Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-05 / 14. szám

* fyf&E'l'QZSL CSEMEGÉK Szerte a világon az elmúlt héten a legtöbbet Hruscsov elvtárs franciaországi láto­gatásával foglalkoztak a la­pok. Az olvasókat a látoga­tás hivatalos jelentésein a beszédeken kívül a leginkább a látogatás körüli apróságok és kis történetek érdekel­ték. ízelítőül mi is bemuta­tunk néhányat olvasóinknak. A leggyakrabban használt sző: a foule. Tömeget, soka­ságot jelent, s az első kér­dés mindig az volt, mekkora „foule“ fogadta Hruscsovot. Még . a jobboldali lapok is hatalmas tömegről írtak. A New York Herald Tribune többre becsülte a tömeget a Városház téren, mint amennyit az Humanité írt. A legtalálóbb megjegyzést egy diáklány mondta az ut­cán: „Ügy érzem magam, mint július 14-én“ (a francia nemzeti ünnep). Valóban, a szovjet kormányfő látoga­tása minden józan francia nemzeti ügye is. Jó dolog oroszul tudni. A különböző fogadásokon Edgar Faure volt miniszter- elnök határozott előnyben volt, mert közvetlenül be­szélgethetett a szovjet kor­mányfővel. Kitűnően beszél oroszul annak a Caravelle típusú lökhajtásos repülő­gépnek a személyzete is, amelynek fedélzetén a szov­jet kormányfő elindult vidé­ki kőrútjára. A kapitány kü­lönben az egyik legtapasz­taltabb francia pilóta, a 38 éves Jean Forest. A háziasz- szony Vaniel kisasszony, a francia repülés egyik úttö­rőjének lánya volt. „Hruscsovova asszony is ezt használja“ — kínálja öngyújtóit az utcai árus a Louvre-áruház előtt. Annyit elért, hogy az emberek meg­álltak és odafigyeltek a kü­lönös reklámra. — Azt olvastam — vetette közbe az egyik járókelő — hogy Hruscsov felesége nem is dohányzik! Az árus ráförmedt: — Uram, kinek hisz ilyen dol­gokban, nekem vagy a Paris Jour-nak? Két párizsi „panasz“: Olyan nagy az érdeklődés, hogy a forgalmas metróállo­másokon már kora reggei kifogy az újság. Egyedül a szélsőjobboldali Aurore kapható. Az esti lapok hallatlan gyorsasággal és változatos­sággal dolgoztak, délután, félhatkor az ember megve- hette például a France Soir aznapi nyolcadik, és a Paris Presse hetedik kiadását. A lapokban ott voltak a leg­frissebb fényképek, a fotóri­porterek ugyanis különleges berendezésű kocsijaikról te- lefoto-berendezéssel továb­bították a szerkesztőségbe, úgyhogy a friss képek né­hány perc múlva, már az •''vasó kezében voltak. Általános kérés volt: jó lenne, ha a szovjet minisz­terelnököt vivő gépkocsik lassabban haladnának. Az átlagsebesség ugyanis 38 ki­lométer és így kevés idő marad az üdvözlésre. Bratislava, 1960. április 5. IX. évfolyam 14. szám Ára 60 fillér KELET-SZL /_} ÄKIA IFJÚSÁGA MUNKÁVAL ÜDVÖZLI AZ ÜJ TERÜLETI SZERVEK MEGALA­KÍTÁSÁT Hogy több teremjen o földeken A kerületi pártkonferencia tiszteletére az egész ko- šicei kerületben kétnapos brigádot szerveztek, hogy se­gítséget nyújtsanak a mező- gazdaságnak és megszépítsék a kerület falvait, városait. Igaz, sok helyen csepergett az eső, ám a brigád mégis nagyszerű eredménnyel zárult. Hárommil­lió korona értékű munkát vé­geztek el. A kerület székhelyén — Košicén 3400 ember dolgo­zott mind a két napon. Rendbe- tették a tereket, a város park­jait és ugyanakkor a közműve­lődési ház építésénél is sokan szorgoskodtak, 1500 brigádórát dolgoztak le. A kerületi járásai közül a legjobb munkát a királyhelmeci járásban végezték. Itt 15 szö­vetkezetben dolgoztak a földe­ken a szövetkezeti tagok. 