Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-05 / 14. szám

r ****Tlr******^*4^***THr*^**^HH-*THhH-******^ Van-e isten? + Van isten? Milliókat fog- 5 lalkoztat ez a kérdés, örege­ket és fiatalokat egyaránt az egész világon. S ezek között is elsősorban azokat, akik a szellemi élet világá­ban képletesen k'fejezve a két pólus, az istenhívés és az ateizmus között mozog­nak. Azok, akik a pólusokon szilárd állásponton állnak, Í határozott választ adnak. A hívők igen, van, az ateisták viszont, hogy nincs. E. Ktolman, egyetemi tanár, e napokban magyar nyelven is megjelent ismeretterjesz­tő brosúrájában igen nép­szerűén, nyílt vita formájá­ban ismerteti a két fél ál­láspontját. A szerző az élet­ből kiragadott példákat hoz fel, egyszerű embereket szólaltat meg és nézeteiket világosan, érthetően s mind­emellett tudományos igé­nyességgel elemzi. Az olvasó gyakran mintha csak saját magát találná meg kérdései­vel, problémáival és kéte­lyeivel egyaránt a kis füzet szereplői között. „Hogy van isten, azt ész­szel bizonyítani nem lehet. Istenben hinni kell okosko­dás nélkül. Szívvel kell őt érezni, maga az isten oltot­ta ezt a hitet az ember szi­vébe“, - mondja az egyik szereplő, az öreg Grigorij, a hívők szószólója. Ellenve­tésül igen logikusan a szer­ző ezt a kérdést' teszi fel: „Valóban igaz az. bogy az isten oltotta ezt. a hitet az i ember szívébe?, Valóban I született tulajdonsága az j istenhívés az embernek? Ha I úgy lenne, akkor már a f gyermeknél is megnyílvánul- J na. A valóságban azonban + a gyermek nem1 ismeri a í vallási érzést mindaddig, I amíg azt bele nem . oltják, X Ha az istenbe vetett hit született tulajdonsága lenne az embernek, akkor minden­ki istenhívő lenne és nem lennének egyáltalán olyanok, akik nem hisznek az isten­ben. Ma a földön több tíz milliónyi ateista él, s ez már magában véve is azt bizo- : nyitja, hogy a hit nem szü- : letett tulajdonsága az em- bernek. A brosúrában ugyancsak szóhoz jut a fél';'- kék és óvatosok képviselője is, Pe­ter Szergejevics könyvelő, ő így okoskodik: „Valószí­nűleg nincs isten, de ha mégis van, mi lesz akkor? A biztonság kedvéért egy- szer-kétszer imádkozom, ne­hogy esetleg a másvilágon bajba kerüljek". Az ilyen ravasz emberekből is akad elég. A szerző számtalan kér­dést vet fel és ad kimerítő választ az istenhívés kelet­kezésével, a babonák erede­tével kapcsolatban is. Végül a „sértődős hívők“ csoport­jához szól. akik nem értik, miért fejtünk ki valláselle­nes propagandát, sőt fel vannak háborodva, ha az : ateisták őket isten nem lé- : tezéséről és a vallás téves- ■ ségéről akarják meggyőzni. ; „Mi közük maguknak ahhoz, ] mondják, hogy mi hiszünk : vagy nem hiszünk istenben. Minek nyúlnak az isteni hit­hez, mikor az a hívőknek.* vigasztalásul szolgál?“ Ter­mészetesen senkinek sem ; áll jogában, hogy az isten- hívést vagy a vallásgyakor- lást megtiltsa. Mi kommu­nisták azonban meg vagyunk győződve, hogy az istenbe vetett hit önámítás, mely az ; embereket gyengébbé teszi és ezért kötelességünk, hogy segítsünk az érintetteken. Az ateisták kötelessége tü­relmesen és kitartóan gúny és sértés nélkül megmagya­rázni a hívőknek, miben té­vednek. Ügy hisszük, E. Kolman; munkáját a tanítók, diákok, j propagandisták és az olva­sók széles tábora is szívesen : tanulmányozni fogja. A bro­súra címe: E. Kolman: Van-e isten. Ara csupán 1.30 koro­na és kapható a Slovenská kniha üzleteiben. (Str.) Párizs minden újságja még ma is terjedelmes cikkekben fog lalkozik N. Sz. Hruscsov látogatásával Pau kis polgárai nemzeti vise­Azok között, akik táviratban gratuláltak a négy szovjet ka­tonának 49 napos fantasztiku­san kalandos útjuk után, ott ta­láljuk dr. Alain Bombardot és T. Heyerdahlt. Mindketten tud­ták, hogy mihez gratulálnak, tökéletesen felmérték a hely­zetet, amelybe a szovjet kato­nák kerültek. Olvasóink közül talán még akad olyan, aki visz- szaemlékszik Alain Bombard nevére, hiszen néhány évvel ezelőtt azzal a célzattal szelte keresztül az Atlanti - óceánt, hogy hajótörötteken segítsen. Nóri Heyerdahl nevét a KON- TIKI című könyvből ismerjük, amelyben leírja, miképpen tette meg tutajon az utat Dél-Ame- rika partjaitól egész a csendes­óceáni szigetekig. Mindkét hajóutas előre fel­készült az utazásra, ezzel szem­ben a négy szovjet katona ked­vezőtlen időjárás következtében kényszerült a kalandos útra. A történelem folyamán eddig még nem akadt olyan hős, mint napjainkban a négy szovjet ka­tona. Százhatvanhárom évvel eze­letben fogadták N. Sz. Hruscsov lőtt a Bounty nevű angol hajó elvtársat, a Szovjetunió minisz- legénysége fellázadt, a kapi­terelnökét. tányt 18 hívével együtt mentő­csónakba tették, élelemmel, itallal látták el. A csónak utasái 43 nap alatt 3620 tengeri mér­földet tettek meg. Csakis erős akaratuknak köszönhették, hogy gmenekültek. A történelem Eisenhower elnök és Macmil­lan miniszterelnök kedden kö­zös nyilatkozatot adott ki. Az amerikai és az angol kormány tulajdonképpen ezzel válaszol a nukleáris fegyverkísérletek eltiltására előterjesztett újabb szovjet javaslatokra. A nyilat­kozat elfogadja ugyan a szovjet javaslatok egy részét, de ugyanakkor számos fenntartást tartalmaz a nukleáris robban­tások ellenőrzésének és a nuk­leáris robbanásokhoz hasonló jelenségek kivizsgálását célzó szemleutak számának kérdé­sével kapcsolatban, s olyan ki­kötést foglal magában, amely szerint az Egyesült Államok és Anglia fenn akarja magának tartani a „békés célokat szol­gáló" nukleáris kísérletek vég­rehajtásának jogát. Hangsúlyozza a közlemény, hogy Eisenhower és Macmillan megállapodott: amint aláírják a nukleáris kísérletek eltiltá­sára vonatkozó szerződést — szabálya alól kivéve a közle­mény szerint ellenőrizhetetlen- nek minősített atomkísérleteket — és amint befejezik a 4.75 szeizmikus hatóerőnél alacso­nyabb jelenségek ellenőrzési módjának megjavítását célzó közös kutatómunkák előkészü­leteit, az Egyesült Államok és Anglia hajlandó lesz a maga részéről bejelenteni „az egybe­hangolt időtartamú önkéntes moratóriumot az említett szeiz­mikus szintnél alacsonyabb nukleáris fegyverkísérletekre“. Berding amerikai külügymi­niszterhelyettes a közlemény felolvasása után válaszolt az újságírók hozzá intézett kérdé­seire. A közleményben említett moratórium tartamára vonatko­zóan kijelentette, hogy Eisen­hower és Macmillan „rövid mo­ratóriumi időre gondol, lénye­gesen rövidebbre a Szovjetunió javasolta öt vagy négy eszten­dőnél". A „Haüsiein-dokirina" diplomáciai zsarolás A SZOVJETSZKIJ FLOT KOMMENTÁRJA A Szovjetszkij Flot „Bonn zsarol“ című cikkében az úgy­nevezett „Hallstein-doktriná- val“ foglalkozik. Ezt a doktrí­nát 1955-ben dolgozták ki és a szövetségi kormány külön határozatban erősítette meg: a bonni hatóságok megszakít­ják a diplomáciai viszonyt min­den olyan állammal, amely elis­meri a Német Demokratikus Köztársaságot. A „Hallstein-doktrina“ — ír­ja a Szovjetszkij Flot — a Né­met Demokratikus Köztársaság ellen, a német kérdés megoldá­sa ellen irányul. Kísérlet ez arra, hogy elszigeteljék az NDK-t, hogy megakadályozzák az NDK-nak, mint egyik német államnak az elismerését. A bon­ni