Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-07 / 23. szám

A Dunához közel szelíd már

** a Garam, mintha lehűtötték un'na. Elterül pártatlan medrében. talán az üde rétek illatát élvezi vaqu a ft}!vak hétmérföl- des fejlődésén csodálkozik. Hiszen tizenöt évvel ezelőtt romokat látott, mert a háború pusztává tette a garamparti falvakat. Köhídgyarmat is romhalmazzá vált. Hatszor cserélt gazdát, volt úgy, hogy napokig lőtték, többezer tüzérségi lövedék záporozta rá gyilkos füzét.

Kocsis Imrével, a helyi nemzeti bizottság elnökével most már öröm járni az utcákat. Üjobbnál újabb házak sorakoznak, a falu némely része olyan, mintha ligetben járna az ember. Eltűnt a népviselet is. Az arasznyi rövid szoknya, a hosszú derékfedő nem felel meg a mai kor követelményeinek. A ruházkodás is alkalmazkodik a termeléshez. Kombájnon nem lehet rövid szoknyában dolgozni. Nagy tehát a változás. Nemcsak az új házak, az eléggé rendezett utcák és a népviselet eltűnése, hanem a lakosság gondolkozásának megváltozása is teszi ezt. A falu szövetkezeti község lett. Vajon hogyan várják a választást azok, akik először szavaznak az idén ?

Juhász Béla is azok között van, akik először járulnak az urnák elé. Az EFSZ gépjavító műhelyében dolgozik. Éppen tizennyolc éves múlt, jómegjelenésű, karcsú fiú. Észjárása bár csavaros, mint a kóhídgyarma- tiaké, de nyugodt, intelligens. Meglátszik rajta, hogy három évig járt Komáromban gépészen iskolába. Most itt dolgozik a szövetkezetben, azért, mert segíteni akar a faluján. Gépszerelői oklevelet szerzett, de örömmel végzi el az ekék és a vető- gépek javítását is. Hároméves szerződést kötött a szövetkezettel. Kötelezte magát, hogy három évig egy lépéssel sem távolodik el falujától, hacsak udvarolni nem megy valamelyik szomszéd faluba vagy kirándulásra. Tudja, hogy idehaza van szükség a fiatalok segítségére.

— A szövetkezet olyan mértékben szilárdul, fejlődik, mint amilyen jól dolgozunk — beszéli Juhász Béla. A munka ma már jól halad. 1950-től tavalyig csak 18 tagja volt a szövetkezetnek, ma az egész falu a közösben dolgozik, tehát új feladatokat jelent ez a közös gazdálkodás vezetőségének is. Segíteni kell tettel, szóval, példamutatással. Amikor hazakerültem az iskolából, vállaltam a CSISZ alapszervezetének kultúrfelelösi funkcióját. Színdarabokat rendeztünk, bár nehezen ment a dolog. Ez csak az első lépés, a többi csak ezután következik a kulturális munka terén.

G

ondoltál már arra, milyen komoly jelentősége van a választásnak?

— Igen, gondolkoztam rajta. Különösen az tetszik nekem, hogy nálunk már azok is választhatnak, akik éppen csak, hogy betöltötték 18-ik életévüket. Így a fiatalok jelentős része arra a jelöltre adhatja le szavazatát, amelyikre akarja. Ezzel a fiatalok is hozzájárulnak a falu, a járás és a kerület irányításához, vezetéséhez.

Azután a falu eddigi fejlődéséről esett szó. Körülbelül 100 új ház épült a faluban a felszabadulás óta. Ezenkívül a többi házat kijavították annyira, hogy úgy tűnnek, mintha teljesen újak lennének. Csekély az olyan épületek száma, amelyeken kis mértékben még meglátszik a háború nyoma. Verbók János, aki éppen mellettünk állt, meg is jegyezte, hogy az ilyen épületek tulajdonosai hanyagságból nem javították ki házaikat. Lehetőségük lett volna rá. Az ilyen egyéneknek is megtörik

hin*o n -nn nrnrli n r\*or1 h'rt'rn vn

A fiatalok jó része az EFSZ- ben dolgozik. Hatalmas fejlődés ez köhídgyarmati viszonylatban. Jó tíz évvel ezelőtt még imakönyvvel a hónuk alatt mentek vasárnaponként istentiszteletre az itteni fiatalok. Zárkózott, elszigetelt világot éltek. A tradí- ciós népi hagyományok fékezték a fiatalok gondolkozásmódját is. Ellene voltak az újnak. Amikor máshol kombájn aratott, K őhíd - gyarmaton még akkor is kaszával nyúzták le a gabonát az egyéni gazdálkodók, 13-14 éves lányok szedték a markot, ugyanúgy mint harminc évvel ezelőtt. Az idősebbek valahol máshol dolgoztak. Megélhetés nem volt a faluban, mert a régi típusú gazdálkodással nem érhettek el hasznot. Utaztak tehát, az ország minden részében dolgoztak. De nemcsak dolgoztak, hanem sokat is láttak, sokat is tanultak. Mások példáján okulva lett szövetkezeti község Kőhídgyar- mat. Ma már odahaza is van megélhetés.

Ttizony így a helyes. Ezt

O elismeri Juhász Béla is. A falu népe, s természetesen a fiatal választók is azt várják az új helyi nemzeti bizottságtól, hogy legfőbb teendőjének az EFSZ szüntelen erősítését tekintse. Juhász Béla és a többi köhídgyarmati fiatat azért dolgoznak odahaza, hogy jó legyen a szövetkezet. De ehhez a jó vezetést is biztosítani kell. Jó vezetők csak jó emberekből kerülhetnek ki. A jelölteket már eszerint válogatták össze és regisztrálták. Éppen a szövetkezet miatt készülnek a faluban nagy lelkesedéssel a választásra. Tudja a lakosság, hogy a választás sikere az EFSZ további erősödését is jelenti. Juhász Béla, aki az idén életében először választ és példás dolgozója az EFSZ- nek, szintén ezt érzi. Az újért, a jobb jövőért folytatott harcnak tartja a választást.

BAGOTA ISTVÁN

Ä büszke címért

Az érsekújvári Elektrosvit üzemben a fiatal szerszám- készítőkből álló Bartha Gyula vezette kollektíva az elmúlt év decemberében kezdett versenyezni a szocialista munkabrigád büszke címért. Az öttagú munka- csoport tagjai a vezetőn kívül Taldik Eduárd, Kokoš Jaroslav, Árendás Ferenc és Liva István értékes munka- vállalást tettek. A vállalásodat kezdettől fogva teljesítették. Több értékes újítási javaslatot is adtak be.

Nemrég felkérte ez a munkacsoport a CSISZ üzemi szervezetét, hogy értékelje ki a munkájukat és nevükben kérjék a szak- szervezet felsőbb hatóságait, hogy ítéljék nekik oda a szocialista munkabrigád büszke címét.

Az érsekújvári Elektrosvitből.

• E napokban kezdte meg a termelést Hradec Králové mellett hazánk harmadik tökéletesen gépesített húsfeldolgozó üzeme. Az üzem naponta 68 féle hústerméket készít.

® A prerovi Meopta n. v. az idén panoramatikus fényképezőgéppel lepi meg a piacot. A fényképezőgéppel körképszerú felvételeket lehet készíteni.

• Ausztriában jelenleg több, mint 200 000 a munkanélküliek száma.

• Argentínában 1959. óta százszázalékosan emelkedtek az árak, míg a bérek alig húsz

százalékkal. Egymást követik a sztrájkok. Az Egyesült Államok kormánya betiltotta az argentínai élelmiszerek importálását.

® A moszkvai „Csehszlovákia I960“ kiállításon a 23 éves A. P. Mokrijakov komszomol volt a milliomodik látogató.

• A Német Demokratikus Köztársaságban harminc százalékkal leszállították a fényképezőgépek árát és 28 százalékkal a szörmeárut.

• Az idén 400 vagon kom- póttal és 200 vagon uborkával emelik a konzervtermelést. Oj cikk lesz a zöldséges majonéz és a műanyagzacskókban árusított gyümölcsszörp.

• Eddig már 928 kollektíva nyerte el a szocialista munkabrigád címet.

Az alkotmány rózsafa

A usensziovaK Köztársaság alkotmánytervezetéről eredményesen folynak a viták. A vitaesteken tömegével vesznek részt hazánk polgárai. Sok helyen a CSISZ-alapszervezetek teszik ünnepélyessé a vitagyü- léseket. Szavalatokkal, táncokkal, rövid jelenetekkel lépnek fel a fiatalok. Nagy az érdeklődés az alkotmánytervezet iránt. Pontról pontra áttanulmányozzák a dolgozók. Egy-egy cikkelynél megállnak, elgondolkoznak rajta, és összehasonlítják az új alkotmánytervezetet, a benne foglalt jogokat és kötelességeket a régibb alkotmányokkal.

Az alkotmánytervezet 19. cikkelyének első pontja kimondja, hogy az állam minden polgárának egyenlő jogai és

egyemo Koteiessegei vannas. Az alkotmány rózsája tehát a felszabadulás óta a mienk lett, és társadalmi rendszerünk folyamatosan biztosítja, hogy a javakból mindenki érdeme szerint részesüljön.

Jog és kötelesség igen komoly fogalmak. A kötelességek teljesítése nélkül jog sem létezik, mert akkor a jognak alapja sem lehet. Csakhogy hazánkban egyformán kell mindenkinek teljesíteni kötelességét az állammal és társadalommal szemben. Az egyforma kötelességteljesítés egyforma jogoknak is az alapja. A régi rendszerekben a törvények és az alkotmány is kibúvót talált a paragrafusok útvesztőjéből arra nézve, hogy a kötelességek teljesítése főként a dolgozókra háruljon. A jogokat viszont 'annál kisebb mértékben élvezhették azok, akiknek vállán lényegében véve a termelés nyugodott. A jogokat elsősorban azok élvezték, akiknek semmi vagy alig némi köze volt a kötelességek teljesítéséhez. Például még a kötelező adófizetés is nagyobb mértékben nehezedett a dolgozó parasztság vállára, mint a nagybirtokoséra. A nagybirtokosok kevesebb holdankénti adót fizettek, mint a dolgozó parasztok.

Az alkotmánytörvény nálunk biztosítja a pihenésre való jogot. Gondtalanul üdülésen, hosszabb lejáratú szabadságon vesznek részt a munkások. Évről évre ismétlődik ez, egyre jobb körülmények között. Ez is az egyenlő jogok és egyenlő kötelességek alapján valósítható meg. Régen az egyenlőtlen jogok és kötelességek alapján bizony csak a gazdag emberek engedhették meg maguknak egy-egy utazást.

Egyik legfőbb jogunk a választási jog. Tizennyolcadik életévétől hazánk minden polgára választóvá és választhatóvá válik. Közvetlenül veszünk tehát részt államunk igazgatasanan, Kormanyzasaőan. a választási jog nálunk a leg- messzebbmenően biztosítva van és igen széleskörű jogokat biztosít minden választópolgárnak. Alkotmányunk még azt is biztosítja, hogy a választópolgárok visszahívhatják még a nemzetgyűlési képviselőt is, ha az nem felel meg küldetésének. Törvényt tehát nem hozhatnak az alkotmány ellenére, sem pedig a nép ellen. A demokratikus centralizmus alapján közvetlenül vagy közvetve hazánk valamennyi polgára részt vesz a törvényhozásban. Hiszen mi választjuk meg azokat a képviselőket, akik a törvényeket hozzák, járásunkat, kerületünket, falunkat vagy városunkat vezetik. A régi rendszerben bizony nem ez volt a helyzet. A törvények általában azok jogait biztosították, akik alig vagy egyáltalán nem vették ki részüket a kötelességek teljesítéséből, ellenben a kötelességeket főként azok számára írták elő, akiknek alig-alig volt joguk. Gondoskodtak is arról, hogy a dolgozó nép távol maradjon a törvényhozástól. A dolgozó nép képviselőit ezért nem jó szemmel nézték, és csak a nép öklének fenyegetése mellett kelletlenül megtűrték őket. Bizony átkozottul kicsavargatták akkor a kötelességről és jogról szóló törvénycikkelyeket. Lényegében még a munkához való jogtól is megfosztották a dolgozó népet.

A mi államunk hatalmát szilárdan a legmesszebbmenően igazságos törvények biztosítják. Tudja és valójában érzi is ezt hazánk minden polgára. Megtanultunk jogainkkal élni, ami szintén államunk erejét szolgálja, de híven, odaadással és lelkesedéssel teljesítjük azokat a kötelességeket, amelyek ránk hárulnak. Ez is az erőnket biztosítja. Az alkotmány rózsája teljes egészében a miénk lett. B. I.

ÚJ FALU SZÜLETETT

Az autoöuszmegaiionai uo- mörújfalu felől érdeklődöm. Az utasok csodálkoznak, felelet helyett egymást kérdezik. Tanácstalanok. Egészen újonnan cseng a fülükbe: Gömör- újfalu. És hogy a kételynek elejét vegyem, újból a jegyzet- füzetembe lapozok. Fertő Dezső agronómus, Gömörújfalu, — olvasom már vagy harmadszor.

Az indulásig viszont már nincs sok időm. A sofőrhöz fordulok: Fertő Dezsőt keresem, itt lakik valahol a harmadik faluban, lehet, hogy ez a busz épp azon az útvonalon halad ... — Szálljon csak be, gyorsan, majd én útbaigazítom. Három koronás jegyet kérjen

— teszi hozzá a már induló autóbusz motorjának búgása közben.

Az út alig 30 perces, a sofőr int és én kiszállok. Most már óvatos vagyok, hisz a falu nevét jelző sárga tábla is erre int a köves út szélén: Harkács, olvasom rajta.

Nem is érdekel tovább Gömörújfalu. Úgy hiszem hibás a jegyzetem, talán másvalakivel kapcsolatban tévesztem össze a falu nevét.

Az első szembejövőtől mindjárt ismerősöm után érdeklődöm. Itt is meglepetés ér. Sánkfalvára küldenek a HNB- re „mert valószínűleg ott lesz“

— mondja egy idős néni. — De ne siessen, hisz csak itt van pár lépésnyire, — kiált még utánam.

Alig pár percnyi járás után takaros kis falu fogad: Sánk- falva. — Egy ismerős faluval több — gondolom. Ám most még inkább óvatos vagyok, mint a: imént, Mindjárt ismerősöm lakása felől érdeklődöm a fűszerüzletben. — Kérem az Harkácson lakik — hangzik a válasz. — Dehogyis — szólal meg mögöttem valaki. — Sánk- falvai a Fertő, csak a háza van közelebb Harkácshoz, mint hozzánk. — A vitának diplomatikusan véget vetek. Mint aki nem először jár itt, egyenesen a legközelebbi utcába tartok. Sikerem van.

Éppen nyílik a HNB ajtaja. Idősebb, szálas ember áll meg az ajtóban. — G. Tamás László vagyok — mondja erős kézszo- ritás közben. — Fertő Dezső agronómust, régi ismerősömet keresem — válaszolom, és meg

szeretnem tuam vegtere is, hogy hol vagyok. Mert Gömör- újfalut keresem, Harkácáon kiszállít a sofőr, és egy néni viszont Sánkfalvára küld — teszem hozzá még jókedvvel.

— Nahát — mondja nevetős arccal, belémkarolva. — Hisz akkor semmi baj sem történt, nem csapták be sehol. Jó helyen jár, — és szélesre kitárva az ajtót, nevetve mondja: Dezső, itt az elvtárs keres, — és közben mindjárt utam célját kérdi.

Még mielőtt válaszolnék, Gömörújfalu, Harkács és Sánkfal- va falvakkal kapcsolatos históriámat adom elő. — Igen, válaszolja — G. Tamás László. — Június 12-ig mással is előfordulhat hasonló eset. Még létezne a Kér uroooi taiu. ue csaK a választásokig, teszi hozzá Kovács Béla is a szövetkezet zootechnikusa. Hisz lényegében már egyesültünk is. A gazdasági alap már megvan, a szövetkezet már az új nevet viseli — szólal meg Fertő Dezső agronómus, aki egyúttal a két egyesült falu pártszervezetének elnöke is. Szükséges ez nagyon számunkra. így a közösben együttesen 530 hektár a szántónk. Harkácson a földek jobbak, itt Sánkfalván a vezetés volt ügyesebb. De lényegében mind a két fél nyer. Előlegben, munkaegységenként az egyik helyen egy, a másik helyen két koronával kapnak többet, mint tavaly. Látszólag az utóbbiak nyertek többet, de ha jobban megnézzük — ha

valami Közbe nem jón — biztosítva van a munkaegység egész értéke, amit viszont az előbbiek egyedül aligha tudtak volna elérni.

Már csak az útjelző táblákon létezik Harkács és Sánkfalva. Helyettük egy nagyobb, egészséges fejlődésű, szilárd gazdasági alappal rendelkező Gömörújfalu épül tovább. Az első nagy közös mű, a kultúrház alapjai már a földben vannak. A 85 hektáros alagcsöves táblán dús gabona ring a júniusi szélben. Az új emeletes iskola alapjának kimérései már megtörténtek. A továbbiak már a gömörújfalusiakon múlnak, s a válasszal G. Tamás Lászlónak egy ideig adósa maradok.

SÁRKÁNY ÁRPÁD

Árnyas liget rejtekében nem is olyan tossz dolog a napi munka után felüdülni és sétálgatni. Lehetőségük van erre a dolgozóknak, mert rendszerünk biztosítja a megélhetést és a pihenést

majd. Ők a helyi nemzeti bizottságok új titkárjelöltjei.

Megvallom, — mondja — nehezen törődtem bele abba a gondolatba, hogy titkár leszek. Fiatalnak és tapasztalatlannak éreztem magam erre a felelősségteljes munkára. Ma már nem egyszer korholom magam e gyáva gondolatokért. Mert úgy van az, hogy addig fél az ember valami újtól, amíg ismeretlen előtte, de ha kiismerte magát benne, úgy tűnik, mintha örökké azt csinálta volna. így vagyok ezzel én is. És ha az ember.becsülettel elvégzi a munkáját, szereti hivatását és azokat, akik bizalmat szavaztak neki ismerhet-e akadályokat, nehézségeket a munkájában?

Tomolya Bélának a feleletet majd faluja népe adja meg. ők, akik bizalommal, hittel szavaznak rá. TÖRÖK ELEMÉR

gyen. Igaz, már régen kinőt- ( tem az iskolapadból, de miért ne tanuljak, ha lehetőségem és tehetségem is van hozzá. Nőtlen vagyok. A kocsmázás, a léha dorbézolás nem kenyerem. Akkor mitől féljek? Nem mondom, sok a munkám, párttag is vagyok, az is *kötelez. Tagja vagyok a^ üzem pártvezetösé- gének és a csoltói helyi nemzeti bizottságnak. Szóval elég sok a tennivalóm, de én mégis leérettségizek.

így gondolkozott, vitatkozott önmagával 1954-ben. És győzött benne az akarat, a tanul- nivágyás. Álma teljesült, tavaly leérettségizett. Van egy csomó élettapasztalata is, hiszen már harmincöt tavaszt látott. Volt könyvelő, pártmunkás, agitátor. Eddig még becsülettel megállta a helyét minden munkában. De ha nem így lenne, jelölték volna-e Csoltóra a helyi nemzeti bizottság titkárának? Pedig ő erre nem számított, meg sem fordult a fe- - jében, egészen meglepődött, n amikor csengett a telefon és z telefonon a járási pártvezetőségre hívták. h

Másnap kilenc órakor a já- g rási pártvezetőségen volt. Azt F hitte korán jött, pedig már é többen is várakoztak ott. Senki s sem tudta, hogy miért hivatták n őket. Nem csoda, hogy nagy e volt a meglepetése, amikor hí- ú rül vették, hogy a júniusi vá- e lasztáson rájuk is szavaznak n

A feleletet ök adják mea...

Apja életének a felét baran- jolásban élte le. Rozsdamarta jiciklin, hátizsákkal a hátán iarangolta be szűkebb hazáját: Jömört, Nógrádot, Borsódot, ilykor Zemplén és Pest megye íatárait. S bizony sokszor jött laza üres zsebbel, mert mun- ;a nem akadt. A nagyobb vál- alkozók azért nem adtak neki nunkát, mert „felvidéki kom- nunista“ volt. A kis mesterek neg többnyire tanulókkal dol- loztattak. Ez célszerűbb és ki- izetődőbb volt, mint a segé- lek alkalmazása. őrült, ha ivente 3-4 hónapot dolgozha- ott. Ilyen munkafeltételek mel- ett bizony sovány volt a ke- esete.

Hej, pedig de sokszor átmo- lott arról, hogy a bérmafiát ataníttatja, mert eszes, ügyes lyerek volt. A tanító is egyre íajtogatta: kár a gyerekért, aníttatni kell. Legalább a pol- láriba Írassák be. Végül is a anító unszolására beíratták lélát a polgáriba. Nagy nehe- :en mindig összekuporgattak innyit, hogy a könyvekre, a andíjra elég legyen. Ám több- e és a továbbtanulásra már lem tellett.

Nem túlzók, ha azt mondom, iogy a Tomolya család csak a láború után lélegzett fel iga- :án a szegénység fojtogató izagából. Ekkor is csak az ötvenes évek elején. Pontosab- >an ekkor kezdődött igazi élesük. Tomolya bácsinak már bőven volt munkája, télen, nyáron dolgozhatott. Béla is állásba ment, 1950-től a tornaija felvásárló üzem alkalmazottja így már joggal ébredt fel benne újra az a vágy, hogy leérettségizzen. Kiváltképp amikor hírét vette, hogy Tornaijár is megnyílik a magyar nyelvi 11 éves középiskola, későbt pedig a dolgozók esti iskolája is.

Béla egy percig sem tétovázott.

— A tanulás sohasem szé-