Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-04-19 / 16. szám
Petrozavodszkban, egy kis kertes házban él egy öszhajú, kékszemű, idős nő, Lidia Jalava. Pedig, — és ezt tudja az egész környék — ez a nyílt tekintetű, barátságos asszony egyike azoknak, akiknek részük volt Vlagyimir lljics Lenin életének megmentésében, Ö annak a mozdonyvezetőnek az özvegye, aki Lenint 1917 júliusában Finnországba szöktette. GYEMJÄN BEDNIJ: LenJn velünk Az igazi, nagy lángész élte Nem egyetlenegy korszak itt: Ő nemzedékről nemzedékre Átviszi ajándékait A lángész gazdag hagyatéka Forrás, melyből buzog a jó, Tegnap úgy hangzott éppen, mint ma Az éltető lenini szó. Lenin — velünk! E szó parázsló: S mert tudja, harc poklán a nép, A tűzön-vizén bátran gázló, Győz, mert kezében ott a zászló, S rajta Lenin — a példakép. Ford.: GURSZKY ISTVÄN — Sokat meséltem már, de mindig örömmel teszem, azokról az izgalmas, felejthetetlen napokról, — mondja barátságosan Lídia Jalava. — Életem legszebb és föltétlenül legértékesebb napjai voltak. Férjem rendszeresen szállított fegyvert, muníciót és illegális irodalmat Finnországból Oroszországba, s nem egy forradalmárt vitt át a határon, akinek égett lába alatt a talaj. De akkor, 1917 júliusában, mindent felülmúló feladatot kapott. Az idős nőnek még a visszaemlékezés hatására is megremeg a hangja. — Leningrádban, az akkori Péterváron laktunk, a Lomanszkij utcában. Egy este, férjemmel beszélgettünk, amikor kopogtak az ajtón. Eino Rahja és Alekszander Shottman, férjem forradalmár társai voltak a látogatók. — „Nos, öreg ösz- szeesküvü, — szólt Rahja, — ma éjszaka átviszel valakit a határon.“ Férjem azonnal tudta, kiről van szó, mert tudta, hogy Lenin Razlovban bujkál. Mindjárt hozzá is láttak a részletek megbeszéléséhez. Miután a pétervári állomás hemzsegett a csendőröktől, elhatározták, hogy Lenin Razlovból Udelnayaba menjen, s onnan a mozdonyra. Amikor férjemet kikísértem, bár szívem hevesen dobogott, nyugodtnak mutattam magam. Mindketten tudtuk, milyen veszélyes vállalkozás ez. Szótlanul váltunk el. Leninre gondoltunk. Egész éjszaka egy pillanatra sem hunytam le a szemem. Rémképeket láttam . .. Udelna- yaban csendőrök várnak ... és hasonlókat, s mindemellett biztos is voltam benne, hogy Hugó átviszi Lenint a határon. Át kellett, hogy vigye! És átvitte! Másnap reggel rohantam az állomásra. Csakhamar befutott a vonat és Hugó mosolyogva hajolt ki a mozdony ablakán. Szólnia sem kellett. Mosolya mindent elárult. Később elmesélte, hogy amint beért Udelnayaba, észrevette, hogy egy közepes termetű, munkás kinézésű ember áll a sínek mellett. Amint megállt a vonat, odament a mozdonyhoz és gyorsan bemászott. „Hová mész, pajtás?“ — kérdezte, hogy a fűtő ne fogjon gyanút. „Raivo- lába, a feleségemhez" — jelelte a „munkás“, majd ledobta kabátját és hozzálátott a favágáshoz. Elindult'^ a vonat. Az út legveszélyesebb szakasza a belo- osztrovi határállomás volt. Itt felülvizsgálták az iratokat és ezekben a napokban a peron különösen zsúfolva volt csendőrökkel. A vonat húsz percet állt. A mozdonynak el kellett tűnnie az állomásról. De hogyan? Vízfelvevés ürügyével. így is lett. Amíg a vonat bent állt, a férjem továbbtolatta a mozdonyt és egészen a harmadik jelzésig babrált a vízfelvevéssel. Csak az utolsó pillanatban kapcsolta hozzá ismét a vonathoz s már indultak is. És néhány perc múlva Lenin Finnországban, Terijo- kiban volt, ahol barátai már vártak rá. És hogy elébe vágjak az eseményeknek, ugyanezen a 293-as számú mozdonyon hozta vissza Hugó Lenint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt. De térjünk vissza a júliusi napokhoz. Akkoriban ismertem meg Lenin feleségét is. Mikor először jött hozzánk, csomagot hozott Lenin részére. A csomagot én továbbítottam. Azután éjszaka vártam őket Udelnayá- ban, egy Kolszka nevű munkás házában, a Jaroslavl utcában, minduntalan kémlelve a sötétséget, és minél tovább, annál izgatottabban. Végre megérkeztek. Kiderült, hogy eltévedtek és a szomszéd faluban találták magukat. Gondoltam, Lenin le akar pihenni egy kicsit az út fáradalmai után, s ágyat akartam vetni neki. „Szó sem lehet róla — felelte Lenin — már így is elég zavart okoztunk. „De lenne a háznál régi újságpapír?“ Nem tudtam elképzelni, mire kell, de előkotortam néhányat. „Ragyogó“ — mondta Lenin — majd leterítette az újságokat a földre, Hugó Jalavát a szovjet állam a Munka Hőse címével tüntette ki többször volt nálunk Nagyezsda Krupszkaja. Egy este, emlékszem, ott maradt egy csésze teára. Végignézett rajtunk és mosolyogva mondta: „Jó érzés együtt látni egy forradalmár családot. Én és a férjem, az utóbbi időkben állandóan úton voltunk, mindig más és más helyen ..." Lenin nem maradt Terijoki- ban. Egy nagyon jó barátnőm, Lídia Parviainen vitte tovább Jalkalába — fejezi be elbeszélését Hugó Jalava özvegye, — majd hozzáteszi: Lídia Parviainen ma Leningrádban él, ha akarja, megadom a címét. Leningrádban, a megadott címen, mosolygós asszony fogadott és készségesen mesélte tovább a történteket. — Férjem is azok között volt, akik Lenint Razlivból Udelnayá- ba vitték. Nehéz, veszélyes út volt, erdőkön keresztül. Három Einoval együtt ráfeküdtek és elkezdtek tárgyalni. Néhány nappal előbb szüleimnél voltam Jalkalában és megkértem őket, hogy egy ideig náluk lakhasson „Konsztantyin Petrovics Ivanov, író", akinek friss levegőre van szüksége. Megnyugtattam őket, hogy igen csendes, nyugodt természetű és egész nap ír. Apám, a volt vasmunkás, beleegyezett s így került Lenin Jalkalába. Szüleim nem csalódtak „Konsztantyin Petrovics“-ban. Valóban egész nap írt. Itt fejezte be az „Állam és forradalom“ című könyvét és számos újságcikket is írt. Öcséim valósággal imádták őt, mert sok munkája mellett is szakított magának időt arra, hogy csucsorjetkát menjen szedni velük az erdőbe. Egyszer pedig kivette a faekét apám kezéből, és bár kicsit hullámosán, de mégis szántott egy darabot. „Nagyon nehéz munka ez“ Nemcsak Nagyezsda Krupszkaja visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Vlagyimir lljics mit szeretett a világirodalomból. A nagy költő alkotta alakok és szállóigék lépten-nyomon felbukkannak munkáiban. Már egész fiatalon tanulmányozta Arisztotelész és Platón műveit, és rendszeresen olvasta a világirodalom klasszikusait. Képzeletét megragadták Goethe Faustjának költői motívumai. A száműzetésben és az emigrációban, valamint élete utolsó éveiben is gyakran olvasgatott a Faustból, az emberiség boldogságáért vívott harc költő- manifesztumából. lljics nagyon szerette a Goethe művei nyomán született zeneműveket is. Gounod Faustja kedvenc operája volt, de szívesen hallgatta Liszt Erlkőnigjét is, amely Goethe balladájából született. Vladimir lljics nagyra becsülte Heinrich Heine verseit, sokat lapozgatott Ferdinand Freilig- rath, Marx és Engels barátjának és harcostársának verskötetében. Ojbó! és újból elővette Goethe idősebb kortársának, Lessingnek a műveit. Eredetiben és fordításban élvezte Byront. Carlyle Műit és jelen című munkáját gyakran tanulmányozta és felfrissült Berthold Auerbach Falusi elbeszéléseinek, valamint Rosegger A schruni eset című könyvének olvasása közben. Lenin gyakran, idézett Dante Isteni színjátékéból és sokat foglalkozott Shakespeare, Ibsen drámáival, nemkevésbé szerette Schiller balladáit. Rendkívül érdekelték Disraeli, Richard Dehmel és Upton Sinclair írásai. Kedvenceihez tartozott Emile Zola, akinek fényképeit albumában őrizte. A második emigrációban gyakran olvasgatta Victor Hugo forradalmi levegőjű verseit. Lelkesedett Barbusse Tűz című könyvéért, amely tökéletesen megfelelt akkori hangulatának. Igen sokra tartotta George Bemard Shaw, a szatíra nagy angol mesterének művészetét. Közvetlenül halála előtt Nagyezsda Krupszkaja Jack London elbeszéléseit olvasta fel Vlagyimir Iljicsnek. Nagyon tetszett neki arról a beteg emberről szóló elbeszélés, aki egy 1 >fedte pusztán keresztül a kikötőhöz igyekezett. Ereje fogytán már csak négykézláb kúszott előre. Mellette egy éhes farkas vonszolta magát, harc fejlődött ki közöttük, és az ember félig holtan, de győztesként került ki a küzdelemből. Lenin tudományos és politikai tevékenysége kezdettől fogva az érdeklődés középpontjában állt. John Reed amerikai író Tíz nap, amely megrengette a világot című könyvének előszavában Lenin elismerte, hogy a szerző az igazságnak megfelelően, rendkívül élénk módon írja le az eseményeket, és sokban hozzájárul annak megértéséhez, hogy mit jelent a proletárforradalom. Reed könyvében rávilágított arra a mély kapcsolatra, amely Lenint a néphez fűzte. G. H. Wells volt az első kiváló nyugateurópai író, aki 1920- ban, amikor a Szovjetunióban járt, találkozott Leninnel és a legnagyobb lelkesedés hangján írt róla. Bizonyos kételyekkel fogadta Lenin villamosítási tervét, de 14 év múltán újból ellátogatott a Szovjetunióba és meggyőződött arról, hogy Lenin országában a legmerészebb tervek is valóra válnak. H. G. Wells önéletrajzában később ezt írta: „Távol áll tőlem az az elmélet, mely szerint az emberiség életében a „nagy emberek“ sorsdöntő szerepet játszanának. Ha nemzedékünk kiválóságairól beszélünk, el kell ismernünk, Lenin valóban igazi nagyság volt“. Bemard Shaw, a nagy angol író „Vissza Matuzsálemhez“ című könyvébe ezt az ajánlást írta Leninnek: „Az egyetlen államférfinak, aki rendelkezik azzal a tehetséggel, jellemmel és tudással, amelyre ilyen felelősségteljes poszton szüksége van az embernek“. Ennek a néhány soros ajánlásnak megvan a maga különös története. Shaw könyvét 1921 nyarán küldte el Leninnek. Tíz év múlva pedig meglátogatta a Szovjetuniót, és az egyik interjúban megemlítette, hogy nem tudja, mi történt azzal a könyvvel, de bizonyos, hogy a Leninnek ajánlott sorai soha sehol se jelentek meg. Shaw kijelentette: „Lenin az egyetlen ember a világon, aki felülmúl mindenki mást, akit csak kevesekkel lehet egy sorba állítani, de aki még e kevesek közül is kiemelkedik egy fejjel. Nem kétlem, hogy eljön az idő, amikor Londonban is — mondta akkor — „mi azon dolgozunk, hogy ezt gépek végezzék az ember helyett. Majd meglátja, hogy így is lesz" Lenin szívesen tréfált. Nagyon szerette az úgynevezett karéliai tésztát, amit anyám mindig szombaton sütött. Egyszer, hét- közben megkérdezte: ..Milyen nap van ma? Nem szombat, véletlenül?“ Nemsokára előtte volt kedvelt tésztája. Gyakran vittem Leninnek levelet feleségétől — akkoriban Péterváron dolgoztam — ő pedig többször adott nekem számokkal, geometriai jelekkel teleírt papírsávokat. Nem értettem, mit jelentenek. „Majd ha eljön az ideje, megmagyarázom. Egyelőre tegye őket külön-külön könyvének lapjai közé és a könyvet olvassa a vonatban. Senki nem fogja tudni, mit visz át.“ Mikor utoljára mentem Jalkalába, Lenint evangélikus lelkésznek öltözve találtam. Helsinkibe készülődött. Várt rám. Egy nyelvtankönyvet adott át. Persze kívülről nyelvtant. Belülről az „Állam és forradalom“ egyes fejezeteit nyújtotta át. „Tegye ezt a könyvet a könyvei közé, amiket olvas. Ne rejtse el. így utazzon. Ne féljen. Es a „nyelvtant“ adja át Nagyezsda Krup- szkajanak. Bármi történik is.“ Kezet nyújtott, majd hozzátette: „Hamarosan Péterváron leszek. Nagyon hamar!“ Azon az éjszakán elutazott Helsinkibe és amint megígérte, nemsokára visszajött. A 293-as mozdony visszahozta Pétervárra. Amikor találkoztunk, nevetve Lídia Parviainen és Lídia Jalava, a két forradalmár asszony, jő barátnők. csak ennyit mondott: „Ugye mondtam, hogy nemsokára visz- szajövök. Nos, itt vagyok.“ Mit mondjak még? Szüleim jálkálai háza ma múzeum, Jalka- lát pedig Leninről nevezték el. ★ Két látogatásom során két asszonnyal fogtam kezet, akiknek kezét Lenin is nem egyszer megszorította. Életük kockáztatásával segítettek Leninnek, segítették a forradalom ügyét. Boldog vagyok, hogy kezet foghattam velük. (R. Berlin írása alapján) BRATISLAVA I. KEDD: 11.30 Jó hangulatban 12.07 Zenés műsor 13.10 Katonai együttesek játszanak 14.20 Szórakoztató zene 15.30 A Moszkvai Rádió összeállítása 17.00 Tánczene 18.15 Kívánságkoncert 20.00 Tévelyedettek — színielőadás SZERDA: 10.05 Zenés-irodalmi összeállítás B. Björnson emlékezetére 11.30 Jő hangulatban 12.07 Barátaink zenéjéből 12.40 Operettnyitányok 13.10 Világhírű zenedarabok 13.30 Filmzene 14.05 Szórakoztató zene 15.45 Cseh népdalok 16.15 Fúvószene 17.30 Tánczene 18.00 Kívánságkoncert 20.00 Lenin velünk van — verses-zenés összeállítás 21.30 A zenéről mindenkinek CSÜTÖRTÖK: 11.20 Jó hangulatban 12.07 Fúvószene 12.40 Operarészletek 13.10 Lengyel táncdalok 14.05 Szórakoztató zene 16.15 Tánczene 17.00 A forradalmár ifjúsága — összeállítás Lenin gyermek- és ifjúkoráról 18.15 Kívánságkoncert 20.00 Örök forrás — rádiójáték PÉNTEK: 10.25 Hanglemezek 11.30 Jó hangulatban 12.07 A ma dalai 12.40 Népdalok 13.10 Esztrádzene 14.05 Szórakoztató zene 15.30 A Moszkvai Rádió szobrot emelnek Leninnek .. Mintegy