kormány, amikor a diplomá­ciai viszony megszakításával fenyegeti a Német Demokrati­kus Köztársasággal kapcsolatba lépő országokat, durva diplo­máciai zsarolást követ el. Győz a számtalan hasonló esetet ismer. Természetesen se szeri, se szá­ma a hajótörötteknek és azok­nak, akik a tenger áldozatai lettek. Hihetetlenül hangzik, hogy napjainkban is évente át­lag 200.000 ember lesz a tenger áldozatává. Alain Bombard francia orvos megállapította, hogy a hajótö­lelkierő röttek legnagyobb réme a féle* lem. Statisztikai adatok bizo­nyítják, hogy a hajótöröttek három napon belül elpusztulnak. Dr. Bombard egy 4.65x1.90 cm. méretű gumicsónakon teljes 113 napon keresztül társával Ke­resztülszelte a Földközi - ten­gert, majd teljesen egyedül át­kelt az Atlanti-óceánon. Nem nyúlt a lepecsételt elemózsiás kosárhoz — ezt hivatalosan el­lenőrizték — csak halászatból élt. Eleinte kis adagokban ivott a tenger vizéből, később eső­vízzel oltotta szomját. Az ut folyamán 25 kg-ot fogyott. Egész testét kiütés takarta, le­törtek a körmei, kihullt a haja. De nem pusztult el. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy nem is szenvedett C-vitamin hiányban, mert a tengeri falak­ból kisajtolt folyadék elég táp­értékét biztosított számára. Dr. Bombard tapasztalatait ér­dekes könyvben fektette le, amelyben kifejtette, hogy a ha­jótörötteknél a legfontosabb a lelkierő, az erkölcsi alap. Igaza van! A négy szovjet katona is csak azért menekült meg, mert áthatotta őket az új szovjet emberek kollektív szelleme. És az egész világ ezt a hatalmas lelkierőt csodálja. Az akác már rég elhullatta virágát, nyár eleje volt. De a három jó pajtá­son mindez nem látszott. Sőt, minél inkább kö­zeledett az igazi nyár, a búcsú az iskolától, annál inkább fogyott a mosoly az ö ar­cukról. Mert mi­ről is volt szó? Kovács József, Seres Gyula és Seres József vá­lasz előtt álltak. De még mielőtt a füleki középiskola kapuja vég­leg bezárult volna mögöttük, szerettek volna valami okosat kitalálni, magyarán olyan hiva­tást választani, amely mindhá­rom kedvére lett volna és ami ebből adódik, a legfontosabb, hogy továbbra is együtt marad­hassanak. És amint így töprengett a három kenyeres, észre sem vet­ték, hogy hozzájuk is beköszön­tött a nyár. A járási iskolaügyi osztály egyik alkalmazottja kü­lönös tanáccsal lepte meg a há­rom csornait. A kékkői járás isél községében megnyíló mezőgaz­dasági tanonciskolát ajánlotta nekik. így lett nyár az ö szívük­ben. 1956-ot írtak akkor. Persze mindennek hovatovább már négy éve. A tanonciskola sikeres el­végzése és az utána következő másféléves gyakorlati munka azonban a gyerekkori barátság másik oldalát is megvilágította előttük. Segíteni egymást, ta­náccsal, mindennel. Mert hisz a gyermekkor elmúlik, de a ba­rátság, ha akarjuk, ha kellően ápoljuk, továbbra is fennmarad. így telt el az ő másfél évük is a tanonciskola elvégzése után. Igaz barátok maradtak továbbra is, de az elválás, mely az igazi életbe szólította őket, nem esett nehezükre. Végezték munkáju­kat, egyik az állattenyésztésben, másik a növénytermesztésben, ki-ki az új beosztásában. és amint múltak a napok, hetek, úgy fokozódott bennük a hivatásszeretet, a munka utáni rajongás. Egy szépen napon azu- tán Kovács Jóskának levelet ho­zott a postás a sidi állami gaz­daságba. A levél a gortvai pusz­táról jött. A Seres gyerek írta. Röviden ez volt benne: Az állami gazdaság vezetősége kétéves mezőgazdasági szakiskolába ja­vasol. A munkámmal nagyon elé­gedettek. De mi van veled, hogy-1 oly régen nem írsz? És nem telt bele