a csemete Lőrincnek füstöt kéne fúvatni az orra alá, de hát hamarjában semmi olyan nem jutott eszébe, ami okos is lett volna, s csípős is lett volna.

— Van időnk — csak annyit mondott tehát.

— Az jó, ha van — szólt a gazda. — S az magának miért jó? — kérdezte az asszony.

— Azért, édes lelkem — felelte Timóti — mert az idő pénz.

Kristóf dicsőséggel nevetett, hogy íme pénzt hozott a házhoz; Lőrinc pedig azt mondta, hogy legyenek hát rajta valahányan s hallgassanak ösz- sze annyi pénzt, amivel az Orsolya lakodalmát ki lehet állani, A könnyű örömön kívül némi haszna is volt ennek a beszédnek, mert hát Orsolyára torkollottak végre a szavak, s így valamit szólnia kellett.

— Nekem nem sietős — mondta is a lány.

'xe&ÁAv zimankó.

— Addig én is ráérek — csatlakozott Lőrinc.

K

ristóf úgy megszorult ismét, hogy szó helyett csak fészke- lődött a pádon; ajh, pedig milyen jó lett volna azt mondani, hogy az ő idejéből is futja még a várakozás! De hát azt nem mondhatta, mert bárki a korosságát kérdezhette volna akkor, vagy pedig a pazarlással nevetséget aratott volna. Gondolta hát, hogy inkább vissza tereli Lőrincre a szót, s azt mondta: — Ismertem egy kislányt, aki zöld gyümölcsöt evett. De aztán szinte be- léhalt szegény.

Az asszony nagyot sóhajtott a folt mellől, mire Timóti így szólt:

— A feleségem mindjárt meg is siratja.

Valahogy volt, mindenki nevetett a Timóti szaván, pedig egy ártatlan be— Krisztusnak indult, de aztán vi- zitába ment. Mi az?

Timóti elnevette magát, s örömiben nagyot csapott a térdére.

— Hát maga tudja? — kérdezte a felesége.

— Tudom.

— Hát mondja akkor!

— Kri... Kri... — nevetett Timóti. — De aztán vizitába jött, ide hozzánk. Nem érted?!

— Stóf ... Stóf ... — segített Orsolya.

— Most sem érted! — düledezett Timóti, mire az asszony, mintha megsúgta volna neki a Szentlélek, Kristófra meresztette a szemét, majd összecsapta a két kezét, s nagy fohásszal így szólt:

— Jézusom, hát Kristóf!

Abban a percben elöntötte őket a kacagás hulláma, valamennyit. ÜltükfSfiiiyMÄ

,4 \ I

w ~ 1 t

i'Cvn

,V\V Ŕ - I K

^ífcvA jva

tegen derülni nem illendő..-Vagy talán csak a Kristóf szüleménye volt az a kislány, s valójában nem is létezett?! Egyedül Lőrinc tudná megmondani, úgy lehet. Rá is néztek hát valahányan Lőrincre, hogy fejtené meg a nagy talányt. S a fiú meg is fejtette, úgy fordítván a szót, hogy az a kislány, akivel Kristóf megetette a zöld gyümölcsöt, nem is akármilyen leány volt, hanem egy kedves őzike. Az őzike pedig, azt mindenki tudja, csak a zöldet szereti, a zsenge zöldet.

— Ugye, Orsolya? — kérdezte is mindjárt a lányt.

Az Orsolya szeme úgy ugrott Lőrincre, mint a parázs, s miközben rajta csillogott, pajkosan így szólt:

— Oh, bizony!

Csak szivárvány volt, amit mondott, s a hangjában egy röpke csillám. De Kristófot mégis oly gerjede- lemre gyullasztotta, hogy vörös lett belé, mint a répa. Először vörös lett, s majd a fékja is eltörött mindjárt, s így szólt:

Lőrincböl lett L'órke,

Boriból lesz bürke.

Mindenki tátotta a száját, mert hiszen ilyeneket csak azok szoktak mondani, akik a porban játszanak még. Kerek szemekkel nézték Lőrin- cet, hogy erre ugyan bizony mi lehet a válasz. De a fiú csak nevetgélt, mintha a versikének nem lett volna semmi tövise; de aztán egy cselve- téssel azt mondta, hogy ne kerülgessék egymást, se azt a félénk kicsi őzikét.

— Én nem félek! — libbent meg Orsolya.

Mint egy hirtelen lángocska, mely belévilágít az eddigi homályba, olyan volt a hangja. A szájára is tette rögvest a kezét, hogy ő nem szólt semmit; óh dehogy szólt! Hiszen nem ama őzike ő, akit kerülgetnek a vadászok; s nem is az a kislány, aki zöld gyümölcsre vágyik. Hanem Timóti Orsolya, senki más.

Csend lett.

— No, mondjad, Lőrinc! — szólt Timóti.

— Hát én csak azt akartam mondani folytatta is a fiú —, hogy ne kerülgessük, amit gondolunk, hanem viduljunk azzal, hogy találós kérdéseket mondunk. Én ugyan szegényes vagyok az ilyen elmejátékban, de azért elsőnek kérdeznék valamit.

— Nocsak! — bízatta a gazda.

Ha Kristóf bátyám is akarja — mondta Lőrinc.

— Nem bátyád, de mondjad! — szólott Kristóf.

Lőrinc megjártatta a szemét, majd a figyelem közepén így szólt:-J, v \

/; V. \ • 1

ben úgy düledeztek. hogy a hullámba magukkal rántották magát Kristófot is, aki mérgiben-e vagy csakugyan a sodrás alatt de a kacagásban túltett mindegyiken.

t

ztán megnyugodtak.

S miközben a szemüket töröl- gették, Lőrinc felállt s további jó mulatságot kívánván, okosan elment.

S majd Kristóf is el.

A Timóti család kövér lélekkel nyugovóra tért, s Orsolya álmában nyújtogatta a nyakát, a zsenge zöld után. A hold is jóllakott lassan az aprócska felhőkkel, s nyugtára ment. Aztán pirkadni kezdett a hajnal.

A pillámló fényben, vidám koppanásokkal ismét jött valaki. Legény lehetett, mert több erő és kevesebb selyem volt a koppanásokban, mint a lányokéban lenni szokott. De ha legény volt is, ifjú lehetett még, hiszen a járása tavaszi volt.

De most nem énekelt, s a füttye is aludt. Csendesen jött a Timóti kapuja felé, a derengő zöld boltozat alatt. De mintha együtt jött volna azzal a boltozattal, mely meg volt rakvá patyolat pontokkal, fehér virágokkal.

Lőrinc volt a legény.

S a zöld lombot, a patyolat pontokkal, az ölében hozta azt a sokat. A kapunál megállt, s a földre szépen lefektette a virágos lombokat. Onnét a földről egyenként szedegette az ágakat vissza, s úgy kötözte a kapufára. Az egészet elborítja, úgy gondolta: akár szerelme lombjaival a lányt.

Timóti Orsolyát.

S félig már el is borította a kapufát, amikor terhes nagy léptekkel valaki közeledett. A derengésben, melyet immár igen kezdett enni a fény. Lőrinc a lombok közé lapult, szorosan a kapufához. Majd elmegy, aki jön, gondolta magában; de bizony jött. aki jött, egyre közelebb.

S odaért a kapuhoz.

De nem szólt, aki jött, hanem szuszmorgott, mint a medve, s ügyelgette a meglombosodott kapufát. Ügyelgette jobbról, s ügyelgette balról. Hát ez igen vastag, gondolhatta magában, ez a kapufa igen vastag. Alig ha nem, de valaki búvik ott a lombok között. Tette-vette magában, hogy hirtelen megragadja-e azt a rengeteg lombot, vagy pedig szóval riassza meg. Jobb lesz a szó, gondolta, s odakiáltott:

— Hé, ki az?!

S akkor Lőrinc, a lombok közül hirtelen szembe bukkant vele, s így 1 szólt:

— jCi lenne más?!

Széjjelvetett lábakkal állott Kristóf, s a vállán egy hatalmas ágat tartott. Nem is ágat, hanem mondhatni egy fát, amely a virágoktól egész valójában patyolat volt.

— Te itt miť keresel?! — kérdezte Kristóf.

— Nem téged — mondta Lőrinc.

Egyet-kettőt csámcsogott Kristóf,

mint a sárkány, majd odamurrant Lőrincnek, hogy az ága-bogait szedje le a kapufáról, s aztán ne is lássa.

— Azok jó helyen vannak, mondta Lőrinc.

Mint az ágyú, kétszer megdörrent Kristóf:

— Egy! Kettő!

— Számolni én is tudok — mondta Lőrinc.

— Agyoncsaplak, te!

— Igen, a legyet. /

— Te szálltál az én szívemre, mocsok!

— Nincsre nem száll ,a nincs — mondta Lőrinc.

Hát a két nincs miatt-e, mely a Kristóf fülét loccsanva lapította meg, vagy a pohár kicsordulása folytán, de a szó egyszerre megsült a hajnali fényben. Már nem hallatszott egyéb, csak egy reccsenő mordulás: s azzal a mordulással megmozdult a Kristóf vállán az irdatlan virágos ág és a Lőrinc fejére zúdult az egész. Hallotta is a fiú, hogy recsegve törnek az ágak; s a szeme keskeny résein azt is látta, hogy fehér zimankóban poz- dorjáznak a virágok. Egy-egy ágat, mint a csapkodó sas, ugyan megragadott ő is, de azok az ágak reccsenve maradtak a kezében, s maga a hatalmas ág tovább csattogott a fején, s a virágok tovább záporoztak.

Igen, mert az ág vastagabb végén Kristóf uralkodott.

S röffent is nagyokat hozzá, mint az agyaras kan.

— Megdöglessz! — acsargott Kristóf.

S csakugyan, már a hatalmas ágnak csak a rúdja maradt, ami a fejnek nem jó. Valahogy meg kéne ragadni azt a rudat, vagy cselt vetni rögvest.

— Ha meg, meg — mondta Lőrinc.

S már el is terült a földön, hogy ő

most meghal, ha már egyéb mód a győzelemre nincs. — Nagy megadással feküdt, ahogy az utolsó szusznál feküdni szokás. Rúgott is még egyet, majd a fejét elengedte a világba.

Kristóf melléje térdepelt s úgy hallgatta, hogy szuszog-e még. Mozgatta s hallgatta, de Lőrinc végső megadásban volt.

— Phi, ez meghalt, a kutya minde- nit neki! — mondta Kristóf.

S éppen akkor kilépett Timóti Pál a kapun.

— Itt mi van? — kérdezte.

— Meghalt ez a fiú — dönnyög- te Kristóf.

— Meghalt-e?!

— Ez meg.

Nézte Timóti, hogy a fényben és a virágok patyolat ágyán ott fekszik Lőrinc. De nem akarta hinni azt a nagy borzalmat. Megmozgatta hát maga is a fiút, majd a páráját leste.

— Hát ez csakugyan meghalt — mondta Timóti.

Kristóf összehuppant egészen, s a félelemtől meg is bambult egészen.

— Akkor jóreggel is este van — mondta.

— Hát neked igen — szólt Timóti. Fel is állt Lőrinc mellől a gazda s nézte a fényes világot, hogy most immár mi legyen. Valahogy a hír szárnyára kéne adni a holtat, ámbár ... No, még egyszer megnézi, gondolta haladékul, s ismét odabújt a fiúhoz. Furcsa, a színe egészen megvolt, akár egy élő bárkinek; és maga a test is tartotta még a meleget. A reménye megmozdult. Csak hát. asszony kéne ide, aki ecetes vízzel megdörzsöli.

— Hátha! bíztatta magát.

Fel is állott s bekiáltott a házba, hogy Orsolya! Hanem erre az Orsolyára úgy megreszketett Kristóf, mint a kocsonya, ha indul a föld. Ahogy tudott el is indult, hogy ő nem várja meg a lányt.

— Hová indultál? — kérdezte Timóti.

— Megyek a rendőr szobára, s feladom magam — mondta Kristóf.

— Mondd meg nekik — folytatta Timóti — hogy három napig csak vizet adjanak neked.

— Vagy még azt se — szólott Kristóf.

S ahogy tudott, elment.

Timótiné is kijött a házból, s véle Orsolya, egy kicsi szoknyácskában és mezítláb. Amikor meglátták Lőrincet, ott a patyolat esőben s holtan a földön, azt sem tudták hirtelen, hogy a világon vannak-e, vagy csak álmot látnak. Orsolyának a színe is egészen elfutott, majd odaomlott a fiú mellé s lelkiből úgy lelkendezte:

— Szerettem... Szerettem!

Hát erre Lőrinc egyszerre felült, s így szólt:

— Akkor feltámadok.

A

z égi fényességben átölelték egymást, s úgy szorították. Ti- mótiék sem tehettek egyebet, bólogattak az örömben. Timóti le is hajtotta szemérmesen a fejét; s az asszony pedig, ahogy illik is ilyenkor, sírni kezdett.

Csuhraj rendező új filmje: a Ballada a katonáról Can- nes-ban hatalmas sikert aratott. A film női főszereplője : Zinaida Proho- r e n k o, a tehetséges fiatal szövői »»k. észnő.

r

it

i«

^L)

E napokban fejeződött be Cannesban a XIII. Filmfesztivál.

A nyugati filmgyárosok csődje a maga meztelenségében itt mutatkozott meg a legjobban.

A süllyedő filmmágnások magukkal akartak rántani mindent, ami haladó szellemű. Az amerikai filmesek a Ben Húr című hollywoodi filmet szerették volna első díjjal kitüntetett filmként a nemzetközi filmpiacon elhelyezni. Nagy harcok után az első díjat mégis Federico Fellini olasz rendező Édes élet című filmjének ítélték oda. Fellini az az ember, aki megállta a helyét és a kapitalista társadalom rothadtságát nem használta fel izgatószerül, hanem vádolt. A nyugati filmesek körében nagy csalódást keltett, hogy a Ballada a katonáról és A kutyás hölgy című nagyszerű szovjet filmek nyerték el a következő díjakat.

A legjobb színészi teljesítményért MELINA MERCURI görög filmszínésznőt és JEANNE MOREAU francia filmszínésznofájl tüntették ki. A legjobb rövid filmért Franciaország vitte el osfÚi aranypálmát. A Prevertov fivérek Párizs-szépség című filmje külön díjat kapott.

A csehszlovák Ahova az ördög nem mehet című filmet a közönség tetszéssel f-----,fa.

r

ü/fecdutó

THOMAS MANN

Június 6-án lett volna 80 éves Thomas Mann, a német irodalom egyik legkiválóbb képviselője.

Műveiben egyetlenegy képet nyújt a világról és azzal a tudattal, hogy a polgári korszak menthetetlenül végéhez közeledik. Vezető motívumai az egyén válsága, a polgár és a művész életformájának áthidalhatatlan ellentétessége. Fő művei: Tonio Kroger, Királyi fenség, Halál Velencében. Legismertebb regénye a Varázshegy. Ez a szanatóriumi regény látszatra csupa epizód, valójában azonban ürügy arra, hogy Európa történeti és művészeti kérdéseit megvilágítsa.

DICKENS 1812—1870

■ f Angol író, a .. világirodalom

kiválóságaihoz tartozik. Nemes emberbaráti szíve, haladó eszméi, nevető vagy felháborodott igazmondása biztosítja számára mindenkor a rokon- szenvet. Ma is tömegesen olvassák, bár stílusa már kissé avidt. Az olvasók élvezik Dickens tehetségének időt, elmúlást megismerő jelességeit, nagyságát és bájos varázsát. Fő művei: Twist Oliver, Copperfield Dávid, Pickwick klub, Nehéz idők, Karácsonyi ének.