visszhangképpen Romain Rolland, a kiváló francia humanista 1934-ben a „Lenin- művészet és tett“ című munkájában a következőket írta: „A mai Európában nem ismerek Leninnél erősebb egyéniséget. Szelleme még életében mélyen bele idegződött az emberek szívébe és évszázadokon keresztül az emberiség emlékezetében marad“. Henri Barbusse francia szocialista író a Lenin iránti tiszteletét így fejezi ki: Lenin számára az a szó, hogy „politika“ és „emberiség“ azonos kifejezéseket jelentenek. E rövid cikkben természetesen nehéz áttekintést nyújtani Lenin és a világirodalom kapcsolatairól. Külön fejezetet igényelne ismertetni a nagy orosz irodalmárokhoz fűződő szálakat. Lenin mindig azt tanította, hogy csak úgy válhatunk kommunistává, ha az évszázadok során felhalmozott szellemi értékek ismeretével gazdagodunk. Arra tanított, hogy minél többet olvassunk, művelődjünk, becsüljük meg a művészi tökéletességet, ismerkedjünk meg a világirodalom haladó hagyományaival, mert az irodalom harcol, nevel, és felvilágosítja az emberiség boldogságáért harcoló új nemzedéket. M. M. összeállítása 16.15 Fúvószene 17.30 Kívánságkoncert 20.00 Hangversenyközvetítés a ry- bárpolei V. I. Lenin üzemből SZOMBAT: 10.25 Népdalok 11.00 emlékezés V. I. Leninre 12.07 Vidám hanglemezek 12.40 Híres operaáriák 13.10 Vígan fejezzük be a hetet 17.00 Kitüntetett üzemeknek játszunk 18.20 Hanglemezek 20.00 Xivánság- koncert 21.00 Akinek ne*M inge, ne vegye magára — diák műsor VASÁRNAP: 8.40 Tánczenf 9.30 Tarka műsor 10.30 Hanglemezek 11.00 Kívánságkoncert 12.05 Operarészletek 13.30 Műsor a mezőgazdasági dolgozóknak 14.00 Tánczene 15.00 Szórakoztató zene 15.20 Sportközvetítés 17.30 Kívánságkoncert 16.30 A Lúčnica műsora 20.00 Kívánságkoncert 21.00 A fjor- dok nagy fia — Björnson emlékezete. A BRATISLAVAI TELEVÍZIÓ MŰSORA: KEDD: 20.05 Televíziós magazin SZERDA: 20.00 Dokumen- táris film CSÜTÖRTÖK: 20.00 A kremli orloj — televíziós játék PÉNTEK: 19.30 Műsor V. I. Lenin születésének 90. évfordulójára SZOMBAT: Esztrád- műsor VASÁRNAP: 20.00 Cseh film. BUDAPEST, KOSSUTH RÁDIÓ: KEDD: 8.10 Operarészletek 14.30 Könnyűzene 15.10 Egy falu — egy nóta 15.30 Tavaszo- dik — rádiójáték 17.15 Szív küldi szívnek 20.30 Tánczene SZERDA: 8.10 Könnyű zene 13.10 Népdalok 14.00 Szórakoztató muzsika 16.10 Élőszóval — muzsikával 19.00 Operettrészletek 20.30 Zenés műsor CSÜTÖRTÖK: 11.20 Operettrészletek 12.10 Népi zene 14.00 Dalok Leninről 14.10 Táncmelódiák 16.05 Egy falu — egy nóta 17.15 Üj zenei újság 18.10 Szív küldi szívnek 19.00 A napfény nem eladó — színműelőadás PÉNTEK: 8.10 Operettrészletek 10.10 Népi zene 12.10 Tánczene 13.10 Hanglemezek 17.15 Szív küldi szívnek 18.45 Operettrészletek 20.30 Népdal- csokor SZOMBAT: 10.30 Operettrészletek 12.10 Népi zene 13.00 Operarészletek 13.50 Szív küldi szívnek 15.40 Élőszóval —: muzsikával 18.00 Irodalmi műsor 19.15 Világhírű énekesek műsorából 20.30 Jót nevettünk - vidám műsor VASÁRNAP: 8.10 Szív küldi szívnek 9.10 Erzsikének ajánlom — ifjúsági' rádiójáték 12.15 Jó ebédhez; szól a nóta 13.00 Könnyűzene; 15.00 Hanglemezek 16.00 Kin-’ esés Kalendárium 17.00 Sportol közvetítés 18.50 Tánczene 20.2Sí Operarészletek 20.45 Szerv ___’ Pali bácsi — rádiójáték.