egy hét sém, amikor Seres Gyula is levelet kapott a két Jóskától. Ők is a kövecsesi mesteriskolába ké­szültek. Ez volt az utolsó levélváltás közöttük. Ezután már csak az iskola előadótermében találkoz­tak, ötvennyolc szeptemberében, hogy két éven keresztül tovább mélyítsék szaktudásukat. De ez a két év is elmúlt. A vizsgák sikerültek. És újból búcsúzás előtt állnak. A köve­csesi mezőgazdasági szakiskola mesterlevelével a kezükben új munkahelyük elfoglalására ké­szülnek. Tizennyolcéves fejjel, mesterlevéllel a kézben és ta­vasszal a szívben búcsúzik a három csornai az iskola padjai­tól. -sár­PAVEL lomén Az ifjúsági mozgalom tizenöt éves tevékenysége a felszabadult köztársaságban A NÉP ÉS AZ IFJÚSÁG EGYSÉGE GYŐZ A REAKCIÓ FELETT Az 1945-48-as időszakban a CSKP vezette munkásosztály ádáz harcot folytatott a reakció ellen. A kompromittált kollabo- ráns burzsoáziával szemben döntő harcot kellett vívni, le kellett leplezni és el kellett szigetelni a burzsoázia úgyne­vezett „demokratikus“ részét, amely valamely kormánypárt mögé bújt. A burzsoázia a nem­zetgazdaságban szabotázsakció­kat kezdeményezett, a parla­mentben hátráltatta a munkát és politikai gyújtogató akna­munkát fejtett ki. Eleinte csak burkoltan, később azonban egé­szen nyíltan minden igyekeze­tét oda összpontosította, hogy a politikai fejlődést meggátolja és a kapitalizmushoz való visz- szatérést lehetővé tegye. A reakció támadásai az ifjú­ságot se kerülték ki. Cseh vi­déken a nemzeti szocialista pártban, Szlovákiában pedig a demokrata pártban igen gyor­san lábbal tiporták az egységes ifjúsági szervezet támogatósára vonatkozó megegyezést és kü­lönböző eszközökkel éket igye­keztek verni az ifjúság közé, fel akarták aprózni a Cseh Ifjúsági Szövetséget és a Szlo­vák Ifjúsági Szövetséget is. Egyenetlenséget igyekeztek be­vinni az ifjúság körébe, mert ilyen úton remélték elérni a népi demokrácia legyengülését és felmorzsolását. A reakció az olyan új Ifjúsági szervezetek megalapítását tá­mogatta, mint példuál az Orol, amely tisztán vallási alapokra fektetett ifjúsági szervezet volt. Elősegítette továbbá, hogy azok a szervezetek, amelyek az ifjúsági szövetség kebeléhez tartoztak, mint például a Junák, a Középiskolai Tanulók Szövet­sége, a Főiskolai Diákok Szö­vetsége, az FSZM mellett mű­ködő üzemi ifjúsági bizottsá­gok, minél jobban kikerüljenek az ifjúsági szövetség befolyása alól. A fiatal demokraták már 1945 augusztusában a Szlovák Ifjú­sági Szövetség Martinban meg­tartott konferenciáján nyílt tá­madást intéztek az ifjúság egy­sége ellen. Azon igyekezetük, hogy megszervezzék a külön­böző érdekű egyesületek föde­rációját — amely felett a Szlovák Ifjúsági Szövetség csak mint koordinációs szerv állna — a küldöttek határozott állás- foglalásán hajótörést szenve­dett. A küldöttek tisztában vol­tak azzal, hogy honnan fúj a szél. A fiatal demokraták 1946 márciusában, a Szlovák Ifjúsági Szövetség Batovanyban (ma Partizánske) megtartott kong­resszusán még nagyobb ellen­állást fejtettek ki. Amikor ja­vaslataik nem találtak támoga­tásra, tüntetőleg elhagyták a kongresszus tárgyaló termét, mert abban reménykedtek, hogy példájukat a többiek is követik. Persze csalódás érte őket, mert senki sem hagyta el a termet, sőt, ellenkezőleg, a kongresszus elítélte a bujtogatókat, jóvá­hagyta a Szlovák Ifjúsági Szö­vetség programját és alapsza­bályait. Az ifjúság egysége újból győzedelmeskedett. Amikor a demokraták látták, hogy az ifjúsági szövetség elle­ni cselszövések eredménytele­nek maradnak, az 1946-os év elején a nemzeti szocialisták példája nyomán - akik még 1945 decemberében megalapí­tották a „Fiatal Nemzeti Szo­cialisták Szövetségét“ — ők is megszervezték a „Fiatal De­mokraták Szövetségét“. Onnan intézték azután támadásaikat az ifjúság egysége, az ifjúsági szövetség ellen. A fiatal de­mokrata vezérek igazi ábrázatát az 1948 és 49-es években is­mertük meg igazán, amikor többségüket államellenes tény­kedés miatt bíróság elé állítot­ták. Az ifjúsági szövetség rend­bontói minden alkalmat megra­gadtak, hogy céljukat elérjék. Még az 1946 májusában Prágá­ban megrendezett „Ifjúsági Örömnapokat“ is a maguk mód­ján céljaik elérésére igyekeztek felhasználni. A félrevezetett nemzeti szocialista ifjúság cso­portjai azonban teljesen elvesz­tek az ifjúsági szövetség tag­jainak hatalmas felvonulásában. A reakció a nemzeti szocialista pártban és a demokrata párt­ban erre azzal válaszolt, hogy e pártok vezetőségei kivonták tagjaikat a Szlovák Ifjúsági Szövetségből és a Cseh Ifjúsági Szövetségből. Ezzel azonbon még nem fejezték be aknamun­kájukat. Taktikájukat megvál­toztatták. Az Ifjúsági Szövet­ségtől el akarták szakítani a Főiskolai Diákok Szövetségét. A Junák vezetősége azzal akar­ta elvonni az ifjúságot a köz­élettől, hogy egyoldalúan a szabad természetben való tábo­rozásra irányította figyelmét, a Sokol pedig a testnevelésre. A nemzeti szocialisták és a de­mokraták mindent elkövettek, hogy a Szlovák Ifjúsági Szövet­ség és a Cseh Ifjúsági Szövet­ség tevékenységét lehetetlenné tegyék. A sajtó utján és a gyű­léseken is állandóan támadták a CSISZ funkcionáriusait és tagjait. Az ifjúsági szövetség ebben a nehéz és sorsdöntő időszak­ban segítséget és támaszt csakis a kommunista pártban talált. A párt valóban a legki­válóbb irányítónak és vezérnek bizonyult. Felhívta az ifjúságot, hogy méltó módon folytassa a munkások, parasztok és ér­telmiségiek megkezdett művét. „Ifjúságunkra hárul az a fel­emelő és felelősségteljes fela­dat, hogy nemzeti és demokra­tikus forradalmunk örökének őre legyen, hiszen ebben a for­radalomban született szabadsá­gunk és a mi új népi demokra­tikus rendünk“. A prágai Lu­cernában 1947 áprilisában a párt nevében ezekkel a szavak­kal fordult az ifjúság felé Gottwald elvtárs. A kommunista párt az ifjúság elé nagy és vonzó feladatokat állított, rávilágított az ifjúság elé táruló távlatokra és ezzel megnyerte a fiatalok tömegeit a párt számára. A fiatal kom­munisták terjesztették a szo­cializmus gondolatát, s ez a gondolat lelkesített és meggyő­zött. Az ifjúság követte a kom­munisták hívó szavát. Az ifjú­ság különböző rétegei nemzeti­ségre való tekintet nélkül épí­tőmunkában egyesültek, és a kommunista párt segítsége és támogatása mellett vissza­verték a reakció támadásait. Az ifjúság egységéért folyta­tott harc jegyében Csehszlová­kia ifjúsága 1947 augusztusában Prágában megrendezte az első . Világifjúsági Találkozót. Több I mint 17 000 fiatal a világ min- j den sarkából eljött hozzánk, í hogy színt valljon és kifejezés- j re juttassa azon óhaját, hogy j megvédelmezi a békét és meg J akarja szilárdítani a népek kö- j zötti barátságot. Itt hangzott el j különböző nyelven, de közös meggyőződésből Novikov dala: | „Egy a jelszónk, a béke ..." — 3 amely a DÍVSZ himnusza lett. 4 A reakció cselszövései 1948 < februárjában csúcsosodtak ki. A hazai és külföldi reakció po­litikai fordulatot akart előidéz­ni köztársaságunkban és meg­kísérelte a kapitalista rendszer 1 visszaállítását. A CSKP politi­kájának köszönhető. (Folytatjuk) J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents