Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-31 / 22. szám
TÖRÖK ELEMÉR r É lt egy nő, Szilvia nevezetű, a nagyvárosi bérház ötödik emeletén. Szép nő volt, fehérbőrű, szabályos testű, arcán enyhe pír, ha Ősz tincs a fekete hajban kibontotta hosszú kontyba csavart fekete haját, mint egy szikrázó zuhatag ömlött a vállára. Amerre ment, mindenütt megnézték az emberek. És ő mégis elégedetlenkedett. — Nem bámul meg mindenki, Tibor — panaszkodott durcásan a férjének — vannak szemtelen alakok, akik észre sem vesznek! Tibor, a férje olyan szerelmes volt, hogy egy szó ellenvetést sem mert tenni. — Ahogy gondolod drágám — motyogta szórakozottan. — Mit tegyek, Tibor? — kiáltotta panaszosan az asszony. Akarom, hogy mindenki rajtam felejtse a szemét! Mondd, mit tegyek? Te vagy a férfi. Tudnod kell ... 1 A férfi gyáván hebegett valamit, hogy: de édes... én mindig csak' téged... és ez tán, talán elég lehetne, de Szilvia türelmetlenül egyintett. — Használhatatlan vagy Tibor, csak gondot okozol nekem ... Nemhogy segítenél, igyekeznél megoldani a problémáimat... azt nem. És keservesen sírni kezdett. A férfi annyira megijedt, hogy ész nélkül rohant le a lépcsőkön a sarki virágárushoz, lihegve egy csokor fehér rózsát kért, visszavágtatott vele az ötödik emeletre és gyámoltalanul megállt Szilvia fölött. Az asszony még mindig keservesen sírt az asztalra borulva. — Ne ne sírj már drágám ... No — nyöszörgő« a férfi és lóbálta feje felett a rózsacsokrot, mint miséző pap a füstölőt. Egy fehér rózsaszirom lehullott a csokorból és kecses lepkeként a nő fekete hajára szállt. Szilvia megelégelte a sírást. Felemelte ma- szatos arcát, felszárította könnyeit és a tükörhöz ment, hogy kifesse a száját. Akkor látta meg a hajába hullott fehér rózsaszirmot. — Jé, — sikoltotta — de édes ... jé ... Megtorpant, látszott, hogy erősen gondolkozik. — Tibor, adj gyorsan egy ötvenest! Siess! siess! A férfi sietve cibálta elő pénztárcáját és ellenvetés nélkül fizetett. Az asszony szó nélkül otthagyta, taxit hívott és repült a fodrásznőjéhez. — Gizi asszony — lelkendezett — Gizi asz- szony, azonnal fessen egy ősz tincset a hajamba! Ide a bal felére! Gizi asszony alaposan ismerte asszonytársait és semmilyen ötletükön nem ütközött meg. Szó nélkül megfestette a tincset. Amikor készen lett, az asszony felvette legszebb ruháját, csillogó gyöngyöt tett szépívü nyakára és kiment az utcára. Jól számított mindenki megbámulta. — Blick-fangom van — örült magában — egyetlen férfi sem mehet el mellettem anélkül hogy fel ne tűnjek neki! Nagyon-nagyon boldognak érezte magát. Boldogsága hosszú évekig tartott, amikor egyszer azt vette észre, hogy nem is egy fehér- tincs van a hajában, hanem kettő. — Nézd Tibor — mondta jókedvűen a férjének, — szaporodnak a fehér tincseim! Így még érdekesebb leszek, ugye? — Igen, igen -- motyogta a férfi, aki a szerelemtől még mindig csak így tudott beszélni, de az arca bánatos volt. Az asszony hajkoronájában rövid időn belül, újabb, immár harmadik fehér tincs bukkant fel. Erre bosszankodni kezdett. — Mi az ördög ez, Tibor — panaszkodott — rövidesen az egész hajam fehér lesz! Ez így nem érdekes ... — Ja az idő, drágám — sóhajtott a férfi — az idő ... — Mit idő -- kiáltotta haragosan az asszony — ki az ... mi az az idő? Nem akarok több fehér tincset, érted, Tibor?... nem akarok! £s haragosan toppantott a lábával. i dáz harc kezdődött az asszony és az Idő -r»- között. Az ősz tincsek egyre szaporodtak. Az asszony sírt. és miután látta, hogy a férje mafla ahhoz, hogy segítsen rajta, újból elment a fodrásznőhöz. — Gizi asszony — könyörgött — nem tudom mi ez ... Sok ez a fehérség a hajamban ... Így már nem érdekes .. . Mit csináljak, mondja, mit? E'esse vissza feketére, Gizi asszony! Gizi asszony is öreg volt és egészen őszhajú. — Nem lehet, Szilvia! Feketébe lehet fehér tincset festeni, de a fehéret nem lehet visszafesteni feketére ... Nem fogja meg a festék... Ezt az Idő csinálja ... Az Idő.,. — Fütyülök az Időre! — dacoskodott az asz- szony és hazasietett. Leült a tükör elé és egyenként kitépett a hajából minden ősz szálat. Üjra fekete volt, mint régen. — Legyőztem az Időt — kacagott diadalmasan — ide nézz Tibor — mutatta a haját a férjének — újra fekete vagyok. Legyőztem a te mindenható Idődet.;. Látod, mégis én vagyok az erősebb ... ! Reggelre újra annyi fehér szál volt a hajában, mint az előző nap. Üjra kitépte, de ez már nagyon fájt és nem volt egészen tisztában vele vajon tényleg ő győzött-e? Az Idő konok és kérlelhetetlen ellenfélnek bizonyult. TTarmadnapra egyetlen fekete hajszála sem 11 maradt. Fehér volt a feje, mint a fiatal és boldog menyasszonyok ruhája. Ő mégis boldogtalannak érezte magát. Apatikusan ült, keveset beszélt, csak a könnyei folytak megállás nélkül. — Minek éljek tovább, Tibor — panaszkodott, így ez, egészen fehér hajjal nem érdekes Az emberek már egyáltalán figyelemre sem méltatnak... Az Idő pedig azt mondta komájának a Halálnak. — Nézd ezt az asszonyt! Sem a Vekete haj nem jő neki, sem a fehér. Micsoda határozatlan teremtés ... — Magam is úgy gondolom — mondta a Halál, és megsuhogtatta a kaszáját. Persze, azért ez csak mese volt. DUBA GYULA SZERELEM Tárt ablakomban a hold fénye lobban, a hűs árnyakon túl vfg csalogány szó a tűzszirmú friss rózsabokorban. Kedvesem csöndben a vállamra hajolt, alvó szívemnek vérrózsái nyíltak, s nevetve nézett ránk az égről a hold. S míg ajkam a csókok fürtjét szemezte, kezembe simult illatot ontva a hószínű telthalmú melle remegve. Tgen, Bob Mártonnak hívnak és úgy gondolom, hogy ez egészen jó név. Csakhogy nem 'sokat használom, mert gyakran változtatom. Nem gazemberségből, hogy rám ne bukkanjanak, hanem művészi okokból. Vagy talán azt hiszik, hogy a hollywoodi színészeknek, sztároknak az az igazi nevük? Dehogy! Hogy játszhatna együtt Raj ýaloneval a régi nevén egy olyan pin-up-girl, akinek a sofőrök kivágják a képét a magazinból és felragasztják a olds-mobilejük ablakára? Én is hasonló vagyok. Lehetetlen, hogy Houstonban mint mexikói cowboy Morton néven lépjek fel, Ebben az esetben Pedro Go- meznak kell neveznem magam. Néha közismert gangsztervezér vagyok, máskor tropikus sisakot viselek és arról mesélek, hogyan vadásztam Bengáliában tigrisre. Ja, vagy maguk mindenekelőtt azt szeretnék tudni, hogy mi a foglalkozásom? A legnevetségesebb, amit csak el tudnak képzelni Annak viszont nem én vagyok az oka, hogy manapság az emberek kénytelenek nevetséges jövedelemből élni. Én, röviden szólva, érdekes ember vagyok .. . Nem, mintha különlegesen érdekes lennék, de így neveznek. Van, aki doktor, van aki hordár a kikötőben. Én meg érdekes ember vagyok. Nézzék, hogy jobban megértsék, megmagyarázom maguknak. Vegyük például Johnsont, aki egész rakás petróleumrészvényt örökölt az apukájától, és elvette Hinkens úr özvegyét, fölösleges dollárjaival. Ez az ember néha elhatározza, hogy társas összejövetelt rendez. Meghívja a ma- gaszörűeket, olyanokat, mint Se- alkise és Thompson, urakat; vagyis egy millión fölül mindenkit, millión alul senkit. Miért hívjon meg valami nyomorultat, no nem? És mit gondolnak, talán nagyszerűen tud szórakozni az olyan, akinek egy csomó petróleumrészvénye, felesleges milliókkal rendelkező felesége van, mondjuk egy olyan emberrel,%ki a General Motőrsből él? Avagy az olyannal, aki a szardíniából gazdagodott meg? Ezek az emberek egyáltalán nem tudnának mit mondani egymásnak. Az asz- szonyaik viszont egészen mások. Azokat mindig irtózatosan érdekli, éppen az, aki nincs jelen, vagy nem tartozik közéjük. Ez tény! Ezért aztán megszületik az „érdekes ember“ mint foglalkozás, de sohasem születik meg az ,iérdekes nő" mint foglalkozás. Ez már egészen más tenne, platina haj, egy csomó szerető, stb. Csakhogy én becsületes, tisztességes foglalkozásra gondolok. Tehát ezeket a férfiakat semmi sem érdekli. Nem mintha a szardíniakirály nem tudhatná meg, hogy mit csinálnak a vágó- hídakon a marhával, de a vicc éppen abban van, hogy azt sem tudja, hogyan készítik a szardíniát. Tehát összejönnek, whiskyt isznak, Manhattan coctailt fogyasztanak, drága cigarettákat szívnak, és közben unatkoznak. És éppen ezért helyes, ha Johnson úrnak van a társaságában egy érdekes ember. Ez aztán olyanokat mond, hogy mindenkinek ketté áll a füle. És szórakoznak. Ilyen ember vagyok én. No, köszönöm szépen az ilyen foglalkozást, mondják Önök, és szentségesen igazuk van. Az embernek egy kicsit színésznek és egy kicsit írónak is kell lennie. Én már sokszor mondtam, hogy sokkal többet tudok, mint a2 • olyan ember, aki Hollywoodban ül és forgatókönyveket ír a filmekhez. De mindenki oda se juthat, nem igaz? Uraim, ha már egyszer megemlítettem maguknak, akkor elmondom, hogy Houstonban, amikor széles derékszíjjal, nagy coltokkal mexikóit játszottam, hogy akkor milyen szerencsétlenül jártam. És tudják miért? Túlságosan sokat tudtam Mexikó történetéről. Ugyanis arról kezdtem beszélni, hogy hogyan vették el tölünk a mi Texasunkat a jenkik. Szerencsétlenségre azonban volt ott egy helyi politikus, aki emiatt szörnyen megsértődött és kezdte szidni a mexikóiakat. Tőlem ugyan szidhatta volna, ha hirtelen rá nem döbbenek, hogy most mexikói vagyok, Gomez a nevem és a történelmi igazság mellettem áll. Előrántottam hát a colto- mat és kilőttem annak a politikusnak a szájából a cigarettát. Elvégre az embernek ehhez is értenie kell. Csakhogy ók mind texasiak voltak és a történelmi igazság úgy fejbekólintotta valamennyit, hogy rögtön szitává akartak lőni. — No, nebolondozzanak, boys, — szóltam nekik, amikor már mindannyian célba vettek — én ugyanúgy jenki vagyok, mint Önök — és erre letéptem magamról azt a sok mexikói vacakot, hogy bebizonyítsam igazamat. Erre föl az, aki az összejövetelt rendezte, azonnal kidobatott, minden fizetség nélkül. Mondanom sem kell, hogy számomra ez óriási veszteséget jelentett, mert a mexikói ruhát hitelbe varrattam. Becstelenségre kényszerültem, nem fizettem ki a szabómat, és így mindmáig Go- mez néven az adósa vagyok. De ők mégiscsak jól szórakoztak, mert amikor engem kidobtak, elkezdtek egymásnak gratulálni hősiességükért és fennhangon kiabálták, hogy „Texas a mienk!“, holott senki se akarta elvenni tőlük. Röviden, a feladatomat azért nem teljesítettem, mert nagyon is beleéltem magamat a szerepembe, de ugyanakkor előmozdítottam az amerikai hazafiasság fellángolását, ami az utána következő napokban megmutatkozott a helyi lapok hasábjain is. Máskor viszont, ha éppen az szükséges, olyan tengerészeti tiszt szerepét játszom, aki hajótörést szenvedett a Csendes-óceánon és tíz napig hányódott egy láda tetején, nem ivott csak tengervizet (erről persze a legjobb akkor beszélni, amikor van mit inni), aztán kivetődtem egy szigetre, ahol a bennszülött törzsfőnök leányai virágkoszorúval fogadtak és ananászmustot öntöttek belém.' Amikor kinyitottam a szemem, a vezér fia rádöbbent, hogy veszélyeztetem a menyasszony hűségét és ezért mindent elkövetett, hogy ismét lezárjam a szemem. De hogy hajolhatna meg egy amerikai férfi ilyen dzsungel-majom előtt? Abban a pillanatban, amikor belém akarta vágni a görbe kését, has- barúgtam, rátérdeltem a mellére és elkezdtem megmunkálni az magát meggyőzni róla, hogy nem voltam koncentrációs túborpa- racsnok, és erőszakkal meg akart ajándékozni egy emberbőrbe kötött könyvvel. Egy kicsit háborgott a gyomrom, mert alapjában véve becsületes ember vagyok. Eladtam hát ezt a könyvet és meg kell vallanom, hogy ez volt egyik legjobb jövedelmem. Nemrégen viszont konstruktőrje voltam az egyik sikeres rakétánknak és beszélni kezdtem a Kaliforniában lévő Vandenberg telepünkről. Teljesen a részletekbe bocsátkoztam. Csakhogy, volt ott egy professzor. Az ördög se hinné, hogy mi mindent tudnak ma már az emberek. Arról kezdett faggatni, hogy mi a különbség a Discover-5 és a Discover-4 rákétatipus között. Olyan kérdéseket tett fel, hogy teljesen belehülyültem. Szerencsére ö is, ugyanis, azt akarta bebeszélni nekem, hogy létezik hely, ahol nincs idő, és ahol az ember ha ezer évig is élne és ha visszatérne, csak pár nappal lenne idősebb, mint amikor odarepült. Természetesen, ezt a jelenlévő hölgyek nagy örömmel fogadták és én mindjárt bejelentettem, hogy elsősorban egyetemi tanárokat fognak oda kilőni, mielőtt kineveznének őket az akadémiára, hogy ne kelljen őket bebalzsamozni. Ugyanis, ott sajátma- gukat konzerválhatják, és amikor visszatérnek, rengeteget pofázhatnak arról, hogy milyen volt az élet a földön évezredekkel ezelőtt. Aztán beteszik őket spirituszba, múzeumba helyezik, hogy az utánunk jövő korosztályoknak ne kelljen kiásni a csontjaikat, ahogy mindmáig csinálják. Mondhatom, nagyszerű este volt, az a professzor úgy bókolt, úgy öntötte magába a whiskyt, mintha abban akarná múzeumba henagy csomag, amikor hazaszállítják. Végül is kijelentettem, hogy sarkköri maláriám van és kifutottam a kertbe. Rögtön ledobtam magamról a bundát és beugrottam a fürdőmedencébe. Erre fel a vendéglátóim voltak olyan szívesek és levonták a honorárium negyedrészét, mivelhogy nem tengeri medvét, hanem sarkköri kutatót rendeltek. • Tudják, az már úgy van, hogy mindenféle foglalkozásnak meg van az árnyoldala. És hogy mit csinálok az utóbbi időben? Hogy az igazat megmondjam, úgy tűnik nekem, mintha a foglalkozási ágam visz- szaesőben lenne. Az emberek azt sem tudják, hogy mit szeretnének. Nemrégen az egyik megrendelt mint dicső férfit és úgy mutatott be, mint Mozartot, de erről csakhamar megfeledkezett és azt kezdte bizonygatni, hogy Hemmingway vagyok, De ez ’különösebben nem izgatta őket, arról érdeklődtek, hogy mennyit keresek hetente és hogy képes lennék -e valami olyan ponyvát megírni, ami mellett az ember el nem aludna. Elmondtam nekik, hogy részt vettem tíz bank kirablásában, csak azért, hogy tudjak róla írni. Erre fel kérdezgetni kezdtek, hogy milyen bankokat raboltam ki, míg végül bevallottam, hogy a saját bankjaimat. A vendégek egész este dicsérték a vendéglátómat: — Nagyszerű vagy, Ered, nagyszerű, ez itt a legérdekesebb ember, akivel valaha is találkoztunk. Tudják, az már úgy van, hogy érdekességben össze sem lehet hasonlítani egy írót a kasszafúróval. Éppen azért, hogy az utóbbi időben egy kicsit gyengébben megy, új dolgot gondoltam ki és ItVVIU. V VJ UUilVJ U1UVUU1I 13.10 Katonai együttesek műsora 14.05 Szórakoztató zene 15.00 Szovjet müvekből 15.30 A Moszkvai Rádió összeállítása 16.15 Fúvószene 17.00 Tánczene 18.00 Kíyánságkoncert 20.00 Elhatározás — rádiójáték Szerda: 11.30 Jó hangulatban 12.40 Film- és operettrészletek 13.30 Kis zenei művek 14.05 Szórakoztató zene 17.00 Operettrészletek 17.30 Tánczene 18.15 Kívánságkoncert 21.20 A zenéről mindenkinek. Csütörtök: 11.20 Jó hangulatban 12.40 Szovjet eszt- rádzene 13.30 Bolgár operaénekesek műsora 14.05 Szórakoztató zene 15.30 Külföldi szórakoztató zene 18.00 Kívánságkoncert 20.00 Bába — rádiójáték Péntek: 11.30 Jó hangulatban 13.10 A ma dalai 15.30 A Moszkvai Rádió összeállítása 16.15 Népdalok és táncok 17.30 Bizet müveiből 18.00 Kívánságkor! rert 20.00 Szórakoztató zene Szombat: 11.20 Jó hangulatban 12.40 Vígan fejezzük be a hetet 16.15 Hanglemezek 17.00 Fiatalok műsora 18.20 Kívánságkoncert 20.00 Táncoljunk Vasárnap: 9.30 Vidám műsor 11.00 Kívánságkoncert 14.00 Tarka zene 15.00 Kívánságkoncert 16.00 Népszerű zeneművek 16.40 Cseh tánczene 17.30 Sportközvetítés 20.00 Kívánságkoncert 20.40 Beszélgetés Piata lnlrknl 91 Ofi Uurcol/ még Amerikában sincs. Azonban én nem adtam meg magam. Mondtam: — Gentleman, ez egész biztosan csupán vörös propaganda, nem igaz, hogy az valamilyen szgnt. Hogyha az tényleg lovon ül, és nekem is úgy tetszik, mintha így lenne, akkor az bizonyára valamilyen orosz kozák, és nem szent, amit az is bizonyít, hogy ez a nemzet már néhány évszázad óta orosz elnyomás alatt él. Ott még a vendéglőben sem kérhet az ember másmilyen tojást, csak orosztojást, és halat is csak ruszlit árulnak ... A vendéglátóm azt mondta, hogy rendes ember vagyok, és megsúgta, hogy az az ember, aki azt az észrevételt tette, orosz befolyás alatt áll és hogy úgyis megfigyelés alatt tartják, tehát nem sokáig fog szabadon futkosni. Van még tartalékban a jövőre nézve még egy lehetőségem. Hogyha az én tisztességes foglalkozásom mégiscsak bedöglene, akkor elfogatom magam a rendőrséggel. Nálunk aztán tényleg nem kell az embernek éhen dög- lenie, ha van az embérnek egy kis praktikus esze. Fordította: SZŐKE JÓZSEF A Bratislavai Televízió műsora: Kedd: 20.05 Tarka műsor so- fűröknek és autókedvelőknek Szerda: 20.45 Mit tudunk Bulgáriáról? Csütörtök: 20.00 Vörös levél — cseh film Péntek: 19.45 Ismerősök és ismeretlenek Szombat: 20.00 Melódiából melódiába — közvetítés Berlinből 21.00 Vasárnapi álmok — cseh film. Vasárnap: 17.25 Sportközvetítés 20.00 Prágai Tavasz 1960. KOSSUTH-RÄDIÖ Kedd: 15.10 Egy falu — egy nóta 16.15 Népi zene 17.15 Szíy küldi szívnek 19.30 Ünnepi hetek 1960. 21.40 Népdalcsokor. Szerda: 12.10 Operarészletek 14.00 Esztrádzene 16.00 Élőszóval. muzsikával 20.30 Sanzonnal kezdődik — sanzonnal végződik Csütörtök: 12.10 Tánczene 14.10 Szórakoztató zene 16.00 Egy falu — egy nóta 17.15 Új zenei újság 18.10 Szív küldi szívnek 19.00 Különleges világnap — közvetítés a Madách Színházból Péntek: 12.10 Népdalok 13.15 fáncmelódiák 14.40 Operarész- lelek 17.15 Szív küldi szívnek 20.30 Vidám irodalmi műsor 21.20 Tánczene Szombat. 13.00 Operarészletek 13.50 Szív küldi szívnek 15.30 Élőszóval — muzsikával 18.00 Irodalmi műsor 20.30 Becsületes megtaláló — vidám zenés történet Vasárnap: 11.00 Zenéről mindenkinek 14.00 Szív küldi szívnek 16.00 Kincses Kalendárium 17.10 Onerettrész- letek 20.25 Vasa ,.a: i melléklet csodálatos élete öklömmel... Hogyan? Azt mondják, hogy ezt már látták a „Szívem szigete" című filmben? Helyes, én is úgy emlékszem, hogy valahogy így nevezték azt a filmet, de azok az urak nem nagyon járnak moziba. Vagy haza- viszik magukkal a színésznőt a lakásukra, vagy elviszik magukkal szabadságra a jachtjukon. Nagy hibája ennek a foglalkozásnak, hogy az ember nem gyakorolhat be néhány számot és nem élhet abból, mert akkor gyorsan kimegy a divatból. Volt idő, amikor nagyszerűen ment a katonaszökevény, később a német tiszt szerepe. Egyszer, egy nagyon is előkelő hölgy nem hagyta lyezni a testét. Aztán esernyővel összetörte a csillárt és azt kiabálta, hogy műbolygó. No persze, az embernek mindig valami újat kell hoznia, ez az alapja ennek az életnek. Egy közülük ott Bostonban már nem tudom, hogy miért, de sarkvidéki megfigyelőt rendelt. Talán olvasott róluk valamit az újságban és ezért akarta élve is látni, mint a „nanuk“-ot papírban. Meg is jelentem, irtózatos nagy bundában és izzadtam, mint az istennyila. Még beszélni sem tudtam rendesen arról, hogy hogyan fagyott meg a barátom, hogyan törtem össze a csontjait, hogy a postán ne legyen olyan ezzel mindmáig óriási a sikerem. Olyan újságírónak adom ki magam, aki éppen most ért w.ssza Csehszlovákiából, ha véletlenül tudják, hogy hol van ez az ország. Én magam sem tudom pontosan, de pontosan tudom, hogy a „vasfüggöny“ mögött, és ez a fontos. Arról mesélek, hogy milyen ott az éhség, éhségtől felfújt hasú gyerekekről, és arról, hogy ott az emberek nyakában szám lóg, mivel mindenki köteles egyformán öltözni, és így tovább. Rájöttem, hogy ez a legjobb ötletem. Az embernek teljesen szabad a területe, szabadon szállhat a fantáziája, ha eltalálja, hogy mi a társaság óhaja. Pár napja valaki azt az ellenvetést kockáztatta meg, hogy úgy hallotta, a csehek egész rendes nemzet, hogy meg van a maguk Broadway-uk, amelyen valamilyen szent ül lovon, hogy ilyesmi Rádió ______1
