Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-24 / 21. szám

Tegnap-ma A polyekrán színes képeinek gyors pergése a fogyasztási ipar 15 éves útjának menetét s a következő évek perspektí­váját mutatja be. A film képei­től csak egy csarnok választ el a ma valóságáig, ahol a textil-, bőr-, üveg-, kerámia- és faipar legszebb gyártmányai tanús­kodnak arról, hogy a műszaki haladás már utat tört a fo­gyasztási iparágakba is. Tulaj­donképpen ezt is kívánja bizo­nyítani a brnoi „Tegnap-ma- holnap“ kiállítás, melynek meg­nyitásán Macháéková-Dostálová fogyasztási ipari miniszter megállapította: „A kiállítás ma­gas színvonalú s megmutatja látogatóinak, milyen irányban kell fejlesztenünk népgazdasá­gunkat. Ha sikerül elérnünk, hogy az új technika a nép va- gyonává, saját ügyévé véljék, a szocializmushoz vezető út még gyorsabb lesz“. A látogató lépten-nyomon a műszaki haladást látja maga előtt. Érdeklődéssel szemléli az űjtípusú bútorokat, cipőket, szövött- és kötöttárut, sport- felszerelést, kerámiát és üve­get, de idejét úgy osztja be, hogy négyre ismét a szőnyeggel borított háromszögnél legyen, a divatbemutatón. Férfiak, nők állnak a dobogó körül, hisz gaz­dasági és kultúréletünkben be­állott nagy változás az öltözkö­dés kultúrájába is behatolt, s lényegében megszabadította régi kokzervatív irányától. Leg­nagyobb sikerük itt is a mű­anyagokból, új szövési és kötési technikával készült anyagokból szabott modelleknek van. Ami­kor pedig pasztellszínű szőrme­csodában vonul be a maneken, halk moraj fut át a csarnokon. „A brnoi Kötőipari Intézet dol­gozói próbálták ki a kötött­szőrme kikészítésének menetét, s kutatómunkájuk sikerét bizo­nyítja ez a kötött szőrméből készült kabát. Előállítása lénye­gesen olcsóbb, ellenállóbb a molyokkal, penésszel szemben, tartósabb, mint a valódi és könnyen mosható, nem beszélve pehelysúlyáról“, — hangzik a kísérőszöveg. AZ INTÉZET Brnoi Kötőipari Kutatóinté­zet. Nemrégen szerepelt neve az újságokban. Azok sorában, akik a Munkaérdemrendet kap­ták. Az egész kollektív kitünte­tésben részesült, hisz nehéz is lett volna különválasztani a ve­gyészeket, gépészmérnököket, laboránsokat, anyagfestőket, — kik mind új utakat keresnek a kötött-textil terén. A hagyo­mány nélküli belföldi műanyag­gyártást, a vevőközönséget akarják segíteni, amikor az ösz- szes szintetikus szálakat fel­használják, pamuttal vagy gyap­júval vegyítik, hogy a legjobb hatást érjék el, érvényesítsék legjobb tulajdonságaikat. így jött létre a kreppszilon, a csík­nélküli harisnya, a szövetként ható kötött-műanyagok, leg­újabban a kötött szőrmék és Alena Kalášková, Venda Kuková, Zdena Šmerdová és Alena Andrášková a szocialista munkabrigád címért versenyző kol­lektíva tagjai a Magyarországról érkezett új műszerrel ismer­kednek. EEMC1 • A bajcsi állami gazdaság­ban valóban „nemzetközi“ ara­tásra készülnek. A szocialista tábor országaiból különböző mezőgazdasági gépeket próbál­nak majd ki. A gépeket egy kü­lön bizottság állítja össze és az ökonómusok, valamint agronó- musok alaposan tanulmányozni fogják, hogy melyik gép válik be a legjobban és melyiknek mi a hibája. © A plzeni V. I. Lenin Üzem­ben SEK jelzésű óriási eszter­gapadot szerkesztettek, ame­lyet elektronikus berendezés útján üzemeltetnek. A nagy teljesítményű önműködő esz­tergapad gépiparunk legújabb sikerét jelenti. • Sokolovon a Német De­mokratikus Köztársaság segít­ségével rövidesen üzembe he­lyezik hazánk legnagyobb bri­kettgyárát. • A hőerőművek építésének történetében most Opatovice az első, ahol egy éven belül hat turboagregátort helyeztek üzembe. ® A bratislavai Vistra koló­niában panel iskolaépület ké­szül. Az összeszerelés hat hétig tartott. A falfelület műanyag burkolata lemosható. © A II. Országos Spartakiá­dou limonádé és szódavíz auto­maták állnak majd a közönség rendelkezésére. • Az elmúlt évben hazánk­ban 68 338 új lakást építettek, 28 százalékkal többet, mint az előző évben. © A nyugatmorva gépüze­mekben Trebiéen varrás nélküli harisnyák termelésére önműkö­dő gépeket állítottak fel. Egy harisnyának 1 millió szeme van és 4 perc alatt készül el. ® A moszkvai kertészeti üvegházakban érdekes kísérle­tet végeznek. Föld nélkül ter­melnek növényeket. A palánták polcokon feküsznek és a gyöke­rük a levegőben lóg. A növé­nyeket önműködő berendezés segítségével öntözik. A termés 15—30 százalékkal magasabb, mint az eddig megszokott ter­melési módszerek alkalmazásé­nál. # A délcsehországi sorhá­zakban naponta a szövetkeze­tek rendelkezésére bocsátják a hulladékokat. A tehenek és ser­tések hizlalásánál használják fel és kiváló eredményt érnek el. A lounyi állami gazdaság Zaméchy farmján kiváló eredmé­nyeket érnek el az állatok nyitott istállózásával. Gútai Arpád villanyszerelő szorgalmas ifjú­sági funkcioná­rius, szenvedé­lyes sportoló, távúton elektro­technikát tanul a főiskolán. A járási nemzeti bizottságba je­lölték és május 28-án Síkabony- ban lép először választói elé.-holnap a műerek, melyeket sikerrel al­kalmaztak a sebészeten. Érthető, hogy ilyen felelős­ségteljes munkát már gyakor­lattal rendelkező szakemberek végeznek, de a fiatalok előtt sincs eltorlaszolva az érvénye­sülés útja. Az ifjú dolgozók leg­többje az ipari és felsőbb ipari iskolák végzett növendékei, s ez évtől kezdve megalakul az egyetem textilmérnöki fakultá­sa is. — Sajnos, a lányokkal baj van. Amint férjhez mennek, ér­deklődési körük másfelé irá­nyul, húzódnak a felelősségtel­jes beosztástól — halljuk a panaszt. Az utóbbi években 35 női mechanikus került ki a fel­sőipari iskolákból — ma már alig találunk néhányat a szak­mában. Itt az ifjú férjek is segíthetnének, hogy feleségük megmaradjon eredeti hivatásá­nál. A BRIGÁD De azért nem általános ez a jelenség. Itt van a brigádunk, nézzék meg őket — invitálnak a laboratóriumba, ahol a női „hetes“ dolgozik. Itt van mind­járt az ellenpélda, Mária Kova- ríková mérnöknő. CSISZ-tag- ként kezdte távtanulmányait az 5 éves gépipari főiskolán — s bár közben férjhezment, sőt, jelenleg anyaszabadságan van, megszerezte főiskolai képesíté­sét. Most az aspitantúrára ké­szül. Erre már v vállalá'-. köti, mert mint a szocialista munka­brigád címért versenyző kollek­tíva tagja még fokozni akarja szakképzettségét. Szakiskolai végzettsége mindnyájuknak megvan, így legújabban új szakkönyveket, műszereket ta­nulmányoznak, hisz kutatómun­kát végeznek. T / Közeleg az éjfél. A kórház kapusszobájában a szolgálatos sofőr álmosan cigarettára gyújt. Még kezében tartja az égő gyufaszálat, mikor hirte­len vak sőt ét ség zuhan a szo­bára, a folyosóra, az egész kórházra. A sofőr szeméiül elillan az álom, rohan a ko­csijához ... Fent az első emeleten a nagy betegek szobájából ne­héz sóhajok szűrődnek a fo­lyosóra. Künn a májusi ég­bolton a felhő alá bukik a Hold. Az ügyeletes ápolónő nesztelenül nyit ogat ja a szo- baajtókat. Víz csordul, pohár koccan — enyhíti a fájdal­makat. Mire az első emelet folyó­sóján megjelenik a gyertyát vivő ápolónő imbolygó alakja, az autó már az alvó város ut­cáján rohan. Ismerős ház előtt csikordul a fék, s a so­főr keményen megkopogtatja az ablakot. — Árpikám gyorsan — nyugtalan hangja mint ostor csattan az éjszakában. Akit szólítottak, Gútai Ár­pád, villanyszerelő félig fel­öltözve ugrik be a kocsiba. Az ötperces úton előkotorja kulcsait. Mire a szolgálatos orvos az első emeletről leér az udvarra, az autó újból ott áll a helyén a garázs előtt. — Húsz perc — mondja a sofőr és közelebb emeli sze­méhez óráját. — A héten már másod­szor ... folytatja bosszúsan, de mivel a transzformátor mellől nem jön felelet, elhall­gat. Vár... Bent az elosztóban cikká­zik a villanylámpa fénye, Árpi dolgozik, keresi a hibát. Az álom rég kiszökött szeméből. Végtelen nyugalommal, meg­fontoltan végzi munkáját. Rövid tíz perc múlva újból fénylenek a kórház ablaksze­mei. Még egy darabig motoszkál a kapcsolók között, majd gondosan bezárja az ajtót és zsebébe süllyeszti a kulcscso­mót. Nem mérges, de bosz- szantja a dolog: az ilyennek nem szabadna megtörténni, hiszen itt minden új. No de már mindegy. ■. Elköszön a kapustól, de a sarokról még egyszer vissza­tekint: minden épületen fény­lenek az ablakok. Ez meg­nyugtatja ... Az idő egy óra felé jár. A csallóközi kisváros, Dunaszer- dahely alszik. Az éji csendben lépkedő fiatalemberre a hal­vány holdsugárral ráhullanak az emlékek. Cikáznak gondo­latai . Felvillan egy vidám arc, majd a hálóba csapódó labda. Az első gólja... Mikor is volt? Az évszámot elmosta a távolság... Aztán jönnek a könyvek, jelvillan a mohelni- cei iskola képe. Itt végezte a kétéves villanyszerelőit, cseh nyelven egyetlen hármas nél­kül. A futball pattog tovább ,. A trineci vasgyár csapatá­ban rúgja egy ifjú, aki estén­ként a nem éppen könnyű munka után iskolapadban görnyed, vizsgákra készül, S micsoda vígság! Elvégezte az esti iparit, kitanult villany­szerelő. Évszámok röpdösnek.., gyermekkori barátok, ismerős arcok, üdvözlő kézfogás — mikor is volt? 1955, villant fel emlékezetében az évszám — ekkor húzta haza a szülő­föld. Rá egy évre bevonult katonának. A labda messze pattan. Egy ifjú öltötte fel a zöld ruhát, és egy meglett férfi vetette le. Árpád az ifjúsági funkcio­nárius kommunistává érett. A szenvedély megmaradt, de a játékos változott... Megnyújtja a lépést. Rög­tön reggel lesz — súgja az ösztön. Meg kell néznem még azt a tervrajzot — villan az agy. Az új munkahelyet is­merni kell. Ügy elrepült az a két hónap. Szombat, vasár­nap, hétfő — rohannak a he­tek. Egy arasznyira vannak újból a vizsgák. Akadozva kú­szik a sóhaj: még három év. Hazaér, csendben ágyba búj. Az emlékek álomba ringat­ják ... Reggel a megszokott időben munkahelyén találjuk... CSETŐ JÁNOS /Q JSene dűlőtől O umavcttg A megtett út jelentősnek lát- fi szik. Pillantsunk csak a térképre. Benétől eljutni Suma- váig, nem csekélység. Ki ismerné fel a jólöltözött fiatal anyában, aki gyermekével belép a vasúti fülkébe, ahol újsá­got olvasok, a benei réten ját­szadozó mezítlábas kislányt. Ép­pen ötéves volt, amikor szinte csattogott meztelen talpa az or­szágúton, úgy szaladt éhes kis társaival együtt egy-egy szovjet teherautó után kenyeret kunye- rálva. Még ma is emlékszik a kapott fehér kenyérszeletekre és a büszkeségre, amellyel hazavit­te testvéreinek. Hatan voltak testvérek. Márta a sor közepetá­járól való. A nagyok szégyelltek kenyeret koldulni, az apjuk talán meg is verte volna őket, ha meg­tudja, — a kicsik még nem vol­tak elég önállóak és így egy-két napig Márta gondoskodott a család kenyérellátásáról. Akkor nem tudta, hogy nemcsak kenye­ret kapott a szovjet katonák­tól, hanem még valamit, ami ép­pen úgy kell az embernek, mint a falat kenyér. Még valamit, amit a felnőttek úgy hívnak: szabadsági A felszabadulás után a hat­gyermekes munkáscsalád élete elrendeződött. Az apa dolgozott s már többé nem kellett félnie, hogy máról-holnapra kiteszik a munkából. Az anya nevelte gyer­mekeit, főzött, mosott, vasalt rájuk s a hat gyermek tanult... Az általános iskola elvégzése után mind szakmát választott magának, csak Márta sorsa ala­kult másképpen. A csehországi Kotál Jaroslav katonaéveit szol­gálta, amikor találkozott Mártá­val. A találkozásból szerelem, a szerelemből házasság lett, hiszen a fiatalok szavak nélkül is tneg- értik egymást. Mert el ne felejt­sem, Márta csak magyarul be­szélt, Jaroslav pedig csak csehül. A szerelem mindent legyőz, te­hát holmi kis nyelvkülönbség a szerelmes előtt nem lehet aka­dály. Most Márta a sumavai Spicák nevű üdülőtelepen él fér­jével. Mindkettő az üdülőköz­pont dolgozója. 450 üdülővendég ellátását biztosítja az üdülő, s a mintegy 50 alkalntázottnak egy különálló épületben nyújtanak lakást. Márta Kotálová férjével és 2 éves kislányával egy nagy, központifutéses szobában lakik, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a hegyekre. Saját bútora van, minden, ami egy fiatal házaspár­nak kell és amit egy nagy szo­bába be lehet zsúfolni. Konyhára nincs szükségük, mert Kotálék az üdülőben étkeznek, a kislány pedig a napközi otthonban. Az emeletükön lévő fürdőszobákat bármikor használhatják, de ez még nem azt jelenti, hogy ne álmodoznának önálló lakásról. Márta az önálló lakást Benőben tervezi, Jaroslav valahol Plzeň közelében, s amíg megegyeznek, addig havonta ezer koronát tesz­nek félre, hogy a lakás olyan le­gyen, amilyennek elképzelték. Jólét, központi fűtés, rádió, televízió, havonta ezer korona félretéve, hát kell ennél több? A felszabadulás óta érhet csak el ennyit egy fiatal asszony húsz éves korában. — Felteszek még egy utolsó kérdést: — Sumavában ritkán találkozik magyarokkal. Bizonyára sok könyvet olvas, hagy nem felej­tette el az anyanyelvét? — Könyvek? — nevet az asz- szonyka kedvesen. — Csak nem gondolja, hogy ilyen hiábavaló­ságokkal töltöm az időmet. — Tálán újságot — vetem fé­lénken közbe, de máris tiltako­zik. — Üjságot sem olvasok! — Akkor bizonyára csehül? — próbálkozom. — Csehül sem olvasok — mondja és nem titkolt büszke­séggel jelenti ki, — mióta kima­radtam az iskolából, sem újság, sem könyv nem volt a kezemben! Vzért mondtam az elején, *-* hogy a megtett út csak „látszatra“ jelentős. — Márta Kotálová nem tett mást, csak elfogadta az anyagi jólétet, amit államunk nyújt a dolgozó ember­nek. Ez azonban nem elég. Élet­színvonalemelkedésnek a szocia­lista társadalomban nem csupán az anyagi, hanem azzal együtt a kulturális szükségletek nagyobb mérvű kielégítését nevezzük. Pil­lanatnyilag sajnos Mártának nin­csenek kulturális szükségletei, — de hogy lesznek, annak leg­jobb bizonyítéka a második nyelv, a cseh nyelv, amit megtanult. Szeretném remélni, hogy Márta Kotálová többé már nem jelenti ki büszkén, hogy amióta kike­rült az iskolából nem olvasott el egy sort sem, hanem egy kissé majd szégyenkezve mondja. S ez is egy lépés előre... NAGY IRÉN Hogy hárman közben férjhez- mentek? — Többen leszünk — néznek össze cinkosan a leá­nyok, — meg kicsit több lesz a gondunk. Mert itt már nem­csak a munka, a gond is közös. Jitka esküvőre készült — nagy dolog. Tervezgetés, készülődés előzte meg, mint ahogy ez a brigádvezetőnek kijár. Alena lakást kapott? — ki segítsen a költözködésnél, ha nem a bri­gádotok? Marie, a mérnöknő, egyre nehezebben forgolódott húsvét előtt. — Nemsokára megérkezik a kisbaba — szá­molgatták, s meglepték egy húsvéti nagytakarítással. Venda kétéves kisfia pedig a brigád Mirekje. Egyre népesebb hát a család, örömteli események ezek. Jut még arra is idejük, hogy rend­ben tartsák az agitációs köz­pontot — különösen a választá­sok előtt volt erre szükség — s az üzemi bizottsággal közösen értékeljék vállalásuk teljesíté­sét. Mert nemcsak a brigád tagjai, de a kutatóintézet minden dol­gozója türelmetlenül várja, hogy a májusi kitüntetés, a Munkaérdemrend mellett ott legyen a hét fiatal becsületes törekvésének elismerése — a kiérdemelt szocialista munka­brigád cím. K. M. éf.-t .. ••v'.•.uwMownm»: Jirina Vyskoéilová vegyész munka közben. Hatásos új vegyszer íuajuK, az utooDi eveimen olyan férges volt a cseresznye, hogy sok helyütt nem volt ér­demes leszedni. Ugyan miért lett férges? Mert egy kis légy abban az időben, amikor a cse­resznye érni kezd, tojásokat rak le a gyümölcsbe. Ez a kis légy a cseresznyet'éreg. Eddig csak a hernyók ellen tettünk intézkedéseket, de a cseresz­nyeféreg ellen nem. A cseresz­nyefák környékén Hexaklórt szórtunk szét, hogy a hernyó­kat tönkretegyük. A Hexaklór- nak igen erős és kellemetlen szaga van, és azok a növények, amelyek ezzel a vegyszerrel érintkezésbe kerülnek, átveszik a szagát. Még a nyulak is kike­rülik a Hexaklor szagú füvet. Ezt a féregírtó szert csak ott lehet alkalmazni, ahol a fa kö­rül fű vagy más növény nem nő. Csak tavaly próbáltak ki egy új vegyszert, és minden remény arra jogosít, hogy sikerül a hernyókkal szemben felvenni a harcot. Az új vegyszert Aero- solnak hívják. A gyümölcsfa tenyésztésben valóban nagy ha­ladást jelent, hogy sikerült ilyen vegyszert előállítani. A tanát nem permetezik, nanem a közelükben ködöt idéznek elő. Ennél a műveletnél egy speciá­lis szerkezetű fecskendőt hasz­nálnak. Az egyik tartályból benzint, a másikból pedig 10 %-os DDT folyadékot fecsken­dezünk. A fecskendezöt villany­erőre szereljük fel. Generátor segítségével egy perc alatt be­melegítjük, és azután nyomás alatt elgázosítjuk a két folya­dékot. A ködképzés ideje alatt a fecskendőt a váltunkon tart­juk, a fákat körülbelül 1-2 mé­ter távolságban lassan körül­járjuk. Nagyon fontos, hogy a köd a fa egész koronáját beta­karja, és legalább 15 másod­percig beborítja a fák ágait. Ezért a ködképző műveletet szélcsendben végezzük, nehogy kárt tegyünk a méhekben. A legalkalmasabb, ha reggel 4-8 óra vagy este 17—22 óra között dolgozunk. Száz fa kezelését egy, másiél óra alatt végezhet­jük el. A meleg Aerosol nem hagy nyomokat a gyümölcsön, és nem befolyásolja a gyümölcs ízét. Egyszeri ködösítés nem ele­gendő, 9-10 nap múlva újból mon l/oll icmóéolni

Next

/
Thumbnails
Contents