533 hektáron végezték el a tavaszi vetést, 209 hektár rétet meg­tisztítottak és többszáz hektár földet műtrágyával szórtak be. A faluszépítési akcióba 3400 polgár kapcsolódott be és több mint 27 000 brigádórát dolgoz­tak le. A poprádi járásban 100 CSISZ- tag segített a szövetkezetekben M! Az Unesco hi­vatalos adatai szerint Lenin művei a legol- vasottabbak a világon. Lenin munkáit az el­múlt évek so­rán a világ csaknem min­den nyelvére le­fordították. A világ dolgo­zói Lenin élet­művét útmuta­tásként hasz­nálják fel mun­kájukban, har­cukban. Hisz Lenin műve vá­laszt ad sok kérdésre, mely- Iyel a dolgozók sok téren talál­koznak. Lanin ideje óta az élet nagyon sokat haladt előre, kialakult a szo- világ- rendszer, betel­jesült az, amit Lenin évtize­dekkel ezelőtt előrelátott. A kommunista és munkáspártok a mai feltételek közepette Lenin szellemében működnek és harcolnak. az alagcsövezési munkálatok­ban. A lasztóci Keletszlovákiai téglagyár munkásai 10 000 da­rab alagcsövet készítettek el a mezőgazdaság részére és 7000 téglát égettek ki a kemencék­ben. ár a múlt esztendőben a fiatalok tömegesen se­gítettek a komposztké- szítésben, a rétek és legelők megjavításában, a talaj termé­kennyé tetélében. Ebben az évben a talaj termékennyé tételében több a tervszerűség és a következetesség. A prešovi kerületben még a CS1SZ eddigi járási szerveze­teinek záró plénuma előtt ter­veket fogadtak el, melyekben megtaláljuk az egyes alapszer­vezetek feladatait a munka e szakaszán. A prešovi kerület területén a nyár folyamán 86 olyan meliorációs építkezés lesz, melyek felett a CSISZ falusi szervezetei vállaltak véd­nökséget. A legjobb eredmé­nyeket e téren a prešovi járás ifjúsága mutatta ki, ahol 32 falusi szervezetben már meg­kezdték a fiatalok az előkészü­leteket az építkezésekre. A fia­talok a párt járási konferenciá­ja tiszteletére 32 000 brigád­órát dolgoztak le. Szép terveik vannak a prešo­vi fiataloknak a gyümölcsfa ültetéssel és gondozással kap­csolatban is. Az 1960-as év fo­lyamán a kerületben a CSISZ- tagok és pionírok közreműkö­désével 297 000 gyümölcsfát ültetnek ki. E téren a svidníki fiatalok vállalták a legtöbb munkát. Mindebből láthatjuk, hogy a košicei és a peršovi kerületek­ből kikerülő kelet-szlovákiai fia­talok szép tervekkel indulnak neki a munkának és példaképp állíthatjuk őket a többi kerület ifjúsága elé is. P. M. A győzelem A szovjet hadsereg 1945. április első felében győzelmes előrenyomulása során ismét számos falut és várost szabadí­tott fel. Bratislava felszabadí­tása után, április 5-én Malacky, 7-én Myjava és Nové Mesto n/Váhom járási székhelyek is megszabadultak a fasiszta ter­rortól. A bratislavai kerületben végzett hadműveletekkel egy- időben folytatódtak a harcok a Nitra és a Vág folyó felső szakaszának vidékén is. így április 5-én egész sor fontos hely szabadult fel: Prievidza, Nováky, Bánovce, Dolný Kubín, ístebné n/Váhom és Ružombe­rok. Miután a hős szovjet kato­nák megtörték a fasiszták el­lenállását, április 9-én felsza­badították Turanyt és április 11-én Starín*. Lídia Iljina: Részlet az Ének a kirgíziai asszonyról című linó- leummetszetbpL Dr. Zaíkv Zoltán: Az első tavaszi napsütés. hősei otthon évtizede — egyszerű embere­ket így még nem fogadtak Moszkvában. A négy fiatal katona valóság­gal elveszett a tömegben. Min­denki kezet akart velük szorí­tani. Jobbról-balról ölelgették, csókolták őket. Kissé szokatlan látvány volt, amint egy sor­tiszthelyettesnek és három közharcosnak három tábornok igyekezett utat törni az ember­erdőben. A repülőtér épülete előtt nagygyűlést tartottak (a moszk­vaiak ugyancsak nem emlékez­nek arra, hogy repülőterük va­laha is gyűlés színhelye lett volna). A kis csoport parancsno­ka Ászhad Zigansin köszönetét mondott a pártnak, a kormány­nak és az egész szovjet népnek a róluk való gondoskodásért s köszönetét mondott az ame­rikai tengerészeknek azért, hogy megmentették őket. A gyűlés után Tompson ame­rikai nagykövet beszélgetett a négy szovjet katonával. Mint arról olvasóink a napi­lapokból értesültek, a négy szovjet katonát a Vörös csillag renddel tüntették ki. A kitün­tetéseket Malinovszkij marsai, a Szovjetunió nemzetvédelmi minisztere adta át, majd a ka­tonák kérésére, miszerint sze­retnék minél előbb elfoglalni helyüket eredeti katonai egysé­gükben, a miniszter kijelentet- tette, hogy előbb szabadságot kapnak, majd üdülőbe kell men­niük, és csak azután léphetnek ismét szolgálatba. Kedd óta ismét otthon tar­tózkodnak a Csendes-óceán világszerte jólismert hősei, az a négy szovjet katona, aki 49 napon át küzködött bárkájukon a természet legszörnyűbb ele­meivel. A négy hőst a moszkvai repülőtéren többezer ember várta. A hivatalos személyisé­geken kívül ott voltak a négy katona rokonai és bajtársai is. Amikor a gép megállt a repülő­tér épülete előtt, olyan éljenzés és hurrázás hangzott el, ami­lyet — a párt vezetői fogadta­tásait leszámítva - talán még sohasem hallottak Moszkvában. A szovjet főváros legöregebb lakói is azt mondják, hogy a Cseljuszkin jégtörő hőseinek megmentése és hazatérése óta, — de ennek idestova három .VAAAAAAAAAA&AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAi ftauUaa£S<záfyí útu < ◄ 4 4 4 4 Megjöttek a gólyák, a tavasz hírnökei. Üdvözöljük a miniszterel­nök urat, az Üj Világ minisz­terét! Ez itt Orly. Ez a cso­dálatosan szép út, amely köz­vetlenül a repülőtérről a Tancarville-i hídon, — Európa leghosszabb hídján — keresz­tül vezet, a francia mérnökök és munkások kezemunkáját dicséri. Egyébként ezen az építkezési helyen az Ön láto­gatása alkalmából a munká­sok egy nap szabadságot kap­tak. Köztünk legyen mondva: ez nem annyira az Ön iránti tiszteletből történt, hanem inkább abban a reményben, hogy a munkásokat távol - tartsák Öntől. Kivették a szabadságot és majd elve­gyülnek társaik közé, hogy velük együtt hangosan kiált­sák: Éljen a Szovjetunió! Éljen a béke! Ez az épület ott a Quai d’Orsay-n, amelyben Önt el­szállásolták, az a mi külügy­minisztériumunk. Amikor egy keleti követtől, akit XV. Lajos Versailles-ben fogadott, megkérdezték, hogy mi lepte meg ebben a palotában a leg­jobban, a követ ezt felelte: „Az a legmeglepőbb, hogy magamat látom itt". Vagy talán kevésbé meglepő, hogy Önt látjuk itt miniszterelnök úr, amikor azokra a hisztéri­kus hangokra gondolunk, amelyeket e ház lakói még néhány évvel ezelőtt hallat­tak, mihelyt közelükben az Ön hazájának csak a nevét említették? Ha az Ön látoga­tásának más következménye nem volna, mint az, hogy a világ mérje fel, milyen utat tett meg eddig a béke, már akkor is nagy fontosságú len­ne az Ön látogatása. Ez itt a városháza. A vá­rosnegyed lakói gyűjtést ren­deztek, hogy olyan érmeket ajándékozzanak Önnek, ame­lyek ezt a teret ábrázolják. Hiszen ez a tér mindig is Párizs szíve volt és marad. Ott hirdették ki a kommunát, ott tartották meg tanácsko­zásaikat. Felületes lelkek, akikhez városatyáink többsé­ge tartozik, Racinnel elmond­hatnák: „Hogyan változott közönséges ólommá az, ami színarany volt?“ Hogyan vál­tozott meg a négy forradalom városa, hogyan tett belőle reakcionárius város? Ez azért történt, hiszen ezt Ön jól tudja miniszterelnök úr, mert az ipari fejlődés a párizsi proletariátust a régi „ban- lieusokba" (elővárosokba) nyomta ki. De hallgassa csak ezt a tömeget, amely olyan lelkesen üdvözli Önt. A pári­zsiak vagy a „barílieusard"-ok az az igazi nép, amely dolgo­zik és harcol, amely épít és sose esik kétségbe, az a nép, amely a jelen kincseit előte­remtette és a jövőt kovácsol­ja... Micsoda tömeg, ezek az üdvözlések! Egy udvaronc egykor egy gyermeknek, aki a szomorú emlékű XV. Lajos lett volna, ezt mondta: „Uram, ez a nép az Öné". Miniszterelnök úr, ez a nép senkié, de Önnel megy. Önnel, az üdvrivalgások ezt bizo­nyítják, Önnel szívós és ki­tartó harcában a békéért és a szabadságért. Amikor Önt köszönti, az a tegnapi szövet­ségesnek, a jövő békéjének, a sztálingrádi harcosoknak, a sikereknek szól, amelyeket az Ön országa ér el a földön és az égen. Éljen!... (André Wurmser tárcájából.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents