Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-19 / 3. szám

:*vX*'!\v**vV (2ösohc szabad lett ! A szovjet űrrakéta kísérletek ftriási hatást gyakoroltak a vi­lág közvéleményére. Egyes reakciós nyugati körök azonban hidegháborús célok érdekében igyekeztek pánikkeltő hangot megütni — különösen az Egye­sült Államokban. Mansfield de­mokratapárti szenátor táviratot is intézett Herter külügymi­niszterhez, amelyben tiltako­zásra szólította fel. A józanabb gondolkozású amerikai körök azonban felismerik, hogy a be­jelentett űrrakétakísérletek semmi alapot nem nyújtanak pánikkeltésre. Mint az ÜPI köz­li, tájékozott washingtoni körök hétfőn bejelentették, hogy az Egyesült Államok nem tiltako­zik az új szovjet óriásrakétával végrehajtandó csendesóceáni kísérletek ellen. Ez hivatalos válasznak is tekinthető Mans­field szenátor táviratára. Az említett körök hangsúlyozzák, hogy az Egyesült Államok elis­meri a tengerek szabadságának elvét, amelynek értelmében bármelyik nemzet végrehajthat ilyen kísérleteket a tengereken, ha megfelelő óvintézkedések céljából előre bejelenti őket. Ez szovjet részről megtörtént, te­hát semmi jogi alapja nincs a tiltakozásnak. A szovjet sajtó a küszöbön- álló nagy jelentőségű rakétakí­sérletek tudományos jelentősé­gét méltatja. A Komszomolsz- kaja Pravda-ban Feszenkov akadémikus hangoztatja: az új kozmikus óriás létrehozása a szovjet tudomány és technika fejlődésének szinte törvénysze­rű jelensége. A harmadik szov­jet mesterséges hold például több mint 800 kilogrammal múlta felül elődjét, a második szputnyikot. A szputnyikok, ra­kéták súlyának növelése a szovjet tudomány számára nem rekordhajhászást jelent, — ál­lapítja meg az akadémikus. — Mindenki számára világos ugyanis, hogy minél súlyosabb a szput.riyik, annál bonyolultabb mérőműszereket lehet elhelyez­ni fedélzetén. „A Holdhoz ve­zető út csak az űrrepülés kez­detét jelenti. Napirenden a hozzánk legközelebb eső boly­gók naprendszerbeli szomszé­daink, a Venus és a Mars meg­hódítása áll“ — szögezi le végül Feszenkov. Adenauer berlini beszéde, amellyel ismét minden tőle tel­hető módon igyekezett meg­akadályozni a kiegyezés létre­jöttét Berlin kérdésében, külö­nösen nagy megdöbbenést kel­tett Londonban. A Daily Express tudósítója „Adenauer üti Mac- millant“ címmel a többi között a következőket írja: „Adenauer támadta Macmillan berlini poli­tikáját. Azt várták, hogy el fogja ítélni a náci és antiszemi­ta zavargásokat, ehelyett azzal döbbentette meg a világ minden részéből összegyűlt újságírókat és diplomatákat, hogy kijelen­tette: „A Nyugatnak nem sza­bad ott kezdenie, ahol Genfben abbahagyták“. A News Chronic­le diplomáciai tudósítója meg­jegyzi, Adenauer Berlinről szóló nyilatkozata Macmillanhez inté­zett nyílt kihívás. A Daily Worker vezércikké­ben foglalkozik az Adenauer- beszéddel és megállapítja, hogy a nyugatnémet kancellár nyilat­kozata homlokegyenest ellen­kezik az angol elképzeléssel. De mit tesz majd Macmillan? — veti fel a lap a kérdést. — Sok nyugati államférfi belátja már, hogy Nyugat-Berlin nem maradhat állandóan a Nyugat fegyveres előőrse és kémköz­pontja, A csintalan lámák .Az indiai Dalhousie nagyon csendes hely volt mindaddig, amíg le nem ereszkedtek oda Tibet hegyeiből a lámák. Azóta megszűnt ott a békesség, s a fiatal indiai nők, s még az is­koláslányok is rettegésben él­nek. A lámák nem dolgozhatnak, s szemük elé közönséges halan­dó csak meghajtott térddel és kilógó nyelvvel léphet, ami a legnagyobb áhítat és tisztelet jele. De az indiaiak nem hajtan nak előttük térdet, nyelvüket sem lógatják ki, sőt, felkérték a szent lámákat, hogy végre végezzenek valami hasznos munkát. E szentségtöréstől és saját meghiúsult vágyaiktól szenve­dő szent emberek azóta botok­kal és késekkel felszerelve jár­nak. Papi öltözetük ellenére bűnös szenvedélyek lobognak bennük, s mivel a régi, általuk nyilván megszokott, tibeti „el­látási rendszer" felbomlott, most Dalhousie fiatal női ke­rültek veszélybe' Hat hónap mér'ege Amikor az Edon, a ciprusi if­júsági szervezet 1959. októbe­rének végén megtartotta első kongresszusát, alig hathónapos működésre tekinthetett vissza. E rövid idő alatt a sziget eddi­gi legjelentősebb ifjúsági szer­vezetévé vált, s 18 000 tagja van 226 városban és faluban. Kétségkívül sikerült valóra vál­tani a kongresszus célkitűzé­sét: legyen az Edonnak 20 000 tagja! Az Edon az országban min­denütt gyűléseket rendez, szer­vezi a kulturális-, sport- és turistatevékenységet, kiadja és terjeszti „A távíró“ című lapot Alapvető tevékenysége az, hogy megszervezi a ciprusi ifjúság fesztiváljait a béke és barátság szellemében: az első fesztivált nyáron, a második fesztiválra — az előkészületek már foly­nak — 1960-ban Famagusztá- ban kerül sor. Ciprusi fiatalok sok külföldi vendéget szándé­koznak meghívni erre a feszti­válra. Az EDON-nak nagy a befo­lyása az ifjúság és az egész la­kosság körében, aminek bizo­nyítéka. hogy az első kongresz- szus visszhangra talált az ösz- szes rádióállomás adásában, minden újságban, s az ifjúság hatalmas tüntetéseket rende­zett ebből az alkalomból. Cip­rus különböző részeiből 500 autóbuszon érkeztek Nikóziába s 35-40 000 fiatal üdvözölte lelkesen a kongresszus 1366 küldöttét. Hasonló tüntetésekre került sor Famagusztában, Li- masszolban és a sziget más vá­rosaiban. Ezerkilencszáznegyvenötöt ír­tak. Csontfagyasztó, zuzmarás tél volt. A naptár január 13-at mutatott. Gépfegyverek kattog­tak, aknák sivítottak, bombák, ágyúgolýók robbantak. S már két hete tartott ez az áldatlan, idegtépő állapot. Az emberek pincékben, bunkerokban gub­basztottak, sóhajtoztak: — Jaj, mikor lesz már vége? — Bárcsak jönnének már... — Ezt már nem lehet idegek­kel bírni — így szólt egy har­madik a pince homályában, zi­zegő szalmán ülve, szívében a nyugalmat, a békét, szabad életet áhítva. Azt, amit a már négy éve dúló háború elrabolt, száműzött az embertől... Január 14., éjszaka három óra. Losonc utcáin megjelennek az első szovjet lovasjárőrök. A város csendes, csak a porosz­káló lovak patkói kopognak a síkos, macskaköves utcán. A város lakosai a pincékben, a bát­rabbak a szobában várják, hogy mit hoz a reggel... A németek­nek hűlt helye. Űzött, megvert ebként vitték irhájukat egyre közelebb oda, ahonnan hívatla­nul, gáládul rátörtek Európa békés nemzeteire. Heggel öt órakor már szabad volt a város. Kilenc órára Mali- novszkij marsall is elfoglalta új hadiszállását Losonc egyik aránylag jól védett épületében s onnét adta ki újabb paran­csait: — Ütni, vágni a náci bestiá­kat. Menteni, amit lehet, háza­kat ne lőjjünk szét. Előre, előre, a végső győzelemig ...! S a bátorszívű hős szovjet katonák mentek is, ahogyan Petőfi írta: A néppel tűzön, vizen át... Mentek a népért Európa s a világ emberiségének békéjéért, szabadságáért: tű­zön, vizen it... Losonc szabad város lett. Ka­tonák, civilek közös akarattal, kéz a kézben dolgoztak, romo­kat takarítottak. Megindult az élet, az annyit áhított lázas, békés munka. El­tüntették a háborúejtette sebe­ket, nyomokat s megkezdték egy szebb, egy jobb, szabad, békés holnap építését, fiz em­beri szív. ész és kéz kezdte meg áldott, gyümölcsöt termő érlelő munkáját. Az emberé, ki hosszú évezredek óta küzd, harcol, komoly, büszke daccal új reményeket éltető hittel, akarattal a szívében. Az em­beré, kit vihar, tűz, viz, jár­vány, gonosz szívekben, őrült agyakban megszületett véres, ostoba háborúk annyiszor meg­tizedeltek, pusztítottak. S hol­nap újra. ezt tennék s talán ki is pusztítanák őt és az életet is, ha nem vigyázna és nem kiál­tana az egész világot felrázó, megrendítő: Nemet! Ám az ember nem ül tétlenül, küzd, tesz, alkot, dolgozik, ve­rejtékét hullatja azért, hogy jobban, szebben és békés nyu­galomban éljen. S amíg a világ minden becsületes, jóakaratú embere ekképpen cselekszik: a béke élete biztos, a jó győz a gonosz felett. Mi, mondjuk, Losonc a világ­hoz viszonyítva? Olyan, mint egy hatalmas görögdinnye mel­lett egy borsószem. De ha a borsószemet elvetjük, kikéi, s már több lesz belőle, elegen­dő egy tányér leveshez s a le­ves eledelül egy embernek. Ilyen az emberi jó cselekedet is. Ezekből születik meg egy munkához a családja közelében. S ha már a számoknál tartok, hírül adom a Losonc városában épült három új, modern iskolát; az új kórházat, 12 szakosztál­lyal. mely 490 betegnek biztosít kezelést és gyógyulást. Rövide­sen elkészül a négy és fél mil­lió korona értékű kultúrház is. S ami a legnagyobb: 1938-tól 1945-ig . csak két valamirevaló ház épült Losoncon. S 1945-től napjainkig több mint 5000 la­kóház épült. Számok ezek, száraz adatok, de igazolők és nyugtázok. Iga­zolják a tett, az ember akara­tát, igazát. És nyugtázzák a 15 békés év alatt végzett munka gyümölcsét, az ember és a béke örökfényű, áldott tiszta moso­lyát. TÖRÖK ELEMÉR Jólöltözött, boldog, / elégedett emberek sétálnak ma Losonc utcáin. nagy közös akarat, mely elfújja a maroknyi rosszat, mint pely­vát a szél. S vajon kell-e em­bernek ennél nagyobb érdem? Azt hiszem nem. Az akarat gondolattársításá­val szeretném továbbszőni mon­danivalóm szálait. Losoncon például száz évig készültek a város vízellátásá­hoz szükséges vízvezetékek megépítésére. De a készülődés, a renyhe úri akarat, csak ma vált tetté, a proletárhatalom s a nép akaratából. December 8-án csurrant először a loson­ciak poharába a 30 kilométernyi­re eső Hrinyovról idevezetett drága ivóvíz. Vagy vegyük a Tamásiban épülő, hazánk egyik legnagyobb baromfifeldolgozó üzemét. Ez a konzervgyár még ez évben- megkezdi működését. Három­száz tonna baromfihúst és 10 millió tojást dolgoz majd fel évente. Kibővítik az apátfalvi textil- és más üzemeket is. Így 1500 munkással több jut majd Miért bújhattak elé a patkányok? Az újabb fasiszta prpvoká- ciókkal foglalkozva a müncheni Süddeutsche Zeitung most éberséget és következetességet követel a fasisztákkal szemben, de hozzáteszi: „Ezt persze könnyebb kimon­dani, mint megtenni egy állam­ban, ahol olyan emberek, mint Oberländer, a legfontosabb korr mányzati funkciót kapták, ahol Heyde-féle (fasiszta) elemek­nek és társaiknak jelentős be­folyásuk van, ahol SS-vezetők tevékenykednek a rendőrség­nél, náci vérbírák a bíróságon. A nyugatnémet restauráció te­remtette meg azt a talajt, amelyből most előmerészked­nek az első patkányok...“ A Praha-Strašnice-i Tesla n. v. Ametyst nevű új televíziós ké­szüléktípus gyártását kezdte meg. 17 elektroncsöves asztali szuperhet vevőről van szó, me- tallizáít képernyőt szereltek bele, átlója 43 cm, eltérítési szöge 90 °/o. Tulajdonságaival felveszi a versenyt a külföldön gyártott legjobb minőségi ké­szülékekkel. Ez év január vé­gén már kapható lesz. A képen: a készülék szerelési sora. „Londonban hej...“ Az európai közvélemény — és benne bizonyára az angol is — felháborodottan tiltakozik az előbűjt új-nácik mázohnányai ellen. A Plato című angol film­társaság viszont azt közölte, hogy a londoni városi hatóságok akadályozzák a náci hivatalno­kok és tábornokok tevékenysé­gét leleplező filmek bemutatá­sát. így például a londoni grófság tanácsa elutasította a Te és annyi más bajtársad, valamint a Teuton kard akció című filmek bemutatását. Ké­sőbb megengedték, hogy Kelet- London egyik kis filmszínházá­ban műsorra tűzzék a második világháborút kirobbantó német tőkéseket és Speidel tábornokot leleplező filmeket, de a West­end nagy filmszínházaiban és a londoni peremvárosokban vál­tozatlanul tilos a két film vgi^-., t^se. A hagyománytisztelő Angliá­ban komoly múltja van a nácik elleni küzdelemnek. Ügy látszik, a nemes grófság tanácsa fel­rúgja a hagyományokat. • SZUDÄNI RÉGÉSZEK az or­szág északi részében fekvő Sendi község közelében régi egyiptomi stílusú templomot ástak ki. Az arannyal díszített helyiségekben sok papirusz­kéziratot találtak. pjf L x |v 1 (fi V rasg Limasszolban tartották tavaly CD B CD H CD ■ C_> ■ CD ■ CD 89 CD H CD B CD S CD B CD B CD ■ CD H CD’ 0 31 0 m 0 9 0 B 0 n 0 B 0 ■ 0 a 0 m A tettek beszélnek: A bratislavai MDŽ fiataljai nemcsak m O a munkában serények, A szocialista munkabrigádok tag- fj jai szabad idejükkel is ügyesen gazdálkodnak. Tanulnak, a 5 kulturáltan szórakoznak. Képünk azt a jelenetet ábrá- rí J zolja, amikor Kraicová akadémiai festőmüvésznővel ö * a „4-es csoport“ képkiállítását szemlélik. Kraicová mű- ~ 0 vésznő szavait Hermina Grancová kollektívája hallgatja. J a ■ lOiOBCDSCDlCDlCDlCDBCDiCDiCDlCDBOlCDBC: m mines az több három-négy ly kilométernél, feleli kész- * " ségesen a tömzsi emberke, csak ott a majornál vigyázzon, nehogy a kerülő utat válassza. — Azután fordul egyet, fűrésszel és baltával a hátán, s máris az út közepén terem. És amint mégegyszer hátranézek, az én emberem már sehol, csak a Ill­és Tatra körvonalait láthatom a közeli fordulónál. De biztos, ami biztos, az út síkos felfelé és ráadásul mégha az ember el is tévedhet, mégsem mindegy. Az órámra pillantok és a megtett utat mérlegelem. A kilométer megvan, se több, se kevesebb. Ha három kilométerre van utam célja, akkor még kettőt gyalo­golhatok, de ha négy, úgy még három hátra van. Nemsoká gon­dolkozom. A busz csak délfelé indul, az órám pedig csak nyol­cat mutat. Befordulok az egykori major udvarán és megszólítom a trá­gyát hordó idős bácsit. Az utat és a távolságot kérdem, Szilice felé tőle is. — Hej, mi az magá­nak fiatal úr. Amikor még én ilyen korban voltam, mint urg- ságod, hej, de régen volt... Itt van az egy ugrásra. Ha jól kilép egy óra alatt ott is van. De azért vigyázzon, a szekerütról le ne térjen. Istenem öt-hat kilométer nem a világ fiatal lábaknak. — A rövid beszélgetés után elvá­lunk. Ö az üres talicskáját fogja, én útnak vágok. Nyugodtan, él­vezettel taposom a frissen hul­lott havat. Gond nélkül, mint aki tudja, hogy egy óra múlva célhoz ér. Az út azonban egyre emelke­Szép emlék a felirat: Eredményeink. A má­sodik helyiség még otthoniasabb képet nyújt. Könyvszekrények, fotelok akárcsak az előkelő szál­lodák halijában. Rádió stb. és a falon egy egészen kicsi felirat: Dohányozni tilos. — Ám erre nincs szükség — mondja a klub gondnoka, mikor rápillantok. — Ez mindenki számára természe­tes. — A harbiadik a legnagyobb helyiség. Ez a televízió és a ze­nekedvelőké. Hetente ötször ros- kadásig tele. B úcsúzás után a kocsma felé tartunk. Ajtónyitás után mindjárt érezni a klub hatását. Itt is rend az úr, ahogy mindenütt a faluban, és csak a mulatók hangja hallatszik a téli estében. Az iskolába azonban nem sok híján későn érkezünk. A felnőttek már éppen hazafelé tartanak. De Varjú elvtárstól, az iskola igazgatójától így is meg­tudom, amit akarok. Hatvanöt felnőtt nőt és férfit hívtak meg az előadásra, de duplájánál is többen szorongtak az osztályban. A másik terembe azonban még idejében nyitottunk ajtót. A HESZ tagjai beszélik meg a va­sárnapi Sokol-versenyek előké­születeit. Negyvenhat fiút és leányt számlálok meg a padokban és az ablakok mellett. Ám a hosszú fáradságos nap után hiába nyújtom ki fáradt tagjaimat a puha ágyon. Álom csak nagyon későn jön a sze­memre. A hosszú utca, melyre a szobám ablaka nyílik, megele­venedik. Szánkázók, nevető fia­talok tapossák a csillogó havat késő éjszakáig.-Sár­áik. Ami megengedhető ruháza­tomon, mind meglazítom. A ka­bátom, az inggallérom kigombo­lom, a sál a táskámba kerül és az első fordulónál a fütyürészés- sel is felhagyok, amikor az útjelző táblát megpillantom. Rozsnyói járás: Szilice község 8 km, nevetnek rám a fekete betűk. Nyolc meg három, amit már megtettem, az tizenegy. Most már végképp megnyugszom. A nyolcból azonban nem engedek. Ezt bizonyítja a mellettem elha­ladó luxus Skoda is, melynek sofőrje, miután megpillantja ég felé nyúló karom, nagyobb se­bességre kapcsol. MÉGIS CÉLBAN VAGYOK Tíz óra, amikor a falu szélén egy hosszúszórű kutya utánam iramodik. Nem sokat törődöm vele, ám az öt csitító nénit meg is szólítom .. A Varnyu igazga­tó urat? — felel kérdéssel. — mert itt két iskola is van, — teszi hozzá még. — Igen öt — válaszolom, — a Varjú igazga­tót. — Dél is elmúlik, amikor kissé rendbeszedem magam. De most sincs különös szerencsém. A HNB elnöke és a többiek, akiket kere­sek, már mind úton vannak, és csak a vadásztársaság elnöke feleségének szavára állok kötél­nek. Nem akarom bevallani, hogy nem szívesen kutyagolok tovább. Csizmát húzok, a határba indu­lok és csak késő este újabb tíz- kilométer után árulom el, hogy a mai teljesítmény huszonegy kilométer hegynek föl, völgynek le. MEGÉRTE A FÁRADSÁGOT Ám a fárasztó gyalogolást mégsem sajnálom, mert az este látottak, tapasztaltak pótolnak mindent. Maga a falu talán sem­miben sem különbözik a kör­nyékbeli településektől. Tiszta, rendezett, akárcsak Pelsöc és az újonnan épült házak száma sem marad el a hasonló községbelie­kétől. De kísérőm, a helyi kilenc­éves középiskola tanítója, Chari- zopulosz Tonaszisz beszédéből mégis mást vélek kivenni. Mint­ha a falu szülötte és nem pedig a görög hon gyermeke volna, oly ragaszkodással, oly szeretettel beszél a faluról és mindenről, ami csak benne van. Az első utunk természetesen a messze vidéken híres EFSZ klubjába ve­zet. Ám a klubban kivételesen csend van. Csak a klubvezető mosolygós felesége tartózkodik ott. Épp hazamenni készül, de kedvünkért szívesen marad. Maga a klub három helyiségből áll. Mindjárt az első helyiségben két billiárdasztal, kis dohányzó asztalok, fotelok, asztalok, szé­kek vannak. A falon ízléses ké­pek és egy hatalmas tabló, rajta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents