Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-31 / 22. szám
t sok drágakő között... Qo'iohov vitathatatlanul a •’ legnagyobb élő szovjet irt. Korára nézve alig volt több húsz évesnél, amikor egy nyaláb kézirattal a hóna alatt bekopogott Gorkijhoz. Gorkij úgy fogadta a fiatal elbeszélőt, mint valami csodagyereket. A zsenióriás felismerte benne vetélytársát, a szovjet irodalom kivételes, nagytehetségű reménységét. A felismerés helyes volt. Gorkij nem tévedett, Alig egy évtized leforgása alatt az elbeszélésekből regény lett, a doni kozákok, parasztok, a forradalmi éveket summázó regény, a Csendes Don, melyet azóta már a világirodalom remekművei közé soroltak. Nem tudom helyes-e az összehasonlítás, de élek pele: ha van a szobrászatban, a festészetben monumentális mű, akkor a regényirodalomban a Csendes Don super-monu- mentális remekmű. Az eddig elolvasott regények közül: Hardy A tiszta nő, Nexő Hódító neUe, Tolsztoj Háború és béke és Solohov Csendes Don •ímű regények hősei nőttek eginkább a szívemhez. Szeművészi erővel — merem vallani, hogy a Csendes Don mind művészi erejében, mind pedig mondanivalójában különleges alkotás. Ha Solohov nem írt volna több regényt, elbeszélést, ezzel is beírja magát a világ- irodalom nagyjainak névsorába. Ám a zseni, az őstehetség nem hallgatott. Ha ritkábbak is a lélekzetvételet, mint sok más termékeny íróé, d.e annál nagyobbak és mélyebbek. Olyan ö, mint a városi ember, aki felkerül az ózondús, gyantaillatú fenyvesekbe: lassan és mélyeket szív a kristálytiszta levegőből, és csak akkor fújja ki magából, amikor már átjárta minden porcikáját. Valahogy így csinálja Solohov is, keveset ír, de maradandót. A sok drágakő között ott csillog egy-egy gyémántszem is. Ilyen csillogó gyémánt Embersors című elbeszélése is. E mélyen humanista és művészileg is kiváló elbeszélés gyöngyszeme a prózairodalomnak. Ilyet' csak az tud írni, aki maga is talpig ember, szereti az embereket, aki ott él ‘közöltük, ismeri apró- cseprő bajukat, gondjukat, örömüket, mindent, ami az emberben emberi, szép, nemes vagy rossz. Solohov ilyen író. Az új szovjet életet is ő ábrázolta a leghitelesebben, a legművésziebben, a legembe- riebben, az Oj barázdát szánt az eke című regényében. Ez utóbbiért és egyéb irodalmi alkotásáért kapta meg a már régen megérdemelt Nemzetközi Lenin-díjat. A Lenin-díjas legnagyobb SÍ élő szovjet író a napokban töltötte be életének SS-ik évét. Ötvenöt év egy író életében nem nagy idő, éppen az érés ideje. Sok író a hatvanadik életévében éri el tehetségének tetőfokát, a teljességet. Solohov ezt már fiatal korában elérte. (török) intem ez a négy regény a vi- ágiroda'om legjobb alkotása Igen, a Csendes Don maga nemében egyedülálló mű Egyedülálló azért, mert a 20 •század olyan éveinek kórdokumentumát nyújtja, melyek megrengették a világot. S e világrengető évek egy új korszakot nyitottak az emberiség történetében: az ember, a kommunista eszme világhódító korát, melyet ma már több mint egy milliárd ember vall magáénak. A regény tele van drámával, tragédiával, a haldokló posvány és a születő embrió- élet vívja tragikus harcát, hogy végül is világra jöjjön az új élet. Igen, a drámák, a tragédiák hosszú láncolatából született meg a világ első szocialista állama. S mert ezt summázza a regény, páratlan r jjk ihIzecű szíta VÍZSZINTES: 1. Nádasokban is található gázló-költöző madár. 5. Magyar zongoraművész (1855-1923) 10. Betegségjelző. 12 Nem bent. 13. Jókedvű, csengöbongó rímes szöveg. 16. Névelővel: érdekes történet. 17. Merán közepe. 18. A legteljesebb csend is ilyen. 19. Ferenc és László. 20. Forma, idom. 21. Kínai város (betűhiány). 23. Francia lustaság. 24. Meggyőződése. 26. 1 2 3 4 7\ 5 6 7 8 9 10 / n \ 12 13 14 15 16 y 17 / 18 Á 19 \ k) 20 y 21 j± 22 \ 23 X 24 / 25 26 26a y 27 28 29 30 31 \ / 32 33 34 Költemények a máról-a mának Gyurcsó István új verseskötetéről A mai rohanó élet tempójában a legtöbb ember nem sokra becsüli a költészetet. A világ- irodalom klasszikusait is a legszívesebben filmen nézi meg — zsúfolva, tömény formában, amihez nem kell több két három óránál. Talán verset is olvas hébe-korba valamely folyóirat hasábjain, ha nagyon vonzónak találja a címét, ám egy egész kötetnyit megemészteni, arra ma kevés ember hajlandó. Igaz, a versolvasáshoz hangulatra s zavartalan nyugalomra van szükség; el kell mélyülni a költeményekben, ha az ember meg akarja érteni a művészt, fel akarja fogni lelkének finom rezdüléseit, bele akarja élni magát abba a hangulatba, amelyben a költemények — az alkotás lázában — születtek. Néhány év terméséből összeválogatott verseket végigolvasni, hangulataikat átélni, alkotójukat időben és térben végigkísérni még nehezebb dolog. Nehéz valami egységet, vezérfonalat találni több tucat — más-más időben, más-más hangulatban, más-más témákról írt költeményekben. Nagy költők tudtak csak egv-egy ciklusban, rövid alkotó időn belül ilyen egységes hangulatú s töretlenül ívelő lírát alkotni. Gyurcsó István Termő időben címen megjelent új verseiben — noha mintegy öt év termését öleli fel — megtalálhatjuk az egységes motívumot, mely egyben költői hitvallása is, s ez - hit az emberben, az emberi élet kibontakozó teljességében, az emberi életet megszépítő munkában, a békében. Gyurcsó szocializmust építő korunknak, a legmaiabb mának lantosa, krónikás poétája. Míg többi költőnk tekintete még mindig elég gyakran vissza- visszakalandozik a múltba élményanyagért, érvekért s bizonyításért, hogy annál izmosabban, szemléletesebben festhessék m^g kénét a mának. Gyurcsó — bár nem tartozik legfiatalabb költőink közé s éppen ezért a saját élete, élményvilága is benne gyökerezik a múltban, amit a fiatalabb nemzedék csak könyvekből vagy az idősebbek elbeszéléseiből ismer — Gyurcsó mégsem kénytelen ehhez az eszközhöz nyúlni, minden érzésével, minden gondolatával csakis a mának, a máért él, hogy végül is átíveljen a kommunizmus napfényes jövőjébe. Jólesik Gyurcsó sematizmustól mentes, de egészséges optimizmustól duzzadó, helyenként nemes pátosztól fűtött verseit olvasni. Komolyak e sorok, olykor-olykor fiiozófiai mélységekre hatolok, itt-ott megcsillan bennük a szívből jövő derű. a sokat megélt, sokat tapasztalt ember bölcs mosolya is. Egy ország kebelén, Ifjú kortársakhoz, Husziták földjén azok a versei, ahol a legmar- kánsabbap fejezi ki krédóját az Míg, németül. 27. Szovjet város. 29. Barát az iskola pacijából. 33 Becézett férfinév. 32. Évelő kerti növény. 33. Például: Kaffka Margit. 34. A családfő egyik becézése. FÜGGŐLEGES: 1. Magas hegy — süveggel. 2. Vonatkozó névmás — többes számban. 3. A magyar munkás- mozgalom kiváló ismerője volt, marxista filozófus (1885—1950). 4. Olaszországi. 6. Kor keverve. 7. Textilüzletekben vásárolható. 8. Híres magyar nyomdász. 9. Szovjet város, Szaratovtól ÉNy- ra (betűhiány). 11. Védelmezni. 14. ... -Twain. 15. Eduard rövidítése. 19. Ezt szeretik a fényképészek. 21. Idegen női név. 22. Régi itáliai fejedelemség Solerno közelében. 24. Égitest. 25. Moldova fővárosa. 26a. München folyója. 27. Kiejtett betű. 28. Idegen férfinév. 30. Hal a Földközi-tengerben. Megfejtendők a kövéren szedett sorok. A májusi pályázati rejtvények megfejtését legkésőbb június 7-ig kérjük szerkesztőségünk címére egyszerre beküldeni. A helyes megfejtők között értékes könyvjutalmakat sorsolunk ki. a költő, akit nem az iskola, hanem az élet, a közös sors, egymás megbecsülése, a nemzeteken felül álló proletár életközösség tanított hazaszeretetre. Adyval és József Attilával vallja a megváltozott életfeltételek között: .......a két bánat, a szlovák, a magyar (egy örömmé nőtt már és két karunk,) szívünk is egymáshoz igazodik.“ Másutt, s ez kötetének mottója: „Nagykapostól Chebig, (Kelet— Nyugat,) s fölötte íves (csillagboltozat,) alatta egy ország (él és üzen:) s a sok között dobog (az én szívem.") Az ország gondja — a költő gondja, a szocializmust építő, a mült nyűgét levető mai ember gondja — a költő gondja, ez adja kezébe a tollat, ez ad nemes szárnyalást lélekből fakadó szavainak. A változó élet sok problémája helyet kap verseiben, s nemcsak az országépítés, a béke, népeink testvéri együttélése azok a kérdések, amelyekhez ihletett tollal nyúl, a szatíra éles fegyverével ítéli el például a Potyalesőkben a szövetkezet heréit, akik ott akarnak aratni, ahol nem vetettek. Például a Falum határa termő vidék-ben — mely formájára s tartalmára nézve is a kötet egyik legsikerültebb verse — az „ej ráérünk arra még" szerű lustaságot, hanyagságot, pellengérre állítja, melynek eredménye egy falu határának elgazosodása. Szerepel a kötetben néhány alkalmi vers is, jószándékú poémák, amik azonban — talán éppen mert megszabott alkalomra, s talán éppen valamely szerkesztőség megrendelésére készültek —. nélkülözik a műgondot. Általában elmondhatjuk, hogy Gyurcsó, aki mint robusztus őstehetség, a saját erejéből, komoly önképzéssel küzdötte fel magát költőink élvonalába, bár legutolsó verseskötete óta e tekintetben is rengeteget fejlődött, mégis, még ma is sokhelyütt nem eléggé ura a gondolatritmusnak s egyáltalán a formának. Igaz, ahol őszinte belső hevület fűti s ahol valamely nagyobbszerű, mondhat- nók általánosan emberi probléma adja kezébe a tollat, ott a belső pátosz átsegíti a buktatókon, ott eszmeileg és formailag is töretlenül ível verse a záró sorokig. Egyszerűbb, hangulatot vagy egy-egy tájat festő költeményeiben azonban néhol egész prózaian fejezi ki magát, sőt olykor még nyelvi hibák, magyartalanságok is közbecsúsznak. Az olyan sorok, mint például „Háborút készít a tőkés Nyugat“, (míg szemed fürgén tükrödnek kutat“), nyilván nehezen férnek össze. (Reggeli készülődés közben). Vagy „az utcán vágányzat (!) készül szép, szőke acélból“. Az olyan magyartalanság pedig, hogy „olyankor, mikor semmi se nem tud vigasztalni“, egyenesen bosszantó egy olyan tehetséges, kiforrt költőnél, mint éppen Gyurcsó István. Ilyen, egyébként nívós kötetben több gondot kellett volna fordítani a válogatásra, annál is inkább, minthogy a Termő időben nyilván nem akar teljességre törekedni, egész biztosan nem is tartalmazza Gyurcsónak az öt év előtti Anyám mosolyog óta írt minden versét. A válogatás mellett nem túlságosan szerencsés az egymástól tematikailag igen eltérő költemények bizonyos zárt ciklusokba erőszakolása sem. Az Egyedül című szerelmes vers (Ütinapló ciklus) például ugyanúgy inkább a Tűzhely-be, vagy az Asszonyok dicséreté-be való, mint ahogy a nyári strandolásról szóló Délutáni áhitat a Dunán, nem tudni mit keres a többnyire politikai versekből Összeállított Magyarok és nem magyarok ciklusban. Bár a legtöbb ember nem úgy olvas verset, hogy elővéve egy kötetet mint valami regényt, végigolvassa az első betűtől az utolsóig, hanem a tartalomjegyzékből keresi ki a címe után ítélve hangulatának legjobban megfelelőt — tehát ilyen szempontból nem sok jelentősége van a ciklusokra tagolásnak — mégis, ha már az efajta rendszerezés, csoportosítás megtörtént, ott több gondot vár az ember. Gyurcsó komoly, nagytehetségű. költő, gondolatai mélyre szántók, nyelve Ízes, zamatom, képei egyszerűk, kristályt‘"'-xák s formaművészete is kialakuló-’ ban van. E téren még keresi az utat, a költői egyéniségének legjobban megfelelőt: ír szabad verset, s megpróbálkozik a szonett-formával, a balladikus népdal-stílus sem idegen neki (Húsz éves lányok), sőt olykor még Petőfit is idézi (Jobb nekem a Duna partján, Piroska). Hogy a formakeresés nehézségekkel jár, azzal ő maga is tisztában van, erről is bátran, őszintén szól a kötet két kedves kis versében (A lektornál Párbeszéd), az előbbiben kissé hetykén, a másodikban szelíd malíciával. öt év vajúdásoktól terhes költői alkotó munkája után tesz pontot Gyurcsó a Napjaink elégiájával a Termő időben. Nem titkolja a nehézségeket, melyekkel az építő, teremtő, alkotó embernek meg kell küzdenie: A lelkesedést sokszor visszarántja még köznapi %ond, lomha nyűg, buta nehezék, s a szárnyas képzelet ily ólomsúlyai százszor megpróbálnak a földre rántani! De a küzdelmekkel terhes munka után: A mindenség küszöbén állva kiszórjuk szívünkből a gondok fölös terhét, a faragott és faragatlan istenek sokaságát, hogy a képzelet csapongó erőjével közelebb kerüljünk a tudomány ablakához, hol kitekintve zengő kiáltással üdvözöljük egymást, kik legyőzve apró szédüléseinket félelem nélkül törünk a csillagok felé ... így dalol Gyurcsó a máról a mának — mindenek okulására TARJANI ANDOK ZSÉLYI NAGY LAJOS: ^4Iájus ege a lati Hajadra, árnyas nagy hajadra hideg harmat hull Gyöngyvirág. Lobogó, forró vágyainkat hűtik még hűvös éjszakák. A nappalok meg elszakítnak egymástól, mint a drótsövény. — Vendége lettem csak karodnak: otthontalan, zord szökevény. Pedig nagy összetartozásunk hirdetni nem feledtem el, hiszen haragos-szép szavakkal ajkam csak erről énekel. Osztunk a csöndesség vizén s a zűrzavar hullámain, magányunk békés, hűs folyóján mostuk tisztára vágyaink. Tétova álmok mocsarából napfényre vert a szerelem ... — Örök szivárvány lett a sorsod tűzcsóvás, bíbor egeken. II. Fekszel a fényes, gyémánt nap előtt, Kamasz sugarak szédülnek szívedre. Perzseltszárnyú galambok zokognak, s hullnak eléd kínban énekelve, májusi virágok. S hogy Hozzád érek, megremeg a táj, a mindenség vad nászban vonaglik, összetapadnak a rózsabokrok, s pályaváltoztatva elindulnak egymáshoz a jeges csillagok. 4 o <> <> <► n i. 4.
