Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-12 / 15. szám

Születési helye: RAWENSBRÜCK Amint tudjuk, a Német Szövetségi Köztársaságban több mint ezer olyan bíró és ál­lamügyész műkö­dik, akik a hitleri uralom idején is az igazságszolgálta­tásban „tevékeny­kedtek“. A bírák közül 114 véres be­tűkkel írta be ne­vét a megszállott Lengyelország pol­gárainak emléke­zetébe. Dr. Her­bert Zimmermann ma Bielefeldében mint bíró műkö­dik. Az 1943-44-es években Bialisztokban a Gestapo élén állt. Parancsára több mint 200 000 személyt végeztek ki. Ké­pünkön dr. Zimmermann aláírását és pecsétjét látjuk, amely ezer és ezer polgár számára a halálos ítéletet jelentette. a ös Hol legyen A FESZTIVÁL? Április 11-én hagyományo­san megemlékezünk a fasi- sztaelienes harcosok szoli­daritási napjáról. Ebből az alkalomból a következő igaz történetet közöljük: Amikor tavaly Rewensbrück- ben, a hírhedt német koncent­rációs táborban emlékművet állítottak fel, a jelenlevő több­ezer egykori fogoly között meg­jelent egy 17 éves franciaor­szági fiú is. Útlevelében ez állt: Guy Poirot, született 1945. már­cius 11-én Rawensbrückben. Vajon hogyan lehetséges ez? A haláltáborban gyermek szü­letett, és élve is maradt? Guy Poirot ma már saját maga adja meg a kérdésre a választ: a fasisztaellenes har­cosok mentették meg életemet. Tizennégy év után Guy meg­rendülve állt a születése he­lyén. Megnézte a krematóriu­mot és a múzeumot. A szörnyű múlt emlékei teljesen megren­dítették a fiút. Anyja részt vett a francia partizánmozgalomban és ezért került koncentrációs táborba. Ott született meg a kis Guy. Az anyja a többi fo­goly, lengyel, orosz, zsidó, ma­gyar, szlovák asszonyok segít­ségével elrejtette a gyermeket. Az anyának nem volt mibe gön­gyölnie az újszülöttet, és csak a szeretetet tudta adni. A külföldi fasisztaellenes erők akkoriban elérték, hogy a svéd Vöröskereszt az ismert ellenállási harcosokon kívül beteg foglyokat kis számban Svédországba helyeztetett el. Guy anyja ismert harcos volt. öt nem tehették a Svédország­ba induló csoport jegyzékébe, és ezért egy halott asszony ne­ve alatt vették föl ót. Igen ám, de mi történjen a gyermekkel. Névjegyzék szerint már össze­állították a transzportot. Akkor egy cseh fogolynö rongyokba göngyölte a gyermeket, egy magyar hóna alá kapta és dü­hösen ordítozni kezdett: „Mi­csoda dolog hogy ittfelejtjük a holminkat. Azak, akik bennfen­tesek voltak és tudták, miről van szó, feszült figyelemmel kísérték a jelenetet. Vajon a kendőbe kötött „holmi“ nem kezd-e majd simi. De nem. Minden rendben ment A gyer­meket megmentették. Guy most ott járt a borzal­mas haláltftbor színhelyén, lel­ki szemeivel maga előtt látta a francia, orosz, zsidó, magyar, szlovák és más nemzetiségi foglyokat, akik egykor itt szen­vedtek a táborban és megmen­tették ót a fasiszták karmai­ból. Győztek, mert győzött a fasisztaellenes harcosok nem­zetközi szolidaritásának ereje. M. Hol rendezik meg a VIII. Vi­lágifjúsági Találkozót? Ez a kérdés ma már élénken foglal­koztatja az ifjúsági mozgalma­kat, s egymás után születnek a különböző javaslatok. Vajon Róma, London, vagy Helsinki látja-e vendégül a vi­lág ifjúságának küldötteit? A „La Gazette de Lausanne“ java­solja, hogy Svájcban legyen a Fesztivál, de sokan emlegetik Colombót, Ceylon fővárosát is. Még nem tudjuk, hogy hol rendezik meg 1962-ben a VIII. Fesztivált, de az biztos, hogy a Fesztivál szelleme nem halt meg azon az estén, amikor a fényesen kivilágított bécsi vá­rosháza előtt végétért a záró- ünnepség. A Fesztiválról tovább folyik a vita a bécsi találkozón részt vett 1200 szervezeten belül, sőt azok körében is, akik szembe­fordultak a Fesztivállal vagy közömbös álláspontra helyez­kedtek. íme, a Francia Ifjúsági és Kultúrházak Szövetségének képviselője így Ír a „Pas a pas“ című folyóiratban: „Amikor a világ minden ré­széből elindul 17.000 fiatal, hogy találkozzanak egymással — ez jelentős esemény, függet­lenül az egyes fiatalok gondol­kodásmódjától. A bécsi Fesz­tiválnak van jó néhány tanul­sága - a legelső az, hogy fel­tétlenül és minél gyorsabban el kell oszlatni a bizalmatlansá­got“. Azután ezt olvashatjuk: „Érthető, hogy ilyen körülmé­nyek között minden fenntartás és köntörfalazás nélkül elíté­lem a tartózkodást. Aki távol­tartja magát, az mindig bűnös. Nagyonis így volt ez a bécsi Fesztivál esetében, hiszen sem­leges országban rendezték meg, biztosítva a biztonság és a sza­badság minden feltételét.“ És ezt olvashatjuk az osz­trák szocialista fiatalok lapjá­ban: „Soha többé egységfrontot a fiatalok és a diákok reakciós szervezeteivel, soha többé kom­promisszumot a nyugati világ hidegháborús erőivel, az algé­riai háború híveivel, a francia gyarmatosítók kreatúráival, Nyugat-Németország náci cső­cselékével és az ál-emigrán­sokkal!" Ebből is látható, miszerint új erők szállnak síkra a következő Fesztiválon való részvétel mel­lett, hogy csak a nyugatnémet szocialista ifjúságot, az Evan­gélikus Diákközösséget és a konzervatívpárti dán fiatalokat említsük. A kölcsönös megértés, a bé­kés egymás mellett élés ügye csak nyerhet ezzel. Reméljük, hogy folytatódik a vita, megva­lósul a különböző ifjúsági szer­vezetek együttműködése és a VIII. Fesztivál — rendezzék akár Skandináviában, akár Olaszországban vagy Európa bármely részén, akár pedig Ázsiában — előbbre viszi a bé­ke és a fiatalok közötti barát­ság ügyét. Övék a Az íróasztalon rajzok, ter­vek feküsznek. Gazdájuk né­ha-néha beléjük tekint, majd egy kis jüzetecskét húz ki zsebéből. Még mielőtt belela­pozna, hosszasan kinéz az ab­lakon. Ki tudja mit néz oly sokáig ? A rügyező jákat, vagy talán a gondolatait rendezi? Nem tudni. Egy röpke pilla­nat alatt azonban határoz. Az órájára pillant, tavaszi felöl­tője után nyúl, és táskával a kezében kilép a helyiségből. Ügy vélem sietős a dolga, de mégis megszólítom. — Igen, igen, már tudom miről van szó. A múltkor már em­lítést tett róla az elvtárs — mondja válaszképpen. És amint végignézem fiatal is­merősömet az előre megfo­galmazott kérdések össze­vissza kúszálódnak agyamban. Ám az utolsó játéka, melyben Dódi apját alakította, túlsegít a pillanatnyi szótlanságon. Az ifjúságra, a fiatalokra terelem a szót. — Nem zár­kózunk el a többi tömegszer­vezetektől. Sőt nagyon is együttműködünk velük — mondja kissé elgondolkodva. — Nem is tehetnénk más­képp, hisz a tagságunk túl­nyomó része fiatal, és ők már ilyenek. Mindenütt ott van­nak, ahol szükség van rájuk. Nem célom, és nem is le­het, hogy e pár rövid sorban összegezzem a pozsonypüs- pöki Csemadok helyi szerve­zetének tevékenységét. De az a húsz Csemadok-fiatal, akik pionírvezetöként a pionírok nevelését vállalta, mégsem maradhat errúités nélkül. Így azután azon sem lehet cso­dálkozni, hogy a pionírszer­vezettel együtt közösen elő­dicséret adták a „Csudakarikás“-t. Mindennek azonban nemcsak az erkölcsi oldalát kell nézni. A háromszor előadott színda­rab bevételének szintén a pio­nírok örültek a legjobban. Zsamovicky Károly a fiatal Csemadok-elnök. Eredményes munkájuk köz­ben nemcsák a legfiatalab- bakra gondolnak. Nem feled­keznek meg az ifjúsági alko­tóversenyről sem. E nemes versenybe a Dodi című szín­darabbal indultak, melynek utolsó előadását kedvezően bírálta el a pontozó bizott­ság: tovább jutottak. — ők már ilyenek, minde­nütt ott vannak, ahol szükség van rájuk, — mondotta be­szélgetésünk elején Zsarno- vicky Károly a Csemadok elnök. És valóban. Ott voltak a nemzetközi nőnap ünnepsé­gein, ott vannak minden kö­zös megmozdulásban, ami a községben történik, és ott vannak az épülő 11 éves is­kola brigádosai között is. Munkájukban nincsenek egye­dül. A falu hálás közönsége mindenben segítségükre van. Búcsúzva Zsamovicky Ká- rolytól csak további jó mun­kát kívánhatok együttesük­nek. -sár­Nyugat-Németországban katasztrofális az iskola-hiány. 53 000 tanteremre lenne szükség, mert nem pótolták a háború alatt el- pusztítottakat. A statisztika szerint az állam 16 dollárt költ egy lakos művelődésére, míg a Szovjetunióban 93 dollárt. Ké­pünkön láthatjuk, hogy a táblát egy székre kellett helyezni, mert a repedező, omlásnak induló falat még nem hozták rend­be és fal nem tartja meg. A FRANCIA BÉKEHARCOSOK ÚJ ERŐT MERÍTENEK A HRUSCSOV-DE GAULLE TALÁLKOZÓBÓL A Francia Országos Béketa­nács Hruscsov franciaországi látogatását követően nyilatko­zatot adott ki. „Tizenegy napon át számta­lan francia juttatta kifejezés­re Franciaország vendégével együtt azt az akaratát, hogy mindörökre száműzzék a hábo­rút, számtalan francia fejezte ki baráti érzelmeit annak a szö­vetséges nagy országnak a kép­viselője előtt, amely annyi ál­dozatot hozott a hitleri agresz- szor elleni közös harcban“ — hangoztatja a nyilatkozat. „Hruscsov franciaországi lá­togatása lehetővé tette az eny­hülés légkörének további meg­javítását. Még inkább elszige­telte a hidegháború híveit. A franciák nagy többségével együtt a békemozgalom is örül annak, hogy Hruscsov és de Gaulle közösen jelentette ki: minden függőben levő nemzet­közi kérdést békés eszközök­kel, tárgyalásokkal kell megol­dani. A Szovjetunió és Francia- ország közös állásfoglalása, a két ország együttműködése, a német kérdés fokozatos ren­dezése szükséges voltának ki­nyilvánítása — mindez hozzá­járul Európa és a világ békéjé­nek megerősítéséhez. A két államférfi előtérbe helyezte a leszerelést, mint korunk leg­fontosabb problémáját. A béke­mozgalom, amelynek ez a legel­ső célkitűzése, minden erejével támogatni fogja az ebben az irányban teendő kezdeménye­zéseket. A francia békeharcosok a Hruscsov-de Gaulle találkozóból és annak kedvező eredményei­ből új erőt merítenek a közös cselekvésre. Ilyen szándékkal eltelve készítik elő a francjfj hékemözgalom május 7-i kong­resszusát“. Az Új Ifjúság következő 16. száma a húsvétra való tekin­tettel. a szokottnál egy nappal később 1960. IV. 20-án jelenik meg.-rvs PAVEL LOMÉN A CSKP politikájának köszön­hető, hogy a dolgozó nép feb­ruárban összefogott és győze­delmeskedett. A nép megvédel­mezte a népi demokratikus rendszert és megalapozta az utat a szocializmus felé. A sorsdöntő 1948-as februári napokban az ifjúság többsége megismerkedett a burzsoázia igazi arculatával. Tudatában volt, hogy a februári győzelem­től függ a sorsa és akkor dől el, hogy milyen jövő vár a fia­tal nemzedékre. Az ifjúság ezért egyöntetűen a munkás- osztály oldalára állt. A fiatalok aktívan bekapcsolódtak az ala­kuló akciós bizottságokba, kul­turális agitációs csoportokat szerveztek, a februári napokban a munkásmilícia kötelékeiben apjuk oldalán haladtak, a párt­titkárságokon pedig készenléti szolgálatot teljesítettek. A februári győzelem leverte az ifjúság egységének ellensé­geit is, és az ifjúság elé tágra nyíltak a boldog jövő kapui. EGYSÉGESEK A HARCBAN, EGYSÉGESEK A MUNKÁBAN Büszkék vagyunk rá, hogy az Ifjúsági Szövetség a cseh vidé­ken és Szlovákiában is kezdet­től fogva azt a célt követte, hogy segítséget nyújtson az új köztársaságnak. Annak ellené­re, hogy a nemzeti szocialisták és demokraták az Ifjúsági Szö­vetség tevékenységéből indított akció elé akadályokat gördítet­tek, az ifjúság munkaeredmé­nyei egyre növekedtek. A lá­ifjúsági mozgalom tizenötéves tevékenysége a felszabadult köztársaságban nyok és fiúk mindenütt ott voltak, ahol arra szükség mu­tatkozott. A nemzeti műszakban az ifjúság milliós értékeket al­kotott. Az 1947-es nagy száraz­ság idején több mint hetven­ezer fiú és leány vett részt az aratási brigádmunkában. Ebben az időszakban a CSISZ főleg oda irányította tevékenységét, hogy segítséget nyújtson a kétéves terv teljesítésében. Az Ifjúsági Szövetség a csűcsmunkák ide­jén szervezett brigádmunkától áttért a rendszeresen beterve­zett munkára, hogy még inkább elősegítse mezőgazdaságunk fellendítését. A kétéves tervnek a legnagyobb segítséget az if­júsági építkezések szervezésé­vel nyújtotta. Lehetetlen volna leírni, hogy a fiúk és leányok milyen hőstetteket értek el Litvinovban és Mostban a bá­nyászlakások építésében, továb­bá a fasiszták által kipusztított Lidicén, valamint a Vizovice- Horny Lideče-i vasútvonal és a tŕineci Martin-kemence épí­tésénél. Szlovákiában az ifjúsági épít­kezéseket Balážeban a „Nemze­ti hála“ építkezéssel kezdték meg, tudvalevőleg ezt a közsé­get a fasiszták teljesen tönk­retették. 1947-ben a Szlovák Ifjúsági Szövetség a Partizán Szövetséggel karöltve küldte ki oda az első brigádosokat. Az volt a feladatuk, hogy 39 csalá­di házat, iskolát, kultűrházat építsenek és szabályozzák a patakot. A nehézségek és a mesterséges akadályok eUa­nére a brigádosok kiváló ered­ményt mutathattak fel, hiszen már a tél folyamán 270 polgár új házba költözhetett. Az első ifjúsági építkezés Szlovákiában nagy visszhangra talált az ifjúság körében. Ezért hozzáláttak a többi háborűsűj- totta falu felépítéséhez. Az if­júsági brigádok megkezdték Habura, Vyhne, Mokraď, Nemec, Mokrence és más falvak újjá­építését. A többi faluban és városban a fiatalok újjáépítet­ték az iskolákat, középületeket stb. Az 1947-es év végén a CSISZ azt a határozatot hozta, hogy a Hronská Dúbrava-Banská Štiavnica közötti vasútvonal ki­építésével járul hozzá Szlovákia iparának kiépítéséhez. Az Ifjú­sági Vasútvonal, ahogy a fiata­lok ezt a építkezést elnevezték, rendkívül fontos építkezés volt. Az építkezésen 47 000 fiú és leány vett részt. Ezek a fiata­lok jelentékenyen hozzájárultak a CSISZ tevékenysége fellendí­téséhez. Az Ifjúsági Vasútvonal után következett az Ifjúsági Duzzasztógát, az Ifjúsági Falu, a Szövetségi Vasútvonal építé­se, továbbá Ostrava vidékén a „Szocializmus fiatal építőinek építkezései“ és száz meg száz kerületi, járási és vasúti épít­kezés. Ezek az ifjúsági építkezések örök emlékműveket jelentenek a dolgozó nép történetében. A Győzedelmes Február a köz­társaság szocialista építésében a fiatalok számára örömteli munkakorszakot nyitott. Külö­nösen kedvező körülmények alakultak ahhoz, hogy a CSISZ fellendítse tevékenységét. Az akkori Középiskolai Diákszövet­ség, továbbá a Főiskolai diák- szövetség tagjai kollektiven beléptek a Cseh és a Szlovák Ifjúsági Szövetségbe. A hadse­reg és a biztonsági szervek kebelén belül is megkezdték az Ifjúsági Szövetség szervezését. A legdöntőbb az volt, hogy az üzemekben is megalapították az Ifjúsági Szövetség alapszer­vezeteit. A munkásifjúság való­ban teljesíteni kezdte küldeté­sét és az Ifjúsági Szövetség hajtóereje lett. Február után az ifjúság mindinkább kivette részét a fe­A szórakozó fiatalok csoportja az ben. ladatok teljesítéséből és minden igyekezete oda irányult, hogy megvalósuljon a jelszó: termel­jünk többet és olcsóbban. Ek­kor kezdődött a „lipčicko- myjavai mozgalom“, amely elő­segítette a szocialista munka­verseny és az élmunkások moz­galmának fellendítését. Az ifjúsági mozgalom törté­netében rendkívüli fontossággal bír az ifjú kommunistáknak 1948-ban Košicén megtartott konferenciája, amelyen a párt a fiatal kommunistákat az Ifjú­sági Szövetséghez utalta. A Szlovák Ifjúsági Szövetség 1948 májusában Bratislavában meg­tartott konferenciája már meg­állapíthatta, hogy a február utáni időszakban milyen lendü­letet vett a szövetség tevé­kenysége. A Győzedelmes Feb­ruár meghozta azokat a felté­teleket, amelyek között a kom­munista párt megvalósíthatta ifjúsági vasút építése koz­régi tervét és sor kerülhetett az országos Ifjúsági Szövetség megalapítására. A nemzeti ifjú­sági szövetségek vezetőségei a Bratislavában 1948 decembe­rében megtartott közös össze­jövetelükön minden előkészü­letet megtettek, hogy az egy­séges Ifjúsági Szövetség létre­jöhessen. Ifjúságunk régi álma valóra vált. A haladó ifjúság hosszú éveken keresztül foly­tatott ádáz harcát siker koro­názta. 1949 április 23-án Prágá­ban létrejött az egyesítő kon­ferencia. A nemzeti ifjúsági szövetségek több mint 1100 küldötte kifejezésre juttatta köztársaságunk ifjúságának akaratát, amikor megalapította az egységes Ifjúsági Szövetsé­get. A Csehszlovák Ifjúsági Szö­vetség a Csehszlovákiában élő fiatalok egyetlen képviselője. A proletár nemzetköziség elvé­ből kiindulva egységes szerve­zetben egyesítette a cseh, szlo­vák, magyar, ukrán és lengyel nemzetiségű ifjúságot. Az egy­séges szervezet a munkás-, paraszt- és tanulóifjúság egy­séges szervezete lett. A V. I. Lenin Pionírszervezet példáját követve az egyesítő konferencia megalapította a CSISZ Pionírszervezetét is. Az egyesített ifjúság munkahő­siességgel köszönti a CSKP- nak, tanítójának és vezetőjének történelmi IX. kongresszusát. Az az irányelv, melyet a kong­resszus a szocializmus kiépíté­sére vonatkozólag irányelvül kitűzött, a CSISZ tevékenysé­gének és a fiatalok életcéljá­nak, valamint munkájának irányelve lett. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents