Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-19 / 3. szám

A lehetetlen nő A Magyar Területi Színház színpadáról az idő előtti száza­dok levegője áradt. Három szí­nész szerepelt, hárman vará­zsolták elénk megkapőan, derű­sen az életet; A jő öreg Sophoklés jutott eszünkbe. Ugyanis ő emelte fel a színészek számát kettőről háromra s ez abban az időben forradalmi tett volt. A görög drámákban akkor még a közönség reagált a hős sorsára, igeneit vagy ellenveté­seit fejezte ki. Nem úgy a mo­dern drámában. Noha a színpadi szerzők gyakran fordulnak az óklasszikuscjkhoz. mint Bejach A lehetetlen nő-je esetében is. A színészek száma itt sem több háromnál, de sorsuk alakulásá­ról teljes mértékben maguk döntenek, a közönség néma szemlélő marad. És ami megle­pő, hogy nem is hagyják kétke­désben a nézőt, a harmadik felvonás végéig minden kérdést eligazítanak, minden problémát megoldanak. Két szempontból hasonlítható Peter Bejach zenés vígjátéka a görög drámaírók alkotásaihoz. A darab szerkezeti felépítésé­nek rokonságával s korszerűsé­gével. A téma eredeti, ötletes, tanulságosan szórakoztató. Ám­bár a vígjáték alapgondolata nem új, százféle változatban s százféle műfajban megírták már. A nők emancipációjáról van szó. Arról, hogy a nő anya­gilag és szellemileg felszaba­dult, elfoglalta az őt megillető helyet a szocializmust építő nép társadalmában, de ... S itt értünk ahhoz a ponthoz, amely­ből a vígjáték ötlete adódik, hogy milyen legyen a hasznos munkát végző nő, mint nő. Ölyan-e, mint Peter Bejach hő­se, vagy pedig más. Vagy mi­lyen legyen a férfi a vele egyenértékű nőhöz, olyan-e mint Hannes, vagy más. íme a vígjáték alakulásával adódó kérdések, most légy okos Do­mokos. Ä lehetetlen nő rövid tartal­mi kivonata a következő. Egy Hannes nevű üzemi munkás sítúrára megy a hegyekbe. Késő délután erős szélvihar támad s így kénytelen a hegyek közt egy faházikószerű menedékhe­lyen eltölteni az éjszakát. Per­sze a férfi, az férfi s Hannes a gyér világú este magányában kalandra gondol. Hogyha betop­panna hozzá egy helyes nő! Milyen jó lenne, milyen szép lenne az éjszaka. Együtt ket­tesben, egy fedél alatt világtól, emberektől távol... Hát nem a férfiak megtestesült ördöge ez a Hannes? És véletlen, vagy csoda is adódhatna még a hu­szadik században? Nyílik a fa­házikó ajtaja s a becsapódó szél eloltja a lámpát, de mi nézők tudjuk, hogy nő lépett be a menedékhelyre. S kezdődik a vígjáték. Az új vendég és Hannes ismerkednek, barátkoz­nak. Frappánsan jellemzik ön­magukat. Barbara, a lehetetlen nő: Tulajdonképpen kicsoda idő is a Hannes kezére játszik. De hiába az erőlködés, a forró szerelmi vallomás, Barbara le­hetetlen nő marad és nem haj­lik a férfi csábításának. Nem akar könnyű zsákmány lenni, nem akarja elismerni a futó­szerelem létjogosultságát. íme a komplikáció! És a második felvonás.végéig még az is kide­rül, hogy mind a ketten egy üzemből kerültek a hegyekbe, Hannes mint munkás, Barbara mint igazgató, akit korábban már Hannes madárijesztőnek titulált. Lefekvéskor Barbaráé az ágy, Hannesé pedig csak az agyonhasznált nyugágy. És még az sem segít, hogy a nyugágy egy nem várt pillanatban hasz­navehetetlenné válik. Hannes egy határozott, magán uralkodni tudó nő mellett tölti el az éj­szakát. A harmadik felvonásban Han­nes kelletlen szavaiból sejti maga? Egy férfi, egy normális, hímnemű férfi. S később a nő magáról: Én azok közé tarto­zom, akik a veszélyben erősek. Nem rendkívüli, mint inkább minden szentimentaíizmustól mentes, normális, nőnemű nő. Milyen szerencse, hogy egy ilyen típusú, nem könnyű nő toppant be a házikóba ... kü­lönben a premiéren nem derül­hettünk volna egy olyan zenés vígjátékon, amelynek kiválaszá- sáért Fellegi István igazgatót, Siposs Jenő dramaturgot és Tarics János rendezőt a legna­gyobb elismerés illeti. Hogyan bonyolódik tovább a vígjáték? Hannes kívánsága szerint most már férfi és nő van egy fedél alatt. Kezdetét veheti, az ostrom, a hódítás, hiszen egy faágy az összes al- vóalkalmatosság a házikóban, nincs menekülés. Kint hóvihar, jeges szél, hótorlasz, még az meg a közönség, hogy éjszaka nem történt semmi. A férfi mogorva, kedvetlen, a lehetet­len nő viszont szerelmes. Min­dent elkövet, hogy Hannest kiengesztelje. Még a könnyű nők pózát is kierőszakolja ma­gából, csakhogy a férfi kedélyét visszaszerezze. Persze fáradsá­ga hiábavaló, Hannes csökö­nyösen adja a sértődöttet. És ekkor valaki segítségért kiált, színpadra lép a harmadik sze­replő. Katrin. A lehetetlen nő ellenlábasa kedélyben, felfo­gásban, mindenben. Hannes két nő közé kerül s a könyebbhez húz a szíve. Sítúra, vándorlás és kaland, ezeknek a gondola­toknak rabja. De hamarosan kiderül, hogy Katrin pózol s ezt csak azért teszi, hogy Barbarát és Hannest kölcsönösen félté­kennyé tegye. Ugyanis ekkor már fülig szerelmesek egymás-' ba. És a függöny legördül, a zenés vígjátéknak vége! A közönség összegezheti, le­vonhatja a játék tanulságait. Kicsit zavarban van, mert a da­rab címe: A lehetetlen nő. Ugyanakkor nem is olyan lehe­tetlen Barbara. A komoly, az elhivatottságnak élő s a mohó férfivágynak ellenállni tudó nő testesül meg alakjában, akit a hímnemnek tisztelni, becsülni kell. Érzésünk szerint ezen van a hangsúly! Miért lenne vígjá­ték a vígjáték, ha nem túlzá­sokból hozná felszínre hőse ér­tékeit! ... Röviden még az alakításról. Végig kiegyensúlyozott, színvo­nalas játék. Az első felvonás néhány percében még premiér- hez illően feszélyezett a moz­gás. a beszéd, de aztán olyan természetes modorba zökken a játék, hogy öröm nézni. Lengyel Ilona Barbara szerepé­ben kiválót nyújtott, mégcsak szépséghibákat sem lehet írni a rovására. A lehetetlen nő fi­guráját remekül karakírozta. Tóth László most is bebizonyí­totta, hogy sokoldalú színész. A komoly hangvételű drámák­ban és a vígjátékokban egya­ránt otthonosan mozog. Hannest mindvégig tökéletesen játszot­ta. Buczkó Judit Katrinja szin­tén komoly színészi adottságot mutat. Peter Bejach zenés vígjátéka új szín a Magyar Területi Szín­ház műsorán. A darab és az alakítás sikere elvitathatatlan! MÄCS JÖZSEF A hű folyó ZEROMSKI: Z eromski, A hü folyó című regény szerzője a lengyel irodalom egyik legnagyobb klasszikus írója. Nemesi szárma­zása ellenére gyűlölte az emberi jog, az emberi szabadság sárba- tiprását, s kényuralmat, a zsar­nokságot. A lengyel társadalom fájó sebeit, a nép szabadság utá­ni vágyait, hlmait elsirató vagy éppen vádló hangját majdnem minden írásában megtaláljuk. Nem véletlen, hogy éppen Pető­fi volt az egyik legkedveltebb költője. Ezt egyébként naplójá­ból tudjuk meg. Zeromski nagy művészi erővel, de ugyanakkor szűk időkeretben villantja fel a lengyel nép nem­zeti küzdelmének lényeges kér­déseit. Nagy lelkesedéssel és ki­váló írói hozzáértéssel kelti élet­re a forradalmi hagyományokat. Mondhatnánk, élő lelkiismerettel virraszt a lengyel éjszakában. S amikor már felverte a gyom, a dudva, a hősök sírját, kik fegyvert mertek fogni a cári túlerővel szemben, akkor írja meg A hű folyót, e remekművét. A könyv 1912-ben jelent meg. Zeromski e művében hitet tesz a lengyel nép 1863-as nagy nem­zeti forradalma mellett. Örök emléket állít e nagyszerű meg­mozdulásnak, melyért: Marx és Engels is lelkesedtek. Tömör mondatokba sűríti a felkelés történetét. S ugyanakkor a ha­ladó erők szemszögéből fest hű képet a forradalomról. szenve­délyes igazságkeresésSf hibáz rá a lényegre. Bármely fejezetét is vesszük a regénynek: az igaz­ságkeresés, az iró művészi lát­nok sága sugároz felénk a mű­ből. A regény két fő hőse Salomeár és Jozef Odrowai, a hercegből lett felkelő, ki súlyos sebekkel, roppant akaraterővel vonszolja magát a kietlen, havas pusztá­kon keresztül, míg végül mene­déket talál egy kastélyban, ahol Salomeár egy ugyancsak felkelő gazdatiszt szép, fiatal lánya lesz életének megmentöje. Amikor a Odrowai kigyógyul súlyos sebei­ből, a hercegnő csalárd módon eltávolítja fiát a lánytól, kik ha­lálosan egymásba szerettek. S azzal, hogy a lánytól elsza­kítja, egyszersmind fiát is eltá­volítja a harcok közeléből. Kitű­nő drámai része ez a regénynek és egyben a lényegre való ráta- pintás is. így tudjuk meg, hogy a hercegnő lelke mélyén hiába­valónak tartja az egész nemzeti fellángolást. S ugyanakkor Salo- meárék, akik apjukat vesztették el a felkelésben — a végsőkig kitartanak és elvéreznek. Zeromski fájlalja, hogy a rop­pant paraszti tömegek nem vet­tek részt a felkelésben, sőt egyik részük gyűlöli és feladja őket. Persze van a parasztságnak egy másik rétege is, akik, ha passzí­vak is, de szimpatizálnak a fel­kelőkkel, menedéket, ruhát élelmet adnak nekik. Mondhatom, Zeromski mélyen átérezve a lengyel sors nagy kér­dését, húsbamarkolóan szólaltat­ja meg osztályának, a nemes­ségnek lelkiismeretét. S fájda­lommal utal a paraszti rétggek mellőzésére, de végeredményben sem a paraszt, sem a polgár hő­sei nem találnak kiutat. Meghal­nak vagy egyszerűen eltűnnek, mint Salomeár és Odrowai. (té| Több olvasónk kérésére közöljük a világirodalom klasszi­kus költőinek néhány szerelmes versét. PETRARCA: (olasz költő, élt 1304 — 1374 között) Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek? Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek? És ha szerelem ez, minő, miféle? Ha jó, miért van oly halálos éle? Ha rossz, e gyötrelem miért oly édes? Miért sírok-rívok, önként ha égek? S ha kénytelen, mit ér a könnyek éje? Élő halálnak kéjes szenvedése miért ölelsz, ha én egyet nem értek? S ha egyetértek: nincs ok fájdalomra. Mély tengeren, kormánytalan bolyongok egy gyönge bárkán, összevissza a szélben. Tudásom oly kevés, a bűnöm oly sok, hogy nem tudom magam se, jó mi volna; fázom hő nyárban s égek puszta télben. SÁRKÖZI GYÖRGY fordítása i! BARRETT-BROWNING: (angol költőnő élt 1806—1861 között) , A portugál szonettekből XXI * Mondd újra s újra mondd és újra mondd, hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak kakuknőtához hasonlítanak, emlékezz rá, hogy se mező, se domb nincs kakuknőta nélkül, ha a lomb újul tavasszal s kizöldül a mag. Egyszeri sző, mint szellem hangja, vak , sötétben zeng el és kétség borong nyomában. Ismételd ... szeretsz... Ki fél, hogy a rét túlsók csillaggal ékszeres? Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél, mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj: de ne feledd, hogy némán is szeress... BABITS MIHÁLY fordítása «♦MM >♦♦<♦♦>>>♦♦♦♦ MM HMMMMMMMMMMMM* BRATISLAVA I. Kedd: 11,20 Jó hangulatban (állandó műsorszám) 15.30 Itt Moszkva 16.15 Szórakoztató ze­ne (állandó műsorszám) 18.15 Kívánságkoncert (állandó mű­sorszám) Szerda: 12.40 Ope­rettzene 17.30 Tánczene Csütör­tök: 12.07 Fúvószene 20.00 Wolf: Professzor Mamlock — színielőadás Péntek: 10.25 Nép­dalok 15.30 Itt Moszkva 20.00 Százhúsz perc Közép-Szlo\á- kiában. Szombat: 12.40 Opera­áriák 20.00 Prágai szilveszteri kabaré Vasárnap: 9.30 Vidám félóra 14.00 Tánczené 15.40 Sportközvetítés 17.20 Tánczene 20.00 Vančura: Jozefina — szí­nielőadás. A BRATISLAVAI TELEVÍZIÓ MŰSORA: Kedd: 20.00 Televíziós ver­seny Szerda: 20.00 Hellmann: őszi kert — színielőadás Csü­törtök: 20.00, Ma utoljára — cseh film. Péntek: 20.00 Nem mindig beborult (cseh film) Szombat: 21.10 Monpti — német film. Vasárnap: 20.00 Francia négyes — szlovák film. KOSSUTH-RÄDIÖ Kedd: 10.25 Magyar nóták 12.10 Ajándékmüsor 16.15 Egy falu — egy nóta 17.15 Szív küldi szívnek 19.25 Népi zehekar 20.25 A Rádió Világszínháza: Cseresznyéskert. Szerda: 12.10 Operarészletek 13.10 Régi nóta, híres nóta 14.00 Ajándékhang­verseny 14.35 Három tavasz operettből, részletek 18.15 Szív küdi szívnek 21.28 Beethoven­hang verseny. Csütörtök: 11.20 Operettdalok 13.20 Népi zene­kar 14.10 Tánczenekar 16.10 Egy falu — egy nóta 19.00 Köz­vetítés a Moszkvai Nagyszín­házból Bizet: Carmen. Péntek: 10.10 Színes népi muzsika 13.50 Népszerű táncdalok 16.15 Népi zenekar 18.35 Könnyű zene 20.30 Tánczenekar. Szombat: 10.30 Operettkettősök 12.10 Né­pi zenekar 18,30 Szív küldi szívnek 20.30 Vidám zenés könyvesbolt. Vasárnap: 12.15 Népi zenekar 13.00 Szív küldi szívnek. 14.00 Keringők 18.10 Tánczenekar 19.00 Színházköz­vetítés. Felnőnek a gyerekek. Vígjáték. A TELEVÍZIÓ MŰSORA: Kedd: 20.00 Nyomorultak I. Francia film. Szerda: 19.00 Ber­narda háza. Közvetítés a Kato­na József Színbázhól Csütörtök: 20.00 Nyomorultak II. rész. Szombat: 20.05 Kalandok — ka­landhősök. Irodalmi társasjáték. Vasárnap: 20.00 Pécsi városmű­sor. A CSISZ alsószemérédi alap­szervezetének elnöke Tóth Já­nos. Vezetésével fellendült a szervezeti élet. A szervezési munkában sokat segítenek Gyö­nyör Erzsébet és Gyönyör Já­nos. Ezek a vezetőségi tagok is mindent megtesznek a jó szervezeti életért. A helyi nemzeti bizottság ál­tal adományozott klubhelyisé­get is okosan használják fel a fiatalok. Gramofonos rádióval és televízióval rendezték be, viszont hiba, hogy egyetlenegy napilapot, folyóiratot sem ren­deltek a klubhelyiség számára. Hiányzik a könyvtár is. Nemrég mutatták be a Nyolc hold föld című drámát Sásdi Sándortól. A szereplők közül Máté Márta és Tauber János tűntek ki. Asz­talitenisz felszerelést vásárol­tak és ezzel igen jól elszóra­koznak. A klubhelyiségbe nem­csak a fiatalok, hanem az idő­sebbek is eljárnak. SMlRER JÁNOS, Alsószemeréd. F új a szél, sepri a havat, szerte az országban hideg idő járja S az éghajlat törvénye alól Bátorkeszi sem kivétel. Huhúkoltató télben pipáznak a kémények. A kutyát sem jó kizavarni ilyen időben. Ám a falu apraja-nagyja mégis talpon van. Ropog a hó a csiz­mák talpai alatt. Meleg téli felöltőben a Művelődésház felé tartanak az emberek. És a nagy tágas teremben elfoglalnak minden széket. Még az esti fél nyolcat el sem érte az óra mu­tatója s ők már jelen vannak s várnak a nehéz függöny szét­nyílására, hogy aztán teljes három óra hosszán át derülje­nek, szórakozzanak. Annyi a nép, hogy feltételezhető, talán minden családból eljött valaki. Ezen nem is lehet egyébként csodálkozni. Hiszen az esztrád- est plakátján az időpontot is megjelölik, hogy este fél nyolc után, legyen a Horváth kertben Budán! íme a toborzó és íme a zsúfolt nézőtér s az első so­rokban idős nénikék, bácsikák... gyanúsítsuk meg őket, hogy szép emlékeiket kavarta fel az Idézett szöveg? így történhe­tett, mert merem állítani, hogy pontosabbak voltak bármilyen szerelmes fiatalembernél, aki szintén nem akar elkésni az Ígért találkozóról! De nézzük csak, kik csábítot­ták a kivilágított Művelődés- házba a bátorkeszieket este -fél nyolc után? A gútaiak. A ko­máromi járásból utaztak át autóbuszon, onnan üzenték meg telefonon vagy levélben, hogy szombat estére jönnek, tehát jelenjenek meg szép számban s legyenek pontosak. Mert mit mond a hirdetőoszlop? Este fél nyolc után... S valóban, Gúta és Bátorkeszi a jelzett időpont­ban s a jelzett helyen pontosan megjelent. Nem várattak egy­másra, hiszen fiatalságuk em­léke még ott szivárványuk a fejük fölött s tapasztalatból tudják, hogy ha randi, akkor legyen randi s legyünk ponto­sak. Ehhez tartották magukat. S vajon megérte mindkét részről a pontosság? Határozott igennel kell válaszolnunk. A bátorkesziek önfeledten tapsol­tak s annyira belefelejtkeztek a gútaiak okosan válogatott je­leneteibe, a Rytmus zenekar játékába, a műkedvelői szinten kiváló énekesek hangjába, a szép magyar dalokba, a kecse­sen lépegető lányok táncába és a szemtévesztő bűvész cselfo­gásaiba. hogy a három órás műsor alig tűnt harminc perc­nek. Mikor lehullt a függöny, a bátorkeszieket nagyon érde­kelte, hogy névszerigt kik vol­tak azok, akik ezt a kellemes estét szerezték. Akik télben, hóban, szélviharban is vállal­koztak arra, hogy távoleső falu színpadán fellépjenek s vendég­szerepeljenek. Jozefik Erzsébet, Oborilová Lia, Boncsek László, Balázs Sándor, Csizmadia Zoltán, Bar- tus Ida, Czigle G., Harcsa M„ Marosi G„ Mente I., Szabó E., Terbák I„ és a zenekar. És a táncosok. Persze elsősorban kellett vol­na említenünk azokat, akik nem szerepeltek ugyan, de kitünően szerveztek, a gútai Népművelési Otthon részéről Žibritová Mari­kát, a Csemadok részéről pedig Kopjék tanító elvtársat. S ezzel a jelentésünk végére értünk. Szép estéről adtunk hírt, ahol két falu találkozott fél nyolc óra után s kezetfogott egymás­sal! (M. J.*

Next

/
Thumbnails
Contents